Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-12 / 10. szám
Új törvényekről döntött a T. Ház Napirenden a romániai menekültek helyzete A megyei tanács végrehajtó bizottsága tárgyalta Járóbeteg-eííátás, társadalmi viták Tanácsülés január 27-én - Botrány a vízműnél - Fegyelmi ügyek Az Országgyűlés ülésszaka szerdán délelőtt 9 órakor folytatódott. Az ülésszak második munkanapját Stadinger István, a Ház elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság kedden késő estig ülésezett. Az egyesülési és a gyülekezési törvényjavaslatok feletti együttes vita lezárult. Ezután Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter foglalta össze a vitában elhangzottakat. Dr. Kulcsár Kálmán - aki a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság állásfoglalását is összegezte - elöljáróban hangsúlyozta: a kormány elfogadja Bállá Éva és más képviselők módosító javaslatát a törvénytervezet 29. szakasza 1. bekezdését illetően. Ebben arról van szó, hogy büntetőjogi tényállást állapítanak meg akkor, ha valaki egy adott szervezet bejegyzését elutasító bírósági határozat után részt vesz a megalakult társadalmi szervezet vezetésében. A képviselők érvelését elfogadva a törvényjavaslat szövegét úgy módosították: „Aki a bíróság által feloszlatott társadalmi szervezet vezetésében vesz részt, vétséget követ el, és ezért egy évig terjedő szabadság- vesztéssel, javító-nevelő munkával, vagy pénzbüntetéssel sújtható.” A politikai pártok létrehozására vonatkozó külön törvény szükségességét indokolva hangsúlyozta: a pártoknak a társadalomban különböző funkcióik vannak. Ezeket a funkciókat részben politiAz első napokban a szakácsnő hitelezel.- A fontos iratokat áthoztuk a teveli tanácsról, vasfürésszel vettük le a lakatot az egyetlen szekrényünkről és ahogy lehetett, berendezkedtünk. Már két ügyfél járt nálunk a lakóhelyi átjelentkezés és adóügy miatt. Egyelőre tanulunk mindannyian... (Folytatás a 3. oldalon) Folytatódnak a titográdi tüntetések Márkus Gyula, az MTI tudósítója jelenti: Titográdban szerdán reggel folytatódtak a tüntetések, amelyek résztvevői a legmagasabb szintű Crna Gora-i párt-és állami vezető testületek tagjainak kollektív lemondását követelik. Kedden este mintegy 50 000 ember gyűlt össze a köztársasági képviselőháznál, s a rendőri erők csak nehezen tudták megakadályozni, hogy benyomuljanak az épületbe. A Crna Gora-i Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának Elnöksége közleményben jelentette be, hogy csütörtökre összehívták a központi bizottság rendkívüli ülését, amely állást foglal majd a munkások követelései ügyében. Ez a tömeget nem elégítette ki, s a késő éjszakai órákig együtt maradt, sőt, mintegy 1000 tüntető tábortüzeket gyújtva egész hajnalig a közeli parkban tartózkodott. Ekkor újabb és újabb csoportok csatlakoztak hozzájuk, s 6 óra körül ismét néhány ezren tolongtak az épület körül. * A tüntetések hatására szerdán délelőtt a Crna Gora-i Kommunisták Szövetsége KB elnökségének tagjai együttesen lemondtak tisztségükről. Ezt az elhatározást még meg kell erősítenie a Központi Bizottságnak, amelyet estére rendkívüli ülésre hívtak össze. Egyidejűleg bejelentette kollektív lemondását a Crna Gora-i köztársasági elnökség, valamint a népfront köztársasági elnöksége is. kai szervezetek is ellátják, anélkül, hogy pártnak neveznék magukat. Tehát nem az elnevezésen, hanem a tartalmi működésen van a hangsúly. Azoknak a szervezeteknek viszont, amelyek politikai pártként kívánnak majd működni, a jövőben szükségük van időre, hogy a funkcióik ellátásához - például a képviselt érdekeknek megfelelő politikai program kialakításához - szükséges feltételeket megteremtsék. Nem arról van tehát szó - emelte ki az igazságügy-miniszter -, hogy a kormány fél valamitől, s ha ad valamit, ugyanakkor a másik kezével gyorsan megszorítja a gyeplőt. A kormány - amely már hozzálátott a párttörvény kimunkálásához - egyetért a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslatával, hogy megfelelő társadalmi vita után, legkésőbb augusztus 1-jéig nyújtsák be a parlamentnek a párttörvényről szóló törvénytervezetet. Az Országgyűlés az egyesülési jogról szóló törvényt 6 ellenszavazattal, 24 tartózkodás mellett elfogadta. Egy fontos kérdésben lezárult tehát a vita: a törvény kimondja a pártalapítás jogát, de a részletes szabályozást külön párttörvény feladatává teszi. Ezt a törvényjavaslatot a kormánynak legkésőbb augusztus 1-jén kell az Országgyűlés elé terjeszteni. Ezt követően a gyülekezési törvénytervezetről döntött a parlament. Dr. Kulcsár Kálmán elmondotta, hogy ehhez a törvénytervezethez kevesebb észrevétel érkezett. Ezeket megtárgyalta a jogi, igazgatási, és igazságügyi bizottság is, s a miniszter válaszában egyben a bizottság álláspontját is képviselte. (Folytatás a 2. oldalon) A szokottnál is fontosabb és a szokottnál is érdekesebb témák szerepeltek a Tolna Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának tegnap, Tamás Ádám elnökletével megtartott ülésén. A tudósítást azzal a napirenddel kezdjük, amely feltehetően a legtöbbünket érint: a járóbeteg-ellátás helyzetével, fejlesztésének feladataival. E témában két jelentés is készült, az egyik előadója dr. Erdősi Mária, az egészségügyi osztály vezetője volt, a másikat pedig a Tolna Megyei Tanács Egészségügyi és Szociálpolitikai Bizottsága állította össze. Az osztályvezető megyei főorvos által előterjesztett jelentésből többek között kitűnik, hogy 1982 óta - akkor tárgyaltak utoljára e témáról - számos intézkedés javította a járóbeteg-ellátást, de ez nem jelenti azt, hogy napjainkban ne lenne számos megoldásra váró gond. így például néggyel nőtt a körzetek száma, a kö zségek többségében az orvosi rendelők állaga megfelelő, néhol rendkívül korszerű, de ugyanez nem mondható el a társközségekről. Ennek némileg ellentmond az orvosokból álló bizottság jelentése, amely 27 körzeti orvos véleményén, 9 körzeti rendelőben szerzett tapasztalatokon alapul. Egyebek között az áll benne, hogy a rendelők felszereltsége sok kívánni valót hagy maga után, gyakran primitív alkatrészek, tesztpapírok hiánya miatt kell a beteget utaztatni. Egyes kapcsolt községekben (pl. Pusztahencse) a rendelő állapota a legelemibb követelményeknek sem felel meg, emberhez méltatlan, megalázó. Figyelemre méltó, hogy az ottani lakosság egészségügyi helyzete is rosszabb a környező falvakénál. Az osztály jelentése utal rá, hogy a megyében öt helyen - Bonyhádon, Dombóváron, Tamásiban, Pakson és Szekszár- don - működik rendelőintézet. A szakorvosi ellátás tárgyi feltételeit javította a megyei rendelőintézet bővítésének befejezése és a tamási rendelőintézet átadása. Ugyanakkor a vitában szóba került, hogy Paks „kinőtte” rendelőintézetét. Vita-ösz- szefoglalójában utalt erre Tamás Ádám is, és hozzátette, hogy keresik azokat a forrásokat, amelyek segítségével lehetőség lesz a bővítésre vagy építésre. (Folytatás a 2. oldalon) Egyelőre a bizonytalanság és a titokzatosság jellemzi a paksi foci jövőjét. Mindkét csapat az NB II. kapuját ostromolja. Ha az ASE jut föl, akkor a helyzet cseppet sem bonyolult, hiszen az NB II- höz. szükséges optimális feltételek náluk megvannak. De mi van, ha a valamivel jobb játékosállományú és egységesebbnek tűnő városi gárda lesz a bajnok? Meg tudják-e oldani az erőmű segítsége nélkül a feljutással jelentkező gondokat? Ma még senki sem tud biztosat mondani. Mindenesetre nemcsak a városban beszédtéma ez, hanem azon kívül is. Egy erről folytatott rögtönzött beszélgetésnek voltunk fültanúi, amelyen több illetékes is elmondta a véleményét. Ebből a hangos gondolkodásból adjuk közre a legérdekesebb véleményeket a lapunk hatodik oldalán található írásban. Amiről a szekszárdi fák nem beszélnek „A csupasz fák csúcsa mint tűk hegye bök be az égi flanellba: az Isten a földet hóba és ködökbe puhán becsavarta, hogy óvja azt a pár maradék platánját, amit az ember nem irtott ki még, s amik a kis tavaszt várják szabadon vagy kertben.” (Babits Mihály: Gondok kereplője) Elolvasom a sorokat, s eltöprengek azon, vajon milyen verset írna ma Babits Mihály, ha végigmenne Szekszárdon? Miről mesélnének neki egykori kedves ismerősei, a fák, amelyek alatt annyiszor sietett a vasútra, vagy állt a Séd partján akácvirág- esőben... Aztán eszembe jut, hogy mennyire át- érezte valaha mindazt, amiről írni szeretnék, hiszen 1909-ben Én is fa vagyok című versében oly szemléletesen ábrázolta: „Lenni tehetetlenül kényszerűen türelmes, / míg törzshöz dörzsöli hátát minden tinó, / megmász minden gyerek, megvág minden szerelmes, / fészket dob a suhanó, ágat harap a ló.” Csupán eddig jutok mindig, amikor rájövök, hogy a fák nem éreznek és nem beszélnek, s nekem kell elmondanom, amit ők nem mesélhetnek el... (Folytatás az 5. oldalon) A ködös, latyakos reggelen álmatagon ballagunk munkahelyünkre. Egy anyuka haloványan agitálja két év körüli csemetéjét, hogy lépdeljen már, mert elkésnek a bölcsődéből is, meg a „dolgozóból” is. Szerencsére egy kakas belekukorékol a szomorkás reggelbe, ami láthatóan üdítő- leg hat mindenkire. A kalapos férfi elmosolyodik, a középiskolás fiú kezében ritmu- sosan kezd himbálózni a diplomatatáska, a piros sapkás picike határozottan kezd lépdelni. A következő hang egy udvarból hallik. Olyanból, amelyen gondolom, két, vagy több család osztozik. Sipító női hang fenyegetőzik, hogy majd ő elmegy a bíróságra, de följelentést tesz a tanácson is, de a vízmüvet sem kerüli ki, mert a dolog rájuk is tartozik. Az ordibálás folytatódik, egyre fenyegetőbb a hang. Válasz szinte alig hallik, az is csitító. Fogalmam sincs, miről van szó, mi okozta a galibát, csak gyanítom, hogy nem lehetett valami óriási a dolog. Inkább a hangos nő volt idegesebb a kelleténél, ahogyan manapság egyre többen és egyre gyakrabban vannak így. Csakhogy az idegesség okát az üvöltözés nem szünteti meg, cinikusan annyit „nyerhet a bolton” az illető, hogy embertársát is fölidegesíti. A következő lépés pedig a további idegeskedés okozója. Ugyanis elkezdődik a feljelentgetés, majd a kivizsgálások sora a folytatás. Stulajdonképpen gyakran még a „sima” bejelentés, följelentés és az azt követő tényfeltárás is meglehetősen kikészíti az embereket, különösen akkor, ha a bejelentés nem megalapozott, csak a vélt sérelmet akarják általa megtorolni. És ha hiszik, ha nem, igen gyakoriak az úgyneveIndigós panaszok zett indigós panaszok. Mik is ezek? Hát a sértett, vagy a sértődött fog három, vagy négy írólapot közéjük indigót tesz és akár kézzel, akár írógéppel rója a pakli papírra panaszát. Természetesen nem címezi meg előre, hanem csak utólag. S nyilvánvalóan mindegyik lapra más-más név és cím is kerül. Ilyenek: megyei pártbizottság, az illetékes tanács, valamelyik másik hivatal, a helyi lap, a televízió, esetleg a Központi Bizottság titkársága. S mi következik ezután? Minden „cég” a maga módján elkezdi a kivizsgálást És ne is csodálkozzék ezen senki. Ugyanis a vizsgálatokat bonyolítóknak ugyan eszükbe jut az egyre tipikusabb panaszbeadási módozat azaz az indigós panasz, de hát részben fogalmunk sincs, hogy a többi példány hova küldődött, s az is lehet hogy a feljelentő csak egyetlen másolatot készített, az eredeti példányt pedig magánál tartotta. Szóval egy azonos időben több - gyakran tizenöt-húsz - ember is foglalatoskodik ugyanazzal az üggyel. Közülüktöbb „perújrafelvétel" jellegűvel is, azaz olyannal, amit már évekkel ezelőtt vizsgáltak és megállapították, hogy vétett- e valaki, avagy sem, majd megszületett a határozat, illetve az elutasítást tartalmazó levél, s az ügy lezártnak volt tekinthető. A minap is találkoztam ilyen panasszal, amiről - hála a telefonnak és az egyik igen jó memóriájú ügyintézőnek - elég gyorsan kiderült hogy már három évvel ezelőtt is kivizsgálták, s erről értesítették is a panaszost Érdemes elmondani a panasz okát azaz tárgyát is. Az egyik kisközségünkből írt egy asszony levelet hogy ő, aki igencsak rászorult lenne, nem kap szociális segélyt a tanácstól. Bezzeg a néhány házzal arrébb lakó öregasszony az igen. Kiderült hogy a levél írójának és férjének is van nyugdíja, az egyedül élő bejelentettnek - mivel annak idején magángazdálkodó volt - nincsen. így a nyolcvan év körüli öregasz- szonytermészetesen rendszeres szociális segélyből él, valamint nyáron eladogatja néhány tyúkjának néhány tojását Mint kiderült hogy a panaszos azon „rágott be”, hogy a napokban tehertaxi egy jó állapotban levő rekamiét vitt az öregasz- szonynak, akinek még „flancra is futja”. Dehogy futja. Tartásra nem kötelezhető lánya küldte neki a fekhelyet hogy végre lecserélhesse a szalmazsákos rozoga ágyat Az indigós levél nyilván azóta máshova is megérkezett. S ha már amott, másutt is rájöttek a dolog nyitjára, nyilván ott is megkérdezik: Erre képes az irigység rosszindulattal megspékelve? Ami pedig a legszomorúbb, hogy az eset nem ritka. V. HORVÁTH MÁRIA Játék a milliókkal... Avagy kibújt a szög a zsákból Művelődés (4. oldal)
