Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-14 / 38. szám

1989. február 14. “KÉPÚJSÁG 3 Mindenki azt a munkát végezze, amihez ért! Pártvita a TÁÉV-nél (Folytatás az 1. oldalról.) Az mindenképpen kiviláglott: az alap­szervezet tagjait az ország, a dolgozó nép sorsa izgatja leginkább. Ezt erősítik meg a hozzászólások. Péri György előkészítő, aki a szálkai pártalapszervezet tagja, úgy véli: nagyon fontos, hogy elsősorban a fiatal párttagokat visszahívják a községi alap­szervezetekbe, méghozzá azért, hogy ve­lük együtt határozzák meg a lakóhelyen adódó legfontosabb feladatokat. Zagyi Ba­lázs művezető szerint a munkahely az a fó­rum, ahol az ember a legőszintébben el­mondhatja a véleményét. Nem kell félni az alternatív szervezetektől akkor, ha azok a nép valódi érdekeit akarják képviselni, s az a párt érvényesüljön, amelyik a jobbulás érdekében a legtöbbet tudja nyújtani. A legnagyobb problémának azt látja, hogy korábban sokféle célt tűztünk ki magunk elé, de ezekből nem sok mindent valósítot­tunk meg. Kérte, hogy nyíltan és őszintén tárják az újságok az igazságot a nép elé, vezetőink éljenek együtt a néppel. Végül föltette a kérdést: Hova költik a párttagdíj­ból befolyt összeget, s miből kapja a párt- apparátus a fizetését? Karbunarin György fűtésszerelő utalva az elmúlt napok vitáira, úgy látja: igen nagy az elbizonytalanodás a párt tagjai között, s óriási a harc a Politikai Bizottságban, a Köz­ponti Bizottságban, éppen ezárt nehéz el­igazodnia a mai helyzetben az egyszerű párttagnak. A népnek reform kell, de ezt nem elég szavakkal elmondani, tettekkel is bizonyítani kell. A gomba módra szaporo­dó alternatív szervezetek abból tudnak tő­két kovácsolni, amit az utóbbi évtizedek­ben elrontottunk. A szakszervezet sem hal­latta eddig a hangját, most viszont fölemeli a szavát, most tudja: mennyit bír el a nép. Béndek Ferenc főépítésvezető arról be­szélt, hogy korábban senki sem szólt sem­mit, mert véleményt nyilvánítani nem lehe­tett. Úgy látja, hogy alulról építkezni rendkí­vül nehéz, hisz a munkahelyen mindenki a maga dolgát kell, hogy a legjobban végez­ze, az orvos operáljon, a tervező tervezzen, mindenki azt a munkát végezze, amihez ért. Az egyszerű munkás politizálhat ugyan, de nincs olyan eszköz a kezében, aminek a birtokában változtathatna az országos poli­tikán. A kétkezi dolgozó annak a szavát hi­szi el, aki jobb szónok, aki jobban el tudja adni magát. Minthogy az MSZMP a nép pártja, nem engedhetjük, hogy a hatásos szónok egy kevésbé jó ügy érdekében ma­gával ragadja az embereket. Többen hangsúlyozták: az üzemekben dolgozó tömegeket lehet a leginkább moz­gósítani. Sokan úgy találják: a kétkezi dol­gozó nem tudja eldönteni azt, hogy milyen irányba haladjon a vállalat, de azt sem, hogy ki képviselje a különböző fórumokon, mégpedig azért, mert legtöbbször nem tudja, hogy mi a programja például annak az országgyűlési képviselőnek, akit a leg­főbb törvényhozó testületbe megválaszt. Elhangzott az is, hogy az utóbbi 30 évben a gazdaságpolitika tanácsadói rossz taná­csokat adtak, ebből azonban senki sem vonta le a konzekvenciákat, a kádereket házon belül cserélgették, s elharapóztak a korrupció kifinomult