Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
> II. évfolyam, 1. szám 1989. január 7. Parasztház tornáccal ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Hazudik a január. Hajnalra kemény dérszakállat ragaszt az utakra, de mire a pékautó a friss kiflivel Kakasdra ér, már tavaszi napsütésben fürdeti a környéket. A sarkon nyugdíjastalálkozó. A székelykapura csodálkozó idegen, fotóapparáttal a kézben feltűnő, s persze a falusi emberrel könnyű szóba elegyedni. Az új esztendő ürügyén a köszöntést feledni nem illő, mire a barna berlinerkendőből kedves boldogsággal törnek elő a szavak. A történetek. Végre valaki szívből érdeklődik, s ez a mai rohanó világban nagy kincs. Két perc, s már négyen szaporítjuk a szót. Nemsokára keményre dermedt bőrpapucsban idős férfi tűnik fel. Nagymama igyekszik tejért a pa- rányi, szőke unokával.- A mama lassan csak arra kell, hogy vigyázzon az unokára - mondja. - Máma a fiatalok külön akarnak élni. A mieink is építenek. Ilyen világban építeni...?! - sopánkodik, de azért érzi maga is, hogy nem ezek igazán a keményre szabott idők.- Jól van ez még így, de a magyarjaink ott lenn... Tiszta szívemből sajnálnivalók - szól ránk a berliner- kendős. - Édesapám hét nyelven beszélt, s ha elmentünk a városba, a magyart mingyán feledte. Egy magyar szó, máris semmi voltál... Ilyenek ezek az oláhok. Van sok rokon Déván, Keresztúron, Hunya- don. Emlékezik, szinte suhannak a gondolatok, s mintha a gondolattal sebessé tett múlt eleven fájdalommá válna. Szekér, kapkodás, menekülés, Bácska, Horthy-rendszer. Törli a berlinerkendőbe az orrát, s mindent a reggeli hidegre fog huncutul.- Hol a leszerelőlevél - kérdték az uram, s az erőst megszeppent. Nincs - mondta. Akkor hát hívják az alakulatját. Mondom az uramnak, menj bévül, s adjál csak pénzt nekik. Bément, mi meg át a határon. Ötszáz lejért lebélyegezték a papirost. Povtim... pov- tim.... Tessék! Köszöntük. Ez volt a szabadság. Sírtam. Nem tudtam parancsolni magamnak. Nagyon sirtam. Még a túlvilágán sem lehet jobban szenvedve lejutni. Jó, hogy az „unokás nagymama” újra köztünk. A szőke csöppség meséli, a Diszké papát és a kezét szorító Diszké mamát nagyon szereti. S plafonig éra ^ karácsonyfája...- Neked is van? kérdezte, mire fanyarul vette tudomásul, hogy a fiamnak is plafonig érő van. Megegyeztünk, hogy az azért kicsit kisebb...- Annyiba se vették az embert, ha magyar volt, mint a köpetet - sóhajt nagyot a homályos szemüveget törölgető berlinerkendős. - Sokan szeretnének hazamenni, nézni, mi van. Én nem. Én nem akarom, hát ha itthon lehetne látni... Bizonytalan. Érzem, menne is, meg nem is, itthon van, de az otthon mintha mégis ottmaradt volna, s most berzenkedik a lelke. Mesél, sorol, érvel és nem siet.- A betegség miatt nem várhatunk tót. Nincs háztáji, van egy kicsit gyöngébb lányunk. Otthon van, már a negyedik ikszbe van benne. Rosszul telt élet a mienk. Ez a pár év most már jobb volt. Na, minden jót. Elsiet. Visszaint, s marad a berlinerkendő. Mert a nevét az ura miatt nem adja.- Megszidna a lelkem. Ha bemondanák a nevem, megszidna. Jó egészséget, békét! Egy szuszra monta el életét, ami féldiónyi héjból sem lógna ki ennyi betűvel, mégis sok sorsot hoz- dozva szólt. * A hatalmas gazdasági udvarban az építkezés, a paraszti élet minden nyomát meglelni. Csodás kendermagos kakas menekül a fiatal, éjfekete színű, bogárszemű, kövérre hizlalt puli elől az ARO kisteherautóra. A két juhász süvegeli az idegent, s rögtön két példányban Íratja föl a noteszbe a Bányai István nevet.- Minek a mai modern világban az új házat torná- cosra építeni? - s kérdem: - Parasztház tornáccal...?!- Na, ez már jó, hogy észrevette. A parasztember ha épít is, tornácosat építsen. Milyet ha nem torná- cosat. Szép-e?- Szép. És csak a teteje benne van vagy százezerben.- Nem annyi. Százhúsz, csak a cserép. A rosseb ette, olyan drága. Nem ilyet akartam én elsőre, de a hatóság ezt engedte - így az idősebb juhász. Kezével int, s a szeme rögtön látja, ide kell magyarázat, hol is maradt a bal keze feje.- A birka lábára tekeredett valami drótféle. Leszedtem. Elrobbant a kezemben. Hát így.- A mostani tudomány már megmentette volna - szól keményen, de szeretettel a fiú is. - Ilyen házat akartunk. A Simcsik Pali tervezte. Ismeri-e? Igen, az az, a TÁÉV főmérnöke. Tud, igaz-e?! Szétnézünk a portán. A gazda 14 évesen kezdte, ma tehetős. Fiának befizeti az SZTK-t, mert 0 még fiatal.- Bebújtunk egy konyhácskába, egy kis szutyok- ban lakunk most, de majd elkészül. - Előbb mint az - int a fejével a kakasdi faluház felé.- Talán attól féltek, hogy magasabb lesz ez a ház mint az a... Senki ne haragudjon, de az olyan, mint egy majomház. Elmegyek-e segíteni? Félkézzel nem. Pénzt adok. A fiam az kőműves.- Négy-öt napot én is segítek. Hogyne tenném. A mi tornácunkat is ágasfák tarják majd. Összesen négy. Ez jól van, hanem az már nincs jól, hogy hétszáz forint egy mázsa kukorica. A birka lassan megeszi saját magát, olyan a drágaság. A pajtába kerülünk. Ötven gyönyörű, továbbte- nyésztésre kiválasztott állat tiltakozik még az olasz szó ellen is a gazda szavával.- Maradnak. Egyet, azt a feketét, egy év múlva a fejemen akarom hordani. Majd valamelyik szűcsmester, tán Bonyhádon elkészíti. Az ám az igazi, nem ázik át sohase. Jön a sógor, aki nemigen bízik a faluház megépülésében.- Én azt nem érem meg élve - nevet.- Ne beszéljen, meglesz az! - szegül ellen az ifjú juhász. * Az 1779 lakosú Kakasd az ország egyik „legerősebb” székely települése. Az ősi sváb világba robbant bele, s dúlt itt is, ott is lelkeket, néha tört be fejeket, s tiltotta a sváb lányt a székely legénytől, meg fordítva. Mára? A 62. évét nyugodtan tagadható Bányai János tanácselnök is Baumann volt, s a nehéz napok hozták a szép hangzású nevet. „Erre az életre jó lesz” - nevetünk közösen. Már ment volna nyugdíjba, de a megye által javallott 750 forint fizetés- emelést a kakasdi tanácstestület duplájára emeltette. Maradt még. Két város között könnyű is, meg nem is. Jó a közelségük, miközben helyben nincsen semmi. Mondják: az áfész kinnal-keserwel azért a boltot felújíttatta, amibe a falu is besegített.- Kevés a pénzük, tudjuk - mondja az elnök. Van azért Kakasdon iskola, tíz tanulócsoporttal, 240 tanulóval. A lélekszámcsökkenést se az elvándorlás okozza, hanem az, hogy többen halnak meg mint születnek.- Sok az egyke. Ha valahol kettő születik akkor az majdnem biztos, hogy csak úgy lehet, hogy ikrek. A belső falu kezd elöregedni, a külső, az ifjúsági telep épül erősödik. Ide be jönnek Bonyhádról, Szek- szárdról. Olcsón hozzájutnak mindenhez, letelepednek. Bátaapátiból, Grábócról is jöttek. A terveinken 48 házhely kialakítása szerepel, 26 már kialakítás alatt, de a kisajátítás, a csatornázás, a víz... kicsit lassan megy. Valljuk meg, bürokratikusán egy kicsit.- A fiatalok külön akarnak élni az öregektől. Másképp. De nem lehet szólni rájuk, mert szorgalmasak. Az elnök ki-kitér az alól a kérdés alól, ki lehet a tavaszra megüresedő székben az utódja.- Idegennek nem tapsolnának az emberek, helybeli meg, aki el is vállalná, meg alkalmas is lenne, éppen most nincsen. Kettő akadna, de persze jó állásuk van, nem akarják vállalni. Itt küszködni, verekedni, kérlelni, példát mutatni kell. Lehet a székellyel bánni, de tudni kell, hogy keményen védi az igazát. A kezdetben volt itt nézeteltérés, folyt itt mindegyiknek a vére egy-egy összeakaszkodás után. Senkinek nem volt könnyű. A nagybátyámat 20 kilós csomaggal telepítették ki. Kezében a gyerek, másfél évesen, a másikban a pakk... Kitelepítés. Hazaszökött. Visza- küldték. Hogy ma jól él? Na persze, de mit itt maradtunk, a sajátunkban. Ilyen is volt. A székely ember otthon kicsit szabadjára volt engedve. Ahogy tudott, boldogult, s elvolt. De mikor itt végignemt az utcán két csendőr, még lélegzeni is elfelejtett a nép. Ha lenne ennek mai modern formája, akadna akinek jót tenne. Nézem az elnököt, aki szeretettel, s keményen beszél svábról, magyarról, székelyről, mégy a Romániából Kakasdra kerültekről is.- Bukovinai harag is jött még ezzel a néppel, akit kicsavartak mint egy citromot, s eldobtak. Ma?! Menyem is, vöm is székely, az unokám meg német nyelvű iskolába járhat. Sorba vesszük, mi készült, mi vár munkás kezekre. A „pótéveit” húzó elnök az ujján számolva sorolja a törpevízművet, az úthálózatot, a faluházat...- A víz megvan, az úthálózat lassan-lassan ké- szülget, tavaly 350 méter sikerült.- Az se vezet a Holdig...- Mit gondol, az anyagköltség így is félmillió, szállítás, gép a téesztöl, munka az emberektől. Nem kevés ez. A belaci oldalon árkot kell rendezni. Olyan a talajvíz, hogy bemegy a pincékbe és a szuterénok- ba, kazánházakba. Húzódik a dolog, a nép meg veri az asztalt, türelmetlen. Terv, engedélyeztetés... Hiába csinálnák meg maguk, ha nem lehet. Aztán itt van, a fiataloknak kell valami, klub, kultúr, mozi. Ahol ösz- szejönnek, élik a maguk életét, szórakoznak... Faluház félben Szomorú az elnök. Faluházromok ezek most... A régit elbontották, az új félben. Összejött a négymillió, talán tető alá lehet tenni belőle, de nincs szigetelőanyag. Ennyi székelynek nem akad egyetlen ismerőse sem, aki most segítene? A véletlen? Nem, Jákli Péter paksi tanácselnök hozta el egyszer Kakasdra Makovecz Imrét. Ö „érzi” ezt a népet, hát megkapta a lehetőség. Egyezkedtek. Mit, mekkorát és hová? A milyenben benn van az a pillanat is, amikor Sebestyén Ádám bácsitól templomokról, romániai magyar falvak templomairól kért fotókat. Egyezkedtek. A lehetőségekkel. Akadt, aki későinek tartotta az építés megkezdését. Annak lett igaza. Sajnos, az élet jó néhány olyan forrást elapasztott, mely addig bő bizalommal táplálta a közösséget. Kinek a hibája? Senkié, s mindenkié. Azért vallják a ka- kasdiak, hogy megépül ám a faluház, csak majd lassabban, nehe3#Jcfcen. Egyik fele lesz a székely rész az ágasfák tartotta belső térrel, a másik a sváb oldal, s majd közösen használják. Emlegetik, egy suskával ígért Pozsgay Imre is, aki akkor még a Hazafias Népfront főtitkára volt. A „suskával” székely kifejezés, annyit tesz, amibe egymillió belefér. Egy jó zacskónyi. Most kell jönnie annak a szövegrésznek - figyelmeztettek a keményen fogalmazók hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben... A faluban szerteszét fekszik még jó pár Mako- vecz-válogatta ágasfa. Már megette az idő, s a nedvesség, nem jó az már, csupán pótlásra. Az ÁISH - az ifjúságnak, a kakasdi fiataloknak, akik sokat és jól pingpongoztak - adott félmillió forintot a faluház építéséhez.- Megindítjuk a népet, és két év alatt menni fog ez - mondja Bányai János tanácselnök. Jöttek... Jöttek, mert jöhettek, jöttek, mert már nem birták, s mert remélnek. Emberként élni. Az egész falu átérzi helyzetüket. Ugye mennyire nem furcsa ez? Sorolták:... Belacon a Darabos Ferencnél ketten vannak, mindkettőnek van munkája, s még rokonoknál is vannak. Nemeséknél lakik egy fiatalember. Vasbetonszerelő. Ö már két napot segített a faluház építésénél. Kelemenéknél is lakik egy romániai menekült, Brunszviéknál úgyszintén... Egy család nevét nem értettem tisztán, nézzék el, én restelltem visszakérdezni. Ugyanis jó helyen van, aki ott van. Gondolattérkép Sebestyén Ádám bácsinál mindig történik valami. Most adják ki új könyvét, mely a megjelent székelyek története 1972-es kiadásának bővítettje.- Olyan írásokkal, melyről álmában sem hinné sok székely, hogy egyszer nyomtatásban, betűben lesz... Gondolattérképeket, vetett székely ágyat betlehemest és lakodalmast, népviseletet és összefogást, népdalt és Márika néni 160 meséjét, Ízes szót,... mi mindent nem látni és érezni Sebestyénéknél?! (is)- Esmértem, hogyne, hisz egymásra rúgott And- rásfalván a kertünk...- Ötvenöt éve vagyok kántor. 14 évesen kezdtem...- Hét hold földet kaptunk, s nyolcat a kántorsá- gért, mire kuláklistára tettek a 15 hold miatt...- Vegye a szívére ezt a faluházügyet. Ez a nép erős. A kalákában is az. Teremtőképes nép. Biztassa őket... Hát íme: Rajta, székelyek! Sok sikert kíván többek között: SZABÓ SÁNDOR Fotó: S. M.
