Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-08 / 292. szám
1988. december 8. TiÉPÜJSÁG 3 Nyolc hónap után visszahívták Új igazgató a Patex Tolnai Gyárában December 1 -jétől Föglein János a Patex Tolnai Gyárának igazgatója. Bár véleménye szerint a kollektívának most egy ideig csendre, nyugalomra van szüksége, s eredményekről is inkább egy év múlva tudna csak beszámolni, úgy gondoltuk, pár sorban bemutatjuk őt mindazoknak, akik - lapunk hasábjain is - figyelemmel kísérik a textilgyár sorsát. Föglein János 38 éves, mözsi születésű, Tolnán lakik. Végzettsége gépész üzemmérnök, jelenleg negyedéves közgazdászhallgató. A Patex üzemmérnöke volt 1982-83-ban, majd a műszaki osztály vezetésével bízták meg. Tavaly decemberben felmondott, és március 1-jétől a megyei kórház anyagosztály-veze- tője lett. Nyolc hónap után volt munkatársai hívására tért vissza korábbi munkahelyére, hogy betöltse a megüresedett igazgatói állást. Köztudott, hogy a gyár ráfizetéses, gépparkja leromlott, szakemberei nagy része az utóbbi évek során kicserélődött.- Miért, milyen feltételekkel vállalta ilyen helyzetben a vezetést? - kérdeztük.- Az egyetlen feltételem, kikötésem az önállóság volt, tehát hogy bármire vállalkozhassunk, ami az új gazdaságirányítási rendszerbe belefér. Konkrét elképzeléseim még nincsenek, de nem zárkózom el akár részvénytársasági, betéti társulási formától, mindattól, ami ma már másutt bevált. Természetesen ehhez csapatmunkát kell kialakítani, hisz egy gyár jó vagy rossz működése nem egyedül az igazgató személyétől függ. Az első háromnegyed év eredményét figyelembe véve egyébként úgy tűnik, 5 millió 400 ezer forint nyereséggel zárunk. A vállalatvezetés elvárása a jövő évre is csak annyi, hogy „felülről közelítsük meg a nullát". A község ipari üzemeihez képest jóval alacsonyabbak itt a bérek, legelső lépésben ezen kellene változtatni. Pénzt teremteni azonban én sem tudok, csak a meglévőt lehet elosztani. Átszervezésre is szükség lesz, s megfelelő feltételek megteremtése után egyes üzemrészek akár önállóan is gazdálkodhatnak. De hogy milyen sikerrel, arra valóban egy-két év múlva lesz érdemes visszatérni. - esi Agrobank Rt., Pécs Fő az innováció! Ha „agrár” és ha „bank” egy szervezet, akkor megyénkben bízvást érdeklődésre tarthat számot, különösen az évnek abban a szakában, amikor a mezőgazdasági üzemeknél megszaporodnak a likviditási nehézségek. Bár az ősz a legkevésbé ilyen időszak, mégis többen jelezték olvasóink közül a közelmúltban - olvasva az Agrobank Rt. elnevezést - hogy szívesen megtudnának néhány dolgot erről a szervezetről. Öt év telt el azóta, hogy megkezdte működését a bank jogelődje, maga a részvénytársaság pedig a kétszintű bankrendszer kialakulásával egyidejűleg jött létre.Tolna megyéből jelenleg 16 részvényese van a társaságnak innét is elsősorban a mezőgazdasági üzemek élelmiszergyártó vállalatok közül kerültek ki a tagok. A mára országos hálózatot kiépített banknak tíz fiókja és néhány irodája van, ez utóbbiak köre a tervek szerint hamarosan egy szekszárdi fiókkal is bővül, ami a hozzánk legközelebb eső pécsi fiók alá fog tartozni. Addig is a bank szolgáltatásai iránt érdeklődőknek Pécsre kell utazniuk. Dr. Szaffiánné Bodrogi Ilonát, az ottani fiók vezetőjét kértük arra, hogy tevékenységükről adjon tájékoztatót.- Főként mezőgazdasági üzemek, élelmiszer- gyártók tevékenységének finanszírozásával foglalkozunk, ezen belül is elsősorban az innovációval, a szerkezetátalakítással kapcsolatos beruházásokat preferáljuk, beruházási hitel illetve banki alapjuttatás formájában. Sok élelmiszer- ipari, az exporthatékonyságot javító fejlesztésbe bekapcsolódunk, részt veszünk a Világbank agráripari korszerűsítési programjában, az ipari szerkezetátalakltó komplex programban, valamint az integrált állattenyésztési fejlesztési programban. Beléptünk egy sor társulásba is, zömében ezek is az élelmiszergazdaság