Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-08 / 292. szám
4 Képújság 1988. december 8. Egészségünkért Légúti megbetegedések A tél jöttén megszaporodnak a légúti, többnyire erősen fertőző megbetegedések. Ha ilyenkor az Országos Közegészségügyi Intézet az influenza-vírust is kimutatja néhány tucat beteg váladékából, akkor hivatalosan is influenzajárványról beszélünk. Megelőzése specifikus védőoltással történhet még a járvány előtt, általában decemberben. Oltást elsősorban azok kaphatnak, akik fokozottan veszélyeztetettek, idős, idült szív-, kerintési, légzőszervi stb. betegségbben szenvedők, továbbá a fertőzésnek jobban kitett dolgozók - egészségügyiek és a közlekedésben foglalkoztatottak. A tavalyi télutón lefolyt járványt elsősorban a B-vírus okozta, de találtak A-ví- rust is. Különösen Somogy, Baranya, Tolna, Bács-Kiskun megye, majd Fejér megye és a főváros mutatta a legtöbb megbetegedést. Ez összefügg azzal, hogy a B-vírus Jugoszláviából érkezett hozzánk, az A-vírus egyik altípusa pedig északról, Csehszlovákia felől fenyegetett. A szakemberek ma sem tudnak magyarázatot adni arra, hogy egyes járványok miért ősszel-télen, mások miért inkább tél végén, kora tavasszal alakulnak ki. Igaz, ilyenkor az emberek több időt töltenek zárt helyiségben, kevesebbet vannak a friss levegőn, és ez kedvez a kórokozók terjedésének. Magyarázat lehet az is, hogy ilyenkor a szervezet ellenállóképessége gyengébb, mint például nyáron, amikor egészségesebben élünk, sok friss zöldséget, gyümölcsöt fogyasztunk. A betegség megelőzésében - akár influenzavírus okozza, akár egyéb felső légúti fertőzésről van szó - a vitaminok fontos szerepet játszanak. C-vitamin hatására csökken a szervezet fogékonysága a vírusfertőzések iránt. A jól, egészségesen, vitamindus ételekkel-italokkal táplált szervezetnek erős az ellenállóképessége. A megelőzés másik fontos tényezője, hogy kerüljük a tömeget. Az influenza ugyanis cseppfertőzéssel terjed. A betegség terjedését azok is akadályozhatják, akik ha már megbetegedtek, otthon maradnának. A lábon kihordás ugyanis káros a „hősködés”: a köhögő, náthás ember ugyanis fertőzi a környezetét, munkatársait. Bár ma már van az influenzának úgynevezett oki gyógyszere, azaz olyan ve- gyület, amely a vírusokat támadja -, ez azonban olyan súlyos mellékhatásokkal jár, hogy a gyógyászatban nem alkalmazzák. Az influenza gyógykezelése így kizárólag a tünetekre irányul: az orvos lázcsillapítót, esetleg fájdalomcsillapítót, netán az orr nyálkahártyájának gyulladását csökkentő gyógyszereket, orrcsep- pet rendel. Utóbbiról azt szokták mondani: becseppentve egy hétig, nélküle 7 napig tartanak a náthás tünetek. Nem várhatjuk tehát, hogy az ilyen orrcsepptől hamarabb elmúlik a nátha. Mégis van értelme - a megfontolt és mérsékelt alkalmazásának: ha étkezés előtt cseppentünk, akkor legalább az étkezés idejére kitisztul az orrjárat. Ez különösen csecsemőknél, kisgyermekeknél fontos, akik orrot fújni sem tudnak még. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy az ún. antibiotikumok (például a penicillinfélék, a Maripen, a Vegacillin stb.) teljesen hatástalanok az influenza vírusára: az antibiotikum-szedés tehát csak akkor javasolt, ha az orvos olyan társfertőzések, szövődmények fellépésétől tart, amelyekre hatékony az antibiotikum. Ennek eldöntése azonban nem a laikus beteg dolga. Ha viszont orvosi rendeletre már szed antibiotikumot a beteg, akkor addig kell azt szedni, amíg az orvos elrendelte. Általában a láz megszűnését követően is 2 napig. Ha ugyanis korábban, a szubjektív tünetek elmúlásakor, önkényesen abbahagyják az antibiotikum szedését, ezzel tág teret nyitnak a betegség kiújulásának, és olyan kórokozók kialakulásának, amelyekre az ismételten adott antibiotikum már nem fog hatni. DR. KEMPLER KURT Kopogtassunk, mert várják! Van valami, ami a haragnál is rosszabb tanácsadó, és úgy nevezik, hogy magány, ami csak ritkán áldásos. Ha valaki túlzsúfoltan lakik és olykor szinte eltemeti a ricsaj, annak hasznára van, annak pihentető, ha adódik néha alkalma a magányra. Az idős embereknek a többsége azonban nincs kitéve az ilyen fajta magány utáni vágyakozásnak, ók inkább olyan emberhiányban szenvednek, ami megbetegíti a lelket. Nem azokra gondolok elsősorban, akik hatvanas, hetvenes éveiket életük párjával élik, hanem azokra, akik magukra maradtak, akinek a napjai nehezebbre váltanak ebben a hónapban, aminek végén ott áll a karácsony és az év fordulónapja, szilveszter. Sok évtizedes tapasztalás, hogy a közelítő ünnepek előtt és alatt meghatványozódik a magány kétségbeejtő terhe. Statisztikák mutatják, hogy ilyenkora legtöbb az ögyilkossági kísérlet, és bármily csúnya ez a szó, a befejezett öngyilkosság a magányosságtól így menekülő időskorúak körében.- Ha tudtam volna, ha gondoltam volna rá... - mondja ilyenkor a mamáról, papáról megfeledkezett gyermek, távoli rokon, szomszéd vagy ismerős. Ez szélsőség? De azért nincs okunk legyinteni, mert a tény tény marad. A magányosokat, ha nem is jutnak el az élettől való megválás gondolatáig, keserűség keríti hatalmába, ha ünnepeken senki nem nyitja rájuk az ajtót, ha a televízió előtt, a rádió mellett szilveszterkor egyedül állnak fel a Himnusz hangjaira. Tudunk igen sok embermeleg kezdeményezésről. Az öregek klubjaiban, otthonaiban évek óta hagyományosak a fenyőünnepek, szilveszteri óévbúcsúztatók. Tavaly az ország több városába is gyertyagyújtásra hívta meg karácsony délutánján a vöröskereszt azokat, akiknek otthon nincs ki gyetyát gyújtson. Mozog a társadalom, a népfront, az ifjúsági szervezetek, de azért a főszerep ilyenkor mégis csak a családé, a gyerekeké, szomszédoké és ismerősöké. A magunk ünnepe is gazdagabb lenne, ha hihetnénk abban, hogy az idén több ajtón kopog örömhozón a bebocsátást kérő, aki azért kopog, mert tudja, hogy itt nagyon várják. Még elképzelni is szép, hogy idén eszébe jut a Kovács, a Pál, vagy a Fehér családnak a szomszédból áthívni Józsi bácsit, Piroska vagy Mariska nénit az ünnepi asztal mellé egy tányér halászlére, vagy szelet rántott halra. Ennyi, akármilyen nehezen is élünk, sehol sem támaszt hiányt. Értéke mégis óriási, mert azt „mondja”, hogy a meghívott nincs egyedül. A karácsony, ha a Kisjézus születésének bibliai történetét fogadjuk a szívünkbe, vallásos ünnep. Ám ennél tágabb a karácsony fogalma: ez a család, a béke, a szeretet ünnepe, amikor azt tesszük, amiről egyébként olyan sokszor feledkezünk meg év közben - kedvesek, figyelmesek próbálunk egymáshoz lenni. Szerencsére az idős ember, aki családi körben él és ott hasznosnak is tudhatja magát, elkészítheti a maga szerény kis ajándékait és boldogan marad az unokákkal amikor a fiatalok szilveszterkor szórakozni indulnak. De szerencsések azok is, akiknek a magányosság nyomasztó terhét bekopogtatásokkal igyekszik levenni a válláról a távoli rokon, a szomszéd, az ismerős.- a Egy pálya emlékeiből Iskola az Előhegy lábánál Szekszárd új, húsztantermes iskolájának megnyitására 1958 szeptember elején került sor, és a költő születésnapján, november 26-án vette fel Babits Mihály nevét. Akkor határoztuk el, hogy méltók leszünk a névadóhoz. Módos István néptanító történelemtanár vezette az iskola első „fészekrakó” tantestületét. A hatalmas iskolapalota megnyithatta tehát lengőajtóit a sok boldog kisdiák előtt. Képzeljük csak el, az iskola új volt egy növekvőben lévő lakótelep szájában! Úgy jöttek a boldog gyermekek, mint a kis fecskék a puha, meleg fészekbe! A működés első 5 éve alatt avattuk fel a földszinti zsibongóban elhelyezett Babits Mihály-mellszobrot. A gyerekek annyira tisztelték ezt, hogy reggel, mikor beléptek az iskolába, sokan még köszöntötték is. Ekkoriban jött el hozzánk megyénk nagy költő szülötte, Illyés Gyula, de meglátogatott bennünket egy városi sakkverseny alkalmából a pártbizottság akkori első titkára, Prantner József is, hogy együtt sakkozzon a gyermekekkel. Kedves Henrik a város fennállásának 900. évében került az iskola élére és kezdte meg 10 éves igazgatói pályafutását. A szintén néptanító történelemtanár igazgató igen nagy pezsgést hozott iskolánk életében. Kihasználtuk az évforduló által adott lehetőséget. A gyermekek kutattak, önképzőkörök létesültek, a tanárok pályamunkákat publikáltak az igazgató példája nyomán. Majd Scherer Sándor következett. Ő menedzser típusú igazgató volt és maradt mind a 15 esztendeig. Sokat javított a működés tárgyi feltételein. Sportudvar létesült, kis tornaterem, klub, úttörőszoba, napközis játékszoba. Bővült a napközis férőhelyek száma is. Az ő vezetése alatt élte meg iskolánk fennállásának 25 éves jubileumát, ami egybeesett Babits születése 100. évfordulójával. Az alkalomra igen sok öregdiák és volt kolléga érkezett. Egy Pécsről ideutazó volt kolléganő vetette fel, hogy a jelenlévő öregdiákoknak egy Babits-ala- pítványt kellene létrehozniuk, amit minden év végén egy kuratórium ítélhetne oda az iskola két végzős tanulójának. Tavaly és az idén már meg is történt az első díjazás az alapítvány kamataiból. Egyébként tavaly Kereszthury Dezső professzor Csányi László író kíséretében látogatta meg az iskolát és velük volt az iskola öregdiákja, dr. Töttős Gábor hely- történész, továbbá Vendel-Mohay Lajos- né a Babits-hagyaték gondozója is. Már 3 esztendeje csak külső figyelője vagyok a Babits iskola életének. De hűséges, nyugdíjasként is egész valómmal odatartozó figyelője, aki azért szurkol, hogy a gyerekek és nevelők jól érezzék magukat Pap Istvánné igazgatásával, aki azért is kedves nekem, mert kolléganőm, az úttörőmunkában munkatársam volt, és ő egy új szín a „palettán”, hiszen három férfi után, személyében nő nyitotta meg a szekszárdi Babits Mihály Általános Iskola 30. tanévét KUBANER GYULÁNÉ ny. tanítónő Öregek Dombóvári vendégek Attalán a lakodalmasházban Madocsán a termelőszövetkezet honosította meg a társadalmi élet eseményei között mindig nagyon várt öregek napjának a megünneplését, lévén a szövetkezetnek a legtöbb nyugdíjasa. Tavaly már a helyi tanács is társrendezője, házigazdája lett ennek a mindig parádés eseménynek, így a közelmúlt napok egyikén közel háromszáz vendége volt a lakodalmasházban megtartott idei nyugdíjastalálkozónak. A faluházként is emlegetett kulturális centrumban november 17-én délelőtt tizenegykor Scheidl Mátyás téeszelnök üdvözölte az 1988-as találkozó résztvevőit, majd pedig számolt be a szövetkezet éves tevékenységéről. Hogy nemcsak erről kapott tájékoztatást a népes vendégsereg, az már hagyomány. Mint korábban is, most is sok szó esett a község lakosságának életkörülményeit befolyásoló fejlesztési munkáról, és az anyagiak miatt szerényen megfogalmazott további településfejlesztési