Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-14 / 12. szám
1989. január 14. Képújság 3 Villáminterjú Kern Andrással „A színészek feladata nem változott a görögök óta” (Folytatás az 1. oldalról)- Az úgynevezett sztárságot egészen jól elviselem - válaszolta Kern András. Az emberek ugyanis nem utálattal ismernek meg az utcán.- A színpadon vagy a filmekben általában határozott ember benyomását kelti. Ilyen a hétköznapi életben is?- Egyáltalán nem. De hogy ez miért van, ne kérdezze. Talán születési adottság...- Gyakran jár vidékre?- Elég gyakran, mert megjelent nagylemezemre, úgy tűnik, sokan kíváncsiak. Zoránnak van egy előadóestje, abban szerepelek vendégként.- Nem vádolták meg ezért haknizással?- Nem szeretem ezt a szót, mert van valami lekicsinylő kicsengése. Egyébként abban semmi kivetnivaló nincs, ha pesti színészek elmennek vidékre, amennyiben a műsoruk színvonalas. Én remélem, hogy ilyenek a fellépéseim.- 1970-ben indult el ezen a pályán. Az akkori és mostani idők színészete között lát-e valamilyen különbséget?- Azt hiszem egy rövid interjú nem lenne elég ennek a kérdésnek a megbeszélésére. így csak felszínes válaszokat adhatok: talán akkor nagyobb volt a sztárkultusz, jobban megbecsülték a tehetséges színészeket. Amikor 1970-ben a Vígszínházhoz kerültem, még ott dolgozott Várkonyi Zoltán, Básti Lajos, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Somogyvári Rudolf, hogy csak azokat említsem, akik már elmentek... Mint az istenekre úgy tekintettünk fel rájuk. Hogy aztán a maiak hasonlóképpen néznek-e ránk, azt nem tudom.- Eddigi közel két évtizedes pályafutását számos kiváló alakítása jelzi. Jelenleg van-e olyan szerep, amelyet feltétlenül el szeretne játszani?- Szó sincs róla. Azt tapasztaltam, hogyha megvalósul egy régi szerepálom, akkor az sohasem olyan jó, mint az ember várná. Azután meg olyasmi bejöhet, amire nem is gondol... Ez mázli kérdése.- A mostani, mondjuk úgy változó időkben van-e valamilyen különleges feladatuk a színészeknek?- Szerintem a színészek feladata nem változott az ókori görögök óta. S ez nem más - hadd idézzem Shakespeare közhelyszámba menő, de mégis nagy igazságot tartalmazó megfogalmazását - mint „tükröt tartani a természet elé”. Tehát megmutatni azt, ami érdekes a világból: s az emberek kíváncsiak arra, hogyan történik mindez egy élő közegben. Egyszer jártam Epidauroszban, s láttam az ottani ókori színházat. Eszembe villant, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt a közönség pontosan ugyanazért ment oda, mint ma. Az emberek kíváncsiak az életre, főként, ha valaki meg is fogalmazza számukra az ezzel kapcsolatos kérdéseket. S ha csak annyit mondanak az előadás végeztével, hogy most jól éreztük magunkat két és fél órán keresztül, az is valami. Szeri Árpád Fotó: Kapfinger András A hét nyavajája Kanyaró - típusos tünetekkel Az elmúlt év tavasza óta szinte folyamatosan diagnosztizálnak országszerte az orvosok kanyarót. Eddig több mint ki- lencszáz ilyen megbetegedés fordult elő. Ennek nyolcvan százaléka Baranya megyében, elsősorban Pécsett, de Győr- Sopronban, Somogybán és másutt is észleltek eseteket. Tolna megyében eddig 37 kanyarós beteg volt, közülük kilencen a szekszárdi 505. számú szakmunkásképző intézetben tanulnak, többen a vendéglátóipari szakközépiskolában, az egészségügyi szakközépiskolában és a lengyeli mező- gazdasági intézményben. A harminchét megbetegedett közül tizenegyen kerültek kórházba. Ami a betegek életkorát illeti, a többségük a középiskolás korosztályéval azonos, vagyis a legtöbb megbetegedés az 1970. január 1-eje és az 1973. június 30-a között születettek körében történt. Ez azzal magyarázható, hogy annak idején, 1969-ben vezették be a kanyaró elleni védőoltást - önkéntes alapon, mégpedig a 9 hónaposokat oltották. Kiderült, hogy ez a korosztály nem alkalmas erre az oltásra, így 1973 közepétől már a 14 hónaposokat oltották. Vagyis a jelzett két időpont között születettek, illetve az akkor kilenc hónaposok nem szerezték meg a kanyaróval szembeni védettséget, azaz ők a veszélyeztetettek. (A korábban születettek többsége természetes védelmet szerzett, hiszen a többségük gyermekkorban átesett már ezen a betegségen.) Dr. Bagi Emília, a megyei Köjál járványügyi osztályának vezető főorvosa elmondta, hogy a betegség teljesen típusos formában zajlik le, tehát diagnosztizálási nehézség nem adódik. A tünetek közé tartoznak a foltokban jelentkező piros kiütések, a magas láz és a hurut. A kanyaró vírusa cseppfertőzéssel terjed, azaz a légúti fertőzések közé tartozik. Megyénkben elsősorban a középiskolásokat oltották a közelmúltban, az 505- ösben 1150 diákot, az egészségügyiben háromszázat, és folytatható a sor. Éppen az oltások miatt több szülő emelt szót, noha nincs okuk félelemre, az oltóanyag csak enyhe tüneteket okoz, majd pedig védettséget jelent. A diákok is ugyanazt a védőoltást kapják, mint a 14 hónaposok. A Köjál január 31 -ig ellenőrzi a diákok oltási igazolványát (nem kis munka!) és ezt követően ahol szükségesnek látják, folytatják az oltást. A kanyarós beteg környezetében élők közül a 14 hónaposnál fiatalabbakat és a 30 év alatti terhes nőket gamma-globulin-védelemben részesítik.-hmKié a kutya? Harapott a tacskó Csürörtökön este a televízióban felhívás hangzott el: egy szekszárdi család kérte, hogy jelentkezzen annak a kutyának a gazdája, amely a Munkácsy utcában szerdán megharapta a lányukat. Tegnap utánajártunk az esetnek. Megtudtuk, hogy a 22 éves Szabópál Andreát állatszeretete sodorta bajba. A tacskót ugyanis elütötte egy autó, s mivel fájdalmasan nyüszített az úton, Andrea felemelte, haza akarta vinni. Azonban miközben simogatta a szerencsétlenül jár kis jószágot, hozzáérhetett sérüléséhez, s így az beleharapott a csuklójába. A fiatal lány megijedt, s hazasietett bekötni a kezét. A kutyus az utcán maradt, s azóta nem is tudni hova került. Sajnos a gazdája sem jelentkezett egyelőre. Pedig nagyon fontos lenne, mert mint dr. Bagi Emília a Köjál járványügyi osztályvezető főorvosa elmondta, ha legkésőbb hétfőig nem mutatják ba a tacsi oltási igazolványát, Andreánál el kell kezdeni a veszettség elleni védőoltást. Kedves kutyatulajdonos! Még mindig nem késő. Szabópálék lakcíme: Szekszárd, Munkácsy utca 21/A. telefonszámuk: 12- 131. -esiA hét pletykája Toyotával jár az első titkár... Forrongó, egyre nyitottabbá váló közéletünk kísérője a vezetők tevékenységét, magánéletét firtató érdeklődés. Ezernyi bizalmas információ alapos vagy alaptalan kósza hír terjeng városon, falun, és lapunk üzenetrögzítőjén is találunk néhányat. Péter Szigfrid országgyűlési képviselőt, a megyei pártbizottság első titkárát arról kérdeztük, ő személy szerint milyen pletykákat halott saját magáról.- Az első, amit az üzenetrögzítőjükön is szóvá tettek, hogy Görögországban és Kínában jártam. Ez igaz is. Az MSZMP testvérpártjai között - és itt a szocialista és egyes nyugati országok kommunista pártjaira is gondolni kell - mód van kölcsönös csereüdültetésre. Ennek keretében 1986-ban Görögországban, tavaly Kínában töltöttem tizenkét napot a feleségemmel.- Csak vezetők számára adott a lehetőség vagy apparátustagok is részt vehetnek ilyen külföldi úton?- Egy megadott keretszámon belül bárki mehet, aki igényli és érdemes rá.- Ha már a kínai útról beszéltünk, egy onnan hozott luxuskocsiról is szól a fáma...- Bizony, egyesek szerint egy Toyotát vettem Pekingben, s némelyek azt is állítják, hogy ültek már benne. Hát, ha így volt, úgy történt, hogy én nem voltam ott, mert nincs ilyen gépkocsim. Lada Szamarám van. De tovább is folytathatom a sort. Pletykálják, hogy van egy szekszárdi telkem, amit adok-veszek, manipulálok vele.- Nincs?- Óbányán vásároltam 1972-ben egy 70 négyszögöles telket, amire építettem egy 30 négyzetméter alapterületű, Dó 30-s típusú faházat A falakon kívül mindent magam csináltam, a parkettázástól a tapétázásig. Negyvennyolcezer forintba került, amiből tízezer volt a saját pénzem, a többi OTP-hitel. Nagyon kedvelem azt a helyet, a Mecsek tiszta levegőjét, csendjét, jól lehet ott pihenni, gondolkodni. S még egy „kacsa” van, ami úgy félévente felröppen, miszerint villám épül itt, a városban.- Cinkában, ugye...?- Több utcát is rebesgetnek, már kértem, hogy mutassák meg, hadd lássam én is, mert nem tudok róla. Egy hatvanegy négyzetméteres állami bérlakásban lakom 1968 óta. Nincs szándékomban feladni.- Úgy gondolom, a szóbeszéd ellen igaziból nemigen lehet védekezni. Mégis megkérdezem, van-e olyan, amit a beosztása miatt nem tesz. Gyakran megfordul például vendéglátóhelyeken, mondjuk az új Garay sörözőben?- Ha Budapesten járok, ritka, hogy ne mennék el egy pecsenyesütőhöz sült vagy főtt kolbászt enni, utána pedig egy kiskocsmában megiszom rá egy pohár sört. Ha ezt itthon tenném, valószínűleg elterjedne rólam, hogy gyakorta nézek a pohár fenekére.-cserOázis - szalonzenével Idomok viszontagságai a TOTÉV-nél Nagy jövőt jósol nekik a zenei rendező Jósfay György, a Magyar Televizió zenei rendezője mesélte, hogy a szokott jelzések sokasága között talált olyat is, ami megragadta a figyelmét. Egy bonyhádi, szalonzenét játszó együttes zenei anyagát hallgatta meg, és kellemes csalódás érte.- Mikor meghallgattam ezeknek a rendkívül szimpatikus fiúknak a zenei anyagát, közöltem a főnökömmel, hogy olyan zenére akadtam, ami más mint a megszokott, egyéni hangszerelésű, kedves, jó hangulatú. Különösen fontos, hogy olyan zene, ami hiányzik a zenei étlapról, a pop, a rock és a videó- klipek világától eltérő. Nagyon színvonalasan játsz- szák a szalonzenét, ami megragadott, hát kaptam magam, Bonyhádra utaztam és készítettünk velük egy képes zenei összeállítást, a mi szűkös, kicsit elmaradott hazai technikánkkal. S úgy érzem, egészen jól sikerült a felvétel, amit a Magyar Televízió az év eleji kettes csatornán induló műsorai között be is mutatott. A Pécsi Körzeti Stúdió adott formát hozzá, s szándékunkban áll időről időre adni további anyagot belőle. Ha egy zenei rendező lát fantáziát egy frissen alakult gárdában, ha hamarosan a Pannon Krónika szereplői lesznek újra, akkor nem volt hiábavaló nekik nyolcuknak összeállni. Ha már a véleményalkotásnál tartunk, a szekszárdi Big-Band egyik zenésze, Lőrinczi Gyula első hallásra beleszeretett az Oázis zenekar szalonzenéjébe. Világslágereket, ismert dalokat dolgoznak fel. A Prizma együttes tagjaiból, a pécsi nemzeti színház zenekarából, az Ex együttesből, a Royalból verbuválódtak. A dél-amerikai ritmusoktól a polkán át a magyar slágerekig terjedő repertoárt tavaly május elsején mutatták be a váraljai parkerdőben, majd segélykoncerteket rendeztek. Mikor játszanak, kizárják a világot, ez valóban egy külön sziget, más világ. Brauer János, az együttes dobosa szerint lubickolnak a zenében, élvezik a játékot, s az egykori bonyhádi popzenei életet meghatározó zenészek szerelmesei lettek ennek a műfajnak. Önfenntartók, akik hajlandóak a másik zenekarral, amiből alakultak, lakodalmat és bált játszani, hogy kiadásaikat fedezni tudják. Mint a beat-korszakban, fillér nélkül, bármit odaadva és alárendelve a zenének, megifjod- va vetették magukat az újba. Menedzselni kellene őket, piacra lenne szükségük, mert a piac, ha rájuk akad, még hálás is lehet majd nekik. A segélykoncertek nem visznek a világsikerig, de nem is arra vágynak, csupán szeretnék szétosztani a zenéjüket. Olyanok most, mint egy csodásán fényes, csillogó golyó, amit csak meg kellene indítani, s már magától száguldana bele a világba. Munka mellett zenélnek a zenéért, az örömért, az együttjátszás boldogságáért. Ök nyolcán: Brauer János, Schleining Miklós, Fűzi János, Bencze Zsolt, Bencze Csaba, Erdős Csaba, Lőrinczi András és Venyercsán László.-szsNyolc év alatt becsavarodtak a csövektől (Folytatás az 1. oldalról) Mint azt Matuz Andor elmondta, az idomokat 1980-ban vásárolták. Részben hazai termékek, részben olasz importból származnak. 1980-ban még fekete fitingeket is fel lehetett használni a vízvezeték-szerelésben, de 1981-ben jött egy új szabvány, miszerint csak horganyzottak alkalmazhatók az építkezések során. És ekkor kezdődött az idomok kálváriája. Mert 150 ezer forint értékű árut kellett valamilyen módon értékesíteni. Szabadulni tőle, hogy az újabb szabvány szerinti árut tudjanak vásárolni, legyen hely a raktárban, ne a tárolásra kelljen a pénzt és az időt pazarolni. Igen ám, de ennek is jogszabályilag előírt feltételei vannak. Először meg kell próbálni a beszerzési áron értékesíteni, vagy visszaadni a gyártónak, ha ez nem megy, jöhet a csökkentett áron való értékesítés, majd a leértékelés, börzék tartása és ha ez sem vezet eredményre, akkor a selejtezés. De ez nem megy máról holnapra. A TOTEV-nél is felajánlották évente 30-40 vállalatnak, újságban hirdették börzék tartását, de semmi eredménnyel. Minden egyes darab megmaradt. Próbálkoztak belső felhasználással, ahol nem kell minőséget igazolni, de mindig visszavétel lett a vége. Megpróbálták horgo- nyoztatni az idomokat, de akkor a menetek is szűkültek volna, így ez sem lehetett megoldás. Nyűg volt a vállukon. így ha a vállalati érdeket nézzük, nem furcsa Matuz Andor kijelentése: „Örülünk, hogy végre megszabadultunk tőlük!” A MÉH ugyanis kilóját 1 forint 40 fillérért vette át.- Ha nekem lenne szükségem ilyen idomokra, akkor valószínűleg felhasználnám őket - mondja Matuz Andor -, mert az már a saját felelősségem, hogy vállalom, a kötőelemek előbb korrodálódnak, mint a csövek. Az anyaghiány az oka annak, hogy kénytelenek vagyunk a vállalatnál nagyobb mennyiséget venni akkor, amikor kapható. Ha pedig jön egy szabványmódosítás, kezdődik a kálvária, aminek az a vége, mint jelen esetben is, hogy több mint százezer forint értékű árut kell selejteznünk, kivinni a MÉH-telepre, ami teljesen ésszerűtlen és egyben gazdaságtalan megoldás. Hogy mégis mi lehet a megoldás? Ha minden árut bármikor és kellő mennyiségben lehetne kapni, nem kellene rosszabb minőségű árut megvásárolgi azért, hogy a jóból is kapjunk. Ha ez igy összejönne, nem keltene felháborodást és értetlenséget, hogy a vízvezeték-szerelési idomokhoz, amik az üzletben hiánycikkek, a MÉH-telepen olcsón, ráadásul böngészés után a legmegfelelőbbet kiválasztva lehet hozzájutni.-heOttjártunkkor épp beépítésre nem került alumínium levegővezető csöveket rakodtak le a TOTÉV teherautójáról Jelenetek az előadásból