Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-12 / 10. szám
4 Képújság 1989. január 12. MŰVELŐDÉS Kólóm pszó és gyertyaláng Szabad-e használni a galériát? Rendhagyó osztályfőnöki óra Dombóváron Fery Antal fametszete a meghívón Kós Károly arcképe mellett a jellegzetes fatornyos templom rajza is ott áll azon a grafikán, mely a dombóvári Molnár György Általános Iskola 4. b. osztálya rendhagyó találkozójának meghívóját díszíti. Szülőket és nagyszülőket szólított ez a meghívó egy esti beszélgetésre. Többeknek talán szokatlan volt a helyszín, mert a Dombóvári Galéria időszaki kiállítási tárgyai között foglaltak helyet a megjelentek. Ez az esemény egyszerű hír, rövid információ is lehetne, ha a háttérben nem állna egy követésre méltó pedagógiai példa. Mint minden ilyen esemény mögött - az általánostól eltérő - több energiát egy célra fordító, lelkesebb embert kell keresni, látni. Nincs ez másként jelen esetben sem. Csík Mária a tanári pályafutása alatt most kapott először osztályfőnöki feladatokat a fent említett iskolában, ahol korábban az iskola úttörőelnökeként dolgozott. Pedagógusi munkáját döntően meghatározza az a gyerekkori tény, élmény, hogy összevont osztályban tanult egytől, négyig. A kis falu neve: Köblény. Felnőttként úgy ítéli meg, hogy komoly élet folyt ott. A generációk jó értelemben hatottak egymásra. Az iskola fontosabb dolognak számított. Jobban kapcsolódott a szülő az intézményhez. Csík Mária havonta egy alkalommal összehívja a gyerekeket, szüleikkel, nagyszüleikkel együtt. Túrát tettek már a Mecsekben, voltak színházban Kaposváron. Karácsonykor együtt betlehemez- tek és most egy kiállítási terem ad helyet céljaiknak. Szóltunk már lapunkban az erdélyi relikviákat bemutató tárlatról. Ez kínált most új alkalmat az együttlétre, megállást a rohanásban. Erdéllyel ma a szokottnál többet foglalkozik a rádió, a sajtó, de az utca embere is. A tízéves diákok erről látnak, hallanak. Mi az, amit nekik tudni kell a saját véleményük alakításához? Az osztályfőnök szerint a kultúra, a hagyomány ismerete, őrzése, továbbadása. Megmozdult tehát az osztály. Minden tanuló vállalt szerepet. Az osztályfőnöki órára ugyanis készülniük kellett. Versekkel, mondókákkal, történetekkel. Irányítottak voltak természetesen, de érezni lehetett a játékuk akarásának örömét. Csengő, apró harang és kolompszó hívta fel a figyelmet, hogy valami elkezdődik ebben az órában. Kányádi Sándor Télutó című verse indította a gondolatokat és az utazást is, melynek első állomása Érmindszent volt. Ady Endre költeménye hangzott el. Farkaslakán Tamási Áront idézték, Aradon a tizenhárom vértanúra emlékeztek oly módon, hogy rövid élettörténetet mondtak, olvastak fel a hősökről és egy-egy szál gyertyát gyújtottak a tiszteletükre. Petőfi Sándor, Kriza János munkássága is hallatott magáról. Tréfás nyelvtörők, csúfolók sem maradtak el, de a góbéságok, viccek sem. Az osztályfőnök a foglalkozás végén odament a szülőkhöz, megköszönte részvételüket és nem beszélt arról, hogy a gyerek mit vétett aznap az iskolában. A huszonhárom kisgyereknek és hozzátartozóiknak ünnepet jelent egy-egy ilyen alkalom. Nem naptárban jelölt piros betűst, csak annyit, amitől szebb lesz a holnap. Decsi Kiss János Mi legyek? A legtöbben már döntöttek Immár harmadik alkalommal jelentkezett hétfőn a televízió Mi legyek? című pályaválasztási műsora, melynek ideje alatt telefonügyeletet tartottak Szekszárdon, a megyei pedagógiai intézetben. Pukli Éva igazgatóhelyettestől kérdeztük, milyen volt az érdeklődés.- Nyolc-kilenc hívás érkezett. Sajnos többen is kerestek bennünket egyszerre, de mivel csak egy vonalunk volt, vagy várniuk kellett, vagy lemondtak a telefonálásról. Máskor egyébként tizenhárom- tizennégy érdeklődő is szokott lenni, de ahogy közeledik a jelentkezési lapok leadásának ideje, mind többen eldöntötték már, hova küldjék, s információt is elég sokat kaptak más forrásokból is.- Milyen problémák foglalkoztatják leginkább a pályaválasztás előtt állókat? Mi mindent nem tudnak a szülők?- Egy egészségügyi szakisolába járó lány édesapja arról kért felvilágosítást, hogy érettségizhetne le a kislány, mert pályakorrekcióra készül, pedagógus szeretne lenni. Elmondtuk, hogy saját iskoláján belül is tehet érettségi vizsgát. Egy anyuka azt kifogásolta, cukrásznak vagy szakácsnak készülő gyermeke miért csak akkor jelentkezhet a vendéglátóiparba, ha előtte munkahelyet keres. Elmagyaráztuk, hogy ajelenlegi képzési feltételek mellett igy jóval több esélye van a bejutásra. Ezeknél a szakmáknál ugyanis kevés olyan vállalat van, ahol gyakorlati oktatást vállalnak. Egy fiú szülei azt tudakolták, hol működik áruforgalmi szakközépiskola. Ilyen jellegű intézmény nincs ugyan, de találtuk neki a székesfehérvári vasútforgalmit. Valószínűleg vasutascsaládról van szó, úgy tűnt elégedettek is voltak ezzel a lehetőséggel.- Egészségügyi, pályaalkalmassági problémákkal nem keresték fel az ügyeletet?- Érkezett ilyen telefon is. Azt szerette volna megtudni egy anyuka, hogy a fél szemmel való látás akadálya-e annak, hogy fia pedagógus legyen. Megnyugtatni nem nagyon tudtuk, mert a tanárképző főiskolákon bevezetett alkalmassági vizsgálatnál, s később az elhelyezkedésnél is hátrányt jelenthet a korlátozott látás.- Mindig vannak, akik az utolsó pillanatig sem tudnak dönteni, vagy a felvételi lapok leadása előtt döbbenek rá, hogy mást választanának, mint ami az eredeti elképzelésük volt. Tudnak-e nekik segíteni? Lesz-e még hasonló telefonos tanácsadás?- Február 13-án, a tanév utolsó Mi legyek? műsorával együtt mi is rendelkezésére állunk a bizonytalankodóknak. A megye minden városába elmegyünk, s Szekszárdon is bárki megkereshet bennünket személyesen is. esi — Olvasókörök Tolna megyében Az irodalom terjesztésében közismerten jelentős szerepük volt Magyarországon az olvasóköröknek, egyleteknek. Létrejöttük a reformkorba nyúlik vissza, bár Tolna vármegyében csak több évtizeddel később alakultak az első ilyen célú társaságok. A XIX. század kiemelkedő politikusai, tudósai és írói fiatal korukban sok országot bejártak, benyomásaikról útleírásokban számoltak be. Elsősorban Nyugat- Európából hoztak olyan tapasztalatokat, amelyek mintájára társaskörök, egyletek alakítását kezdeményezték, a hazai körülményekhez igazítva. Igy jöttek létre a pozsonyi országgyűlések idejére alakult követi kaszinók és jurátuskörök, amelyek az országgyűlési napirendekkel, a politikai aktualitásokkal foglalkoztak. Tolna vármegye követei is támogatták működésüket, nem kis nehézséget okozva a bécsi udvarnak és titkosrendőrségének. Széchenyi, Wesselényi megfigyelésén túl a rendőrség jelentéseket készített az éjszakába nyúló „eszmesúr- lódások”-ról is. Az országgyűlés után hazautazó követek magukkal vitték a viták folytatásának igényét is. Erre a Pesti Kaszinó (1827-ben alakult, 1830-tól a neve Nemzeti Kaszinó) kínált először intézményes lehetőséget. Metternich azonnal figyeltette ezeket, az uralkodónak küldött egyik jelentése szerint „Széchenyi fáradhatatlannak látszik... Pesten mindenféle egyesületet s intézetet akar létesíteni. Ezért én újabb mozzanatokat látok, melyek arra indítanak, hogy nevezett Széchenyinek fondorlatait a legbehatóbb és legfeszültebb megfigyelés alatt tartsam." A Nemzeti Kaszinó hatására sorra alakultak hasonló körök vidéken is. így Kaposváron, majd Czuczor Gergely olvasóköre Győrben, ezeket követte a nyitrai, a nagyszombati, a kassai kaszinó és a többiek. Számukat a 30-as évek közepén kelt titkosrendőri jelentések százra becsülték, a veszélyt abban látva, hogy „gonosz magvakat hint szét, s izgat a liberalizmus érdekében... a császár és a kormány iránti általános elidegenedést terjeszti, hazugságokat költenek, hogy a könnyen hívő népet állandóan izgalomban tartsák.” Az udvar félelmét részben az okozta, hogy a kaszinók, olvasókörök gyarapodó könyvtáraiban meg lehetett találni a francia és német tiltott könyvek javát. Természetesen a magyar és német nyelvű újságokon kívül gyűjtötték és terjesztették a modern irodalom legjelesebb műveit, segítve ezzel az alapítódnak azt a véleményét, hogy a kaszinók „várai a magyar nemzeti eszmének, a hazafias gondolkodásnak és a józan haladásnak.” A rendőrségi zaklatások ellenére 1839- ben engedély nélkül szerveződött újjá a jurátusok köre. Csak 1843-ban készítettek jóváhagyásra szánt alapszabályzatot, amely szerint „az országgyűlési ifjúság alapította olvasó- és társaskör célja a könyvek, s újságok olvasása, komoly társalgás az eszmék kicserélésével, emberi és hazai kiművelés.” Széchenyi Nemzeti Kaszinója az alapszabály szerint mindenki előtt nyitva állott, magas tagdíja miatt (évi 100 forint) a mágnások kaszinója lett. Ez a körülmény hozta létre az 1848-ban már különösen nagy hatású Egyesült Ellenzéki Kört, Vörösmarty Mihály elnökletével. Tagjai között - Deák, Kossuth, Petőfi mellett - ott találjuk Garay Jánost is, aki például 1841 decemberében a kör közgyűlésének jegyzője volt. Ezzel egy időben - 1841. december 9-én - tárgyalta Szekszárdon a „nemes megye kuriális házában” tartott közgyűlés az alakuló kaszinó szabályzatát. Célja szerint „a jó ízlést, a mívelt, deli magaviseletét, józan és közhasznú elmélkedést, az ész tehetségét és a közér- telmességet kifejtő és nevelő intézet. Ezen kellemes és csinos társalkodásnak szánt hely az egész egyesület sajátja, benne egy részes sem követelhet mások felett előjogot vagy kiváltságot.” Ötforintos tagdíjából és adományokból nyolc lapot járatott, köztük például a Gazdasági Lapokat, Garay János Regélőjét és Vas Gereben lapját, a Nép Barátját. Az 1849 utáni hosszú csendet a kiegyezés törte meg: az 1860-as évek végén bontakozik ki újra az egyesületi mozgalom. Sorra alakultak a társaskörök, olvasóegyletek. Szabályozásukra Tisza Kálmán adott ki először átfogó rendeletet. „Az egyletek tárgyában" 1875-ben deklarálja, hogy „Az egyesületi jog egyike az állampolgárok legbecsesebb jogainak és én éppen ezért feladatomnak azt tekintem, hogy ezen jognak élvezetét mentői könnyebbé tegyem, és hogy oly intézkedést léptessek életbe, melynél fogva a kormányzati szempontból kifogás alá nem eső egyletek működése a kormány semminemű mulasztása miatt bizonytalan időre meg ne akasztassék”. A miniszterelnök ennek érdekében számos rendszabályt hozott, köztük az alapszabályok kötelező engedélyeztetését. Céljaiktól függően öt csoportba sorolta az egyesületeket: politikai, humanisztikus, nyerészkedési, közművelődési és gazdászati egyletek. A közművelődési egyletek csoportjába tartozó olvasókörökből ekkor már 14 működött Tolna vármegyében. Alakulásuk sorrendjében: Tolnai Olvasóegylet 1866 Dunaföldvári Polgári Olvasóegylet 1876 Kakasdi Polgári Olvasóegylet 1868 Faddi Polgári Olvasóegylet 1869 Bonyhádi Polgári Olvasóegylet 1869 Ozorai Olvasókör 1870 Simontornyai Polgári Olvasóegylet 1870 Tolnai Iparosok Olvasóegylete 1870 Simontornyai Ipari Olvasóegylet 1871 Szekszárdi Polgári Olvasókör 1871 Paksi Polgári Olvasókör 1872 Pincehelyi Olvasókör 1872 Faddi Olvasóegylet 1873 Kétyi Olvasóegylet 1875 Szerveződésük újabb hulláma a századfordulóra esik, gyarapodásukat az első világháború szakítja meg. A húszasharmincas években is szerveznek olvasóköröket, de inkább a régiek működése a jellemző. Meg-megújított alapszabályaik mutatják, hogy gyakran volt pangás, visszaesés, amin a helyi ügybuzgalom igyekezett átsegíteni az egyleteket. Működésük feltételei két ellentétes irányú mozgás hatására változtak. Egyrészt sok nehézséget oldott meg a helyi öntevékenység, a tenni akarás. Helyiséget szereztek, önálló könyvtárakat hoztak létre, a gazdálkodással, az iparral összefüggő ismereteket és az általános műveltséget terjesztették. Másrészt az egyesületek szerepének, tevékenységének politikai megítélésétől függően gyakran voltak megszorító intézkedések. Különösen a két világháború között váltak gyakorivá az olyan korlátozások, amelyek sértették az egyesületek önállóságát. Mindezek ellenére országosan és Tolna megyében nagyszámú olyan egylet működött, amely a korabeli népművelés számára alulról szerveződő társadalmi keretet teremtett. Az irodalom terjesztése mellett azokat a polgári törekvéseket képviselték, amelyek - szigorú állami felügyelet mellett - segítették a lakóhelyi önigazgatást. A kaszinóban folyó „henye szórakozás" miatt sokak számára az olvasókörjelentette a társasélet igazi lehetőségét, annál is inkább, mert csak itt volt gyakorlat (az elsősorban karitatív nőegyleteken kívül), hogy lányok, asszonyok is tagok lehettek. Az olvasókörök célja a tárgyalt nyolc évtized alatt lényegében nem változott: társas művelődés, olvasás, kellemes szórakozás. Például a Dunakömlődi Olvasókör célja „a polgároknak szellemi foglalkozást szórakozást élvezetet nyújtani, társas összejövetelek által a társadalmi életet fejleszteni és népies felolvasásokkal az önművelődést előmozdítani.” (1866). Bölcske '48-as Polgári Olvasóköre „az olvasás és illedelmes társalgás s üdítő szórakozás által az értelmi fejlődés, a nemes erkölcsi magaviselet előmozdítására és a szép, jó és hasznos iránti fogékonyság - szóval a közművelődés eszközlésére alakult egyesület, minden politikai párt színezet nélkül” (1891). A (Keszö)Hidegkúti Polgári Olvasókör alapszabálya szerint „az értelmiség és társas művelődés fejlesztése, a hazafias szellem ápolása és terjesztése, a tagok üres idejének Jiasznos és kellemes szórakozás által való eltöltése s általában minden szép, jó és hasznos előmozdítása" (1894). Később újabb szempontok is megjelentek az alapszabályokban, így például „a magyarosodás terjesztése" (Kakasdi Katolikus Olvasókör 1895). A Mórágyi Olvasóegylet ezt így fogalmazta meg: „Tekintettel arra, hogy a magyarosodás ügye a község német ajkú lakosai között már is szép lendületet nyert, az egylet fölveszi céljai közé különösen a magyar nyelv ápolását.” A Horthy-korszakban az olvasókörök működési területét szélesítve olyan törekvések is megfogalmazódtak, amelyek a maguk módján próbálták elejét venni a szociális mozgalmaknak, ápolták és terjesztették a nacionalista „hazafias érzületet”. Példának idézzük a (Tengelic) Gindly család Községi Olvasó és Földmíves Egyesület alapszabályát: „Az egyesület... ellent áll minden olyan törekvésnek, amellyel egyesek helyzetük javítását más vagyonának felosztásával és a társadalmi rend felbontásával akarják elősegíteni. Ezért vállalja a munkaszervezést, a jogsegélyszolgálatot, az elméleti és szakmai képzést, stb.” (1921). Az Öcsényi Református Olvasókör célja: „a valláserkölcsi hazafias érzés, a közművelődés előmozdítása és pedig vallásos estélyek, hazafias ünnepségek, a közművelődést szolgáló irodalmi, történeti, földrajzi, néprajzi, különösen gazdasági, lehetőleg minden alkalommal az Uránia felé vetített, vagy mozgó fényképekkel kísért szakszerű előadások, továbbá barátságos érintkezés, hírlapok, folyóiratok és könyvek olvasása, végül kellemes időtöltés szórakoztató társasjátékok által.” (1930). Ebben már benne van a későbbi felfogásunk szerinti művelődési ház lehetősége is. Az olvasókörök történetének utolsó szakasza 1949-cel zárul. Már a háború alatt csökkent a számuk, mert a megcsappant tagságú körök tevékenysége visszaesett, ezeket előbb-utóbb törölték is a nyilvántartásból. Ugyanakkor a háborús körülményekre hivatkozó korlátozó intézkedések évekig tiltották új egyesületek alakítását. 1945-ben nemzetközi szerződés is kötelezte Magyarországot, hogy az egyesületek korábbi működését is vizsgálja felül és háborúhoz, a hitleri Németországhoz való viszonyuk alapján döntsön a sorsukról. Sok német ajkú községben a kitelepítéssel vesztette el tagságát az egyesület, a fennmaradók jelentős részét pedig az 1949 tavaszán zárult újabb vizsgálatkor rendeleti úton felszámolták. Drasztikus adminisztratív intézkedés volt, része annak a politikai, hatalmi harcnak, amely új alapokra kívánta helyezni a társasági formákat is. A megszüntetett egyesületek helyébe újak alakultak, így ezekben az években az MNDSZ, a MADISZ, a SZÍT, az EPOSZ stb. volt hivatva betölteni ezt a szerepet is. A hasznos olvasóköri törekvéseket, jó hagyományokat azonban nem sikerült átmenteni, a könyvtári és művelődési otthoni hálózat megteremtéséig nem volt igazi gazdája a művelődési szokások ápolásának. Különösen a falvakban igaz ez. Sok tekintetben még ma is, hiszen nem kevés helyen a jó gazda gondossága és az alulról szerveződő közösség hiánya miatt lett gyökér- telen a közművelődés. A tapasztalatok azonban fontosak lehetnek, segíthetik a hagyományokat számba- vevő és új célokat is újító egyesületek alakítását, a helyi öntevékenység kibontakozását. KACZIÁN JÁNOS
