Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-12 / 295. szám

1988. december 12. NÉPÚJSÁG 3 Ne csak az elvonásra, a kiadások csökkentésére is építsünk! (Folytatás az 1. oldalról.) Az MGK azt szeretné elérni, hogy a kormányzat ne csak az elvonásokat te­kintse költségvetési forrásnak, hanem a kiadások csökkentésére is nagy gondot fordítson. A bevételoldalon pedig ne csak a vállalatokat, hanem egy bővebb kört vegyen alapul. így sérelmezik pél­dául az újonnan megjelenő központi ala­pok - például a lakásépítési alap - kép­zését, amelyek az elmúlt Országgyűlé­sen megszavazott 50 százalék nyereség­adón fölül további 8 százalék nyereség­elvonást jelentenek a vállalatok számára. Javasolják, hogy amennyiben mégis kö­telező lesz a lakásépítési alapra való be­fizetés, úgy annak a felét kapják vissza a gazdálkodó szervezetek saját lakás­gondjaik megoldására. Javasolja a Kamara a honvédelmi költ­ségek és a tanácsi támogatások diffe­renciált csökkentését átlagosan mintegy 3 százalékkal. Az oktatást, egészség­ügyet a megvonás ne, vagy ne ilyen mér­tékben érintse, ugyanakkor a társadalmi szervek támogatáscsökkentése leg­alább 20 százalékos legyen. Javasolja még az állami tulajdonban lévő telkek, ingatlanok értékesítésének növelését, a tartalékok csökkentését. To­vábbi takarékossági és racionalizálási intézkedésekkel együtt 40-45 milliárd forintot lehetne a költségvetés javára for­dítani - mondta Gábor András. A további törekvések közül az elnök szólt arról, hogy a Kamara a munkáltatók pártján kíván állni, ha kell, akkor a kor­mánnyal, a párttal szemben is, ugyanak­kor nem kívánják a „kijáró” szerepét be­tölteni a kérelmező vállalatok nevében. Olyan eset is lehetséges, amikor kor­mánypártiak a vállalatok ellenében, pél­dául ellenzik a megfelelő alap nélküli, túl­zott bérfejlesztést. Szeretne a Kamara rendet teremteni a szocialista export területén és figyelmez­tet arra, hogy 40 éves kapcsolatot nem lehet olyan módon leépíteni, ahogyan azt a közelmúlt néhány intézkedése megcé­lozta. Struktúraátalakitó koncepcióval kí­vánnak előállni, mert a mostani termelési szerkezet nem alkalmas arra, hogy a szo­cialista piac helyett tőkés relációban jelen­jünk meg vele. A szocialista importról szól­va elmondta az elnök, hogy előremozdu- lásnak tartaná a Kamara egy importklub létrehozását. A Szovjetunióban a köztársa­ságokkal való kapcsolatok létesítését szor­galmazzák, többek között Örményország­gal is. Ezt a fórumot is fölhasználta Gábor András arra, hogy elmondja; a katasztrófa sújtotta Örményországot az MGK 250 ezer forinttal támogatja és fölhívja partner válla­latait is segítségnyújtásra. -ri­Adóbevallás kisiparosoknak A Kisiparosok Országos Szervezete az idei adó könyvviteli lezárásához és az adóbevallások kitöltéséhez szükséges ismeretek elsajátításához az elmúlt he­tekben háromnapos tanfolyamokat szer­vezett. Hazánkban jelenleg mintegy 154 ezer kisiparos dolgozik, s mintegy 60 százalé­kuk a lakosságnak nyújt különféle szol­gáltatást. Elsősorban a főváros perem- kerületeiben és a kistelepüléseken dol­gozó kisiparosoknak - e mesterek bevé­tele és forgalma viszonylag csekély, so­kan pedig a nyugdíjkorhatáron túl is dol­goznak - okoz gondot a megnövekedett adminisztráció. A kisiparosok jelenleg részben vállalkozói, részben személyi jö­vedelemadót fizetnek, és bevételeikről, valamint kiadásaikról a korábbiaknál jó­val nagyobb adminisztrációs terhet je­lentő napló-főkönyveket is kell vezetniük. Bonyolítja a helyzetet, hogy bevallási ivekhez még nem juthattak hozzá, mert azok nincsenek kinyomtatva. Az adózás módszere a kisvállalkozók túlnyomó többsége számára túlságosan bonyolult, a szabályokat az iparosok nem ismerik kellőképpen. Ugyanakkor az adóbevallási ívek késedelmes benyúj­tása miatt, vagy a rossz kitöltés következ­ményeként a kisiparosok - minden más adózóhoz hasonlóan - bírságot fizetnek. Ennek elkerülésére szervezett a Kiosz Országos Továbbképző Központja elő­adásokat. Ezeken eddig mintegy 500-an vettek részt, elsősorban azok az érdek- képviseleti szervezetnél dolgozó mun­katársak, akik e fontos tudnivalókat ezután folyamatosan megismertetik a tagsággal. nek el egymástól. Egy-egy jól menő cég kedvezőbb munkakörülményekkel, kü­lönböző kedvezményekkel igyekszik dolgozóinak pluszt nyújtani, pl. Opel - kedvezményes gépkocsivásárlással. Összegezve: a közvetlen cél nem az, hogy a rosszul gazdálkodó üzemből a jól működő felé áramoljon a munkaerő, mert ott lényegesen jobban fizetik meg, ha­nem az, hogy egy adott, elvégzett mun­kát, „egy adott értékű munkást” minden üzemben értékén kell megfizetni, épp­úgy, mint az energiát, nyersanyagokat, termeléshez szükséges berendezése­ket. Amelyik üzem erre nem képes, az a bérekkel nem mehet vissza (legfeljebb a munkaidőalappal), hanem tönkremegy, s ennek eredménye, hogy a tönkrement üzemből felszabadult minőségi munka­erővel a jól prosperáló üzem kiegészíthe­ti, illetve lecserélheti a saját nem megfe­lelő munkásait, alkalmazottait. Egy gazdálkodó szervezetnek, intéz­ménynek az NSZK-ban tehát elsősorban nem arra van lehetősége, hogy a bére­ket dolgozóinak a profitja arányában fi­zesse, hanem arra, hogy a gazdaságo­san maximálisan elérhető nyereséget, profitot milyen értékű dolgozói összeté­tellel és létszámmal valósítja meg. Bérszabályozási rendszerünk elsődle­ges problémája, hogy vállalati szinten szabályozza a béreket. A bérezés terve­zett liberalizálása viszont béranarchiá­hoz vezet, legfeljebb az lesz az eredmé­nye, hogy a növekvő bérkiáramlás adó­vonzata csökkenteni fogja az ország költségvetésének deficitjét, ugyanakkor a gazdálkodó szervezeteken belül és a vállalatok között rendkívüli feszültsé­geket fog eredményezni és az amúgy is szűkös üzemi fejlesztési és üzemvite­li forrásokat fogja tovább csökkente­ni. A béreket, bérarányokat egyéni szin­ten, munkakörökre lebontva mindenkép­pen szabályozni kell, mely legnagyobb részt a vállalat felett történik, a fizethető bérek tehát a vállalat számára (bár nem teljesen, de jórészt) adottságként jelent­keznek. így a vállalatnál megfelelően ér­vényesülhet mind az általános növeke­dési érdek (a termelőtevékenység bőví­tésével együtt járó létszámnövelés), mind pedig a költségek csökkentésére irá­nyuló érdek (adott termelő tevékenység minél kisebb bérköltséggel, azaz lét­számcsökkentéssel). A teljesítmények növekedését tartósan nagyobbrészt nem az egyéni szintű ösz­tönzés eredményezheti (bár szerepe van), hanem a termelés fejlesztése, gé­pesítése, a szervezés és szakképzés, di­vatos szóval élve a szerkezetváltás. A főmunkaidőre meghatározott bér­szinteknek - melyeket a munkavállalók szigorú követelményrendszeren keresz­tül érhetnek el - viszont a normális meg­élhetést biztosítaniuk kell és a személyi vagy családi jövedelemadó-rendszernek is ehhez kell igazodnia. A normális bér­szintekhez az anyagi fedezetet viszont csak a világpiacon is elismert magyar gazdaság tudja biztosítani. A bérarányok „munkaerő értékmérő” szerepét a jelen gazdasági helyzetben is jelentősen reálisabbá lehetne tenni. Itt gondolok az egyszerű és bonyolult mun­ka keresetarányok markánsabb megkü­lönböztetésére, a fővárosi és vidéki kere­setarányok indokolatlan aránytalansá­gának megszüntetésére. A továbbiakban már lényegében egyetértek Gazdag László javaslataival, azokkal a módszerekkel, melyekkel a gazdaságunk stabilizálása, a „szerkezet- váltás” elérhető, de a keresetszalyozás teljes elvetésével - hogy az ismert ha­sonlatokkal éljek - félő, hogy a gyereket is kiöntjük a fürdővízzel együtt. BALOGH GÉZA a szedresi Hunyadi Mgtsz gépesítési főágazat-vezetője Fehér foltok a kórházi m űszerel látottság ba n Dr. Bordy László korszerű, nagy teljesítményű Hitachi ké­szülékkel vizsgál (Folytatás az 1. oldalról.) Megyénkben a következő a helyzet e téren: az orvosi gép-müszerállomány bruttó értéke ez év január elsejéig 201 millió 476 ezer forint, de az amortizáció következtében ez az érték lecsökkent 121 millió 294 ezer forintra. Ebből rögtön kitűnik, hogy milyen az állomány minősé­ge, az, hogy erkölcsileg elhasználódott műszerekről van szó. Korszerűnek és megfelelő használati értékkel bírónak csak a berendezések 48,8 százaléka mondható. Sőt, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az elmúlt öt évben adták át a bonyhádi és a tamási rendelőintézetet, melyek gép-műszerparkja 15 millió fo­rintba került, akkor a kórházak helyzete még a számítottnál is kedvezőtlenebb, amit még fokoz az, hogy az elöregedett, erkölcsileg elavult eszközök szervizelé­se, karbantartása nehezen megoldható országos viszonylatban. Az erre a célra létrehozott Röntgen és Kórháztechnikai Vállalat szolgáltatási színvonala ala­csony és megbízhatatlan. Az állami válla­latoknál megbízhatóbbak a kisszövetke­zetek, gmk-k, de ezzel együtt drágábbak is. A gondok enyhítésére a Tolna Megyei Kórház-Rendelőintézet saját alkalmazá­sában lévő műszerészbrigádot foglal­koztat. A modern technikát képviselő, bonyolultabb műszereknél ma már a közvetlen kezelés, üzemeltetés és a napi karbantartás is magas műszaki képzett­ségű szakembereket igényel. Szűkös lehetőségek A gép-műszerhelyzetet tovább nehezí­ti, hogy a beszerzési lehetőségek szűkö­sek. A MEDICOR gyárt orvosi műszere­ket, de 95 százalékban főként exportra. Marad öt százalék a hazai ellátásra. Ezeknek a műszereknek a fő jellemzője az, hogy elavult konstrukciójúak, szérián belül.nagy a szórásuk. A karbantartás, szervizelés, hibaelhárítás és az alkat­részellátás nem megoldott. A tőkés relá­cióból beszerzett orvosi berendezések jó minőségűek, közel azonos alapárnak a szocialista országokban gyártottakéval, de az így importált műszereket 40 száza­lék vám, 9 százalék külkereskedelmi és statisztikai illeték terheli. Az így megnö­velt értéket a 25 százalék általános for­galmi adó még tetézi. Ennek ellenére kénytelenek a szakemberek a tőkés relá­cióból érkező műszereket előnyben ré­szesíteni több szempontból is. Egyrészt csak ez az egy lehetőség van - mert nem gyártják sem hazánkban, sem más szo­cialista országban -, másrészt néhány műszertől eltekintve sokkal magasabb színvonalon állnak a tőkés országokból importált gépek. Az alkatrészellátás és a szervizelés biztosított. Az előzőekben leírt nehézségek elle­nére a megye kórházai az alapvető fel­adatok ellátásához szükséges orvosi gé­pekkel és műszerekkel általában rendel­keznek. A legfőbb gondot az eszközál­lomány erkölcsi és részben fizikai el­avultsága okozza. A változtatáshoz és a ma már elvárható modern technika alkalmazásához a jelenleginél több pénzre lenne szük­ség. A társadalmi gyűjtési akciók - mint a megyei kór­ház műveseállomá- sa - enyhítenek a gondokon, de nem oldják meg azokat. Lehetetlen a folyamatos ellátás A következőkben a röntgenosztály osztályvezető főor­vosát, dr. Péntek Zoltánt és dr. Streit Bélát, az urológiai osztály osztályve­zető főorvosát kér­deztük meg arról, hogy milyen állapo­tok vannak a rönt­genosztályon és az urológián. A röngtenosztály felszerelésének többsége elavult, körül­belül 25 évvel van elmaradva a legkor­szerűbb színvonaltól. Az elmaradottság csökkentésére például a hetedik ötéves tervben megyeszerte csak ennek az ága­zatnak 110 millió forintra lenne szüksé­ge, de az egész megye egészségügyi be­ruházási kerete nem több, mint 60 millió forint. Korszerű diagnosztika manapság csak méregdrága, tőkés importú készü­lékekkel lehetséges például az érbeteg­ségekben. A kiselejtezett régi angiográfiás gép helyett vásárolt új 66 millió forintba kerül, s ez még nem tartalmazza a legkorsze­rűbb tartozékot, a számítógépes egysé­get, amellyel gyorsabb, olcsóbb és főleg betegkímélőbb vizsgálatok lehetsége­sek. Az is baj, hogy ezekre a gépekre 40 százalékos vámkötelezettség van. Erre lehet azt mondani, hogy az állam az egyik zsebéből kiveszi, a másikba be­teszi a pénzt. Emiatt kellett most erről a számítógépes érvizsgáló tartozékról le­mondani. A pénzhiányt tetézi még a helyhiány is. A hagyományos készülékpark széttagolt, nem képez egységes rendszert. A zsú­foltság a kihasználtság rovására megy. Ezen a helyzeten könnyítene, ha a szük­ségleteknek megfelelő mértékben sza­bad valutakeretet biztosítanának. Dr. Streit Béla urológus osztályvezető főorvos:- A szocialista országok ipara és mű­szaki színvonala alacsonyabb a tőkés or­szágokénál. Vannak olyan egyszerhasználatos eszközök, melyeket valutáért tudunk csak beszerezni, mert a szocialista or­szágokban nem gyártják, vagy ha mégis, alacsonyabb színvonalon. A folyamatos ellátásról gondoskodni szinte lehetetlen. Ha leadtuk a megren­delésünket, nem kapjuk meg néhány hé­ten belül a műszereket, egyszerhaszná­latos eszközöket, van olyan, amit csak két év múlva. Ha pedig a készletünk is elfogyott, el­megyünk más kórházakba és kérege­tünk. Ez az, ami nem okoz gondot, meg­szoktuk már. Mire megérkezik a ren­delés, vannak olyan eszközök, amelyek erkölcsileg elavultak. ORSÓS JÚLIA Fotó: SÖRÖS Dr. Könyves Károly perkután vesekőeltávolítást végez, a műtősnő dr. Könyves­né Matus Valéria Az ország egyetlen xeroradiográ- fiai röntgenberendezése, amely csaknem egy éve üzemképtelen - a képen Fábián Imréné, röntgen- asszisztens A tizennyolc éves emlővizsgáló röntgenkészüléknél Kur- diné Kovács Zsuzsa asszisztens

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents