Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-30 / 25. szám
4 NÉPÚJSÁG 1989. január 30. Tétek és szóvátétek A legkézenfekvőbb kísértés kétségtelenül az, hogy a tv előtt, karosszékünk kényelmébe süppedve, felvegyük a sörösüvegekkel körülbástyázott szurkoló pózát és jóízűeket drukkoljunk az új nemzeti sport, a nyilvánossággá avatott belpolitikai bajnoki fordulók nekünk legszimpatikusabb egyéniségeinek és csapatainak. így egy-egy parlamenti ülésszak vitája emlékezetes sportélmény rangjára emelkedhet. Ugyanígy a többmenetes kormány-SZOT találkozó valamelyik fordulója, vagy az Alternatív-Konzervatív meccs egy-egy tizenegyese, illetve lesgólja. E kísértés legnagyobb veszélye éppen az, hogy közben elfeledkezünk arról, hogy valójában „karosszékünk” a tét. A „dolgok” lényegében itt lenn és általunk dőlnek el, legkevésbé azáltal, milyen vehemensen szurkolunk. Az állami költségvetés hiánymilliárdjai a hivatalból eltékozolt kis milliócskákból adódnak össze, de magánember pénztárcákból ellentételeződnek, egyszerre hiúsítva meg a nemzeti és állampolgári kibontakozás lehetőségét. Ha megpróbálunk a közvetlen környezetünkben a gazda szemével körülnézni, bizony elképesztő jelenségeket tapasztalhatunk. A lélekharang utólag már hiába szól, a tűz- harangot kell időben megkondítani. A szekszárdi Német Bemutató Színpad (Deutsche Bühne) és a városi közösségi televízió körül ma már az abszurditásig kiéleződő vita kapcsán, mielőtt megszólalna a lélekharang, egy elkeseredett próbát teszek a tűzharanggal. Kezdjük az elején. Tolna megye vezető testületéi és tisztségviselői 1982-83-ban történelmi jelentőségű missziót vállaltak, amikor először kísérleti jelleggel, majd fokozatosan intézményesülő formában elindították a német nyelvű színjátszást, egy országos hatókörű tájoló színházi vállalkozás létrehozásával, illetve támogatásával. A vállalkozás körül olyan szellemi, társadalmi, gazdasági és politikai erők csoportosultak, amelyek lehetővé tették a fejlesztési lehetőségekben egyébként szűkös 1986-87. évben egy igazán nívós kamaraszínház-stúdió létrehozását. Ezen a ponton kapcsolódik az ügyhöz a városi közösségi televízió története. Még a szervezés időszakában, tehát 1985-ben a megyei és városi testületek - szerintem igen bölcsen - arról döntöttek, hogy a tervek úgy készüljenek, hogy a kamara- színház megfeleljen a későbbiekben létrehozandó városi közösségi televízió stúdiójának is. A 720 ezer forint többlet- költséget is jó szívvel biztosították, mivel az együttes telepítéssel ily módon több millió forint várható kiadástól mentesültek. Mint a Babits Mihály művelődési Központ akkori igazgatója örültem ennek a döntésnek, mivel akkor is, ma is komoly előnyeit látom annak, ha egy művelődési intézmény a városi közélet középpontjába kerülhet. A Babits Mihály művelődési Központ igen olcsón, mintegy 6,5 millió forintból megvalósította az előzetes költségvetési terv szerint 12 milliós értékű átalakítást. A szakmai és funkcionális tervek szerint a kamaraszínház-stúdió egységnek négy fő feladatot szántunk: 1. A kamaraszínházi, magyar nyelvű előadások fogadása. 2. A Német Bemutató Színpad működési bázisa. 3. A városi közösségi televízió működtetése. 4. A művelődési központ tevékenységéből eredően a nemzetiségi csoportok gondozása. A működtetés alapelveit illetően épp úgy egyetértés volt a fejlesztésben érdekeltek között, mint ahogyan a fokozatos fejlesztés irányait illetően is. Mindezek ismeretében meglepetésként ért, hogy a jövőben mindkét formációt kizárják nemcsak az intézményből, hanem annak épületéből is. Egyáltalán nem számítva a városon belül szétszórni tervezett áttelepítésekkel szükségszerűen esetleg velejáró milliós költségekkel. Még furcsaságokban gazdag hazánkban is sajátos paradoxon, hogy akkor válik kolonccá