Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-08 / 292. szám
1988. december 8. NÉPÚJSÁG 5 A magyaroktól ments meg, Uram? Viselkedni Becsben is kell Nem árt, ha az autós tudja,.. Hegyeshalomnál kígyózó kilométeres sorokról, több órás várakozásról, az osztrák fővárosban tapasztalható idegőrlő dugókról, időt rabló parkolóhelykeresésekről ismerősök órákon keresztül tudnának mesélni. Nem riaszt el bennünket ez a sok próbatétel sem attól, hogy megkíséreljük elnyerni a videomagnó vagy éppen hifitorony alakját öltött királylányt. S nem riasztja el a magyarok hada az osztrák kereskedőket sem, a „sok kicsi sokra megy” elve alapján ők természetesen a mi szűkre szabott valutakeretünkből és feketén vásárolt schil- lingünkből és márkánkból is igyekeznek minél nagyobb részt a maguk számára kihasítani. De alighanem elege van belőlünk a bécsi hivatalnoknak, aki magyar turistaáradat idején is szeretne eljutni munkahelyérre. Elege van belőlünk a bécsi háziasszonynak, aki ezentúl is kényelmesen szeretne vásárolni. Nagyon unhatja a magyar bevásárlóturizmust a bécsi rendőr, aki tilosban parkoló autókkal, az egyirányú utcában a forgalommal szembe haladó gépjárművekkel és azok értetlen utasaival vesződhet. S akkor még nem is szóltunk úgy általában a város lakóiról, akiket állítólag finoman fölszólított egy nagy „áradat” idején a rádió, hogy inkább maradjanak otthonaikban, ha jót akarnak... s,Meg fognak utálni bennünket” - mondja egy ismerősöm és azt is hozzátette: „a Mariahilfer Strassen szégyelltem a turistáink viselkedése miatt, hogy magyar vagyok.” A bécsi kereskedők várják a karácsonyi bevásárlókörútra érkező magyarokat is, és mi megyünk is, rendületlenül. Szek- szárdon csak az Ibusznál 1,5 millió forintos valutaforgalmat bonyolítanak le naponta, ebből a pénzből 150-500 ember utazik nyugati útra, többségük Bécsbe. A Tolna Tourist és a Cooptourist is árusít valutát, szinte nem tudják kielégíteni az igényeket. A forgalom bizonyára a karácsony előtti két vásárlócsalogató „hosszú" szombaton tetőzik majd, decemberben 10-én és 17-én ugyanis egész nap nyitva tartanak majd az üzletek. Kellemesebbé tehetjük magunknak a vásárlást, ha szabálytalan közlekedéssel és parkolással nem vívjuk ki a rendőrök haragját. Bizonyára nem véletlenül, s nem bosszantásunkra ajánlják a magyar bevásárlóknak, hogy - a dugókat, hiábavaló parkolóhely-keresések elkerülendő - állítsák le gépkocsijaikat a város peremén egy őrzött és ingyenes parkolóban, és szálljanak át tömegközlekedési eszközökre. A hosszú bevásárlónapokon - az említett szombatokon - az úgynevezett E különvillamos összeköti a Wiener Messegelánde-nél lévő nagy parkolóhelyet Bécs nagy bevásárlóközpontjaival. Az E vonal többek között a Mariahilfer Strassen is végigmegy. (A Mariahilf-ke- rület egyébként a nevezett szombatokon részben le lesz zárva az egyéni gépkocsiforgalom elől, aki oda igyekszik autójával, annak parkolóházat lesz célszerű igénybe venni, ezek közül a Messeplatz- garázs a bevásárlószombatokon ingyenes, egyébként a fizetendő díj óránként 12-13 schilling.) A Donauzentrum bevásárlóközpont az U 1 metróvonalon közelíthető meg, de ingyenes parkolóhelyek is bőséggel találhatók mellette. A szintén kedvelt sétálóbevásárlóutca, a Favoritenstrasse az 1 - es metróvonallal érhető el könnyen. S hogy ne kelljen a csomagokat egész nap cipelni, a Babenbergstrassen - a Mariahilfer Strasse folytatásában - ingyenes csomagmegőrző uszt üzemeltetnek a két szombaton 10 és 19 óra között. A két utca kereszteződésében magyarul is adnak tájékoztatást, információt az e célra rendszeresített buszon. A bevásárlószombatokon a villamosok jegyautomatáiból vásárolt 19 schillinges jegy napijegyként is használható, de 100 forintért is lehet napijegyet vásárolni a Messegelánde-i megállóban tartózkodó kalauztól. Ne feledjék a Bécsbe gépkocsival érkezők, hogy a bevásárló- központok közelében - különösen ingyenes - parkolóhelyet nehéz találni! A járdákon és tiltott helyen parkolókat megbüntetik, csúcsforgalom idején ezeket az autókat el is vontathatják. A szabályos közlekedés persze csak egy dolog a sok írott vagy íratlan szabály közül, amit Bécsben is be kell(ene) tartanunk ahhoz, hogy a magunk közérzete is a lehető legjobb legyen, ugyanakkor elkerüljük annak a veszélyét, hogy „meg fognak utálni bennünket”. - ri LOVAKRUL... A címet nem akárkitől, hanem magától sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Istvántól plagizáltam. A régies helyesírás tehát az iránta érzett tiszteletnek köszönhető. Szeretem a lovakat. Ez hovatovább egészen különleges hóbort lesz, hisz nap mint nap egyre kevesebb lovat látni. Szeretetem skálája széles, hiszen az izlandi pónitól a huculon, a magyar félvéren, angol és arabs telivéren keresztül egészen a monstruózus muraközikig, vagy a hegynyi pinzgauiakig terjed. Utóbbiakat azonban nem éri fel eléggé: - túl magasak. A szeretet szelektál. Évekkel ezelőtt, amikor kedves időtöltésként a regölyi csikótelep lakóitól körülvéve fél kézzel a kabátom gombjait és a noteszemet igyekeztem védeni a kíváncsi csikók pajkos csipkelődésétől, a másikkal meg simogatva hárltgattam őket, egyik (ma már nem) ifjú kolleginám megjegyezte:- Nézzétek! Lovak között az Iván egészen emberszabásúan viselkedik! Igaza lehetett. Talán azért is, mert tapasztalataim szerint született gonosz ember szép számmal akad, de eredendően gonosz ló nincs. A finom, kényes, érzékeny, tartózkodóan bizalmatlan, de a jó szóra könnyen oldódó, a hanghordozás árnyalataira is nyomban reagáló lovat csak az ember tudja elrontani. Igaz, olykor meglepő sikerrel. AII. világháború ember- és lófaló éveiben merseváti rokonaimtól katonai szolgálatra hívtak be egy álomszép lovat, bizonyos Rovátka nevezetűt. Három hónapba se telt, máris leszerelték, mert szétrúgott-harapott néhány géppuskás szakaszt. Később is ragadozókkal vetekvő természetű maradt, a magyar királyi honvédségi lelki traumát sosem heverte ki. Akárcsak sok ember. Más családunkbeli lovak azonban bárányszelídek maradtak. Odahaza őrzünk egy képet. Anyám öt bátyja-nővére ül egyetlen jámbor Gidrán hátán és nagyapám nem azért lép óvó-féltő mozdulattal feléjük, mintha a ló rakoncátlankodásától féltené őket, hanem mert a saját ügyetlenkedésüktől tart. Lóismerőseim skálája széles. Ismertem Santorbot, Telekest, simogatni engedte magát egy gőgős Juszuf éppúgy, mint ahogy cukrot fogadott el tőlem szépséges rokona, egy kedves Ko- heilán. Hamdani-semrih atyjaftűképp így. Utóbbiak hárman arisztokraták voltak, őseiket maga a Próféta választotta a hét arabs törzs közé. Emlékszem Kofa patáinak dübörgésére a hajtókocsi előtt és a gyönyörű Bénire, „aki" félszemüen is díjugrató versenyek sorát nyerte. Még sorolhatnék sokakat, például az agg Imperiált is. A nyugdíjas csodaló egy alkalommal tisztelgő látogatáson fogadott kerteskői rezindenciáján, a Bakonyban. Ugyanitt a ménesmester megkínált sárgásán habzó, friss kancatejjel. Honfoglaló őseink emlékezetére ittam egy kupicával az émelyítően édes nedűből, melyből az erjesztett kumisz készült egykoron. Azóta bizonyított előttem, hogy eleink már az őshazában se lehettek absztinensek... Anyámtól származik ez a figyelemre érdemes mondás:- Embert nem eszem, tehát lovat se eszem! Én ettem lóhúst, sőt, mindenféle lóhúsból készült töltött árut is. Önvigaszomul - a létfenntartáson k ívül - az szolgált, hogy a ló a legtisztább állat. Amit a kacsáról, libáról, porfürdőző tyúkokról, sárban hentergő disznókról, de még a szarvasmarhákról is bajos elmondani. Próbáljon valaki egy akármilyen szomjas paripát mocskos vödörből megitatni... A ló egyéniség. Ha egy autósnak végig kell hajtania valamilyen fasoron, eszébe se jut másként, mint nyílegyenesen a közepén. Szárral és térdszorítással ugyanezt nyeregben is el lehet érni, de felesleges, mert érezhetően hátasunk ellenére van. A ló szeret egy ici-picit jobbra kitérni, aztán balra elhajlani, akár csak sok politikus, de becsületesebben, mert azért a célt ő nem téveszti. Csak érdeklődik a világ dolgai iránt, körülnéz, figyel, talán szemlélődik is tómély szemeivel és eközben udvariasan érzékelteti, hogy bár az ember ül a hátán, ez részéről nem más, mint merő szívesség, partneri viszony, szerencsésebb esetben barátság. Számos ló baráttal (és lóbaráttal) büszkélkedhetek. A lovak és fogatok fogytával szókincsünk is apad. Tessék átlapozni egy nagy hírű régi méneskari, bizonyos Pettkó-Szandtner alezredes, nemrég ismét kiadott könyvét a lószerszámokról és bárki igazolva láthatja a fentieket. Próbálkozzunk együtt! Tessék megmondani, hogy mi a „kesely", a „hóka", a „hóka-piszra", a „tűzdelt", vagy a „lámpás-hóka"? Pontosan milyen lábváltás rejlik a „poroszkálás" szó mögött? Hányféle fülállást ismerünk? Utóbbiak közül csak a nyúlfület említem. Boldogult nagyapám az erős szügyű, rövid nyakú, nyúlfülű hátasokra esküdött, pedig az ő szavára lehetett adni, hiszen 39 évet töltött lovak között. Boldog ember volt. ORDAS IVÁN Nehéz a dolga a katonának - hangzik az ismert sláger bevezető sora, s nem is vitás: az egyenruha többek között azt jelzi, hogy viselője felelősségteljes - és kötöttségeket sem nélkülöző - hivatás mellett döntött. Talán éppen ezért sokan úgy vélik, hogy a könnyelműnek tartott fiatalok körében manapság nem túl népszerű ez a pálya. A vélekedést azonban mi sem cáfolja jobban, mint látogatásunk színhelye, a középiskolások számára létesített pécsi honvédkollégium, mely számos Tolna megyei tizenévesnek szolgál második otthonául.- A katonai kollégiumok rendeltetése alapvetően az, hogy biztosítsa a katonai főiskolák hallgatói utánpótlását - mondja Nagy Zoltán százados, az intézmény igazgatóhelyettese. - Ez természetesen nem jelenti azt, hogy diákjaink ne jelentkezhetnének más felsőfokú intézményekbe. Aki például bejut valamelyik orvosi egyetemre, az honvédelmi ösztöndíjasként végez. A város szélén található, a tavaly szeptember elsején átadott korszerű épületben évfolyamonként hetvenkét fiatal számára van hely. A közhittel ellentétben egyébként nem is olyan könnyű bebo- csáttatást nyerni a kollégiumba.- A felvételi mércét magasra állítottuk, hiszen a gyerekeknek az ország egyik igen színvonalas gimnáziumában kell helytállniuk - folytatja Nagy Zoltán. - Tanulóink ugyanis nem elsősorban szakirányú képzést kapnak, hanem a pécsi Kodály Zoltán gimnáziumban ugyanazt tanulják, mint hasonló korú társaik. Ma Az évfolyamelső Károlyi Károly már egyébként - köszönhető mindez a megnövekedett érdeklődésnek - eljutottunk odáig, hogy válogathatunk a jelentkezők között. A vonzerőt több tényező is magyarázza, közülük érdemes kiemelni a kollégiumi ellátás teljességgel ingyenes voltát, ami szinte szó szerint értelmezhető: nem okoz anyagi megterhelést a ruházkodás, a napi négyszeri étkezés, a tanszerek megvásárlása. Az első-második osztályosok 300, a harmadiknegyedik osztályosok 500 forint havi illetményt kapnak, s ehhez az ösz- szeghez - tanulmányi eredménytől függően - 100-300 forint pótlék jár. Nem elhanyagolható tényező, hogy a végzősök térítésmentesen szerez- I hetnek gépjárművezetői engedélyt. Az előnyöket - a kulturális, sport és egyéb hasznos elfoglaltságok skáláját - még hosszasan lehetne sorolni. A mérleg másik oldalán viszont látni kell az elvárásokat is: megfelelő szintű tanulmányi eredmény, viszonylag szabályozott mindennapi tevékenység, az átlagosnál nagyobb fegyelem - egyszóval olyan követelmények, melyek elválaszthatatlanok a leendő - és élethivatásnak tekinthető - katonai pályától. Persze mindezekre már korán, pontosan a gyerekek szüleivel kötött szerződés alkalmából felhívják a figyelmet: a megállapodás szerint a Honvédelmi Minisztérium vállalja az általános iskolából kikerülő fiatal iskoláztatását, aki felsőfokú tanulmányai befejeztével katonatisztként - illetve kisebb számban tiszthelyettesként - kerül a Magyar Néphadsereg kötelékébe.- Azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy ez a négy év nem sétagalopp Étkező és színház egy teremben a növendékeink számára - jegyzi meg az igazgatóhelyettes. - Kemény munkát és sok elfoglaltságot jelent honvéd kollégistának lenni. A megállapítást megerősítették azok a Tolna megyei diákok is, akikkel vendéglátóink előzékenysége folytán alkalmunk nyílott néhány szót váltani. Az első osztályos Sári Csaba Bátaapátiból érkezett.- Az elején nem gondoltam volna, hogy ilyen szigorúan fognak bennünket - válaszol komolyan a tizenöt éves, fekete hajú fiú. - Azután eltelt az első hónap, s kezdtem hozzászokni az itteni napirendhez.- Hat órakor van az ébresztő - veszi át a szót a dunaföldvári Dunai Zsolt. - Azután húszperces reggeli torna következik, ezt követően felmegyünk a szobába, rendet rakunk - ez a körlettakarítás - megreggelizünk, majd irány az iskola. A kimenőnk fél négyig tart. A háromszor negyvenperces szilencium a tanulás ideje, mely hét óra előtt öt perccel fejeződik be. Ha szerencsénk van, hamar megvan a vacsora... Kérdő tekintetünket látva Sári Csaba elmondja, hogy bizony a felsősöket illik tisztelni, így a harmadik-negyedik osztályosok néha „soron kívül” bejutnak az ebédlőterembe. Befejezve a napirendet, tízig van lehetőség szabadfoglalkozásra, olvasásra, tévénézésre, majd pontban tízkor az ügyeletes nevelőtanár elrendeli a takaródét. A két megszólaltatott évfolyamtársa, a bátaszéki Károlyi Károly egy barátjától és az iskolában tartott tájékoztatón hallott a pécsi honvédkollégiumról. Úgy döntött, jelentkezik, s választását nem is bánta meg: Karcsi jelenleg három csillagot visel egyenruhája kabátujján.- Ez azt jelenti, hogy évfolyamelsö vagyok - fedi fel szerényen a jelzések „titkát”. - Egyébként a katonaruhát nem kell mindig hordanunk, csak jelentősebb alkalmakkor, például ünnepnapokon. Azt viszont mindhárman megerősítették, hogy eltávozásuk esetén lakóhelyükön nemcsak szüleik fogadják őket szeretettel és érdeklődéssel. Barátok, ismerősök kérdezgetik az egyenruhás fiatalokat, akik persze máskor is büszkék arra, hogy a pécsi honvédkollégium növendékel SZERI ÁRPÁD Fotó: KAPFINGER ANDRÁS A betegápolás korszerű körülmények között történik Honvéd középiskolások
