Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-20 / 17. szám

MA Olvasó­1989. január 20. PÉNTEK szolgálat XXXIX. évfolyam, 17. szám (7. oldal) ÁRA: 4,30 Ft Egy négyzetméter - tizenkétezer forint Az épületek homlokzati képe karakteresen illeszkedik a városéhoz A dombóvári Ady lakótelepen egy 156 lakásos épületegyüttes készült el a TÁÉV kivitelezésében. Az 1984-ben kezdett építkezés terveit a Pécsi Tervező Vállalat készítette, az OTP beruházásaként. A lakások 12 ezer forintos négyzetméte­renkénti áron találtak gazdára. Az új ott­honok két változatban épültek: 38 négy­zetméteres garzonok és a 70 négyzet- méter alapterületet meghaladó, három szoba, plusz étkezős lakások formájá­ban. Szakaszos átadás szerint költöztek a lakók. Ez azt jelentette, hogy az első házban már elfoglalták helyüket, míg a harmadik alapozásánál tartottak az épí­tők, a földszinti - ezer négyzetméter alapterületű helyiségekben - üzletek vannak és lesznek. Mérföldkő a más Európához vezetőúton Befejeződött a bécsi utótalálkozó Eduard Sevardnadze csütörtökön a kora délutáni órákban Bécsben megerő­sítette, hogy a Szovjetunió a Közép-Eu- rópából kivonandó szovjet egységekkel együtt kivonja azokat a harcászati nuk­leáris fegyvereit, valamint rövid hatótá­volságú rakétáit is (az 500 kilométernél rövidebb hatótávolságú rakétákat), ame­lyek strukturálisan a visszavonandó alegységekhez tartoznak. A szovjet külügyminiszter ilyen értelmű bejelentést csütörtök délelőtt, a bécsi utótalálkozó zárószakaszában elhang: zott beszédében is tett, a megerősítés, a részletesebb okfejtés egy nemzetközi sajtóértekezleten azután következett, hogy Sevardnadze a Szovjetunió nevé­ben aláírta az ENSZ decemberben elfo­gadott kábítószer-elleni konvencióját. A délelőtti órákban ugyancsak kézjegyével látta el a dokumentumot Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere. A kivonandó harcászati atomfegyvere­ket - hangsúlyozta a sajtótájékoztatón Sevardnadze - működésképtelenné fog­ják tenni. A Szovjetunió ebben a pillanat­ban nem modernizálja harcászati atom­fegyvereit, s javasolja, hogy ezen fegy­verfajta modernizálását hagyják abba - nyomatékosította. A Szovjetunió külügyminisztere felszó­lalásában elmondta: a bécsi megegye­zés mérföldkő a minőségileg más Euró­pához vezető úton. A találkozó új normá­kat hozott létre az államközi érintkezés­hez, teljes összhangban a helsinki zá­róokmánynak azokkal az elveivel, ame­lyek kimondják az államok nemzeti szu­verenitását és jogát a független intézke­désekhez. Eduard Sevardnadze rámutatott: a né­pek joga saját kultúrájukhoz ugyanolyan alápvető tényező, mint az élethez és a szabadsághoz való jog. Európában nem kevés a többnemzetiségü ország, s elen­gedhetetlen, hogy ezekben minden nem­zetiség törvényes és szavatolt védelmet kapjon kulturális értékeinek védelmére. Beszédének befejező részében Se­vardnadze megállapította, hogy a helsin­ki folyamat Európát a kelet-nyugati vi­szony központi elemévé tette. Hatásai az Egyesült Államok és Kanada révén az amerikai földrészre, a Szovjetunió révén pegig Ázsiára is kiterjednek. Az Urálon túli szovjet területről sem fenyegeti kato­nai veszély Európát éppúgy, mint Ázsiát - szögezte le Sevardnadze külügyminisz­ter. Végül kifejezte meggyőződését: Eu­rópa minden nehézség ellenére is alkal­mas a közös Európai Ház nagy tervének megvalósítására, arra, hogy a bizalom, a jog és a nyitottság földrésze legyen. Gorbacsov Rómába látogat Mihail Gorbacsov szovjet államfő