Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám
1989. január 28. IMÉPÜJSÁG 3 Indul az indóház Úton-útfélen- Jó, hogy találkozunk. Meg vagy hiva február 26-ára a bíróságra. Szólok még a televíziónak is. Azon a napon lesz négy éve, hogy folyik a vagyonmegosztási perem, és úgy döntöttem, hogy csinálok egy kis kalamajkát akkorra. Valami feliratot szerkesztek egy táblára, belebújok a hálózsákba és lefekszem a bíróság előtt. Itt ha hallgat az ember, meg tűr, akkor félrelökik, mint a koszos malacot a vályútól. Ezeknek pofázni kell, meg cirkusz kell nekik. Hát én most csinálok olyan cirkuszt, hogy megemlegetik. Lehet, hogy én is, de akkor is megcsinálom. Most is a bíróságról jövök. Megint volt egy alibitárgyalás. Két percig tartott. Téboly, hogy itt mi megy. Négy éve nem jutok a pénzemhez, mert mindenki ráér. Hét hónap kellett a hatósági szakértőnek, hogy felértékelje a lakást. Hát nem tudom, hogy állt volna a szája, ha én hét hónapig szerelem nála a vízvezetéket? Négy év alatt mennyit romlott a pénz, mennyi árváltozás volt... Nekem az egyáltalán nem. mindegy, meg senkinek se, hogy évekkel ezelőtt jutott pénzhez, vagy most, amikor már feleannyit sem ér. Itt milliós tételekről van szó! Ha én mondjuk három évvel ezelőtt elkezdtem vólna valamilyen vállalkozást vagy beszálltam volna valahova társnak...? Beszállhattam? Az időhúzással visszatartották a pénzemet. Azzal a millióval kerestem volna már másik milliót És azt hiszed, hogy van arra jogorvoslat, hogy én mások tunyasága, lustasága, nemtörődömsége miatt elvesztett bevételem miatt kártérítést kapjak? Ha nem csinálok vele semmit, hanem beteszem az OTP-be tíz százalék kamatra három évvel ezelőtt, akkor van már három- százezer haszon. Az nem igaz, hogy egy ilyen ügyet nem lehet egy év alatt lezavarni. (Itt, de a monológ más helyein is, közismert, de nem szalonképes kifejezések áradata hangzik el, sok esetben családi viszonylatokat is emlegetve. Mennyiségüket és minőségüket az olvasó fantáziájára bízom.) És tudod, hogy e négy év alatt hány olyan papírt kaptam, hogy nyolc napon belül, meg három napon belül, meg akármennyi napon belül, mert, ha nem, akkor bírság, akkor letiltás, akkor végrehajtás, akkor büntetés... Te meg vagy fogva minden oldalról. Nekik? Ezeknek mindent szabad. Te nem számítasz. Senki se vagy.- Egy autó áll meg mellettünk, kesergő ismerősömett hívják a benne ülők. - Megyek - mondja. - Akkor számíts huszonhatodikára. Lesz mit fényképezned. - Aztán bevágja maga mögött az ajtót úgy, hogy.a másik oldalon lévők majdnem kinyílnak. Azt hiszem, ismerősöm szóáradata tanmese értékű. Tanmese arról, hogy a lelketlen, arctalan bürokrácia mennyi kárt okozhat. A gazdasági életben is és az emberek lelkében is. Eltorzul annak a lelkivilága is, aki a gépezetben dolgozik, és megkeseredik annak a lelke is, aki áldozatukká válik. CZAKÓ SÁNDOR Még emlékszem a vasútállomások muskátlis, petúniás ablakaira. A sárpilisi is ilyen volt valamikor. Ám a virágok elhervadtak és ugyancsak hervasztó a romlásnak indult indóház látványa is. Az arra utazók tették föl a kérdést: Nincs emberségesebb megoldás, mint sorsára hagyni az épületeket, hogy majd az idő hajtsa végre - no meg a romboló kezek - a kiszabott ítéletet? Arról nem is beszélve, hogy a megindult pusztulási folyamatot megállítva az épület kitűnő lakás is lehetne. Mindenesetre jelenleg nem más, mint lepusztult gazdaságunk egyik emlékműve. czakóTiltott könyvek Koestler után Orwell és Szolzsenyicin? Olcsóbb húsnak is jó lehet a leve Alig két héttel a húsra; húskészítményekre is kiterjedő áremelések után a Szekszárdi Húsipari Vállalat figyelemreméltó hirdetést tett közzé lapunkban. Mintegy hat héten át a megye élelmiszerboltjaiban 10 százalék engedménnyel kínálják néhány terméküket. A hirt természetesen olvasóinkkal együtt örömmel fogadtuk, ugyanakkor kíváncsiságunk is fölébredt: Miért követte az SZHV-nál az áremelést árcsökkenés? Kádár zsolt, a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese válaszolt kérdésünkre. „Éveken át megszoktuk, hogy ilyenkor télen sokan töltenek kolbászt, szalámit. Mindig komoly mennyiséget tudtunk eladni például apró húsból, formázott császárszalonnából. Idén ez a forgalmunk visszaesett. Az elképzelésünk az volt, hogy az említett ilyenkor egyébként kelendő - termékek árát körülbelül a tavalyi szintre csökkentjük, s ezáltal megpróbálunk egy tavalyi szintnek megfelelő forgalmat elérni. A vásárlóknak is igyekszünk kedvébe járni, ugyanakkor szeretnénk, ha nem kellene a termelésünket csökkenteni, munkalehetőséget tudnánk dolgozóinknak biztosítani. A február végéig tartó akció első hetének eredményét néhány nap múlva összegezzük.”- ri ...’’Van egy kitörölhetetlen rögeszmém. Ha álmodom, csak azt, hogy egyik reggel betoppanok valamelyik könyvesboltba, s uramisten, hinni sem akarok a szememnek: a világ bármely táján megjelent magyar könyv ott sorakozik a polcokon. Nem fejjel lefelé, nem a pult alatt, nem szellemi dugáruként, táskából táskába, szatyorból szatyorba vándorolva, hanem tisztességgel, rendesen, ahogy egy magyar könyvhöz illik. Mindjárt tágasabb lesz az általunk ismert magyar irodalom, ha Cs. Szabó László esszéi, Határ Győző drámakölteményei, Tűz Tamás, Faludy György versei, Borbándi Gyula és Albert Pál irodalomtörténeti tanulmányai és kritikái olvasójukra várnak...” Ezeket a szavakat Szakolczay Lajos író, költő vetette papírra egyik tanulmánykötetének ajánlásában, még nem is túlságosan régen, 1984-ben. Az eltelt időszak alatt azonban - szerencsére - kedvező változásoknak lehettünk tanúi. A felsorolt szerzők többségének művei ma már egyre-másra jelennek meg hazánkban, s ez a kedvező folyamat az eddig csak hírből ismert külföldi írókra is ki- terejdt. Hiszen, hogy mást ne mondjunk, elég Borisz Paszternák Zsivago doktor című regényére hivatkozni, mely három évtizednyi elhallgattatás után kerülhetett - a tiltott könyvek egyik első képviselőjeként - a hazai olvasók kezébe. A kötet megjelenését megelőző várakozás - mint kiderült - túlzottnak bizonyult, hiszen napjainkra ez a vitatott regény legfeljebb a szelídségével kelthetne feltűnést. A tavalyi év két könyvpiaci szenzációja korábban ugyancsak szerepelt a tilalmi listán. Arthur Koestler - a hivatalos politika mindent megtett annak érdekében, hogy a közvélemény még magyar származásról se nagyon szerezzen tudomást - Sötétség délben címmel a sztálini gépezet pontos mechanizmusát adja a főhős, a koncepciós váddal letartóztatott Rubasov emíékezésein, sorsán keresztül. Mondják, hogy Koestler Buharinról, a 30-as évek kivégzett és a közelmúltban rehabilitált politikusáról mintázta Ruba- sovot. S a képzeletből a valóságba átváltva máris eszünkbe juthat erről az időszakról Sinkó Ervin legendás írása, az Egy regény regénye. A voltaképpen dokumentum értékű feljegyzések az 1935-37-es év Moszkvájáról már több alkalommal is megjelentek magyarul: igaz, nem hazánkban, hanem abszurd módon a szomszédos Jugoszláviában, az újvidéki Forum ki9‘ ónál, elsőként 1961-ben. Mindössze Huszonhét évet kellett tehát a magyarországi olvasónak várni ahhoz, hogy legálisan is hozzájusson ehhez a szellemi termékhez. A hírek szerint hamarosan ismét csökkeni fog a tilalmi lista könyveinek száma: tervbe került a korábban kommunistaellenesnek kikiáltott George Orwell angol író kiadása (1984) műve. S remélhetőleg nem kell sokat várni a Nobel-díjas Szolzsenyicin műveire sem: őt köztudottan bíráló munkái miatt utasították ki a brezs- nyevi Szovjetunióból, írásait pedig a keleti tömb országaiból.- szá Hurok a kötélen 1110. Most tényleg nem tudjuk, hogy mi a helyzet. Sára felröppentett egy szlogent, aztán fittyet sem hány ránk. „Egyébként is, nem erről suttog a falu és a város.” Azt már tudjuk - vagyis inkább sejtjük -, hogy mi van Méhesen. Másfél nap alatt Sárosdon sem történhetett olyan, amit ilyen sejtelmesen kellene előadni. Az asszony érzi a szótlanságunk mögötti tanácstalanságot. Mégis úgy tesz, mintha nem mondott volna semmit. Sávot változtat, rádudál egy tanulóvezetőre, néha oldalra pillant a férjére, hogy lemérje a hatást.- Nagyuramék! - kacagja kedves megszólítását. - Olyanok most, mint a vett malac az új gazdánál. A város szélén járunk már. A sárosdi dombok, a szépen megművelt szőlőskertek, a piros tetejű tanyák mindig felvidítanak. Itthon vagyok. A városban. Hányszor, de hányszor akartam már elhagyni. S végleg még soha nem sikerült. Pedig most is fülemben cseng tanítómesterem szava: „Sárosd lehetőséget kapott, hogy európaivá váljon a költöfejedelem révén, de ezt elmulasztotta végérvényesen.” S mindig a Mözsi-hegy láttán tolulnak elő a fájdalmas gondolatok: Nem tett és tesz meg mindent ez a város azért, hogy európai legyen - még talán azt sem, hogy magyarországi legyen. Képtelen volt Babitsot befogadni és elfogadni, képtelen-szőlőkultúráját, bársonyos borát rangjához méltóan kezelni, abból hírnévre szert tenni. Sára töri meg a gondolatot.- Mindenki a verekedő igazgatóról beszél. Némelyek most azt harsogják, hogy ők már az első esetben is felhívták a figyelmet, csak hát a kebelbarátok eltussolták az ügyet, mások pedig azt kérdezik, hogy meddig szabad még ebben az országban ilyen vezetőket mentegetni. A vérmesebbek a megyei tanácsot szidják, mert egy decemberi ügyet csak január közepén kezdtek el vizsgálni. Aztán azt is hozzáteszik, hogy ha Kovács XIII. János emelt volna kést az igazgatóra, akkor ö már régen az rendőrség zárkájában lenne. S országvilág tudná, hogy egy elvetemült sárosdi fickó rátámadt a vezetőjére. Az asszony egyszuszra mondja mindezt, érzem, hogy az utóbbi mondat egyben az ő véleménye is.- Most mit kell ezen csodálkozni - szól az asszonyra Sándor.- Jól van na! - pillant emberére Sára. - Azt sajnos nem tudják az emberek, hogy te ezért már kiverted a főnökeid előtt a balhét. Azt sem tudják, hogy végül mégiscsak te mentél el Méhesre.- Miért nem értjük meg - emeli fel a hangját Bodor -, ha így intézzük a dolgainkat, akkor nem fog ebben az országban semmi történni. Ha még mindig takargatjuk egymás bűneit, akkor itt nemhogy kibontakozás nem lesz, ország sem. Nagy szavak, gondolom. Mi is csak azt szajkózzuk. Lehet-e máról holnapra tiszta közéletet teremteni? Kinek az érdeke? A közösségnek? Csakhát ez is mérhetetlenül lejárt lemez már. A közösség most éppen azzal van elfoglalva, hogy megpróbálja ellensúlyozni veszteségeit. Fujjol és fél attól, hogy rend lesz. A rendben már más az értékítélet, akkor nem lehet a piti kis ügyeket sem tovább vinni, s a közösség nagyobbik részének szüksége van ezekre az apró stiklikre, mert máskülönben felkopik az álla. Már be van kalkulálva a jövedelmekbe az, hogy protekciónk van, és megszerezhetünk dolgokat barátságból. Hiszen ebben az országban a pénz nélküli korrupció sokkal nagyobb károkat okoz, mint az igazi. Azt előbb-utóbb meg lehet szüntetni, de a „ma én segítek neked, holnap te nekem" szokást lehetetlen kiirtani másképp, csak akkor ha rend van. Jó, hogy Herczeg igazgató ügyeit sorra elaltatják? Jó. Mert addig verheti mindenki a mellét: ha a nagyoknak szabad, akkor nekem is!- És hirtelen mennyi bátor ember lett - állapítja meg Sára. - Pedig hányszor és hányszor láttam a vállalati ünnepségeken, hogy elolvadtak a gyönyörtől, ha az „Igazgató Elvtárs” megtisztelte őket. S elviselték, amikor á feleségüket, lányukat vagy a barátnőjüket Pipimnek szólította, rosszabb esetben a férjtől kérdezte meg, hogy ki ez a jó kis dög, s a férjuram úgy seggnyalósan megsúgta: a feleségem „Igazgató Elvtárs”!-Tudod mit mondott nekem múltkora Ferencz Jóska-fordul hátra Sándor.- Mit?- Az a vicc, apuskám, hogy az elvtársaid valamiről elfelejtkeznek, arról, hogy nem az ellenség bomlasztja soraikat, hanem ők maguk.- Ezt jól mondta a kocsmárosod - helyesel az asszony. - Kár, hogy egy kocsmáros bölcsebb, mint mi mindannyian.- A józan gondolkodású ember mindig bölcsebb, mint száz értelmesnek mondott valaki - szólok közbe. - Mert ő megengedheti magának, hogy véleménye legyen, és azt ki is mondja.- A kocsmában - hívja fel a figyelmet a gondolat sántító voltára Sára.- Ott a legveszélytelenebb - fűzi tovább a szót Sándor.- Gondolod, hogy Ferencz Jóska nem mondaná el máshol is a gondolatait, ha őszintén kíváncsiak lennének rá.- Na látjátok, a lényeghez értetek. Ha kedden láttátok a televízióban a Stúdiót, akkor felfigyelhettetek volna Ember Judit filmrendező szavaira, aki azt mondta a pócspetri rendőrgyilkossággal kapcsolatban, ami 1948-ban volt, hogy a demokrácia akkor szűnt meg, amikor azt írták az újságok szalagcimei: „A demokrácia türelme elfogyott”. A sokat szenvedett - és mellőzött Ember Judit erre csak azt mondta: Hiszen a demokrácia lényege a türelem. S ha ez a türelem elfogy, akkor csak diktatúráról beszélhetünk. Valószínűleg, ha a ti kocsmárosotok máshol mondaná el bölcsességeit, akkor még mindig oda jutnánk, hogy a „demokrácia türelme elfogyott”, és a Ferencz Jóska megnézhetné magát.- Nem is tudtam, hogy te filozófus vagy - hökken meg az eszme- futtatáson Sándor.- Filozófia? - sóhajt az asszony. - Józan paraszti ész, nem több.- folytatjuk HAZAFI JÓZSEF
