Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-28 / 24. szám
1988. január 28. 2 Hépüjság A másfél éves lúd bal szárnya Laci bácsi mondta, az asztalos művezető: öt be kellene csukni. Aki ilyen fából ajtót, ablakot készíttet - mondogatta - az megérdemli a börtönt. A fa ugyanis vizes volt, irtózatosan vizes, csakúgy csöpögött belőle, mégis elkészültek a csúnya szóval nyílászárónak nevezett szerkezetek. Be is építették őket annak rendje és módja szerint, aztán évek múlva jöttek a bajok. Az egész összeszáradt, vagy ahogyan a szomszédom mondja, szétszáradt és hát persze neki van igaza. Meg annak is, aki állítja, hogy vizes fából nem lehet dolgozni, azt előbb meg kell szárítani. És vannak még természetesen további igazságok is. Ilyen például: a jó betonból nem lehet kispórolni a cementet, mert akkor az nem beton lesz, van rá példa elég. De nem megfelelő anyag például kályhacső részére az alumínium, mert az rettentő gyorsan elég és hát kilyukad, a lyukas cső pedig nem cső. Ezek a bölcsességek a minap jutottak eszembe, amikor a Telesportban láttam és hallottam, hogy egy nagyszabású tollaslabdaversenyen használatos tollaslabda attól tollas, hogy igazi lúdtollakból van. De ez még semmi. A további ismertető azt is a néző tudtára adta, ezek a tollak a másfél éves lúdnak a bal szárnyából készültek, mert csak ebből készülhetnek. Egy fiatalabb, vagy másfél évnél öregebb lúd jobb oldali szárnya erre a célra teljesen alkalmatlan. Tehát: száraz fa, elegendő cement, meg hát sóder is természetesen, alumínium helyett vascső, és hát - a másfél éves lúd bal szárnyába kó Recenzió Körkép, Rivalda, (részemmel, majd a helyébe lépő Magyar mozaik - mind olyan gyűjteményes kötetek, amelyek az előző év legjobb magyar elbeszéléseit, novelláit, színdarabjait és riportjait gyűjtik össze, közük egy kötetben. Ezek a válogatások rendszerint a könyvnapra jelennek meg, s az első napokban az élelmes könyvmoly féláron is megkaphatja. Sikerkönyvekröl van szó, hisz az irodalmi lapokban, folyóiratokban megjelent jelesebb írásokat nem mindig van alkalma elolvasni az embernek, a szinielőadásokról nem is beszélve. Most az elmúlt év végén a Múzsák Könyvkiadó gondozásában nem szépirodalmi, hanem gazdasági témával foglalkozó kiadványt vehetett kezébe az olvasó. A címe: HVG-portrék. A roppant népszerű, a bonyolult közgazdasági kérdéseket az átlagolvasó számára is érthetően és egyszerűen magyarázó, a társadalmi, gazdasági folyamatokat, jelenségeket bemutató hetilap rendszeresen közöl portrékat olyan gazdasági vezetőkről, tudományos kutatókról és közéleti személyiségekről, akik az érdeklődés középpontjába kerültek. A portrékat zömmel két rendkívül jó tollú, bátran, lényegretörően, és minden sallangtól mentesen kérdező újságíró, Horváth Zoltán és Lindner András készítette. Mindent tudnak az interjúalanyokról, s mégis a lehető legegyszerűbb kérdéseket teszik fel. Ilyeneket például: „Kitől tanult a legtöbbet? Mit tart a legnagyobb hibájának? Mit gondol, jól megfizetik a munkáját? Egyenes kérdésekre természetesen egyenes válaszok is érkeznek, egyrészt azért, mert ilyen esetekben csak az ostoba ember beszél mellé, másrészt azért, mert olyan interjúalanyokat választottak, akiknek a munkájához az őszinteség és a nyíltság hozzátartozik, - hisz éppen emiatt is sikeresek. Csupán néhány név az ismertebbek közül: Medgyessy Péter, Mezei András, Liska HVG-portrék Tibor, Nyitrai Ferencné, Stark Antal, Tisza László, Pónya József, Köveskűti Lajos. Minden egyes interjúalanyról megtudjuk: hol született, hány éves, hogyan alakult a pályája, hol dolgozik a felesége, férje, mivel foglalkoznak a gyermekei, netán azt is, hány unokája van. Nemigen akad a mai magyar napi- és hetilapok közül még egy, amely ilyen rövid terjedelemben emberközelbe hozná azokat, akikről többnyire csak hallunk, olvassuk a nyilatkozataikat az újságban, meghallgatjuk őket rádióban, tévében. A sok-sok érdekes portré közül most ragadjunk ki egyet. Köveskúti Lajos, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának az elnöke, a Híradás- technika Szövetkezet és a Híradástechnikai Tudományos Egyesület elnöke, aki Állami Díjas, továbbá az Eötvös Loránd-díj és a Puskás Tivadar-dlj birtokosa - szeret barkácsolni. Megkérdezték hát tőle: mi kell- ma Magyarországon a karrierhez? A válasz a következőképpen hangzik: „Szorgalmas munka és lelkesedni tudás. Szeretni kell, amit csinálunk, s ennek a szeretetnek kifelé is sugároznia kell. Kétségtelen, kell egy jó adag szerencse is, de a „szerencseérkezés’' valószínűsége nagyobb, ha jól dolgozunk. Az én esetemben vitathatatlan a szerencse szerepe is, de azt tartom lényegesebbnek, hogy mindenkor szót tudok érteni az emberekkel. Jó képességű, kimagasló eredmények kovácsolására képes munkatársakat sikerült magam köré gyűjteni, s ezek a szakmai sikerek is reflektorfénybe állították személyemet.” A kötet szerzői bevezetőjükben bizakodóak, méghozzá abban bíznak, hogy ha az olvasó kitünteti érdeklődésével a 185 oldalas, és 62 forintért megvásárolható HVG- portrékat, az első könyvet egy újabb is követheti. Reméljük, Így lesz, s várjuk az újabb porj- rékötetet.- dvm Grósz Károly Svájcba utazik Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a Világgazdasági Fórum elnevezésű nemzetközi alapítvány meghívására szombaton Svájcba utazik. A szervezet davosi tanácskozásán előadást tart a kelet-nyugati kapcsolatok, az európai együttműködés fejlődéséről, s találkozik több nyugat-európai politikussal. Társadalmi vitára bocsátják az új alkotmányt A következő napokban, hetekben a társadalmi szervezetekkel és az alternatív csoportok képviselőivel is megvitatják az új alkotmány szabályozási koncepcióját - mondotta Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter, a parlamenti alkotmányozó bizottság tegnap tartott ülésén. Az alkotmány szabályozási koncepcióját az eddigi véleményeket, és javaslatokat hasznosítva az Igazságügyi M misztériumban megalakított alkotmány-előkészítő ko- difikációs titkárság véglegesíti. (Ezt a szöveget vitatja meg az M SZMP Politikai, valamint Központi Bizottsága, majd március 8- án az Országgyűlésen.) A parlamenti ülés után azonnal megkezdik, ésatervekszerint június 30-ig kidolgozzák az alkotmány szövegét. Ez év második felében társadalmi vitára bocsátják, közérthető, magyarázó szöveggel együtt. Az illetékes politikai és kormányzati szervek döntésétől függően már ez év decemberében az Országgyűlés elé terjeszthetik majd. Ha az Országgyűlés elfogadja az új alkotmányt, minden bizonnyal népszavazás dönt sorsáról. Egy csók és más semmi...? Az örömszerzésről Előzetes tűnődés egy nőnapi meglepetésről A kedves, okos, bájos és szoknyás munkatárs fene nagy boldogan libeg haza hitveséhez a nőnapi buliról. Viszi a csokor hóvirágot, a három száffréziát és a jénai tálat - fedővel. Valamint egy „Nőnapi oklevelet”. Az ifjú férj olvassa a dekoratív emléklapot, miszerint: „Ezen okirat kiadásával tanúsítjuk, hogy L. Z-né nélkülözhetetlen számunkra. Mi férfiak ezúton köszönjük meg a sorsnak, hogy együtt tölthetjük napjainkat. Minden találkozás egy élmény számunkra.” S következik a dátum, valamint az aláírás és a pecsét, melynek közepén egy vérpiros csókos száj látható, körötte pedig az íródott: „Örömszerző bizottság”. S következik a férj dühkitörése. Az első stádium még tűrhető, a másodiknál már a szomszédok is idegesen figyelnek, a harmadik... Érthetően eközben számtalan kemény rágalmat tartalmazó kérdés is elhangzik... Én például így - és még több variációban is - elképzeltem a most készülőiéiben levő oklevelek átadását követő cse- te-patét, s megjegyzem, hogy a debreceni Color Gmk „nagy találmánya” még két variációban várja országszerte a különböző vállalatok, intézmények megrendelését borítékkal együtt darabonként nyolc forintért + áfa. Colorék kísérő levelükben írják, a közelgő nemzetközi nőnap alkalmából és a kollektívák dicsőítésére - kissé humoros formában - fejlesztették ki az ajánlott termékeiket. Valóban kissé humoros, hogy a „férfi kollegák nevében” igazolják, hogy munkatársuk „Csodálatos teremtés, hogy jelenlétével fényt hoz az életükbe, s nélküle nem megy a munka. A harmadikon pedig azt igazolják (gondolom eszük ágában sem lesz) a férfiak, hogy az a bizonyos valaki nagyon fontos szerepet tölt be a kollektíva életében, s hogy amikor nincs köztük, megáll a termelés, s hogy a kollegáknak még otthon is hiányzik a csuda kedves munkatársnő, s éppen ezért kívánják, hogy mindig köztük maradjon. Rá nem jövök, hogy mi ebben a humor, inkább buta, kisszerű és közönséges tréfának tartom a kifejlesztett terméket, az alatta levő pecsétet pedig egyszerűen gusztustalannak. Éppen ezért arra sem tartom érdemesnek, hogy ezúttal kifejtsem a nőnapi ünnepléssel kapcsolatos nézetemet. Első fölháborodásomban a visszautasításnak annyi, de annyi variációja jutott az eszembe, de azoknak sem látom értelmét lejegyezni. Inkább reménykedek a különböző munkahelyek és a szakszervezeti bizottságok jó ízlésében! Ajánlom a gmk-nak, hogy ajánlatával keresse fel például a Rákóczi téri „főszervezőket", ott talán sikerük lesz. Ha nem sokallják a 8 forint + áfát. V. HORVÁTH MÁRIA p vállalati «Rönapi i o'xi.t.txi. A férfi kollégák nevében ezúton igazoljuk, hogy csodálatos teremtés. Jelenlétével fényt hoz az életünkbe, nélküle nem megy a munka. A nemzetközi nőnap alkalmából (is) szeretettel és megbecsüléssel köszönjük meg azt, hogy együtt dolgozhatunk. A megyei pártbizottság ülése nyomán Beszélgetés a szakértői bizottság vezetőjével (Folytatás az 1. oldalról.)- Nyilván nagyon sokrétű, szerteágazó volt a munkájuk, alapos ismereteket és széles körű felkészültséget igényelt. Melyek voltak azok a legfontosabb dolgok, amelyeknek megítélésük szerint feltétlenül a pártbizottság testületé elé kellett kerülniük.- Mindenekelőtt: a megye gazdasági munkáját mi vállalati, gazdálkodói aspektusból vizsgáltuk. Nem azért, hogy együtt panaszkodjunk, hanem azért, mert a gazdaságpolitika egyik fő iránya a piac kialakítása, a másik pedig a vállalati önállóság és mozgástér bővítése. Természetesen figyelembe kellett vennünk azt, hogy az értéktermelés a gazdálkodóknál folyik, tehát ott kellett megvizsgálni a feltételeket. így tehát mi azt néztük meg, hogy az adott feltételek között a gazdálkodók megtettek-e mindent a hatékonyabb gazdálkodás érdekében, és hogy a gazdaságirányítás mennyiben biztosította az elvárható feltételeket a vállalatok számára. Úgy tapasztaltuk, hogy mindkét területen van tennivaló.- A pártbizottság ülésén többen úgy ítélték meg, hogy túlságosan „gömbölyű” volt az Önök által előterjesztett helyzetmegítélés. Az ad hoc bizottság tanulmányából mi volt az, ami valamilyen ok miatt kimaradt?- Mint arra már utaltam, a szakértői bizottság teljesen önállóan dolgozhatott, jelentésünk összeállításában terjedelmi korlátok nem voltak. Ennek következtében a megyei párt-vb december 27-i ülése elé mi egy nagyon részletes, számos konkrét példával megtűzdelt anyagot vittünk. Az is tény, hogy mi néhány kérdést, így például a monopolhelyezettel való visszaélést, a verseny- és szektorsemlegesség fonákságait, a vállalati piacismeret hiányát, és a differenciálás nélküli restriktiv pénzügypolitika káros hatásait markánsan, keményen megfogalmaztuk. Miután a pártbizottság testületé elé a végrehajtó bizottság egy rövid anyagot terjesztett, amelyben politikai feladatokat is meghatározott, az eredeti anyag példái elmaradtak és a hozzászólóknak igazuk volt, hogy ez az anyag veszített lendületéből, életszerűségéből. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy a lényeges problémák, feszültségek bennmaradtak a pártbizottság elé kerülő anyagban is. Úgy gondolom, ezt a nagyon sokszínű és helyenként szenvedélyektől sem mentes vita is alátámasztotta.- A megye vállalatainál milyen hatást váltott ki a központi irányítás és pénzügypolitika jelenlegi helyzete? Hogyan reagáltak erre a vállalatok, hogyan voltak képesek az adott helyzethez alkalmazkodni?- Erről a kérdésről nagyon sokat lehetne beszélni, ezért megpróbálok a sok összefüggésből néhányat kiragadni. A legfontosabbnak azt tartom, hogy mind a termelői, mind a fogyasztói piacon fellelhetők a még nem piaci, de a piacosabb gazdálkodás jelei. Ennek az a meghatározó oka, hogy a fogyasztói piac szűkül, így igényesebb lesz, azaz az ipari kínálat egy része a jelenlegi struktúrában nem talál vevőkre. Ma még a megye vállalatainak csak egy kisebb hányada ismerte fel az ebből adódó feladatokat, s ezt kifejezik intézkedéseik is, például a termelési szerkezet szélesítése, vagy a kapcsolatok bővítését megelőzően a korszerűbb technika, technológia alkalmazása, de beszélhetnénk az olcsóbb termékek . piacra kerüléséről is. A szakértői bizottság a vállalati piacépítést tekinti első számú stratégiai elemnek, a gazdálkodás továbbfejlesztésében. Úgy látjuk, a piac ismerete határozottságot, következetességet adhat a vezetői döntésekben. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy erősödjön a vállalatoknál a termelés marketing- szemlélete, növekedjen, illetve növekedhessen a minden piacra vonatkozó ismeretük. Ennek a kérdésnek a másik oldala, hogy mit tesz ezért a gazdaságirányítás? Úgy véljük, hogy nem eleget, Meggyőződésünk, hogy nem elég az automatizmusoktól várni a változást. A kormánynak feladata alaposan előkészített központi beavatkozásokkal hozzájárulni a monopolhelyzet felszámolásához, az újratermelési folyamatot zavaró, a költségeket növelő szervezetek végleges megszüntetéséhez, és nem ahhoz, hogy miközben megszűnik az egyik, helyette valamiféle háttérintézmény alakul. Olyanokra gondolunk itt, mint a termelőeszköz-kereskedelmi vállalatok, a trösztök megszüntetéséből kinőtt, lényegében funkció nélküli irodák, a vetőmagellátásban meglévő anomáliák. Bármilyen furcsán is hangzik, de meggyőződésünk, hogy felül kell vizsgálni a termelési rendszereket is, melyek egyre kevésbé az új termelési és tenyésztési technológiák hordozói.- Úgy véli Ön is, hogy többet beszélünk az elosztásról, mint a termelésről, az alapágazatokról?- Igén, nekem is ez a véleményem. Már utaltam arra, hogy mi azért vállalatban gondolkodva készítettük el az elemzésünket, mert meg vagyunk győződve arról, hogy ha a vállalati gazdálkodáseredményesség nem javul, ha annak nem teremtjük meg mindkét oldalú feltételeit, nem lesz mit elosztani. Stagnáló nemzeti jövedelem mellett egyszerűen lehetetlen megoldást találni a növekvő szociális feszültségekre. Nagyon lehangoló volt számomra az Országgyűlés legutóbbi ülésszakának ehhez kapcsolódó vitája. A képviselők nagy többsége természetesen a jogos feszültségekről, igényekről szólt, és azt szorgalmazta, hogy több pénz kerüljön az oktatásra, az egészségügyre, a kultúrára. Ennek érdekében a társadalmi szervek a honvédelem költségvetését alaposan megnyirbálták. Én á gondot nem ebben a „megnyirbálásban” látom, hanem abban, hogy ezt a pénzt, vagy legalábbis ennek egy részét nem az értéket termelő gazdaság valamely jól prosperáló ágazata kapta.- A bővülő - bár meglehetősen lassan bővülő - mozgásteret a megye vállalatai mennyire tudják kihasználni? Egyáltalán: akarják-e megtenni ezt a lépést, vagy sem? Ha nem, akkor vajon mi lehet ennek az oka?- Úgy látom, hogy a megye gazdálkodóinak többsége ma még olyan helyzetben van, hogy elodázhatja a nagyobb változtatásokkal járó gazdasági döntéseket. Azt hiszem, az a legfontosabb feladat, hogy minden gazdasági és politikai vezető tudatában legyen annak, hogy változtatni akkor kell, mert csak akkor lehet, amikor még olyanok a pozícióink, olyan a mögöttünk lévő gazdasági háttér, hogy a gazdasági kudarcot is belekalkulálhatjuk a változtatásokba. Hadd mondjak erre egy példát. A megye tőkés exportjában közismerten jelentős helyet foglal el és eredményes is a bérmunkakonstrukció. Súlyos gondnak tartjuk, hogy a megye iparvállalatainál nem találtunk egyetlen utalást sem arra, hogy ez a nyilvánvalóan a hazait meghaladó technika vagyis a bérmunkához kapott gépek, észközök a lehetséges ütemben honosodnának, és így aztán már a teljes termelésben a jelenleginél sokkal jobb feltételeket jelenthetnének. A mezőgazdaságban kicsit már más a helyet. Közismertek az elmúlt év természeti kárai, amelyek csak súlyosbították, hogy a gazdaságirányítás mind többet von el az ágazattól. Ennek ellenére a mezőgazda- sági üzemek túlnyomó többsége az eredménykiesést elsősorban pénztartalékaiból kívánja rendezni és nem például a takarmánykészleteinek a kiárusításából, vagy az állattartó telepeinek a felszámolásából. Azaz: a következő gazdasági év feltételeit nem gyengítik.- Milyen lehetőségeik vannak a gazdálkodó szervezeteknek arra, hogy összehangoltan föllépjenek a monopolhelyzetben lévő cégek ellen?- A monopolszervezetek eHen nem lehet összehangoltan fellépni. Az erre való buzdítás frázis, és a probléma elodázása. Az egyik gazdaságnak az egyik, a másiknak a másik monopolszervezettel van gondja. A vigén eljutnának oda, hogy létre kellene hozni egy olyan szervezetet, amely összehangolja a monopolszervezetek elleni fellépést. Még rá gondolni is rossz, hogy mi lenne ennek a következménye. Úgy tudom, hogy előkészületben van egy törvény, amely tiltja az ilyenfajta szerveződéseket. De mint utaltam rá, egyrészt a piacnak kell kivetni magából a nem odavaló szervezeteket, másrészt akkor, amikor a gazdaságirányításnak alapvető feladata a piacépítés, ebbe bele kell, hogy tartozzék a piacot korlátozó szervezetek működésének akár adminisztratív eszközökkel történő felszámolása is. Mondjuk meg őszintén: a gazdálkodók olyanfajta beavatkozást várnak, amely a jelenlegi gyakorlattól lényegesen eltér. D. VARGA M.
