Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-20 / 17. szám
MA Olvasó1989. január 20. PÉNTEK szolgálat XXXIX. évfolyam, 17. szám (7. oldal) ÁRA: 4,30 Ft Egy négyzetméter - tizenkétezer forint Az épületek homlokzati képe karakteresen illeszkedik a városéhoz A dombóvári Ady lakótelepen egy 156 lakásos épületegyüttes készült el a TÁÉV kivitelezésében. Az 1984-ben kezdett építkezés terveit a Pécsi Tervező Vállalat készítette, az OTP beruházásaként. A lakások 12 ezer forintos négyzetméterenkénti áron találtak gazdára. Az új otthonok két változatban épültek: 38 négyzetméteres garzonok és a 70 négyzet- méter alapterületet meghaladó, három szoba, plusz étkezős lakások formájában. Szakaszos átadás szerint költöztek a lakók. Ez azt jelentette, hogy az első házban már elfoglalták helyüket, míg a harmadik alapozásánál tartottak az építők, a földszinti - ezer négyzetméter alapterületű helyiségekben - üzletek vannak és lesznek. Mérföldkő a más Európához vezetőúton Befejeződött a bécsi utótalálkozó Eduard Sevardnadze csütörtökön a kora délutáni órákban Bécsben megerősítette, hogy a Szovjetunió a Közép-Eu- rópából kivonandó szovjet egységekkel együtt kivonja azokat a harcászati nukleáris fegyvereit, valamint rövid hatótávolságú rakétáit is (az 500 kilométernél rövidebb hatótávolságú rakétákat), amelyek strukturálisan a visszavonandó alegységekhez tartoznak. A szovjet külügyminiszter ilyen értelmű bejelentést csütörtök délelőtt, a bécsi utótalálkozó zárószakaszában elhang: zott beszédében is tett, a megerősítés, a részletesebb okfejtés egy nemzetközi sajtóértekezleten azután következett, hogy Sevardnadze a Szovjetunió nevében aláírta az ENSZ decemberben elfogadott kábítószer-elleni konvencióját. A délelőtti órákban ugyancsak kézjegyével látta el a dokumentumot Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere. A kivonandó harcászati atomfegyvereket - hangsúlyozta a sajtótájékoztatón Sevardnadze - működésképtelenné fogják tenni. A Szovjetunió ebben a pillanatban nem modernizálja harcászati atomfegyvereit, s javasolja, hogy ezen fegyverfajta modernizálását hagyják abba - nyomatékosította. A Szovjetunió külügyminisztere felszólalásában elmondta: a bécsi megegyezés mérföldkő a minőségileg más Európához vezető úton. A találkozó új normákat hozott létre az államközi érintkezéshez, teljes összhangban a helsinki záróokmánynak azokkal az elveivel, amelyek kimondják az államok nemzeti szuverenitását és jogát a független intézkedésekhez. Eduard Sevardnadze rámutatott: a népek joga saját kultúrájukhoz ugyanolyan alápvető tényező, mint az élethez és a szabadsághoz való jog. Európában nem kevés a többnemzetiségü ország, s elengedhetetlen, hogy ezekben minden nemzetiség törvényes és szavatolt védelmet kapjon kulturális értékeinek védelmére. Beszédének befejező részében Sevardnadze megállapította, hogy a helsinki folyamat Európát a kelet-nyugati viszony központi elemévé tette. Hatásai az Egyesült Államok és Kanada révén az amerikai földrészre, a Szovjetunió révén pegig Ázsiára is kiterjednek. Az Urálon túli szovjet területről sem fenyegeti katonai veszély Európát éppúgy, mint Ázsiát - szögezte le Sevardnadze külügyminiszter. Végül kifejezte meggyőződését: Európa minden nehézség ellenére is alkalmas a közös Európai Ház nagy tervének megvalósítására, arra, hogy a bizalom, a jog és a nyitottság földrésze legyen. Gorbacsov Rómába látogat Mihail Gorbacsov szovjet államfő és pártfőtitkár november második felében Olaszországba látogat - jelentette be csütörtökön Bécsben Giulio Andreotti. Az olasz külügyminiszter azután közölte ezt, hogy megbeszélést folytatott Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel a bécsi utóértekezlet zárónapján. A szovjet vezető olaszországi látogatásáról elvben Ciriaco de Mita olasz kormányfő tavalyi moszkvai látogatása során állapodtak meg. Ez lesz az első alkalom, hogy szovjet pártfőtitkár Olaszországba látogat. Gorbacsov járt már Olaszországban, de még azelőtt, hogy megválasztották volna az SZKP élére. A nemzeti közmegegyezés elve szerint Viták a népfrontban a népfrontról Milyen feladatokat kell felvállalnia a népfrontmozgalomnak?... Hogy mire képes, és mit érdemes felvállalnia, ahhoz a mozgalomnak konkrétabban meg kell határoznia tevékenységének határait - állapították meg tegnap Szekszárdon a társadalmi szervek képviselőit összehívó megyebizottsági vitán. A hangsúlyt a társadalompolitikában vállalható, hagyományos feladataira tették. (Cikkünk a 2. oldalon) r \ Meg kell tanulni nyerni, de veszíteni is... A helyi közigazgatás, a helyi politika átszervezésével, az önkormányzat erősítésével együtt jelentkezett az utóbbi időben az a központi törekvés, hogy a pártapparátus beleszólása az egyedi ügyekbe, operatív tennivalókba. Megszűnjék és elsősorban stratégiai, politikai kérdésekben lépjen fel, foglaljon állást. Egyfajta korábbi monopolhelyzet megszűnését célozza ez a folyamat, amelyben ki-ki keresi a helyét. Hogy miként gondolkodnak erről Pakson, ezt próbálja megválaszolni a 3. oldalon megjelenő cikkünk. Munkát kerestem... Ritka rendesek a munkaközvetítőben: részletesen elmagyarázzák, hogy ki kaphat ma munkanélküli-segélyt, melyek a feltételek, határidők és mennyi a segély összege. Útbaigazítanak készségesen: ha munkát kereső emberekkel akarok találkozni, akkor úgy déltájban menjek, lehetőleg ebéd előtt vagy ebéd után... (Folytatás a 3. oldalon.) Tüntetés Prágában Ismét rohamrendőrséget vetettek be Prágában az újabb Vencel téri tüntetés feloszlatására. Csütörtökön a késő délutáni órákban az egymást követő immár ötödik napon atéren több ezer ember gyűlt össze. Fiatalok százai kórusban kiáltozták az elmúlt napok megmozdulásaihoz hasonlóan a „Szabadságot! Szabadságot!" jelszót, és követelték a hétfőn letartóztatott Václav Havel szabadon engedését. Ez alkalommal hallható volt az is, hogy a fiatalok kórusban kiabálták: „Gorbacsov ezt látja... Gorbacsov ezt látja”. A rohamrendőrség pillanatok alatt igen keményen lépett fel, gumibotokat használt, de a fiatalok egy ideig még hangoztatták jelszavaikat. A rendőrség vízágyút is felvonultatott. A térre több mentőautó érkezett. Diszkrimináció Mindig is kisebbrendűségi érzésem volt attól, hogy gyerekkorom óta úgy éreztem, nem jókor és nem jó helyre születtem. Ebbéli érzésemet nyilvánvalóan erősítette az, hogy eszmélé- semtől kezdve azt hallottam családunkban, világrajöttöm milyen fájdalmakkal, nehézségekkel, hosszú, keserves vajúdással járt. Ugyanakkor ugyanezeket a nehézségeket - mármint a világra jövetel kínjait - öcsém esetében olyan tálalásban hallhattam, hogy igaz, nagyon nehéz szülés volt az is, de végre meglett a kis „trónörökös”! Ezek után igazán nincs csodálkoznivaló azon, ha nem voltam különösebben büszke sem elsőszülöttségemre, sem arra, hogy lánynak sikeredtem. Persze ettől még mindig nem vesztettem el túlzottam az önbizalmamat és boldog örömmel püföltem - előbb az óvodában, majd az általános iskola alsó tagozatában rakoncátlan- kodó fiú pajtásaimat, másztam meg a legmagasabb fákat, lövöldöztem csúzlival és légpuskával, mit sem törődve a ször- nyülködő, sopánkodó nevelőkkel, akik azt mondták: - Nahát, ilyet egy kislány nem tesz! Egy pillanatig sem zavartak ezek az intelmek már akkor sem, mert erről a kérdésről én gyökeresen másként vélekedtem. Mindenesetre később, már felnőttként kezdtem érteni, körülbelül miről is van szó, amikor munkába állásomkor olyan kérdésekre kellett válaszolnom egyik-másik leendő munkaadómnál, hogy ugye, nem akar még mostanában férjhez menni? Vagy később azt, hogy: mikorra terveznek gyerekeket és hányat? Aztán hallhattam azt is, hogy erre a munkakörre szívesebben vettünk volna fel férfit, csak sajnos az nem jelentkezett... Nos, ilyen előzmények után a minap, amikor egyik kedves ismerősöm azt a kérdést szegezte nekem, ha rajtam múlna és választhatnék, hogy nőként a történelem melyik korszakában szeretnék élni - nem vettem viccnek, komolyan elgondolkodtam a dolgon. Némi töprengés után úgy véltem, hogy ha lehetne, akkor a kiegyezés utáni időszakot, a XIX. század végét, a XX. század legelejét választanám. Hogy miért tűnik számomra vonzónak ez a kor? Elsősorban azért, mert az a korszak már rendelkezett egy sor olyan technikai vívmánnyal - központi fűtés, angol WC, fürdőszoba hideg-meleg vízzel -, amik nélkül nehezen tudnék kényelmes életet elképzelni. Mindemellett az akkori Európában gyakorlatilag nem léteztek a mai értelemben vett államhatárok sorompókkal és akinek volt rá pénze, azt az automobil vagy az Orient-express akár Isztambulig röpítette. Másrészről viszont akkor a nőket - hála a szüfrazsetteknek - már gondolkodó lényeknek tekintették, de nem olyan mértékben, hogy azért ne csókdosták volna nyalka úriemberek a kacsóikat és az ágyba-vágyba döntés előtt ne folyt volna hosz- szú, érzelgős ostrom. Persze a rossz helyre, rossz időben való születés konfliktusától még így is megszabadultam volna, az az Országgyűlés legutóbbi, januári ülésszakának utolsó napján, a késő esti órákban a Parlament folyosóján nem találkozom össze és nem elegyedek beszédbe ifjú Marosán Györggyel az igen szimpatikus és közvetlen kormányszóvivővel. Mindenesetre ha már beszélgettünk, megkérdeztem, mit tud róla, véget ér-e az ülésszak, ha éjszakába nyúlóan is, vagy elnapolják - tekintettel a még visszalévő interpelláló képviselők jelentős számára - és esetleg folytatódik másnap a vita.- Fogalmam sincs - hangzott a válasz - mindenesetre előbb-utóbb csak befejezik, ha nem ma, akkor holnap.- Nem úgy van az - ágáltam -, mi lesz a vidéki képviselőkkel, tudósítókkal - gondoltam önzőén magamra is - hiszen ők abban a hiszemben, hogy kétnapos az ülésszak, csak egy éjszakára rendeltek szállást. Ha nem veti fel sürgősen valaki ezt a dolgot, ha áthúzódik másnapra a tanácskozás, akkor elmegy az utolsó vonatjuk, vagy a feleslegesen értük küldött vállalati gépkocsi üresen visszamehet, ugyanakkor nincs szállodai szoba.- Tényleg, erre nem is gondoltam - kerekedett el a tősgyökeres pesti szóvivő szeme. És itt volt az a pont, amikor rettentően kezdtem sajnálni, hogyha már egyszer nőnek születtem és éppen most, a XX. század második felében, Közép-Európának ezen részén, akkor legalább a székesfővárosba és ne vidékre pottyantott volna a gólya! F. KOVÁTS ÉVA
