Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-31 / 26. szám
2 Képújság 1989. január 31. (Folytatás az 1. oldalról.) Lucifer gőgjére, ami azt mondatta vele: „Egy talpalatnyi föld elég nekem, hol a tagadás lábát megveti, s világodat meg fogja dönteni”. Ez fenyegető kihívás volt, amire a válasz nem maradt el. A választ azonban bagatellizálták. Elszigetelten, bezárva, önerőből is képesnek hitték magukat arra, hogy valóra váltsák az ideológia ígéreteit. Népünk heroikus erőfeszítésével kialakult egy termelési potenciál, egy jónak hitt struktúra, ami korábbi önmagunkhoz képest hatalmas eredmény volt. De mihelyst ablakot nyitottunk a világra, már látnunk kellett - s most, hogy ajtót is nyitunk már húsbavágóan érezzük is -, hogy a szembenállás pozíciójában, a világtól elszigetelten kifejtett erőfeszítéseink nem hozhattak megváltást. Sőt! Fokozták a lemaradást és gyengítették az alkalmazkodás képességét. Mindezt bele kell tennie a mérleg serpenyőjébe annak, aki ítél régiekről - elevenekről és holtakról - és követel a maiaktól. Követel fordulatot, azonnali eredményt, egy több évtizedes történelmi út súlyos következményei alóli mentesítést.- Számomra világos: teljességgel elégtelen csak a stabilizációs programot folytatni. A stabilizációs feladatok szem előtt tartása mellett új politikai stratégia kell, amelynek gazdaságpolitikai lényege, hogy a statikus egyensúly megteremtésén túllépve mielőbb létre kell hozni a kitörés, az élénkülés reális feltételeit. Ezeknek az infláció gyökereit támadó gazdaságpolitikát, a világgazdasági nyitást, az exportorientációt kell szolgálniuk. A vállalkozások élénkítésére, a gazdasági aktivitás növelésére kell törekednünk. A miniszterelnök ezután a többi közt hangsúlyozta: A kormány megkezdte a támogatások széles körű leépítését. Jelentősen csökkentette a veszteséges vállalatok támogatását, az ártámogatásokat, a társadalmi szervezetek működésének támogatását és a honvédelem kiadásait is. A hadikiadások csökkentéséről szólva itt szeretném bejelenteni: Annak érdekében, hogy a Magyar Népköztársaság is hozzájáruljon az enyhülési folyamat továbbfolytatásához és az európai hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentéséről szóló, márciusban kezdődő tárgyalások sikeréhez, a kormány - a magyar katonai vezetés javaslatára - olyan döntést hozott, hogy 1989-90-ben mintegy 9 százalékkal csökkentjük a néphadsereg létszámát és ezzel egy időben csökkentjük fegyverzetét és haditechnikai eszközeit is. Lépésünk egyrészt következménye a nemzetközi eseményeknek, másrészt hozzá kíván járulni a légkör további javulásához. Ugyanakkor megfelel annak a törekvésnek, hogy tovább csökkentsük a költségvetés kiadásait. A kormány bízik abban - mondotta Németh Miklós -, hogy a közvélemény megérti: a túlburjánzott támogatási rendszer leépítéséhez hozzá kellett kezdenie, mert enélkül a gazdaság továbbra is tévúton járna, veszteségesen termelne. A helyzet gazdaságpolitikai feladványa a következő: az előttünk álló 2-3 évben, de legkésőbb 1992-ig - amikor is adósságvisszafizetési kötelezettségeink jelentősen megemelkednek - a gazdaság jövedelemtermelő képeségét a mainál magasabb szintre kell emelni. Minden ezt befolyásoló tényezőnek: a tulajdoni rendszer reformjának, a verseny- szabályozásnak, az importversenynek, a piacgazdálkodás kiépítésének ilyen irányba kell hatnia! Ha maradna a jövedelemtermelő képesség jelenlegi elégtelen szintje, akkor az áremelés ütemének növekedése elkerülhetetlen