Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-12 / 10. szám
1989. január 12. NÉPÚJSÁG 3 Műszaki fejlesztés: a jövő záloga (lehetne) Az első napokban a szakácsnő hitelezett Mit jelent ma mérnöknek lenni? Kis teljesítmények - nagy igények? „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Nem a termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat, s a többi teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja.” Széchenyi István i -s,-. »..rWr. amit vezetőink az elmúlt négy évtizedben Lám, Széchenyi már tudta, elfelejtettek. És nem tudják ma sem. Vagy tudják, de hinni nem akarják? Mert nem a szavakban és megfogalmazásokban volt a hiba. A tudománypolitikai, műszaki munkát értékelő párthatározatokban mindig szó esett a műszaki értelmiség megbecsülésének, elismeréséneek szükségességéről, lebecsülésének károsságáról. Már az 50-es, 60-as években is, nem beszélve napjainkról. De ezek a határozatok, amelyek az évtizedek során napvilágot láttak, mindig a technika oldaláról vizsgálták a fejlesztés lehetőségeit, és megfeledkeztek az emberről. A siralmas eredményt mindenki tapasztalhatja. A tudományosan megalapozott népgazdasági tervek, pontosan kiszámított mutatók ellenére a magyar ipar által elő állított termékek többsége korszerűtlen, minőségük nem jó, előállításukhoz túl sok munka, anyag és energia szükséges, tehát: nem versenyképesek. Eszerint a magyar mérnökök csapnivalóan rosszak, hiszen ezeket a termékeket ők tervezik, fejlesztik, és a gyártásukat is ők irányítják. Szakmai tudásuk, szorgalmuk jócskán alacsonyabb, mint a nyugati mérnököké, tehát éppen ők a felelősek tudományos-technikai elmaradásunkért - mondhatnánk. De nem mondanánk igazat. Mert lehet-e úgy alkotó munkát végezni, hogy nálunk a pozíció elsőbbséget élvez a tudással, a teljesítménnyel szemben, hogy a főnökök nem biztosítják a szakmai kibontakozás lehetőségét (nem törődnek vele), hogy a bérek nem elegendőek a megélhetéshez, hogy kényszerré vált a másodlagos jövedelem utáni hajsza, hogy önművelésre, önképzésre már nem jut idő, hogy a tudás megszerzésére, a magasabb színvonalú munkára, a műszaki fejlesztésre nem ösztönöz semmi, hogy a mérnöki munka becsülete már régen elveszett? Vajon mikor és hol veszett el és főleg miért? Hiszen századunk első felében még Bródy, Kandó, Jendrassik és társaik nevei fémjelezték az alkotó magyar műszaki értelmiséget, találmányaikkal nemzetközi elismerést, világhírt hozva országunknak. Ezek az emberek a legteljesebb társadalmi, anyagi, erkölcsi megbecsülésben részesültek. Az általuk képviselt konstruktőri szemléletet, igazi mérnökimázst tudatos módszerességgel zúzta szét az 50-es évek torz ideológiája, az adottságokat, ésszerűségeket háttérbe szorító makromániás iparfejlesztési politikája. A köztudatban és - ami még szomorúbb - vezetőink tudatában is csak most kezd derengeni, hogy országunk legnagyobb kincsét veszítettük el akkor. És még mindig csak beszélünk róla tettek helyett. A fejlett ipari országokban már évtizedek óta a műszaki fejlesztésben látják a jelenlegi és jövőbeni gazdasági-társadalmi jólét alapjait. Ez talán nálunk is igaz lehet. Ennek ellenére alig néhány vállalatnál van hatékony gyártmányfejlesztés. Pedig enélkül vállalataink nem állhatják meg helyüket a nemzetközi piacokon. Ezért a mérnökök számára olyan feltételeket, lehetőségeket kell biztosítani, hogy érdekük legyen teljesítményük jelentős növelésére, és egyáltalán lehetőségük legyen mérnöki alkotó munkát végezni. Enélkül felemelkedés, gazdasági fejlődés, szebb jövő nem lesz! Ik«:«. :Au.i Semmi jót! A kilátások meglehetősen Mit jdsnt ma mérnöknek lenni ■ rossza|< Egyelőre semmi jele, hogy a társadalmi megítélés mélypontjáról kilendült volna a mérnöki szakma. A mérnökök várják a kibontakozást, a lehetőséget, hogy ismét nagyszerű találmányokkal, világ- színvonalú termékek kifejlesztésével szerezzék vissza a magyar műszaki értelmiség régi jó hírnevét. Addig is vagy tengődnek csekély fizetésükből, vagy hivatásuk gyakorlása mellett szabad idejüket is munkával töltik, vagy elmennek kisiparosnak, lángos- sütőnek, benzinkutasnak, vagy - újságírónak. Árki A. Járóbeteg-ellátás, társadalmi viták (Folytatás az 1. oldalról) Több kérdés is elhangzott, így például az, hogy lesz-e Gyünkön ügyelet. A válasz: egyelőre marad minden a régiben. Kedvezőbb a helyzet a simontornyai gyermekkörzeti rendeléssel: státus van, be is töltik, mihelyt a doktornő, akire számítanak, leteszi a szakvizsgát. A kis- székelyieknek viszont továbbra sem lesz önálló körzeti ápolónőjük - a kisközségekben erre nincs lehetőség. István József elnökhelyettes többek között elmondta, hogy az elmúlt tíz esztendőt figyelembe véve megyénkben lényeges fejlődés történt a járóbeteg-ellátásban. Rendelőintézetek épültek, ugyanígy elkészült sok körzeti rendelő, orvoslakás is, nincs orvoshiány. Tamás Ádám végül úgy foglalta össze a tapasztalatokat, véleményeket, megjegyzéseket, hogy ha a járóbeteg-ellátást fejlődésében nézzük, haladást tapasztalunk, ha a kor követelte színvonallal vetjük egybe, relatív elmaradással kell számolnunk - ezek együtt határozzák meg a teendőket is. Nem baj, hogy a két előterjesztés nem mindenben fedi egymást, ettől még mindkettő tükrözheti a valós helyzetet. A bizottság jelentésének egyik fő erénye, hogy jobban tükrözi a feszültségeket, amelyeket egyébként az osztály sem tagad. A másik napirend keretében a végrehajtó bizottság tudomásul vette azt a tájékoztatót, amelyet Hegedűs János vb-tit- kár terjesztetett elő a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront Tolna Megyei Bizottsága által szervezett társadalmi vitákról. A testület megállapította, hogy a gyülekezési, az egyesülési és a választójogi törvénytervezetekkel kapcsolatban megyénkben szervezett társadalmi viták hasznosak és eredményesek voltak. A végrehajtó bizottság ezt követően 1989. január 27-én, pénteken 9 órára ösz- szehívta a megyei tanács ülését. Végezetül néhány téma, amely ugyancsak szerepelt a tegnapi vb-ülésen . Bohli Antal osztályvezető arról a botrányos jelenetről tájékoztatta a testületet, amely 1988. december 2-án történt a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál. Egy munkaidő utáni összejövetelen éles szóváltásra, dulakodásra került sor a vállalat igazgatója, dr. Király Ernő és Balogh László diszpécser között. Az eset minden részletét még nem tisztázták egyértelműen, de erre a közeljövőben sort kerít a megyei tanács fegyelmi jogkört gyakorló osztálya. Foglalkozott a végrehajtó bizottság dr. Ferincz Jánosnak, a Szekszárdi Városi Tanács vb-titkárának fegyelmi ügyével is. Ez a lakástámogatási alap elosztásánál tapasztalt, a népi ellenőrzés által feltárt hiányosságokkal, szabálytalanságokkal kapcsolatos. (A témáról már többször írtunk.) A testület tegnap nem döntött, mivel további tényeket kell tisztázni, ez a fegyelmi bizottság feladata. Egy másik fegyelmi ügyről is tárgyalt tegnap a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Ez a tamási vadászkastély magánszemélyeknek történt eladásával függ össze. Korábbi, felfüggesztő határozatát hatályon kívül helyezve a vb úgy döntött, hogy folytatni kell a tamási tanácsi vezetők ellen elrendelt fegyelmi eljárást, és törekedni kell annak lezárására. Az önállósodási harc