Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-18 / 15. szám

1989. január 18. TtÉPÜJSÁG 5 Tudósítóinktól Mi foglalkoztatja az embereket ilyenkor év elején? A KNEB első félévi ellenőrzési terve Nagyszokoly: Felszámolják a sertésállományt Nagyszokoly lakosságának nagy része kistermelői állattartással foglalkozik, ezen belül sertéshizlalással. Köztudott, hogy 1988 őszén a kedvezőtlen időjárás miatt kb. 30-40 százalékkal kevesebb kukorica termett. A termeléskiesés mellett a táp ára pedig rendkívüli módon megelkedett, ezzel szemben a minőség viszont romlott. Községünkben már példa van arra is, hogy felszámolják a sertéshizlalást, hisz hangoshiradón keresztül nap mint nap hallható, hogy „sertés van eladó”. Nem éri meg a sertéseket meghizlalni, mert a velük való foglalatosság, a takarmányozási költ­ségek meghaladják a felvásárlási értéket. Jelenleg a kistermelő egyáltalán nem szá­míthat a sertések tartásánál haszonra, ha­nem egyértelmű a mínuszba való futás. így, aki eddig sertést tartott, igyekszik felszá­molni, vagy csak saját célra fog hizlalni, de további értékesítésre már nem. Elgondol­kodtató, hogy addig, amíg a falusi ember saját célra azért majdcsak meghizlalja a sertést, addig a városban élők számára plusz munkával ezt már nem teszi meg, mert neki egyáltalán nem éri meg. Félő, hogy a jövőben - ez lesz az eredménye en­nek az elhamarkodott vagy talán nem kel­lőképpen megfontolt központi intézkedés­nek. Ugyancsak gondolkodik a községben pár gazda is, aki még tart ugyan szarvas- marhát, hogy az állami támogatás beszün­tetésével (mely 1 tehétn után 2100 forint, a második és minden további tehén után 4500 forint volt) érdemes-e foglalkozni. Községünk egész lakossága nagy elke­seredéssel vette tudomásul az 1989. ja­nuár 9-én bekövetkezett és a majd várható áremelkedéseket is. Egyre nagyobb terhet ró az emberekre a megnövekedett áremel­kedés, fokozza az elkeseredést körükben. Különösen nagy gondot jelent ez az ala­csony nyugdíjjal, illetve járadékkal rendel­kezőknek, akiknek a téli fűtési szezon ideje alatt csak tüzelőre volt elég a járandósága. Ezek az idős, munkában megfáradt embe­rek még a gyermeküktől sem várhatnak anyagi támogatást, hisz a megélhetés azoknak is nagyon nehéz, főleg ott, ahol kettő vagy ennél több gyermek tartásáról kell gondoskodniuk. GULYÁS ISTVÁNNÉ Felsőnyék: Pluszmunkával pótolni a hiányzó pénzt A mindennapok általános gondjain túl­menően - amelyek az egyre nehezedő megélhetésből, a romló életszínvonalból adódnak - személyes, egyedi problémák is foglalkoztatják a felsőnyéki embereket Az egyik volt szobafestő kisiparos például arról panaszkodik, hogy a lakosságnak nincs pénze az otthona kifestésére, ezért a keresetéből nem tud megélni, így kényte­len szüneteltetni az iparát és más területen keresni munkát Egyre többen igyekeznek pluszmunkával pótolni a családi kasszából hiányzó pénzt A háztáji gazdálkodás erő­teljes élénkülése tapasztalható, amelyet a felvásárlási árak és az állami támogatások nagyobb mérvű növelésével kellene segí­teni. A demokratizálódó társadalmunk lát­tán sokakban felvetődik az óhaj, hogy e fo­lyamatnak a fuvallata mielőbb érjen el min­denkihez, mert a szövetkezeti demokrácia, az igazságosság elve igen gyakran csorbát szenved. A beszélgetések alkalmával felvetődött többször, hogy üdülésre, pihenésre, szóra­kozásra egyáltalán nincs se idő, se pénz, amit igyekeznek tudomásul venni, de so­sem törődnek bele. KESERŰ JÓZSEF Attala: Mi lesz velünk, hogyan alakul a jövő'? Talán még sohasem volt ennyire azonos az emberek beszédtémája Attalán, mint manapság. Az utcán, a boltban, a fodrász­nál, a presszóban mindenütt ugyanaz a visszatérő kérdés: Mi lesz velünk, hogyan alakul a jövőnk, milyen többletterhet kell még elviselnünk? Mert bizony nagyon sokan élnek még fa­lun is havi bérből, mindenféle pluszjövede­lem nélkül. Bár a köztudatban az él, hogy falun azért mégiscsak könnyebb az élet, mert ott lehet állatot tartani, zöldségfélét termeszteni, és így olcsóbbá tehető a csa­lád élelmezése. Csakhogy mindez manap­ság már nem igaz. Ugyanis a háztáji terme­léshez szükséges anyagok és eszközök ma már nagyon drágák, így a háztáji terme­lés komoly anyagi befektetést igényel. A te­vékenység pedig sok esetben már nem, vagy csak alig jövedelmező. A családi élet szükségleteit kielégítő fogyasztási cikkek túlnyomó hányadát a falusi ember is a ke­reskedelemben vásárolja meg. így a szo­katlan ütemben növekvő árak a falusi em­ber közérzetét befolyásolják. Mindezt tetézi az ellátásnak a városi ellásához mért ala­csonyabb színvonala. Ezenkívül a havi bé­rek is alacsonyabbak, mint a városban dol­gozó embereké. A családalapítás, pálya­kezdés a megemelkedett lakásépítési köl­csön kamata miatt, szülői támogatás nél­kül, szinte teljesen lehetetlen. A falusi em­ber mindennek ellenére ma még csak pa­naszkodik, máralig-alig reménykedik, nem sztrájkol, hanem kitartóan küzd a megélhe­tésért KOVÁCS JÓZSEFNÉ Kaposszekcső: Többet termelni a kiskertekben- Mi foglalkoztatja most, az újév kezde­tén? - tettük fel a kérdést Décsy Gyula ma- gánuvarozónak Kaposszekcsőn.- Azt hiszen, engem is, mint mostanság mindenkit, az árak emelkedése. Bár az is igaz, hogy a rám és a családomra vonatko­zó hatásán még nem is igen volt időm gon­dolkodni, mert bármilyen furcsán hangzik is, nekem az áremelkedés igen sok munkát adott Mint magánfuvarozó, ilyenkor télen elsősorban a falu lakosságának fűtő­anyag-szállításáról gondoskodom, és az utóbbi hetekben ugyancsak meszaporo- dott a munkám. A szén áremelkedése miatt az emberek igyekeznek olyan mennyisé­geket beszerezni, amennyit csak el tudnak tárolni és nem utolsósorban, amennyit a pénztárcájuk enged. Volt olyan megrende­lőm, aki az utolsó forintját is szénre költötte, mondván, hogy enni bármit lehet, hogy jól­lakjék, de a kályha csak szénnel melegít. Az emberekkel való találkozásom során azt tapasztaltam, hogy különbözőképpen reagálnak az áremelkedésre. Az idős, dol­gozni már képtelen, alacsony nyugdíjasok kétségbeesetten gondolnak az előttük álló néhány évre. Az életerős, dolgos fiatalok lá­zasan keresik a lehetőségeket arra, hogy milyen pluszmunkával teremtsék meg megélhetésük viszonylag elfogadható színvonalát Én úgy gondolom, hogy a falu­si emberek többsége még többet fog a jö­vőben a háztájiban, a kertben termelni, hogy a család egész évi szükségletét bizto­sítsa. Hogy mit csinálnak azok az emberek, akiknek erre nincs lehetőségük, azt nem tudom, azt hiszem, nekik sokkal nehezebb lesz. SITKÉI ZOLTÁNNÉ Belecska: Egy jobb életszínvonal megélését várjuk Belecskán érdeklődéssel és ki-ki a ma­ga fogékonysága arányában ismerkedik meg a társadalmi mozgásokkal, a gazda­sági életben jelentkező folyamatokkal. Benne élnek az információk áramlásában. A családi, rokonsági, baráti beszélgetések, az utcai párbeszédek során kivétel nélkül szóba kerülnek a bér- és árintézkedések. Az áremelések időszakában sok a találga­tás, a becslés. Jogosan féltik életszínvona­lukat. És ha csak néhány hétre is, de felvá­sároltak lisztet, cukrot, sót, ecetet, mosó­szert, étolajat és sok minden egyebet. A családfenntartó felnőttek és az egye­dül élő nyugdíjasok hangulata, a közhan­gulat szorongással teli, megélhetési kalku­lációkkal, számításokkal, előre vetített csa­ládi fogyasztási beosztásokkal tarkított Az előző év hasonló időszakához viszonyítva csökkenő tendenciát mutat az életszínvo­nal. A vegyesbolt gyors árufeltöltés után szomjúhozik. És mint mindig máskor, most is - minden más vegyes érzület ellenére - bizakodóak az emberek. A jó és elégséges áruellátásban, árukínálatban hisznek és bíznak. Nem tudjuk elkerülni a szembenézést. Egy tisztább, áldozatosabb, becsülete­sebb életszínvonal megélését várjuk. És bí­zunk, hogy az új viszonyokra, s minden gyötrő kérdésre a vártnál gyorsabban megérkezik a felelet. FÜREDI JÁNOS Tamási: Miből, mit, és hogyan? „Mi foglalkoztatja önt az 1989-es év ele­jén?” - ezt a kérdést tettem fel a hét elején Tamásiban néhány „hétköznapi” ember­nek. Készségesen válaszoltak, de névte­lenségben kívántak maradni. Középiskolás tanuló: - Szeretnék to­vábbtanulni, készülök a felvételi vizsgára. A megnövekedett keretszámok biztatóak. Az érdekel legjobban, hogy vajon felvesznek- e. Remélem, a szüleim tudják biztosítani a taníttatásomat. Hetven év feletti nyugdíjas nő: - A lá- nyomékkal élek együtt. Sajnos csak 2800 forint özvegyi nyugdíjat kapok. December­ben nagyon vártam az ígért 1000 forintot - ismerőseim közül sokan meg is kapták - ebből szerettem volna egy kis ajándékot vásárolni a gyerekeknek. Nekem már nem kell sok pénz, a gyerekeim eltartanak, a személyes dolgaimat a kisnyugdíjból is meg tudom venni. Szerencsére kevés gyógyszerre van szükségem. De az egye­dülálló kisnyugdíjas hogyan tud megélni az áremelések után, azt el sem tudom képzel­ni. Két kisgyermekét egyedül nevelő, átlag- fizetésű dolgozó nő: - Eddig is nehéz volt a megélhetés, most még nehezebb lesz. Szüleim nem tudnak segíteni, kisnyugdíja­sok, inkább ők is segítségre szorulnának. Csak magamra számíthatok. Mellékfoglal­kozást is vállaltam. Fiatal építkező: - Még nem vagyok har­mincéves. Nemrégen nősültem, s néhány éve építkezni kezdtem. Már beköltöztünk a házba, de rengeteg munka van még. Amit lehet, barátaim segítségével megcsinálok az építkezésen. Tele vagyunk kölcsönök­kel. Egyenlőre nem tudom, hogy miből tud­juk befejezni az építkezést. Kétgyermekes átlagfizetésű házaspár: - Saját kertes házban lakunk, de tele va­gyunk részletekkel. Legjobban a napközis térítési díjak emelkedése foglalkoztat Még kicsik a gyerekek, egyedül otthon nem hagyhatjuk őket így kénytelenek vagyunk a napközit választani. Eddig is a bérböl-fi- zetésből élő szülők fizettek legtöbbet, mert a jövedelmet egyértelműen ki lehetett mu­tatni. Most még többet fizethetünk. Egészségügyi dolgozó: - Tudom, hogy a városban az elmúlt évben emelkedett a gyermekszületések száma. De vajon ho­gyan lesz jövőre? Az áremelkedéseket kénytelenek vagyunk tudomásul venni. De felháborítónak tartom a gyógyszerek és a tej ilyen nagyarányú emelését, ami legjob­ban a kisgyerekeseket és az időseket érint. Egy liter tej ára annyiba kerül, mint egy üveg sör. így harcolunk az alkoholizmus el­len? Fiatal házasok: - Pályakezdők, kisfizeté- sűek vagyunk. Nem panaszkodhatunk, mert kaptunk OTP-s lakást, segítettek a szülők, de tele vagyunk kölcsönökkel. A mi szüléink még tudtak segíteni, de vajon mi tudunk-e a gyerekeinknek. Merjünk vállalni gyereket? Középkorosztályhoz tartozó dolgozó nő: - Átlagjövedelmű, kétgyermekes család tagja vagyok. Álmatlan éjszakáim vannak, fáradt vagyok. Helyt kell állni a munkában és a családban is. Segíteni kell a szüléimét, el kell tartani a továbbtanuló fiamat, támo­gatni a pályakezdő, fiatal házas lányomat. Újból át kell csoportosítani a családi költ­ségvetést, megpróbálni takarékosabban élni. De hogyan? Úgy gondolom, hogy leg­többet a hasunkon tudunk megspórolni. Hogy fognak rám nézni az üzletben, ha fél vajat és pár deka szalámit kérek. Felké­szült-e a kereskedelem az „újfajta" vásár­lásra, lesz-e elég olcsóbb élelmiszer? Miközben a fenti sorok írója az elhang­zott válaszokon meditál és rágondol az ál­matlan éjszakáira, felsóhajt: vajon milyen hosszú ez a bizonyos alagút, mennyi idő kell ahhoz, hogy végigmenjünk rajta? Jó lenne megtalálni a „megfelelő tempót”.- gné ­Gemenc Volán, Szekszárd: Még nagyobb követelményekkel állunk szemben A szilveszteri hangulat eloszlott, a jókí­vánságokat kísérő újévi koccintás, a pezs- gős üvegek pukkanása már csak emlék. Ilyenkor, új év kezdetén gondolataink mára jövőre vonatkozó vágyainknál, terveinknél időznek. Az elmúlt 1988-as esztendő töb­bet jelentett, mint az évek megszokott válto­zása. Mit várhatunk az 1989-es évtől? - merül fel a gondolat sokunkban. Céljaink eléré­séhez még nagyobb követelmények állnak majd velünk szemben, mint az eddigi évek­ben. A lakosság és az ország jövőjét bi­zonytalannak ítélik meg a dolgozók itt a Ge­menc Volánnál is, akár csak az országban mindenütt. Senki nem mer tervezni sem kollektíván, sem egyénileg az elkövetke­zendő esztendőre, hiszen még az életkö­rülmények, a szociális biztonság sem lát­szik biztosítottnak. Vajon az ország lakos­sága elbírja-e további négy-öt évig az élet- színvonal csökkenését? Döbbenetesnek tartják dolgozóink azokat a bejelentéseket, melyek az ez évi ár-bér-jövedelemmel kap­csolatosan hangzanak el, bár konkrét ada­tok ez idáig még részben kerültek nyilvá­nosságra. Aggódnak az alacsony nyugdíj­jal és a kis fizetéssel rendelkezők, hogy ép­pen azoknak az áruknak emelik jelentősen az árát, melyekre nagymértékben és alap­vetően van szükség (gyógyszerek, élelmi­szerek stb.) Sokakben keltett felháborodást a sajtó­termék ily nagymértékű emelése is, hiszen a tájékoztatás, a tájékozódás fontos eszkö­zei ezek és borsos áruk miatt sokakban fel­merül a kérdés az előfizetéssel kapcsolat­ban. A régebben járatott 5-6 napilap, heti­lap helyett ma már csak egy-két darabot engedhetnek meg maguknak, holott igé­nyük lenne többre is. Megmagyarázhatat­lannak tűnik az is, hogy az elmúlt évadóiból és személyi jövedelemadóiból befolyt ösz- szegek az államkasszán semmit sem javí­tottak. Az érintettek igen magasnak tartják az elvonásokat mégis eredménytelen? Mi szükség van, mennyiben indokolt a magas nyugdíjak emelése? Elsősorban az ala­csony nyugdíjjal rendelkezőket kellene tá­mogatni, hiszen a ledolgozott hosszú, be­csületes munka után ők is megérdemelnék a nyugodtabb, biztonságos életet. Nehéz év áll előttünk, mely nem ígérhet mindenki számára sikereket konfliktusok­tól mentes életvitelt- dné ­Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hiva­tal tevékenységét, a működés személyi és tárgyi feltételeit vizsgálja - egyebek között - az első félévben a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. A KNEB ezenkívül az állampolgárok széles körét érintő szá­mos jelentős területen is végez éllenőr- zést. így megvizsgálja a földhasznosítás helyzetét, áttekinti a foglalkoztatáspoliti­kai eszközrendszert, tájékozódik, miként hasznosította az idegenforgalom a hazai gyógyvizeket, s hogyan teljesítették a kö­zépfokú oktatási intézményekben a de­mográfiai helyzetből adódó feladatokat. Az adóhivatalnál átfogó vizsgálat so­rán arról gyűjtenek adatokat, hogy az APEH, a fővárosi és a megyei adó-és pénzügyi ellenőrzési igazgatóságok, va­lamint az adófelügyelőségek hogyan lát­ják el jogszabályokban előírt feladatai­kat. Meggyőződnek arról, az előírások­nak megfelelően állapítják-e meg az adót, eleget tesznek-e nyilvántartási kö­telezettségeiknek, hogyan szedik be, il­letve téritik vissza az adót, s milyen szankciókat alkalmaznak. Az ellenőrzés végső soron igyekszik megállapítani, hogy az ismert gondok és az esetleges újabb akadályok mennyiben a végrehaj­tás hibái, és mennyiben okozza azokat a helytelen szabályozás. Ezek ismereté­ben a KNEB további intézkedésekre tesz javaslatot. Egy másik vizsgálat során feltárják, hogy az állami és a szövetkezeti szervek betartják-e a földtulajdonnal való gazdál­kodás szabályait, valamint a mezőgazda­sági rendeltetésű földek védelmére vo­natkozó előírásokat. Az ellenőrzést az tette szükségessé, hogy az utóbbi években - a területrende­zési tervek elkészítésekor csakúgy, mint az ipartelepítés során, vagy az infrastruk­turális létesítmények létrehozásakor - nem mindig érvényesültek ezek a jog­szabályok. Vizsgálatnak vetik alá a termelési szer­kezetváltást felgyorsító munkaerő-át­csoportosításokat is. Számba veszik a dolgozók által kezdeményezett munka­helyváltoztatások körülményeit éppúgy, mint azokat, amelyek a vállalati intézke­dések következményei. Az ellenőrzés során figyelembe veszik, hogy a munkaerőhelyzet területenként igen eltérő. Az országosan még mindig jelentős munkaerő-kereslet ellenére egyes körzetekben - különösen a gaz­daságilag elmaradott térségekben - ne­héz az elhelyezkedés. A feleslegessé vált dolgozók átképzése lassan halad, bár a jogszabályok és a központi források már korábban megteremtették ennek lehető­ségét. A vizsgálat mindenekelőtt ezek okaira igyekszik fényt deríteni. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 12 esztendővel ezelőtt már megvizsgálta a gyógyvizek hasznosítását, s ennek eredményeként kormányhatározat szü­letett a további tennivalókról. Most átte­kintik e jogszabály - s ezzel együtt a Gaz­dasági Bizottság 1985-ös határozata - végrehajtását, különös tekintettel arra, hogy augusztusban hazánk nemzetközi gyógyidegenforgalmi konferenciának ad otthont, így e tapasztalatok széles kör­ben hasznosíthatók. Ugyancsak foglalkozott korábban a KNEB a demográfiai változások hatásá­val, az általános iskolákat érintő felada­tokkal. A nagy létszámú korosztály mos­tanában kezdi meg középiskolai tanul­mányait, olyan időszakban, amikor a tan­intézetekkel szemben a tartalmi követel­mények is növekednek. Bár az elmúlt két esztendőben több mint ötszáz tanterem épült, a jövőben továbbra is zsúfoltságra kell számítani. Ezek ismeretében most arról tájékozódnak, hogy a Művelődési Minisztérium, a tanácsok és a középfokú intézmények elkészültek-e a következő tanévekre, s milyen intézkedéseket tesz­nek a nevelő-oktató munka színvona­lának fejlesztésére. Az idén számba veszik a rendőri szer­vek anyagi-műszaki és technikai feltéte­leit is. Mindenekelőtt megnézik, hogy feladataik ellátásához, a bűnügyi meg­előző, felderítő és bizonyító munkához, valamint a köz- és közlekedésbiztonság garantálásához elégségesek-e a ren­delkezésre álló eszközök.

Next

/
Thumbnails
Contents