Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-08 / 292. szám

2 KÉPÚJSÁG 1988. december 8. Válság és várakozás Jugoszláviai beszámoló Tömegtüntetések, kb-ülés a válság­ban lévő jugoszláv gazdaságról, egymást bíráló vezetők és személycserék - az utóbbi időszak hírei Jugoszláviából. Kí­vülről, a sajtójelentések alapján azt hihet­nénk, a már majd évtizede érlelődő ju­goszláv válság a tetőpontjához közele­dik. Bácskában vagy Belgrádban egész mást tapasztaltam. Az élet nyugodtan, békésen folyik, a boltok zsúfolva árukkal. A vágtató infláció (ma még?) szokatlan a magyar szemnek, de ha átszámoljuk fo­rintra, az élelmiszerek alig drágábban, a cipők, sportszerek, italok olcsóbbak, mint Budapesten. A választék pedig, leg­alábbis ami az ország gazdagabb terüle­teit illeti, meghaladja a magyarországit. Mi hát az igazság: a rendőrsorfalat ost­romló tüntetők világsajtót bejárt képe jel­lemzi valójában Újvidéket, vagy az a ki­csit álmos, nyugodt bácskai idill, amit mi láttunk a főtéren? Melyik Jugoszlávia iga­zi arca? A 23 milliós ország súlyos gazdasági nehézségekkel és nemzetiségi-társadal­mi konfliktusok egész sorával küszködik. Az 1986. évi hazai össztermék (GDP) ér­téke 45,4 milliárd dollár volt, a bruttó adósságállomány 21 milliárd dollár. A di­nár árfolyama két és fél év alatt egytize- dére csökkent. A foglalkoztatottak 6,7 milliós táborára a Szövetségi Statisztikai Intézet kimutatása szerint 1,077 millió munkanélküli jut. Koszovóban, az ország legelmaradottabb területén az 1,8 millió lakosságból mindössze 210 ezren van­nak állásban. Igaz, a népesség zöme a mezőgazdaságból él. Az év első felében a mintegy hatezer jugoszláv vállalat 25 százaléka vesztesé­gesen gazdálkodott, a gyakori csődök, vállalatfelszámolások is duzzasztják a munkanélküliek táborát. Miközben becs­lések szerint a lakosság betétállománya hazai bankokban 11, külföldi pénzintéze­teknél 23 milliárd dollárnyi (a lakossági megtakarítások 80 százaléka valutában van), az életszínvonal az 1972-es, más adatok szerint az 965-66-os nívóra esett vissza. Mi vezetett idáig? Van, aki szerint egy gazdag ország költségvetése nem bírna eltartani olyan szerteburjánzó közigaz­gatást (helyi, tartományi, illetve köztársa­sági és szövetségi szint), korrupt vezető­ket, erős hadsereget, mint a jugoszláv. Az okok mélyebben fekszenek a költ­ségvetésnél. A „titói örökség” alappillére a föderatív berendezkedés, és az el nem kötelezett külpolitika mellett az önigazga­tás. Az önigazgatás, ami a társadalmi életben, ha csikorogva is, de működik, a gazdaságban viszont zsákutcának bizo­nyult. A „gazdasági demokrácia” odáig vezetett, hogy akadnak, akik büszkén vallják: nekem nem tudnak olyan keveset fizetni, amilyen keveset én tudok dolgoz­ni. Nem számít rendkívülinek az az eset, amit Belgrádbvan meséltek egy autóal­katrész-gyárról. A munkáskollektíva úgy döntött, hogy ök Olaszországa szállíta­nak hengerfejét, a hazai autógyárnak vi­szont nem. így a hazai autógyárak egyike a hengerfejet, a tisztes felárral, csak Olaszországból vehette meg, méghozzá úgy, hogy az alkatrész maga el sem hagyta az országot. A sokat emlegetett alkotmánymódosí­tás eredeti célja éppen a gazdaság rend- behozatala lett volna: a piaci elemek el­terjesztése, az önigazgatás ésszerűsíté­se. Való igaz, most is szó van a külföldi befektetés szabályainak liberalizálásá­ról, valamint új szervezeti formák megho­nosításáról. A tervek szerint külföldiek nemcsak a vállalatokba fektethetnek majd be, hanem például pénzintézetek­be, bankokba, vegyesvállalatokba, szer­ződéses munkaszervezetekbe, valamint saját vállalatokat is alapíthatnak. Az alkotmánymódosítás lényege a je­lek szerint a gazdaság megreformálása lesz. Emellett napirenden van Szerbia szuverenitásának kiszélesítése a szerb köztársaság részét képező, de majdnem önálló köztársasági jogállást élvező au­tonóm tartományok, Koszovó és a Vajda­ság felett. Belgrád (nem mint a szövetsé­gi, hanem mint a szerb főváros) egysége­síteni szeretné az egész köztársaság, te­hát a két tartomány területén is a terve­zést, a honvédelmet, az igazságszolgál­tatást, saját kezébe kívánja venni a dön­tést a nemzetközi együttműködés kérdé­seiről vagy az oktatásról. Ez a lépés rövid távon valószínűleg megelégedéssel töltené el a szerbiai tö­megeket, amelyek a köztársaság bajai­nak többségéért az albán kisebbséget okolják. Az albánokkal szembeni ellen­séges érzületet indokolhatná esetleg a Koszovóban a délszlávok ellen elkövetett bűncselekmények sora, de számokkal, statisztikai adatokkal egyetlen beszél­getőpartnerem sem bizonyította, hogy Koszovóban lényegesen magasabb vol­na az erőszakos bűncselekmények - például az emberölések, a nemi erőszak - aránya, mint Szerbia más vidékein. Sőt, van, aki szerint Koszovóban az albánok létszámukhoz képest gyakrabban válnak bűncselekmények sértettjeivé, mint a más nemzetiségűek. Megoldásra várnak azonban további fontos kérdések. Például az, hogy a majd egy évtizede folyamatosan a reformok szükségességét hirdető, csakhogy meg­lehetősen keveset tevő vezetés, amely egyre inkább kénytelen a szakemberek véleményére támaszkodni, képes-e ki­utattalálni a jelenlegi krónikus válságból. Vagy hogy a populista vezető jobb ellá­tást, magasabb életszínvonalat ígérő be­szédeinek mi a fedezete? Külföldi köl­csön aligha, s már az nagy engedmény, ha legalább a törlesztéshez és a gazda­ság szinten tartásához szükséges hitele­ket folyamatosan megkapja Jugoszlávia. Egy gazdasági szakértő szerint a játsz­ma tétje az első lépésben az, hogy ki állja a közös számlát. