Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-30 / 25. szám
1989. január 30. KÉPÚJSÁG 3 A megyei pártbizottság ülése nyomán „Lassan megvalósul Rákosi álma: a szén és acél országa leszünk...” Interjú dr. Gazdag Lászlóval, a KSZE osztályvezetőjével A decsi változások elé „ Tiszteletem az utódomnak!” A megyei pártbizottság múlt heti ülésén fölszólalt és mint már oly sok fórumon, ezúttal is elmondta rendkívül figyelemre méltó véleményét a magyar gazdaságpolitikáról, a sokat emlegetett szer- keeztátalakitásról Gazdag László, a KSZE fiatal közgazdásza. Ezúttal - nem volt ez mindig így - a résztvevők közül többen egyetértésüket fejezték ki mondanivalójával kapcsolatban. Arra kértük, hogy olvasóink számára is tegyük lehetővé az egyetértést vagy éppen a vitát...- Ön Churchill-idézettel kezdte felszólalását, mely szerint a demokrácia a kormányzás legkényelmetlenebb módja, de jobbat még nem találtak ki...- Az utóbbi évtizedek egypártrendsze- ren alapuló diktatúrája bizonyította ennek a mondatnak az igazságát. A jövőben - s erre a pártnek föl kell készülni - az MSZMP egy lesz a sok közül, nem lesz vezető szerepe deklarálva aZalkotmány- ban. Ha meg akarja őrizni hatalmát, akkor gazdasági sikereket kell elérnie. Svédország példája jól mutatja, hogy megőrizheti egy párt vezető szerepét anélkül, hogy ezt deklarálnák, hiszen ott a szociáldemokraták azért lehetnek már vagy ötven éve uralmon, mert csodálatos gazdasági sikereket értek el.- Milyen esélye van ön szerint az MSZMP-nek a jelenlegi gazdaságpolitikájával a hatalmon maradásra?- A most folytatott gyakorlattal csak veszíthetünk. Tavaly májusig - a pártért- kezeletig - a gazdaságban voltak ugyan félreformok, de a politikai élet neandervölgyi állapotban leiedzett, elvavult, primitiv volt a politikai intézményrendszer. Aztán a helyzet megfordult: pezsgés indult a politikában, most viszont a gazdaság van neandervölgyi állapotban. A pártbizottsági ülésen fölkértek bennünket- támogassuk a stabilizációs programot. De ilyen nincs továbbra sem, csak szavakban. Ha jól megnézzük, akkor az összes döntés a meglévő, elavult szerkezet konzerválására irányul. Idén tovább nő a gazdasági szférának kifizetet támogatás nagysága, ami már eléri nemzeti jövedelmünk egynegyedét. Ilyen esztelen gazdaságpolitikát folytató nemzet csak bukhat.- Miben látja a legnagyobb veszélyt?- Tavaly 0,2 százalékkal csökkent ipari termelésünk, a kohászaté viszont 3 százalékkal nőtt. Nesze neked szerkezetváltás! A diósgyőri vezérigazgató sugárzó arccal nyilatkozta a televízióban, hogy a borsodi kohászat 1992-re önfenntartó lesz. Ezt nem hiszem ugyan, de ha véletlenül mégis sikerülne, akkor mi nyerünk ezzel? Nem attól modern egy ország, hogy önfenntartó-e a kohászata és a bányászata, hanem az elektronikától, számítástechnikától, biotechnikától, infrastruktúrától, amire nekünk nem marad pénzünk. A tatabányai szénbányák szanálását azzal indokolták, hogy egy rossz döntés - az eocénprogram - tette őket tőnkre, ők nem tehetnek róla. De ez nem morális kérdés! Én nem a bányászok ellen beszélek, hanem az ő érdekükben! Mi hajszoljuk a bányászt, pedig nincs Magyar- országnak szüksége 22 millió tonnás széntermelö kapacitásra, elég lenne 15 milliós is, ha nem energiafaló lenne az iparszerkezet. A kohászat termelését radikálisan csökkenteném, máris kevesebb energiahordozó kellene. Ezzel szemben lassan Rákosi elképzelését valósítjuk meg: a szén az acél országa leszünk... A svéd szociáldemokraták leépítették a világ legkorszerűbb hajógyártását, radikálisan csökkentették az évszázadok óta fogalomnak számító kohászatukat. De nem nyirbálták meg, sőt továbbfejlesztették a már amúgy is jó szociálpolitikájukat. A termelésben kapitalista motort, a szociálpolitikában pedig valódi szocialista elveket valósítottak meg. Mi pedig folytatjuk esztelen gazdaságpolitikánkat és a lakossággal fizettetjük meg az árát.- A mezőgazdaság érdekében is szólt az ülésen!- Magyarországon 1985-ben a mező- gazdaságot 24 milliárd forint nettó elvonás sújtotta. Ilyesmire a világon - Új-Zélandon kívül - sehol nincs példa. Ez az agyonnyo- morgatott mezőgazdaság közelítette meg mégis legjobban a világszínvonalat, míg a szüntelenül támogatott ágazatok milyen állapotban vannak? A pártnak mezőgazdasági kérdésekben offenzívebb politikát kellene követnie - különösen, hogy az új politikai szervezetek új földosztást követelnek. Van ütőkártyánk, mert nagyüzemi mezőgazdaságunk minden nehézsége ellenére világszínvonalon áll. Nem igaz, hogy mezőgazdaságunk drágán termel. Mig a fejlett nyugati országok 100 milliárd dolláros támogatással tartják fönn termelésük színvonalát, nálunk hasonló szintet támogatás nélkül, sőt agyonnyomorgatva érünk el. Gépkihasználtságban elsők vagyunk a világon. A közhiedelemmel - s a KSH kimutatásaival - szemben az élőmunka-hatékonyság sem rossz mezőgazdaságunkban.- Mi a véleménye az ismét várható forint- leértékelésről?- Ez szerintem a legostobább politika, mert mélyíti a szakadékot a világpiac és a belső piac között. A leértékelt nemzeti valuta autark, importhelyettesítő stratégiára kényszerít, mert mindenről segít bebizonyítani, hogy olcsóbb megtermelni, mint behozni. A legszerencsétlenebb stratégia arra költeni a pénzt, hogy mindent magunk termeljünk meg, hiszen mindenütt a világon az exportorientált - s nem az importhelyettesítő - stratégiák vezettek sikerre. A forintot föl kellene értékelni, ezzel a valós devizaparitáshoz közelíteni. Említette valaki - és tökéletesen egyetértek vele -, hogy a külföldi tőke nem politikai bizonytalanság miatt kerül el bennünket hanem mert az állandó forintleértékelésen és az infláción mindig veszít. A pénzzel kapcsolatban még egy nagyon fontos dolgot említenék. Mi restriktiv gazdaságpolitikát folytatunk, ami mindenütt a világon megbukott. A kínálatősztön- zésre irányuló gazdaságpolitika - az adó- csökkentés, a termelőnél hagyott jövedelem - vezetett sikerre. Nálunk a költségvetés igyekszik beszívni minden jövedelmet és esztelen beruházásokra fordítani. Mióta kitalálták a mezőgazdaságot és a pénzt, azóta a lábon álló gabonát meg kell finanszírozni, azóta szükség van zöldhitelre. Mi ezt is megvontuk, csoda, hogy a mezőgazdaságunk nem állt fejre. Ha ezzel a gyakorlattal nem hagyunk föl, az bukáshoz fog vezetni! A pénzt nem mindenáron visszaszívni kell, hanem hagyni kell kiáramolni, de oda, ahol hasznosulni tud! _ rostás (Folytatás az 1. oldalról.)- Olyan állomásához érkezett, amikor akarva-akaratlanul szembenéz az ember önmagával, számvetést készít. Elősorolja a megtett út eredményeit...- Igen! Éppen ez az a pont, amikor a kérdésre nekem kell válaszolnom - mondotta Kovács Sándor. - Az én pályám vagy fogalmazzak úgy, hogy a tanácselnöki beosztás, munkakör eredményeit nem lehet egy személy javára, számlájára írni. Ha most elkezdem sorolni mindazt, amit eredménynek tartok, akkor öndicséretnek tűnhet. ítélje meg munkálkodásomat a falu. A lakosság nélkül én semmit nem valósíthattam volna meg. Minden az összefogás eredménye. Nem tudok mást mondani.- E mostani beszélgetés célja a visszatekintés. Gondolt-e arra ifjú korában, hogy tanácselnök lesz?- Nem! Ebben az évben, júniusban töltöm be a hatvanadik életévemet. Ha visz- szaszámlálunk, akkor könnyen kiderül, hogy az ifjúkorom melyik történelmi időszakra esik. Én magam szegény családból származom. Apám földművelő ember volt. Nekünk gyerekeknek is munka után kellett nézni. Az ifjúsági mozgalommal hamar kapcsolatba kerültem és ekkor még a többpártrendszerből adódóan a parasztfiatalok képviselőjeként tanácstagnak is választottak volna, ha nem hívnak be katonának. A leszerelés után hazamentem Fácánkertbe, a szülőfalumba. Ott a tanácson mezőgazdasági előadóként dolgoztam. Majd a sióagárdi vb-tit- kári funkcióból jöttem Decsre, az ötvenes évekbén.- Ez az időszak manapság gyakran beszédtéma.- Számomra is maradandó emélket őriz, hiszen az ötvenhatos jeges árvíz próbára tette a falu lakosságát. Az őszi események kevésbé mozgatták meg az itt élő embereket. Bevallom, én akkor is Salgótarjánban a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Intézetében szombaton kezdődött a fiatal közgazdászok kétnapos országos konferenciája. A tanácskozás mintegy 250 résztvevőjét Karakasev Anna, a KISZ Salgótarjáni Bizottságának első titkára köszöntötte a vendéglátó város nevében. Ezután Pozsgay Imre, a Politikai Bizottság tagja, államminiszter tartott előadást „Demokrácia és vállalkozás” cimmel. Pozsgay Imre az MSZMP Központi Bizottságától azt a megbízást kapta, hogy hozzon létre egy munkacsoportot, amely a párt 1975-ös programnyilatkozatát felülvizsgálja, és szükség szerint átértékeli. Amint az előadásából kitűnt: már a munka elején nyilvánvaló volt, hogy az átértékelés nem a megfelelő szó, egy teljemegértettem jogos sérelmeiket. Olyan gazdák közé kerültem ebbe a faluba, akiket meghurcoltak, sok-sok bántódás érte őket. Fokoztam volna én is? A végrehajtó bizottság titkára voltam 1986-ig. A törvényesség keretein belül dolgoztunk, mindenben a fejlődést szolgálva. Tudom sokan másként gondolkodtak, nem értettek egyet a testület döntéseivel, amelynek a vezetője voltam, dé hitem szerint a jót képviseltem.-Az a tény, hogy másoknak más, netán ellenkező véleménye volt, mint a tanácselnöké, jelentett ellenségeskedést?- Említettem, hogy a lakossággal együtt érhetők el a célok. A gazdálkodó egységekre, termelőszövetkezetre, legyen az mezőgazdasági vagy éppen népművészeti, ugyanúgy számítani kell a tanácsnak. A velük való viták során adódtak hangosan kimondott ellenkező gondolatok is, de ezek sosem váltak - érzésem szerint - kibékithetetlenné.- Vannak, akik állítják a faluban, hogy bárki, bármit mondhat Kovács Sándor tanácselnökre, elég ha szó nélkül végigjárja az utcákat és rámutat egy-egy létesítményre, mondjuk a diákotthonra, óvodára, tornacsarnokra, faluházra. Mindez akkor épült a faluban, amikor Ön volt az elnök. Cáfolhatatlan tények. Melyiknél érezte: nem biztos hogy eléri a kitűzött célt?- Egyértelműen mondom, hogy a faluház esetében. Harmincegymillió forintos költségvetésből tízmillió volt társadalmi munka. Az talán semmit nem fejez ki, ha azt mondom: nehéz volt. A szőlőhegyi betonút építése sem ment könnyen. Érdekesek az emberek. Míg csak szavakban hallják a célt, hitetlenkednek és inkább ellenállnak. Amikor látják és haszonélvezői, akkor változik a véleményük. Minden nagy beruházásnál így volt ez. Fárasztó munka.- Ez befolyásolta, hogy korkedvezményt kérjen a nyugdíjazásához? sen új programnyilatkozat kidolgozására van szükség. Bebizonyosodott, hogy a régi politikai és gazdasági modell nem állta ki az idő próbáját, az alapokig ható átalakítás elkerülhetetlen.- Az ország jelenlegi vezetése nem lehet sikeres, ha ezt a politikai átalakítást nem tudja nyílt szinen, a társadalom szeme előtt végigcsinálni - mondta beszédében Pozsgay Imre. - Olyan átmenet előtt állunk, amilyenre még nem volt példa a történelemben. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, elengedhetetlen a nyíltság és őszinteség, amely régebben ' nem volt jellemző a politikára. A XX. századi európai színvonalnak megfelelő demokratikus rendszert kell felépítenünk Magyarországon. Ettől, sajnos, ma még messze va- Valóban elfáradtam, kértem, hogy egy fél évvel korábban, tehát már 1988. decemberétől mehessek nyugdíjba. Ehhez így nem járultak hozzá, maradok még a nyáron. Most szabadságon vagyok, ami a múlt évről megmaradt és ehhez kapcsolom az idei esztendőre járót is...- Hogyan látja az utódlását? Nem gondolt káderpolitikájában a zökkenőmentes átadásra, hogy természetesen adódjék, az lesz a tanácselnök, aki évek óta a testületben akár helyettesként is dolgozik?- Az utóbbi két-három évben már nem gondoltam erre. Most nyolc ember nevét tudnám sorolni, akik erről a tanácsról indultak és az iskoláik elvégzése után, más községi, városi tanácson lettek vb-titká- rok, vagy elnökök. Valamennyit el tudtam volna képzelni utódomnak. Tehetséges, elhivatott emberek, akik jobb körülmények miatt hagyték el a falut. Nem közömbösen figyelve ugyan, de ma már nem vesznek részt az elnökjelölési munkában.- Egyetért a népfront kezdeményezésével, a demokratikus választással, a többes jelöléssel?- Azt mondom igen, de ennek sok-sok veszélye van. Alapos előkészítést igényel, és minden lehetőséget pontosan végig kell gondolni. Az emberek elszoktak az ilyen jellegű közéleti szerep gyakorlásától, mert mást követelt az élet. Törvények, jogszabályok, határozatok sorra módosulnak most. Nehéz követni a folyamatokat, a változást. Mindez elevenebb, frissebb gondolkodást követel. Új erőt, amit természetesen fiatalabb emberekben kell keresni. Ma még nincs határozott arca és neve a leendő decsi tanácselnöknek. Tisztelettel fogok segíteni neki, ha igényt tart a véleményemre. Azt kívánom csupán, hogy ő is legyen elnöke a falunak legalább húsz évig... gyünk. Az államminiszter néltán nagy tetszést aratott beszéde után Csáki Csaba akadémikusnak, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektorának előadása következett „Vállalkozás és’ a magyar gazdaság jövője" címmel, amely egyenes folytatása volt az előzőnek. Ugyanis a Pozsgay Imre által létrehozott bizottságban Csáki Csaba vezette azt az albizottságot, amely az MSZMP új programnyilatkozat-tervezetének gazdasági vonatkozásaival foglalkozott. A bizottság elvégezte munkáját, a tervezet elkészült és itt Salgótarjánban került először a nyilvánosság elé. Az előadó ismertette ennek gazdaságpolitikai részét, felvázolva Magyarország jövőbeni gazdaságának képét, alapvetően európai perspektívába helyezve azt. - áa dkj Demokrácia és vállalkozás Fiatal közgazdászok találkozója Salgótarjánban Hurok a kötélen 1111. Azon kapjuk magunkat, hogy Sándorék lakása előtt állunk. Az asszony már régen leállította az öreg Zsiguli motorját, mi meg vitatkozunk. Egymás szavába vágva próbáljuk meggyőzni a másikat.- Mi nem vagyunk normálisak! - kap észbe Sára. - Megint csak verjük a szánkat, egymásra haragszunk, s nem vesszük észre, hogy mással van a bajunk. Tényleg nem vagyunk normálisak, állapítjuk meg mi is Bodorral.- Aztán akarunk-e normálisak lenni? - teszi fel barátom a költői kérdést.- Normális? - biggyeszti le az ajkát az asszony. - Az meg mi?- Többek között olyasmi is hozzátartozik, hogy nem kocsiban vitatkozik az ember hiábavaló dolgokról - jegyzem meg. Ennyiben is maradtunk. Nevetve kászálódunk ki a kocsiból, s bú- csúzkodni kezdünk.- Aztán ne vedd a fejét a medvédnek - mondom -, mert a jó feleség időben figyelmezteti az embert fontos dátumokról.- S gondolod, hogy Sándor azt nem felejtené el? - csip az asz- szony az urába.- Merné? - kérdezem.- Azt nem tudom, de hogy még soha sem tudott beállítani egy csokor virággal, az biztos - a kijelentés Bodorban heves bólogatást vált ki. Sára ezen csak mosolyog és azt mondja:- Szerencséjére így is szeretem. Az utca végéről visszanézek, s azt látom, hogy fiatalos lendülettel huzatodnak a? ajtó előtt. Valószínű, az asszony azt kérte, hogy emelje át a küszöbön a férfi, ha már elmulasztotta azt huszonhárom éve. A lakásban meglepetés fogadja Sándort. Gyönyörűen megterített asztal az ebédlőben. Egy pillanatra meg is torpan. Mindig ezt teszi, amikor elfeledkezik valamiről. Lelkiismeret-furdalása támad és azt rebegi az asszonynak: „Ne haragudj, én még mindig ilyen faragatlan tuskó vagyok". Sára, ilyenkor elfeledi mérgét, pedig számtalanszor megfogadta, „duzzogni fogok, hetekig és akkor észhez tér", de marad minden a régiben: hálás szemekkel néz a nagydarab emberre, és kimenekül a konyhába, hogy elrejtse kibuggyanó könnyeit. Ezt teszi most is.- Fürödj meg, melegítem az ünnepi kaját - szól ki a tálalóablakon. - Legalább amikor mosogatok, jusson eszembe, hogy most ünnepeltünk. A férfi ezt nem szokta meghallani - most sem hallja meg -, mert a halk bocsánatkérést is, utólag, megalázónak érzi. Emberhez méltó lakásuk van Bodoréknak. Látszik, hogy tervezője tökéletesen érti szakmáját. Ahogy belép az ember, mindjárt a hatalmas üvegablak tolul elé, a világosság és a fény eltakarja a jobb kéz felőli konyhát, igaz, hogy az szellősen rakott klinkertéglával van elválasztva a belépőtől. Az étkező kellemesen tágas, kényelmesen elfér itt 10-12 ember. Két lépcső segíti, hogy térben elkülönüljön a társalgó, amit az ülőalkalmatosságokon és az egyik sarokban elhelyezett televízió-video- HIFI-torony hármason kívül csak az ablakon beömlő fény birtokol. Innét vehető észre, hogy van egy rejtett folyosó, ami a dolgozó- és a vendégszobába vezet. Ez utóbbit úgy alakították ki, hogy Sándor édesapja bármikor ideköltözhessen, s kényelmesen tölthesse utolsó éveit. Szerencsére erre nincs szükség, az öregnek még 75 évesen is jó a fizikuma. Az emeletnek szokásos az elrendezése: két háló- és fürdőszoba, valamint egy parányi helyiség a könyveknek - ők úgy mondják: a kultúrszoba. Frissen, jókedvűen lép ki a férfi a fürdőszobából. Sötétbarna öltönyben feszeng. Oda volt készítve, s hiába morgott, mégis felvette. Gigáját szorítja a nyakkendő, de tűri békésen.- Ejha - szólítja meg érettségi előtt álló fia. - Kicsipted ám magad, Öreg... Keményen megmarkolják egymás kezét, mint két férfinak azt illik is.- Mi a stájsz? - érdeklődik Sándor. A kérdésre nem vár választ, mert a fiú nem is szokott erre mondani semmit. Később azért rendre elmond mindent, ami a férfira tartozik. Többnyire ez vasárnap délelőttönként van, amikor Sára az ebéddel van- elfoglalva.- Készen vagyok - szól a férfiaknak a háziasszony. - Gyertek enni. Apa és fia feláll, Sára gyönyörködik bennük: „Szép szál legények ők ketten, Bodor fajták”, állapítja meg.- Csak levest kérek - mentegetőzik a fiú. - Ettem már, nem győztem várni rátok. Sietek, randim van, meg zavarni sem akarok, ez a ti napotok - mosolyog rájuk huncutkásan.- Beszélj hülyéket - legyinti meg a fiút Sára. Csillogó szemét azért nem tudja levenni a férfiról.- Nem készültem szónoklatra - áll föl a fiú -, hát csak annyit mondok: legyetek boldogok. Te meg ne keseregj - fordul az apja felé - más is kibírta már. Nemcsak huszonhármat, hanem annál többet is. Csak azt nem tudom, velem mi lesz - tart hatásszünetet - mert én most még egy hétnél is alig bírom tovább. Mindig találok szebbet, jobbat és..., de ezt már nem mondom ki.- Ne kacsingass az apádra-*- - legyinti meg a fiút az anyja - ő már elítéli a te csélcsapságod.- Igen - nyújtja meg a szót a fiú.- Bizony - bólogat Sándor. - Gondolod, mondhatnék mást is?- Azt én sem ajánlom - szól közbe Sára.- Hát így állunk, öreg - indul az ajtó felé. - De most már megyek. Sziasztok!- Folytatjuk HAZAFI JÓZSEF