lenne, s akkor a helyzet valóban drámai irányt venne. Ennek elkerülése alapvető politikai és gazdasági érdekünk, és ez igényli a kormány, a vállalat- vezetés, a szakszervezetek, minden dolgozó együttműködését. Olyan termelési közszellemet és mechanizmusokat kell kifejleszteni, amely a minőségi teljesítményt megfelelően honorálja, de egyúttal érzékelhető módon bünteti a hanyag munkát, a lógást. A társadalmi szolidaritás erősítésére és aktivizálására van szükség. - mondotta a továbbiakban a kormányelnöke. Örvendetes, hogy ezt több felelős társadat mi tényező felismerte, és szervezett erejét máris mozgósította. A kormány nagyra értékeli a tanácsok, az egyházak e téren tett erőfeszítéseit, s még szélesebb körű társadalmi összefogásra szólít fel. Ebbe beleértendő a gazdálkodó szervek vezetőinek és kollektíváinak a segítségre szoruló dolgozóik iránt megnyilvánuló szolidaritásra, de a szélesebben értelmezett társadalmi felelősség is. Szeretnék egyértelmű lenni és elkerülni minden félreértést. Önök ellenzik, hogy az állam rátelepedjen a gazdaságra. Joggal teszik. Ellenzik az állami pa- ternalizmust. Jó okuk van erre. Nyűgnek érzik a hatósági beavatkozásokat, béklyónak a hatósági árakat. Ebben a kormány partnerük. De vajon partnereik-e Önök a kormánynak az antiinflációs politikában? Erre egyidejűleg egy határozott igent és egy határozott nemet lehet felelni. Az Modell- és nem rendszerválságot élünk meg igent azért, mert vitathatatlanul modellértékű magatartást tanósított a Kamara az év eleji áremelések kapcsán közzétett állásfoglalásával. Ez nagy lépés volt azon az úton, mely a valódi társadalmi partnerség kialakításához vezethet. A következő lépés az kell legyen, hogy az alku és a harc ne csak a bérekről, de az árakról is folyjék azok között, akik azokat ténylegesen alakítani képesek. S az igen mellett emiatt kell nemet is mondanom a korábban feltett kérdésre. Mert úgy tapasztaljuk, hogy a gazdálkodók többsége alapvetően áremeléssel oldja meg jövedelmezőségi gondjait - mutatott rá Németh Miklós, majd azt elemezte, hogy miközben kapcsokat létesítünk a modem ipari világhoz, nem távolodunk-e a szocialista országoktól?- Egyértelmű „nem" a válaszunk. Éppen ellenkezőleg: a szocializmus megújítása, a szocializmus új modelljére való átmenet közelebb hoz bennünket a megújulást akaró szocialista erőkhöz. Ez mindenekelőtt a szovjet kül- és belpolitikára vonatkozik, és ezt a szilárd egyértelmű viszonyt meg kívánják őrizni, mert ez nemcsak stabilitást, hanem súlyt is ad re- formtörekvéseinkenk. Nem másolhatunk mintákat A régi szocialista modell híveinek támadásai az utóbbi időben megélénkültek. Ezekre nem polémiákkal, hanem a reformpolitika következetes megvalósításával válaszolunk. A piacgazdálkodás, a modern jogállamiság, a politikai viszonyok demokratizmusa, a szellemi-erkölcsi megújulás ösvényein kell előre haladnunk. Az ösvények a szocializmus innovatív modellje felé vezetnek. Senki sem járt előttünk, nem másolhatunk sem nyugati, sem keleti mintákat. Sajátos magyar úton haladva ki kell építenünk a magyar szocializmus modelljét, amelyről nekünk kell eldöntenünk, hogy milyen legyen. A mai helyzet, amiben vagyunk, modell- és nem rendszerválság. Ha a modellváltás nem sikerülne, akkor kerülne a rendszer válságba. Választott utunkon haladva mind a siettetés, mind pedig a fékezés veszélyes. A siettetés visszarendeződéshez, a fékezés bénultsághoz vezethet. Egészséges kockázatvállalás szükséges és el kell találni a folyamatnak - a körülmények alakulásával számoló - dinamikáját. A kormányzat reformtörekvéseinek egyik biztosítékát látja a politikai demokratizmusban. Intézményes garanciákat kell kiépítenünk a sztálinista restauráció megakadályozására. Ennek a politikai intézményrendszernek a legfőbb jellemzői már egyértelműen körvonalazódtak:- az érdekek pluralizmusát, kifejező politikai szerveződések gazdag változatossága,- a stratégiai megújulást társadalmi vezető erőként orientáló Magyar Szocialista Munkáspárt,- a nemzeti felelősséget kifejező, politikai stratégiát megvalósító kormány,- a teljes körű népképviselet megvalósulása az országgyűlésen és a helyi tanácsokban,- a párbeszédet és az együttműködést helyi szinteken és nemzeti méretekben egyaránt integráló, megújuló hazafias népfrontmozgalom,- a dolgozói érdekeket következetesen képviselő szakszervezet. A kormányzati törekvéseket széles népi bázisra, a szocializmus megújításában egyetértő, partnerkereső erők valódi koalíciójára kívánom alapozni. A különböző szervezetek céljaiban, programjaiban fellelhető az a közös alap, amely lehetővé teszi a kormányzat politikai stratégiájának támogatását. A jelenlegi politikai helyzetben egyszerre fejlődnek ki a nemzeti összefogás és a polarizálódás erői. Izgalmas kort élünk, amikor talán soha vissza nem térő történelmi alkalom nyílt előttünk. Az igazi választóvonal jelenleg az összefogás és a polarizálódás erői között húzódik. Nemzeti vállalkozásunknak akkor van esélye, ha a különböző politikai szerveződésekbe tartozó erők egymást partnernek tekintik, és összefognak, s ez válik a politikai helyzet alakulásának meghatározó erejévé. Közös történelmi felelősségünk megakadályozni, hogy a különböző politikai szervezetekben a militáns agresszivitás kerüljön uralkodó pozícióba. Ez végzetes tragédiába fojtaná a szocializmus megújításának esélyeit. Társadalmi demokratizmus és gazdasági reform A kormányzat törekvéseiben és lépéseiben a politikai rendszer megújítása és demokratizmusa összehangolt a gazdasági reformokkal. Ez a koordináltság a rendezett elmozdulás kulcskérdése, és a kormány ezt nem engedi megbontani!- Folytatjuk a kormányzati tevékenység racionalizálását. Az akcióképességet növelő szervezeti változtatásokat hajtunk végre a központi szinteken. Nem hirdetünk formális harcot a bürokratizmus ellen. Ez már sokszor megtörtént és mindig hatástalan volt. A bürokratizmus csökkentése nem harc, hanem szemléletváltás és munkastílus kérdése. Szaktudást, politikai mérlegelő képességet, együttműködési készséget követelünk az állami szervezetek vezetőitől. Ezzel párhuzamosan meg kívánjuk szerezni az apparátusokban a minőségi munkát végző, politikailag elkötelezett, a köz érdekeit szolgálni és a közügyeket intézni képes emberek támogatását. Az ő munkájukra kívánunk alapozni. Ezen a bázison szüntethetők meg a bürokratikus vonások. A demokratikus nyilvánosság igénye Segíteni kívánjuk a demokratikus nyilvánosság erősödését. Ennek sajátos megnyilvánulási formája a kormányhoz vagy annak elnökéhez címzett nyílt levelek - úgymond - intézményesülése. Tartalmuk és feladóik igen széles skálán mozognak. E helyről szeretném közhírré tenni: a kormány és annak elnöke nem negligál egyetlen hozzá címzett nyílt, de magánlevelet sem. De reakciójában szelektálni kénytelen. Egy részükre programjával, politikájával és konkrét lépéseivel ad választ, más részüket az illetékes szakemberek figyelmébe ajánlja, és gondjaira bízza, s a választ ők adják meg. Ügy fogjuk fel, hogy e levelekkel feladóik a kormányt akcióra akarják serkenteni, s nem az a céljuk, hogy formai megválaszolásuk elvonja a kormány energiáját. A korábbi, merev sajtóirányítás béklyóiból kiszabadulva az újságírás is új helyet keres és alakít ki magának. A kormányzat abból indul ki, hogy csak egy autonóm sajtó tölthet be a társadalomban felelős szerepet, ezért a sajtó autonómiáját tiszteletben tartja. A kormány számára támogatást csak egy problémaérzékeny sajtó jelenthet, amely a szocializmus megújítása mellett elkötelezett. A kormány nem kér egyetlen újságot sem arra, hogy a Minisztertanácsot népszerűsítse. Csak arra, hogy legyen tényszerű, tárgyilagos és szolgálja, amit kell: a nép, a nemzet érdekeit! Szocialista múltunk értékelése Szocialista múltunk értékelésével kapcsolatban Németh Miklós hangsúlyozta: Az MSZMP Központi Bizottsága által életre hívott munkabizottság egyik albizottsága, mely abból a célból végzi az elmúlt 40 év értékelését, hogy munkája eredményét a Központi Bizottság majd megvitassa, egy közbenső tanulmányban úgy fogalmazott, hogy 1956 októberében népfelkelés volt. Ha valamit a múltból meg kell tanulnunk, akkor az az, hogy nagy hiba és még nagyobbakhoz vezet, ha a történelem mindig rendkívül összetett jelenségeit vagy folyamatait egyszavas ítélettel minősítjük. A történelmi események soha sem egyneműek! Ezért 1956 októberét igazán csak a legellentétesebb fogalmak együttesen képesek kifejezni. Az értékelésben a népfelkelésnek éppúgy helye lehet, mint a nemzeti tragédiát okozó szocializmusellenes terrorlázadásnak. Mert egész más volt az eleje, mint a vége.- Nem vitatható, hogy a párttagok és a pártonkívüliek létérdeke a szocialista múlt értékelése, a főbb tendenciák bemutatása, a hibák, tévedések okainak feltárása, a személyes felelősség megállapítása. Ehhez közös erőfeszítés kell, de úgy, hogy ne új sebek ejtésével próbáljuk gyógyítani a régi sebeket. Vigyáznunk kell, nehogy a hibák feltárásából, a rehabilitációkból a társadalmat megosztó politikai kampányokat csináljanak. Ezt is úgy kell elvégeznünk, hogy a becsületes, dolgozó emberek közelebb kerüljenek egymáshoz.- Ebben a helyzetben a kormány nevében arra kérek minden magyar embert, párttagot és pártonkivülit, fiatalt és öreget, vallásost és ateistát, hogy a nemzet sorsáért érzett felelősségtől vezetve, minden erejével akadályozza meg, hogy környezetében a szélsőséges indulatok elszabaduljanak, a felelőtlen acsarkodás és a pártütő torzsalkodás uralkodjon el - mondotta végezetül Németh Miklós. A felszólalók a legtöbbet a KGST-országokkal folytatott gazdasági együttműködés jövőjével foglalkoztak. Hangsúlyozták, hogy a szocialista országba irányuló kivitel visszafogása sok esetben hátrányosan hat a konvertibilis exportra is. Ráadásul előfordulhat, hogy olyan piacokat veszítenek el a vállalatok, amelyeket a stabilizáció befejezése után már nem is tudnak majd visszaszerezni. Arra is fölhívták a figyelmet, hogy veszélybe kerülhetnek az import-kontingensek is. A Szovjetunióban ugyanis egyre nagyobb szabadságot kapnak a külkereskedelmi vállalatok. Már most tapasztalható, hogy anyagi érdekeiket szem előtt tartva más piacra terelik szállítmányaikat. Ez pedig később alapvető anyagellátási gondokat okozhat Magyarországon. Arra is felhívták a figyelmet a hozzászólók, hogy a költségvetési centralizáció továbbra is nagyobb, mint amennyit a kormány előzetesen Ígért. Az elvonások hozzájárulnak az