Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-23 / 19. szám
4 Képújság 1989. január 23. Bonyhád - Völgységi Múzeum Kertes Kollman Jenő- emlékkiállítás A tárlat május ÍQ-ig tekinthető meg Egy emlékkiállítás eszünkbe juttatja az elmúlást, a fizikai lét megszűnését, de inkább tartalmazza az eltávozott munkájának elismerését, hagyatékának méltó gondozását. Csontváry Zarándoklás a cédrusfához című csodálatos látomása emlékeztet Kertes Kollman Jenő ipar-, festő- és grafikusművészre. Csontváry önmagába vetett hite, a remény, hogy művészetét valamikor elismerik és magányossága késztette e csodálatos alkotásra. Ez a magányosság jellemezte Kertes Kollman Jenő képzőművészt is, annak ellenére, hogy közöttünk élt és alkotott 1927-től haláláig, 1979-ig. Sokoldalú volt. Egyaránt járatos a festészetben, grafikában, litográfiában. Grafikai munkásságát plakátok, meghívók, oklevelek, bélyegek, pénzek és ex librisek fémjelzik. A nagyközönség a bonyhádi zománcgyár tervezőjeként készült munkái alapján ismerte elsősorban. 1904-ben, Budapesten született. Már gyerekkorában kitűnt művészi adottságaival. Bizonyítja ezt a Rökk Szilárd-díj, 1916-ban, ami akkor nagyon jelentős elismerés volt. A Globus Nyomdában tanulta meg a litográfiát. Művészeti tanulmányaiban a proletár- diktatúra indította el. A Proletár Képző- művészeti Tanműhelyben Uitz Béla és Lampért József voltak a mesterei. Az Iparművészeti Iskolát eminens tanulóként, kitüntetéssel, magas ösztöndíjjal fejezte be. Először 1926-ban szerepelt kiállításokon. Olaszországi tanulmányúiról hazatérve a „Színházi Élet” folyóirat rajzolója lett. A bonyhádi zománcgyárban 1927-ben kezdte tervezőmunkáját, melyet csak kis időre szakított meg. Erről a következőket írja önéletrajzában. „A felszabadulás után, hívásra részt vettem a főváros újjáépítésében. Sok propaganda plakátot és díszoklevelet rajzoltam. A romos Budapestről festett akvarellsorozatom a Fővárosi Múzeumba került.” Elnyerte a Nőmunkás pályázatdiját, a Ludas Matyi Országos Karikatúrapályázat első díját, az OTP Bányaipari Szak- szervezet pályázatainak díjait. Nemzetközileg a kisgrafikagyűjtők körében volt ismert a Kertes Kollman név. Ex librisei nemzetközi katalógusokban szerepeltek. Művészi színvonaluk révén lett a dán és szlovák ex libris társaságok tiszteletbeli művész tagja. Rendkívül termékeny művész volt. Munka után, szabadidejében szinte az alkotás lázában égett. A környezetében levő táj, az évszakok változása, a napsütés, a nap járásával változó fény- és színviszonyok voltak az állandó ihletői. Tehát mindig volt témája, melyet újra és újra fogalmazott, újat kereső technikai kivitelezéssel, és megújuló alkotókedvvel. Ezt a hallatlan alkotóenergiát igyekezett folyamatosan átadni tanítványainak a Bonyhádi Képzőművészeti Körben, melynek alapító tagja volt 1948-ban. A nyári művésztelepek, Dunaföldvár, Paks, Kölesd voltak azok a lehetőségek, melyek feloldották alkotói magányát, - és kitekintést, kapcsolatteremtést biztosítottak a hazai művészettel, találkozást a művész barátokkal. A müvésztelepekről hatalmas vázlatanyaggal és sok kész képpel érkezett haza, folyton gazdagítva tudását, életművét. A művésztelepek voltak azok, melyek feledtették egész évi el- zárkózottságának keserűségét. A Népújságban, 1972. január 8-án, megyénk művészeti sorozatában Csányi László irta: „Ezt a magányt, ezt a már-már megfejthetetlen visszhangtalanságot, csak a művészet képes feloldani, a százszor, ezerszer újra fogalmazott táj hallhatatlansága, a mindig ugyanaz, de másként elmondott vidék, fákkal, kazlakkal, az ereszkedő utca egymásra boruló házaival.” A rendkívül szerény, csendes, visszahúzódó, sohasem hivalkodó alkotóművész kitartóan várt arra, hogy ne csak nemzetközileg legyen ismert művész, hanem ott is, ahol élete nagy részét leélte. Ha alkotóereje teljében kapott volna elismerést, megértést - akkor tudtuk volna meg igazán - ismét Csányi Lászlót idézve - „hogy mennyi mindenre lett volna még képes, ez a szerénységénél sokkal többre hivatott művész.” Utolsó éveiben is reménykedett, hogy művészetéhez méltó kiállításon mutathassa be gazdag életművét. Bonyhád másodszor tiszteleg kiállítással volt lakójának, hogy „zarándokolhassunk a cédrusfához.” KOVÁCS FERENC A könyvtár és ... a tehenek Volt egy török, Mehemed. Sose látott tehenet. Ki ne ismerné Móricz Zsigmond A török és a tehenek cimű állatmeséjét? Hogyan kerül kapcsolatba az ismert fabula a könyvtárral? A kölesdi művelődési házban vált nyilvánvalóvá számunkra a válasz, ahol Fejős József könyvtárossal beszélgettünk a hat és fél milliós épületfelújtltás nyomán frissen festett, jól fűtött, tágas könyvtárhelyiségben, a csaknem tizenhatezer rendezésre váró kötet között, melyekből jelenleg 1500 könyvet kölcsönöztek ki az olvasók. S miközben elcsevegtünk arról, hogy mi az olvasóközönség igénye, a tanulmányokhoz kapcsolódó olvasmányanyaghoz milyen arányban kapcsolódik a sci-fi-irodalom, hogy az évi 36 000 forintból milyen könyveket vásárolnak, egyszerre - aránylag váratlanul - felbukkantak beszélgetésünkben a tehenek. Éspedig úgy, hogy a népművelés és könyvtáros szakot végzett Fejős József csak úgy mellékesen megemlítette: április elsejétől valószinűleg már nem a könyvtárral, inkább tíz tehénnel fog bíbelődni, lévén ez jövedelmezőbb a könyvtárosi fizetésnél. Áprilisi tréfának is elmegy a kölesdi művelődési ház könyvtárát Mehemed szerepébe képzelni. Bár, ha az állatmese csattanójára gondolunk, kicsit vaskos tréfa. Idézzük? Vagy ez is olyasmi, amit mindenki tud - csak nem nagyon szoktunk róla beszélni?- de Mit jelent magyarnak lenni? < A Himnusz niának szóló üzenete A magyar kultúra napjaként ünnepeljük ettől az évtől kezdődően január 22-ét. Az 1823. esztendőben ugyanis ezen a napon írta meg Kölcsey Ferenc azt a költeményét, amelyet a nagyar nép nemzeti himnuszává választott. A nemes gesztus, felemelő kezdeményezés ellenére, az utókor tiszteletét nem csorbítva is felvetődik azért a kérdés, hogy eleget tudunk-e a nemzet imádságáról és annak szerzőjéről. Gacsályi Józseffel, a tolnai gimnázium magyartanárával beszélgettünk erről.- Tudva azt, hogy oldalakat, köteteket lehetne megtölteni az elemzéssel, most elsősorban a Himnusz aktualitását, a mának szóló üzenetét vetem fel. Ön mit gondol erről?- Azt tudni kell, hogy Kölcsey nem nemzeti himnusznak írta ezt a versét, az alcíme is erre utal: „A magyar nép zivataros századaiból”. A költőről szól tehát, hogyan jutott el addig a számvetésig, hogy mit jelent magyarnak lenni. Nem kell aktualizálni a költeményt, mert magától aktuális. Kétféle magyarságot ismerhetünk meg benne, a dicső és bűnökkel teli múltbéli magyarságot és az Isten által megváltott magyarságot. Ma a történelem felgyorsulásával elértünk oda, hogy múlt és jelen magyarsága együtt él. Egybeérnek azok, akik tapasztalat alapján nem tudnak semmit azokról, akik az országot a mai helyzetébe juttatták, a jövő letéteményesei azokkal, akik mindezt előidézték. A harmincegyné- hány éves Kölcseynél tiszták és megválMúzeumi hírek Gázcsövek fektetése közben, Szek- szárd határában, a Bogyiszlói úti avar temetőtől északra, alig ezer méter távolságra újabb avar temető került elő. Eddig hét sir leletmentését végezte el dr. Rosner Gyula és Szabó Géza, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum régésze. A leletek a VII. század második felére keltezhetők. * Szálka község határában, szőlőterület teraszolása során kelta temetőre bukkantak. A földmunkák következtében megbolygatott sírok egy része megsemmisült. A temető két sírját leletmentették és rézkori település nyomait rögzítették. * Dr. Gaál Attila és Szabó Géza, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum régészei, valamint az MHSZ Dunaújvárosi Könnyűbúvár Klubjának tagjai megkapták az MHSZ „Kiváló Munkáért” kitüntetését a bölcskei Duna-mederben végzett régészeti feltáró mukájukért. tottak az elődök, ez a bűnhődés azonban a mai magyarságnál elmaradt...- A reformkor nagyjai között ritkán említjük Kölcsey nevét és gondolatait. Meghaladták őt talán a kortársai?- Nem, ő haladta meg a kortársakat. Még az ötvenes évek örökségeként nem kapja meg az őt megillető érdeklődést, megbecsülést nemesi mivolta és annak büszke vállalása miatt. Pedig annál nemesebb lélekre, hajlíthatatlan egyéniségére vallott az a fellépése, amellyel osztályérdekei ellen szólt. Bár az evolúció hívének vallotta magát, radikális állásfoglalásai a liberális kortársakhoz közelítették. Érdekes és talán az aktualitáshoz is kapcsolódó lehet végignézni néhányat, az országgyűléseken általa felvetett témák közül. „A szatmári adózó nép állapotáról," amiben liberális gondolatait fejti ki, „A sorsvonás tárgyában” a jogtalan újoncozást ostorozza, nem kell magyarázat „A szólásszabadság ügyében” megfogalmazott beszédéhez, vagy „Az örökös megváltás tárgyában” című gondolatsorához, melyben a kivételezettség ellen szól.- Méltán tisztelték tehát már korábban nemcsak költőként, de tisztességes politikai nézeteiért is.- Érdemes idézni az 1833-ból származó Országgyűlési Naplóból, így fogalmazott: „Hétszáz ezer nemes, és -tíz millió nemtelen! (...) még ideje van! még adhatunk, várván köszönetét: de megtörténhetik hogy adni fogunk kénytelen, köszönet nélkül.” Egyénisége, hajlíthatatlansága miatt hagyta el az országgyűlést, mondott le képviselőségéről. A szatmáriak érdekében elmondott beszéde után ugyanis a reformköveteléseit vissza akarták vonatni, de ő erre nem volt hajlandó.- A legtöbben a Himnusz első két strófáját ismerik, a középiskolában meg kell kívülről tanulni a verset?- Természetesen.- Hogy tanítja ezt a tananyagot?- Először is nem egy órában. A szerkezeti, történelmi elemzést másodlagosnak tartom, inkább Kölcsey hajlíthatatlanságából, emberi tartásából indulok ki. A műfaji kérdéseknél az első osztálytól a naphimnuszoktól kezdve kísérem végig a műfaj alakulását nagy nemzeti himnuszunkig. A második osztályos diákoknak a mai példakép nélküli világban követendő jellemként állítható Kölcsey Ferenc.- A címer megváltoztatásával néhá- nyan felvetették a himnusz létjogosultságát, Ön szerint kell másik szimbólum?- Ez már az ötvenes években felvetődött parancs formájában. Rákosi fordult ezzel Kodály Zoltánhoz, hogy írjon egy új himnuszt. Mire azt a választ kapta, hogy ennél szebbet senki nem írhat. így men- tődött át 1844 óta.- Január 22-ét a kultúra napjának nevezték ki. Mi a véleménye erről a kezdeményezésről?- Minden napnak a kultúra napjának kellene lennie. TAKÁCS ZSUZSA Televízió i ' Tükörcserepek Azaz a hazai tükör cserepei. A Hazai Tükör a televízióban csütörtök este, Feyér Zoltán közvetlen hangú, mindamellett korrekt és gördülékeny műsorvezetésével. Mit tud összefoglalni egy gyorsan fényképezett, villanásokból összeállított tablókép a mai Magyarországról? Különösen, ha az elegáns kameramozgatással, a villáminterjúkkal közel sincs összhangban a választott két témakör komolysága, súly- és hordereje? Milyen következtetéseket tud levonni a néző, ha a farkas ott is báránnyá szelídül, ahol már egyszer bebizonyosodott a farkastermészete? Másfelől miért van szükség olyanfajta ál-nyilvánosságra, amelyből megtudhatjuk, hogy egy-egy alternatív csoportnak mi a legkedvesebb politikai szóvirága? A farkas-bárány hasonlat az első témakörre utal, amely gyanútlan ártatlansággal úgy tünteti el a nagyipar, az energiaipar, a vízügy hazai lobbyzását, mintha az összevethető lenne az angollal. Mintha az, hogy kis hazánkban mindenki valakinek az ismerőse, rokona, de legalábbis lekötelezettje munkakapcsolatai révén - mintha ez a nem demokratikus szerveződés, nem demokratikus érdekérvényesítés csak afféle familiáris adottság lenne. Eocénprogram? Nagyberuházások? „Ti- tokrácia?” - ahogyan valamelyik megszólaló szakember fogalmaz - na és? Minden a „családban”, azaz határainkon belül marad. Legfeljebb Szentágothay János akadémikus tartozik a kétkedők közé, s persze Gombár Csaba politológus és Lengyel László, a Pénzügyi Rt. kiváló közgazdásza, akinek a lobbyzás anatómiájára is utaló véleményét egyik legrangosabb irodalmi folyóiratunk, a Kortárs is érdemesnek, kivételesen fontosnak tartotta közölni. És végül alternatívok Kalocsáról, Győrből és Debrecenből? Mintha egy vetélkedőre összetoborzott, sebtében megalakult csapat némileg tanácstalan tagjai lettek volna. Csak épp a városok vetélkedőjén ezúttal nem hirdettek győztest, nem volt díjkiosztás, grillsütő, kávéskészlet és könyvjutalom sem. Talán majd egy újabb fordulóban, ahol lesz egy szigorú zsűri is. Mondjuk mi, nézők. - br Beszélő kezek Kapfmger András fehrétaie; Szavak. Beszédünk hangjai. Egyszerűek, szépek, kemények, durvák. Hangosan ordítottak, gyöngéden suttogottak. A mélységből kiáltók, vagy bátorítók. Fel- emelőek, vagy taszítók. Utat mutatók, gáncsot hordozók. Legyen ilyen vagy olyan, természetesnek az tartja, akinek értelmes, mások által érthető gondolatok rezdítik hangszálait. Van akit a sors kényszerít, hogy a világban őrjítő csöndben, siketen járjon, keljen, és embertársainak arcjátékáról olvassa a számára létfontosságú információt. Élnek köztünk olyanok, akik Kapfinger András képei láttán egyértelmű cselekvésbe kezdenek, mert számukra ezek beszélő kezek. dkj
