Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-12 / 10. szám
2 KÉPÚJSÁG 1989. január 12. Új törvényekről döntött a T. Ház (Folytatás az 1. oldalról.) Stadinger István a már elfogadott módosításokkal együtt bocsátotta szavazásra a gyülekezési jogról szóló törvény- javaslatot. Az eredmény: az Országgyűlés a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatot 2 ellenszavazattal és 16 tartózkodás mellett elfogadta. Ezt követően - az elfogadott napirendnek megfelelően - az Országgyűlés ügyrendjének módosítása tárgyában DR. KOROM MIHÁLY (Bács-Kiskun m„ 8. vk.) az új Házszabályokat előkészítő bizottság elnöke tartotta meg expozéját. Ismertette a tervezet főbb módosítási javaslatait. Ezek sorában az Országgyűlés tisztikarának megválasztásánál a parlamenti demokrácia erősítése céljából indítványozzák a jelölőbizottság létrehozását, amely a plenáris ülés elé terjeszti a személyi javaslatokat. Régi kívánságnak tesz eleget az ünnepélyes eskütétel bevezetése. A bizottság azt javasolja, hogy a képviselők az ülésteremben, a tömegkommunikációs eszközök közvetítésével az egész ország nyilvánossága előtt tegyék le esküjüket. Az előkészítés során számos javaslat hangzott el a képviselői munka jobb feltételeinek új szabályozására. így például felmerült a képviselők mentelmi jogának és az összeférhetetlenségnek a részletesebb szabályozása. A bizottság elismeri e javaslatok indokoltságát, mégis arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezzel is várják meg az új alkotmányt, illetve a tervezett törvényt a képviselők jogairól és kötelességéről. A bizottság javaslatot terjesztett elő a képviselői tevékenységgel összefüggő különböző parlamenti csoportosulások - frakciók - alakításának lehetőségéről is. Az előzetes viták során általános egyetértés fogadta ezt az elképzelést. KIRÁLY ZOLTÁN (Csongrád m„ 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő riportere tapasztalatait osztotta meg a Tisztelt Ház tagjaival. SÜDI BERTALAN (Bács-Kiskun m., 12. vk.) a jánoshalmi Petőfi Mgtsz párttitkára néhány negativ példával igyekezett képviselőtársainak figyelmét felhívni arra, hogy a jelenlegi helyzetben a képviselői jog gyakorlása számos korlátba ütközik. Az ügyrendmódosítás vitáját csaknem egyórás szünet követte, mivel az előkészítő bizottság tételesen áttekintette az ezzel kapcsolatban elhangzott képviselői javaslatokat, indítványokat. A hosszúra nyúlt tanácskozás eredményét DR. KOROM MIHÁLY, a napirendi pont előadója foglalta össze. Egyebek között elmondta: sok képviselő hívta fel a figyelmet arra, hogy javítani kell a képviselői munka lényegét érintő feltételeket. Ezzel kapcsolatban az ügyrend-előkészítő bizottság elnöke közölte, hogy konzultációt folytat Németh Miklóssal, a kormány elnökével. A miniszterelnök felajánlotta segítségét, s kérte a képviselőket, hogy amennyiben úgy tapasztalják, hátrány érné őket munkájuk során, forduljanak bizalommal hozzá. A konkrét esetekkel kapcsolatban vizsgálatot rendel el, s orvosolják a panaszokat. Az Országgyűlés a házszabály hatályos szövegét, részleteiben és egészében, 3 ellenszavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta. Az ügyrendi határozathozatalt követően soron kívül szót kért TÉCSY LÁSZLÓ (Szabolcs-Szatmár m., 19. vk.), s bejelentette: a röviddel az előbb elfogadott ügyrend alapján több képviselőtársával együtt megalakították az Ország- gyűlés agrárszektorát. Felhívással fordultak az agrárterületen, az élelmiszeriparban, az agrároktatásban, -kutatásban és a rokon szakmákban dolgozó országgyűlési képviselőkhöz: csatlakozzanak az új munkacsoporthoz. Céljuk a kibontakozás programjából az ágazatra jutó feladatok megvalósítása, a parasztság, a falu sorsának job- bátétéle. Ezt követően az elnöklő Jakab Róbert- né bejelentette, hogy Bánffy György ki- ván - napirenden kívül - a Magyarországra menekülők ügyében javaslatot előterjeszteni, amellyel egyébként az Országgyűlés külügyi bizottsága előző napi ülésén egyetértett. BÁNFFY GYÖRGY (Budapest, 4. vk.) színművész, a József Attila Színház tagja rámutatott: mindaz, ami a magyar-román határon történik, ami az idetelepültek helyzetét érinti, joggal foglalkoztatja az állampolgárokat és a határainkon kívül élő magyarságot is. Utalt arra, hogy az Országgyűlés decemberben állást foglalt a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáról. Ezt követően több szervezet és magánszemély számos képviselőhöz követelést juttatott el. E követeléseket magáénak érezve javasolta: az Országgyűlés hozzon határozatot, hogy bírói eljárás nélkül egyetlen menekült se legyen az ország területéről kitoloncolható. Ennek ellenőrzésére a külügyi bizottság esetleg albizottságot hozzon létre. Az Országgyűlés kérje fel a kormányt, hogy a következő ülésszakon adjon részletes tájékoztatást a menekültekkel kapcsolatos intézkedéseiről: a családegyesítés eddigi eredményeiről; a menekülttáborok felállításáról; a genfi konvencióhoz való csatlakozás lehetőségéről; az ENSZ menekült- ügyi segítőkészségének igénybevételéről. Az ezekkel kapcsolatos tájékoztatás hozzásegítheti majd a hazai és a nemzetköziközvéleményt a helyzet reális megítéléséhez. Az országgyűlés külügyi bizottságának megbízásából, és az egyházak menekülteket segítő szolgálatának tapasztalatai alapján DR. TÓTH KÁROLY (országos lista) református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke foglalt állást a javaslattal kapcsolatban. Az indítvány hátterét megvilágítva elmondta: arról van szó egyrészt, hogy a Romániából hazánkba érkező menekültek befogadásának vagy be nem fogadásának a kérdései tisztázatlanok. Nem egyértelmű, hogy ki milyen szempontok szerint jogosult dönteni a befogadásról vagy a visszautasításról. Nem halasztható tovább a befogadottak jogi helyzetének rendezése sem - mutatott rá. Utalt arra, hogy a külügyi bizottság Bánffy György indítványának kedd esti vitáján egyetértés volt egy menekülttábor vagy táborok létesítésének kérdésében. Sürgős feladatnak tartották a genfi Menekültügyi Egyezményhez való csatlakozást. Ez utóbbi azonban az ügy bonyolultságára való tekintettel hosszabb időt vesz igénybe. Szó esett az ülésen a családegyesítések ügyéről is, amellyel kapcsolatban a bizottság őszinte tájékoztatást remél a lehetőségekről és az eddigi erőfeszítésekről. Annak a véleményének is hangot adott, hogy a magyar-román kettős állampolgárságról szóló egyezmény felmondása segitené a Magyarországra menekültek jogi helyzetének rendezését. Ezzel kapcsolatosan elmondta, hogy a Magyarországi Református Egyház ilyen irányú előterjesztésére az igazságügyminisztertől olyan tájékoztatást kaptak, miszerint megerősödőben van az egyezmény megszüntetésének szándéka. Felmerült a külügyi bizottság ülésén az a gondolat is, hogy a kormány forduljon az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez a romániai nemzeti kisebbségek és a menekültek ügyében. Felszólalásra jelentkezett ALBERT BÉ- LÁNÉ (Hajdú-Bihar m., 8. vk.). A képviselő szükségesnek tartotta annak tisztázását, hogy külföldi állampolgár kaphat-e bérlakást, illetve vásárolhat-e lakást Magyarországon, mert tudomása szerint az érvényes jogszabályok erre nem adnak lehetőséget. Ezt követően HORVÁTH ISTVÁN belügyminiszter kért szót, aki teljes együttérzéséről és megértéséről biztosította az Országgyűlést a Bánffy György és a Tóth Károly képviselők által beterjesztett javaslatokkal kapcsolatban. Kérte - tekintettel arra, hogy a kormány pillanatnyilag is foglalkozik valamennyi kérdéssel -, az Országgyűlés most ne hozzon határozatot, hadd legyen ideje a kormánynak a körülmények megvizsgálására. Erre azért is szükség lenne, mert több kérdés, illetőleg a hozzájuk kapcsolódó jogszabályok nemcsak magyar-román ügyeket, hanem több más országot is érintenek. Kívánatos tehát alaposan áttekinteni, hogy a hozandó határozatok Lobbyznak a téeszelnökök? Alighogy elfogadták a Tisztelt Ház szabályainak módosítását, amikor dr. Técsy László bejelentést tett, miszerint agrárszektor alakult a képviselőkből. Az agrárszektor megalakí- tói között két Tolna megyei képviselő neve is szerepel: dr. Solymosi József és Varga Jánosé.- Hogy jutott eszükbe agrárszektort alakítani? - kérdeztük a két Tolna megyei képviselőt.- A népgazdaság egyéb ágazatai mellett az agrárszektor is igen nehéz helyzetben van. Fontos döntések előtt állunk, új agrárprogram, földtörvény és szövetkezeti törvény készül. Február 23-án lesz a téesz- konferencia, ami mindezen kérdéseken túl több más, jelentős agrárágazattal összefüggő problémáról fog dönteni.- Mi a programjuk?- Elsősorban az ágazatra eső feladatok megoldása, emellett a falu, illetve az ott élők helyzetének javítása.- Mikor határozták el, hogy érdek- képviseleti csoportba tömörülnek?- Amikor a decemberi ülésszakon, konkrétan december 21-én a televízió ötünket - mondja Varga János, - meginterjúvolt. Hogy lobbyzunk-e, ezt a kérdést szegezték nekünk, ami akkor még nem volt igaz, de tulajdonképpen ez adta az ötletet ahhoz, hogy agrárszektort alakítsunk.- Csak agrárszakemberekből áll a szektor, vagy várnak másokat is?- Mindazok csatlakozását várjuk, akik céljainkkal szimpatizálnak. így például többek között már két, vidéken élő, kistelepülésen dolgozó orvos-képviselőtársunk érdeklődött a szektor munkája iránt. A Tolna megyei képviselőcsoport tagjai közül pedig Kovács Sándor képviselőtársunk fejezte ki belépési szándékát az agrárszektorba és ugyanezt jelezte Kosár István is.-fkémennyiben vannak összhangban azokkal a nemzetközi kötelezettségekkel, amelyeket korábban vállalt Magyarország. Javasolta végül: az Országgyűlés a beterjesztett indítványok szellemében szólítsa fel a kormányt, hogy a következő ülésszakon tegyen jelentést, és fogalmazza meg javaslatait a menekültekkel kapcsolatban. Az Országgyűlés csak ezt követően hozzon határozatot. Jakab Róbertné a külügyi bizottság javaslatát, az elhangzott kiegészítő javaslatokkal együtt, beleértve a belügyminiszter indítványát is, együttesen tette fel szavazásra. Az Országgyűlés - két ellenszavazattal, egy tartózkodás mellett - elfogadta a javaslatot. Ezután interpellációk következtek. A késő esti órákban az Országgyűlés befejezte munkáját. Ellenszavazat a rendőrök érdekében A gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat jó pár paragrafusával kapcsolatban tett módosító javaslatot az Országgyűlés jogi, igazgatási, és igazságügyi bizottsága. Az ezekre történő szavazás során Kovács Sándor dunaföldvári képviselő kétszer is az ellenszavazók között volt. Először akkor, amikor arról volt szó, hogy „A rendezvény szervezője magyar, illetőleg magyarországi tartózkodási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár lehet.”- Miért ellenezte ezt, az ötödik paragrafust, miért szavazott ellene? - kérdeztem a dunaföldvári képviselőt.- Azért, mert nem tartom helyesnek, hogy az itt ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek, akik nem ismerik kellően a magyarországi viszonyokat, tüntetéseket szervezzenek, indítványozzanak. Azért mondom ezt, mert még néha mi magyar állampolgárok is nehezen igazodunk el a jelenlegi helyzetben, akkor egy nem magyar állampolgár, hogy láthat tisztán?- Másodszor akkor volt az ellenszavazók között, amikor a tizedik paragrafus harmadik bekezdését kellett megszavazni, azt, hogy „A rendőrség képviselője a rendezvényen jelen lehet.” Ezt mért helytelenítette?- Két dolog motivált, hogy ez ellen szavaztam. Az egyik az, hogy félek, hogy ha ezt így törvénybe iktatjuk, akkor a legtöbb parancsnok kötelezővé teszi a beosztott rendőröknek a rendezvényeken való részvételt. Másrészt a közrendőrök érdekében is ellentmondtam, mert úgy vélem, a rendőrség állományilag nincs felkészülve ilyen feladatokra. Egyébként az én véleményemtől, - ellenszavazatomtól - függetlenül képviselőtársaim többsége elfogadta a fenti kitételeket, és így törvényerőre emelkedett a jogszabály. _ F Kr>«át«s Éva Megismertem Tolna megyét? (2.) Látószögek Soha nem jártam még olyan tájegységen, ahol az őslakos helybéliek többségének lesújtó véleménye lett volna szű- kebb pátriájáról. Lakóhelyem Szekszárd és a megye se bizonyult kivételnek, hiszen ellenkező esetben valószínűleg mindenki rég elköltözött volna már innen. A befogadtatás mércéje itt azonban eleinte meglehetősen különösnek tűnt.- Szereted a halászlét? - volt első itteni főszerkesztőm majdnem legelső kérdése. Később kiderült, hogy a halászléfőzés művészetének egyik legnevesebb mivelőjét tisztelhetem benne.- Nem! - mondtam az igazsághoz híven, ami megdöbbentette.- És a bort? - kérdezte tovább.- Igen! - vallottam be az igazsághoz ugyancsak híven és ettől felderült.- Kipróbáljuk! -nyugtatott meg. Csakugyan kipróbáltuk Végh Miklós akkori kollégám nagyapjának tanyájában, aminek részleteivel talán jobb, ha nem ismertetem meg az olvasót. Tény annyi, ezt tanúkkal bizonyíthatom, hogy (ezen a téren legalábbis) beváltam. Később valaki igy összegezte kilátásaimat:- Ha lesz lakásod, tanyád, szőlőd, végül pedig esetleg kriptád is az alsóvárosi temetőben, akkor minden bizonnyal be- fodadást nyersz! Lakásom, tanyám - ámbár kevéske szőlővel - azóta már van. Kriptavásárlási terveket még ma sem forgatok a fejemben, így befogadtatásom mértékének mérlegelését az alsóvárosi temetőben majdan tőlem végső búcsút vevőkre bízom. ítéletük ma még, akkor pedig minden bizonnyal már nem nyugtalanít. Lakáshoz mindenesetre csak négy és fél évi helyi albérlősködés után jutottam, ami akkor nem volt különösebben élvezet, de utólag meggondolva hasznomra vált. Az újságírónak mestersége jóvoltából az átlagos állampolgárnál sokkal bővebb lehetősége van szükebb-tágabb lakóhelye tényei, távlati fejlesztési tervei megismerésére. Hivatalból eljár tanácsülésekre, vb-ülésekre, hallgatóként fontos tárgyalások, látogatások részese és krónikása lehet. Sokmindent megír, sok mást csak önmagában regisztrál és van rá eset, amikor ez utóbbit jobban teszi. Nagyon hosszú olyan éveket tudhatok magam mögött, amikor önálló, netán kritikus véleményére számos vezető szíve szerint egyáltalán nem volt kiváncsi. Ez lévén a harmadik megyeszékhely, ahol laknom adatott, nagyon hamar rájöhettem, hogy - remélem csak akkoriban - ez volt az a megyeszékhely, ahol a város vezetésére a megyei szinte ólomsúllyal ráfeküdt. A valamilyen rejtélyes okból lapunkban mindétig eléggé elhanyagolt Dombóvár fejlődése például sokáig sokkal dinamikusabbnak tűnt, mint Szekszárdé. Ami csak részben lehetett olyan becsületes lokálpatrióták hibája, mint az évek folyamán kedves barátommá vált Császár József, vagy dr. Nedók Pál. Az Olvasó remélem ahogy eddig is, majd az elkövetkezendőkben is megbocsátja, hogy közkinccsé téve magántermészetű visz- szaemlékezéseimet, benyomásaimat, lehetőleg kerülöm az anonimitást és nevükön nevezek sokakat. írásom feleiméből is kiderül, hogy nem hivatalos véleményt Írok, hanem a saját benyomásaimat igyekszem jó szándékúan összegezni. Tagadhatatlanul érdekes volt hivatalos fórumokon hallgatni okos szavakat jövő tervekről. Ma sem rossz érzés kinézni az ablakomon és egy fejfordulat árán szememmel meggyőződni arról, hogy ezekből mennyi minden vált valóra az évek során. Mert sok minden valóra vált. De semmivel se volt érdektelenebb azok véleményét regisztrálni, akik al- és ágybérleteim jelentős pénzt nem annyira érő-, mint kérő környékén megfordultak. Ez a környék eléggé változatos volt. Laktam a mai Kispipa helyén, egy óriási udvart ölelő szobák egyikében, ahol együttesen bizonyára többen voltunk al- és ágybérlők, mint teljes jogú lakástulajdonosok. Később a Honvéd utcában felajánlotta egy néhai fogházőr matróna korú özvegye, hogy bárkányi ikerágyában elfoglalhatom a megboldogult helyét. Ehelyett egy ablaktalan, udvarra nyíló kamrát választottam, ahonnan azért kellett kiköltöznöm, mert nyár lévén, az ajtót pótló függöny alatt bejárt a kutya és következetesen ellopta a cipőmet. Aludtunk hármasban egy ma már nem létező utcában olyasfajta deszkaemelvényen, melyek jobb hadifogolytáborok egészség- ügyi elkülönítő barakjaiban voltak ismeretesek. Később akkori főkönyvelőnk özvegy édesanyjának földes szobájában, ahol szemtanúja lehettem az ablakból, amint megnyílt a föld és a szemközti udvarban tyúkostól-csirkéstől elnyelt egy jól megépített tyúkólat. Ez utóbbi esemény évekkel annak hivatalos elismerése előtt fordította látószögemet a szekszárdi pincerendszerek veszélyére. A föld alá süllyedt tyúkólból természetesen tudósítás született, hisz végtére is ilyen látvány se azelőtt, se azóta nem adatott osztályrészemül. Hosszú évek múltán pedig Szekszárdnak rögtön két vezetője is kapott komoly dorgálást, mert nem átaltak nekem nyilatkozni a pincegondokról. Valószínűleg úgy gondolkodva, hogy a puszta elhallgatástól, azért mert nem beszélünk róla, még egyetlen tény se szűnt meg létezni. Ami persze bizonyos mértékig szintén látószög kérdése... A mi mesterségünkben az ember legelőbb látni, majd láttatni próbálja a világot. Ahhoz, hogy ez utóbbit tenni tudja, igyekeznie kell mások szeméből, szemszögéből, vagy ahogy a címben mérsékelt sikerrel leírtam: - látszögéből is látnia. Ennek sokféle metódusa van, kezdve a már említett fröccs melletti beszélgetésekkel, folytatva a szállásadók környezetében hallott vélemények (és pletykák) megemésztésével, de azzal is, ha sikerült megfigyelnünk, hogy kik mennyire igyekeznek nem kiszakadni a saját körükből. Ez az újonnan jöttnek Tolna megyében nagyon hamar különösen szemet szúrt. Mi sem érthetőbb, mint az, ha főorvosok nem elletőkanászokkal bratyizva ápolják tömegkapcsolataikat, de a különböző foglalkozási és társadalmi rétegek itteni éles elkülönülése meglepett, ma is meglep és igazán szeretném remélni, hogy unokákban talán majd oldódik egykor. Hosszú évekkel ezelőtt a pálfai tsz zárszámadásán, a művelődési ház emeleti termében, fehér asztal mellett együtt ültünk mi, „prominens meghívottak”. Döbbenetes, hogy honnan és milyen létszámban voltak képesek emberek meghivatni magukat. Négyünknek jutott egy ropogós sült malac. A „népség-katonaságnak", vagyis dolgozó (tulajdonos) tagoknak odalenn sör- és virsli. Nagyon hamar megismerkedtem a „káderdűlő” fogalmával épp úgy, mint a „nájlon-tó”- éval, mely kettő természetesen nem telekkönyviig hiteles, de azért mégis csak figyelemre érdemes elnevezés... (folytatjuk) ORDAS IVÁN \