formái, amely ellen fel kell emelnünk a szavunkat. Az egyik párttag fölvetette: most pártta­gokként olyan beleszólási jogokért harco­lunk, amely állampolgárként is megillet bennünket. A jövőben lényeges lenne, hogy eldöntsük: mi a feladatunk, hogyan fogjuk össze az országban a haladó politi­kai erőket, s mielőbb kimunkáljuk a legfon­tosabb tennivalóinkat a munkahelyen, és az országban egyaránt. A választási rend megvitatását követően szavazásra tették fel a kérdést, hogy legyen-e megyei pártér­tekezlet, vagy sem. Négyen a pártértekezlet mellett szavaztak, 12-en tartózkodtak, mondván; összehívni csak akkor érdemes, ha előremutató programot dolgoznak ki, hisz azzal, ha panasznapot tartunk, az or­szág, a megye, a nép sorsa semmivel sem megy elébb. D_ VARGA MÁRTA Új háztartási gép A Hajdúsági Iparművekben elkezdődött az energiatakarékos háztartási moso­gatógépek gyártása. A gép az európai szabvány szerint készül, méretében il­leszkedik a konyhabútorokhoz. A mosogatógép egyszerre 12 személyes teríték megtisztítását és szárítását tudja elvégezni. Az iparművek a gyártott mennyiség 80 százalékát külföldi piacokon, a többit pedig itthon értékesíti. (Telefotó) Tapasztalatok telefonügyeletben Várom, hogy hívjanak! Az „Egészséges városok” pécsi bizottságának tiltakozása Az egészségmegőrzés súlyos gondjait fel­táró nyilatkozatot adott ki az „Egészséges vá­rosok" elnevezésű nemzetközi mozgalom pé­csi operatív bizottsága. A dokumentum mon­dandójának lényege: mélységes ellentmon­dás alakult ki a kormány által korábban meg­hirdetett egészségmegőrzési nemzeti prog­ram és a kormány legutóbbi élelmiszer-ár­emelési intézkedése között. Ezért tiltakozik a bizottság minden olyan döntés ellen, amely fi­gyelmen kívül hagyja az intézkedés hatásait a lakosság életfeltételeire, egészségi állapotá­ra. Pécs - mint ismeretes - a magyar városok közül elsőként csatlakozott 1986-ban az egészségügyi világszervezethez (WHO) által kezdeményezett és támogatott „Egészséges városok” mozgalmához. A célkitűzés: Egész­séget mindenkinek 2000-re! A bizottság irá­nyítja azt a komplex programot, amely az egészséges életmód biológiai, gazdasági, tár­sadalmi és kulturális feltételeinek megterem­tését szolgálja a mecsekaljai városban. A mintegy négyszáz szavas nyilatkozat a többi közt hangsúlyozza: a bizottság fokozó­dó aggodalommal regisztrálja, hogy az egész­ségmegőrzés gazdasági, társadalmi és politi­kai feltételei országos szinten romlanak, s a gazdasági döntéseknél ezt nem veszik figye­lembe, így az egészségmegőrzési kormány- program megvalósulását súlyos veszély fe­nyegeti. Különösen szembeszökő ez, ha a tel­jesítendő feladatok egyik igen lényeges, súly­ponti kérdését, az egészséges táplálkozás fel­tételrendszerének alakulását elemezzük. Az 1989. január 9-i árváltozások egyáltalán nem tükrözik a kormánynak a lakosság egészségi állapota javításáért vállalt elkötelezettségét és növelik a lakosság bizalmatlanságát. Az ár­emelkedések éppen az egészséges táplálko­záshoz feltétlenül szükséges termékeket érin­tették legjobban. (Folytatás az 1. oldalról.) Hány cipőben járunk?- Paksról telefonálok, megmondom a ne­vemet is, de kérem, ne közöljék - mondja egy finom női hang. - Körülbelül egy hónap­ja vásároltunk egy pár cipőt. Megy, mállik szét. A kereskedő is elismeri, hogy anyaghi­bás, de nincs vásárlási blokk, ezért nem tud­ja kicserélni. Ezerhatszáz forintról van szó, nem kis pénz, meg dühítő is, hogy ilyen áru a boltba kerülhet. Tudnának-e valamilyen ta- 'nácsot adni, hogy mit csináljunk?- Köszönöm a bizalmát Vissza fogom hívni. A megoldás: a pár cipő elballagott a KER- Ml-hez, ahol majd egy hónap alatt (?) meg­állapítják a rosszról, hogy mennyire rossz, aztán tavaszra a téli cipőt el lehet cserélni egy divatos nyárira. Mindig nehezen értet­tem meg, hogy egyik-másik kereskedő, amikor minőségi kifogással jön a vásárló, azonnal harcállásba vonul, és mint ellen­ségre néz a rossz áruval becsapott vásárló­ra, holott nem is ő gyártotta a hibás akármit. Valami érthetetlen oknál fogva hajlandó a hibás termékeket gyártó cég cinkosává vál­ni, pedig azoknak ő sem csak eladója, ha­nem vásárlója is. Magyarán, a vevővel egy cipőben jár... Visszacsatolások A hivatal arctalan - mondják a szakér­tők -, ezért aztán az ügyfél sem ember, személy, hanem ügy, mint ahogy a hiva­talnok sem személy, hanem ügyintéző, aki a vonatkozó paragrafusokat vonatkoztat­ja­Indulatos férfi telefonál, hogy pénteken délelőtt a feleségét bizonyos ügyben az információnál elutasították, az ügyintéző betegsége miatt.- Uram - mondja eddig azt hittem, hogy nincsenek pótolhatatlan emberek, de a hivatal bebizonyítja: mégis vannak. A városi tanácson némi zavar támad a fenti üggyel kapcsolatos érdeklődésem után. Mi tagadás, az igazgatási osztályve­zetőjétől nem a legbékésebb hangulat­ban köszönök el. Ám nemsokára csörög a telefon, az osztályvezető hívott vissza. Megvizsgálta az ügyet. A kedves telefoná­ló olvasó eltúlozta a dolgot. A felesége nem ügyfélfogadási napon ment a hiva­talba, amit meg is értett. Betegség esetén pedig mindig gondoskodnak helyettesí­tésről. Arra törekszenek, hogy minél ha­marabb túl legyenek egy ügyön. Jobb ez az állampolgárnak is, meg jobb nekik is. Meg nekünk is, mert az előbbinél béké­sebb és nyugodtabb érzéssel köszönünk el. A Tartsay lakótelepről jön telefon, hogy a Dédász bizonyos szerelési munkák miatt felbontotta a járdát a 49-es szám ka­puja előtt. Már fél éve sárban-latyakban járnak, akiknek arra kell menniük.- Megrendeltük a munkát a VGV-nél - kapom a választ a Dédász illetékesétől. A Városgazdálkodási Vállalatnál ígéretet kapok, hogy utánanéznek a dolognak. Senki nem tarthatja fejben, hogy ki mit rendelt meg. Másnap az asztalomon egy üzenet. Pap Tihamér, a környék lakói ne­vében megköszöni, hogy elkészült a járdaszakasz betonozása. Nem mi csinál­tuk, tehát közvetítem a köszönetét a VGV- hez.- Nagyon jólesett, hogy visszatelefo­nált. Köszönjük. Lám mindenütt emberek vannak. Jellegzetes arcok. Egyének. Szu­verén személyek. Apró-cseprő- Mondja, miért közli a Népújság a bécsi tévéműsort?- Mert megyénk több helységében tudják venni megfelelő antennával és erő­sítéssel. Például itt a közelben, Faddon is.- Meggyőzött. Maguknak is el kell men­ni minden elkóborló bárányért Ha már fölhívtam, engedjen meg még egy kér­dést. Kik döntik el, vagy hol, hogy a kábel­tévén milyen műsort adnak? Szerintem egy-két csatornát föl lehetne szabadítani és más műsort behozni.