Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-24 / 20. szám

4 ^fepÜJSÄG 1989. január 24. Változik a felsőoktatási felvételi vizsgák rendszere Bizonyára sokakat érdekel, mi változik az idén a felsőoktatási fel­vételi vizsgarendszerben. A felvéte­lire készülő fiatalok több hete tanul­mányozhatják a számos változást is tartalmazó Felvételi tájékoztatót, de kaphatók már az új jelentkezési nyomtatványok is. Ezekből tudjuk meg: A pályázók - néhány kivételtől, például a művészeti főiskoláktól elte­kintve - jelentkezési lapjukat csak egy felsőoktatási intézménybe ad­hatják be. Ugyanakkor megjelölhet­nek két másik intézményt is - ha azok vizsgatárgyai azonosak aho­vá automatikusan kérhetik átjelent­kezésüket. A január 1-jén életbe lépett új fel­vételi jogszabályról független a most körvonalazódó, egyetemeket és kö­zépiskolákat 1990-94-től érintő re­formelképzelésektől, egyes elemei­ben már a koncepció felé mutat. Nö­veli az intézmények saját hatáskörét, melyek maguk dönthetik el, hogy a tantárgyi, alkalmassági, gyakorlati vizsgák milyen kombinációját hatá­rozzák meg, milyen változásokat ve­zetnek be a vizsgatárgyak, követel­ményrendszer tekintetében. E vál­toztatásokat a tantárgyak esetében Vannak korok, amelyek különösen nagy, mesterségesen felnövelt ran­got adnak mindenfajta változásnak és változtatásnak - majd mindennek az antitéziseként az állandóság, a masszív értékek hirdetőinek a hang­ja is felerősödik. A felvilágosodás ko­rát a szellem végtelen önbizalma jel­lemzi, s a szellem, a gondolkodás már-már maga a változás: Montes­quieu, Diderot, Voltaire, majd már a preromantikát előkészítő Rousseau talán nem is sejtették, hogy eszméik­kel, a tiszta ész hűvös logikájával vagy az ismeretelméleti szenzualiz- mussal társadalmi földrengéseket is előkészítenek. A rádió vasárnap délutáni adása a háromszáz éve született államjo­gász, gondolkodó, Montesquieu (1689-1755) munkásságát, a felvilá­azonban legalább két, az alkalmas- sági, illetve gyakorlati vizsga tekinte­tében legalább egy évvel az alkalma­zás előtt közzé kell tenni. Az átjelentkezést csak oda lehet kérni, ahol a korábbi egy helyett mindkét vizsgatárgy azonos, és a je­lölt eleget tesz az intézmények meg­szabta, a tájékoztatóban meghirde­tett egyéb speciális átjelentkezési feltételeknek. (Ha ezeket a feltétele­ket nem tartja be a pályázó, átjelent­kezését nem veszik figyelembe.) Utólagos átjelentkezésre nincs mód. Ha viszont eleget tett a speciális fel­tételeknek, és elérte a megjelölt in­tézmények valamelyikében a felvé­telihez szükséges pontszámot, az in­tézmény köteles őt felvenni. A korábbi kedvezmények és pre­ferenciák 1989-től megszűnnek. Az intézmények idén olyan felvételi irányszámokkal dolgoznak, ame­lyektől lefelé és fölfelé is eltérhetnek. A minisztérium költségvetéséből mintegy 10 százalékos hallgatói lét­számemelést tud biztosítani. Az egyetemek, főiskolák a tavalyihoz vi­szonyítva mintegy 7-8 százalékkal tudják hallgatóik létszámát bővíteni. A ponthatárokat július első hetében a gosodás oly gazdag eszmekörét vil­lantja fel. A visszatekintés csak kós- tolónyi, a francia gondolkodó prózai művének, az Igaz történetnek rádiós adaptációját - a vándor lélek és Ara­bella párbeszédét - Gálvölgyi János és Miklósy Judit tolmácsolásában hallhattuk. A Perzsa levelek, a Törvé­nyek szelleme valamint más vallási és erkölcsi példázatok nagy tudású szerzője hasonlóan az abban az idő­ben divatossá vált szellemi művele­tekhez - gondoljunk Candide-ra vagy Gulliverre - hősét különböző korok emberalakjaiba költözteti. Emlékeztet ez a lélekvándoroltatás Madáchéra is, csak ez könnyed, he­lyenként frivol utazás, tehát ízig-vérig franciás, s aki az idő kútjába dobott alakváltozatokat megéli, ezúttal csak egy szegény borbélylegény. Magyar Hírlapban is közzéteszik. A felvételi bizottságok július 15-ig dön­tenek majd a felvételekről. A fellebbezésekről: az írásbeli vizsga után a jelölt betekinthet kijaví­tott dolgozatába, szóbeli után is megismerheti elért pontszámait. Ha úgy érzi, hogy szabálytalanul jártak el vele szemben, legkésőbb a bete­kintést követő második munkana­pon tehet észrevételt írásban az in­tézmény vezetőjéhez, amit három napon belül ki kell vizsgálni. A felvé­teli döntés után már nem lehet felleb­bezni, illetőleg csak a felvétellel kap­csolatos jogszabályok megsértése esetén lehet az elutasító határozat kézhezvételétől számított nyolc na­pon belül, legkésőbb július 28-ig. A pontszámítási rendszer alapve­tően nem változik. De ezután nem ve­hetők fel azok, akik a felvételi vizsgán nem érik el a 30 pontot, illetve össz- pontszámban a 70-et. A változásokat a tájékoztatón kívül a Jelentkezési levél is tartalmazza, amit valamennyi középiskolába eljut­tatnak, illetve az érdekeltek a felvételi behívóhoz mellékelve megkapnák. A jelentkezések határideje: már­cius 1. Egyenesen a rovarvilágból indul, hogy végül elefántbőrből bújjon át az emberébe, nem sok szerencsével. Emberként azután többnyire pórul jár - felakasztják, azután rossz költő vagy boldogtalan eunuch, szeren­csejátékos vagy gyönyörű nőért epedő torzszülött lesz. Megannyi különböző, de emberi- hatalmi gyarlóságaink összegyűjté­sére alkalmas optika, s mi több, torz tükör az udvar „lelket kikezdő” puha­ságáról, Montesquieu egyik kedvenc témájáról; a hatalom dekadenciájá­ról. Gálvölgyi János számára igazán testhezálló szerep. Ironizálásra olyannyira alkalmas egyéniségéből most ugyan csak a hangja alapján bizonyosodhatunk meg. Turián György rendezését, dramaturgiai munkáját a téma kiválasztásán túl a jól összefogott, a kíváncsiságunkat is ébren tartó, dinamikus előadás is dicséri. Talán ez is a nagy francia sugallata.- br ­Rádió Á tváltozások Weöres Sándor: Halotti énekek- Jövel, tökéletes ­Jövel, tökéletes homály! becézve ringass, jó szülém. Bevégeztem már tisztemet, hű voltam szent hitem szerint. Vedd vissza dermedt kezemet, mi ölt, munkált, imádkozott. Vedd vissza lábamat: vele tapostam tarka útjaid. Tartottam asszonyt, gyermeket: parancsodat követtem én. Mit kölcsönadtál: testemet kamatosán megadhatom. Évente lombot vált az ág, a gally-fészek gólyát cserél s míg engem elfelednek, a nevemmel fut száz nemzedék. Emlékem elhull, mint a könny, de az esemény szőttese megőrzi voltom bélyegét, mint őskagylót a sziklaszál. Weöres Sándor Kossuth-díjas költő, író, műfordító, hosszan tar­tó, súlyos betegség után január 22-én, életének 76. évében el­hunyt. Temetéséről később intézkednek. Művelődési Minisztérium, Magyar írók Szövetsége, Magyar Pen Club, Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja. Salvador Dali meghalt * Életének 85. évében tegnap elhunyt Sal­vador Dali világhírű spanyol festőmű­vész. Halálát tüdőgyulladás okozta - kö­zölte a kezelőorvosa. * Tévénapló Nemzedékek A TV2 semmitmondó című műso­rában (Szimultán) okos vita is kiala­kulhatott volna, mert a téma érde­kes, a résztvevőknek is lenne mit mondaniuk, a vita mégis elmarad, mindenki beéri a puszta tényekkel. A nemzedékekről van szó, szemben­állásukról és együttműködésükről, ami mostanában különösen élesen vetődik fel, pedig a kérdés nem mai, már a görög mitológia kezdetén is apák és fiúk harca áll: Uranosz félti hatalmát fiától, Kronosztól, ez pedig az ő fiától, a végül diadalmaskodó Zeusztól. A modern lélektan nevet is adott az ifjonti indulatnak, a „Gegen- vatertrieb” ha nagyon leegyszerűsít­jük, az élni akarás ösztöne, s azt je­lenti, hogy a fiák, illetve a fiatalok mielőbb szeretnének túladni az apá­kon, az öregeken. A kérdés egyszerű is, meg nem is. A makacs és nemegyszer érdemte­len öregek gyakran valóban a fiata­lok útjában állnak, erről a mai ifjú nemzedéknek bőségesen vannak tapasztalatai, csak így pontatlan ma­ga a kérdésfeltevés, mert érték és érdem nem kizárólag a fiatalság sa­játja. Vannak buta, szenilis öregek is, bár aki hetvenéves korában nehéz felfogású, valószínűleg húszévesen sem volt lángész. Irodalmi példát idézve: az öreg Arany sokkal jobb költő, mint a fiatal Reviczky, ami vi­szont megint csak nem jelenti azt, hogy minden hatalmat az öregeknek kell adni. Ma legkevésbé, mert a leköszönt, illetve leváltott „nagy" nemzedék ahelyett, hogy kitüntette volna ma­gát, csődbe vitte az országot, s a te­hetséges új nemzedéknek előbb jó­vá kell tennie azokat a hibákat, ame­lyeket az előttük járóknak el sem kel­lett volna követniük. Nos, lett volna miről szót váltani, de valahogy a lényeg illant el, mert itt az idő múlása feletti búsongás épp­úgy nem segít, mint az indokolatlan jogok követelése. Az életkor mindig állapot, biztos recept pedig semmire nincs. Viszont, aki az értékeket ta­gadja, fölöslegesen és a saját kárára is, a jövő ellen lázad. Két egyfelvonásos Bácher Mihály két egyfelvonáso- sát láttuk a Kortársaink képernyője című sorozatban. Az Oszkár című Udvaros Dorottya monológja, néha a szenvedély forróságával, máskor unalomba hajlóan fáradtan. A képlet nagyon is ismert: a fiatal nő magára marad egy gyerekkel, a nagynénié­vel és egy kutyával, ő az a bizonyos Oszkár. A lakás a nagynénié, ezért kell eltartania, épp úgy mint a válás után nála maradt gyereket, pénze alig van, pedig feltehetően jól kép­zett, hisz műszaki fordításokból él. Állókép, egy állapot rajza, az ifjú hölgyről csak annyit tudunk meg, amennyit életének keretei árulnak el, s végtére azt sem tudjuk meg, hogy szánnunk kell-e, együtléreznünk minden vonzalmával, vagy nyugod­tan közömbösek maradhatunk, mert sorsából hiányzik mindén olyan elem, ami a katarzishoz vezetne. A másik darab, a New York-i páros izgalmasabb, s Törőcsik Mari és Mensáros László ott is fel tudja izzí­tani, ahol a szöveg erre kisebb lehe­tőséget ad. A szituáció valóban drá­mai: az idős házaspár a sikertelen élet után, a művészi kudarc keserű­ségével zárkózik rögeszméibe, s a romlásnak ebben az alvilágában nem jó semmi, mint Kosztolányi ver­sében, „nem jó a nem, s nem az igen”. Két jeles művész vergődik a lehe­tetlenné vált élet hálójában, s tragé­diájukat az jelenti, hogy felmentést sem várhatnak senkitől. Bacher itt igazi írói kvalitásokat mutat fel, a szürrealista elemek pon­tosan illeszkednek a szörnyű való­sághoz, s most már az emlékek is csak arra valók, hogy szemrehá­nyóan idézzék az értelmetlen múltat. A magyar nyelv körül Romlik szép magyar nyelvünk, a tévében is, pedig a nyelvművelés el­ső számú műhelyének kellene len­nie, amelynek naponta milliókkal van kapcsolata. Csak néhány feltűnő példa az elmúlt egy-két hétből: A jó szándék is szolgálhat rossz célt. Az ikes igék nyelvünk ékessé­gei, csak meg kellene tanulni hasz­nálatukat. Az „eszek-iszok” elég ál­talános, de a minap a buzgalom ezt mondatta az egyik bemondóval: -... ahhoz, hogy megindulhassék... " ami legalábbis túlbuzgalom, mert a megindul nem ikes ige, hisz nem mondhatjuk, hogy „megindulik". A szavak jelentése körül is sok a bizonytalanság. „Feneketlen erdő” egyszerűen nincs, kútra vagy tóra il­lik a jelző, a nagyságrend pedig di­vatos szó lett, használata hovato­vább értelmetlen. Mekkora a tízezer forintos nagyságrend? Egyszerűen arról van szó, hogy valami ennyibe kerül, fölösleges így fontoskodni. Az igekötőkkel is sok a félreértés. Ho­gyan lehet egy műsorszámot „fel­konferálni”? Az „oda" is fölösleges igekötővé lépett elő, bár lehet odaadni, odamenni, sőt odafigyelni is, de a gyakori fordulat, hogy „érde­mes arra odafigyelni" akkor is zava­ros, ha nem is oda, a távolba, hanem ide, napi gondjainkra kellene felhívni a figyelmet. A szekszárdi postán láttuk az út­mutató feliratot: pénzbe- és kifize­tés, ahol a rag és kötőjel helyet cse­rélt, egy naponta elhangzó versike pedig így hangzik a tévében: Pénzé­vel érvelünk,/ többet ér velünk - amihez csak azt tehetjük hozzá, hogy még többet ért volna megszá­molni a szótagokat, egy ilyen sze­rencsés rím esetében ugyanis (ér­velünk - ér velünk) kár a zörgő so­rért. Igaz, lapunkban is így olvashat­tuk az ismert rigmust: Ha megcsor­dul a Vince / tele lesz a pince, pedig az ismeretlen rigmusszerző nyilván nem volt botfülű, hogy így mondta vol­na, bár ebben az esetben a sajtóhiba gyakori ténye is fennforoghat Tehát több figyelmet a nyelvre, tévében, fel­iratokban, de a reklámversikékben is, mert ugyan pénzzel élünk, de nyel­vünkben is. CSÁNYI LÁSZLÓ A lievardi öv Megjelenik a képernyőn egy so­sem látott fiatalember és sosem hal­lott dolgokról beszél. Mindez az el­múlt pénteken történik a tv 1 -es mű­sorában, mindössze húsz percig, bebizonyítva azt, hogy kurta idő alatt is lehet sokat mondani. Ismétlés for­májában, mert a rövid ismeretter­jesztő film az volt, de aki az első alka­lommal nem látta - mint sokakkal együtt jómagam -, az így is okulha­tott belőle. Várkonyi Nándor jutott eszembe és Szíriát oszlopai arról, hogy egy baltikumi övgyűjtemény motívumaiból miként lehet eljutni az emberiség jelképrendszerének el­tűnt évezredek homályába vesző múltjáig. Jelekig, melyek aligha vé­letlenül ismétlődnek Peruban, Thai- földön, a Baltikumban vagy éppen­séggel Skóciában. Persze szemre csak tarkának tűnő, részleteikben ki- elemezhetetlen motívumok sokféle­ségéhez mely részletek változatai ismétlődésének megismeréséhez számítógépre volt szükség, a jövő már jelenben is köztünk lévő mun­kaeszközére, melynek használatá­ban (ezt egy másik adásból tudom) épp úgy egyre messzebb kerülünk a ránk sosem szívesen várakozó világ- színvonaltól, mint az élet annyi más területén. Elgondolkodtató műsor volt, örülök, hogy ismételték.... O. I.

Next

/
Thumbnails
Contents