Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-17 / 14. szám

2 NÉPÚJSÁG 1989. január 17. Amerikai képviselőházi küldöttség Budapesten Vencel téri tüntetés (Folytatás az 1. oldalról.) alapja nem az ideológia: együttműködé­sünket nemzeti érdekeink, a humaniz­mus, Európa és a világ érdekei alapján fejlesztjük. Grósz Károly elmondta: a Szovjetunió­ban azt tapasztalta, hogy a szovjet embe­rek számos kérdésben hasonlóan gon­dolkodnak, mint az amerikaiak. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan az elmúlt években nagyot lépett előre a szovjet­amerikai viszony javításában. Grósz Ká­roly kifejezte meggyőződését, hogy a Szovjetuniónak szilárd szándéké tovább haladni az enyhülés útján. Az amerikai vendégek számos kérdést intéztek az MSZMP főtitkárához. Érdek­lődtek például arról, hogy mennyire sike­res a kormány inflációellenes politikája. Nagy érdeklődést tanúsítottak a politikai reform, az új alkotmány kidolgozása iránt. Thomas Coleman republikánus tör­vényhozó ezzel kapcsolatban utalt arra: a küldöttség találkozott több olyan ma­gyar személyiséggel - alternatív szerve­zetek képviselőivel, akik intellektuális be­folyást kívánnak gyakorolni a politikai reformra, az új alkotmány kimunkálásá­ra. Grósz Károly válaszában elmondta, hogy nyitott társadalmat akarunk. Úgy gondoljuk, hogy azok, akik szellemi ha­tást akarnak kifejteni a reformokra, nagy többségükben jószándékkal cseleked­nek. A probléma abból ered, hogy egy­idejűleg jelentkeznek megvalósíthatatlan álmok és reális elképzelések. Nincs azonban a magyar nemzet sorsának job­bítását szolgáló olyan javaslat, amit ne fogadnánk örömmel. A küldöttség egy másik tagja, a függet­len republikánus Bili Frenzel kijelentette: a jövőben mindent megtesznek azért, hogy az amerikai kormányzat a legna­gyobb kereskedelmi kedvezmény elvét - a jelenlegi egyéves gyakorlattól eltérően - hosszabb időre terjessze ki Magyaror­szág vonatkozásában. A képviselő - e hajlandóság alátámasztásaként - üdvö­zölte a magyar kivándorlási gyakorlat várható módosulását. Az'Egyesült Álla­mok ugyanis az emberi jogok kérdésével kapcsolja össze a kereskedelmi kedvez­mény megadását. Az amerikai képviselőházi küldöttség ezután Stadinger Istvánnal, az Or­szággyűlés elnökével találkozott, aki méltatta a magyar-amerikai parlament­közi együttműködés fejlődését, és tájé­koztatást adott arról, miképpen alakul át a magyar parlament szerepe a demokrá­cia fejlesztésének folyamatában. E folya­mat végigvitelére egyébként nagyon ke­vés időnk van - jegyezte meg. Stadinger István utalt arra, hogy min­den demokratikus társadalomban ki­emelkedő szerepe van a parlamentnek. Nálunk hosszú ideig csak legitimációs szerepe volt. Most élénk, a társadalmi élet kérdései iránt érzékeny, sok témát megvitató parlament van kialakulóban. Olyan kérdéseket tűz napirendre, ame­lyek korábban elképzelhetetlenek voltak. A következő időszakban a legfontosabb az új alkotmány kidolgozása. Ennek alapelveit március elején tárgyalja meg a törvényhozás. Stadinger István egyebek között meg­fogalmazta azt az igényt, hogy az Egye­sült Államok kormánya terjessze ki Ma­gyarországra - elsőként a szocialista or­szágok közül - a tengerentúli magánbe- ruázási társaságoknak nyújtott garan­ciát. Ez ösztönözné a tengerentúli társa­ságok beruházásait a magyar gazdaság­ba. Tom Lantos e kéréshez kapcsolódva jelezte: újra megkísérli e garancia kiter­jesztésének elfogadtatását. Pozsgay Imrével ugyancsak az Or­szágházban találkoztak az amerikai tör­vényhozók. Az államminiszter tájékozta­tást adott az időszerű társadalompolitikai kérdésekről, a demokrácia csomagterv­ről. Egyebek között sürgető feladatként jelölte meg az új tájékoztatási törvény megalkotását, s hangoztatta reményét, hogy annak érvénybe lépésével már nem lesz szükség Magyarországon az úgyne­vezett második nyilvánosságra. A belát­ható időn belül kidolgozandó új kiván­dorlási törvény a szabad helyváltoztatás jogának, a szakszervezeti törvény pedig a független szakszervezetalapítási jog­nak a garanciáját adja majd. Pozsgay Imre emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi magyar vezetés örökölte a gazdasági nehézségek okait az előző ve­zetéstől. A társadalom számára most a reform inflációt, munkanélküliséget, reál­bércsökkenést jelent. Ezért éles határvo­nalat kell húzni: meg kell állapítani, hogy ki volt a felelős, és nyílt párbeszédet kell folytatni a társadalommal. A megoldás most nem a gazdaság, hanem a politika kezében van - mondta. Az egyik vendég arról kérdezte, miben segíthetnek az amerikai képviselők. Pozsgay Imre első­sorban bizalmat kért, kijelentve: a jelen­legi magyar irányzat nem múló jelenség. Várkonyi Péter külügyminiszter mun­kaebédet adott a Tom Lantos vezette amerikai képviselőházi delegáció tiszte­letére. Az ebéden részt vett Marjai József, nyugalmazott miniszterhelyettes és az országgyűlés több tagja. A találkozón az amerikai törvényhozók tájékoztatást kaptak Magyarország nemzetközi gaz­dasági és politikai kapcsolatainak alaku­lásáról, a világpolitika fontosabb kérdé­seiben elfoglalt álláspontjáról, valamint a magyar-amerikai kapcsolatok tovább­fejlesztésére vonatkozó magyar elképze­lésekről. Délután Németh Miklós miniszterel­nökkel találkoztak az amerikai vendégek. Elsősorban gazdasági témákról esett szó, de a kormányfő hangsúlyozta: Ma­gyarországon együtt kell haladnia, egy­mást kell erősítenie a gazdasági és a po­litikai reformfolyamatnak, a nemes ver­sengés feltételei megteremtésének. Ezt egy-másfél év alatt meg kell valósítani. A vezetés azonban már most arra törek­szik, hogy koalíciós jelleget adjon a kor­mányzásnak. Németh Miklós tájékoztatást adott ar­ról, hogy a kormány - a társasági törvény szelleméből következően - tavasszal tör­vénytervezetet kíván az országgyűlés elé terjeszteni a külföldi beruházások védel­méről. A jogi garanciák egyértelművé és világossá tétele érdekében egyetlen tör­vényben kívánják szabályozni a külföldi vállalkozók jogait és kötelességeit. Emel­lett gyorsított ütemben folyik az értékpa­pír-piac és a tőzsde kialakítására irányu­ló munka. Külön operatív bizottság hiva­tott arra, hogy gyorsítsa olyan vegyes vállalatok létrehozását, amelyekben a külföldi tőke részaránya meghaladja az ötven százalékot. (Ötvenszázalékos részarány alatt semmilyen engedélye­zésre nincs szükség.) A magyar miniszterelnök szorgalmaz­ta, hogy az úgynevezett COCOM-bizott- ság folytasson az eddiginél rugalmasabb gyakorlatot, ha törvényi biztosítékot kí­vánnak arra, hogy Magyarország nem fogja továbbadni a megszerzett techno­lógiát, akkor készek vagyunk megadni ezt a garanciát - mondta Németh Miklós. A nyitottság politikáját alátámasztandó, közölte azt is, hogy heteken belül fel­vesszük a diplomáciai kapcsolatokat Dél-Koreával, s még ez év első felében helyreállítjuk a diplomáciai kapcsolato­kat Izraellel. Kérdésre válaszolva a miniszterelnök kifejezte meggyőződését, hogy Mihail Gorbacsov nagyon sokat vár a magyar- országi átalakítási kísérlettől. Ha a ma­gyar reform megtorpanna - amit nem hisz -, akkor az nagy károkat okozna Gorbacsovnak; ha viszont a szovjetek torpannának meg, annak nem volna ha­tása a magyar reformra, az tovább folyta­tódna - jelentette ki Németh Miklós. Az amerikai képviselőházi küldöttség - a tervek szerint - kedden utazik el Ma­gyarországról. Hétfőn délután fél négy óta ismét tün­tettek Prágában a Vencel téren. A Jan Pa- lach 20 évvel ezelőtti politikai öngyilkos­ságának évfordulóján a prágai hatósá­gok újra rohamrendőrséget, könnygáz­BUDAPEST - Az elmúlt évi gazdálko­dás alapján várhatóan 150-160 termelő- szövetkezet lesz fizetésképtelen, az idén, s a mezőgazdasági szövetkezeteknek sürgősen további 4,5-5 milliárd forintos nettó állami támogatásra lenne szüksé­gük, hogy a kritikus helyzetet elkerüljék - állapította meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfőn Budapesten megtartott ülésén. A testület Szabó István elnökletével a termelőszö­vetkezetek gazdasági helyzetét és műkö­dési feltételeik javítását vitatta meg, a február 23-24. összehívandó országos termelőszövetkezeti konferencia előtt. *- A Jurta Színház hétfői sajtótájékozta­tóján nem esett szó színházi bemutatók­ról és művészi tervekről, hiszen - mint azt Romhányi László igazgató kijelentette - jelenleg a politikát, a politizálást fonto­sabbnak tartják, mint a színházat. A szín­ház tevékenységével, a működési felté­telekkel kapcsolatban főként az anyagi nehézségekről és az 1987. tavaszi nyitás óta kísértő fizetési gondokról beszélt. Romhányi László úgy vélekedett, hogy az egyetlen nem állami kezelésben működő hazai színházat, a Jurtát banki, pénzügyi eszközökkel diszkreditálják. Ezért létre­hívják a Jurta-mentési Alapítványt, amely nemcsak Magyarországon, hanem az NSZK-ban és az Egyesült Államokban is pénzt gyűjt majd a színház további műkö­déséhez és fennmaradásához. BECS - Várkonyi Péter külügyminisz­ter hétfőn este az osztrák fővárosba ér­A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az 1989. évi személyi jövedelemadó (előleg) meghatározásánál irányadó nyugellátás összegét tartalmazó igazolást a február havi nyugdijak kifizetésével egyidejűleg küldik ki. A munkáltatók az igazolás ki­küldéséig elfogadják a nyugdíjasoknak a nyugdijuk összegére vonatkozó nyilat­kozatát. Ha a nyugdíjat 1989-ben állapí­tották meg, annak összege a nyugdíjat megállapító határozattal igazolható. Az 1988. évi személyi jövedelemadó utóla­gránátokat és vízágyúkat vetettek be a többezres tömeg ellen. A késő délutáni órákban még nem sikerült kiszorítani az embereket a térről, a tüntetés újra és újra kezdődött. kezett, hogy részt vegyen a bécsi utóta­lálkozó kedden kezdődő záróértekezle­tén. A háromnapos külügyminiszeri szin­tű tanácskozás programja szerint Várko­nyi Péter szerdán szólal majd fel. SZÖUL - A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elfogadta a szöuli vezetés­nek azt a javaslatát, hogy Dél-Korea és a KNDK képviselői tartsanak előzetes tár­gyalásokat egy kétoldalú kormányfői ta­lálkozó előkészítéséről - jelentette be hétfőn Szöulban a dél-koreai kormány szóvivője. MANILA - Corazon Aquino Fülöp-szi- geteki államfő hétfőn háromtagú szovjet parlamenti küldöttséget fogadott, amely­nek élén Valentyina Tyereskova, á világ első ürhajósnője állt. A negyvenperces megbeszélésen a két ország közötti ke­reskedelmi és diplomáciai kapcsolatok bővítésének lehetőségeiről volt szó. PRETORIA - Húszévi börtönbünte­tésre ítélte hétfőn a Dél-afrikai Köztársa­ság legfelsőbb bírósága Ebrahim Ismail Ebrahimot, a faji elkülönítés rendszere ellen harcoló Afrikai Nemzeti Kong­resszus (ANC) katonai szárnyának egyik magas rangú vezetőjét. Ebrahimot - aki­re az ügyész halálbüntetést kért - azzal vádolták, hogy szerepe volt az 1986-ban Transvaal tartományban elkövetett me­rényletsorozatban; múlt év novemberé­ben már „árulásban” bűnösnek mondták ki. VARSÓ - Hétfőn folytatta december végén kezdődött ülését a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottsága. A kétnapos tanácskozás témája: a párt he­lye a változó lengyel valóságban és a párton belüli változások. gos elszámolásához (bevallásához) a munkáltatók és az adóhatóság elfogadja az 1988 márciusában kézbesített igazo­lást, s hasonlóképpen az 1988. évi nyug­díjmegállapító határozatot is. Figyelembe kell venni azonban, hogy meghatározott személyi körben az ellátások összegei 1988. október 1 -jétől is emelkedtek. A nyugdíjas a kedvezményes utazásra jogosító igazolványt, amely 1989. április 1 -jétől érvényes, a március havi nyugdíj­jal együtt kapja meg. PANORÁMA A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság közleménye Megismertem Tolna megyét? (6.) VIDÉKEN ÉLNI Van egy közeli hozzátartozóm, aki fa­lun született, s dolgozott is egy darabig, aztán minden tőle telhetőt elkövetett azért, hogy a fővárosba jusson. Vonzotta a világváros, minden kulturális lehetősé­gével és számtalan érdekességével egyetemben. Szorgalma és tehetsége révén Budapesten tisztességes megél­hetést, szakmai megbecsülést vívott ki magának. Aztán úgy alakult a sorsa, hogy vidéki kisvárosban telepedett le. A kör már-már visszatér önmagába: - nyugdíjba legszívesebben ismét falura menne, mert ott az emberek még törőd­nek egymással. Lehet benne valami, bár én ezt a törődést inkább foglalkozásnak nevezném, hiszen végtére a pletyka is foglalkozás. Vidéken élni egyelőre még azért em­beribb, mert ki-ki a másik szeme előtt van. Nem névtelen utcai járókelő, vagy a metróban egymás sarkát taposó utas, hanem valaki, akinek neve van, hibái és erényei egyaránt ismeretesek. Adott esetben megkérdezik, vagy ha kéretlenül mondja, meghallgatják a véleményét. Persze, már aki, hiszen ezzel a vélemény­megkérdezéssel nincsen minden a leg­nagyobb rendjén. Főleg, ami a vezetők és vezetettek ed­digi - reméljük együtt, hogy ezután folya­matosan változó - kapcsolatát illeti. Egy másfél százezres lélekszámú fővárosi kerület vezetői távolról se élnek annyira szem előtt, mint egy városéi, avagy ­amíg volt - járásbeliek, akár megyeiek is. A vezetők megítélése terén a vezetettek részéről szinte soha nem tapasztaltam semmiféle jóindulatot sem. Ennek való­színűleg az életstílusban rejlő gyökerei voltak. A magam korosztálya, valamikora háború előtt vagy alatt, minden nagyobb töprengés nélkül tudomásul vette, ha egy mágnás elverte a pénzét, dáridózott, ne­tán világraszóló vadászatokat rendezett. A sajátjából, ami bár igazságtalanul, de akkor mégis történelmi jogon volt az övé. A későbbi generációk, ide értve a mai­akat is, erre aligha találhatnak mentsé­get, amikor ilyesmi előfordul, hiszen ez mára köz, valamennyiünk zsebére megy. Minden magyar állampolgárnak joga van felvételét kérni valamelyik vadásztár­saságba. Nem ez a hiba, hanem ha a folytatás fokozatos izolálódás lesz, ide értve egy kicsit talán a túlságosan sok „pihenőházat’’, vagy más „félrehúzódási” lehetőséget is. Az ilyesminek bizonyára lehet varázsa, de az a veszélye nem ke­vésbé fennáll, hogy aki egyszer váratla­nul befejezi a pályafutását, még érdemei elismerése esetén is, többnyire döbbe­netesen egyedül marad. Kiderül, hogy nem barátai voltak, beosztottai, vagy kol­légái, hanem éberen figyelő ellendrukke­rei, akik a legkisebb apróságot is regiszt­rálták vele kapcsolatban. Úgy hozta a sors, hogy láttam néhány váratlan veze­tőváltást Vasban és Veszprémben, de mintha erre mifelénk az ilyesmi vagy csak nagyon sokára, az illető számára is későn, vagy nevezzük így - ízléstelenül következne be. A vidéki élet egyik kellemes feloldási lehetőségéről valószínűleg azért beszé­lünk másként és a kelleténél kevesebbet, mert ahogy jelenleg történik, az vagy rossz, vagy csak édeskeveseket érint. Egy világszerte elterjedt mozgalomra gondolok, a testvérvárosi kapcsolatoké­ra. Az egyik legjobb szándékú balzsam­ként indult a II. világháború által az embe­rekben, emberi kapcsolatokban ejtett sebekre. Valóban... Miért is ne ismernénk meg mi, Tolna megyeiek közelebbről a franciákat, NDK polgárokat, jugoszláviai szomszédainkat, vagy éppenséggel tá­voli testvéreinket, a finneket? Miért ne lenne természetes, hogy egy szovjet csa­lád Tambov tájáról Gunarason üdüljön és fordítva? A megye lakosainak a többsége számára azonban ezek a testvérvárosi kapcsolatok csak újsághírek, hivatalos delegációk, kisebb-nagyobb csoportok szervezett utazásairól szóló tudósítások formájában csapódnak le. Ilyenformán:- Megint utaznak a fejesek! Ami nem egészen igaz, de az igazság­ból sok van belőle. Bár „fejes" sejthetőleg sose lesz belőlem, egy alkalommal - KISZ-telen korban a megyei KISZ jóvol­tából - eljutottam (tolmácsolni) Bezons- ba. Minden más utam már több-keve­sebb sikerű saját szervezésben zajlott, de Becsén például még nem jártam, sőt az a tapasztalatom, hogy mintha furcsa módon abban az irányban gyérebb len­ne a tolongás a testvérvárosi kapcsola­tok élénkítése érdekében... A nem helybeli számára a vidéken élés alapfeltétele a befogadtatás. Amihez ter­mészetesen munka kell, mert azért min­den ellentétes híreszteléssel és nyegle cinizmussal szemben a munkának eb-- ben a társadalomban még van becsüle­te. (Csak éppen kimondani szégyeljük.) Az az éber figyelem, ami ellen a vezetők egyik-másika félresikerült izolálódással próbál védekezni, természetesen min­denki mást is kitüntet. Évtizedekig élhet valaki egy helyben, de ha az Összponto­sított Nagy Magyar Ész szerepében tet­szeleg, vagy megpróbálja kifaragni saját élő szobrát, kivülreked és ez így is van rendjén. * Lassan végére érve sorozatomnak, ta­lán azt is érdemes regisztrálnom, hogy mi az, aminek a közelébe se kerültem Tolna megyében. - Sosem jártam az atomerő­műben, bár Paksra gyakorolt hatását ter­mészetesen ismerem. Egyszerűen ide­gen, túl van a felfogóképességem hatá­rain, nem érdekel. Ennél valamivel job­ban meglep, hogy a borkombinátba se tettem be a lábam. Hasonlóképpen távol maradt tőlem az ipar. És egész bizonyo­san számtalan olyan részlet, apróság, ki­sebb, de az sem lehetetlen, hogy na­gyobb dolog, élmény, amire oda kellett volna figyelnem. Megismertem hát Tolna megyét...? Tartoktőle, hogy nem. Legfeljebb azzal vigasztalhatom magamat, hogy a legtöbb őslakos sem. Az őslakos ugyanis a falu­ját, városát ismeri, ha ez utóbbit egyálta­lán alaposan ismeri. Tudnék rá ellenpél­dával szolgálni. Aki itt született és épel­méjű, annak eszébe se jut megyeszerte ismeretgyarapítási céllal csavarogni, amire engem hivatásom örömteli kény­szere hajtott. A fenti gyarapítási kedv azonban alighanem már halálig tart. Ma­radjunk tehát annyiban, hogy kereken negyedszázad alatt megszerettem Tolna megyét. Ami persze nem a megyének, hanem csak nekem fontos... Vége ORDAS IVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents