Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-16 / 13. szám

1989. január 16. Képújság 3 „Mindent annyiért eladni, amennyiért Megszűnik a szekszárdi Munkásotthon? A szakszervezet nem el-, csak bérbe adja a népfrontnak (Folytatás az 1. oldalról.) Emelkednek az árak, egyre jobban alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez. Ezért is figyelemre méltó, milyen módon is próbálja egy első osztályú szálloda és étterem megtartani a vendégeit és emellett még újakat szerezni.- Mivel a legdrágább az üres szo­ba - mondta Csorba László igazgató -, bevezettük, hogy az este 8-9 óra körül érkező vendégek részére kü­lönböző kedvezményeket adunk. Legyen az gyermek-, felnőtt-, vagy akár kutyakedvezmény. A portásnak mindig el kell döntenie, hogy az adott pillanatban melyiket adja, tehát fele­lősséggel kell döntenie. A mi vélemé­nyünk, hogy mindenkinek legyen meg a maga területén a felelőssége, ezért adtunk a portásnak a saját ha­táskörén belül döntési jogot. Úgy ad­ja el a szobát, hogy érezze, ez egy­ben a sajátja is. Emellett akik valutá­ban fizetik a szobadíjat, további 10 százalék kedvezményben részesül­nek. Az étteremben az előfizetéses ét­keztetést 1989-től 100 ember részé­re biztosítják, a piacon kialakult előfi­zetéses árakon - 38 forint 10 fillér lesz egy menü de első osztályú színvonallal. Ezzel az éttermet, „élőn” tudják tartani délben is, hiszen a be­térő vendég bizalma nő, ha nem egy üres helyre téved be. A sörkertet a teljes szezonban üzemeltetni fogja a Gemenc, és új­donságként belép, hogy sörkorcso­lyákkal, zónaételekkel akarják kinti választékukat bővíteni.- Május elsején szeretnénk meg­nyitni a Hungária fagylaltozót, mely­hez a Hungária Biztosító 100 ezer fo­rintot ad bútorra - mondta Csorba László. Alapvető feladatunk ugyanis, hogy kimenjünk a vendégek elé, mindenben megpróbáljunk alkal­mazkodni az igényeikhez. Ezért a party-szervizünket is tovább bővít­jük. A megrendelőnknek csak fel kell sorolnia, mit kér, és mi akár egy vál­lalathoz, akár magánlakásra is kite­lepülünk, és kedvezményes áron le­bonyolítjuk az étkeztetést. Ugyanezt megtesszük egy otthoni esküvő ese­tében is. Emellett a cukrászüzemünk is kitelepül alkalmanként vállalatok­hoz, így a dolgozók helyben vásárol­hatják meg a süteményeket. S ami mosta legfontosabb kérdés, vajon mennyivel lesznek magasab­bak a Gemenc árai? Csorba László elmondta, hogy csak az ételárak emelkednek, de azok is csak mini­málisan. Inkább hatékonyabb belső gazdálkodással próbálják meg el­lensúlyozni az áremeléseket. így pél­dául január elsejétől nincs már felíró, nincs csapos, a konyha és az étkez­tetés között a minimálisra csökken­tették a személyek számát. Ez költ­ségmegtakarítás, hatékonyságnö­velés és természetesen nagyobb kockázat, valamint felelősség is, de a felszolgálók érdekeltek abban, hogy a vendégek megfelelően legyenek kiszolgálva.- Mindent annyiért akarunk eladni, amennyiért lehet - mondta Csorba László -, hiszen nem érdekünk az üres szoba, a félig megtelt étterem. Éppen ezért próbálunk minél jobban alkalmazkodni a vendégek igényei­hez. Az a hír járja Szekszárdon, hogy elad­ják a Munkásotthont. Hogy mi ebből az igazság, hogyan készüljenek a fasori épület törzsvendégei, látogatói, annak jártunk utána. De ki kérdezte az üzemeket? A történet 1984 májusáig nyúlik vissza, amikor az új SZMT-székház átadásával a megüresedő háznak új funkciót keres­tek a szakszervezetek kebelén belül. így született meg a Munkásotthon és Könyv­tár, amelynek feladata a szakszervezeti tisztségviselők oktatása, a megyeszék­helyen a munkahelyi művelődés segíté­se lett volna, és itt akartak helyet adni a városi szakszervezeti bizottságoknak, miközben a lakóhelyi művelődés szerve­zéséből is részt kívántak vállalni.