Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-25 / 21. szám

2 “KÉPÚJSÁG 1989. január 25. Válságos helyzetben a bőripar (Folytatás az 1. oldalról) A rendkívül sokféle árfolyam és elszá­molási rendszer, az ezzel kapcsolatos hazai szabályozók állandó változása oda vezetett, hogy az egész bőripar deficites lett, de eddig a költségvetés pótolta a KGST-piacokon elszenvedett vesztesé­geket. Ma azonban a támogatások leépí­tésének korát éljük, és ez rendkívül ne­héz helyzetbe hozta vállalataink nagy ré­szét. Erről - véleményem szerint - alap­vetően nem a gyárak tehetnek, bár né­hány üzemben vezetési, döntési hibák is közrejátszottak a válság kialakulásá­ban. Sürgős szerkezetváltásra van szük­ség, be kell törni a tőkés piacokra. Nem­csak a termékszerkezet váltásáról, a mi­nőség javításáról van szó, láthatjuk nap mint nap a vállalatok szervezeti átalaku­lását, a decentralizálást, a gyáregységek önállósodását, részvénytársaságok, kft- k létrejöttét. így történt ez a két legsúlyo­sabb helyzetben levő vállalattal, a Buda­pesti Bőripari Vállalattal és a Minőségi Cipőgyárral is. Sajnos, a gazdasági szabályozórend­szerrel még most is gondok vannak. A bőrgyárakat arra ösztönzi, hogy a tő­kés piacokon értékesítsék termékeiket, ugyanakkor a cipőgyáraknak nem jut jó minőségű alapanyag. így a nyugatra dol­gozó cipőgyárak többsége csak bér­munkát végez, vagy minden alapanyag a megrendelőtől érkezik. Valamiféle közös érdekeltséget kellene kialakítani az alap­anyag- és késztermékgyártók között a tőkés exportban.- Milyen helyzetben van a bőriparon belül az ön által meglátogatott két gyár?- Négy bőrgyár van az országban. Ezek közül a pécsi jó eredménnyel zárta 1988-at, a debreceni szintén eredmé­nyes, de szerényebb mértékben, a buda­pesti pedig jelentős veszteséget köny­velhetett el. A Simontornyai Bőrgyár 1988-as adatait még nem ismerem, de úgy tudom, hogy „nullszaldós" lesz, vagy csekély veszteség várható. A Palota Bör- díszműgyár helyzete jobb, szép eredmé­nyeket értek el a tavalyi évben.- Várható hogy valamelyik gyárat fel kell számolni?- Nem. Én bízom abban, hogy szerke­zetátalakítással megoldhatók a jelenlegi problémák, bár ez nem fog áldozatok nélkül menni.- Az áldozatok feltehetőleg elbocsátott munkások lesznek. Mint szakszervezeti vezető elégedett-e a munkanélküli segé­lyezés jelenlegi rendszerével?- Magával a munkanélküliséggel nem vagyok elégedett. Meggyőződésem, hogy most kényszerűségből fel kell vál­lalnunk, de a szakszervezet hosszú távon nem nyugodhat bele a munkanélküliség intézményébe. Ha gazdaságunkban si­kerül végrehajtani a szerkezetátalakítást és leküzdeni a válságot, az állami vezetés feladata lesz a létbiztonság, a foglalkoz­tatottság biztosítása átképzéssel, köz­munkával, vagy egyéb módon. Hosszú távon a szakszervezet számára is csak egyetlen út járható; a szerkezetátalakítás segítése.- Milyen szervezeti változások várha­tók a szakszervezeten belül a hatéko­nyabb munka érdekében?- Mint tudjuk, az egész mozgalom szö­vetségi rendszerré alakul át az ágazati szakszervezetek és az SZMT-k részvéte­lével. A Bőripari Dolgozók Szakszerveze­te nem kíván szövetséggé válni, de ugyanakkor mi is szakmánként (bőrgyár­tás, cipőipar, bőrkonfekció) szeretnénk az érdekvédelmet megoldani. Úgy tűnik, hogy a tagság igénye szerint a titkárok tanácsa lesz a legfőbb irányító szervezet. De ami a legfontosabb: mindenképpen alulról építkezve szeretnénk a szervezeti átalakítást megoldani.-á­Iregszemcsén nem csökken a lakosság (Folytatás az 1. oldalról) járt Iregszemcsén. Tizenkét éve nem ke­rült sor hasonló találkozóra, így érthe­tően gazdag program várta a pártvezetőt. A község helyzetét, fejlesztési elképzelé­seit felvázoló ismertető után a Takar­mánytermesztési Kutatóintézetben vár­ták Péter Szigfridet. A kutatóintézet megyei és külföldi kap­csolatrendszerének hiányosságait, a jogi szabályozás hibáiból fakadó termelési nehézségeket feltáró tájékoztatás után Takács László igazgató a szakember- hiányról szólt. Hiába kínálnak ugyanis szolgálati lakást (négy is van), 5-6000 fo­rintos kezdőfizetést, a hamarosan nyug­díjba vonuló technikusok utánpótlása nem látszik biztosítottnak, pedig tíz-ti- zenkét érettségizet­tet is fel tudnának venni. A kvalifikált álláskeresőket nem vonzza a jó hírű, de vidéki intézet. Délután a pártbi­zottságon a tamási városi pb és a tér­ség alapszervezeti titkárainak részvé­telével kibővített ak­tívaülést tartottak. Piszker Ferenc, a községi pártbizott­ság titkárának vi­taindítója után többek között a pártélet demokratizálásáról, az új nemzeti köz- megegyezés tennivalóiról folyt az esz­mecsere. A megyei pártértekezlet össze­hívását a hozzászólók szerint a tagság nagyobb része nem tartja szükségesnek. A pártvitákról szóló kiadványt túl általá­nosnak ítélik meg, azt tartalommal kell megtölteni. A választásokkal kapcsolat­ban annak közvetlen formája mellett vok­solnak. A reform különböző értelmezését, a ta­nácsokkal, a különböző társadalmi szer­vekkel és az alternatív csoportokkal való kapcsolattartás módszereit is taglaló fel­szólalásában Péter Szigfrid a községi pártház sorsáról is beszélt. Elmondta, hogy az alacsony kihasz- náltságú épületet - ha a Központi Bizott­ság hozzájárul - eladják a termelőszö­vetkezetnek. A jelenleg egy személy - Piszker Ferenc - által ellátott termelőszö­vetkezeti alapszervezeti és községi párt­bizottsági titkári funkciót a jövőben ketté­választják. Földrengések kronológiája A tadzsikisztáni földrengés ismét szo­morú aktualitást ad a történelem leg­pusztítóbb földrengései felidézésének. A négy legsúlyosabb (százezernél több halálos áldozatot követelő) földrengés a Távol-Keleten volt. Az áldozatok számának sorrendjében:- 1556-ban a kinai Sanhsziban 330 ezer ember vesztette életét,- 1976. július 28-án a Richter-skála szerint 7,8-as erősségű földrengés szin­te a földdel tette egyenlővé Észak-Kelet- Kína Tangsan városát, 240 ezren haltak meg,- 1920-ban a kínai Csiangszu tarto­mányban 180 ezer halottja volt a földren­gésnek,- 1923 szeptemberében a Tokió kör­nyéki földrengés több mint százezer em­ber életét oltotta ki, Az utóbbi húsz év több mint ezer áldo­zatot követelő földrengései:- 1968. augusztus: körülbelül 12 ezer ember halt meg az Irán északkeleti ré­szén levő Kurasanban,- 1970. március: több mint ezeregy- százan meghaltak Törökország Gediz nevű városában. A település csaknem teljesen lerombolódott,- 1970. május: hetvenezer ember pusztult el és hatszázezren váltak hajlék­talanná Peruban, amikor az ország észa­ki részén található Yungay üdülővárost és környékét hatalmas földrengés rázta meg, közvetlenül utána az egész várost lavina temette be,- 1976. február: Guatemalavárostól északra a Richter-skála szerinti 7,5-ös erősségű földrengés után 320 kilométer hosszú, 2,5 méter széles és 3 méter mély hasadék keletkezett, a katasztrófában 23 ezren vesztették életüket,- 1976. augusztus: a Fülöp-szigetek- hez tartozó Mindanao-szigeten 8 ezren haltak meg, amikor egy földrengést kö­vetően hatméteres szökőár borította el a szigetet, 150 ezren hajléktalanná váltak,- 1976. november: Törökországban a Van-tó környékén négyezren haltak meg egy földrengés során,- 1977. március: a Bukarestet és kör­nyékét ért földrengés 1500 áldozatot kö­vetelt, tizenegy ezren megsebesültek, és a város súlyos károkat szenvedett,- 1978. szeptember: a Richter-skála szerint 7,7-es erősségű rengés rázta meg az iráni Tabas városát, az első nagy rengés és az azt követő utórezgések so­rán huszonöt ezer ember halt meg,- 1980. október: az algériai fővárostól 160 kilométerrel délnyugatra levő El Asz­nám százezres városában 4500 ember halt meg,- 1980. november: a Dél-Olaszorszá- got sújtó földrengés központja Nápoly közelében volt, az áldozatok száma 4800,- 1982. december 13.: Észak-Jemen Dhamar tartományában háromezren vesztették életüket,- 1983. október: a törökországi Pasin- lerben háromezren haltak meg,-1985. szeptember 19.: a Richter-skála szerint 8,1 -es erősségű mexikóvárosi föld­rengés több mint tízezer halálos áldozatot követelt, és hatalmas pusztítást végzett,- 1986. október 10.: San Salvadorban a 7,5 erősségű rengés következtében 1500-an meghaltak, húszezren megse­besültek és háromszázezren hajlékta­lanná váltak,- 1988. november 6.: Kina Jünnan tar­tományában ezer ember meghalt és négyezer megsebesült a 7,6-os erőssé­gű földrengés során, félmillió ember vált hajléktalanná,- 1988. december 7.: Leninakan volt az epicentruma az örményországi, a Mercali-skála szerint 8-as erősségű földrengésnek, a halálos áldozatok szá­ma a hivatalos adatok szerint 28 ezer; le­galább félmillióan maradtak hajléktala­nok, a földrengés eltüntette a föld színé­ről Spitak városát,- 1989. január 23.: az örményországi romeltakarítás még távolról sem fejező­dött be, amikor a nem túl távoli Tádzsi­kisztánt sújtotta 7-es erősségű földren­gés. A kronológia készítésének időpont­jában még nem álltak rendelkezésre pontos adatok a pusztulásról; a halottak számát ezer körűire tették. Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) lyamatok bemutatásával, azok követke­zetes értékelésével, a múlt tapasztalatai­nak elmélyült elemzésével a szocializ­mus megújítását szolgálja a folyóirat. A testület a Népszabadág szerkesztő- bizottságának jelentése alapján megál­lapította, hogy a Népszabadság az MSZMP központi lapjaként az elmúlt évti­zedekben alapvetően betöltötte szere­pét, a párt politikáját elkötelezetten, szakszerűen képviselte. Az országban történt változásokkal szoros összefüg­gésben azonban az utóbbi években a lap struktúrája megmerevedett, stílusa elnehezült. A Népszabadságnak a párt politikáját, céljait, értékrendjét követke­zetesen képviselő, mindenkor vitakész, és széles néprétegeket meggyőzni ké­pes politikai tömeglappá kell válnia. A Politikai Bizottság úgy határozott, hogy a nyilvánossággal összefüggő mindkét előterjesztést a Központi Bizott­ság vitaanyagául javasolja. A testület szükségesnek tartja a párton belüli tájékoztatási rendszer megújítását, azt, hogy a párttagok és pártszervek, va­lamint a pártszervezetek folyamatosan tájékozottak legyenek az MSZMP testü­letéinek döntéseit megelőző elgondolá­sokról és a határozatokról. Ezért olyan belső tájékoztatási rendszert kell kialakí­tani, amely biztosítja a párt szervezetei­nek és testületéinek hatékony működé­sét, és minden fontos pártpolitikai infor­mációt eljuttat az MSZMP valamennyi tagjához, vezető szerveihez. A Politikai Bizottság megvitatta a társa­dalmi szervezetek múlt évi nemzetközi tevékenységéről szóló tájékoztatót. Meg­állapította, hogy munkájukkal hozzájá­rultak a társadalmi és gazdasági kibon­takozást célzó törekvéseink nemzetközi hátterének kedvező megteremtéséhez. További eredményes tevékenységük számára új feltételeket teremt az egyesü­lési törvény. A testületnek az az állás­pontja, hogy az MSZMP, a kormány és a társadalmi szervezetek közötti kapcsola­tokat a nemzetközi területen is új alapok­ra kell helyezni. A Politikai Bizottság az 1989-re terve­zett felső szintű tárgyalásokkal kapcso­latban megállapította, hogy - ésszerű takarékosság jegyében, a kedvező nem­zetközi feltételekre is alapozva - hazánk­nak továbbra is aktív, kezdeményező magatartást kell tanúsítania, amely elő­segítheti az ország nemzetközi tekinté­lyének megőrzését, és hozzájárulhat Eu­rópa új arculatának kialakításához. A testület az agrárpolitika megújításá­nak koncepciójáról beterjesztett javas­latot közbülső jelentésként fogadta el, s javasolja a soron következő központi bi­zottsági ülés napirendjére. Egyetértett azzal, hogy a Központi Bizottság ülése után kerüljön sor az érdekelt társadalmi, érdekképviseleti és tudományos szerve­zetek bevonásával széles körű vitára, s a KB ennek figyelembevételével alakítsa ki a párt végleges agrárpolitikai koncep­cióját. A párt 1989. évi költségvetéséről szóló előterjesztést a Politikai Bizottság megvi­tatta és jóváhagyta. A bevételek összegét - az állami költségvetéssel együtt - 2 mil­liárd 667 millió forintban, a kiadásokét pedig 3 milliárd 229 millió forintban álla­pította meg. A hiány 562 millió forint. Ezt önerőből kell ellensúlyozni. A pénzügyi helyzetre való tekintettel a pártszerveknek műkö­dési és fenntartási kiadásaikat tovább kell mérsékelniük, - bevételeiket pedig növelniük, mégpedig a helyi lehetőségek jobb és eredményesebb hasznosításá­val, új vállalkozásokkal. A Politikai Bizottság foglalkozott az Új Márciusi Front felhívásával kapcsolatos pártálláspont kialakításának szükséges­ségével, s úgy döntött, hogy erre vonat­kozó javaslatát a Központi Bizottság so­ron következő ülése elé terjeszti. A Politikai Bizottság a Központi Bizott­ság ülését február 20-21 -éré hívta össze. A testület végül hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben is döntött. A demokratizálódás nélkülözhetetlen feltétele a politikai nyilvánosság Még tartott a Politikai Bizottság ülése, amikor Kimmel Emil, a párt szóvivőhe­lyettese, Kovács Imre, a KB gazdaság- és szociálpolitikai osztályának vezetője, valamint Farkas Gyula, a párt gazdálko­dási osztályának alosztályvezetője tájé­koztatta az újságírókat a napirenden sze­replő témákról. Kimmel Emil elöljáróban elmondta: az országos pártértekezlet óta immár negyedik alkalommal tárgyalt a testület a nyilvánosság témaköréről, amelyről az átfogó viták, a kiérlelődő vé­lemények megfogalmazása után a KB egy soron következő ülése elé készít elő­terjesztést. A Politikai Bizottság megálla­pította, hogy a politikai nyilvánosság fó­rumain a párt által elhatározott változá­sok zajlanak annak felismeréseként, hogy a politikai intézményrendszer de­mokratizálódásának nélkülözhetetlen feltétele a politikai nyilvánosság és a tá­jékoztatás reform értékű megújítása. A Politikai Bizottság foglalkozott a párt belső nyilvánosságának megújításával. Ennek kapcsán szó esett arról is, hogy az anyagi lehetőségektől függően meg kell szervezni a párt kőzvéleménykutató részlegét. Ezután Kovács Imre az agrárpolitikai koncepcióval kapcsolatos PB-vitáról adott tájékoztatót. Ütalt arra, hogy a Köz­ponti Bizottság 1978 márciusában tár­gyalta a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar helyzetét. Az agrárpolitikában most megújulásra van szükség, ezért kerül most ismét a KB elé ez a kérdés. Emlé­keztetett arra, hogy az MSZMP olyan helyzetet teremtett, amelyben a mező- gazdaság, illetve az élelmiszeripar fejlő­dése révén önmaga tudta kitermelni a parasztság boldogulásához szükséges anyagi alapokat. Elemezte az ágazat fej­lődését, kiemelve a hetvenes évek ered­ményeit, közöttük az élelmiszerexport rendszeressé válását. Szólt arról, hogy az előterjesztés foglalkozik az agrárpoli­tikai gyakorlat hibáival is. Ezek következ­ményeiként említette a tagok elidegene­dését a szövetkezettől, a mezőgazdaság fejlesztésének aránytalanságait, s hogy a túlzott mennyiségi fejlesztéssel szemben kevesebb figyelmet szenteltek a minő­ségnek. Hozzátette: a hibás lépések nem kér- döjelezhetik meg az ágazat egészének pozitív fejlődését, de tanulságul szol­gálhatnak abban a tekintetben, hogy a következőkben hogyan foglalkozzon a párt az agrárpolitikával, a mezőgazda­ság, az élelmiszeripar kérdéseivel. A Politikai Bizottság megerősítette, hogy az agrár-, ezen belül az élelmiszer- termelés továbbra is stratégiai fontossá­gú lesz a magyar gazdaságban. Minde­nekelőtt a hazai lakosság ellátása miatt továbbra is jó színvonalú, egyre inkább differenciált, az igényekhez alkalmazko­dó ellátást kell biztosítani, s a verseny­helyzetet tudomásul véve törekedni kell az élelmiszer-exportőr pozíció megtartá­sára is. Mindehhez nagyobb önállóság­ra, mozgástérre, többszektorúságra, az esélyegyenlőség biztosítására van szük­ség. Kovács Imre kifejtette meggyőződé­sét, hogy a nagyüzemek döntő többsége a versenyhelyzetben is meg tud felelni a követelményeknek. Hozzátette: ahhoz, hogy az ágazat boldogulhasson, megfe­lelően kell alakítani a közgazdasági felté­telrendszert. Szó volt az ülésen a mezőgazdaság kormányzati irányításáról és az érdek- képviseletről is. Megállapították: a kor­mányzatnak olyan helyzetet kell teremte­nie, hogy a termelő szervezetek alkal­mazkodni tudjanak a piaci követelmé­nyekhez, az ágazatok részére azonos fel­tételeket kell biztosítani. Arra van szük­ség, hogy a TOT, a területi szövetségek, az ágazati szakszervezetek, a Gazdasági Kamara bizonyos testületéi amelyek egyránt ellátnak érdekképviseleti felada­tokat, markánsan képviseljék a tényle­ges érdekeket. Pártolni kell azokat a tö­rekvéseket, amelyek új típusú érdekkép­viseleti szervek, például egy mezőgazda- sági kamara vagy az egy-egy ágazat ér­dekképviseletét ellátó úgynevezett szak­mai szövetségek létrehozását szorgal­mazzák. A Politikai Bizottság úgy foglalt állást, hogy a koncepciótervezetet a vitá­ban elhangzottak szerint pontosítani kell, s első olvasatra a Központi Bizottság februári ülésén terjesztik elő. A párt veze­tő testületé nem szakmai részkérdések­ben kíván állást foglalni, hanem egy ag­rárpolitika elveit hagyja jóvá, s felkéri a kormányzatot a konkrét agrárpolitika ki­dolgozására. Farkas Gyula arról tájékoztatta az új­ságírókat, hogy a Politikai Bizottság elfo­gadta az MSZMP 1989. évi költségveté­sét. Felhívta a figyelmet arra, hogy ennek ismertetése mutatja: a párt e témáról is tájékoztatni kívánja a közvéleményt. Mini termékbemutató a kutatóintézetben

Next

/
Thumbnails
Contents