Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-30 / 25. szám
1989. január 30. C TOLNA \ 2 NÉPÚJSÁG Davos-i Világgazdasági Fórum Grósz Károly Svájcban A KB történelmi albizottsága ’56-ról, Nagy Imréről Pozsgay Imre nyilatkozata Grósz Károly, az MSZMP főtitkára szombaton délelőtt Svájcba érkezett, hogy részt vegyen és felszólaljon a Davos-i Világgazdasági Fórum ez évi nagyszabású tanácskozásán. Útjára elkísérte Barta Ferenc államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Kovács László külügyminiszter-helyettes és Thürmer Gyula, a főtitkár tanácsadója. A svájci látogatás első színhelyén, Zürichben szombaton a főtitkár a déli órákban munkaebéden találkozott a svájci üzleti élet 12 kiemelkedő képviselőjével. Vendégei között volt Fritz Leutwiler, a svájci nemzeti bank volt elnöke, a Brown-Boveri gépipari konszern elnöke és Rolf Bühler, az egyik legnagyobb svájci gépipari vállalat tulajdonosa. A találkozón Grósz áttekintést adott partnereinek a magyarországi helyzetről, főként azokról a lépésfekről, amelyek az utóbbi hónapokban a piaci viszonyok megerősítésére történtek. Kifejtette a társasági törvény jelentőségét a hazai és külföldi magántőke mozgásának szempontjából. A főtitkár a továbbiakban váGrósz Károly, az MSZMP főtitkára is felszólalt a világgazdasági fórumon. A többi közt a következőket mondotta: Századunk realitása, hogy Európa népei boldogulásukat a fejlődés különböző útjain keresik. Nagyon eltérő fejlettségi szintről indulva önmagunkhoz és a világhoz mérve is hatalmasat léptek előre. A nemzetek joga társadalmi rendszerük szabad megválasztására a jövő törvénye is. Ennek szigorú tiszteletben tartása az együttélés alapvető követelménye. Korunk másik fontos tanulsága, hogy a népek, nemzetek nem alakíthatják egymástól függetlenül életüket, a sorsuk törvényszerűen összefonódik, együttműködésük meghatványozza erőfeszítéseik eredményességét. Grósz Károly a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az európai államoknak a jövőben is tiszteletben kell tartaniuk a második világháború nyomán kialakult realitásokat, de a népek döntését ma nem korlátozzák a háború tőlük idegen zolta a bankrendszerben végrehajtott átszervezést és a tőzsde felállításának tervét. A svájci résztvevők közölték, hogy országuk üzleti körei nagy figyelemmel kísérik a magyarországi változásokat. Megbecsüléssel szóltak a gazdasági és politikai reform megvalósítására irányuló magyar törekvésekről, de annak a véleményüknek is hangot adtak, hogy az ország humánus-demokratikus fejlődésén kívül a gazdasági és műszaki teljesítmény ugyancsak a nemzetközi megmérettetés kritériuma. Délután az MSZMP főtitkára fogadta a Hungaroswiss magyar-svájci kereskedelemfejlesztő vegyes vállalat vezetőit. Janos Gilly ügyvezető igazgató és a vegyes vállalat svájci vezetőségének más tagjai tájékoztatást adtak a cég működéséről, eddigi eredményeiről és további terveiről. Egyebek között elmondták: a Hungaroswiss kész előmozdítani, hogy jelentős svájci tőkével innovációs pénzalap jöjjön létre külföldi üzletemberek magyarországi befektetéseinek ösztönzésére. törvényei. Szabad akaratukból válaszhatnak: együtt vagy egymás ellenében. „Magyarként és európaiként hiszem, hogy a 90-es évek Európáját a fejlődés, a humánum, a demokrácia, az együttműködés értékeinek kell jellemeznie.”- A közös Európa megteremtésének útja kétirányú. Mindkét félnek nemcsak lehet, de kell is közeledni a másik felé, abban a biztos tudatban, hogyha nem is számíthat köny- nyű előrehaladásra, de nem zsákutcában halad. „A közös érdekek és ne az ideológiai előítéletek, a józan ész és ne bálványok vezéreljék cselekvésünket!” - mondotta. Meggyőződésem, - folytatta a főtitkár -, hogy a népek összefogása felel meg a világfejlödés fő irányának is. A világgazdaság sem működhet a régi módon, amikor a népek sorsközösségének felismerése politikai, társadalmi erővé válik. A jövő évtizedet egy sok pólusú világgazdaság jellemzi. Nem törvényszerű azonban, hogy ez a különböző térségek fejlődésében leküzdhetetlen gazdasági és technológiai leszakadáshoz vezessen. Nagyon fontosnak tartom, hogy az Egyesült Államok, Japán, Nyugat-Európa gazdasági növekedése egyúttal a fejlődő világ és a szocialista országok esélyeit, az együttműködés lehetőségeit is bővítse. A polarizálódás ne regionális hatalmi blokkok létrejöttét, ne az elkülönülést eredményezze, mert ez komoly kockázatot jelent nemcsak a kívülrekedőknek, hanem az egyes csoportoknak is. A protekcionizmust, a gazdasági szembenállást, a bizonytalanságot növelné, s veszélybe sodorná a nemzetközi élet kedvező alakulását. Az eredményesen fejlődő Nyugat-Európa a stabil, kiegyensúlyozott európai és nemzetközi viszonyok egyik fontos tényezője. Értékeit tiszteletben tartjuk. Őszintén kívánom, hogy a nyugat-európai integráció fejlődése népeik boldogulását, s egyúttal egész Európában a gazdasági együttműködés meglévő korlátainak felszámolását segítse, - mondotta Grósz Károly. A jövő évtized fejleményeit jelentős mértékben az határozza meg, hogy a szocialista országok képesek lesznek-e örökólt lemaradásukat felszámolni és minden tekintetben Európa más államainak partnerévé válni. A szocializmus történelmi próba elé került, s e felismerés óriási belső energiákat szabadit fel. Erejét megsokszorozza az a tény, hogy a megújulás az egyes országok nemzeti sajátosságaira építkezik, s Így segíti a külvilág ösztönző hatásainak érvényesülését. A szovjet peresztrojka, a szocialista országok reformmozgalma 1917 óta a szocializmus legnagyobb vállalkozása, igazi európai léptékű teljesitmény. A szocialista országok azonban átmenetileg kritikus esztendők elé néznek. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a korszerű termelési szerkezet, a hatékony gazdálkodás árát meg kell fizetni, vállalva a fogyasztás átmeneti csökkentését, sőt indokolt esetben a munkanélküliséget is. A megújulás azonban a gazdasági stabilizáció és a fokozatos növekedés lehetőségét ígéri. A KGST reformja egyben az integráció tényleges nyitottságának is forrása. Mint ismeretes, az MSZMP KB történelmi albizottságot hozott létre a felszabadulás utáni korszak elemzésére. Az albizottság a napokban ülést tartott, munkájáról Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter nyilatkozott szombaton a rádió 168 óra című műsorában. Kérdésekre válaszolva szólt arról, hogy Nagy Imre politikai rehabilitációja ma még nem történt meg és e tekintetben jósolni nem szabad. A feltárt dokumentumok azt igazolják, hogy az 1954-55-ös politikai „miniválságban” Nagy Imrének volt igaza. Ami azonban 1956-os szerepét, tevékenységét illeti, akörül még zajlanak a viták. A megítélést árnyaltabbá tehetik új belső és külső összefüggések. Például az a körülmény, hogy ez a bizottság a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek.- A történelemben még visszamenőleg sem lehet véglegeset mondani - folytatta. Ha a tények tisztelői vagyunk, akkor tisztelettel kell lennünk azokkal a tényekkel szemben is, amelyek esetleg ezután derülnek ki. Ám azt mindenképpen szeretném hozzátenni, hogy ezzel a történelmi megítéléssel a politika, a történelem- tudomány és a közvélemény nagyon közeledett egymáshoz. Az a sommás ítélet, amelyik egyetlen kifejezéssel: ellenforradalomnak minősítette az 1956-ban történteket, a közvéleményben és a párttagság nagy részében is meglévő érzületet fejez ki; ez viszont az eddigi kutatások alapján nem állja meg a helyét. Pozsgay Imre rámutatott: „Az események elemzésénél nem 1956-hoz, hanem egy korábbi időszakhoz kell visszamenni: ahhoz az 1948-49-ben vállalt vagy kényszeredetten vállalt szocialista modellhez, amelyik egészében úttévesz- .tésnek bizonyult, s a működésképtelenségét igazoló jelenlegi válsághoz vezetett.” A többpártrendszerről szólva elmondotta:- Meg kell tanulni az együttélést egy, két vagy több párttal is. Az MSZMP nem mondhatja meg és nem is akarja megmondani, hogy melyikük lesz komoly tényezője a magyar politikai életnek. Lehet, hogy velük partneri viszony alakul ki, ám lehet, hogy éppen ellenzéki szerep jut azoknak, akik ezt a partnerséget vagy koalíciót nem tudják vállalni. A jelenlegi társadalmi-politikai válságban nem különböző politikai mozgások játsszák a szerepet; ezek annak következményei. Alapvető gond: immár 15-20 éve nem sikerül elérni, hogy az alapfolyamatok és a politikai szándékok egy irányba menjenek, ezek minden akarat ellenére eltérnek egymástól. Ez mutatja, hogy szerkezeti bajok vannak. Ezek közé tartozik, hogy nem volt igazán mélyreható politikai vita, amely a voluntarizmusnak, az önkéntes döntéseknek gátat szabhatott volna. Pozsgay Imre válaszolt arra a kérdésre: készül-e elemzés a Kádár-korszakról?- Erről a korszakról is el kell számolni, de nem sok ígéretet tudok tenni azoknak, akik ezt a személyes leszámolás formájában képzelik el - mondotta. - A rendszernek a lényegéhez éppen az tartozott, hogy a személyes felelősség, és általában is a felelősség tettenérhetetlen volt. Bár kétségtelen, azoknak, akik vezető szerepet vállaltak ebben a korszakban - függetlenül attól, hogy maguk is rabjai voltak egy struktúrának -, nagyobb a felelőssége, mint azoknak, akik elszenvedői voltak ennek a korszaknak. Az elemzést nem valamiféle rituális leszámolás formájában, hanem az európai civilizáció szabályai szerint kell véghezvinni, kulturált kiegyezési formában. Ám a felelősséget föl kell vetni, és ezt nem kerülheti meg a legújabb korszak sem. Azt is vizsgálnunk kell - bár ez a szó klasszikus értelmében nem tartozik a történelem körébe -, hogy 1988 májusa óta miért mennek lassabban a dolgok. És miért nincsen olyan mélyreható átalakulás, mint amilyenre szükség lenne a gazdaságban, a társadalmi tevékenységben. Végül szólt arról: a bizottság az eddigi történelmi dokumentumokat, a munka részleteit eddig azért nem tárta a közvélemény elé, mert még nem készültek el vele. Ahogyan, folyamatosan, az új történelmi ismeretek birtokába jutnak, úgy azokat még a Központi Bizottság ülései előtt nyilvánosságra akarják hozni. A népek összefogása felel meg a világfejlődés fő irányának A Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottságának nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) A szárazföldi csapatok és a katonai légierő hozzávetőlegesen egyenlő létszáma mellett a NATO a haditengerészeti erők létszámát tekintve kétszeresen felülmúlja a VSZ szervezetét. A NATO a csapásmérő frontlégierő (harcászati légierő) és a tengerészeti légierő repülőgépei, a harci helikopterek, a páncéltörő rakétakomplexumok száma tekintetében fölényben van a VSZ szervezetével szemben. A VSZ szervezete viszonta harckocsik, a harcászati rakéta indítóállványok, a légvédelmi csapatok állományába tartozó elfogó harci vadászrepülőgépek, gyalogsági harcjárművek és páncélozott szállító harcjárművek, valamint a tüzérség terén van fölényben. A haditengerészeti erők fegyverzetét vizsgálva a NATO jelentősen felülmúlja a VSZ-t a haditengerészeti erők harci repülőgépei, a nagy felszíni hajók száma - köztük a repülögép- anyahajók és repülőgép-hordozó hajók - tekintetében. A VSZ szervezete bizonyos fölényt élvez a rakétatorpedó-fegyverzettel ellátott tengeralattjárók vonatkozásában. Magától értetődik, a feltüntetett adatok nem arra szolgálnak, hogy - kiindulási paraméterek gyanánt - teljes terjedelmükben felhasználhatják őket az elkövetkezendő tárgyalásokon, amelyeket a mandátumuknak megfelelően kell majd folytatni, és arra sem, hogy a tárgyalások témáját helyettesítsék. Az európai katonai erők felmérésének ez a komplex megközelítése azonban végső soron azt szolgálja, hogy a figyelmet arra összpontosítsa: a tárgyalásoknak a kezdet kezdetétől realisztukus jelleget kell kölcsönözni, továbbá hogy le kell mondani az egyoldalú előnyök elérésére irányuló kísérletekről. Az európai katonai egyensúly - valamennyi összetevőjét figyelembe véve - úgy jellemezhető, mint olyan hozzávetőleges egyensúly, amely nem ad lehetőségeket az egyik vagy másik félnek arra, hogy döntő katonai fölényre számítson. Ugyanakkor szükséges az európai fegyveres erők és fegyverzetek jelenlegi magas koncentráltsági szintjének radikális csökkentése, azzal a céllal, hogy biztosítsák az ésszerűen elégséges védelem elvének megfelelő stabilitását A Honvédelmi Miniszteri Bizottság úgy véli: az európai biztonság érdekei megkövetelik a meglévő egyensúlyhiányok és aszimmetriák megszüntetésére, a legveszélyesebb támadó fegyverfajták lényeges csökkentésére irányuló, halaszthatatlan intézkedések meghozatalát, a fegyveres erők alacsonyabb szintre történő csökkentését, a két szövetség katonai struktúrájának átalakítását azzal a céllal, hogy kifejezetten védelmi jelleget kölcsönözzenek nekik. A Varsói Szerződés tagállamai - Bolgár Nép- köztársaság, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Lengyel Népköztársaság, Magyar Népköztársaság, Német Demokratikus Köztársaság, Román Szocialista Köztársaság, Szovjetunió - készen állnak arra, hogy az európai katonai szembenállás szintjének csökkentését célzó erőfeszítéseket a gyakorlati tevékenységek medrébe tereljék. Ennek szemléletes bizonyítékát jelentik azok a kezdeményező lépések, amelyeket a Szovjetunió egyoldalúan tett. Saját fegyveres erőit a következő két éven belül - a tárgyalásoktól függetlenül - 500 ezer fővel, valamint a fegyverzetek és a haditechnika mennyiségét lényegesen - 10 ezer harckocsival, 8500 tüzérségi rendszerrel, 800 harci repülőgéppel - csökkenti, hat harckocsi-hadosztálynaka Német Demokratikus Köztársaságból és magyarország- ról történő kivonását is beleértve. A Varsói Szerződés tagállamainak Honvédelmi Miniszteri Bizottsága kifejezésre juttatja ama reményét hogy a NATO-orszá- gok hasonló készséget tanúsítanak a mielőbbi előrelépésre az európai stabilitás és biztonság erősítésének útján, egyebek között a saját fegyveres erőik és fegyverzetük csökkentését célzó egyoldalú intézkedések révén is. Hírmagyarázat Nem csupán a katonaviselt emberek, hanem szinte kivétel nélkül mindenki tudja, hogy a legszigorúbban őrzött adatok egyik különlegesen fontos kategóriájátakatonaititkokképezik. Közöttük isazoka legféltettebb információk, amelyek a hadseregek pontos létszámát, a fő fegyverfajták és a jelentősebb harci-technikai eszközök meglévő mennyiségét mutatják. Ez így van a világ minden részén. így van nálunk és a Varsói Szerződés valamennyi tagországában is, legalábbis így volta mai napig. Ugyanis ma minda hét országban-amelyeknek hadseregea Varsói Szerződés védelmi szövetségé- heztartozik - nyilvánosságra hozták ezeket az adatokat A mai naptól mártudhatjuk, hogy mennyi a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a magyar, azNDK,a román és a szovjet hadseregek egyenkénti és összesített létszáma, ismerhetjük, hogy milyen és mennyi fegyverzettel rendelkeznek országonként és együttesen. De az is kiderül ezekből az adatokból, hogy a NATO-hoz tartozó államok fegyveres erői valójában milyen katonai potenciáit képviselnek itt Európában. S ha a nyilvánosságra hozott adatokat összevetjük, az is megái lapítható, hogy a két katonai szervezet között milyen az erőviszony, a mi oldalunkon lévő erő hogyan aránylika másikfél katonai potenciáljához. Beigazolódik, hogy a bizonyos területeken meglévőaszimmetriákkal együtt-a nyugati propagandával ellentétben-tulajdonképpen erőegyensúly van a két katonai szövetség között Ez a Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottságának tavaly december 17-i szófiai ülésén elfogadott és ma a legszélesebb nyilvánosság elé került nyilatkozat és a hozzá tartozó több mint félezeradatcélja és jelentősége. Reális képetnyújtva, a valóságot bemutatva a közvélemény számára a Varsói Szerződés és a NATO Európában, valamint a csatlakozó vízterülete- ken lévő fegyveres erői létszámának és fegyverzetük mennyiségének egymáshoz viszonyított arányairól. Elősegíteni a NATO Varsói Szerződés iránti bizalmának növelését, s ezen keresztül további pozitív irányú változásokat elérve a katonai enyhülés, a leszerelés területén. Mindez azt is világosan igazolja, hogy a Varsói Szerződésen belül a békére és a biztonságra való törekvés új módon történő felfogása nem csupán propaganda, hanem reális valóság. Az adatok nyilvánosságra hozatala ugyanakkorhozzá- járulhata márciuselején Bécsben kezdődő európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások kedvezőbb feltételeinek kialakulásához is. Segíthet elkerülni az évekig tartó „számháborút”; a létszámadatokról folyó meddő vitát, s előbbre hozhatja a megegyezés időpontját A nyilatkozat utal arra, hogy 1988-ban a NATO, figyelmen kívül hagyva a Varsói Szerződés egyidejű és kölcsönös adatcserére vonatkozó javaslatát - nyilvánvalóan propagandisztikus céllal, a közvélemény befolyásolására-egy sajátos felfogás szerinta valóságtól eltéröadatokat hozott nyilvánosságra. Néhány példa ezekre: szerintük saját fegyveres erőik összlétszáma 2 213 593 fő, mig mosta nyilvánosságra hozott adatok szerint 3 660200 a valós szám. A számbeli eltérés majdnem másfél millió! Saját harckocsijaik számaként 16 424 darabotjelentettek be, ezzel szemben - a VSZ szerint - ezek pontos szá ma 30 690, közel 15 ezer a különbség. Am alá is becsültek bizonyos adatokat; a Varsói Szerződéshez tartozó hadseregek harckocsijainak számát 51500-ban jelölték meg, míg ez a ma nyilvánosságra hozottadatok szerint közel 8 ezerrel több, 59 470. Ezekben azadatokban-ha őszintea törekvés a tárgyalások eredményességére - egyik fél oldalára sem szabad tévedni. Hiszen ma már csakis úgy képzelhető el eredményre vezető létszám- és fegyverzetcsökkentési tárgyalás, ha a tárgyalóasztalra kerülő adatokat a másik fél - he kell szigorú ellenőrzés mellett - elfogadja. Ez pedig eleve célszerűtlenné teszi valótlan adatok közlését. A nyilvánosságra hozott adatok közül szinte mindenki elsőként a Magyar Néphadseregre vonatko- zókatfogja tanulmányozni.Számukra-mielőtt hozzájutná nakazországos napilapokban közzétett valamennyi adathoz - néhány információ néphadseregünkről: létszám 106 800fő, stöbbek között113 repülőgéppel, 96 harci helikopterrel, 1435 harckocsival, 2310 gyalogsági harcjárművel és páncélozottszál- litó harcjárművel, továbbá 27 harcászati rakéta indítóállvánnyal rendelkezik. Összességében ezek a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregeit bemutató táblázatok, legszerényebbadatai,ami bizonyítja, hogy néphadseregünk valóban az ország nagyságrendjének, szükségleteinek és anyagi teherbíró képességének megfelelő méretű,ám korszerű hadsereg. Készés képes hazánkszuverenitásánakmeg- bizható védelmére, és szövetségi kötelezettségeink teljesítésére. A szenzációs, a nagy jelentőségű és az ezekhez hasonló kifejezések nem ritkák manapság egyes események, bejelentések megítélésekor. Pedig ezeket a szavakat a valóban kiemelkedően fontos alkalmakra kellene tartogatni. Például a most megjelent nyilatkozatra és a hozzá tartozó adatokra. (MTI) A MUOSZ közgyűlése Állásfoglalás a regionális szerveződés mellett Kívánatos, hogy - a korábbi gyakorlattól eltérően - ne nevekre, életrajzokra szavazzanak a küldöttek a tisztségviselők megválasztásakor, ezért az elnöki és a főtitkári posztra jelöltek foglalják össze egy rövid programban a MUOSZ megújítására, az érdekvédelem javítására vonatkozó elképzeléseiket - javasolta az egyik felszólaló a Magyar Újságírók Országos Szövetsége közgyűlésének szombati munkanapján, amikor is a tanácskozás a választott testületek vezetőinek beszámolója feletti vitával folytatódott. A közgyűlés az indítványt elfogadta, s ezzel programbeszéd megtartására kötelezte a jelölteket. A hozzászólók egy olyan szövetség létrehozásának gondolatát támogatták, amely függetlenül a kormánytól, a pártoktól; határozott véleményt alakít ki a sajtóstruktúra átalakításával kapcsolatban, és síkra száll az újságírók anyagi, erkölcsi presztízsének védelméért. Áz elmúlt három esztendőben végzett munkával kapcsolatban elhangzott az a bírálat: a MUOSZ nem emelte fel a szavát a hatalommal szemben, nem tiltakozott az újságírókat ért jogtalan sérelmek miatt. A korábbi sajtóirányítás fogyatékosságaira rámutatva az egyik felszólaló - képszerű hasonlattal élve - hangsúlyozta: olyanok mutatták fel a sárga vagy piros lapot, akik a labdarúgás szabályaival nem voltak tisztában. Hangot adott annak a véleményének is, hogy a sajtónak nem a szolgálat, hanem a hírek közzététele, a tájékoztatás a legfontosabb feladata. Elvi nyilatkozatot fogadott el a MUOSZ közgyűlése arról, hogy a demokratikus megújulás érdekében, a regionális szerveződés jegyében, alapjaiban változzék meg az újságíró-szövetség felépítése. Vasárnap, a közgyűlés második napján - igen hosszas, már-már meddőnek tűnő vita eredményeként - 305 szavazattal, 3 ellenében, 4 tartózkodás mellett - döntöttek a küldöttek az előterjesztett dokumentum elfogadása mellett. A vita vasárnap délelőtt vett éles fordulatot, amikor - a még szombaton benyújtott alapszabály-tervezet vitájában Burgert Lajos küldött, a Kelet-Magyarország szerkesztőségéből átfogó koncepciót ismertetett a MUOSZ átalakítására. Ennek lényege: a helyi MUOSZ-csoportokból, valamint a fővárosi szerkesztőségek MUOSZ-csoportjaiból jöjjenek létre önálló, autonóm, jogi személyként működő regionális szervezetek; kapjanak továbbá teljes autonómiát a szakosztályok. A regionális szervezetek és szakosztályok „alulról építkezve” hozzák létre - az általuk delegált személyekből - azt a testületet, amely két közgyűlés között kizárólagos joggal irányítaná és ellenőrizné a szövetséget. A delegátusok tanácsa a laza szövetségben lévők számától függene. Az elgondolás heves vitát váltott ki. Szünetet rendeltek el, ezalatt kompromisszumokat építettek a szövegtervezetbe. így például kimondták, hogy a nyilatkozat csak elvi jelentőségű, és egyelőre a régi struktúrán alapuló alapszabályt is el kell fogadni. Létrehoznak viszont egy 11 tagú ideiglenes ügyvivői testületet, amely - amellett, hogy intézi a folyó ügyeket - előkészíti a regionális átalakítás konkrét teendőit. Ezeket legkésőbb szeptemberben új, lényegében alkotmányozó jellegű MUOSZ-közgyűlés elé terjeszti. A javas- lattevők elfogadták, hogy a társadalmi megbízatású elnök mellett főfoglalkozású titkárt válasszanak. Ezt a kompromisz- szumos nyilatkozatot szavazta meg aztán elsöprő többséggel a közgyűlés, és ezzel döntő lépést tett a szövetség lényegbevágó átalakítása felett. Az elvi nyilatkozat elfogadását követően az alapszabálytervezet részletes vitájában az a feladat várt a küldöttekre, hogy már az új struktúra szellemében fogalmazzák meg a MUOSZ jellegét. És csak azokat az intézményi, szervezeti kérdéseket döntsék el, amelyek az őszi alkotmányozó MUOSZ-közgyűlés ösz- szehívásáig feltétlenül szükségesek a szövetségi munka folyamatosságának biztosításához. (A tanácskozás lapzártakor még tartott.)
