Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-14 / 12. szám
2 KÉPÚJSÁG 1989. január 14. Megkérdeztük Miért nem tiltakozik az SZMT? A szakszervezetek megyei tanácsai egymás után hoznak nyilvánosságra éles hangú tiltakozásokat az áremelések miatt, s egyben béremelési követelésekkel lépnek fel. A Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsa mindeddig tartózkodott az állásfoglalástól. Mi ennek az oka? A kérdésre Péti Imre, az SZMT vezető titkára válaszol.- Az SZMT a tervek szerint február elején tartja legközelebbi ülését, így ezzel az üggyel - amennyiben felmerül - akkor foglalkozhatunk. Mindenesetre tény, hogy az ágazatok döntö többsége egyáltalán nem szorgalmazta a testület összehívását ebben a kérdésben. Azt azonban látni kell, hogy Tolna megyét - nem tagadva a létező rossz hangulatot és elkeseredést sem - nem lehet összehasonlítani Borsod, Csongrád vagy Szabolcs- Szatmár megyékkel. Az állásfoglalások egy részével személy szerint nem értek egyet, mivel nem az áremeléseket tartom alapvető problémának. A kompenzációk, az ellentételezések köre és mértéke az, ami kifogásolható. Ebben kellene határozottan fellépni a SZOT-nak.- A nyomásgyakorlás eszközeként felmerült a sztrájk lehetősége is. Miként vélekedik erről?- Nem ez a megoldás. Meggyőződésem, hogy most a sztrájk nagyobb kárt okozna, mint hasznot. * A csütörtöki televízió híradójában Aczél Endre kommentálta a szakszervezetek követeléseit. A háromszázalékos béremelést nem tartotta reálisnak, hiszen a teljesítménynövekedés nélküli bérkiáramlásra a piac azonnal inflációval reagál. Végezetül a lengyel és a jugoszláv példára hivatkozott, s óva intett az ottani helyzet hazai megismétlődésétől. Gazdag Lászlótól, a KSZE elemző közgazdászától az iránt érdeklődtünk, hogy vajon mennyiben fogadható el ez az okfejtés?- Az érvelésben van igazság, de mégsem ezt tartom a fő gondnak - válaszolta Gazdag László.- A nagyobb baj akkor következik be, ha az áremelkedések következtében megnövekedett anyagi eszközöket nem a szerkezetváltásra használják fel, hanem a veszteséges ágazatok további támogatására, a megmerevedett gazdasági struktúra megőrzésére. A lehetetlen piaci viszonyok miatt megmarad az Ismételt áremelések lehetősége, s így valóban létrejöhet az ár-bér spirál.-szeriTeljes a Bush-kormány A két utolsó tag kinevezésével csütörtökön teljessé vált George Bush megválasztott amerikai elnök január 20-án hivatalba lépő kormánya. Az új elnök James Watkins nyugállományú tengernagyot jelölte energiaügyi miniszternek, míg a kábítószerezés elleni harc miniszteri rangú megbízottja William Bennett, Reagan elnök korábbi oktatásügyi minisztere lesz. A kormány összetétele azt tükrözi, hogy Bush az új arcokra vonatkozó ígéretével ellentétben alig hozott ilyeneket: a kabinet tagjainak többsége Reagan alatt is szolgált a kormányban, mindössze hárman igazán újak. Bush többségükben mérsékelten konzervatív, középutas politikusokat válogatott össze. Az energaiügyi minisztérium, amelyhez a nukleáris fegyverek gyártása is tartozik, az egyik kulcstárca. Watkins tengernagy fő feladata, hogy megoldja az atomfegyverüzemek rekonstrukciójának problémáját: az ötvenes években épült gyárak átépítése, a környezetvédelmi gondok megoldása a becslések szerint több, mint százmilliárd dollárba kerül majd. Kivezényelték a hadsereget Dzsammuban Katonai alakulatokat vezényeltek ki a rend helyreállítására pénteken este Dzsammuban, miután zavargások robbantak ki az észak-indiai városban. A vallási indítékú rendbontásokhoz egy szikh ünnep alkalmából tartott felvonulás adta a szikrát. A szembenálló csoportok törtek-zúz- tak, házakat és járműveket gyújtottak föl. Az összecsapásokban több mint százan megsebesültek. A karhatalmi erők riasztólövésekkel és könnyfakasztó gránátokkal tudták csak megfékezni a zavargókat. A várost teljes kijárási tilalom alá helyezték és a járőrök azonnali lőfegyverhasználatra kaptak parancsot a rendelkezés megsértőivel szemben. A hazafiság vámszedői • Amióta az eszemet tudom, nem becsültem soha a kufárokat. Erkölcstelen és körmönfont üzleteik láttán, vagy azokról tudván, menten ökölbe szorult a kezem. Most újra kufárokat látok magunk körül. Tisztességtelenségüket csak fokozza, hogy a napjainkban az egyre újjáéledő magyarsággal élnek vissza. Ismerősöm kabátjának hajtókáján ott díszük a Kossuth-címer.- Honnét van? - kérdezem.- Egész Budapest ebben jár - feleli. Hajtókájának éke alig tízfillérnyi. Jó kézügyességre vall. A pajzs ékei szépen kimunkáltak, a kettős kereszt messziről virít, nemzetünk színei olajosán szépek.- Volt abban a butikban kétszer ekkora is, 62 forintért - folytatja kérdezetlenül -, de azon a zöld szín, a kettős hatalom olyan fekete volt. Hazafiság - hatvankét forintért. Szűcs László János Kerekasztal a KGST jovojerol Alakuljon Országos Nemzeti Bizottság AäK ^ (Profit j3V3SjQtSb A képviseleti demokráciába való átmenet kidolgozására és megvalósítására Országos Nemzeti Bizottság (ONB) alakítását javasolja az Új Márciusi Front. Az egypártrendszertől a képviseleti demokráciáig címet viselő dokumentum - amelyet pénteken juttattak el a Magyar Távirati Irodához - emlékeztet arra: az Új Márciusi Front alapító felhívásában javasolta, hogy alakuljon olyan tanácskozó testület, amelyben intézményesül a párbeszéd, a meglévő politikai szervezetek és a hivatalos struktúrán kívüli, ám az ország jövőjéért felelősséget érző politikai törekvések között. Az idő ezt az egy évvel ezelőtti javaslatot - amely egyébként visszhang nélkül maradt - túlhaladta, mivel időközben formálisan is megszerveződtek különböző politikai csoportosulások. Ezért a Front javaslattal fordul az ország közvéleményéhez, hogy támogassa az Országos Nemzeti Bizottság létrejöttét. Javaslattal fordul a Magyar Szocialista Munkáspárthoz, hogy vállalja ennek gyakorlati kezdeményezését, illetve a különböző szervezetekhez és mozgalmakhoz, hogy csatlakozzanak az Országos Nemzeti Bizottsághoz. A dokumentum szerint a bizottság tagja lehessen minden olyan társadalmi és politikai szervezet, mozgalom, amely átfogó programalkotás igényével kész együttgondolkodni, együttműködni a kiegyezés, a politikai megújulás érdekében. MTI A kormányok együttműködése nem nevezhető integrációnak: az integráció a termelők között kialakult sokoldalú kapcsolatrendszer. Nem lehet az egységes piacot a tervkoordináció fejlesztésére alapozni. Nem folytatható az az eddigi gyakorlat a KGST-ben, hogy az egyes kormányok, és hatóságok már akkor megállapodnak az árakról, szállítandó mennyiségekről, amikor még áru sincs, nem tudható mikor lesz, és milyen minőségű. Az áruknak világpiaci, vagy ahhoz közeli árakon kellene gazdát cserélniük a KGST-tagországok közötti kereskedelemben, ehhez viszont az kell, hogy a gazdasági kapcsolatokat a termelőkre bízzuk, és az is, hogy a tagországok belső ármechanizmusa tükrözze az áruk tényleges értékét. Ezeket a gondolatokat Szigeti István, Magyarország KGST-kép- viselőjének helyettese fejtette ki a héten, egy moszkvai kerekasztal-beszélgeté- sen. A véleménycsere érzékletesen kidomborította, hogy a tagországok az együttműködés fejlesztésének több kérdését eltérően közelítik meg. Az NDK állandó képviselőjének helyettese a KGST 43. és 44. ülésszakán meghatározott célok közül a komplex műszaki-tudományos fejlesztési program megvalósítását emelte ki leglényegesebbként, és úgy vélekedett, hogy a jövőben is rendkívül fontos lesz - fontosabb, mint valaha - a tagországok nép- gazdasági terveinek koordinálása. A magyar és a lengyel képviselők ezzel szemben az árak és az elszámolási rendszer gyökeres átalakítására, az ár- és valuta- reform elodázhatatlanságára hívták fel a figyelmet. Magyar részről rámutattak, hogy több tagország nemzetgazdaságának olyan a belső szerkezete - gazdaságirányítási és árrendszere -, hogy jelen állapotában nem képes kapcsolódni a két legutóbbi ülésszakon meghatározott új együttműködési rendszerhez. Különösen nagy vitát váltottak ki a ke- rekasztal-beszélgetésen a több tagországban - Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban és a legutóbb a Szovjetunióban - elrendelt kiviteli korlátozások, illetve a kiviteli vámilleték helyenként drasztikus emelése. Több résztvevő élesen felvetette azt a kérdést, hogyan viszonyulnak ezek a radikális, adminisztratív korlátozások ahhoz a közösen megfogalmazott célhoz, hogy törekedni kell a tagországok egységes piacának megteremtésére. A szovjet képviselő e lépéseket a belföldi árualap védelmében tett kényszerintézkedéseknek nevezte. A bolgár képviselő azt hangsúlyozta, hogy ezek az intézkedések ideiglenesek, a belső árualap szavatolása hosszú távon semmi esetre sem lehet a vámhatóság feladata, hanem csakis a termelőegységeké. Szigeti István kifejtette: Magyarországon is sok turista jár, osztrákok és nyugatnémetek is, mégsem vezettek be kiviteli korlátozásokat, és még sincs áruhiány. Rámutatott, hogy ez utóbbi az ad- minisztrativ-utasításos gazdaságirányítási rendszer velejárója. A Merkur kocsiátvételi sorszámai Trabant Limousin Hycomat (Bp.) 1115 Trabant Combi Hycomat (Bp.) 152 Trabant Limousin (Bp.) 16 699 Trabant Limousin (Győr) 13218 Trabant Combi (Bp.) 5996 Trabant Combi (Győr) 3 903 Wartburg Standard (Bp.) 4271 Wartburg Standard (Győr) 2617 Wartburg Speciál (Bp.) 5 622 Wartburg Speciál (Győr) 4 094 Wartburg Speciál tolótetős (Bp.) 17381 Wartburg Tourist (Bp.) 4852 Wartburg Tourist (Győr) 1707 Skoda 105 S (Bp.) 12 889 Skoda 105 S (Győr) 9 636 Skoda 120 L (Bp.) 30 561 Skoda 120 L (Győr) 20 700 Lada 1200 (Bp.) 48093 Lada 1200 (Győr) 16965 Lada 1300 S (Bp.) 24442 Lada 1300 S (Győr) 10023 Lada Szamara (Bp.) 4 752 Lada Szamara (Győr) 2512 Lada 1500 (Bp.) 16468 Lada 1500 (Győr) 5470 Lada Combi (Bp.) 1355 Lada Combi (Győr) 829 Lada Niva (Bp.) 851 Polski Fiat 126 P (Bp.) 6034 Polski Fiat 126 P (Győr) 3836 Dacia Limousin (Bp.) 17 622 Dacia Limousin (Győr) 10076 Dacia Combi (Bp.) 5332 Dacia Combi (Győr) 2 888 Dacia TLX (Bp.) 9704 Dacia TLX (Győr) 6128 Zastava (Bp.) 20538 Opel Kadett (Bp.) 509 Yugo (Bp.) 187 Volkswagen Golf (Bp.) 501 Volga Limousin (Bp.) 1 553 Volga Combi (Bp.) 1626 Megismertem Tolna megyét? (4.) Szellemi élet Van, de nincs, illetve ami mégis adat, az teljesen más, mint amilyen lehetne. Tolna megyének és ezen belül Szekszárdnak olyan szellemi élete nincs, amire az országból bárhonnan különösebben érdemes lenne odafigyelni. Nem büszkélkedhet egyetemmel, aminek valamilyen kisugárzása lehetne. Főiskolája - mely máig csak tagozata egy szomszéd , megyebelinek - elképesztő lassú vajúdás árán született meg. Könyvkiadása alig van, egyetlen folyóirata a - Dunatáj - nagyon kevesek szűk körének szól. Kiemelkedő művész nem él a határai közt, bár a jó átlagnál magasabb színvonalon alkotó akad. Színháza nincs, ami minden bizonnyal szerencse, hiszen úgyse tudná eltartani. Alkalmanként visszatérő rendezvényei is csak elsősorban innen nézve tűnnek fontosaknak. (Sárközi lakodalom, szüreti napok, különböző filmszemlék, a gyermek- és ifjúsági irodalom képviselőinek ismétlődő találkozásai.) Mégis, ha a távolról idevetödö vendég kellően kiélvezi a tájat, megkóstolja a bort és a obiigát halászlét, majd felteszi a kérdést:- És mondd, hogy tudtok ti itt élni? Akkor engem is egy hivatásos lokálpatrióta öntudatával fut el a méreg és előveszek modortalanságaim tárházából valamilyen személyre szóló kellemetlenséget. Ugyanis a kérdés felvetése éppúgy ostoba, mint azt gondolni, hogy írásom kétszavas címe bárhol Magyarországon valamilyen azonnal szembeötlőt jelölne. Budapesten se az összlakosság túlnyomó többsége tolong operabérletekért, színházjegyekért és az országos terjesztésű, központi folyóiratok olvasottsága se olyan megdöbbentő, hogy hozsán- náznunk kellene érte. A szellemi élet időtlen idők óta mindig szűkebb körökben, többé-kevésbé azonos érdeklődésűek között zajlott, ami persze már a mi megyénkre is jellemző. És többnyire egyes megszállottak motorként működő szerepének köszönhető. Ilyen volt - egészen felejthetetlen vezetőjük, Kaiser István tragikus haláláig - a Fiatal Utazók Klubja Szek- szárdon. Ilyet teremtett meg néhai Krassay Gyula és az akkori doktornő, Csehák Judit buzgalma Faddon a Váci Mihály Klub keretei között. Amiből persze nem lett volna semmi, ha az akkori téeszelnök (Hornok István) pompás propagandaérzékkel nem adja a közös gazdaság kulturális költségvetésének jelentős részét a falunak. A megyei könyvtár már hosszú évek óta kiadója az idevalósivá kényszerült székelység néprajzi és történeti krónikáinak. Dombóvárait egy konok, szakállas népművelő, dr. Balipap Ferenc, eredményes harcot hirdetett a „nyitott” művelődési házért akkoriban, amikor sokat már a bezárás veszélye fenyeget. Hasonlónak, de mégis másnak látjuk példáját mostanság Pakson. A többnyire minden iránt érdeklődő, elsősorban azonban csak a maguk társaságát kedvelő orvosok Szekszár- don egy olyan klubot teremtettek esztendeje, ahová a legválogatot- tabb vendégek is örömmel jönnek. (Csak az ég tudja, hogy a klub eredeti rövidítése, SZOC-Szekszárdi Orvos Club, miért kopott ki a gyakorlatból?) A megyei levéltár helytörténeti kiadványainak sora már hosz- szú könyvespolcnyi. A nem túlságosan sikerült szekszárdi művelődési központban nyílt meg az ország eleddig tudtommal egyetlen nemzetiségi színháza, a Deutsche Bühne. Két házaspár, a fél falu, meg a termelőszövetkezet. Dunaföldvár okosan használva ki Magyar László emlékét, az Afrika-kutatással tudott kapcsolatot létesíteni... A múzeum kutatói - hála Wosinsky apát nagy hírének - nemzetközi ősrégész kongresszust rendeztek, munkatársai pedig időnként a Duna fenekére is lemennek római köveket felszínre hozni. És akkor még mindig nem említettük a szerintem legsikeresebbet, a szekszárdi Művészetek Házát, koncertjeit, kiállításait. Előbbieken olyan fellépő művészekkel, akikhez hasonló képességűek korábban legfeljebb csak véletlenül tették be a lábukat a megyébe... A - legjobb értelemben vett „megszállottakat” említettem az imént. Itt nem merek megkockáztatni neveket, mert nem akarom négyre szaporítani eddigi sajtópereim számát. Azt mindenesetre tévedés lenne feltételezni, hogy a - nevezzük igy - középszinten alkotók keresztbe- kasba imádják egymást, vagy netán azokat, akiknek államigazgatási szinten, vagy éppen pártvonalon kötelességük foglalkozni a szellemi élet... irányításával? Inkább nevezzük úgy, hogy mederbe terelésével. És viszont. A közelmúlt karácsonyok egyike után én epéskedtem a megyei lapban egy templomi koncert eredeti műsortervének nem a legjobban sikerült felülbírálatán. Ha nincs tény, akkor írás se születik, így váratlan sikeremért nem önmagámnak kell hálálkodnom. A szellemi élet természetesen a gondolatok cseréjét is jelenti és egy meglehetősen széles kör részéről megnyilvánuló érdeklődést. A gondolatok cseréjére valamikor, Erasmus korában, a levélírás volt a legalkalmasabb. Európát átívelő távokon is. Mostanság maradna a beszélgetés. Egy folytatással korábban arról áradoztam, hogy a megye megismerésében mennyit segített a legkülönbözőbbek meghallgattatási vágya. Vagyis az, hogy szívesen vették, ha hagytam őket beszélni. Olykor- másszor előfordulnak ugyan igazi eszmecserék is, de eddigi tapasztalataim szerint épp azokban a körökben, ahol a szellemi élet iránt a legtöbb fogékonyságot kellene felfedezni, a baráti beszélgetések alig- ' alig emelkednek a nívósabb pletyka és személyekre vonatkozó értesülések szintje fölé. Szűkebb köröm se kivétel. A közérdeklődés szélessége is megkérdőjelezhető valamelyest. Színházi előadásokon, kiállításokon, hangversenyeken majdnem ugyanolyan valószínűséggel meg lehet jósolni, hogy ki lesz ott, mint azt, hogy ki az, aki még véletlenül se. Buzgó olvasója vagyok az ilyenkor rendszeresített vendégkönyveknek, így ha nem lenne hasznosabb elfoglaltságom, akár névgyakorisági statisztikát is készíthettem volna. Biztosra veszem, bár őszintén szólva inkább csak szeretném remélni, hogy a főiskola, ahol utódaink eljövendő tanítóit képzik, a maga módján aktívan működő szellemi műhely. A város vérkeringésébe azonban azt hiszem még nem kapcsolódott be. Általában: - hajlamosak vagyunk keveset tudni egymásról. Tollforgató a megyében alig-alig akad. Finn és holland fordításban azonban már jelentek meg megyénkben versei, novellái, „idehaza” az anyanyelvén még módjával is alig. A főorvosoknak előbb-utóbb valamennyien a kezébe kerülünk, őket tehát tanácsos jó előre megismerni:- ismertek is. És a főiskolai tanárokat mikor emlegetik majd úgy városszerte, mint dr. Bíró Jánost, néhai dr. Pataki Józsefet, vagy Létay Menyhértet...? Noha ők csak a gimnáziumban tanítottak... (folytatjuk) ORDAS IVÁN
