Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-21 / 18. szám

4 NÉPÚJSÁG

1989. január 21.

Autóálmaink és a valóság •

Mazsolát Turfánból

Hány kilométerre van Turfán Urumcsi- tól? Japán kisbuszunk sofőrje alaposan megfontolja a választ a tipikusan külföldi és ennek megfelelően fölöttébb értelmetlen kérdésre. Hszincsiangban - s még inkább a Góbi sivatag kellős közepén - a távolságot nem kilométerben, hanem időben mérik. Vagyis Turfán, az oázisváros a sivatagban, Biszmallah, azaz Isten nevében, úgy három-négy órányira esik Urum- csitól.

A válaszon elgodolkodunk, s közben ámulattal szemléljük a mellettünk elsuhanó, végtelennek látszó kő- és kavicssivatagot. Hol lassabban, hol gyorsabban haladunk, attól függően, hogy milyen az út minősége. S lassanként rájövünk, a bölcs kínai, sofőrnek van igaza.

Útközben megállunk afféle technikai szünetre. A karavánszerájban frissen vágott dinnyével vendégelnek meg bennünket és kínai festményeket kínálnak megvételre. Többen közülünk kapva kapnak a kiváló alkalmon, mert az árak igencsak elmaradnak a pekingi áraktól. Csak később tudjuk meg, hogy a 200-300jüanos festményt- kis türelemmel és kitartással, merészebb alkudozással és természetesen kínai kísérőink szerény közreműködésével - akár hetven jüanért is meg lehetett volna vásárolni. Kínában -se tekintetben a Pekingtől távoli Hszincsiang sem kivétel - a külföldi csak a saját kárán tanulhat. Tanultunk mi is - ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a turfáni szállodában saját festményeit áruló kínai művésztől az eredeti ötven jüan helyett öt jüanért vásároltunk valóban szép tusképeket.

Több órás sivatagi utazás után fokozatosan növekvő zöld folt tűnik fel. Ez Turfán városa, az ötvenezer négyzetkilométeres Turfán medence örökzöld oázisa. Ősidők óta fontos gazdasági, kereskedelmi és kulturális központ, az egykori Selyem-út fontos állomása, ahol megpihentek a kínai és a külföldi tevekaravánok.

Turfán ugyanúgy agyagból épült, mint a környéken ma már csak romjaikban látható ősi városok, amelyek két évezreden át dacoltak a sivatag halálos ölelésével, képviselték és ápolták a fejlett kultúrát. A város- mármint az élő Turfán - napközben kihalt. Az emberek a sivatag forrósága ellen oltalmazó vályogházakban húzódnak meg, s csak kora reggel és késő este dolgoznak. Az emberi lét és a termelés leglényegesebb éltető eleme, a víz is föld alatti csatornákon jut el nem csak a földekre, hanem a

házakba is. Turfán kevesebb, mint 200 000 lakosa összesen 300 000 kilométernyi föld alatti csatornát épített.

Minden háznak van saját föld alatti kútja és vízvezetéke. Ez a magyarázata annak, hogy Turfán nem jutott a környező - egykor virágzó - agyagvárosok sorsára. S ez a magyarázata annak is, hogy itt, a sivatag kellős közepén terem Kínában a legjobb, legtöbb és legizletesebb szőlő és dinnye. És természetesen a legjobb minőségű gyapot. A Turfán-medence egymillió tonna dinnyével látja el Hszincsian- got, Kínát, sőt több ezer tonnát exportál külföldre is. Turfánban édes a mag nélküli szőlő és édes a híres hami sárgadinnye is. Az ember el sem hinné, ha arra gondol, hogy a Turfán medencében a legmagasabb nyári hőmérséklet eléri a 47 fokot a leghidegebb tél pedig a mínusz negyven fokot.

A csapadék, mint olyan, szinte ismeretlen. Ezzel szemben évente háromezer órán át perzseli a nap a természetet az embert és az állatot. Turfán közelében látható a „lángoló hegység”, amely valóban olyan, mintha lángolna a napsütésben. Ezt a ritka jelenséget örökítették meg a „Nyugati utazás” című klasszikus műben.

Mi is élvezzük a turfáni dinnyét, s még inkább az ujgur paraszt kínálta édes szőlőt, sőt az ennél is ízletesebb mazsolát. A leszüretelt szőlőt ugyancsak a vályogból épített, szellős szárítókban akasztják fel, türelmesen kivárva, amíg megszárad és engedelmesen az akasztó alá terített újságpapírra pereg és kész mazsola. Az ujgur házigazda szemmel láthatóan büszke termékére: a rozoga létrán felinvitál bennünket még a szárítóba is. A család - lévén alkonyat - a vályogfallal védett udvaron tartózkodik. Az alvó csecsemőt szúnyogháló óvja a legyektől, a háziasszony vacsorát készít, az idősebb lány tanul, a ki tudja hány éves nagymama pedig az udvarra kitett faágyon heverészik.

Sietve búcsúzunk, mert a közeli mecset müezzinje imára szólítja az ujgur igazhitüe- ket.

Szállodánk udvarán, szőlőlugas alatt, este ízig-vérig ujgur táncos, énekes és zenés műsorral vesznek tőlünk búcsút turfáni házigazdáink. Biszmallah - azaz Isten segítségével másnap reggel útra kelünk, hogy ismét átkelve a sivatagon visszatérjünk Urumcsiba. Telítve turfáni élményekkel, szánkban a turfáni mazsola felejthetetlen ízével.

Éliás Béla (Peking)

Nem várható gyors javulás az autóellátásban, hacsak azt a néhány tízezer személyautót nem számítjuk, amennyit devizához jutó honfitársaink az új vámrende- leten felbuzdulva az idén minden bizonynyal behoznak. Ebben az évben sem valószínű, hogy -frontáttörés következne be a hazai gépkocsiellátásban. ígéretes tárgyalás számtalan van, rossz nyelvek szerint, ha egy Japánba látogató delegáció ad magára, feltétlenül tárgyal hazai összeszerelő üzemről... De mint látható, az eredmény egyelőre a nullával egyenlő. Információink szerint a kormány a közeljövőben ismét megvitatja a hazai autóipari fejlesztési elképzeléseket.

Tekintve, hogy maga az összeszerelés nem a csúcstechnológiák csúcsa - színvonalas lakatosmunkához áll közelebb -, nem lenne helyes abból kiindulni, hogy a hazai iparfejlesztés éppen egy összeszerelő üzem létesítésén áll vagy bukik. Különösen igaz ez, ha megismerkedünk néhány erre vonatkozó ajánlattal.

Dacia, te drága

A legfrissebb elképzelés a Digép és a Dacia közötti kooperáció lenne, ami már önmagában is kétségessé teszi az elgondolás komolyságát. Egy olyan országgal, illetve annak egy vállalatával kooperálna a dolgozóinak a jelek szerint „minden áron” munkaalkalmat kereső diósgyőri gyár, amely sokszor a magyar főhatóságok telexeire, leveleire sem válaszol, amelyről nem tudni, mikor terjeszti ki diplomáciai lépéseit gazdasági intézkedésekre is, amely híres-hírhedt arról, hogy nem megbízható partner. De ha nem így lenne is, a román partner olyan áron kínálja az összeszerelhető gépkocsielemeket, hogy végül a diósgyőri Dacia jóval drágább lenne, mint a készen importált. Csak azért tenni bele magyar munkát, hogy a ráfizetést növeljük - ez nem tűnik túl ésszerűnek.

Suzuki? Igen, egy másik

Nem rózsásabb a helyzet a japán Su- zukival évek óta vajúdó együttműködés tervével sem. Az összeszerelő üzem 21

milliárd jenbe, azaz 162 millió dollárba kerülne, amibe a Suzuki cég mindössze 15,5 millió dollár tőkerészesedéssel szállna be, a további japán bankhitelt pedig az összeszerelő vegyesvállalatnak kellene fizetnie. Szó sincs tehát jelentős nagyságú működő tőke behozatalának lehetőségéről, évi 50 ezer autó összeszerelése pedig a világ más tájain sem szokott nyereséget hozni. A legújabb hírek szerint a Suzuki már nem vállalná e lefutóban lévő modell nyugat-európai exportját (a 800 köbcentiméteres Suzuki Altóról van szó, így legfeljebb a Suzuki Swift összeszerelésén gondolkozhatunk. Ez viszont 450 ezer forintnál aligha lehetne olcsóbb, pedig csak 1000 köbcentiméteres.

Igaz, ha a termelés felét exportálják, egy-két évig a maradék még ennyiért is elkelne a belföldi piacon.

Gazdaságossá azzal válna a Suzuki- együttműködés, ha némi japán tőkével és japán technológiával egy-két részegységet és számos alkatrészt itthon állítanánk elő, méghozzá olyan sorozat- nagyságban, hogy az elképzelt összeszerelő üzem igényein túlmenően a Suzuki vagy akár más cég - saját szükségletre vásároljon belőlük. Erre vonatkozó konkrét együttműködési javaslat azonban még nincs.

De miért nem elég, ha piacképes alkatrészeket, részegységeket gyártunk, s azok ellenében importálhatnánk kész autókat?

Sokak szerint ez lenne a legésszerűbb fejlesztési módszer, s ha majd olyan sokféle részegységet gyártunk itthon, hogy megéri a kész autók összeszereléséhez hiányzó többi részegység importja, akkor kellene csak, mintegy utolsó lépésként esetleg egy összeszerelő üzemet is építeni. Addig is minden alkatrészt keményvalutáért kellene behozni, s ha lenne rá devizánk, már rég nem lenne gond a hazai autóellátás.

A szomszédos Ausztria kitűnően el van látva gépkocsikkal, pedig „csak a fontosabb részegységeket gyártja - igaz, maga a General Motors-szal épített sebességváltó- és motorgyár mintegy 9,7 milliárd schillingbe - kereken 45 milliárd

forintba - került. (A beruházásba a GM 2 milliárd schillinggel szállt be.)

Nálunk viszont egyelőre az a 9 milliárd forint sem akar előkerülni, ami a Szovjetunióval körvonalazódó Zaporozsec- kooperációhoz kellene. Ipari becslések szerint ennyibe kerülne egy sebességváltógyár létesítése, s további 3-4 milliárd forintért hozhatnánk létre azokat az üzemeket, amelyek termékeivel évi 50 ezer új típusú Zaporozsecet - Tavriját - ellentételezhetnénk. Ezek az összegek azonban sehogy sem látszanak előkerülni.

Szándéklevél már van

így talán nem árt némi fenntartással fogadni a részleteiben teljesen kidolgozatlan dél-koreai együttműködési tervet sem. Erről annyit lehet tudni, hogy a Magyar Hitelbank szándéklevelet írt alá a Daewoo céggel.

Első lépésben valamilyen alkatrészeket gyártanánk, s azokért cserébe érkezne már az idén 5 ezer Le Mans típusú autó.

A hasonló Opel 5-600 ezer forintba kerülne nálunk, nehezen hihető, hogy ez az 1500 köbcentis kocsi lényegesen olcsóbb lenne.

Még nem tudni, milyen alkatrészeket adnánk el, sőt a megvalósíthatósági tanulmányt is csak ezután készíti el a délkoreai partner. A szándéklevél szerint 1993-tól évi 25 ezerre futna fel a kész autók importja, majd a második ütem következne, az összeszerelő vegyesvállalat felépítése. Addig azonban még hosszúra nőhet a jelenleg 360 ezres várólista a Merkúrnál.

Nincsenek konkrét, aláírásra váró tervek a Skodával sem, a többi autógyárral pedig ugyancsak az elképzelések felvázolásánál tartunk.

Az bizonyos, hogy jelentős saját beruházás nélkül az autóiparban sem lehet fejleszteni. Most azonban nem olyan időket élünk, hogy központi pénzeket lehetne erre előirányozni. Ezt különben az autóiparban egyszer már megtettük - miénk a világ egyik legnagyobb autó- buszgyára. SZABÓ GÁBOR

Csodamasinára várva?

Tőkés konjunktúrakörkép

A fejlett tőkés országokban a 70-es évek eleje óta a legerősebb konjunktúra tapasztalható jelenleg. Előrejelzések szerint a gazdasági fellendülés a következő két évben is csak keveset veszít erejéből. Alaptalanok voltak tehát az 1987. októberi tőzsdekrachot követően felerősödött aggodalmak, hogy a nemzetközi értékpapírpiacokon bekövetkezett válság gazdasági recessziót idézhet elő.

Bár az ipari országokban a múlt év tavasza óta nem nő olyan gyors ütemben az ipari termelés, mint korábban, mégis a beruházási tevékenység általánosan erős növekedésében rejlik a konjunktúra ereje immár huzamosabb ideje. Ez érvényes mind az Egyesült Államokra, ahol a külgazdasági ösztönzések jelentős mértékben hozzájárulnak a konjunktúrához, mind pedig Japánra és Nyugat-Európá- ra, ahol a belföldi kereslet a konjunktúra motorja. A kapacitások kihasználtsága sok országban a 70-es évek végének legutóbbi konjunktúraciklusához közeli és a foglalkoztatottak száma is jelentősen megnőtt. Ugyanakkor a munkanélküliség Nyugat-Európában - átlagosan csaknem 10 százalék - továbbra is magas.

Az Egyesült Államokban 1988-ban a komor jóslatok ellenére a gazdasági növekedés tovább folytatódott, és az 1982- ben kezdődött fellendülés az eddigi leg- hosszabbnak számít. A nemzeti össztermék, a GNP tavalyi 3 százalékos növekedése még magasabb is, mint az előző években. A munkanélküliségi ráta 5,3 százalék, 14 év óta a legalacsonyabb. Az infláció nem több 4,5 százaléknál. Változatlanul magas azonban a kereskedelmi mérleg és a költségvetés deficitje. Az amerikai gazdaság növekedése az idén is folytatódik, bár a második félévre annak jelentékeny lelassulása valószínű. Éves átlagban 2,5 százalékos növekedésre számítanak, a fogyasztói árak emelkedése mintegy 5 százalékos lesz, a munkanélküliség pedig egészen kismér- tében nőni fog, számszerűleg 5,4 százalékra. Az export mellett a konjunktúra jelentős támaszai továbbra is fogyasztók lesznek. A tavalyihoz hasonló exportnövekedés azonban nem várható, mivel az amerikai vállalatok meglévő kapacitásaikkal többet már alig képesek előállítani, és többségük nem tervez kapacitás- bővítést.

A legdinamikusabban, 5,75 százalékkal Japán gazdasága bővült 1988-ban. A fogyasztás és a beruházások várható

visszaesése következtében azonban a konjunktúra veszít lendületéből, és az idén a GNP 4,25 százalékos növekedése várható. Az infláció, amely tavaly mind- öszsze 0,25 százalék volt, az idén 1,1 százalék körül alakul, bár még mindig a legalacsonyabbnak számit a vezető ipari országok között.

A munkanélküliségi ráta, amely tavaly alig 2,5 százalék fölött volt, az idén is ezen a szinten mozog. A japán fejlődés sajátsága lesz, hogy az ország hatalmas kereskedelmi többlete az idén ismét növekszik és elérheti a csillagászati 100 milliárd dollárt az export újabb nagymértékű fellendülése következtében.

A Német Szövetségi Köztársaság számára az 1988-as év a maga 3,5 százalékos növekedésével az évtized legsikeresebb évének minősül. E rendkívüli fejlődés pilléreinek a hazai vállalatok 1988 közepe óta megnövekedett beruházási készsége, a töretlen fogyasztói kereslet, továbbá az export fellendülése tekinthető. A nyugatnémet vállalatok tavaly különösen a közős piaci országokban értek el jelentős exportsikereket és tudták ilyenformán piaci pozícióikat tovább szilárdítani. Az idén a nyugatnémet gazdaság növekedése le fog lassulni és 2,5 százalék körüli lesz. A múlt évi 1,75 százalékos infláció ugyanakkor az idén kismértékben emelkedik, várhatóan 2-2,25 százalék körül alakul. Jóllehet a foglalkoztatás az NSZK-ban az idén bővülni fog, az NSZK-ba települők nem elhanyagolható száma miatt a munkanélküliek száma változatlanul 2,25 millió marad, ami a munkaképes korú lakosság 7,75 százalékának felel meg.

Nagy-Britannia gazdasági növekedése 1988-ban meghaladta az 5 százalékot. A megélénkülés eddig főként a nagymértékben megnövekedett fogyasztói kiadásokon nyugodott, most viszont már a beruházások élénkítő szerepe is észrevehetően érződik. Az ipari termelés eléri a kapacitások határait. Az infláció uganakkor az elmúlt hónapokban lényegesen felgyorsult és a tavalyi 5 százalékkal szemben az idén elérheti a 7 százalékot is. A munkanélküliek aránya ugyanakkor csökken, a tavalyi 8,6 százalékról 7,75 százalékra. A fizetési mérlegben viszont további rosszabbodással kell számolni. A deficit a tavalyi 13,1 milliárd fontról 15,2 milliárd fontra emelkedik 1989-ben.

A francia gazdaság teljesítménye 1988-ban végül is a vártnál jobbnak bizonyult s a növekedés elérte a 3,5 százalékot. Ez az idén várhatóan 3 százalékra csökken. A francia gazdaságpolitika egyik fontos célkitűzése az inflációnak 3' százalék körüli szinten tartása. Ez tavaly sikerült is, 1989-ben pedig - amennyiben megfelelő mértékben sikerül a bérek növekedését lefékezni -, az áremelkedés valószínűleg 2,5 százalék körül alakul majd.

Lerontja a francia gazdaság jó bizonyítványát a magas munkanélküliség, mely tavaly 10,25 százalék volt. Ez az idén várhatóan kismértékben emelkedni fog, mintegy 10,5 százalékig.

Olaszország gazdasági növekedésé 1988-ban kevéssel 4 százalék fölött volt, a következő másfél évben azonban a növekedés üteme lassulni fog. 1989-re 3 százalékos gazdasági növekedés várható, az infláció ugyanakkor a jelenlegi 4,5 százalékos szintről 4 százalék közelébe esik várhatóan vissza. A munkanélküliség viszonylag magas, tavaly 11,2 százalékos szintje az idén közel változatlan marad, bár kismértékben emelkedő irányzatú. A viszonylag stabil cserearányok és a lassuló infláció sem lesz elegendő ahhoz, hogy megfékezze Itália versenyképességének romlását nyugateurópai partnereihez képest. A fizetési mérleghiány az idén mintegy 1,5 milliárd dollárral nő és eléri a 6 milliárdot. A költségvetés deficitje tavaly 90 milliárd dollár volt. A kormány bízott abban, hogy tartani tudja ezt a szintet 1989-ben is, de mozgásterét má»e szűkítették a jövedelemadó-csökkentések és a tavaly elhatározott béremelések.

Ausztria jó évet zárt tavaly, az ország exportja és ipari termelése egészen a múlt év őszéig igen dinamikusan növekedett. Az osztrák cégek nagy megrendelésállománya és a vállalkozók optimizmusa további fellendülést sejtet, még ha az nem is éri el várhatóan a tavalyit. Az osztrák GNP növekedése az elmúlt évben 3,5-4 százalék volt, az idén pedig 3 százalék körül alakul. A munkanélküliségi ráta a tavalyi 5,4 százalék után az idén 5,2 százalék lesz. Az infláció az elmúlt évben 3,2 százalékos volt, az idén 2 százalék körül alakul.

Az adókedvezmények az idén is kedvezően befolyásolják a beruházási tevékenységet. A magánfogyasztás 1989- ben is érezteti élénkítő hatását, s a külföldi kereslet is alig csökken. Az export, amely tavaly a konjunktúra motorja volt, az idén 7 százalékkal bővül majd - miközben Ausztria további piaci térnyerése folytatódik.

Az elmúlt év utolsó harmadának szomorú szenzációja, a Skócia fölött lezuhant Boeing 747-es gép ügye nemigen hagyja nyugodni a kedélyeket. Igaz, a következtetések, a kihatások jócskán átnyúlnak a mába - sőt, a jövőbe. Az írott és az elektronikus sajtó népszerű nyilatkozóivá léptek elő nemzetközi repülésügyi szakemberek, az egyes nemzeti légitársaságok vezető képviselői, ám nem kisebb az érdeklődés a bűnüldöző szervek munkája, vagy még inkább lehetőségei iránt sem.

S ugyanígy, az események minden kétséget kizáróan felgyorsították azoknak a kutatómunkáját, akik az alig-alig kimutatható robbanó - vegyi anyagok „lefülelésére” alkalmas készülékek létrehozásán fáradoznak.

A mai tudás szerint száz százalékos megoldás nincs - a wiesbadeni (NSZK) Szövetségi Bűnügyi Hivatal robbanóanyag-szakértője nyilatkozott így a minap.

A kérdés arra vonatkozott, vajon van-e mód a gép poggyászterébe kerülő valamennyi csomag megbízható és hiánytalan átvizsgálására.

Majdnem bizonyos, hogy nemcsak a mi televíziónk invitált meg a stúdióba robbanóanyag-szakértőt, aki azután a nézők milliói előtt mutatta be, hogy a por formájú robbanóanyag némi kenőanyaggal vegyítve milyen észrevehetetlenné tehető, hogyan olvad bele egy-egy bőrönd, kézitáska anyagába, már csak azért is mert igen kis mennyiség szükségeltetik belőle.

Egyelőre még nem azonosították pontosan, milyen összetételű is az a bizonyos anyag, amely 44 utas halálát és a 82 túlélő közül sokaknak súlyos sebesülést okozott.

A legvalószínűbb, hogy a merénylők a csehszlovák gyártmányú Semtex nevű anyagot használták. Ez a magyarázata annak, hogy a csehszlovák szervek is bekapcsolódtak a vizsgálatokba: múlt szerdán négy szakértő érkezett Prágából Londonba.

Bármennyire is igyekeznek „diszkréten eljárni” az érintettek - főként a légi- társaságok és a repülőterek illetékesei, akik nem szeretnék, ha a félelem és a pánik miatt csökkene a légiforgalom -, egy dolgot nemigen tagadhatnak: akár Sem- texből, akár kevésbé hatásos vegyi anyagból készült a plasztik bomba, ezt a fajta anyagot igen nehéz kimutatni. A Semtex például az átvilágításnál valamiféle sűrű anyagnak látszik, semmi gyanút nem kelt, s miért is tűnpe fel, ha például csíkszerűen tapad a bőrönd belső széléhez... „

A mai légiforgalom mellett még a nem annyira forgalmas repülőtereken is szinte kivihetetlennek tűnik minden egyes csomag átvizsgálása. A nagy nyugat-európai repülőterek illetékesei aligha felejtik az idei nyári csúcs lidérces jeleneteit, a késve érkezőinduló járatokra várakozók ezreit.

Pedig ekkor még „csak” arról volt szó, hogy a leszállópályák nem bírták a turistaforgalom miatt a korábbiakhoz képest is felduzzasztott forgalmat.

Ha mindezt még megtetézik a mainál is aprólékosabb csomagellenőrzéssel, például azzal, hogy az átszálló utasok poggyászát a nagy csomópontokon átrakodás előtt újra ellenőrzik - hát be- láthatatlanok lennének a csúszások.

Igaz, ahogyan az lenni szokott, a decemberi sokkhatás után minden légitársaság, minden repülőtér az ellenőrzés szigorítását jelentette be, ám ezzel együtt: mostanáig egyedül a sok merényletet megért El AI izraeli légitársaság vállalkozott minden egyes csomag kü- lön-külön történő átvizsgálására. Igaz, ők ehhez megfelelő biztonsági személyzettel is rendelkeznek.

Egybehangzó vélemények szerint, csakis valamiféle új technikai csoda segíthet.

Nincs is már messze: az Egyesült Államokban már kifejlesztettek egy olyan, neutronérzékelésen alapuló szerkezetet, amely 95 százalékos biztonsággal mutatja ki a robbanóanyagot.

Még mindig marad öt százalék bizonytalanság - nem beszélve arról, hogy az új csodamasina, amelyből az amerikaiak hamarosan ötöt állítanak mun- f kába arra kijelölt repülőtereken, eddig egymillió dollár költséget emésztett fel.

Szászi Júlia MTI-PRESS

Oázis a Góbi sivatagban