egy vállalkozás, amikor már van a működtetéséhez - központi erőforrásokból - a korábbi 2 millió helyett végre 9,5 millió forint Megteremtve ezzel (most már sajnos, csak elvben) az önállósulás és önfejlődés lehetőségeit, az ígéretes perspektívákról nem is beszélve. Azt is mondhatnám tehát, hogy meglepetés ért, de nem mondom, hiszen a megyei művelődési központ jelenlegi vezetése nem először és nem egyedi esetként vall csődöt a valóságos lehetőségeknek a felismerésében is. Hitem szerint előbb-utóbb a többiről is számot kell majd adnia, de helyzetemnél fogva szívesebben bízom nálam elfogulatlanabbakra a mérlegelést. A városi pártértekezleten az intézmény igazgatóhelyettese az ottani munka akadályozásával vádolta a Német Bemutató Színpadot és a városi közösségi televíziót, amely első kísérleti adásával - soksok lelkes társadalmi munka áldozatkész erőfeszítése révén - éppen ott és akkor született. Nem kell túlságosan elfogultnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük az egyoldalú, nyilvánosan hangoztatott személyeskedést. Mint az intézményen belül létezni kénytelen egykori vezető akaratlanul is látom, hogyan veszi át fokozatosan a szakmai megfontolások helyét a kicsinyes személyeskedés, az eszközökben se mindig válogatós áskálódás, így aligha érnek meglepetések. Annál inkább meglep viszont az irányító és fenntartó megyei szervek asszisztenciája mindehhez. Ez egy tünet, az irányítás elbizonytalanodásának tünete. Saját döntésképtelenségét a tőle alig száz méterre lévő intézmény állítólagos önállóságának hangsúlyozása mögé rejti, meghiúsítva ezzel a saját felelősségének megfoghatóságát. így a kölcsönösen elhárított felelősségek dzsungelében közvélemény legyen a talpán, amelyik eligazodik. Leginkább azon csodálkozom, hogy a döntésre hivatott testületek miért nem tudnak érvényt szerezni saját döntéseiknek, ha már egyszer meghozták azokat. Különösen, ha azért politikailag, jogilag szóban és pénzügyileg ténylegesen guruló forintokkal egyszer már helytálltak. Hozhatók-e olyan helyzetbe, hogy közpénzekből újból ugyanarra áldozniuk kelljen a tévutakon járó szubjektivizmus oltárán? Tolna megyében ki parancsol végre megálljt az emberi és szellemi energiákkal, a közpénzekkel, az amúgy is szűkös lehetőségekkel meggondolatlanul gazdálkodóknak? «jg |stván népművelő (A fenti írás január 16-án kelteződött, tehát nem visszhangja a lapunk január 26-án megjelent Asztalon a német színház című tudósításnak. A szerk.) Tévénapló Az imposztor Spiró György komédiájának, Az imposztor- nak, amely a múlt század elején játszódik, egy anekdota az alapja, de ez nem lehet minősítés, mert Molnár Ferenc is szívesen épített anekdo- tikus történetekre (lásd Olympia), de Shakes- peare-ről, Moliére-ről is elmodható ugyanez. A kérdés az, hogy az író mit tud közvetíteni a kedélyes vagy annak látszó történettel, megmarad-e az anekdota szintjén, amire a már említett Olympia lehet példa, vagy általános érvényű példázat lesz-e a mulattató történetből. Spiró esetében a kérdésnek külön hangsúlya van, hisz története egy lengyel kisvárosban játszódik a múlt század elején, tehát igazán távol a világtól, következésképp azt is példáznia kell, hogy az életben minden íontos, egy isten háta mögötti városka nyomorgó színtársulatában is világra szóló események történnek, olyanok, amiket közel kétszáz év után is érdemes fel- . idézni, mert bár a színházépületet is régen lebontották, a tanulság megmaradt és ma is eleven. Az előadás utáni beszélgetés során Spiró György kíméletlenül bírálta saját darabját, s ha abban lehet is valami, hogy a befejezés nem elég harsány, a darab érdemei feledtetik a szerzői elégedetlenséget, mert Az imposztor kitűnő darab, jelentőségében, sőt maradandó- ságában nem lehet okunk kételkedni. Megoldásában, szerkezetében is érdekes. A színház élete gyakori témája a színházaknak, itt azonban többről van szó, mert a Tartuffe- előadás nem keret vagy ürügy, hanem a játék szerves része, s egyszerre két darabot látunk: Spiró művében megérkezik Boguslawski, az ünnepelt fővárosi színész, aki eljátssza a Tar- tuffe-öt, miközben a színpadon, ahol Boguslawski játszik, valóban a Tartuffe-öt adják. A Moliére-hős maga is átváltozáson megy át, s ez már mélyebb régiókba vezet, mert a gátlástalan álszent, aki oly rútul rászedi Orgon urat, miért ne lehetne életében legalább egyszer őszinte, s maga Moliére is sejteti, hogy valóban beleszeretett Orgon feleségébe. A kettős játék Tartuffe-értelmezéssel is gazdagodik, de a szerzői ökonómia pontosan tudja, meddig lehet és meddig kell elmennie, hogy diadalmaskodjék a nem is olyan ártatlan csel, s a végén magányosan álhasson a színpadon a cár képe, amely előtt be kellett volna mutatni a rituális áldozatot. A veszprémi színház előadása, amit Morvái István rendezett, minden bizonnyal a legjobb az eddigiek közül, amiben nagy része van Szo- boszlay Sándornak, mert mégis csak egy szerepre épül ez a darab. Annak idején Majorra gondolt a szerző, ő is játszotta, de Szoboszlay szerencsésen újra tudta értelmezni az alakot, felfogásában ez valóban kettős szerep, nemcsak Tartuffe-öt kell eljátszani (Major egyik négy színházi sikere volt), hanem Boguslawskit is, még akkor is ha a két alak a szemünk előtt forr eggyé. Spiró azonban megértő szerző, mindenkinek juttat hálás szerepet, amivel a színészek élnek is, s így lett Az imposztor veszprémi előadásából olyan színházi esemény, amely mindenképp méltó volt arra, hogy a tévén keresztül az ország színházába kerüljön. ŐRI Láthattuk a híradóban, a TV2 meghívottai afféle kerekasztal-beszélgetést folytattak arról, hogy a több éve húzódó ORI-ügy új fordulathoz érkezett a bejelentések igazak, most már csak a bűnügyi eljárás van hátra. Mindenki megnyugodhat, mert ebben a több milliós visszaélési ügyben győzött az igazság vagy pontosabban, minden esélye megvan arra, hogy győzzön. Tudjuk, az egykori igazgató öngyilkos lett, de mintha elsiette volna, mert még most is sok az óvatoskodás, a beszélgetés egyik szak- résztvevője például szerényen „ anomáliákról" szólt Jó, jó, a jogerős ítéletig ne minősítsük senki tetteit de aligha lehet jóhiszemünek nevezni azt, aki százezreket vesz fel előlegként, s ebben az esetben a „szerkesztő” feleség is csak árnyat vet az egészre. Az is többet ér jótékony helyeslésnél, amikor a labdarúgó visszafizeti a megvesztegetésért fölvett pénzt, ezzel ugyanis továbbra is fennáll a megvesztegetés ténye. Szállongó hírek szerte az országban s a baj csak az, hogy ezek java része igaz is, s egyáltalán nem purifikátori buzgalom, amikor a tévé a legnagyobb nyilvánosság előtt próbálja nevén nevezni azt, aminek van is neve, mert a sikkasztás, a hűtlen kezelés, a hatalommal való visszaélés minden nyelvben ugyanazt jelenti. De azért tegyük hozzá, nálunk sincs több pénzügyi botrány, mint bárhol másutt. Csak eddig nem beszéltünk róluk, igaz, alkalmunk se nagyon volt, mert az ŐRI is olyan rejtelmes védettséget élvezett, hogy a minisztérium többszöri ellenőrzése sem talált semmi hibát Ebből nyilván az következik, hogy olyan is lehetett az az ellenőrzés, s most végre eljutottunk odáig, hogy felerősödött azoknak a hangja, akik tiszta közéletet kívánnak. Az a nyugdíjas, aki havonta négyezer forintot se kap, nyilván el sem tudja képzelni, hogy mennyi pénz lehet amit egyesek ilyen-olyan ürüggyel „ előlegként” felvettek, ahogy egy futballmérkőzés „ára" is csillagászati összeg annak, aki megfontolja, vegyen-e két doboz tejfölt. A nyilvánosság gondjaink megoldásának fontos eleme. A tévé derekasan él vele, s ez is felad a tai közé tartozik, még akkor is, ha az illegális pénzek forgalmának hallatán legtöbben el se tudják képzelni, mennyi is lehet az az összeg, amiről épp szó van. Cs. L Pályázat A Tolna Megyei Tanács V. B művelődésügyi osztálya, a Babits Mihály művelődési központ, a KISZ Tolna Megyei Bizottsága, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége, a Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége, a Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezet Decs pályázatot hirdet Tolna megyei amatőr népi tárgyalkotó művészettel foglalkozók részére. A pályázat célja: elősegíteni a népművészeti szellemű alkotótevékenységet, a népi, nemzeti, nemzetiségi hagyományok ápolását és továbbfejlesztését, különös figyelmet fordítva Tolna megye hagyományaira. A pályázaton a következő művészeti ágakban lehet részt venni: hímzés, szövés, faragás, fazekasság, tojásfestés, gyékény-, háncs- és vesszőfonás, babaöltöztetés, és minden kézműves tevékenység, amely megfelel a pályázat céljának. 3 kategóriában lehet pályázni: I. felnöttszakkör, II. felnőtt egyéni, III. gyermekszakkör. Felnőttszakkörök helyi vagy Tolna megyei hagyományok feldolgozásával pályázhatnak. Szeretnénk felhívni figyelmüket az eddig ismeretlen motívumok felkutatására és feldolgozására. Egyéni alkotók szabadon választhatják meg a pályázati anyag témáját, de csak 5 munkával vehetnek részt a pályázaton. A beküldött munkákat szakértőkből álló zsűri értékeli, és határoz a pályadíjak odaítéléséről. A zsűrizett munkák áprilisban kerülnek bemutatásra Szekszárdon a Babits Mihály művelődési központban. Kiállitásmegnyitó: április 22-én 10 órakor. A legjobb alkotások részt vesznek az Országos Népművészeti Pályázat kiállításán, Nyíregyházán júliusban, illetve októberben a Mezőgazdasági Múzeumban is megtekinthetők. A pályamunkák beküldési határideje: 1989. április 5. Cím: Babits Mihály művelődési központ, 7100 Szekszárd, Mártírok tere 10. Sokkal több előadást lehetne tartani Tolna megyében Előbb a szén - aztán a színház Nem mindegy, hogy mit lát a gyerek, milyen művészi élményekben van része, mit tudunk nyújtani neki. Az sem mindegy, hogy a későbbi felnőtt mikor, milyen életkorban válik színházi közönséggé, hogyan közelíti meg a színpadi élményeket, mennyire válik érzékennyé a művészetek iránt. Erről beszélgetünk dr. Szilágyi Dezsővel, az immár fennállásának ötödik évtizedébe lépett, nagy hagyományú, kiemelkedő művészi színvonaláért nemzetközileg híressé vált budapesti Állami Bábszínház igazgatójával.- Az Állami Bábszínház előadásai nemzedékek gyermekkorát tették gazdagabbá. Mekkora jelenleg a színház teljesítménye?- Bábszínházunk sok tekintetben eléggé egyedülálló intézmény mind az országban, mint nemzetközi viszonylatban. Csak egy számadatot említenék: jelenleg a színház évi teljesítménye 1400 előadás, ebből hétszázat, tehát a felét vidéken tartjuk. Igaz az a megállapítás, hogy szereplői nagyságát tekintve az Állami Bábszínház a legkisebb, de teljesítményében a legnagyobb színháza az országnak, sőt, Európának is. Természetesen ezt a teljesítményt nem egyik napról a másikra értük el. Tavaly ünnepeltük az intézmény fennállásának negyvenedik évfordulóját. Ez az esemény jó alkalom volt a visszatekintésre és a jelenlegi teljesítmény felmérésére. Kiderült, hogy a színésztől az ültetőig 250 tagot számláló budapesti Állami Bábszínház gyakorlatilag a világ legnagyobb ilyen jellegű intézménye, a százzal nagyobb létszámú Ob- raszcov Bábszínház után következik nagyságrendben, de az ö előadásaik száma körülbelül a miénknek a felét teszi ki. Ennek a hatalmas teljesítménynek a történelmi előzményekben rejlik az oka, Magyarországon ugyanis, eltérően Közép- és Kelet-Európa országaitól, ahol a második világháborút követő években több bábszínházát és gyermekszínházat alapítottak, csak egy hivatásos bábszínház alakult 1947-ben, amelyet 1949-ben államosítottak.- Ma már több vidéki színház mellett működik hivatásosnak számító bábszínháztagozat. Hol tart a bábművészet országos hálózatának kiépülése?- A szinházalapítási folyamat többször is megindult, így az ötvenes években Győrben, Kaposvárott - de ezeket a kezdeményezéseket „elfújták” az ötvenha- tos-ötvenhetes események. Gyakorlatilag az utóbbi nyolc-tíz esztendőben vette kezdetét a vidéki bábszínházak megalapítása. így jött létre Pécsett, Egerben, Kecskeméten a bábszínháztagozat, így született meg az elhatározás, hogy Debrecenben hasonló alakuljon. Az említetteken kívül működik egy sereg félhivatásos együttes is, amelyek rendszeresen tartanak előadásokat Szeged, Miskolc, Debrecen körzetében például. Nyilvánvaló, hogy az ország gyermekközönsége számára ez nem elegendő. Ezért 1958tól az Állami Bábszínház vállalta magára a vidék ellátását is, bár tulajdonképpen a Fővárosi Tanács alárendeltségébe tartozik. Az így kialakult kiszállási rendszerünk mind a mai napig az egész országot behálózza, bár bizonyos területeket átadtunk a megalakult vidéki bábszínházaknak is.- Milyen sűrűn látogatnak el az Állami Bábszínház művészei Tolna megyébe?- Ahogy jómagam látom, sokkal több előadást lehetne tartani - és több helyen - Tolna megyében, ahol 1988 folyamán mindössze 18 előadást játszottak művészeink 3500 főnyi gyermekközönségnek. Ez nagyon kevés ahhoz képest, hogy Somogy megyében az elmúlt esztendőben 14 000 látogatója volt az előadásainknak.- Mivel magyarázható ez a nagy eltérés?- A jelenség arra mutat hogy a megyei művelődési házak részéről nincs megfelelő érdeklődés, nem fektetnek kellő súlyt az előadások előkészítésére. Mi vidéken általában csak gyermekközönségnek játszunk, ennek a közönségrétegnek Tolna megyében nincs olyan ellátása, mint amilyen mondjuk Baranya megyében a Bóbita együttes és a pécsi Nemzeti Színház gyermekműsorai biztosítanak, úgyhogy a rendkívül alacsony előadásszámot ez sem indokolja. Tolna megyében jóval többet lehetne tenni a kapacitásnak a kihasználásáért, amit színházunk a gyermekeknek tud nyújtani. Művészi élmények nélkül az ifjúság nem válik művelt társadalom alakító erővé. A közművelődési intézmények általában hajlamosak elfelejteni, hogy nem az a dolguk, hogy a maradékokból juttassanak valamit a gyerekeknek. Működésük alap- feltétele lenne, hogy valódi értéket igazi élményt biztosítsanak nekik. Szervezőink nemegyszer hallják a művelődési házak igazgatóitól: előbb kifizetem a szenet ha marad pénzünk, kifizetem magukat Ez a maradványszemlélet alapjában károsítja a művészetet azt a nevelő tendenciát amit a gyermekszínházak képviselnek.- Mi az, ami az Állami Bábszínház repertoárjából nem jut el megfelelő mértékben Tolna megye gyermekeihez?- Évadonként körülbelül kilenc produkciónk megy vidékre speciális, könnyen építhető és bontható színpadfelszereléssel, kis és nagy termekre egyaránt alkalmazható színvonalas világítással. Ez változó körülmények között is látványos, szép előadásokat jelent Négy csoportunk járja a vidéket egy-egy körzetben egy héten át napi két-három előadást tartanak. A többi napokon a budapesti produkciókban játszanak. Másik négy csoport a főváros közönségnek játszik. Népmesék, klasszikus mesék, romantikus történetek, modern mesék, a magyar irodalom klasszikusainak művei szerepelnek repertoárunkon az állatmeséktől kezdve a Toldiig, Ludas Matyiig. A lehetőség adott, a kínálat magas művészi értéke és pedagógiai hatékonysága önmagáért beszél. Csak élni kell vele. A gyermekközönség hálás lesz érte. DOMOKOS ESZTER Az Állami Bábszínház „Ezüstfurulya” című előadásán 1962-től nemzedékek nevelkedtek. Azóta szerepel folyamatosan műsoron - a mi gyermekeink is megtekinthetik, ha... /
