Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-16 / 13. szám
1989. január 16. 4 Képújság ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Megkaphatja-e a kedvezményt? Egy paksi olvasónk - aki kérte, hogy nevét lapunkban ne közöljük - írta: „A napokban értesültünk a tévéből, hogy aki március 31-ig köti meg az építési kölcsönt az OTP-nél, az 3 százalékos kamattal kapja. Kérdésem: három családunk van, a szociálpolitikai kedvezmény ez év január 1-jétől 600 ezer forint. Ha én március 31-ig kötöm meg az építési kölcsönt a 3 százalék kamattal, akkor is jár-e a 3 gyerek után a szociálpolitikai kedvezmény?” Az Országos Takarékpénztár Tolna Megyei Igazgatóságától a következő választ kaptuk:- Az 1988. december 31-ig benyújtott és építtetők által 1988. évi feltételekkel igényelt kölcsönökre minden tekintetben az 1988. év pénzügyi és hitel- felvételek vonatkoznak akkor is, ha a szerződés aláírására 1989. január 1 -jét követően kerül sor. A levélíró esetében nincs arra mód (csak 1989-ben nyújtja be kölcsönkérelmét), hogy az 1988. évi hitelfeltételeket (3 százalékos kamatot) és az 1989. évi szociálpolitikai kedvezményt együttesen alkalmazzuk. A tervezett lakásépítésével kapcsolatban az 1989. január 1 -jétől érvényben lévő lakásépítési feltételrendszerről szóló 106/1988. (XII. 27.) MT. számú rendeletet kell alkalmaznunk, (gy levelében írtak szerint 600 ezer forint szociálpolitikai kedvezményen kívül (ha a kedvezmény összege az építési költség 55 százalékát nem haladja meg) változó kamatozású (1989-ben 18,5 + 1 százalékos) kölcsön és kiemelt törlesztési támogatás (3 eltartott gyermeknél a törlesztés első öt évében 80 százalékos) adható. Jár-e a ledolgozott időre a nyereség? Virág Antalné bátaszéki olvasónk szerkesztőségünkhöz küldött levelében írta: 1988. július 11-e óta táppénzen van. Munkahelye a FOK11. számú gyáregysége Bátaszéken. A novemberi fizetéssel a vállalat év végi nyereséget fizetett, átlagban 7 ezer forintot, és várhatóan januárban még kb. 2-3 ezer forintot Ő ebből egy fillért sem kapott, amit igazságtalannak tart, hiszen időarányosan járt volna neki is. Reklamációját azzal magyarázták, hogy sokat volt táppénzen, ezért nem részesült a nyereségrészesedésből. Már hat éve áll munkaviszonyban ennél a vállalatnál. „A kollektív szerződésben megnéztem a nyereségre vonatkozó részt, de abban semmi erre utaló nem található. Az a kérdésem, kérhetem-e, hogy megkapjam a ledolgozott időre a nyereséget?” A levelet dr. Deák Konrádnak továbbítottuk, aki az alábbi választ adta:- Figyelemmel arra, hogy az elmúlt egész naptári évben munkaviszonyban állt a levélben írt munkáltatónál, sőt jelenleg is munkaviszonyban áll, a munkáltatójánál érvényben lévő kollektív szerződés pedig a nyereségrészesedés körében semmiféle rendelkezést nem tartalmaz, javasoljuk, forduljon kérelmével a Vállalati Munkaügyi Döntőbizottsághoz. A dolgozónak ugyanis - amennyiben a kollektív szerződés valamilyen, a kifizetést korlátozó rendelkezést nem tartalmaz - a munkaviszonyban töltött időnek megfelelő nyereségrészesedés jár. Ki kaphat nyugdíjasbérletet? Mozsár Károly a szekszárdi buszpályaudvaron járva érdeklődött, hogy leszázalékolt nyugdíjas kaphat-e kedvezményes bérletet a helyi járatú autóbuszokra. Ott azt a felvilágosítást kapta, hogy csak a hatvan évet betöltött személyeknek jár a nyugdíjasbérlet Valóban így van-e? A Tolna Megyei Tanács V. B. Közlekedési Osztályának vezetője, dr. Nedók Pál válaszolt a levélre:- A Volán vállalatok részére kiadott személyszállítási díjszabás I. fejezet 2. szakaszának III/4. pontja részletezi a nyugdíjasok helyi autóbuszjáratokra szóló kedvezményét. E díjszabás szerint nyugdíjas bérletjegyre jogosultak körébe tartozik a munkaképtelen rokkant is, tehát a jegypénztáros rossz tájékoztatást adott. A nyugdíjasigazolvány kiállításához magával kell vinni az illetékes tanács egészségügyi osztálya által erre a célra kiadott igazolását, amellyel a jogosultságot, valamint az utolsó havi csekk- szelvényt, amivel a nyugdíjfolyósítás folyamatosságát igazolja. Az igazolvány kiváltásához egy új 4x4 centiméter nagyságú arcképet is mellékelni kell. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Össztitkári értekezletet tartottak Bonyhá- don, az MSZMP Városi Bizottsága székházában. Donáth Dénes bonyhádi munkásörpa- rancsnok.tartott tájékoztatót a munkásőrség helyzetéről, aktuális feladatairól. * Tanácsülést tartottak Mőcsényben, ahol többek között Horváth József megyei tanácstag, a téeszszövetség nyugalmazott titkára Völgységi jelentés tájékoztatta a helyi tanács tagjait a megyei tanács testületi tevékenységéről, a területtel kapcsolatos határozatokról, állásfoglalásokról. * A mórágyi művelődési otthonban nótaestet szerveztek, melyen felléptek Lukács Bálint, Kovács Aranka dalénekesek. Előadásukban régi kedvelt slágereket, operetteket, cigánydalokat hallhattak az érdeklődők. * Mórágyon, a községi elöljáróság ülésén a községi feladatokat tárgyalták meg, és többek között a segélykérelmeket, a szociális étkeztetéssel kapcsolatos kérelmeket bírálták el. LOVÁK ANDRÁS Az adóigazgatási eljárásokról szóló korábbi jogszabályt módosítja a Minisztertanács 83/1988. (XII. 15.) MT számú rendelete, amelyből kiemelendőnek tartjuk, hogy az adózónak - a jogszabályban irt kivétellel - az adókötelezettség keletkezését, változását, megszűnését, vagy egyéb, az adókötelezettséget érintő körülményt a bekövetkezéstől számított tizenöt napon belül az adóhatóságnál írásban be kell jelentenie. Jó tudni azt is, hogy magán- személy esetében az az adóhatóság illetékes eljárni, amelynek illetékességi területén a magánszemélynek a naptári év első napján a lakóhelye volt. A rendelet, amely 1989. január 1 -jén lépett hatályba, kimondja azt is, hogy az 1988. január 1. napját megelőző időszakra megállapított általános jövedelemadó, magánszemélyek forgalmi adója és társasági adó fizetési kötelezettséget az adózó első fokú adóhatósága indokolt esetben méltányosságból mérsékelheti. Az ittas személy kijózanító állomásra szállításáról szól a belügyminiszter és a szociális és egészségügyi miniszter 2/1988.(XII. 15.) BM-SZEM számú együttes rendelete. A jogszabály előírja, hogy mely esetekben szállítja az ittas személyt a rendőrség a kijózanító állomásra (pl. ha bárhol garázdálkodik, vagy nyilvános helyen botrányt okoz) és mely esetekben a mentőszolgálat, azt is, hogy mikor nem szállítható az ittas személy kijózanító állomásra (pl. súlyosan beteg, 14. életévét nem töltötte be, terhes nő), megszabja az ittas személy kijózanító állomásra, illetve megfelelő kórházi osztályra szállításának és kísérésének a költségeit is, amely: a) helységen (város, község) belül 700 Ft. b) más helységbe 1000 Ft. Ha az ittas személy a szállító járművet beszennyezi, a tisztítás költsége 500 Ft. Az ittas személy kezelési (ellátási) költsége 1000 Ft. A józanság visszanyerése tehát adott esetben drágább mulatság az ittas állapotba kerülésnél. A szociális és egészségügyi miniszter 15/1988. (XII. 15.) SZEM számú rendélete a terhességmegszakításról szól, részletezi a terhességmegszakításhoz szükséges feltételek mikénti igazolását s e körben kimondja, hogy amennyiben a szükséges adatok személyi igazolványnyal bizonyíthatók, más okiratra nincs szükség. Megszabja a rendelet a terhesség megszakításának határidejét, az ilyen irányú kérelem elbírálásának módját, valamint a terhességmegszakításért fizetendő díjat, amely magyar állampolgár esetében 2000 Ft. Annak a terhes nőnek, akinek három vagy több élő gyermeke van, 500 Ft térítési díjat kell fizetnie. Megjelöl a jogszabály néhány kivételes esetet, amikor is térítési díjat nem kell fizetni (pl. a terhesség bűncselekmény következménye). Kihangsúlyozandó, hogy a terhesség- megszakítás iránti kérelem elbírálásáén közreműködő személyeket titoktartási kötelezettség terheli. Az említett jogszabályok a Magyar Közlöny 1988. évi 62. számában jelentek meg és ugyancsak 1989. január hó 1. napján léptek hatályba. A Magyar Közlöny 1988. évi 63. számában jelent meg az 1988. évi XI. törvény, amely központi műszaki fejlesztési alap képzését írja elő. A törvény megjelöli az alap célját, annak forrásait és képzését, kezelését és felhasználását. A törvény indokolásából idézzük: „A műszaki fejlesztés állami előmozdítása központi forrásokat igényel. Magyarországon a kutatás-fejlesztés összes ráfordításaiból a központi források aránya a nemzetközi összehasonlításban az általában jellemző aránynál alacsonyabb.” „Az állami műszaki fejlesztési politika pénzügyi forrásaival szemben követelmény, hogy képzésében és felhasználásában az előrelátás és a tervezhetőség érvényesüljön. Ezért indokolt az erre szolgáló pénzforrásokat külön alapban kezelni.” Dr. Deák Konrád A lengyelek szerencsésebbek Az igaz tél örömeit élvezik a gyerekek Zakopánéban Dunaföldvárnak volt-e címere? (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Bertényi Iván Kis címertan című munkájában ezt olvasom: „A címerek ismét divatosak lettek Európa-szerte. Szovjet egyetemisták büszkén hordják kabáthajtókájukon ősi városaik jelvényeit. A franciaországi ódon kastélyok udvarán rendezett hang- és fényjátékok bemutatásakor címeres zászlókat lobogtat a szél. Finnországban az útjelölő táblák különböző helységek címereit is feltüntetik. S mintegy ez a fajta divat nem ismer államhatárokat a heraldika reneszánsza hazánkba is eljutott.” így igaz: a magyar történeti források a XII—XIII. század fordulójára teszik a címer magyarországi megjelenését. Később aztán - az országcímer mellett a megye-, a város-, a mezőváros-, a család-, és céhcímerek is megszülettek. Emlékezetem szerint nálunk 1949-től, két évtized alatt „szünetelt” a cimerhasz- nálat hagyománya, majd az 1960-as évek kezdeményezései után rendelet is született: minisztertanácsi határozat (1974) engedélyezte, hogy városok számára történeti múltra és mai jellegzetességre utaló címereket alkossanak. Talán köztudott, hogyTolna megyében is újra megindult a címerhasználat folyamata. Szekszárd, Dombóvár, Bonyhád, Tamási és Paks városoknak is van címerük. A sorban, a települések hierarchiájában városi rangra pályázó Tolna és Du- naföldvár nagyközségek szándéka a címeralkotás. Legalábbis, keresik-kutat- ják: volt-e valaha, pl. a XVI. században, a mezővárosi státusz idején, a városnak címere? Ha igen: milyen volt? Az ősit hasz- nálják-e ismét, vagy újat alkossanak? A „vitázók” egy része az ősire esküszik - változtatás nélkül! Mások a régi „elemeit” felhasználva, új szimbólumokkal gazdagítva - újat szeretnének. S vannak, akik a teljesen új mellett voksolnak... Mielőtt a dunafőldvári címertörténetről bővebben szólnék, tekintsük át: mit nevezünk címernek? Az idézett szerzőnk szerint: „A címer a középkori fegyverhasználaton alapuló, olyan, legtöbbször pajzs alakú jelvény (szimbólum), amelyet magánszemélyek vagy tesületek megkülönböztető jelként használtak vagy használnak.” A címerek — A felvétel egy 1789-böl való viaszpecsétről készült • • • színes jelvények, amelyeken ábrázolások (mértani formák, stilizált képek) a pajzson találhatók. Gyakran a pajzson korona van. A címer sokszor - az elmúlt századok során - jelentős épületek homlokzatán, pecséteken, zászlókon, jelvényeken ábrázolták. Dunaföldvár, azaz Földvár általunk ismert legrégibb címerpecsétje - amelyen Szt. Péter trónon ülve egy nagy kulcsot tart a kezében -, körirata a következő: „Scon non Sei Petri Apostoli De Feldwar”. E pecsét egy 1336-ban kelt levélen található. A birtokunkban van egy 1806-ban kelt „városi okirat” a következő köriratú viaszpecséttel: 1690 + Sigullum + Főld- váriense”. Rajta kettős tornyú templom, emberalakkal. Egy másik, 1815-ben kelt dokumentumon másik viaszpecsétet találtunk. Körirata: „ +Sigullum+ Főldvár- iense +1789 + ” ábráján ugyancsak kéttornyú templom, emberalakkal. Az építmény azonban más stílusú. Az ősi, földvári „hiteleshelyi” apátsági templom (talán) kéttornyú volt? A községháza oromzatát egy porlandcement- ből készült városi címer díszítette. (A ház 1820-ban épült, emeletesre 1905-ben emelték.) E címer fő alkotóeleme is a kéttornyú templom, de új szimbólumokat is tartalmazott: a templom alatt a Duna, egyik oldalán búzakalász, másikon szőlőfürt (a mezőváros főbb termelvényei- nek jellemzői), s a pajzson korona. Aszázad elején használt„Tolnavárme- gye Dunaföldvár Község +1903 + ” köriratú gumipecsét cimerábrázolása teljesen azonos a községházi porlandcement címerrel! A községházi címert 1948-ban, az akkori tanácselnök utasítására levették, összetörték. Az 1960-as években - állítólag - „községi határozat" intézkedett a címer visszahelyezésére. Erre azonban - a mai napig - nem került sor. Beszámolhatok még arról is, hogy az úgynevezett Belvárosi vagy más néven Öregtemplom (épült 1725-ben) harangtornya mennyezetén is fellelhető a „földvári címerábrázolás”. E a színesre festett címer (a pajzsforma eltéréssel) azonos elemeket (templom, szőlőfürt, búzakalász, Duna, korona) tartalmaz, mint a községházi, valamint a század eleji pecséten lévő címer. Tehát, Földvárnak, s Dunaföldvárnak is volt címere. Bizonyára jogos a kérdés: 1949-ben miért tiltották meg rendelettel a vármegyék és városok régi címereinek használatát? Köztudott, hogy a korábbi századokban, bizonyos kiváltságot jelentett a ci- merhasználat. Elsősorban a nemesség előjoga volt. Bizonyára még ma is hat a feudális tartalmat tulajdonító felfogás! Az újabb kutatások azonban bebizonyították, hogy a városcímerek mellett „éltek” a céhek, polgárok, sőt parasztfelkelők címerei is. Tehát a címerekben elsősorban történelmi tudattartam jelképei jutnak kifejezésre. Ezeket erősíteni s nem betiltani, eltörölni kell! Az új státuszt igénylő települések törekvése címeralkotásra, helyes és indokolt igyekezet. A teljesen új címer alkotása ellen szólok, mert aki megtagadja az ősit, a történelmit, az a gyökereit tépi ki! Szeleczky József