- Gyakran ért bennünket az a vád, hogy az üzemek nem érzik magukénak az intézményt. De ki kérdezte meg őket, hogy szükségük van-e rá, amikor életre hívták? Próbálkoztunk sok mindennel, módszertani anyagokkal jártunk ki, prog­ramajánlásokat tettünk, művelődési bi­zottságok vezetőit hívtuk össze, második alkalommal egészen más arcok jelentek meg. A Télapó-, anyák napi műsorok, kiállítások szervezésén túl igazán nagy sikere a város, megye vezetőivel megtar­tott beszélgetéseknek, pénzügyi, szám­viteli, számítástechnikai tanfolyamoknak volt a vállalatok, üzemek körében - véle­kedik Deli Erzsébet népművelő, aki az in­dulástól részt vett ezekben a próbálkozá­sokban. A szakszervezeti profil tehát a deklarált elvek ellenére sem volt tartható, a műve­lődés, közművelődés irányába kísérle­teztek nyitni. Az első és legfontosabb gondot azonban kezdettől az épület adottsága jelentette: kis csoportok, klu­bok fértek csak el az egykori irodaház­ban. Ehhez alkalmazkodva úgy kellett bekapcsolódniuk a város kulturális éle­tébe, hogy a fehér foltokat keressék meg. Felsorolni is hosszú volna, hogy mibe kezdtek a négy és fél év alatt. Reszortokban nem lehet gondolkodni Egészen újnak számított az eszperan­tó nyelvtanfolyam, ami később társalgási körré nőtte ki magát, a munkapszicholó­giai szeminárium, az autogén tréning, máig közkedvelt és másutt követésre ta­lált orvosklub, vagy éppen a családi hétvége programjai... Otthont adtak a Ba­bits Mihály műveíődési központból kike­rült zenei csoportoknak, együtteseknek, jazzklubba várták a zenebarátokat egé­szen addig, amíg a szomszéd lakóházak­ból panasz érkezett, csupán a Spirál és a Hollóék maradtak. Új közösségek születésében segítettek: a színházbaráti kör életképtelennek bizonyult, a nyugdí­jasok viszont alig férnek el, a társtalanok baráti köre pedig éppen a szűkösség miatt költözött el. A talpon maradást csak az együttműködés más intézményekkel, a munkamegosztás segíthette volna.- Nem külön-külön reszortokban, ha­nem a város közművelődésének egészé­ben kellene gondolkodni. Végignézni azt, hogy a meglévő épület, intézményháló­zat mire alkalmas, hattól nyolcvanéves korig miként lehet a művelődésbe be­vonni az ittlakókat - összegzi tanulság­ként a tapasztalatokat a népművelő. „Se munkás, se otthon” Erre a célra azonban luxus a szakszer­vezet pénzéből egy mégoly kis létszám­mal is külön épületet fenntartani. Több helyütt elhangzott ez az észrevétel a tag­ság köréből, felvetődött ugyanakkor a székház kihasználatlanságának, nyitá­sának kérdése is. Eladni nem akarták, így a bérbe adás mellett döntöttek.- Mára sem a „munkás”, sem az „ott­hon” nem maradt meg a munkásotthon eredeti küldetéséből. Az ott dolgozók munkáját elismerve azt kell mondani, hogy jelentős hatással a mozgalom alap­egységeire, a szakszervezeti tagságra nem volt az intézmény. Igaz, a vállalatok korábbi támogatása és a központi alap­ból folyósított 500 ezer forint elég volt arra, hogy ne váljon ráfizetésessé ez a te­vékenység, de ma a takarékosság jegyé­ben semmiképpen nem tartható fenn - halljuk Péti Imrének, az SZMT vezető tit­kárának véleményét. Hangsúlyozza, hogy ez a kivonulás a székház jobb kihasználását teszi lehető­vé, ami többletköltséggel nem jár. Feb­ruár 1 -tői adótanácsadót, munkaügyi jo­gi tanácsadót indítanak majd, megnyitják a központi könyvtárat és a hagyományos szolgáltatások mellett videoszolgálaton, újságböngészdén gondolkodnak többek között. A szakképzés, átképzés is helyet kaphat, a nagytermet pedig az érdeklődő közösségeknek megnyitják. De elfér egy helyen a vöröskereszt és a társadalom- biztosítás, utóbbihoz kapcsolódóan esetleg egy rendelő is. És ki költözik a fa­sorba? Senkit nem küldenek el- A lakossággal való közvetlen kap­csolattartás igénye már jóval korábban megfogalmazódott, a megvalósításra most adódott lehetőség. A bevált, régeb­bi tevékenységi formákat megtartva igyekszünk saját profilunk szerint alakí­tani a ház életét - mondja yarjas János, a HNF megyei bizottságának titkára. Senkit nem küldenek el, azok a cso­portok, közösségek, akik akarnak, ma­radhatnak. Az elképzelések szerint az al­só szinten, a Platán presszót úgy alakíta­nák át, hogy a kertbarátok, kistermelők borát is árusítanák, az Aliscavin palacko­zásában a tervek szerint még az idén. Később a kerthelyiség helyén zöldség és gyümölcs árusításának teremtenék meg a lehetőséget a kistermelők számára, hangsúlyozottan nem üzleti vállalkozás­ként. A földszinten a művelődésnek adnak helyet, a könyvtárat leszűkítik, de meg­tartják, nagyobb olvasót alakítanak ki, ahol a környékbeliek, bejárók, ingázók újságot, könyvet olvashatnak. Itt helyezik el a honismereti, pedagógiai, olvasótá­bori csoportot, asszonyklubot és egy leendő városi olvasókört. No és az ittma­radó csoportokat, közösségeket. Az első emeleten a HNF városi, másodikon a me­gyei bizottsága kap helyet, kisebb belső átrendezések után. Nagyobb átalakítást, költséget mindez nem igényel, a korábbi­nál mintegy háromszor nagyobb, az új la­kossággal közvetlen kapcsolatra épülő népfrontmozgalomnak jobban megfelelő épület bérleti díja várhatóan egymillió fo­rint lesz. Ez ügyben a tárgyalások foly­nak. Egy biztos, május elsejére szeretnék a népfrontházat megnyitni. Egyelőre olyan elnevezésen törik a fe­jüket, ami mindenki számára sugallja: ez egy nyitott, értünk működő épület, érde­mes bemenni... TAKÁCS ZSUZSA A sertésbőrből szabott az igazi Bővítette piacát a Hunor dombóvári gyára Jelentős túlmunkával is csak mérsékelt jövedelemnövekedés A szabászmunka kemény fizikai igénybevétellel jár Hírlapmérleg áremelés után Mint annyi másnak, január első napjától a napilapoknak is emelkedett az ára, még­pedig több, mint kétszeresével. Hogy mi­ként reagáltak erre Tolna megyében az emberek? A posta megyei hírlaposztályán megtudtuk, hogy hasonlóképpen, mint az országban mindenütt. Az országos napila­pokat tekintve legnagyobb vérveszteség a Népszabadságot érte, közel negyven szá­zalékkal csökkent az előfizetők száma. A legkevesebben a Magyar Nemzethez lettek „hűtlenek”, kevesebb, mint nyolc százalék­ban váltak meg ettől a laptól, és a Magyar Hírlapot is a korábbi előfizetők nyolcvan százaléka megtartotta. A legizgalmasabb számunkra természe­tesen az volt, hogy hányán ragaszkodnak lapunkhoz, mennyien tartják meg a maga­sabb ár ellenére is a Tolna Megyei Népúj­ságot. Nos, az eddigiek szerint 27 879-en fizették elő a magasabb díjat, a korábbi elő­fizetők 73 százalékát sikerült megtarta­nunk. A nehezedő életkörülmények, nö­vekvő kiadások mellett azonban reméljük, hogy az első bosszúság, kényszerszámítá­sok után mind többen térnek vissza la­punkhoz. Az egyéb megyei terjesztésű lapokról szólva, bár ott áremelés nem történt, el­mondhatjuk, hogy szintén megsínylették a mai romló feltételeket, közhangulatot. Az igen népszerű Nők Lapját például a meg­rendelők 16 százaléka, a RTV Újságot nyolc százaléka mondta vissza, igaz, utób­binak így is a legtöbb az előfizetője a me­gyében, a hetilapok sorában: 18 700.Talán mondani sem kell, hogy a Reform című lap ebből mit sem érzett, rövid idő alatt három­szorosára nőtt olvasói száma, és az árus példányok száma soha nem elég. Meglepő volt ugyanakkor a Szabad Föld fellendülé­se, nem utolsósorban azért, mert a 20 szá­zalékkal több előfizető között sokan város­lakók. A kérdésre, hogy a másutt hallható pa­nasz, miszerint egy lap lemondása után a többit sem kézbesítette a posta, azt a vá­laszt kaptuk, hogy megyénkben ez nem fordult elő. A díjkülönbözetet az egyéni megrendelők nagy részétől beszedték, a közületeknél és az átutalási betétszámlán fizetőknél január végéig várható az elszá­molás. -tzs­Először csak annyi hírt hallottunk, hogy a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrru­házati Vállalat dombóvári gyára jelentő­sen, 70 százalékkal növelte tőkés export­ból származó árbevételét 1988-ban. Kétségtelen, hogy a pécsi központú, ott helyben három, Siklóson és Dombó­váron egy-egy gyárat üzemeltető válla- , latnak eddig sem kellett erőn felül kilin­cselnie termékeivel, a skandináv álla­mok, Kanada, az Egyesült Államok régi megrendelői közé tartozik. A széles be­dolgozói hálózattal termelő, összességé­ben 450 fős