Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-23 / 19. szám
1989. január 23. NÉPÚJSÁG 3 (Folytatás az 1. oldalról.) A Szekszárdi Húsipari Vállalat közgazda- sági igazgatóhelyettesétől, Waffenschmidt Jánostól kérdeztük: mennyibe kerül a vállalatnál annak a párizsinak az előállítása, amelyet január 9-től kilónként 100 forintért árusítanak a boltokban. Mint megtudtuk: az idei ár kalkulációját nem a vállalatok készítették, hanem a húsipari központ. Ehhez a vállalatok csupán adatokat szolgáltattak, amely kiterjedt minden olyan költségtényezőre, amely a vállalatnál fölmerül, s amely 1989-ben a várható változásokat is takarja. Az árban benne foglaltatnak a szabályozóváltozások következményei, a társadalombiztosítási járulék növekedése, de nem látható előre az import anyagok áremelkedése, vagy például az árfolyamváltozás. A húsipari vállalat árkalkulációja abból indul, hogy mennyi az élőállat felvásárlási ára. A párizsiban sertés és marha színhús, gyártási szalonna van, 24 százaléka viz, pénzbe kerülnek a fűszerek, valamint a bél, amibe töltik Egy kiló parizer önköltsége a elmúlt év első három negyedévében 51 forint volt. A 88 forintos fogyasztói árhoz 78 forint termelési ár tartozott, tehát ennyit, 78 forintot kapott egy kiló áruért a vállalat. A fennmaradó tíz forint addig rakódott az árura, amíg a szállítókon, kereskedőkön keresztül az üzletek hűtőpolcaira nem került. Az önköltségi ár tehát tavaly az év első három negyedévében 51 forint volt, de az áru előállításához energia is kell, fenn kell tartani az üzemet, kifizetni a dolgozók az adminisztrátorok bérét, javítani kell a gépeket - ezt összefoglaló néven fel nem osztott költségeknek nevezik -, ami tavaly egy kiló párizsi esetében 13 forintot tett ki. Összesen ez 64 forint, tehát a vállalat nyeresége - mert a termelési ár kilónként 78 forint volt - egy kiló párizsin 14 forint lett. Ez nem kevés, a húsipari termékek előállítása ma Magyarországon - s Szekszárdon ezt a terméket jó alapanyagból, kedvező feltételek között állítják elő - nyereséges. A nyereség azonban változó: az olasz szalámi jövedelmezősége már korántsem ilyen kedvező, 6 forint az egy kilón elérhető nyereség. Mi a helyzet az idén? Egyértelműen emelkedik a vállalatnál az alapanyagköltség: egy kiló párizsi esetében 63 forint. A fel nem osztott költségek összege 16 forint ötven fillér, a vállalat tehát egy kiló parizert 79 forint ötven fillérért állít elő. A termelői ár 89 forint 60 fillér, így könnyen kiszámítható, hogy idén tíz forint lesz a vállalat nyeresége egy kiló panzeren. A termékekben a legnagyobb költséget az élőállat felvásárlási árának a növekedése jelenti. Idén egy kiló sertéshús kilónkénti felvásárlási átlagára 52 forint - 4 forint-négy forint 50 fillérrel több, mint tavaly volt. A szarvasmarha felvásárlási ára 65 forint lett kilónként, azért, mert a termelőnek adott kilónkénti hét forintos ártámogatás megszűnt, s ezt most a felvásárlóknak tehát a húsipari vállalatoknak kell kifizetniük. így alakul tehát egy áru ára a vállalatnál, valamint a vállalaton kívüli szállítással, kereskedelemmel foglalkozó szférában. Adrá- gább áruféleségek iránt - mint azt a tavalyi húsáremelések után kimutatták - csökken a kereslet. A kínálat nagyobb lesz, mint a kereslet, különösen az olcsóbb felvágottakat, a tepertőt, a lecsókolbászt, a disznósajtot, a májaskészítményeket veszik a boltokban a vásárlók. A kereslet-visszaesés egyértelműen a színhúsoknál tapasztalható, fogy viszont az olcsóbb hús: a fej, a farok, a bordacsont. Lassan a karaj, és a comb lesz az eladhatatlan termék. Az, hogy a vállalat olcsóbb húskészítményekből is eleget gyártson a kereskedelem igénye, hisz a bolt választékot akar kínálni a vevőinek. Ma a Szekszárdi Húsipari Vállalat összes eladott húskészítményeinek a 70 százalékát az olcsóbb termékek jelentik. S hogy mi az olcsó, és mi a drága? A mércét mindig a párizsi jelentette, ami a mindenkori áránál kevesebbe került az számított olcsó, ami pedig többe, az drágább terméknek. A párizsi ára most január 9-től kilónként száz forintba kerül, tehát a mérce ma pontosan száz forint. D. VARGA MÁRTA Megszámolták az állatokat A legutolsó reprezentatív állatszámláláskor, az elmúlt év végén 80,9 ezer szarvas- marha és 513,8 ezer sertés volt Tolna megyében. A szarvasmarha-állomány az egy évvel korábbinál ugyan 1400-zal több volt, de a 80-as évek első feléhez hasonlítva alacsonynak mondható: a kiemelkedő 1983. év végétől például 8700-zal, közel 10 százalékkal kevesebb. A tartási kedv további csökkenésére lehet következtetni a tehénállomány alakulásából: a 28 ezres év végi létszám 1980 óta a legalacsonyabb. Az elmúlt egy év alatt a nagyüzemek és a kistermelők is csökkentették a tehénállományukat, együttesen 1,2 százalékkal. A sertések száma 17 ezerrel - 3,4 százalékkal - több volt, mint 1987. év végén. A növekedés különösen szembetűnő a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, több mint 9 százalék. A kistermelőknél minimális mértékben nőtt a sertéslétszám. Az állomány ilyen arányú változásában közrejátszott, hogy a felvásárlási árak idei emelése miatt 1988 utolsó hónapjaiban kevesebb hízósertést értékesítettek, ugyanakkor a kistermelőknél a saját célra történt vágások száma a húsáremelkedéssel összefüggésben nőtt. Az anyakocalétszám a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben 11 százalékkal több volt, mint az előző év végén, az állami gazdaságokban és a kistermelőknél lényegesen kevesebb: összességében kismértékben, mintegy 400-zal csökkent. A sertéstartásnak nem kedvez a tavalyi gyenge kukoricatermés, sem a takarmánytápok magas ára. Ezek hatása az állomány alakulására az év folyamán mutatkozik majd meg. - d Három ház a völgyben Tuskós most tuskós (Folytatás az 1. oldalról.)- A tanácstól nem kértek segélyt?- Azért kérdi, mert cigány vagyok? A családomban senki sem ment még ilyen kéréssel. Én is szégyellném magam. A férjem magyar, csak azt kértük, hogy a tehót ne kelljen fizetni. Megígérték, de aztán mégis lefogták. Tudja, fizetném én is azt, ha itt nálunk is látnám a hasznát. Ide esőbe nem tud bejönni a mentő. Út kellene. Harmincnyolc Takaros kis ház áll a Tuskós 38. szám alatt. Inkább hétvéginek tűnik, mint állandó lakásnak. A fenyőfák között gyerek- hinta. A köszönésre idősebb asszony közeledik.- Kőmíves Józsefné vagyok, tessék beljebb jönni, kicsit melegedni, lehűlt a levegő, tél van - kínál hellyel a konyhában. Ritkán fogadunk mi vendéget, nem jár erre senki a szomszédokon kívül. Az erdőgazdasági dolgozók mozognak néha. Tavaly kivágták itt az erdőt a szemközti dombon. Most kopár. A Tuskós igazán tuskós lett. Mit tudjak magának mesélni? Nem vagyunk idevalósiak. Pestről költöztünk, mert az orvos javasolta. Férjem a szíve, én meg a légzőszervi betegségem miatt fogadtam meg a tanácsot.- ... és mi hír a nagyvilágban?- Letette az esküt az új amerikai elnök Bush, a Reagan házaspár Californiába utazott. Nálunk itt a nagy változás, össze kellene fogni...- Mit olvas szívesen?- Nekem fél kenyerem a Szentírás. Azt mindig lapozgatom, mert nyugalmat ad. Tudja, nemcsak kenyérrel él az ember! Ha valami nagyon lehangol, akkor mindig találok a bibliában valami vigaszt. Ezt talán nehezen érti meg. Van itt egy másik könyv is, amit a fiamtól kaptam, Mika Waltari: Az ország titka. Az Európa Könyvkiadónál jelent meg tavaly. így éldegélünk, a férjem most az erdőn van, Pócza József: Kést tartott az asszony nyakához! Eső után járhatatlan az út- Miért éppen ezt a völgyet választották?- A testvérem régen itt lakott és volt ez a telek. Erre építettük mi ezt a kis házat. Akkor olcsó volt. Ma már nem tudnánk megvenni. A férjem hetvenéves, én hatvannégy. Egy nyugdíjból élünk.- Kiéből?- A férjem a rendőrségen dolgozott. Hatezer forint a nyugdíja. Én háztartásbeli voltam. Két fiunk van és egy harmadikat neveltünk. Becsületes emberek. Egyik határőrtiszt, tanár, a másik postás. Négy unokánk is van. Ök nem várják el, hogy segítsünk nekik, de nem is tudnánk. El vagyunk itt magunkban, sokat dolgozunk és jó a levegő.- A szomszédokkal milyen a kapcsolat? Mennyire ismerik egymást?- Teszi mindenki a dolgát. Aki erre jár, köszön és megy tovább. Ha elvégeztem dolgomat, nem megyek beszélgetni, inkább olvasok, rádiót hallgatok. Nem akarok begubózni, hogy ne tudjak a világból semmit. egy talicska fáért ment. Mozog és jó neki a levegő... Harminchét Fejszecsattogás hallatszik a Tuskós 37. számú ház udvaráról. Gyanús tekintettel méreget az idős ember, mikor kezet nyújt:- Pócza József vagyok - húzza hosz- szan a szavakat. Kis csönd után kezdi:- Szomorú itt az életünk, mert kiraboltak. Mondták a szomszédok, nem? A karácsony előtti szombaton történt. Este volt már. Lefeküdtem. Egyszer zajt hallok és hirtelen valaki lekapcsolta a villanyt. Két alak berontott a szobába, fojtogatni kezdett, az asszony nyakához kést tartott az egyik. Azt kiabálták, hogy pénzt vagy életet...- Volt pénzük?- Igen! Évek óta gyűjtögettük. Most disznókat akartunk venni. Ennek az ára volt itt, tizenhatezer forint. Ez nem volt nekik elég, azt mondták, adjunk még. Hátracsavarták a kezem, hasbavágtak. Az asz- szony kénytelen volt elővenni a többit is, a kétszázezret!- Itthon tartották a pénzüket? Miért nem a takarékban?- Mindet nem akartuk ott őriztetni. Én hetvenhét éves vagyok, a feleségem nyolcvankettő. Ha valami baj ér bennünket, akkor ne kelljen a takarékba szaladni. így gondoltuk. Most nem tudom mi lesz! Gazdálkodó ember voltam mindig. Béreltünk földeket is a magunk tizenkét holdja mellé. A házunkból soha egy szög sem veszett el. Most fölfordult a világ, még itt Tuskósban is. Béke volt erre mindig, de hogy lesz-e? Decsi Kiss János Alapanyag az üveg- és kerámiaiparnak Az üveg- és a kerámiaiparban használatos alapanyagok idei szállításáról állapodott meg a csehszlovák Keramika Külkereskedelmi Vállalat ésa magyar Mineralimpex Külkereskedelmi Vállalat. A szerződés a tavalyinál 20 százalékkal több, összesen 8 millió rubel értékű kölcsönös szállítást irányoz elő erre az évre. A Mineralimpex hétmillió rubelért vásárol Csehszlovákiából kaolint, nyers és égetett agyagot, valamint bentonitot és egymillió rubel értékben küld a csehszlovák üveg-, kerámia és építőipar számára nyersanyagféleségeket: perlitet, szigetelő vakolatot és illitet. A Mineralimpex tevékenységében az üveg-, kerámia és építőipari anyagok beszerzése és exportálása csak igen kis hányadot képvisel, forgalmának 90 százalékát a kőolaj és származékainak forgalmazása teszi ki. Az elmúlt évben a szocialista országokba összesen 30 millió rubel értékben, a konvertibilis elszámolású piacokra 313 millió dollár értékben szállított cikkeket a Mineralimpex. A szocialista országokból - túlnyomórészt a Szovjetunióból - tavaly 1 milliárd 650 millió rubel értékű volt az import. A konvertibilis import értéke 184 millió dollárt tett ki. Hurok a kötélen || 5. A Zrínyi utca utolsó előtti háza. Rozzant kerítés - még rozzantabb ház. Az akáchusángok szétszáradtak, a szegek elrozsdásodtak. A kapu egyik pántja kilazult, az egész szerkezet csáléra áll. A kis ajtót Sándor megemeli, mert szorul, s belépünk a téglajárdára. A házban nincs mozgás, a kémény hidegnek látszik. Végig a faluban erős széngáz terjeng, vastag fekete füstgomolyagok szállnak elő. Itt csak a ferde kéményt látjuk. Még nem gyújtottak be. A ház szoba-konyhásnak látszik. A cseréptető helyenként megroppant, az eresz záródeszkái hiányosak. A gangra nyíló ablakok tenyérnyiek. Nagyon régi lehet az épület, a karbantartás évről évre elmaradt. Sándor kocogtat a bejárati ablakon. Halk tessék hallik. Belépünk. Hangosan köszönünk, .egy öregasszony válaszol.