infláció magas szintjéhez. Ha tovább folytatódik a hitelszükítés, emiatt veszélybe kerülhet a konvertibilis kivitel is. A tanulságokat a Központi Bizottság vonja le Svájcból hazafelé, a MALÉV Zürich-Budapest menetrendszerű járatának a fedélzetén Grósz Károly, az MSZMP főtitkára interjút adott a hazai sajtó képviselőinek. Ennek során hangzott el - egyebek között - a következő kérdés: „Mi az Ön véleménye arról az igényről, amely tavaszra a parlamenti választásokat, s többpártrendszer tényleges bevezetését szorgalmazza? Utalunk a hét végén elhangzott megnyilatkozásokra, amelyek azt mutatják, hogy erről is megoszlik a vélemény a pártvezetésben. Be- recz János szerint: »veszélyt jelent ugyanakkor, hogy a jelenleg legnagyobb létszámú, legerősebb politikai szervezet, az MSZMP, nem teljesen alkalmas a folyamatok irányítására, ugyanis rendeznie kell saját sorait.« S hallottuk, hogy 1956 értékelése során Pozsgay Imre rádiónyilatkozatában olyan terminológiát használt, amelyről a párton belül nincs közös nevező.”- Én a repülőgépen értesültem arról, hogy elhangzott egy interjú, olvasni itt a repülőgépen olvastam az újságban - mondotta Grósz Károly. - így tehát semmi közelebbit nem tudok. Nem tudok az interjú előzményeiről, és körülményeiről sem. Pozsgay Imrével az elutazásom előtt pár nappal együtt voltunk, kedden a politikai bizottsági ülésen. Ott erről nem szólt. Hangsúlyozom, annyit tudok, mint ameny- nyit most olvastam a Népszabadságban. Amikor a Központi Bizottság kiküldte az általa vezetett munkabizottságot - ez nem valamiféle albizottság, hanem olyan, amelynek át kell tekintenie négy évtized tanulságait -, azért küldte ki, hogy elkészítse a XIV. kongresszus számára a programot vagy a programnyilatkozatot. Attól függően, hogy a pártvita meddig jut el az 1989- es esztendőben a koncepció dolgozásában. Ennek 1956 nyilván nem megkerülhető része. Nem tudom, hogy milyen indíték, milyen motiváció vezette Pozsgay Imrét, hogy a négy évtizedes elemző munkának ezt az egyetlen elemét megfogalmazza. Magát a minősítést illetően: amikor mi azt mondjuk, tekintsük át a négy évtized tanulságait tudományosan, abban az is benne van, hogy újraértékelünk dolgokat. Ám azt, hogy a tudományos értékelésből milyen politikai konzekvenciákat vonunk le, előre nem lehet eldönteni, a politikai konzekvenciát nem egy ember, nem egy bizottság, hanem a Központi Bizottság vonja le. Ezt a Központi Bizottságnak kell megtárgyalnia, amely kiküldte a munkacsoportot. A munkacsoport nem a Politikai Bizottságnak tartozik jelenteni, hanem a Központi Bizottságnak. Nyilvánvaló, hogy egy tudományos vitában sokféle politikai konzekvencia levonható, de ez a vita még hátra van. Úgy gondolom, hogy Pozsgay Imrének és a bizottságnak talán vannak dolumentumai, amelyekre építik ezt a megállapítást - én ilyen dokumentumokkal eddig nem találkoztam. Szeretném hangsúlyozni: elvileg nem zárom ki, hogy új ismeretek birtokában új tudományos, és ennek alapján új politikai mintősítést fogalmazunk meg.- Ami a stratégiát illeti, a Központi Bizottság az elmúlt 10 hónap alatt kétszer fogott hozzá ennek a stratégiának a kidolgozásához; két ülésen volt sikertelen a vita. A legutóbbi központi bizottsági ülés külön munkabizottságot küldött ki, s a főtitkárt bízta meg, hogy vezesse azt, továbbá a KB februári ülése elé terjesszen egy jelentést a stratégiáról. Nem hallottam, hogy Berecz János hol nyilatkozott úgy, hogy a legerősebb politikai szervezet, az MSZMP nem teljesen alkalmas a folyamatok irányítására. Ha egy politikai párt nem akarja befolyásolni a politikai folyamatokat akkor lemond fő feladatáról. Létjogosultságát épp az adja, hogy a társadalom ércekében a politikai folyamatokat befolyásolja. Nekünk tehát két próbálkozás után a februári központi bizottsági ülésen harmadszor kell megpróbálni - most már egy bizottsági jelentéssel és nem politikai bizottsági jelentéssel - meghatározni a főbb tartalmi kérdéseket. Ezek: az MSZMP viszonya a többpártrendszerhez, a választási rendszerhez, valamint a különböző alternatív mozgalmakhoz. Ehhez kapcsolódik az a menetrend, amit a Központi Bizottságnak jóvá kell hagynia ahhoz, hogy a pártvezetés tudja, mihez tartsa magát. E sikertelen szakaszok sajátos reformretorikai versenyre adtak módot - állapította meg egy újabb kérdés, azt tudakolva: meddig terjed a platformszabadság?- Először is ez nem platformszabadság, ez az önfegyelem hiánya - hangzott a válasz. - A platformszabadság azt jelenti, hogy a testületen belüli nézetkülönbségek képviselhetők. Azok után is, hogy a testület elfogadta valamelyik álláspontot. Ennek értelmében a testületen belül lehet - ha indokolt - különböző meggyőző munkát végezni. De amíg a testület nem dönt, az az álláspont van érvényben, amit kialakított és elfogadott. Tehát a platformszabadság nem az összevisszaságot és a káoszt jelenti, hanem a testületen belüli szabadabb politikai vitát, amely a kisebbségi véleményt képviselők számára ad lehetőséget ahhoz, hogy szövetségeseket és támogatókat gyűjtsenek álláspontjukhoz. Ezt mi nem tekintjük frakciónak. De addig, mig a többségi álláspontvan érvényben, addig a kisebbségnek a magatartásában, a gyakorlatában a többségi álláspontot kell képviselnie akkor is, ha nem ért vele egyet. Joga és lehetősége, hogy véleményét terjessze a testületen belül.- Ami a reform-retorikát illeti - azzal bőségesen el vagyunk látva, s így sok-sok illúzió keveredik. Egyesek azt hiszik, hogyha reformról beszélnek, az már reformot is jelent. A reformnak a tettekben, a magatartásban kell megnyilvánulnia. Minden reformnak időigénye van, az időtényezőt nem szabad lebecsülni. Felvetődik tehát a kérdés, hogy az elmúlt tíz hónap alatt a pártértekezlet óta megtett út sok-e, vagy kevés. Önmagunk letisztulásához és a folyamatok kibontakoztatásához kevés - nem tettünk eleget, ezért az elmúlt tíz hónappal nem vagyok elégedett. Noha elég sokat tettünk, elsősorban a párton belüli közgondolkodás alakításában. A közvéleményt is szoktattuk, szoktatjuk a változó helyzethez.- Ami ennél fontosabb - önmagunkban megvívunk egy csatát, amelynek szerintem a vége felé járunk. Jobban tudjuk, hogy mit kell tennünk a jövőt illetően. Igaz, többet tehettünk volna, s hogy ennek mi az oka, ezt sem lehet megkerülni: a vezetésben a pártértekezlet óta nem alakult ki emberi egység. Hangsúlyozom: nem politikai, hanem emberi egység. Nem alakult ki olyan emberi viszony, amely nélkül nem lehet egy ütőképes testületet elképzelni a vezetésben. Különböző életutat jártunk meg, különbözőképpen mérlegeljük a folyamatokat. Ugyanakkor be kell látni, hogy ez egy nagy korszaknak az utóélete, amikor is egy nagy egyéniség saját értékes, esetenként vitatható tulajdonságaival rányomta a bélyegét az őt követő generációra. És míg az őt követő gárda megtalálja saját arculatát, ahhoz nem hónapok, hanem sokkal több idő kell! Ezt nem lehet közkívánatra, vagy határozattal elrendelni. Van azonban egy másik ok is. Úgy látom, hogy kezd a vezetésben lévő - eddig is szubjektumból származó felfogás - tulajdonságbéli, munkastílusbéli különbség politikai különbözőséggé válni. Ilyen a saját múltunkhoz, a nacionalizmushoz való viszony, a fejlődés ütemének a megítélése, és sorolhatnék még két-há- rom olyan kérdést, amelyben úgy látom, kibontakozik a véleménykülönbség a legszűkebb vezetésen belül is. Eddig ez sehol nem nyilvánult meg. Nem látszott, hogy vannak ilyen különbségek. Ma már - mint mondtam - a szubjektumbeli különbségek politikai különbözőségekben is megnyilvánulnak, és mintha megjelenne, feltűnne a tartalmi egység hiánya is. A továbbiakban a többi közt a következőket mondta Grósz Károly:- Ami a választásokat illeti. Elképzelésem szerint - azért mondomazén elképzelésemet, mert utaltam rá, hogy erről ezután fog határozni a Központi Bizottság - a választásokat az új alkotmány alapján kellene megtervezni. Az új alkotmány a társadalmi vita után, az év végére elkészíthető. Ezt követően ennek a parlamentnek kellene elfogadnia az új alkotmányt, majd a népszavazással megerősíteni. Ezt követően kellene a választási törvény szellemében lebonyolítani a helyhatósági választásokat. S amennyiben úgy dönt a parlament, hogy ő akarja megválasztani a köztársasági elnököt azt is; de ha az ország népe akar választani népszavazással, akkor legyen így. Az új parlament megválasztásával kellene befejezni ezt a menetrendet. Végére kellene hagyni a párt XIV. kongresszusát, megfordítva a sok évtizedes gyakorlatot, így a párt meríteni tudna a választások során felhalmozódott politikai tapasztalatokból. Grósz Károlynak - mint mondta - változatlanul az a véleménye, hogy a párt reformpolitikáját kívülről jobbról, belülről balról támadják. Mivel nincs elegendő sikerélmény a társadalom türelme tovább csökkent. De hát emlékeztetni kell rá, hogy a növekvő terheket már 1987-ben jeleztük! Mi most semmi mást nem csinálunk, mint amit 1987-ben elterveztünk, megmondtuk, s amihez türelmet kértünk! Az a furcsa helyzet, hogy a korábbi vezetést keményen bírálták következetlenségéért. MosL a mai vezetést azért bírálják, mert következetes. Persze tudom, nem ezért kritizálják, hanem a gondokért, de emögött következetesség is meghúzódik. Grósz Károly annak az érzésének adott hangot, hogy a türelmetlenség egy szű- kebb réteg álláspontját fejezi ki, és van egy csendes többség. A többség - mondotta - támogatja ezt a politikát De egy szűkebb réteg valóban nagyon hangos, messzebb hallatszik a hangja, mint a türelmes és áldozatokat vállalni kész rétegeké. A főtitkár arról is szólt, hogy a májusi pártértekezlet óta a gazdasági és a politikai reformprogram végrehajtásához nem javultak, hanem romlanak a feltételek. Részben a társadalmi körülmények romlanak, részben a vezetésben meglévő különbözőségek nehezítik a helyzetet. Ezt kellene megfontolni a párt vezetésének.- A Központi Bizottságnak megvannak a lehetőségei ahhoz, hogy ezt megoldja: egyrészt ítélje meg a vezetés munkáját s ha arra a következtetésre jut, hogy a Politikai Bizottság, vagy a főtitkár, vagy a titkárok nem tudják betölteni ebben a helyzetben a feladatukat, akkor vonja le a konzekvenciát. Ez minden kulturált pártban természetes dolog. Ennek a lehetőségét mindig meg kell tartani a testület számára. És akkor meg kell próbálni egy új vezetéssel, hátha sikeresebben és eredményesebben tudja a programot megvalósítani. Ezzel számolni kell a vezetőségnek és egy vezetőnek - hangoztatta az MSZMP főtitkára. (MTI)