vagy háttériparának fejlesztését szolgálják, kisebb részben az idegenforgalom javítását célozzák. Részt veszünk állattenyésztő telepek korszerűsítésében, központi műszaki fejlesztési programok pénzügyi lebonyolításában. A példákból is látszik, hogy elsősorban kinek van keresnivalója az Agrobanknál és mit remélhet elérni. Hozzátehetjük, hogy - bár az igények itt is meghaladják a lehetőségeket - jól működő gazdálkodó szervezetek forgóeszközhiteihez is hozzájutnak. S a tevékenységi kört kiegészítik újabban - mert ez év januárjától kapták meg a kereskedelmi banki jogosítványokat, s tavaly még a bevételek nagy részét a hagyományos banki szolgáltatások adták, - más üzletágak, például a lízingügyletek, az értékpapír-forgalmazás is. A jövő évtől várható változás a számlavezetés beindítása és a lakosság pénzügyeinek intézése is. - ri Társadalmi összefogással... Évek óta beázott, használhatatlan volt Dombóváron az Apáczai Csere János Szakközépiskola tornaterme, ráadásul - méretét tekintve - kicsi is, labdajátékokra alkalmatlan.- Eredetileg csak a tetőfelújításra gondoltunk - mondja Gaál János, a középiskola igazgatója de aztán mégis ez lett belőle - mutat körbe az 5 méterrel meghosz- szabbított teremben, ahol a belmagasság is közel a duplájára nőtt - Tetőfelújításra kaptunk a városi tanácstól 1 millió forintot A költségvetési üzem szakemberei szerint az előzetes tervek alapján a bővítéssel együtt került volna 2 millió forintba a felújítás, bővítés. Csakhogy közbejött az ÁFA, az áremelések és most több mint 5 milliónál tartunk, így a hiányzó pénzösszeg kompenzálására társadalmi munkát szerveztünk. A Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát cimerező vendégmunkásainak például nyáron egy hónapra szállást biztosítottunk az egyébként akkor üresen álló kollégiumunkban. Ennek fejében a kombinát építési részlegének munkásai a tornacsarnok tetőszerkezetét ingyen csinálták meg. Ugyancsak térítés nélkül, társadalmi munkában készül a terem teljes villanyszerelése a pécsi vasútigazgatóság szakembereinek kivitelezésében. Maga a terem 1989. január 15-ig elkészül ugyan, de a szociális helyiségek - öltözők, fürdők - csak a következő év költségvetésének terhére kerülnek befejezésre május 30-ig. fké Fotó: Magyarszéki Endre Felül álmennyezet, alul szabványos sportparketta fogja borítani a tornatermet Vélemények, viták közügyben Hozzászólás Gazdag László cikkéhez, bérszabályozás és infláció tárgyban Gazdag László írása (Népújság, 1988. november 30-a 2-3. oldal) igazságokat tartalmaz. Nehéz lenne az élet által igazolt tényeit vitatni. Célom nem is a vita, hanem a kép kiegészítése, árnyaltabbá tétele nézőpontomból. Valamennyi vállalati gazdálkodási szakemberben, így bennem is felmerül a kérdés, vajon szükséges-e a bérszabályozás továbbélése, és való igaz, hogy a gazdálkodásban az elkülönült Ft-ok sokkal inkább valamiféle taktikázásra szorítanak, mintsem reálgazdálkodásra. Vitathatatlan igazság, hogy a bérszabályozást a vállalatoknál egyértelműen csak bérféknek érezhetjük, mely fék akadályozza a gazdasági hatékonyság növelését, az ösztönzés erősítését, a munkahelyhez való kötődés megteremtését, és a sor hosszan folytatható lenne. Most azonban meg kell állítanom gondolataim sorát, és kényszeríte- nem magam, hogy az érem másik oldalát is vizsgáljam. Magyarországon az 1 főre jutó bruttó hazai termék GDP 1986-ban 101 800,- Ft. Néhány kiemelkedően fejlett európai országban ugyanez a bruttó hazai termék az alábbiak szerint alakult: Svájcban 1 085 355, Svédországban 794 255, NSZK-ban 744 099. A bruttó hazai termék (GDP) a gazdaságilag szervezett - anyagi és nem anyagi - tevékenységek körében meghatározott időszak (általában 1 év) alatt létrehozott termékek és szolgáltatások összessége, amelyek a gazdaságban végső fel- használásra fordíthatók. Szabad-e minden gazdasági bajunk egyik fő forrását a bérszabályozásban megtalálnunk? Mennyire ok és mennyire okozat a bér- szabályozás? Az infláció Magyarországon megítélésem szerint, s ebben teljesen egyetértünk Gazdag Lászlóval, nem bér oldalról induló, hanem mint a fenti számok is igazolják, a termelés oldaláról. Az azonban nagy kérdés, hogy a bér- szabályozás teljes megszüntetése esetén az infláció megmaradna-e a jelenleg is már magas, a társadalom által nehezen viselhető szinten, vagy vágtató szintet érne el, amire, sajnos, közelünkben is van példa. A bérszabályozás inflációt fékező szerepe közgazdaságilag egyértelmű, de hát szinte minden gazdasági eszköznek vannak negatív hatásai, így a bérszabályozásnak is. Vegyük sorba a bérszabályozás negatív hatásait: 1. Valóban teljesítményvisszatartó hatása van. Ma már azonban senki által nem vitatott, hogy a személyi jövedelem- adó progresszivitása ugyancsak teljesítményvisszatartó hatású. 2. A vállalati költségérzékenységet megítélésem szerint az általános hiány- helyzet és különösen a piaci verseny hiánya csökkenti. Egy bizonyos ponton túl minden gazdálkodó vállalat mérlegel, hiszen ezen a bizonyos ponton túl már nem éri meg inkább a költség terhére fizetni, mint a bér terhére. A vállalati gazdasági munkaközösségek számának csökkenésében a hazai kooperáció nem kellő szintű terjedésében ezen gazdasági megfontolásoknak is szerepe van. 3. A bérszabályozás csökkenti a kvalifikált munka jobb megbecsülésének lehetőségét. Azért ez a megállapítás is kiegészítésre szorul, ugyanis fejlődésünk során az egyenlőség jelszavából valamiképpen és nagyon sok helyütt egyenlős- di lett, szakszervezeti testületek és gazdasági vezetők hosszú ideig egyaránt tartózkodtak a tényleges differenciálásoktól, sőt, az utóbbi időben az alacsony lehetőségek, a „mindenkinek meg kell élni” elv alapján ismét terjed az „egyenlő elosztás” elve. A kvalifikált munka jobb megbecsülését ugyancsak fékezte az értelmiség nem kellő politikai, társadalmi elismerése is. 4. A „vattadolgozó” jelenleg megítélésem szerint a munka szervezésének hiányosságaival, a bürokratikusán előírt foglalkoztatási kategóriákkal, az elvárások alapján való foglalkoztatással és végül a nem megfelelő szakképzettség és kvalifikáció miatti túlfoglalkoztatással is összefügg. 5. Kétségtelen, hogy az alacsony kereset tömegeket kényszerít második és harmadik gazdaságba, ez a kétlakiság különösen elterjedt vidéken. A gazdasági kényszeren kívül igen gyakran ezt már kialakult életformának is érzem. Sok esetben a társadalmi átlagot magasan meghaladó keresetűek is melléktevékenységet folytatnak. Az is a képhez tartozik, hogy nagyon sok helyen a főmunkaidőben való alacsony hatékonyság megengedett, illetve természetes, a munkaidő után szakmai önképzés nem követelmény, illetve a gazdasági folyamatok erre egyáltalán nem kényszerítenek. 6. A munkaerő áramlása jelentős esetekben az alacsonyabb hatékonyságú, kevesebb munkát kívánó és magasabb jövedelmet hozó területek felé történik. Ennek oka a gazdaság általános, egységes értékmérő rendszerének hiánya. Mindezek mellett a gazdasági szerkezet átalakításával kapcsolatos kívánt munkaerő-áramlás egyik legfőbb akadályaként kell tekintenünk a hazai teljesen megoldatlan lakáshelyzetet. Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy vállalati szakemberként a bérszabályozás gúzsba kötő hatása ellenére, védem a bérszabályozást. Nem védem, de semmiképpen nem tekintem a magyar gazdaság alacsony hatékonysága egydüli és kizárólagos okának, s azt gondolom, hogy jelen helyzetben valamiféle bérszabályozás elengedhetetlen, mint ahogy valamilyen módon mindenütt a világon szabályozzák a béreket. A legtermészetesebb szabályozási mód - melyet a piacgazdaságok fejlődése igazol - a piaci viszonyok mintegy automatikus szabályozó ereje. Ezért a bérreform tartalmának a piaci viszonyok kibontakoztatásával lehetővé tett szabad bérgazdálkodást mint bármely más költséggazdálkodást tartom. 1985-ben és 1986-ban a keresetszintszabályozás valamennyi addigi bérszabályozáshoz viszonyítva nagyobb lehetőségeket nyitott az adóviselő képesség függvényében. Azt gondolom, hogy amellett, hogy a legtöbb vállalat élt a nagyobb lehetőségekkel, a vállalati munka hatékonysága nem javult igazán. Mindez összefügg a vállalati nyereség hatékonyságot kifejező képességével, minthogy a nyereség nem képes igazából a vállalati munka értékét mérni, de ugyanez igaz a veszteségre is. Gazdag László javaslatokat is tesz a gazdasági hatékonyság javítására, mely szerinte - és szerintem is - elengedhetetlen a bérszabályozás teljes elhalásához. Egyetértek vele, hogy végre kell hajtani az ágazati szintű termékszerkezetváltást. Az én kérdésem azonban az, hogy mindezt hogyan. Alapvetően eldöntendő, hogy a szerkezet- váltást milyen mértékben kell végrehajtani tervgazdasági eszközökkel és milyen mértékben bízható ez a kibontakozó piaci viszonyokra, és egyáltalán tisztázódtak-e a szocialista piacgazdaság specifikumai? Nem látom könnyebb kérdésnek a húzóágazatok körét sem. Mennyire ugyanaz a húzóágazat Magyarországon és Japánban, ugyanazon ágazatokban szabad-e és kell-e versenyeznünk? Mennyire lehet szerepe a húzóágazat kialakulásában az adott ország sajátosságainak és adottságainak. Egyre szélesebb körben elfogadott tény, hogy a termelési támogatásokat fel kell számolni. Mindez azonban nem választható el a KGST-kapcsolatok átrendezésétől sem. Igaz, hogy a világpiacon a brain-igé- nyes tevékenységek számíthatnak jelentős sikerre. Kérdés azonban, hogy átlagos, általános szakmai színvonalunk, tudásunk korszerűsége milyen mértékben felel meg e kitűzött célnak. Minden bizonnyal itt is az oktatásnál és képzésnél kell kezdenünk. Sajnos, ide is egyre kevesebb pénz jut A megoldásért lent és fent egyaránt tenni kell, nekünk vállalati szakembereknek - elsősorban a saját munkahelyünkön. A helyzetünket ténylegesen javító, valódi munkát és tetteket semmi sem helyettesíti, nem helyettesíti Shakespeare-t idézve a szó... szó... szó. Dr. Sós Csaba, a Bonyhádi Cipőgyár gazd. igazgatóhelyettese Elbocsátás? Átszervezés! A művelődési központban eljött a gyors döntések ideje A bizonytalanság sok embert óvatosságra int. A szekszárdi Babits Mihály művelődési központ egyik - névtelenséget kérő - dolgozója aggodalommal a hangjában hívta fel a figyelmet körültekintő eljárásra: nehogy jelen irás is csak további gondot okozzon, hiszen abból mostanában akad éppen elég. Ez a megállapítás talán nem is esik messze az igazságtól, s tény, hogy az utóbbi időben városszerte elterjedt néhány - a művelődési házra vonatkozó - híresztelés. A jólértesültek tudni vélik, jogy a mind gyakrabban alkalmazott kényszerű leépítések, elbocsátások ezt az intézményt sem kerülték el. A létszámcsökkentés mértékéről eltérnek az adatok, s egyes személyek elbocsátásáról is megoszlanak a vélemények. Példaként lehet hallani, hogy a sofőrök közül egy kétgyermekes családapa is úgymond az „utcára került”. Többen felteszik az egyelőre nyitottan hagyott kérdést: Ha eddig a ház feladataihoz ekkora létszám szükségeltetett, mi indokolja a jelenlegi létszámcsökkentést? S állítólag az sem ismeretes részleteiben, hogy holnap kitől, melyik alkalmazottól válik meg a kollektíva. Bonfig Ágnes, a művelődési központ igazgatóhelyettese nem tartja helyénvalónak a „leépítés”, „elbocsátás” szavakat, sokkal inkább fedi a lényeget az átszervezés. Ezt látszik megerősíteni Say István igazgató is, aki az 1987-es évet jelölte meg e folyamat kezdetének. Az a szervezeti felépítés ugyanis, amelyik megfelel(ne) az intézmény tennivalóinak, még nem alakult ki - hangsúlyozza, s szavai alapján egy újfajta koncepció körvonalai bontakoznak ki: a szándékok megvalósítása eredményeként a korábbinál kevesebb középszintű egységgel kell megoldani a szakmai feladatokat, méghozzá úgy, hogy megszűnjön a szervezés, illetve a lebonyolítás közötti - ma még fennálló - választófal. Ebből következően elengedhetetlen a stilusváltás, a gondolkodásmód átalakítása, s természetesen jóval több munkát kell végezniük a népművelőknek - de nemcsak azoknak. Néhányan egyébként önkéntes távozásukkal jelezték, hogy az új helyzetből adódó folyamatnak nem kívánnak részesei lenni. Mások - a munkájukat illető kifogások ismertetése után - kijelentették, hogy nem képesek vállalni a váltás megszabta követelményeket. Külön kategóriát képeznek a menetközben gazdaságtalanná vált ágazatok - a művelődési ház nyomdájának, gépkocsiüzemének kárvallottjai. Szóba került az elbocsátott kétgyermekes sofőr esete, aki két kollégájától eltérően rendelkezik olyan képesítéssel, mely esélyt ad számára a gyors elhelyezkedésre. Mindent egybevetve az intézményből a múlt év közepe óta távozottak létszáma eléri a tíz főt, de az sem titok, hogy további munkatársaktól is meg kell válni. Beszélgetőpartnerem szubjektív érzése az, hogy az általa ismertetett elképzelés nem talált osztatlan elismerésre és támogatásra a kollektíva részéről. A legjobb megoldáshoz történő segítés és a vélt versenyszellem helyett időnként előtérbe kerül egymás - mármint a munkatársak - szükségességének már-már irracionális bizonygatása. A dolgozók reagálása bizonyos szempontból érthető, közrejátszik a munkahelyhez való ragaszkodás, s manapság nem könnyű rövid idő alatt elhelyezkedni. A művelődési ház vezetőségének elhatározása azonban megmásithatatlannak tűnik, tovább haladnak azon az úton, melyen - meggyőződésük szerint - megelőzik azt a sokkal komolyabb konfliktust, melyet a halogatás okozna. Azonban az sem kétséges, hogy a bizonytalantól való félelem, az ebből következő zaklatott lelkiállapot nem kedvez az elvárásként megfogalmazott kiegyensúlyozott, pontos munkának. Beszélgetésünk végén Say István gyors, következetes, kétségeket és kételyeket kizáró döntéseket helyez kilátásba. Látni kell viszont azt, hogy az átszerveztést nem a vezetőség találta ki, azt az élet változásai hozták magukkal. Éppen ezért nem elképzelhetetlen, hogy a későbbiekben még hosszú ideig rendszeresen felvetődik a „kire, miként van szükség?” kérdése a szekszárdi Babits Mihály művelődési központban. - szeri „Nagycsaládosok Országos Egyesületének állásfoglalása A terhesség művi megszakításáról szóló új rendeletről, s ezzel összefüggésben a népesedéspolitikáról állásfoglalást tett közzé a több mint 2000 családot - mintegy 10 ezer tagot - számláló Nagy- családosok Országos Egyesülete. Az Egyesület mindenekelőtt hibásnak tartja az 1973-as népesedéspolitikai koncepció elveinek feladását. Úgy ítéli meg, hogy ez a társadalom további megosztásához vezet. Ezért halaszthatatlan egy új, kormányprogram szintű népesedéspolitikai intézkedésrendszer kidolgozása - vélik a nagycsaládosok. Ugyanakkor üdvözlik, hogy az úgynevezett AB bizottságok helyett ezentúl őszintébb és bizalmasabb személyes beszélgetéseken az orvossal közösen döntenek az érintettek, valóban indokolt-e a terhesség megszakítása. Megítélésünk szerint a most hozott rendelet nagy kárt okozott azzal, hogy három- helyett kétgyermekes családmo- dellt deklarál. Helytelenül egy komplex népesedéspolitikai rendeletet helyettesít néhány olyan paragrafussal, amelyek a terhesség művi megszakításának liberalizálásáról intézkednek csupán. „A társadalmi közteherviselés elvének érvényesítését nem lehet magzati életek feláldozásával megkerülni” - fogalmaz az állás- foglalás. Örvendetes, hogy a jogszabály előkészítésekor a szakminisztérium számos intézmény és társadalmi szerv véleményét kikérte. Ám úgy tűnik, ez formális volt - fogalmazzák meg -, mert az észrevételek döntő többségét nem vették figyelembe. Az egyesület ezért felajánlja szakértőinek közreműködését egy népesedéspolitikai koncepció kidolgozásához, kész együttműködni valamennyi társadalmi szervezettel a nemzeti közmegegyezés és kibontakozás szellemében - szögezi le a dokumentum.