- Bözsi néni - mondja hangosan Sándor -, a Pista bácsit keressük. Pár pillanatig nem jön válasz a sarokból, ahol az öregasszony fekszik az ágyban, álláig felhúzva a dunna, a fején kendő. Csak apró szemeit látjuk, meg a ráncos arcát.- Itt van az valahol - mondja. - Talán kint a jószágoknál. Sándor a gazda keresésére indul. Én ott ácsingózok a konyhában idegenül és lehangoltan. Pillanatok alatt az orromba tolul a szellőzet- len helyiség savanykás szaga.- Üljön le, fiam! - mondja az asszony. A konyhaasztal mellé telepedem. Mondani kéne ki és mi vagyok, csak hát az asszony megelőz.- Hallotta, hogy mi történt a Verebessel? - kérdezi. - A szerencsétlen fölakasztotta magát. Hát nem nekem kellett volna inkább elmenni? A sóhajtásszerű kérdésre nem tudok válaszolni. Meg az öregasz- szonyok nem is várnak erre választ. Mindegyik mondogatja furtonfurt, hogy neki ezen a földön már minek maradni és mégis körömszakadtáig ragaszkodik az élethez. Magas, szikár ember lép be az ajtón. Mögötte Sándor.- Adjon Isten - mondja Kaszás István. - Üdvözlöm az elvtársat, örülök, hogy eljött. Motyogok valamit válaszképpen, szerencsére a kézfogással és a bemutatkozással vagyunk elfoglalva, így elfogadható ez a bizonytalanság. Bodor Sándor a bemutatkozás megtörténte után elköszön, az ablakból még tétován int. Hármasban maradunk. Az öregasszony a dunna között és mi ketten férfiak a viaszosvászonnal leterített asztal mellett.- Megkínálhatom valamivel? - kérdezi a gazda. - Van jó pálinkám, házi főzés. De melegíthetek kávét is - mondja.- A kávét elfogadom.- Azért kértem az elvtársat, hogy hozzám jöjjön először, mert nem akarnám, hogy a Tóthok és a hozzájuk hasonlók megzavarják. Mert azoknak csak egy igazság létezik, a maguk igazsága. - A szemében furcsa villogás, az arcán a ráncok táncot járnak. Kissé zavarba is hoz ez. Még semmit sem hallottam, de az indulattal máris találkozom.- A nyáron történt. Verebes szomszéddal itt kint a gangon beszélgettünk egy üveg bor mellett. Volt már vagy tizenegy óra is. Egyszer csak halljuk ám, kint az úton jön valaki. Mintha egy tragacsot tolna. Pisszegettem a komámnak, hogy csend legyen. Odalopóztunk a kerítéshez, s látjuk ám, hogy az öreg Tóth az. Két zsák tápot tolt azon a tragacson. Súgom a szomszédnak, hogy ez a Tóth a szárítóból most lopja haza a tápot.- Csak nem tesz ilyet - mondta Verebes.- Csak figyelj jól - szóltam és elindultam az utca felé, hogy megkérdezem az öreget: mi járatban ilyen késő éjszakán - emlékezik a nyárestére Kaszás István. - Ne tedd! - markolta meg erősen Kaszás kezét a szomszéd.- Dehogynem. Ketten vagyunk, csak nem ijedünk meg egy tolvajtól.- A fip a főnököm - mondta Verebes.- És? - kérdezett vissza Kaszás.- Kirúg. A nyugdíj mellé meg kell ez a kis pénz az éjjeliőrködésért.- Neked az a dolgod, hogy védd a közöst - így Kaszás.- Ha én vagyok szolgálatban.- Akkor nem engednéd - csattant föl Kaszás.- Nem - válaszolta határozottan Verebes.- A fészkes fenét nem. Végül abban maradtak, hogy elmennek Tóth után. Kaszásban felmerült, hogy akkor már mindegy lesz számukra, hiszen nem lesz bizonyíték, ha most nem fülelik le az öreget. Másnap Verebes nem akart emlékezni semmire.- Ne avatkozzunk mi ebbe - mondogatta Kaszásnak. - Senkik vagyunk mi ahhoz, hogy szembe merjünk szállni velük.- Te senki lehetsz, én nem vagyok az - fakadt ki Kaszás. - Én ezért a rendszerért éltem, s nem hagyom, hogy ilyen emberek minden bántódás nélkül széthordják a közöst.- Ezért a rendszerért éltél - gunyoroskodott Verebes -, aztán mit kaptál tőle? A házad egyszer a fejedre dől és kész. Csórék maradtunk és aki csóré, az ne ugráljon, ezt én már megtanultam - szólt Verebes szelíden és megadóan.- Nem hagyom ennyiben és eljössz tanúskodni ha kell, ezt garantálom.- Én nem megyek sehova és nem tanúskodok soha többet senki ellen és senki mellett. Nekem erre már ráment egy vesém, amikor kiverték belőlem, hogy Surányiék titokban vágták le azt a süldőt. folytatjuk HAZAFI JÓZSEF Miért annyi, amennyi? Például: a párizsi