után szürke hétköznapok Hogyan indult a Kisdorogi Községi Tanács? (Folytatás az 1. oldalról) A kisdorogi tanács január elsejétől kezdte meg önálló működését, a lakosság népszavazással döntött arról, hogy a Teveli Közös Tanácstól függetlenül, egymagában kíván a község boldogulni. ' Ennek szellemében karácsony előestéjén a falu közössége előtt megalakult a községi tanács, hivatalosan megszületett a helyi önkormányzat és közigazgatás szervezete. A neheze azonban csak ezután következett. Az év első napjaitól a semmiből kellett egy működőképes apparátust teremteni, elindítani azon az úton, amelyik Kisdorog felvirágoztatását, gyarapodását, az ott élők jobb közérzetét teremti meg. Ennek buktatóit jelzi az a tendencia, amely a tanácsokat egyre kedvezőtlenebb gazdasági helyzetbe kényszeríti, nem ritkán kényszerpályán ■ tartja. Nos, a parányi másfél szobás helyiségben, az egykori körzeti megbízotti épületben egyelőre nem érnek rá ezen törni a fejüket, elég dolguk akad anélkül is. A mindössze háromfős apparátusban ugyanis államigazgatási végzettsége senkinek nincs, a legalapvetőbb ismereteket is most kell elsajátítaniuk. A két előadó ugyan közgazdasági szakközép- iskolát végzett, Fetzer Teréz régebben a teveli tanácson szerződésesként dolgozott, most az igazgatási teendők tartoznak hozzá, Neszter Jánosné pénzügyi előadónak pedig gazdasági tapasztalatai vannak korábbi munkahelyéről, a cipőipari szövetkezetből. Kedvvel és lelkesedéssel tanulják ezt a szakmát, attól, kezdődően, hogy a Bonyhád Városi Tanács osztályán töltött egyikük néhány napot még az indulást megelőzően, addig, hogy anyakönyvvezetői tanfolyamra vállalkozott másikuk. Az igazán nagy feladat előtt azonban a vb-titkár, Domokos Márton áll, aki a len- gyeli szakközépiskola tanáraként nyerte el a pályázatot. Rajtuk, a hivatásos tisztviselőkön kívül Läufer János társadalmi' tanácselnök és dr. Borcsek László elnökhelyettes vállán nyugszik a kezdéssel járó teher. A 970 lelket számláló községben ugyanis 17 esztendő után kellett újjászervezni nemcsak a tanácsot, de annak székházát is újraépíteni, hiszen a régit körzeti orvosi rendelőként, szolgálati lakásként hasznosították időközben. Miként sikerül ez az alapozó munka, erről tudakozódtunk Kisdorogon.- Először attól féltünk, hogy miután a megyei vezetés nem örült a falu lakossága döntésének, a szétválásnak, később emiatt hátrányos helyzetbe kerülünk. De nem ez történt, sőt, bárhova fordulunk segítségért, mindenütt támogatásra találtunk - mondja Läufer János tanácselnök. - A különválás nagy előnye, hogy a lakosság 96 százaléka döntött az önállóság mellett, így bármilyen munkában számíthatunk a közösségi összefogásra. Ezt mutatta egyébként tavaly az óvoda 2,7 millió forint értékű felújítása... így magunkra utalva mindenki jobban érzi a felelősséget, azt, hogy másra nem várhatunk. A lelkesedés és jó szándék kevés. Szakértelem hiján nem építhető fel egy ház és hasonlóképpen egy működőképes szervezet sem. A megyei tanács illetékes osztályainak támogatása mellett dr. Sebestyén István, a Bonyhád Városi Tanács vb-titkára kapott megbízást a kisdorogiak patronálására. Ezzel együtt a leginkább érintettektől megkérdeztük, nem kételkedtek-e önmagukban, felkészültségükben. Nyugodt szívvel vállal- ták-e a megtisztelő megbízatást.- Bizonytalanságom mellett az nyugtatott meg, hogy segítséget kapok a városi tanácstól, nem maradok magam a kezdésnél - válaszolt Domokos Márton vb- titkár. - Szeptembertől egyébként az államigazgatási főiskola levelező tagozatán kezdem el tanulmányaimat. HuszonAz év feladata: vizműtársulást szerveznek, közművet építenek A legnagyobb gondot az első napokban mégis a pénz okozta. Az új számlaszámokra nem érkezett meg időben az első néhány napon egyetlen forint sem, már azon gondolkodtak, hogy a teveli tanácstól kérnek kölcsönt. Ez elsősorban az iskola konyhájának üzemelésében - miután az intézmény is tanácsi kézbe került - jelentett gondot.- A szakácsnőnek két és fél ezer forintja, nekem is van pénzem benne, de nem izgulunk, visszakapjuk - mondta az elnök múlt hét közepén és valóban, a hét végére megkapta a tanács az ígért 300 ezer forintot. A tervek szerint idén egyébként 500 ezer forintot költhetnek fejlesztésre, de lakossági erővel, a helyi kisszövetkezet, a teveli tsz és a Hőgyészi ÁG segítségével megduplázhatják ezt az ösz- szeget. És a legfontosabb, mit terveznek idén: a tanácsháza építése mellett legsürgetőbb a vízműtársulás szervezése, a magasabb részeken ugyanis elfogyott a víz. Még egy új kutat kell fúrni és azt szeretnék, ha jövő évre vezetékes ivóvízből látnák el az egész községet, Említik még a kisebb nagyságrendű, de a helyieknek fontos útépítést az Ady utcában, elég is lesz ennyi erre az évre... Különösen akkor, ha dr. Sebestyén István szavait vesszük figyelembe, aki így vélekedett a tanács indulásáról:- Szinte mindenben segítségre szorulnak. A nagy lelkesedés remélem továbbra is megmarad, hiszen a köz- felkiáltással megszavazott önállóságnak most a szürke hétköznapjai jönnek. Nagy előny, hogy helybéli a vb-titkár, annak ellenére, hogy nincs szakirányú végzettsége. Azt tudni kell, hogy nem könnyű ilyen tisztségre embert találni. A Bonyhád Városi Tanács mindenben segíti őket, nekem egyelőre minden szabad időmet ez a megbízás köti le. Úgy gondolom, legalább egy év kell ahhoz, hogy mindenki megtalálja a helyét. Takács Zsuzsa Fotó: Kapfinger András hét éves vagyok, az emberfiatalon köny- nyebben belevág nehéz dolgokba. Fontos számomra, hogy helyben vagyok és anyagi szempontból is észszerűnek tűnt a választásom. Läufer János, akit elöljáróként választottak tanácselnöknek így felelt:-Rös- telltem volna, hogy elöljáróként harcoltam egy ügyért, és amikor nyertünk, odadobom a gyeplőt. Talán, ha főállásként kellett volna csinálni, nem vállalom, magasabb iskolai végzettségűnek adom át a helyet. De mindenki mondta: „János bácsi, csak maga vállalhatja...” Egyre többen keresik fel a SZEM ügyfélszolgálati irodáját Naponta mintegy félszázan - a korábbinál háromszor többen keresik fel új helyén a Szociális és Egészségügyi Minisztérium ügyfélszolgálati irodáját. A minisztérium épületében, az Akadémai utca 7. szám alatt otthont kapott tanácsadószolgálat majd kéthónapos működése alatt leginkább a csökkent munkaképességűeknek, a nyugdíjasoknak, a hajléktalanoknak nyújtott tanácsot. Eddig mintegy kétezren keresték fel személyesen vagy levélben az irodát. A hozzájuk fordulók gyakran tájékozatlanok: nem ismerik a jogszabályokat, azokat a jogosultságukat, amelyek megilletik őket. Az irodában dolgozó öttagú csoport, amelynek tagjai egészségügyi, jogi, tanári diplomával rendelkeznek, nem csupán az adott esetre vonatkozó paragrafust ismerteti, hanem megadja például a szociális foglalkoztató címét, vagy a munkaközvetítők nevének jegyzékét. Tájékoztatják a hajléktalant arról, hol kaphat menedéket, és segítenek a nyugdíjasnak, miként és hol tud munkát találni, hogy kiegészítse a jövedelmét. A betegek és hozzátartozóik lakáskérelmekkel, szociális segélykérelemmel, soron kívüli gépkocsi-kiutalási kérelemmel, nyugdíj- emelési kérésekkel fordulnak hozzájuk, de gyakran adnak tanácsot leszázaléko- lási problémákban is. Nem könnyű az első napokban, a két előadó az egykori KMB-épületben
