Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-14 / 12. szám

1989. január 14. Képújság 3 Villáminterjú Kern Andrással „A színészek feladata nem változott a görögök óta” (Folytatás az 1. oldalról)- Az úgynevezett sztárságot egészen jól elviselem - válaszolta Kern András. Az emberek ugyanis nem utálattal ismernek meg az utcán.- A színpadon vagy a filmekben általá­ban határozott ember benyomását kelti. Ilyen a hétköznapi életben is?- Egyáltalán nem. De hogy ez miért van, ne kérdezze. Talán születési adott­ság...- Gyakran jár vidékre?- Elég gyakran, mert megjelent nagy­lemezemre, úgy tűnik, sokan kíváncsiak. Zoránnak van egy előadóestje, abban szerepelek vendégként.- Nem vádolták meg ezért haknizás­sal?- Nem szeretem ezt a szót, mert van valami lekicsinylő kicsengése. Egyéb­ként abban semmi kivetnivaló nincs, ha pesti színészek elmennek vidékre, amennyiben a műsoruk színvonalas. Én remélem, hogy ilyenek a fellépéseim.- 1970-ben indult el ezen a pályán. Az akkori és mostani idők színészete között lát-e valamilyen különbséget?- Azt hiszem egy rövid interjú nem len­ne elég ennek a kérdésnek a megbeszé­lésére. így csak felszínes válaszokat ad­hatok: talán akkor nagyobb volt a sztár­kultusz, jobban megbecsülték a tehetsé­ges színészeket. Amikor 1970-ben a Víg­színházhoz kerültem, még ott dolgozott Várkonyi Zoltán, Básti Lajos, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Somogyvári Rudolf, hogy csak azokat említsem, akik már el­mentek... Mint az istenekre úgy tekintettünk fel rájuk. Hogy aztán a maiak hasonlókép­pen néznek-e ránk, azt nem tudom.- Eddigi közel két évtizedes pályafu­tását számos kiváló alakítása jelzi. Jelen­leg van-e olyan szerep, amelyet feltétle­nül el szeretne játszani?- Szó sincs róla. Azt tapasztaltam, hogyha megvalósul egy régi szerepálom, akkor az sohasem olyan jó, mint az em­ber várná. Azután meg olyasmi bejöhet, amire nem is gondol... Ez mázli kérdése.- A mostani, mondjuk úgy változó időkben van-e valamilyen különleges fel­adatuk a színészeknek?- Szerintem a színészek feladata nem változott az ókori görögök óta. S ez nem más - hadd idézzem Shakespeare köz­helyszámba menő, de mégis nagy igaz­ságot tartalmazó megfogalmazását - mint „tükröt tartani a természet elé”. Tehát megmutatni azt, ami érdekes a világból: s az emberek kíváncsiak arra, hogyan történik mindez egy élő közeg­ben. Egyszer jártam Epidauroszban, s láttam az ottani ókori színházat. Eszembe villant, hogy több mint kétezer évvel ez­előtt a közönség pontosan ugyanazért ment oda, mint ma. Az emberek kíván­csiak az életre, főként, ha valaki meg is fogalmazza számukra az ezzel kapcsola­tos kérdéseket. S ha csak annyit monda­nak az előadás végeztével, hogy most jól éreztük magunkat két és fél órán keresz­tül, az is valami. Szeri Árpád Fotó: Kapfinger András A hét nyavajája Kanyaró - típusos tünetekkel Az elmúlt év tavasza óta szinte folya­matosan diagnosztizálnak országszerte az orvosok kanyarót. Eddig több mint ki- lencszáz ilyen megbetegedés fordult elő. Ennek nyolcvan százaléka Baranya me­gyében, elsősorban Pécsett, de Győr- Sopronban, Somogybán és másutt is észleltek eseteket. Tolna megyében eddig 37 kanyarós beteg volt, közülük kilencen a szekszárdi 505. számú szakmunkásképző intézet­ben tanulnak, többen a vendéglátóipari szakközépiskolában, az egészségügyi szakközépiskolában és a lengyeli mező- gazdasági intézményben. A harminchét megbetegedett közül tizenegyen kerül­tek kórházba. Ami a betegek életkorát il­leti, a többségük a középiskolás korosz­tályéval azonos, vagyis a legtöbb megbe­tegedés az 1970. január 1-eje és az 1973. június 30-a között születettek kö­rében történt. Ez azzal magyarázható, hogy annak idején, 1969-ben vezették be a kanyaró elleni védőoltást - önkén­tes alapon, mégpedig a 9 hónaposokat oltották. Kiderült, hogy ez a korosztály nem alkalmas erre az oltásra, így 1973 közepétől már a 14 hónaposokat oltot­ták. Vagyis a jelzett két időpont között születettek, illetve az akkor kilenc hóna­posok nem szerezték meg a kanyaróval szembeni védettséget, azaz ők a veszé­lyeztetettek. (A korábban születettek többsége természetes védelmet szerzett, hiszen a többségük gyermekkorban át­esett már ezen a betegségen.) Dr. Bagi Emília, a megyei Köjál jár­ványügyi osztályának vezető főorvosa el­mondta, hogy a betegség teljesen típu­sos formában zajlik le, tehát diagnoszti­zálási nehézség nem adódik. A tünetek közé tartoznak a foltokban jelentkező pi­ros kiütések, a magas láz és a hurut. A kanyaró vírusa cseppfertőzéssel terjed, azaz a légúti fertőzések közé tartozik. Megyénkben elsősorban a középisko­lásokat oltották a közelmúltban, az 505- ösben 1150 diákot, az egészségügyiben háromszázat, és folytatható a sor. Éppen az oltások miatt több szülő emelt szót, noha nincs okuk félelemre, az oltóanyag csak enyhe tüneteket okoz, majd pedig védettséget jelent. A diákok is ugyanazt a védőoltást kapják, mint a 14 hónaposok. A Köjál január 31 -ig ellenőrzi a diákok oltási igazolványát (nem kis munka!) és ezt követően ahol szükségesnek látják, folytatják az oltást. A kanyarós beteg kör­nyezetében élők közül a 14 hónaposnál fiatalabbakat és a 30 év alatti terhes nő­ket gamma-globulin-védelemben része­sítik.-hm­Kié a kutya? Harapott a tacskó Csürörtökön este a televízió­ban felhívás hangzott el: egy szekszárdi család kérte, hogy je­lentkezzen annak a kutyának a gazdája, amely a Munkácsy ut­cában szerdán megharapta a lá­nyukat. Tegnap utánajártunk az eset­nek. Megtudtuk, hogy a 22 éves Szabópál Andreát állatszeretete sodorta bajba. A tacskót ugyanis elütötte egy autó, s mivel fájdal­masan nyüszített az úton, Andrea felemelte, haza akarta vinni. Azonban miközben simogatta a szerencsétlenül jár kis jószágot, hozzáérhetett sérüléséhez, s így az beleharapott a csuklójába. A fiatal lány megijedt, s hazasietett bekötni a kezét. A kutyus az ut­cán maradt, s azóta nem is tudni hova került. Sajnos a gazdája sem jelentkezett egyelőre. Pedig nagyon fontos lenne, mert mint dr. Bagi Emília a Köjál járványügyi osztályvezető főorvosa elmondta, ha legkésőbb hétfőig nem mutat­ják ba a tacsi oltási igazolvá­nyát, Andreánál el kell kezdeni a veszettség elleni védőoltást. Kedves kutyatulajdonos! Még mindig nem késő. Szabópálék lakcíme: Szekszárd, Munkácsy utca 21/A. telefonszámuk: 12- 131. -esi­A hét pletykája Toyotával jár az első titkár... Forrongó, egyre nyitottabbá váló közéletünk kísérője a vezetők tevékenysé­gét, magánéletét firtató érdeklődés. Ezernyi bizalmas információ alapos vagy alaptalan kósza hír terjeng városon, falun, és lapunk üzenetrögzítőjén is találunk néhányat. Péter Szigfrid országgyűlési képviselőt, a megyei pártbizottság első titkárát arról kérdeztük, ő személy szerint milyen pletykákat halott saját magáról.- Az első, amit az üzenetrögzítőjükön is szóvá tettek, hogy Görögországban és Kínában jártam. Ez igaz is. Az MSZMP testvérpártjai között - és itt a szocialis­ta és egyes nyugati országok kommunista pártjaira is gondolni kell - mód van kölcsönös csereüdültetésre. Ennek keretében 1986-ban Görögországban, ta­valy Kínában töltöttem tizenkét napot a feleségemmel.- Csak vezetők számára adott a lehetőség vagy apparátustagok is részt ve­hetnek ilyen külföldi úton?- Egy megadott keretszámon belül bárki mehet, aki igényli és érdemes rá.- Ha már a kínai útról beszéltünk, egy onnan hozott luxuskocsiról is szól a fá­ma...- Bizony, egyesek szerint egy Toyotát vettem Pekingben, s némelyek azt is állítják, hogy ültek már benne. Hát, ha így volt, úgy történt, hogy én nem vol­tam ott, mert nincs ilyen gépkocsim. Lada Szamarám van. De tovább is folytat­hatom a sort. Pletykálják, hogy van egy szekszárdi telkem, amit adok-veszek, manipulálok vele.- Nincs?- Óbányán vásároltam 1972-ben egy 70 négyszögöles telket, amire építettem egy 30 négyzetméter alapterületű, Dó 30-s típusú faházat A falakon kívül mindent magam csináltam, a parkettázástól a tapétázásig. Negyvennyolc­ezer forintba került, amiből tízezer volt a saját pénzem, a többi OTP-hitel. Na­gyon kedvelem azt a helyet, a Mecsek tiszta levegőjét, csendjét, jól lehet ott pi­henni, gondolkodni. S még egy „kacsa” van, ami úgy félévente felröppen, misze­rint villám épül itt, a városban.- Cinkában, ugye...?- Több utcát is rebesgetnek, már kértem, hogy mutassák meg, hadd lássam én is, mert nem tudok róla. Egy hatvanegy négyzetméteres állami bérlakásban lakom 1968 óta. Nincs szándékomban feladni.- Úgy gondolom, a szóbeszéd ellen igaziból nemigen lehet védekezni. Mégis megkérdezem, van-e olyan, amit a beosztása miatt nem tesz. Gyakran megfordul például vendéglátóhelyeken, mondjuk az új Garay sörözőben?- Ha Budapesten járok, ritka, hogy ne mennék el egy pecsenyesütőhöz sült vagy főtt kolbászt enni, utána pedig egy kiskocsmában megiszom rá egy pohár sört. Ha ezt itthon tenném, valószínűleg elterjedne rólam, hogy gyakorta nézek a pohár fenekére.-cser­Oázis - szalonzenével Idomok viszontagságai a TOTÉV-nél Nagy jövőt jósol nekik a zenei rendező Jósfay György, a Magyar Televizió zenei rende­zője mesélte, hogy a szokott jelzések sokasága kö­zött talált olyat is, ami megragadta a figyelmét. Egy bonyhádi, szalonzenét játszó együttes zenei anya­gát hallgatta meg, és kellemes csalódás érte.- Mikor meghallgattam ezeknek a rendkívül szim­patikus fiúknak a zenei anyagát, közöltem a főnö­kömmel, hogy olyan zenére akadtam, ami más mint a megszokott, egyéni hangszerelésű, kedves, jó hangulatú. Különösen fontos, hogy olyan zene, ami hiányzik a zenei étlapról, a pop, a rock és a videó- klipek világától eltérő. Nagyon színvonalasan játsz- szák a szalonzenét, ami megragadott, hát kaptam magam, Bonyhádra utaztam és készítettünk velük egy képes zenei összeállítást, a mi szűkös, kicsit el­maradott hazai technikánkkal. S úgy érzem, egé­szen jól sikerült a felvétel, amit a Magyar Televízió az év eleji kettes csatornán induló műsorai között be is mutatott. A Pécsi Körzeti Stúdió adott formát hozzá, s szándékunkban áll időről időre adni további anya­got belőle. Ha egy zenei rendező lát fantáziát egy frissen ala­kult gárdában, ha hamarosan a Pannon Krónika szereplői lesznek újra, akkor nem volt hiábavaló ne­kik nyolcuknak összeállni. Ha már a véleményalko­tásnál tartunk, a szekszárdi Big-Band egyik zené­sze, Lőrinczi Gyula első hallásra beleszeretett az Oázis zenekar szalonzenéjébe. Világslágereket, is­mert dalokat dolgoznak fel. A Prizma együttes tagjai­ból, a pécsi nemzeti színház zenekarából, az Ex együttesből, a Royalból verbuválódtak. A dél-amerikai ritmusoktól a polkán át a magyar slágerekig terjedő repertoárt tavaly május elsején mutatták be a váraljai parkerdőben, majd segély­koncerteket rendeztek. Mikor játszanak, kizárják a világot, ez valóban egy külön sziget, más világ. Brauer János, az együttes dobosa szerint lubickol­nak a zenében, élvezik a játékot, s az egykori bonyhádi popzenei életet meghatározó zenészek szerelmesei lettek ennek a műfajnak. Önfenntartók, akik hajlandóak a másik zenekarral, amiből alakul­tak, lakodalmat és bált játszani, hogy kiadásaikat fe­dezni tudják. Mint a beat-korszakban, fillér nélkül, bármit odaadva és alárendelve a zenének, megifjod- va vetették magukat az újba. Menedzselni kellene őket, piacra lenne szükségük, mert a piac, ha rájuk akad, még hálás is lehet majd nekik. A segélykon­certek nem visznek a világsikerig, de nem is arra vágynak, csupán szeretnék szétosztani a zenéjüket. Olyanok most, mint egy csodásán fényes, csillogó golyó, amit csak meg kellene indítani, s már magától száguldana bele a világba. Munka mellett zenélnek a zenéért, az örömért, az együttjátszás boldogságáért. Ök nyolcán: Brauer János, Schleining Miklós, Fűzi János, Bencze Zsolt, Bencze Csaba, Erdős Csaba, Lőrinczi András és Venyercsán László.-szs­Nyolc év alatt becsavarodtak a csövektől (Folytatás az 1. oldalról) Mint azt Matuz Andor elmondta, az idomokat 1980-ban vásárolták. Részben hazai termékek, részben olasz import­ból származnak. 1980-ban még fekete fitingeket is fel lehe­tett használni a vízvezeték-szerelésben, de 1981-ben jött egy új szabvány, miszerint csak horganyzottak alkalmaz­hatók az építkezések során. És ekkor kezdődött az idomok kálváriája. Mert 150 ezer forint értékű árut kellett valami­lyen módon értékesíteni. Szabadulni tőle, hogy az újabb szabvány szerinti árut tudjanak vásárolni, legyen hely a raktárban, ne a tárolásra kelljen a pénzt és az időt pazarol­ni. Igen ám, de ennek is jogszabályilag előírt feltételei van­nak. Először meg kell próbálni a beszerzési áron értékesíteni, vagy visszaadni a gyártónak, ha ez nem megy, jöhet a csökkentett áron való értéke­sítés, majd a leértékelés, börzék tartása és ha ez sem vezet eredményre, akkor a selejtezés. De ez nem megy máról holnapra. A TOTEV-nél is felajánlották évente 30-40 vállalatnak, újságban hirdették börzék tartását, de semmi eredménnyel. Minden egyes darab megmaradt. Próbálkoztak belső felhasználás­sal, ahol nem kell minőséget igazolni, de mindig visszavétel lett a vége. Megpróbálták horgo- nyoztatni az idomokat, de akkor a menetek is szűkültek volna, így ez sem lehetett megoldás. Nyűg volt a vállukon. így ha a vállalati érdeket nézzük, nem furcsa Matuz Andor kijelenté­se: „Örülünk, hogy végre megszabadultunk tő­lük!” A MÉH ugyanis kilóját 1 forint 40 fillérért vette át.- Ha nekem lenne szükségem ilyen idomok­ra, akkor valószínűleg felhasználnám őket - mondja Matuz Andor -, mert az már a saját fele­lősségem, hogy vállalom, a kötőelemek előbb korrodálódnak, mint a csövek. Az anyaghiány az oka annak, hogy kénytelenek vagyunk a vál­lalatnál nagyobb mennyiséget venni akkor, ami­kor kapható. Ha pedig jön egy szabványmódo­sítás, kezdődik a kálvária, aminek az a vége, mint jelen esetben is, hogy több mint százezer forint értékű árut kell selejteznünk, kivinni a MÉH-telepre, ami teljesen ésszerűtlen és egyben gazdaságtalan megoldás. Hogy mégis mi lehet a megoldás? Ha minden árut bármikor és kellő mennyiségben lehetne kapni, nem kelle­ne rosszabb minőségű árut megvásárolgi azért, hogy a jó­ból is kapjunk. Ha ez igy összejönne, nem keltene felhábo­rodást és értetlenséget, hogy a vízvezeték-szerelési ido­mokhoz, amik az üzletben hiánycikkek, a MÉH-telepen ol­csón, ráadásul böngészés után a legmegfelelőbbet kivá­lasztva lehet hozzájutni.-he­Ottjártunkkor épp beépítésre nem került alumínium leve­gővezető csöveket rakodtak le a TOTÉV teherautójáról Jelenetek az előadásból

Next

/
Thumbnails
Contents