tervekről, elképzelésekről. Történt pedig mindez a tiszteletjegyében, hiszen a jelenlevők életműve csak úgy beleépült Madocsa község mai lakhatóságába, mint a termelőszövetkezet gazdálkodásába. Jó érzés ezt leírni megtoldva azzal, hogy a köszöntést, tájékoztatást követő ebéd családias légkörben, zeneszó mellett zajlott és amikor elfogyott az alkalomra tartogatott beszélget- nivaló, minden nyugdíjas egy csomag almával indult haza. Az sem hiányozhat azonban a krónikából, hogy azoknak, akiket betegség gátolt a megjelenésben, házhoz vitték az ünnepi ebédet... Hagyományaihoz híven rendezte meg az Attalai Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelőszövetkezet nyugdíjasainak idei találkozóját. A termelőszövetkezet műsorral, szerény uzsonnával kedveskedett idős tagjainak. A meghívottakat és vendégeiket Kovács János tsz-elnök köszöntötte, majd rövid tájékoztatót tartott a termelőszövetkezet évi munkájáról. Ezen a fórumon értesülhetnek a valamikori aktív dolgozók, hogy a helyükbe lépettek miként javítottak vagy rontottak a tsz gazdálkodásán. A helyi óvodások és iskolások kedves műsorral örvendeztették meg a szíveket, könnyet csalva a nagymamák és nagypapák szemébe. Az alkalomra Dombóvárról érkezett nyugdijasklub tagjai ezután saját verseikkel, pattogó ritmusú nótáikkal szórakoztatták kortársaikat. Jó volt ez a találkozó, mert amikor véget ért mindenki abban a tudatban indult hazafelé, hogy érdemes volt eljönni, kicsit elbeszélgetni, feleleveníteni az együtt megélt időket. KOVÁCS JOZSEFNE tudósító Alapítvány, nyugdíjasokért A hírre nemrég ugyanolyan csodálkozással kapta föl a fejét a más vidékeken élők sokasága, mint a Győri Keksz-és Ostyagyár vállalati tanácsa azon az ülésen, amelyiken Halbitter Mátyás igazgató bejelentette, hogy 1988. évi jutalmát - ami őt a gyár eredményes munkájért illeti- a nagycsaládosok és nyugdíjasok javára kívánja fordítani alapítványként. Az összeg, ami az alaptőkét jelenti, nem csekély, félmilliót tesz ki, feleségével egyetértésben ennyit szán az igazgató a köz javára. Ott az ülésen nyomban követője is akadt az alapítványtevőnek, mert a vállalat jánossomorjai gyárának igazgatója, Csabay Károly ugyancsak a jutalmából, ötvenezer forintot ajánlott meg ugyanarra a célra.- Ez olyan szép, hogy nem is lehet igaz- lehetett hallani az eseményt követően, majd a meglepett közvéleményt az a kérdés kezdte foglalkoztatni, hogy „mitől olyan krőzus ez a Halbitter Mátyás, aki csak úgy, oda tud dobni félmilliót?!” Nos hát, nem krőzusról van szó, hanem egy olyan vezető emberről, aki alkata miatt nem sajátította el a „kaparj kurta" napjainkban oly elterjedt vezérelvét. Van egy kényelmesen berendezett fél háza, gépkocsija és kis kertje Győr városának közelében, és soha nem voltak vagyontetéző álmai. Az ellenben évről évre jobban nyomasztotta, hogy mind panaszosabbak a nyugdijastalálkozón vele beszélgető volt munkatársai. Az alapitványtevés gondolata egész komolyan az 1988. évi nyugdíjastalálkozó után kezdte el foglalkoztatni, és most nagyon nem szeretné, ha a számára természetes gesztus miatt akárki is oltárra emelné. Azokat a leveleket azonban, amiket nemcsak saját nyugdíjasaitól hanem a győriek mellett az ország más vidékein élő nyugdíjasoktól kap, mind megőrzi. Klubnap Nagymányokon Szabadhétfős napjaikon - amikor más szervezett program nincs - sem unatkoznak a nagymányoki nyugdíjasklub tagjai. Ilyenkor a beszélgetések mellé kívánkozik a játék. A hölgyek a romit, az urak az ultit kedvelik. íme a „régiek”, a jubiláló iskola első tantestülete
