Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-31 / 26. szám
1989. január 31. "népújság 3 Leányvári pálinka A szekszárdi áfész sióagárd- leányvári pálinkafőzdéjében szinte januártól decemberig tart a szezon, csak a nyári szabadság és a karbantartás ideje alatt pihennek a párolóedények. Évente 50 ezer liter, messze földön híres szeszt égetnek, amelyhez még Baja, Budapest környékéről is hozzák a kuncsaftok a cefrét, törkölyt. Fotó: GOTTVALD KÁROLY A hőt egy hetvenéves kazán adja Egyszerre 400 liter rotyog az üstben - Pestritu Dórin szeszfokot ellenőriz Savanya Géza élelmiszertechnikus, főzőmester és Scheidler Antal Mözsről... A megyei pártbizottság ülése nyomán „Kétféle téesztag létezik ma Magyarországon” Interjú Szentes Nándorral, a mözsi Új Élet Téesz elnökével (Folytatás az 1. oldalról.)- Az egyik problémakör, amit említett, a munkahelyi pártirányítás helyzetével foglalkozott. Mi volt ezzel kapcsolatban az észrevétele?- A beszámolóhoz azért szóltam hozzá - mondotta Szentes Nándor -, mert a stílusa, mondanivalója eltért az eddigi gyakorlattól, tetszett, és úgy éreztem, hogy ehhez kapcsolódhatok én is. Két témát mondtam el: az egyik politikai, a másik pedig egy gazdaságpolitikai jellegű. A beszámolóban egy olyan megállapítás, vélemény került megfogalmazásra, amit szó szerint idézek: „Véleményünk szerint a munkahelyi pártalapszervezet mozgósító erő lehet a gazdasági feladatok megoldásában, betölthet érdekegyeztető, véleményt formáló funkciót. Közvetítheti és visszajelezheti a politikai akaratot, annak fogadtatását, de meg kell szüntetni a gazdálkodásban való konkrét, operatív részvételét.” Én elmondtam, hogy ezzel egyetértek, de számomra úgy lett volna teljesebb ez a vélemény, ha a megfogalmazás azzal folytatódott volna, hogy fel kell gyorsítani a pártalapszervezetek öntisztulását. Mert véleményem szerint legyen akármilyen szervezetről, testületről szó, amelyik az öntisztulást nem tudja megoldani, annak csak idő kérdése, és saját maga elsorvasztja. Magyarországon, mint ismeretes, alternatív szervezetek jöttek létre, ezek a szervezetek lehet, hogy befolyásolják az MSZMP-nek az eddigi vezető pozícióját. Ezért lenne indokolt, hogy alapszervezeti szinten ez a bizonyos öntisztulás bekövetkezzen.- Jó munkamódszernek tartja azt a gyakorlatot, hogy szakértői bizottságok működnek a megyei pártbizottság mellett?- Feltétlen jónak tartom. Szerintem ez igen jó megoldás, mert valószínű, hogy a legjobban hozzáértő emberek készítik el az anyagokat, és lehet, hogy ennek a beszámolónak is ezért változott a stílusa, a mondanivalója. Tudniillik azoknak az embereknek a véleménye kerül az anyagokba, akik közvetlenül a termelésben dolgoznak, tehát érzik a „pengét”, látják a gondokat, problémákat.- A múlt év munkájával kapcsolatban véleménye szerint mi volt a legnagyobb probléma, mi az a tapasztalat, amit hasznosítani lehetne majd a jövőben?- Az a véleményem, nemcsak a múlt évvel van itt gond, hanem talán az elmúlt 20 évvel is. Mert sokkal nyíltabb, őszintébb tájékoztatást kellett volna adni, és nemcsak szűkebb kö/ben, hanem az egész ország lakosságával tudatni kellett volna a valóságos helyzetet, s ennek szellemében együtt keresni és természetesen megvalósítani a kiutat.- Ez így van, csak hát a szabályozóktól végül is nem tudja egyetlen gazdálkodó szervezet sem függetleníteni önmagát.- Nem tudjuk valóban, de mindig megkeressük azon belül a lehetőségeinket, s azt maximálisan kihasználjuk. Minden egyes problémát minden téesztagunk- kal, minden dolgozó társunkkal megbeszélünk, nyíltan megvitatjuk, és a segítségünkkel, a vezetés, a tagság közös összefogásával urai tudunk lenni a helyzetnek. Ezt bizonyítja a 88. évi eredményünk is, ami nagyon jó eredmény, szinte rekordnak számít a téesz 30 éve fennállása óta.- Alkalma nyílt kitekinteni az üzem határain túlra is ennek a pártbizottsági anyagnak a kapcsán. A megye gazdálkodásában mit lát a legnagyobb problémának, amin mielőbb változtatni kellene?- A pénzpolitikán kellene változtatni. Aminek, sajnos, mi is szenvedő alanyai vagyunk. Mert igaz, hogy az eredményeink nagyon jók, de a pénzünk fogytán van, és ez annak tudható be, hogy ennek a kis termelőszövetkezetnek is jelen pillanatban 15-20 millió forint közötti kintlévősége van, ami annyit jelent, hogy hiába adtuk el terményeinket, azért még a pénzt nem kaptuk meg. Nem tudnak fizetni a partnerek, és arra hivatkoznak, hogy azért, mert nekik sem tudnak fizetni.- Az ipari üzemekkel is foglalkozik a megyei pártbizottsági anyag. Mint kívülálló, mezőgazdasági szakember hogyan tudja megítélni, hogy mi ma jelenleg a helyzet az iparban?- Én úgy gondolom, hogy a magyar iparnak számos olyan területe van, amelynek nem sikerült bizonyítania a világpiacon. Sajnos, az eddigi gyakorlat szerint az állam a költségvetéséből az iparban jelentkező eredménytelenségeket kiegyenlítette. Olyan piaci helyzet elé kellene állítani az ipart is, mint amelyben a mezőgazdaság van. Az egész iparpolitikánkat át kellene alaposan takinteni.- A pártbizottsági ülésen felvetett egy rendkívül érdekes dolgot, amit eddig nem nagyon lehetett hallani, mégpedig azt, hogy minden téesztag egyforma legyen, egyforma megítélés alá essen. Mit ért ezen?- Én úgy szoktam mondani, hogy kétféle téesztag létezik ma Magyarországon, mégpedig egy rendes téesztag és egy magasabb vezető beosztású dolgozó. Azért érdekes ez az elkülönítés, mert a magasabb vezető beosztású dolgozóknak a javadalmazását kívülről próbálják különböző miniszteri rendelkezésekkel, állásfoglalásokkal meghatározni. Ugyanakkor - nevezzük így - az egyszerű téesztag esetében a házi szabályok szerint, saját hatáskörben lehet a dolgokat rendezni. Itt egy olyan ellentmondást is látok, hogy például a múlt év végéig egy főmezőgazdász, egy főkönyvelő, egy téeszelnök nem kaphatott törzsgárdaju- talmat, pedig véleményem szerint éppúgy megérdemelné, mint bárki más. A jól bevált érdekeltségi rendszert ez gátolja, mert egyértelműen kimondja az ide vonatkozó rendelkezések, hogy csak kimutatott eredmény alapján lehet a magasabb beosztású dolgozóknak prémiumot fizetni. Természetes, hogy mindennek az alapja a nyereség, a jó munka, de ettől függetlenül az adminisztratív, bürokratikus előírásokat meg kellene szüntetni. Kértem a megyei pártbizottságot, hogy a saját hatáskörükön belül lehetőségüknek megfelelően támogassák az egyszerűsített eredmény megállapítására való áttérést, azért, hogy legyenek érdekeltté téve a hatékony munkában a magasabb vezető beosztású dolgozók is.- Akadnak a mezőgazdaságban ágazatok, kultúrák, amelyek mondjuk az első három évben egyáltalán nem nyereségesek, csak a negyedik évben hoznak eredményt...- Ma nagyon nehéz ilyen kockázatot vállalni, mert változnak a szabályozók, romlik a pénz, inflálódás van és a piac változásait nagyon nehéz kiszámítani. Ezért igen nagy rizikó az, ha ma valaki olyasmire vállalkozik, hogy például termelő beruházást épít, hiszen ennek a jövedelmezősége lényegesen alacsonyabb, mintha berakná az üzem pénzéta bankba.- Mit tud annak az érdekében tenni egy téeszelnök, hogy ez a fajta gazdaságpolitika megváltozzék?- Nem mást, mint hogy a véleményemet elmondom, a saját területemen pedig mozgósítom a fejlődés irányába az erőinket. Tehát mindenki hatékonyan, termelékenyen, a munkaidőt jobban kihasználva, fegyelmezettebben és úgy dolgozzék, hogy értse is, hogy tulajdonképpen mit miért tesz. Kiemelve persze a piac elsődlegességét. Ezért mi például évekkel ezelőtt értékesítő csoportot hoztunk létre, és ezt a munkát erősíteni fogjuk a kővetkező időszakban.- Említette, hogy a változtatás egyik módja az, hogy elmondja a véleményét Melyek azok a fórumok, ahol van lehetősége elmondani, hogy melyek ma a legnagyobb problémák a gazdaságolitikában?- Az érdekképviseleti szervnél, a Te- szövnél szoktam elmondani a meglátásomat és a véleményemet, s ez nyilvánvalóan eljut a TOT-ba is. Mint párttagnak a párt fórumain is van lehetőségem véleményt nyilvánítani, és természetesen a különböző szintű beszélgetések is alkalmat adnak arra, hogy mindazokat a dolgokat, amelyek foglalkoztatnak, elmondjam és megvitassam a munkatársaimmal. D. VARGA MÁRTA Hurok a kötélen Csend telepszik közéjük azután, hogy a fiú magukra hagyta őket. A két ember békésen falatozik, csak az evőeszközök halk koccanása töri meg a csendet. Az asszony élvezettel eszik. Sándor szembe ül vele, őt nézi: Sárát, aki 23 éve társa, asszonya és a barátja is. Kedvtelve, jóleső érzéssel állapítja meg ismét: szép a felesége; Nem különös szépség. A lénye teszi mássá, mint a többi nőt. A vidámsága, az életereje, a határozottsága. Az arcát nézi. Olyan még mindig a bőre, mint megismerkedésükkor. Ránctalan, üde és friss. Soha nem használt kozmetikumot. A férfi nem szerette, Sára ezt tudomásul vette, csak ritkán rúzsozta be az ajkát, kent fel halvány arcpírt. Szereti a feleségét. Nem sokat kopott a szerelme az évek alatt. Talán szelidebb lett, talán egy kicsit unalmasabb is. Ő elégedett volt. Az asszonynak erről soha nem beszélt, a paraszti tartózkodás, a szemérem nem engedte. „Szeretlek.” Ez a szó hosszú évekig nem hagyta el a száját. Pedig ott belül hányszor és hányszor kimondta. És mégsem sikerült. Most is azt kellene mondani, csak úgy egyszerűen: szeretlek. Micsoda örömet jelentene az asszonynak. Csak úgy odaszólni neki a tányér, az égő gyertyák fölött: Sárám, szeretlek. Nem mondja. Némán nézi az asszonyt. Elfeledve minden búját- baját. Képes lenne órákig így ülni és a szeretett lényt'imádni. Már nem eszik. Csak az asszonyt nézi. Aki természetesen észrevette a szempár pásztázásait a bőrén, a szemén, mindenhol. Sejti, mi jár a férfi fejében. Csak nem elégszik meg vele. így aztán megmarad a huszonhárom éves gond, az, hogy Sándor mindig bűntudatot érez, amikor Sára panaszkodik: „Legalább egyszer, egyetlen egyszer érezném, hogy szeretsz. Egy szó az egész.” S ez a szó nem hangzik el önkéntesen. Olyankor mindig mondja: „Én is szeretlek.” Ez azonban már hiábavaló, mert csak válaszolt és nem kezdeményezett. Most a két gödröcskében, ott az arcán, gyönyörködik. Csodálni tudja ezért az asszonyt. Különleges bájt ad neki. Nevetéskor, akkor ha szomorú, olyankor is, ha elgondolkodik. Huszonhárom év, jut eszébe és sóhajt, amit természetesen az asz- szony észrevesz.- Mi ez a nagy bánat? - hagyja abba az evést egy pillanatra, hogy a rágóizmai még a válasz előtt tovább folytassák a munkát. Mit is lehet erre válaszolni? Sándor felemeli a kadarkás poharat, az asz- szony felé nyújtja.- Sok boldogságot - mondja és belekortyol az italba.- Neked is - válaszolja az asszony és folytatja az evést. Már nem olyan energiával, mint az előbb, fél szemmel férjét lesi. Hirtelen leteszi a kést, villát. Felnéz. A két szempár egybekapcsolódik. Egyetlen pillanat, Sára és Sándor összenézésében benne van minden. Az öregedő ember nyugodtsága, kiegyensúlyozottsága. Az életút felén túljutott pár megbékélése a sorssal. Benne van a boldogság is, még akkor is, ha ez gondokkal terhes.- Nem gondoltad volna ugye - szólal meg hosszú idő után az asz- szony. - Talán ezért is volt a sóhajtás? Sóhajtottam volna, gondolja a férfi. Zavarba jön a kérdéstől, már csak azért is, mert már-már majdnem kimondta: „Még mindig szép vagy.” Csak hát ez felért volna egy vallomással, ami sehogy sem akart sikeredni. Hamisnak érezné, megvetné magátérte. Inkább magába fojtja a szót. Az asszony úgyis úgy szereti mint eddig, vallomás nélkül.- A srácon gondolkodtam - vágja ki magát szorultságából.- Igen, már écpttségi előtt áll - gondolkodik hangosan az asszony.- Nem tudom, hogy mit akar.- Többet kellene vele foglalkoznod.- Abban nincs hiba - állapítja meg Sándor -, csak mégis úgy érzem, hogy nem tudja mit akar, és én sem tudok segíteni neki.- Beszélgetnetek kellene - mondja Sára -, beszélgetni férfimódra.- De csak akkor, ha ő akarja - köti ki Sándor. - Akkor van értelme, ha kíváncsi a véleményemre.- Hát akkor teremts olyan helyzetet, hogy beszélni akarjon veled.- Holnap lesz a napja - zárja le a párbeszédet Bodor. Kézbe fogja a poharát, feláll, oldalép az asszonyhoz, átkarolja a vállát és megcsókolja a haját. Sára felnéz rá, ő is felemeli a poharat, koccintanak, de mielőtt innának, az idillt csengőszó zavarja meg.- Ki lehet ez? - kérdezi Sándor.- Nem tudom, de rázd le amilyen gyorsan lehet - súgja az asz- szony. - Ünnepelünk és ahhoz nem kell vendég.- Sándor ajtót nyit és Kapitány Károly építész barátjával tér vissza.- Ünneplő, terített asztal - kedélyeskedik a férfi.- Házassági évforduló - válaszolja Sára.- Akkor rám itt nincs is szükség - szól vissza az asszonynak.- Egy pohár borra leülhetsz - hangzik a házigazda invitálása.- Gyorsan mondom is, hogy mi járatban vagyok - hadarja Kapitány. - Kisszövetkezetet, vagy géemkát alakítunk páran. Sándor, téged is bevennénk a buliba. Egy icipici tervezőintézet. Nagy bót - ad nyomatékot az előbbi közlésnek. - Van ismeretség, protekció és összeköttetés, mindenkit leverünk a piacéról, de ehhez te is kellenél.- Üzlet? - vág közbe Bodor.- Csakis.- Akkor nem érdekel. A tervezés igen, a mai pénzszerzés nem az én profilom. Keressetek mást! Folytatjuk. HAZAFI JÓZSEF