- Talán valami szavazásra gondol?- Döntsenek azok, akik nézik, hogy mit szeretnének. Ne más mondja meg. Vagy nem?- Erre nem tudok mit válaszolni, de, ha módomban áll, az ötletet közzéteszem... Sokan telefonálnak a sajnos gyakori sajtóhibák miatt, a fogalmazások pontat­lanságát is a szemünkre vetve. Egy paksi olvasónk - nyugodt, szeretet­teljes hangon kéri számon, hogy a város­ban épülő templomról miért olyan stílus­ban irtunk, mintha egy cipőgyár vagy más üzem építéséről számolnánk be. A temp­lom mégis csak egy felszentelt hely lesz és ilyen voltához mérten kell a stílust is megválasztani. De mondandóját - szerin­tem teljesen igaza van - kiterjeszti más írásokra is. A tartalom és az előadás módja járja­nak együtt. Pénteknek több tréfája is kötődik a Szekszárdon fölállított két digitális órá­hoz. Az egymástól körülbelül száz méter­re lévő két szerkezet nem jár együtt. Az öt­venes bolt előtti mindig legalább két fok­kal kevesebb hőmérsékletet mutat mint a Korzó előtti, amely az idő mérésében is előbbre jár vagy fél perccel. Hát igen. Jó volna egyszer óráinkat ösz- szeigazítani. CZAKÓ SÁNDOR Hurok a kötélen 1122. Péntek délután a Sárosdról hazaérkezők zárva találták Ferencz Jóska kocsmáját. Az ajtóra méreten felüli plakátot rajzszögeztek, melyre böhöm nagy betűkkel kiírták: ZÁRVA A szerződés egyoldalú megsértése miatt tiltakozásul kénytelen va­gyok bezárni. Törzsvendégeimtől ezért elnézést kérek, de nem te­hettem mást. Palkó Sándor szerződéses üzletvezető Az emberek percekig topogtak az ajtó előtt, a vérmesebbje szent­ségeit és szidta Ferencz Jóskát, mint a bokrot. A kivételezettek pedig elosontak a hátsó ajtó felé, de hiába kopogtak az egyezményes jel szerint, az ajtó továbbra is zárva maradt. Sokáig azonban nem zavar­tatták magukat, fél óra múlva Gács Náncsi kamrájában ültek és ta­lálgatták: mi történhetett Ferencz Jóska és a vállalat között, hogy zár­va Méhes egyetlen kocsmája. Később Palaczky Pityu vitte a hírt: vihar tört ki kocsmaügyben. A fiatalember széles gesztusokkal mesélte, hogy Sárosdról kiszállt egy főnökféle, meg ott van az öreg Kaszás is. Szerették volna jobb belátásra bírni a kocsmárost, de az hajthatatlan maradt. Palaczky feje már vörös volt a nevetéstől, amikor felelevenítette az öreg Kaszás és a Ferencz Jóska közötti vitát.- Azt mondta az öreg Kaszás - csapkodta a térdét a mesélő -, hogy egyértelműen megállapítható: provokáció történt - húzta ki magát Palaczky -, amikor ilyen vészterhes időkben - rezegtette a hangját a fiatalember - egy falut elzárnak a szórakozás elől. Ez a párt elleni merénylet - ekkor már hahotázott az egész kompánia -, a közhangulatot tudatosan rontó Palkó bűne. Persze Ferencz Jóska sem maradt adós. Odalépett az öreghez, szinte összeért az orruk, úgy mondta.- Na, öreg harcos, most szépen hazaballag, papírt, ceruzát vesz elő, aztán úgyis ülésezik a KB, ők majd eldöntik: bezárhatom-e a boltot, ha én úgy gondolom.- Persze, erre pulykavörös lett Kaszás papa is - mesélte tovább Palaczky a történteket, hadonászott is istenesen a nagydarab kocs- máros orra előtt, aki természetesen sarkon fordult és otthagyta a ve­teránt. De azért még visszaszólt neki:- írja meg a levelet, mert úgyis tudom, a héten már írt egyet.