és pártfőtitkár november második felében Olaszországba látogat - jelentette be csütörtökön Bécsben Giulio Andreotti. Az olasz külügyminiszter azután közölte ezt, hogy megbeszélést folytatott Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel a bécsi utóértekezlet zárónapján. A szovjet vezető olaszországi látogatá­sáról elvben Ciriaco de Mita olasz kor­mányfő tavalyi moszkvai látogatása so­rán állapodtak meg. Ez lesz az első alkalom, hogy szovjet pártfőtitkár Olaszországba látogat. Gorbacsov járt már Olaszországban, de még azelőtt, hogy megválasztották volna az SZKP élére. A nemzeti közmegegyezés elve szerint Viták a népfrontban a népfrontról Milyen feladatokat kell felvállalnia a népfrontmozga­lomnak?... Hogy mire képes, és mit érdemes felvállalnia, ahhoz a mozgalomnak konkrétabban meg kell határoz­nia tevékenységének határait - állapították meg tegnap Szekszárdon a társadalmi szervek képviselőit összehívó megyebizottsági vitán. A hangsúlyt a társadalompolitiká­ban vállalható, hagyományos feladataira tették. (Cikkünk a 2. oldalon) r \ Meg kell tanulni nyerni, de veszíteni is... A helyi közigazgatás, a helyi politi­ka átszervezésével, az önkormány­zat erősítésével együtt jelentkezett az utóbbi időben az a központi törek­vés, hogy a pártapparátus beleszó­lása az egyedi ügyekbe, operatív tennivalókba. Megszűnjék és elsősorban straté­giai, politikai kérdésekben lépjen fel, foglaljon állást. Egyfajta korábbi mo­nopolhelyzet megszűnését célozza ez a folyamat, amelyben ki-ki keresi a helyét. Hogy miként gondolkodnak erről Pakson, ezt próbálja megvála­szolni a 3. oldalon megjelenő cik­künk. Munkát kerestem... Ritka rendesek a munkaközvetítő­ben: részletesen elmagyarázzák, hogy ki kaphat ma munkanélküli-se­gélyt, melyek a feltételek, határidők és mennyi a segély összege. Útba­igazítanak készségesen: ha munkát kereső emberekkel akarok találkoz­ni, akkor úgy déltájban menjek, lehe­tőleg ebéd előtt vagy ebéd után... (Folytatás a 3. oldalon.) Tüntetés Prágában Ismét rohamrendőrséget vetettek be Prágában az újabb Vencel téri tüntetés fel­oszlatására. Csütörtökön a késő délutáni órákban az egymást követő immár ötödik napon atéren több ezer ember gyűlt össze. Fiatalok százai kórusban kiáltozták az el­múlt napok megmozdulásaihoz hasonlóan a „Szabadságot! Szabadságot!" jelszót, és követelték a hétfőn letartóztatott Václav Ha­vel szabadon engedését. Ez alkalommal hallható volt az is, hogy a fiatalok kórusban kiabálták: „Gorbacsov ezt látja... Gorba­csov ezt látja”. A rohamrendőrség pillana­tok alatt igen keményen lépett fel, gumibo­tokat használt, de a fiatalok egy ideig még hangoztatták jelszavaikat. A rendőrség víz­ágyút is felvonultatott. A térre több men­tőautó érkezett. Diszkrimináció Mindig is kisebbrendűségi érzésem volt attól, hogy gyerek­korom óta úgy éreztem, nem jókor és nem jó helyre születtem. Ebbéli érzésemet nyilvánvalóan erősítette az, hogy eszmélé- semtől kezdve azt hallottam családunkban, világrajöttöm mi­lyen fájdalmakkal, nehézségekkel, hosszú, keserves vajú­dással járt. Ugyanakkor ugyanezeket a nehézségeket - már­mint a világra jövetel kínjait - öcsém esetében olyan tálalás­ban hallhattam, hogy igaz, nagyon nehéz szülés volt az is, de végre meglett a kis „trónörökös”! Ezek után igazán nincs csodálkoznivaló azon, ha nem vol­tam különösebben büszke sem elsőszülöttségemre, sem ar­ra, hogy lánynak sikeredtem. Persze ettől még mindig nem vesztettem el túlzottam az ön­bizalmamat és boldog örömmel püföltem - előbb az óvodá­ban, majd az általános iskola alsó tagozatában rakoncátlan- kodó fiú pajtásaimat, másztam meg a legmagasabb fákat, lö­völdöztem csúzlival és légpuskával, mit sem törődve a ször- nyülködő, sopánkodó nevelőkkel, akik azt mondták: - Nahát, ilyet egy kislány nem tesz! Egy pillanatig sem zavartak ezek az intelmek már akkor sem, mert erről a kérdésről én gyökeresen másként véleked­tem. Mindenesetre később, már felnőttként kezdtem érteni, kö­rülbelül miről is van szó, amikor munkába állásomkor olyan kérdésekre kellett válaszolnom egyik-másik leendő munka­adómnál, hogy ugye, nem akar még mostanában férjhez menni? Vagy később azt, hogy: mikorra terveznek gyereke­ket és hányat? Aztán hallhattam azt is, hogy erre a munkakör­re szívesebben vettünk volna fel férfit, csak sajnos az nem je­lentkezett... Nos, ilyen előzmények után a minap, amikor egyik kedves ismerősöm azt a kérdést szegezte nekem, ha rajtam múlna és választhatnék, hogy nőként a történelem melyik korszakában szeretnék élni - nem vettem viccnek, komolyan elgondolkod­tam a dolgon. Némi töprengés után úgy véltem, hogy ha lehetne, akkor a kiegyezés utáni időszakot, a XIX. század végét, a XX. század legelejét választanám. Hogy miért tűnik számomra vonzónak ez a kor? Elsősorban azért, mert az a korszak már rendelkezett egy sor olyan tech­nikai vívmánnyal - központi fűtés, angol WC, fürdőszoba hi­deg-meleg vízzel -, amik nélkül nehezen tudnék kényelmes életet elképzelni. Mindemellett az akkori Európában gyakor­latilag nem léteztek a mai értelemben vett államhatárok so­rompókkal és akinek volt rá pénze, azt az automobil vagy az Orient-express akár Isztambulig röpítette. Másrészről viszont akkor a nőket - hála a szüfrazsetteknek - már gondolkodó lényeknek tekintették, de nem olyan mér­tékben, hogy azért ne csókdosták volna nyalka úriemberek a kacsóikat és az ágyba-vágyba döntés előtt ne folyt volna hosz- szú, érzelgős ostrom. Persze a rossz helyre, rossz időben való születés konfliktu­sától még így is megszabadultam volna, az az Országgyűlés legutóbbi, januári ülésszakának utolsó napján, a késő esti órákban a Parlament folyosóján nem találkozom össze és nem elegyedek beszédbe ifjú Marosán Györggyel az igen szimpatikus és közvetlen kormányszóvivővel. Mindenesetre ha már beszélgettünk, megkérdeztem, mit tud róla, véget ér-e az ülésszak, ha éjszakába nyúlóan is, vagy elnapolják - tekin­tettel a még visszalévő interpelláló képviselők jelentős szá­mára - és esetleg folytatódik másnap a vita.- Fogalmam sincs - hangzott a válasz - mindenesetre előbb-utóbb csak befejezik, ha nem ma, akkor holnap.- Nem úgy van az - ágáltam -, mi lesz a vidéki képviselők­kel, tudósítókkal - gondoltam önzőén magamra is - hiszen ők abban a hiszemben, hogy kétnapos az ülésszak, csak egy éj­szakára rendeltek szállást. Ha nem veti fel sürgősen valaki ezt a dolgot, ha áthúzódik másnapra a tanácskozás, akkor el­megy az utolsó vonatjuk, vagy a feleslegesen értük küldött vállalati gépkocsi üresen visszamehet, ugyanakkor nincs szállodai szoba.- Tényleg, erre nem is gondoltam - kerekedett el a tős­gyökeres pesti szóvivő szeme. És itt volt az a pont, amikor rettentően kezdtem sajnálni, hogyha már egyszer nőnek születtem és éppen most, a XX. század második felében, Közép-Európának ezen részén, ak­kor legalább a székesfővárosba és ne vidékre pottyantott vol­na a gólya! F. KOVÁTS ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents