Tolna Megyei Népújság, 1989. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-16 / 13. szám
1989. január 16. C TOLNA '■ 2 Képújság A Minisztertanács állásfoglalása Prágai tüntetés (Folytatás az 1. oldalról.) nabbul ítélhető meg. A gazdálkodó szervek az idén a korábbinál tágabb lehetőséget kaptak arra, hogy teljesítményük és munkaerő-gazdálkodásuk függvényében növeljék dolgozóik bérét és keresetét. A SZOT és a kormány közötti konzultáció alapkérdése a reálbér, illetve az annak alakulását befolyásoló két fő tényező, az árak és a bérek változásának éves mértéke ma tehát felelősséggel még nem ítélhető meg. A kormány elfogadja az Országos Érdekegyeztető Tanács soron kívüli összehívására vonatkozó javaslatot. A Minisztertanács ezúton is megerősíti: amennyiben a fogyasztói árak növekedése a kompenzációnál alapul vett, éves szinten 12 százalékos mértéket ténylegesen 2 százalékkal meghaladja, kész a SZOT-tál új tárgyalásokat folytatni a szükséges intézkedésekről. A kormány megítélése szerint erre - a helyzet pontosabb ismeretében - legkorábban májusban-jú- niusban kerülhet sor. A kormány gyorsítja a piacgazdaság kiépítését, az ár-, bér-, költségvetési és elosztáspolitikai reform kidolgozását. Olyan szociálpolitikai fordulatot kezdeményez, amikor a szociális támogatásban növekszik azon intézmények és szervezetek szerepe, amelyek képesek arra, hogy a támogatásról differenciáltan, a konkrét helyzet ismeretében döntsenek. A növekvő mértékű áremelések a jövőben kizárólag a gazdaság teljesítményének emelésével kerülhetők el, csak valós jövedelmek bővítésével mozdulhatunk ki a holtpontról. Gazdasági fellendülés csak eredményes szerkezetátalakítás és egyensúlyjavítás mellett hoz létre elosztható javakat. Ezzel összhangban a kormány egyetért a Magyar Gazdasági Kamara Ügyvezetöségének állásfoglalásával, amely szerint az életszínvonal-emelés feltétele elsősorban a nemzeti jövedelem, a termelés, a piaci értékesítés hatékony növelése. Ezért ellenzi és minden eszközzel korlátozza a teljesítménynövekedés nélküli béremeléseket, mert ezek újabb inflációs hullámot keltenek. A stabilizációs program végrehajtása közös érdekünk és közös feladatunk. A kormány épít a szervezett dolgozók megfontolt magatartására, és egyetért a SZOT Elnöksége állásfoglalása azon megállapításával, hogy a testület felelőssége tudatában sem most, sem a jövőben nem követel a kormánytól olyan intézkedést, amely fékezné a kibontakozást és veszélyeztetné az ország politikai stabilitását. A kormány azon munkálkodik, hogy következetesen, céltudatosan előrehaladva megteremtse a kibotakozás alapjait. Ehhez kéri a dolgozó emberek, minden magyar állampolgár cselekvő támogatását. A hazug túlélő Ajvaz Akopján nővére találta ki azt a fantasztikus történetet, hogy az ötvenéves leninakáni férfi öt társával együtt 35 napot töltött a romok alatta decemberi örményországi földrengés után - azért, hogy fivére a lehető legjobb orvosikezelésben részesüljön. A hihetetlennek tűnő esetre az Izvesztyija szombati száma derített fényt Akopján története és fényképe a hét közepén bejárta a világsajtót: a férfi - saját elmondása szerint - a december 7-i tragikus földrengés pillanatában öt szomszédjával együtt éppen házuk pincéjében tartózkodott, s csak 35 nap múltán találták meg őket a rájuk omlott toronyház romjai alatt. Azóta egy jereváni kórházban ápolják, s itt többen fel is ismerték, igazolták személyazonosságát. Állítólagos túlélőtársai azonban „eltűntek", ahogy azt sem tudni, ki és hogyan mentette ki Akopjánt. Az Izvesztyija cikkírója szerint gyakorlatilag bizonyítottnak tekinthető, hogy a csodálatos menekülés csak mese: Akopján nővére bevallotta, hogy maga találta ki, úton a jereváni kórház felé, azért, hogy évek óta szív- és tüdőbeteg testvére a lehető legjobb kezelést kaphassa. A jereváni kórház orvosai szerint Akopján meglehetősen leromlott állapotban van, lehet, hogy néhány napot valóban a romok alatt töltött, de nem valószínű, hogy 35 napig volt eltemetve. Kórházba kerülése után pszichológusok is megvizsgálták, elmeállapotát normálisnak találták. Most úgy tűnik, megelégelte a vele történt „csoda ” utóhatásait: on/osai szerint azzal fenyegetőzik, hogy ha az újságírók nem hagyják békén, öngyilkos lesz. A gazdasági rend alkotmányos szabályozása A gazdasági rend alkotmányos szabályozásánál figyelembe kell venni a gazdasági rendszer reformjának eddigi eredményeit és további céljait - ajánlották a jogtudósok, akik közreműködtek az új alkotmány szabályozási koncepciótervezetének kidolgozásában. Miként Timoránszky Péter, az Igazságügyi Minisztérium létrehozott alkotmány-előkészítő bizottság tagja az MTI munkatársának elmondta, a szabályozáskor abból a tételből indokolt kiindulni, hogy a magyar gazdaság piacgazdasággá válik. Tekintettel arra, hogy atulaj- donformák folyamatosan fejlődnek, s a magyar gazdaságot egyre inkább a tulajdonformák változatossága jellemzi, az alkotmányos szabályozás egyik fontos kérdése a tulajdonviszonyok új jogi rendezése. Többek között az, hogy milyen legyen a közösségi és az egyéni tulajdon aránya. A piacgazdaság céljaival összhangban szükséges kimondani: a Magyar Népköztársaságban elismert és egyenrangú tulajdonforma a közösségi és az egyéni tulajdon. A szocialista piacgazdaság olyan tulajdoni modellre épül - állapították meg a szakértők - amelyben a gazdaság kulcspozícióival az állam rendelkezik, de az állam közhatalmi és tulajdonosi minősége következetesen elkülönül egymástól. Az állam által létrehozott vállalkozások a versenyben nem élveznek többletjogokat a gazdaság többi szereplőivel - például részvénytársasággal, korlátolt felelősségű társasággal - szemben. Alkotmányos tétel - vélekedtek a szakértők -, hogy a tulajdonjog megszerzésének és gyakorlásának feltételeit törvény határozza meg annak érdekében, hogy biztosítsa a tulajdon társadalmi rendeltetését. A közösségi (községi, városi) és az egyéni tulajdon kizárólag közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és kártalanítás ellenében sajátítható ki. A tulajdonviszonyok rendezése során figyelmet kell fordítani a külföldi tulajdon (tőkebefektetések) védelmére is. Az alkotmányban kell rögzíteni az állami gazdaságpolitika alapvető feladatait és legfontosabb eszközeit - vélekedtek a szakemberek. A gazdaságpolitikai döntések különösen a gazdaság stabilizációjára, a foglalkoztatás minél magasabb szintjének elérésére, a külgazdasági kapcsolatok kiegyensúlyozására, a természeti környezet védelmére, a közhasznú javak megfelelő hasznosítására, a társadalmi igazságosság érvényesítésére irányulnak. Alkotmányos tétel az is, hogy a társadalmi fejlődés legfontosabb céljait és eszközeit a nép- gazdasági tervek tartalmazzák. Az állami szervek gazdaságpolitikai hatáskörét, döntési jogosultságát - a tulajdonviszonyok rendezésével összhangban - az alkotmánytervezetnek az államszervezetre vonatkozó fejezetében indokolt megállapítani. Az állampolgárok gazdasági, szociális jogairól - a szociális biztonsághoz, a munkához való jogról és a sztrájkjogról - az állampolgári jogok között kellene rendelkezni - javasolták a jogászok. A piacgazdaság követelményének megfelelően az alkotmány I. fejezetében deklarálni kellene a vállalkozás és a verseny szabadságát, amely csak törvényben és közérdekből korlátozható. A vállalkozás szabadságát nem csupán az egyes emberek, hanem csoportjaik és szervezeteik számára is szavatolni kell. Ezzel kifejezésre juthat az az elv, hogy jogi személyeknek is lehetnek alkotmányos alapjogai - rögzítették a tervezetben. A szakemberek egyetértettek abban, hogy az alkotmány nemcsak deklarálja a tulajdon, a vállalkozás, a tisztességes verseny jogát, hanem szavatolja is ezek érvényesítését. Azt azonban még vitatják, hogy az alaptörvényben rögzítsék-e a piacgazdasággal összefüggő szabályokat is. Az alkotmány szerkesztése során dől el, hogy a tulajdonviszonyokat és a gazdasági rendre vonatkozó normákat az új alkotmány önálló fejezete tartalmazza-e, vagy pedig az állampolgári jogok címszó alatt rögzítsék. Az alkotmány-koncepció tervezetét tovább gazdagítják szakmai, majd társadalmi vitákban. Láng Judit, az MTI tudósítója jelenti: Rohamrendőrség oszlatta fel Prágában a Vencel téren azt a nem engedélyezett tüntetést, amelyet a Charta 77 és négy másik ellenzéki csoport hirdetett meg vasárnap délután két órára, hogy megemlékezzenek Jan Palach diák húsz évvel ezelőtti öngyilkosságáról. (Palach 1969. január 16-án politikai indíttatásból nyilvánosan megégette magát.) Vasárnap délután, a nagy rendőri készültség és a hatóságok tilalma ellenére több ezer ember gyűlt össze a Vencel téren nem messze attól a helytől, ahol annak idején Palach öngyilkosságot követett el. A rohamrendőrség fokozatosan leszorította a tüntetőket, akik ismét ösz- szegyűltek, „szabadságot, szabadságot” jelszót kiáltoztak, majd elénekelték a csehszlovák himnuszt. Ezt követően a rohamrendőrök gumibotokkal, rendőrkutyákkal oszlatták fel a tömeget és szorították a környező utcákba. A többszöri újabb tüntetési próbálkozás alkalmával könnygázgránátokat is bevetettek a rendőrök, akikhez erősítésként már korábban a népi milícia tagjai is csatlakoztak. A túlnyomórészt fiatalokból álló tömeg a mellékutcákon át az Óváros térhez próbált átvonulni, közben a rohamrendőrség ismételten beavatkozott. Az Óváros teret a rendőrség szintén lezárta. A fiatalok a környező utcákban, Miete a Károly Egyetem bölcsészkarával szemben, a Names- ti Krasnoarmejcu téren, a Moldva partján próbáltak ismét tüntetni. A rendőrség itt is többször vízágyút használt. Prágai megfigyelők szerint a hatóságok az augusztusi és az októberi tüntetéseknél sokkal nagyobb rendőri erőket vetettek be, a Vencel téren páncélozott harci szállító járműveket is felvonultattak. PANORÁMA BUDAPEST - Tagsággal rendelkező társadalmi szervezetté alakult a múlt év ősze óta működő Független Jogász Fórum (FJF) szombaton, az ELTE Jogtudományi Karának épületében tartott tanácskozáson, melynek során a résztvevők alapszabályt alkottak és elfogadták az alapítólevelet. * Katolikus, református, evangélikus és unitárius egyházi személyiségek - köztük Csepregi Ignác budapesti érseki helytartó, Harmati Béla evangélikus püspök, Huszti János unitárius püspök, Tóth Károly református püspök - felhívással fordultak Európa keresztényeihez: január 22-én, vasárnap Európa minden keresztény templomában könyörögjenek együtt a szenvedőkért, romániai testvéreikért. Kifejezték aggodalmukat a Romániában élő, kisebbségi létük miatt is sokat szenvedő nemzetiségek sorsáért. Akik életüket kockáztatva Magyarországra menekülnek, nem láthatják viszont szeretteiket, mert a román hatóságok nem engedélyezik a családegyesítést. Romániában akadályozzák a szabad vallásgyakorlást, a teológusok létszámának erőszakos csökkentésével elsorvasztják a lelkészutánpótlást. A fiatalabb nemzedék nem juthat vallásos irodalomhoz, nélkülözi a hit vigaszát - húzták alá a felhívásban. * A fővárosi pártélet helyzetéről, a párt- mozglom aktuális feladatairól való közös gondolkodásra hívták össze szombaton a budapesti pártaktívát, amelyen értékelték az országos pártértekezlet óta végzett tevékenységet is. Az értekezlet munkájában részt vett Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. WASHINGTON - Pénteken elejtették a két legfontosabb vádpontot Oliver North alezredes ellen, mert a CIA és a kormány nem hajlandó a per céljaira kiadni az üggyel kapcsolatos titkos iratokat. Northot, a Fehér Ház nemzetbiztonsági apparátusának volt vezető munkatársát azért vonják felelősségre, mert - állítólag - saját szakállára szervezett fegyverszállítást Iránnak, s a kapott pénzből a nicaraguai kontrákat támogatta hadianyaggal. SZÖUL - Dél-Korea békeszerződésre törekszik a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, és ennek a kérdésnek kíván elsőbbséget adni a Szöul és Phen- jan közötti tárgyalásokon - jelentette be Szöulban Li Hong Ku dél-koreai nemzeti újraegyesítési miniszter. TOKIÓ - A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság csak akkor hajlandó kapcsolatai rendezésére Japánnal, ha Tokió bocsánatot kér a koreai néptől a múlt bűneiért - vált ismeretessé a phenjani kormány állásfoglalása a Mindzsu Csőszén című észak-koreai kormánylapban szombaton megjelent szerkesztőségi cikkből. A Kyodo hírügynökség által ismertetett írás azt követően látott napvilágot, hogy Tokióban pénteken bejelentették: a legnagyobb ellenzéki párt, a Szocialista Párt meghívására január 21 -tői a Koreai Munkapárt magas szintű küldöttsége látogat Japánba, a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről tárgyalni. Az észak-koreai kormány lapjában megjelent kommentár azt is követeli, hogy Japán érvénytelenítse a Dél-Koreával 1976- ban kötött szerződést, amely szerint Tokió a félszigeten csak egyetlen kormányt ismer el, a szöulit. A cikk teljes mértékig a japán kormány „ellenséges magatartását” okolja azért, hogy nem sikerült a két ország kapcsolatait javítani. Megismertem Tolna megyét? (5.) Pápai hatalmam nem lévén, az alább elkövetkezendő sorokban nem próbálok meg szentté avatni senkit. Amiként eddig, emlékeket idézek, összegezek csupán. Valamelyes kedvem és hajlandóságom lévén azonban a történelemhez, már régen rájöttem arra, hogy hazánk utóbbi évtizedeiből - ahová a saját hátam mögött lévő több, mint hat évtizedet is sorolom - furcsa módon hiányoztak az igazán irányt mutató, eljövendő korok történészeit is lenyűgöző nagy egyéniségek. (Nem foglalkoztatást, hanem lenyűgö- zést írtam.) Annak, hogy az én életemben is akadt, aki - általában nagyon mérsékelt közfelkiáltással - megkapta az „Országgyarapító”, netán „Nemzetvezető", vagy „Bölcs Vezér” címet, ezen a véleményemen mit se változtat. Főleg ha valaki arra vetemedik, hogy például kis hazánk elmúlt százada első hét évtizedének óriásaival próbálja egybevetni bármelyiküket. Régóta egyre erősödő meggyőződésem azonban, hogy a több-kevesebb joggal (haláluk után általában több, életükben kevesebb) „nagy” jelzővel minősített emberek csak fémjelzik korukat. A fejlődést azonban a „kis” emberek tömegeinek sokszor egyáltalán nem kis tettei, szorgosságuk, munkálkodásuk viszi előbbre. Jó sorsom úgy hozta, hogy megyebeli éveim során az ilyenek tömegével ismerkedhettem meg. Lényegesen többel, mint ahányról itt alább szót ejthetek. Egy minden néprajzi, vagy bármilyen tudományos alapképzettségnek híján lévő bukovinai székely ember az életét tette fel arra, hogy sokat sodródott közössége múltját megőrizze az utókornak. Ez már a kezdet kezdetén is minden megbecsülésre érdemes teljesítmény volt, pedig akkor még nem sejthettük, hogy lesz idő, amikor a múlt megsemmisítésének szándékát állami kezdeményezés „rangjára” emelik. A kakasdi Sebestyén Ádámnak azóta féltucatnyi könyve jelent meg az andrásfalviak múltjáról: - hála a saját szorgalmának és a megyei könyvtár okos segítőkészségének. Egy konok és nyersnyakas termelőszövetkezeti elnök - az immár nyugdíjas Tancsik József Várongon - kiagyalta, hogy elnéptelenedő falujába újsághirdetés útján toboroz telepeseket. Ezzel az államigazgatásnak ugyan nem okozott egyértelmű örömöt, de a lélekszámcsök- kenés legalábbis a stagnálásba váltott át akkor, amit de jó lenne, ha az egész országról el lehetne mondani. Belőle meg amúgy mellékesen filmszereplő lett... Vannak települések, amelyek valósággal ontják a - szerintem - kiválóságokat. Sióagárd például egy hatalmas mező- gazdasági kombinát állami díjas vezetőjét, a megyei KSH igazgatóját, a megye egyetlen gyógyfürdőjének főorvosát és a magyar népi tánc határainkon kívül se ismeretlen nevű apostolát. Az se mindennapi, hogy a valóság mennyire rá tud cáfolni sokáig - ugyan nem hivatalosan hirdetett, de - gyakorolt elképzelésekre. Arra például, hogy tanácsi vezetőket feltétlenül importálni kell, mert a saját hazájában senki nem lehet próféta. Simontor- nyán mégis sarkalatos változásokat hozott a közigazgatásban, amikor tanácselnökké választottak egy közepesnél alacsonyabb termetű bőrgyárit, akit baráti körben mindközönségesen máig csak „Rozsdásának becéznek, pedig a haja színe az évek múltával igencsak megváltozott. Az „én embereim” önmagámnak regisztrált számát a már életében legendává vált néhai Party Pista bácsi éppúgy szaporítja, mint az időközben már főnöke után költözött, a maga idejében nem mindennapi életmüvésznek bizonyult Berek Jani bácsi, aki legalábbis színes egyéniség volt. Arról, hogy a nekem mindig idegen gépkocsit nemcsak vezetni lehet, hanem szeretni is és mesterfokon érteni hozzá, a Kettinger Károllyal együtt megtett kilométerek ezrei győztek meg. A lóimádók szektájának olyan képviselőivel lettem gazdagabb, mint a volt regölyi főállattenyésztő, Molnár Miklós, ugyanitt a már említett Dávid Gyula, Fehér Kálmán, vagy éppenséggel Bogyiszlón a két Berka, apa és fia. Hasonlóképpen említhetnék szőlészt nem is egyet, mint például Kaposi Istvánt, vagy a hegy szerete- tében verhetetlen, örök fiatal, hiszen még csak a kilencedik „X"-ét taposó Gyimesi Pista bácsit. Ugyanígy azonban méhészt, kishalászt, magyar királyi repülőtisztből lett fafaragó népművészt, hivatásos fotográfust, akinek az egyetlen hiteles Pe- tőfi-portré restaurálását köszönhetjük, vagy fazekast... Valamennyien láncszemek az ismeretségek sorában, amivel nem hivalkodni akarok, hiszen ilyeneket szerezni mesterségünk velejárója. Ami egy megye megismeréséhez hozzásegíti révükön az érdeklődőt, az elsősorban mindegyikük világlátása, véleményük a körülöttük folyó eseményekről, dolgokról, gondokról- bajokról. Ilyen véleménye ugyanis mindenkinek van, csak „hivatalos” személynek legtöbbnyire nem árulják el. Magán- beszélgetések során át azonban annál inkább. Mindig döbbenettel töltött el, hogy akár fontos kérdéseket is felölelő tanácskozásokon, elvileg „szabad” fórumokon, évtizedeken át milyen keservesen nehéz volt valóban tartalmas, magvas hozzászólást, őszinte véleményt kicsiholni a jelenlévőkből. Ugyanakkor ugyanezek az ajtón kívül, folyosón, utcán, tömegközlekedési eszközökön utazva általában ontották magukból a véleményeket: - gyakran cseppet se hízelgő megfogalmazásban. Nem kell beszélgetésekre gondolni. Igazi beszélgetések dolgában - erről majd egy másik folytatásban szó lesz - mi meglehetősen gyatrán állunk. Elég csak kérdezni, vagy felvetni egy gondolatkört, amiről a másiknak emberi számítás szerint véleménye lehet, aztán pedig hallgatni és meghallgatni, lehetőleg közbeszólás nélkül. Az emberek jelentős része ugyanis nem a másik véleményére kíváncsi, hanem a sajátját szereti hallani. A lélektan nálam avatottabb ismerői bizonyára felfedezik ennek a jelenségnek a gyökerei táján azt, amit a korábbi évek formalizmusának nevezhetnék. Arra az időre gondolok, amikor minden elnöki asztaltól sürgették az őszinte véleményeket, hozzászólásokat, csak éppen az üthette meg előbb-utóbb a bokáját, aki el is mondta ezeket. Vagyis a fejét nemcsak bólintásra, hanem netán önálló gondolkodásra is használta. Nem akarok az írásom feleimében leírt gyűjtőkérdésre előbb válaszolni, mint az utolsó rész végén. így egyelőre maradjunk annyiban, hogy az embernek az az igyekezete, hogy megismerje a megyét, óhatatlanul egyes gyűjtőpontokban, azt is mondhatnám, hogy gyújtópontokban összpontosul. Idővel közelivé vált ismerőseim jóvoltából számomra ilyen lett Dunaföldvár, Pálfa, Györköny, Simontornya, Miszla, Fadd, Mórágy, Lengyel, a dombóvári művelődési ház, az egykor volt Fiatal Utazók Klubja, Decs, egy sor magánlakás, néhány évvel ezelőttig ide értve a szekszárdi evangélikus lelkészlakot is, a tengelici nyugdíjasklub, vagy éppenséggel a kö- lesdi képtár... (Folytatjuk) ORDAS IVÁN KIS EMBEREK...?