dombóvári üzem mennyi­ségben az összvállalati termelésnek mindössze csak 15 százalékát adja, de a sertésbőrből gyártott kesztyű keresett­ségének és versenyképes árának kö­szönhetően jelentős nyereségvonzattal. A tavalyelőtti 102 milliós árbevétel 1988-ban 123 millióra, ezen belül a tőkés exportból származó bevétel 45 millióról 77,6 millió forintra emelkedett, míg a szo­cialista export 20 millió forintról 19 millió­ra csökkent. , Üzletpolitikai megfontolások kénysze­rítették arra a dombóváriakat, hogy első­sorban a nyugati piacot, többek közt Anglia és Svédország megnövekedett igényét részesítsék előnyben. A megrendelők igényeihez garantáltan rugalmas alkalmazkodásnak ugyan ha­gyományai vannak a vállalatnál, így a dombóvári kesztyűgyárban is - azonban múlt évi megrendeléseik teljesítéséhez, a 380 ezer pár kesztyű legyártásához - amelyből 252 ezer pár kelt el külpiacon - igen jelentős többletmunkára volt szük­ség. A gyárban alkalmazott több mint két­száz dolgozó döntő hányada két mű­szakban végezte feladatát. Főként a sza­bászok és a varrodai dolgozók kénysze­rültek gyakori túlmunkára. Csak ez tette lehetővé, hogy a gyár november végéig valamennyi tőkés kötelezettségét telje­sítse. Ösztönzésül a személyi jövedelemadó teljesítmény-visszatartó hatását részben kompenzáló, progresszív teljesítmény­bérezést vezettek be. A dolgozók átlagjövedelme 10 száza­lékkal emelkedett ugyan, de még mindig csak 70 ezer forint körüli, nem szólva ar­ról, hogy a növekmény 7 százaléka az éves bérfejlesztés eredménye, és a feszí­tett ütemű, időigényes túlmunkából mindössze 3 százalékos emelkedés adódott! , Ez az utóbbi minimális emelkedés ak­kor is bántóan szembeötlő, ha tudjuk, hogv*a gyár összteljesítményének alkal­manként a bérfejlesztésben is jelentős szerepe lehet. És elgondolkodtató akkor is, ha azt is tudjuk, hogy a legnagyobb túlmunkavállalási készséggel és munka­bírással rendelkezők, az erre a munkára legrátermettebbek esetenként jóval töb­bet kerestek, mint társaik.- br - sm ­Együttműködés az autóbuszexportban Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár, valamint a Mogürt Gépjárműkereskedelmi Vállalat együttműködési szerződést kötött a szocialista export, s az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások fejlesztésére. A két vállalat a megállapodás alapján már az idén közö­sen intézi az autóbuszok kivitelét a szocia­lista országokba, valamint a járművek ga­ranciális és vevőszolgálati ellátását, a szük­séges pótalkatrész-szállításokat. A szerző­dés révén a Mogürt érdekelt az Ikarus szo­cialista exportból származó eredményé­ben, a termelővállalat pedig felelősséget vállal az exportpiacok pótalkatrész-ellátá­sáért. Az egyezmény keretében az idén mint­egy 200 milliárd forint értékű áruforgal­mat bonyolít le a két cég. A tervek szerint 1989-ben több mint tízezer ^jarab Ikarus autóbuszt szállítanak a szocialista orszá­gokba. Ennek zöme a Szovjetunióban ta­lál gazdára, kisebb mennyiséget expor­tálnak az NDK-ba, Csehszlovákiába, Lengyelországba és Bulgáriába. A Mogürt és az Ikarus a kereskedelmi kapcsolatok szélesítése mellett a gyártá­si együttműködést is fejleszti. A két válla­lat korlátolt felelősségű társaságot hoz létre egyedi, illetve kissorozatú autóbuszok gyártására és konvertibilis valutáért történő értékesítésére. Az Ikarus Egyedi Autóbusz- gyár Kft. törzstőkéje 240 millió forint, amelyből az Ikarus 60, a Mogürt 40 száza- lékkal-részesedik. Az új cég működéséhez az Ikarus biztosítja az épületet és a beren­dezéseket, a Mogürt pedig a szükséges forgóeszközöket. Az Ikarusban a múlt esz­tendőben mintegy 130 millió forint értékű autóbuszt állítottak elő egyedileg vagy kis sorozatban tőkés piacra. A gyártás a kft- ben az idén várhatóan eléri a 250-300 mil­lió forint értéket, mivel mintegy 30 millió fo­rintért új termelőberendezéseket állítanak munkába, s szervezési intézkedésekkel is növelik a termelés hatékonyságát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents