Tolna Megyei Népújság, 1989. február (39. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-14 / 38. szám
1989. február 14. , TOCHA \ 2 “ríÉPÜJSÁG Németh Miklós és Franz Vranitzky határ menti munkatalálkozója A megyei pártbizottság ülése nyomán „Több érdekpólust kellett volna ütköztetni” Ilii: Különvéleményen a megyéi tanács elnöke (Folytatás az 1. oldalról.) amelyet Ausztria és Magyarország Európa közepén a két eltérő társadalmi rendszer közötti kapcsolatokban betölt. Ez a hídszerep nemcsak a két ország, hanem Európa javát is szolgálja. Franz Vranitzky közölte: benyomása szerint a magyar vezetés nagy eltökéltséggel folytatja a politikai és gazdasági reformot. Rámutatott, Ausztria számára is fontos e reformok sikere. Az osztrák kancellár a továbbiakban elmondta, hogy magyar partnerével megvitatták a magyar-osztrák kereskedelem fejlesztését, a magyarok ausztriai munkavállalásának megkönnyítését, közös nemzeti park létrehozását és az idegenforgalom fejlődésének közös erővel való előmozdítását. A kancellár ismertette a magyar kormányfővel a tervezett közös világkiállítás osztrák előkészületeinek helyzetét. Vranitzky közölte: Németh Miklóssal megállapodtak abban, hogyha a két ország megkapja a közös világkiállítás rendezési jogát, akkor osztrák-magyar szervezetet hoznak létre az ezzel összefüggő együttműködés szervezésére. A bevezető nyilatkozatok után Németh Miklós válaszolt az újságírók kérdéseire. A miniszterelnök elmondta: hogy a kormány az előkészületekről, a szervezési-finanszírozási kérdésekről tájékoztatót ad majd az országgyűlés legközelebbi ülésszakán. A világkiállítás előkészítő munkálatai, költségszámításai folytatódnak, előreláthatóan április elején tűzi napirendjére ismét a kérdést a kormány. Ekkor születik végleges döntés, amelyről ismét tájékoztatják az ország- gyűlést. Egy NSZK-ból érkezett újságíró azt tudakolta az MSZMP ülésével kapcsolatban, hogy az 1956-os események újraértékelése nyomán elképzelhető-e Nagy Imre rehabilitálása. Megkérdezte továbbá, az 1990-es választásokon az MSZMP megosztja-e a hatalmat más párttal. Németh Miklós hangsúlyozta: azt az egyoldalú értékelést, amely az elmúlt három évtizedben az 1956-os tragikus eseményekről kialakult, árnyaltabbá tette a Központi Bizottság munkabizottságának jelentése. A kormányfő ugyanakkor rámutatott, hogy a KB értékelése nem lezárt, további kutatásokra, és az akkori nemzetközi feltételek gondos mérlegelésére van szükség. ' Kifejtette: ma még nem lehet megmondani, hogy Nagy Imre tevékenységével kapcsolatban milyen mértékben módosul az eddigi álláspont. Későbbi információk birtokában azonban ez a kérdés is napirendre kerül - közölte Németh Miklós. A többpártrendszerre vonatkozó kérdésre válaszolva a miniszterelnök hangsúlyozta: valódi, az ország javát szolgáló, versengésre épülő többpártrendszer csak akkor alakítható ki, ha a mozgalmakkal, a különböző formálódó pártokkal a békés átmenet menetrendjében, tartalmában is megállapodás születik. Délben a kormányfők Sopronba utaztak, és ott a Lővér Szállóban Németh Miklós ebédet adott Franz Vranitzky tiszteletére. A határ menti találkozó délután Ausztriában a Fertő tó melletti Ruszt (Rust) városka Tó Szállójában folytatódott. A délutáni eszmecserén Németh Miklós bejelentette, hogy Magyarország az osztrák határon lévő műszaki zárat - a szükséges műszaki és szervezési feladatok megoldásával - 1991-ig fel kívánja számolni. A kormányfők megállapodtak, hogy lépéseket tesznek a magyar-osztrák határforgalom gyorsítására, és ezzel kapcsolatban szó volt öt határátkelőhely létrehozásáról, illetve bővítéséről. Egyetértettek abban, hogy szélesíteni kell a tartományok, illetve megyék és a városok közvetlen kapcsolatait. Tárgyaltak a soproni vámszabadövezet kialakításáról és a Szombathely-Felsőőr (Oberwart) vasútvonal sorsáról is. Franz Vranitzky a találkozón egyebek között elmondta: Ausztria ez évben szándékozik dönteni arról, hogy kérje felvételét a Közös Piacba. Mindkét kormányfő elégedetten szólt hétfői megbeszéléseik eredményéről. Megegyeztek, hogy ilyen határ menti munkatalálkozókat szükség esetén a jövőben akár évente többször is tartani fognak. Németh Miklós rámutatott: e találkozók nem helyettesíthetik a hivatalos látogatásokat, s emlékeztetett rá: Franz Franitzkyt továbbra is várják ilyen magyarországi látogatásra, hogy viszonozza Grósz Károly tavaly novemberi, akkor még miniszterelnökként is tett ausztriai útját. A Nagycenken megkezdett sajtókonferencia folytatásaként a tárgyalások befejeztével Németh Miklós és Franz Vranitzky az esti órákban Ruszton találkozott ismét a sajtó képviselőivel. Elsőként Franz Vranitzky értékelte Ausztria és Magyarország kapcsolatainak alakulását. Plangsúlyozta: Ausztria cselekvő rokonszenwel követi a magyar reformokat. Álláspontjában abból indul ki, hogy Európában a politikai, társadalmi stabilitás, a kulturális, gazdasági fejlődés érdekében el kell kerülni az egyes országok elszigetelődését. Bár Ausztria Magyarországtól eltérő társadalmi berendezkedésű ország, ugyanúgy állandó kihívásokkal kell szembenéznie. Ez megköveteli az állandó nyitottságot a világra. Ausztria számára Európa éppen e nyitottságot jelenti. Egy török újságíró Franz Vranitzkynak egy korábbi beszédét idézte, amelyben a kancellár annak lehetőségét taglalta, hogy esetleg szocialista országok is tagjai legyenek az EFTA-nak. Ennek lehetőségét az NSZK-ban tett látogatása alkalmával Beck Tamás kereskedelmi miniszter sem zárta ki. Az újságíró érdeklődött: a mostani tárgyalásokon szóba került-e ez a kérdés? Németh Miklós válaszában elmondta: a magyar kormányban a külgazdaságpolitikáért Beck Tamás kereskedelmi miniszter a felelős. A kormány valóban koncepcionális döntést hozott a világ- gazdasági nyitásról. Ehhez értelemszerűen hozzá tartozik az is, hogy az európai integrációkkal, ezek egyes tagországaival kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszik Magyarország. Elvileg tehát nem zárható ki egy ilyen javaslat megvitatása. Az EFTA-hoz való csatlakozási javaslatot a kormány még nem tárgyalta. „A glasznoszty jegyében azonban ma már Magyaroszágon is egyre gyakoribb, hogy bizonyos javaslatokat a sajtóból ismernek meg a kormány tagjai, néha még maga a kormányfő is”. Mind az osztrák, mind a magyar sajtó beszámolt Bogomolov szovjet akadémikus nyilatkozatáról, amelyben elméletileg elképzelhetőnek tartotta Magyarország esetleges osztrák jellegű, semleges státusát is. A sajtókonferencia után a kormányfők a kíséret társaságában rövid sétát tettek Ruszt városában, majd Franz Vranitzky a Tó Szállóban vacsorát adott vendége, Németh Miklós tiszteletére. A magyar kormányfő a késő esti órákban hazautazott Ausztriából. Tamás Ádám, a megyei tanács elnöke a pártbizottsági ülésen szembeötlően másként közelítette a gazdaságpolitikai kérdéseket, más véleményt képviselt, mint a fölszólalók többsége. Elismerte az 1988-as gazdasági év tapasztalatait elemző előterjesztés értékeit, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az gazdasági kamarai szempontból tekintette a világot, azaz az érdekszférák összefüggéseiből kiemelte a vállalati, szövetkezeti érdekeket. Vitatkozott a fölszólalókkal, akik - véleménye szerint - túlságosan igazgatói székből közelítették meg a kérdéseket, és a gazdasági mozgásteret helytelenül leszűkülnek, lefojtottnak nevezték. A megyei tanács elnöke hozzászólásában foglalkozott a munkaerőhelyzettel és a Romániából menekültek Tolna megyei helyzetével is, lapunk számára mégis éppen ezt, a gazdaságpolitikai feladatokkal - ezen belül is az üzemi pártszervezetek szerepével - kapcsolatos részt tartotta legfontosabbnak megismételni. „A követelményekre, a gazdasági kihívásokra többféleképpen lehet reagálni, a progresszív reakció a nagyobb teljesítmény elérése. Ha a szabályozókat ostorozzuk, akkor nem kap elég figyelmet a nagyobb teljesítményre való ösztönzés. 1989 elején nem a szabályozással kellene annyit foglalkoznunk, hanem a végrehajtással, s érzésem szerint az előterjesztés pont ezt nem vállalta; a vállalati feladatok konkrétabb megjelölését. A gazdaságpolitikai feladatok szorosan összefüggnek a pártszervezetekben jelenleg folyó vitákkal, a munkahelyi vagy/és lakóterületi pártmunka kérdésével. Mi most a lakóterületi pártmunka szerepét hangsúlyozzuk - szerintem is helyesen -, de ha a hangsúlyátrendeződés valaminek a rovására megy, az hiba. Úgy érzem, hogy most a termeléstől, a gazdaságtól fordult el a pártmunka figyelme, pedig a politikai küzdelem a gazdaságban sűrűsödik. Ha nincs gazdasági teljesítménynövekedés, akkor minden reformtörekvés zátonyra fut. Azzal egyetértek, hogy a pártnak másként kell viszonyulnia a gazdasági folyamatokhoz, mint eddig. Nem kell irányítani a gazdaságot, területi és üzemi szinten sem. De a helyi pártszervezetek - és az üzemi szervezetek - gazdaságpolitikai tevékenységére szükség van. A termelőüzemekben ennek a vállalati stratégiai célok éves előirányzatainak vitájában kell megnyilvánulnia. Látjuk azt, hogy a népgazdasági és üzemi érdekviszonyok nem mindenben fedik le egymást. A szabályozás sem képes teljes pontossággal ezt biztosítani. Az emiatt fennálló érdekkülönbségek oldásában van a helyi gazdaságpolitikai munkának nagy szerepe. Ezenfelül az üzemen belüli érdekeltség kialakítása is ütközéseket okoz, ezek levezetése is kemény gazdaságpolitikai cselekvést igényel. Az elvégzett munka értékelése ugyancsak helyi politizálást tesz szükségessé. Ezen nem azt értem, hogy az üzemi párt- szerveknek kell ezt elvégezni - ez a gazdasági vezetés dolga -, de igenis szerepe van az értékelésben a gazdaságpolitikai szemléletű pártmunkának. Egy területről mindenképpen vissza kell lépnie az üzemi pártmunkának. A végrehajtás szakaszára gondolok. Nem szabad művezetői vagy diszpécseri szintű feladatokba a pártnak beavatkoznia. Ez is a gazdasági vezetés dolga. A végrehajtás szintjén ugyanis nem demokráciára, hanem nagyon határozott centralizmusra van szükség. Ha a közvetlen termelésirányítás szintjén demokratikus fórumokat iktatnak be, akkor az szétesik, lassabb lesz a végrehajtás, elmosódik a felelősség. Összefoglalva; a területi és üzemi pártszerveknek nem a gazdaságot kell irányítani, hanem gazdaságpolitikai munkát kell végezni az előzőekben felvázoltak szerint. Politikai kérdés is a gazdaság - gondoljunk csak az életszínvonal csökkenésére -, ezért nem lehet otthagyni”. Lejegyezte: - rí ülést tartott az Országgyűlés agrárszektora A kerekasztal és az élet Hétfőn, a Parlament Vadásztermében megtartotta első ülését az Országgyűlés agrárszektora, amely a parlamenti ügyrend szerint csoportként tevékenykedik. A csoport ülésén jelen volt és felszólalt Stadinger István, az Országgyűlés elnöke, valamint Kovács Imre, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője. A csoport ülését Deák Géza, a földesi Rákóczi Tsz elnöke, Hajdú-Bihar megyei képviselő nyitotta meg. Emlékeztetett arra: az agrárszektort az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán hozta létre egy kisebb létszámú csoport; ezt követően 115 képviselőt szólítottak föl a tagságra. Az ülésen 55 képviselő jelent meg, levélben további 15-en jelezték részvételi szándéTegnap délután négy órakor Szekszárdon, a Hazafias Népfront megyei bizottsága székhazának tanácstermében megalakult a Münnich Ferenc Társaság Tolna megyei tagozata. Az előzetes nyilatkozatok alapján ebbe ötvenketten jelentkeztek, ám az ülésen ennél kevesebben vettek részt, mert programjuk időpontja - párttaggyűlés, termelési tanácskozás - ütközött, ám mint jelezték, mindenképpen a társaság tagjai kívánnak lenni. Halmosi István levezető elnök köszöntötte az alakuló ülés résztvevőit, akik - mint az a társaság országos ideiglenes intézőbizottságának nyilatkozatából kiderül - a magyar forradalmi munkásmozgalom különböző nemzedékeihez tartoznak. Halmosi István elmondta azt is, hogy a Tolna megyei tagság a nyilatkozatban leírt céllal egyetért, a programot közel érzi magához. Ezt követően Talabos Gábor - neki és a levezető elnöknek van megbízólevele a tagozat alapítására - hangsúlyozta, hogy valamennyien kritikus szövetségesei a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Ezután a nyilatkozat eszmeiségéről beszélt, kijelentve azt, hogy mindig szem előtt kell tartaniuk a hazával való gondos, becsületes törődést Bajnok Sándor, a megyei népfrontbizottság munkatársa is köszöntötte a tagozat tagjait és elmondta, hogy a Münnich Ferenc Társaság tagozatai, csoportjai nem a Hazafias Népfront kukat, azt: fontos elfoglaltságuk miatt csak a további munkában tudnak részt venni. A csoport tagjai a mezőgazdasági nagyüzemekben, az élelmiszerfeldolgozásban, azáfész-kiskereskedelemben, a mezőgazdasági gépgyártásban, a környezetvédelemben és az élelmiszergazdasághoz kapcsolódó tudományágakban, valamint az oktatási intézményekben dolgozó országgyűlési képviselők. Az újonnan létrejött csoport 11 tagú vezetőséget választott. A csoport elnöke Deák Géza (Hajdú- Bihar m.), alelnökei: Técsy László (Sza- bolcs-Szatmár m.) és Varga János (Tolna m.). irányítása alatt, hanem önálló tagszervezeteként működnek, ők csak a helyet és a keretet biztosítják munkájukhoz - támogatva működésüket. Egyik hozzászóló fölvetette, hogy ne csupán beszéljenek a demokráciáról, hanem annak szellemében is tevékenykedjenek. Éppen ezért fölöslegesnek tartja a megyei tagozat mostani létrehozását, és javasolja, hogy miután a városokban (Szekszárdon már megalakult) létrejöttek a csoportok, azok delegáljanak tagokat a megyei tagozatba. Ezzel kapcsolatban többen is elmondták álláspontjukat, végül úgy határoztak, hogy a társasáé májusi országos tanácskozása előtt szükséges létrehozni a helyi szerveket, illetve a megyei ideiglenes intézőbizottságokat. Úgy vélik, hogy ez a fajta szerveződés sem mond ellent a demokráciának. A legfontosabb az, hogy „minél előbb kezdjünk el dolgozni”, s hogy azonos cél érdekében tevékenykedjenek. Végezetül megválasztották a megyei tagozat ideiglenes intézőbizottságát, melynek tagjai Halmosi István, Pálkovács Jenő, Scherer Sándor, Talabos Gábor és Tóth József lettek. Az intézőbizottság tagjai ezután minden páros hét csütörtökén délután 14 és 16 óra között várják a tagságot és az érdeklődőket Szekszárdon, a Dózsa György utca 1. számú épületében, a Hazafias Népfront székházában.- h „A történelem tanúsága szerint hiú remény abban bízni, hogy a demokráciát néhány kinyilatkoztatással be lehet vezetni, a demokratikus társadalom politikai harcokban, fájdalmak közepette születhet csak meg. S a demokráciát meg kell tanulni” - mondta Alekszander Krawczuk professzor, lengyel kulturális miniszter, az ókori történelem kiváló ismerője és népszerűsítője a lengyel televízióban. Hogy Krawczuknak mennyire igaza van, azt természetesen igazából a jövő dönti el, de már most is látszik, hogy a demokrácia előszobájaként is felfogható kerekasztal mellett is egyfajta közös tanulás folyik: a másik fél érvéi, indítékai és szándékai tiszteletének tanulása. A kerekasztal nyitó ülése után megtartott három bizottsági és egy albizottsági ülés tanúsága szerint a demokrácia igazi játékszabályai iránt mintha a hatalom, a kormány képviselői mutatnának nagyobb hajlandóságot. A három bizottságban, ahol a gazdasági reformról, a szakszervezeti pluralizmusról és a politikai reformokról adták elő a felek elképzeléseiket, a kormány képviselői vázolták fel komplexebben, a távlatokba muta- tóan álláspontjukat, mindenekelőtt a három részterület szoros összefüggését hangsúlyozva, míg a „Szolidaritás” - ugyancsak némileg érthető módon - mindenütt saját szervezetének legalizálásához, mint első és legfontosabb lépéshez tért vissza, azaz görcsösen igyekezett vigyázni: nehogy a szóba kerülő óriási mennyiségű, megoldásra váró feladat között „elvésszen” a számára első számú cél. A kerekasztal eddigi tanácskozásaiból az is kiderült, hogy a „Szolidaritás” a szakszervezeti pluralizmussal foglalkozó bizottságban aligha lesz hajlandó kompromisszumra, azaz a „Szolidaritás” egyszeri és az 1981-es struktúrájában, mint országos szakszervezetet jogaiba visz- szahelyező legalizálását hajlandó csak elfogadni. Szerinte nem lehet szó semmilyen átmeneti időszakról, a munkahelyeken kezdendő alulról építkezésről. A reformokban azonban Walesáék készek egy - a későbbi „teljes” demokráciát megelőző - átmeneti időszakot elfogadni és az azonnali változásokat csak annyiban tartják sürgősnek, amennyiben az a „Szolidaritás” visszatérését elősegíti. De sem e téren, sem a gazdasági reformok esetében nem mutatnak készséget közös felelősségvállalásra, amit a kormány igen óvatosan, de azért világosan szeretne kierőszakolni a legalizálásért cserébe. Sőt néhány érzékeny területen kifejezetten visszautasító magatartást tanúsítanak Walesáék: nem kérnek a reformkormányzással járó felelősségből, húzódoznak egy közös választási platformról is megegyezni, s még inkább szeretnék elkerülni a reform megvalósításával járó társadalmi nehézségek ódiumát. Ez az, ami az egyébként igen sokszor a kormány elképzeléseivel egybecsengő, az össztársadalmi érdekekre hivatkozó „közmegegyezési retorikában" némi kételyt ébreszt a megfigyelőben. Mert míg mindenki számára világos kell legyen, és valószínűleg világos is, hogy az ellenzék először a LEMP monopóliumát akarja megtörni, utána - bármit mond is erről ma - a teljes hatalom megszerzésére fog törekedni. Némi rossz előérzetre adhat okot az a kendőzetlen igyekezet is, amellyel a „Szolidaritás” önmagát egyre inkább a lengyel társadalom egésze képviselőjének állítja be a hatalommal szemben - azaz a másik fél monopóliumával a saját monopóliumát állítja szembe. A „Szolidaritás” 1981-ben megismert illemkódexét idézi az az elegancia, ahogyan Sila-Nowicki ügyvédet, a szervezet egykori tanácsadóját, a kerekasztal 57- ik résztvevőjét kitagadták, mert a „Szolidaritás irányvonalával meg nem egyező saját politikát folytatott és belépett az államtanács mellett működő konzultatív tanácsba” - Onyszkiewicz szavaival. A kizárólagosság érzéséből eredő erő megnyilvánulása volt, ahogy egy nemzetközi sajtóértekezleten Geremek professzor rendre utasította a tiszteletlen hangért a független egyetemista szövetség egyik kérdezőjét, nem is beszélve arról, amikor a kormányfőt és a másik szakszervezet, az OPZZ vezetőjét a Szolidaritás egyik közgazdásza egyszerűen „primitívnek” nevezte. 1981 szellemét idézte Onyszkiewicz kijelentése arról, hogy a költségvetési deficit csökkentését a rendőrség és a katonaság kiadásainak mérséklésével lehetne enyhíteni... „Minél előbb kezdjünk el dolgozni!” Megalakult a Münnich Ferenc Társaság Tolna megyei tagozata A varsói kerekasztal (Telefotó)