- Az öreg csak sápítozni tudott - mondta Náncsi néni zugkiméré­sében Palaczky Pista, akinek a kezében természetesen már ott volt a harmadik féldeci.- Ezt kikérem magamnak - pattogott az öreg.- Ha kikéri, meg is kaphatja - szólt Ferencz Jóska a kocsmaajtó­ból. - Vegye már észre magát öreg - állt meg egy pillanatra a kocs- máros - a maga ideje már lejárt: nincs itt semmiféle provokáció, meg ellenség. Egyszerűen elegem van magából, meg az ilyen fajtákból, mint maguk - mutatott a vállalati emberre. - En akkor zárom be a bol­tot, amikor akarom, akkor bontom fel a szerződést, amikor úgy ér­zem: be akarnak csapni. A kocsma előtt már vagy tízen álltak és várták a fejleményeket.- Na jól van, emberek - szólt rájuk Ferencz Jóska - fájront, lehet hazamenni. Ez nemcsak a falubelieknek szólt. A vállalat Volgája fél perc múlva elhagyta Méhest. Ferencz Jóska meg nem nyitott ki a hét végén. Azt már hétfőn délután tudtuk meg Bodor Sándorral, hogy tovább folytatódott a vita az öreg és a kocsmáros között.- Igenis írtam levelet az elvtársaknak, mert én megszenvedtem az ellenforradalmat. Figyelmeztettem őket! Ez a kocsmabezárás is bi­zonyítja, hogy vigyázni kell, mert anarchia, meg felfordulás... - a mondatot nem fejezhette be, mert Ferencz Jóska két lépéssel ott ter­mett, szinte elsodorta az öreget.- Maga megszenvedte azt a pár napot, és akkor mit mondjon az a háromszáz család, aki megszenvedte a maga hároméves uralkodá­sát.- Elkotródott az öreg - emlékezik vissza a pénteki történtekre Fe­rencz Jóska -, de azért még visszaszólt nekem: „Akkor is veszélyben vagyunk, és az ilyenfajták, mint te, sodorják szakadékba az orszá­got”. Hát most mondjátok - méltatlankodik a kocsmáros -, így aka­runk mi Európához csatlakozni? Ott ülünk a dohányfüstős kocsmabűzt okádó helyiségben s hall­gatjuk Ferencz Jóskát, aki most nem látszott sem előrelátónak, sem bölcsnek ezzel a kocsmabezárással. Sok furcsaság történt ezen a hét végén. Sándorral kétszer is kel­lett vasárnap fordulnunk Sárosd és Méhes között. Sára egyszer csak kijelentette, ezen Sándor csodálkozott legjobban, hogy hétfőtől ő is kiköltözik a faluba. Hiába kérdeztem a barátomat, ő is csak talál­gatni tudott. Abban maradtunk: az asszonyok már csak ilyenek, fér­fiész úgysem követheti gondolataikat. Nem maradt más: dolgoztunk mint a rabszolga. Edényeket cso­magoltunk, elhasznált bútorokat reparáltunk és cipeltünk. Hétfőn este elmenekültünk a kocsmába. Arra értünk oda, hogy Ferencz Jóska és barátai telefüstölték a nagytermet, megittak több láda sört és politizáltak istentelenül. A prímet a hajdanvolt uralko­dónkhoz megszólalásig hasonlító Palkó Sándor vitte. A többiek csak szorongatták a söröskrigliket, úgy néztek a beszélő és szélesen gesztikuláló kocsmárosra, mint valamiféle istenségre, akinek a szá­jából meghallják az igét.- Nagy marhák vagyunk mi, magyarok - halljuk a belépés pillana­tában.- Na, kellett ez nekünk - súgja Sándor. - Elmenekültünk Sára elől, hogy borgőzös szájalókat hallgassunk. Folytatjuk. HAZAFI JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents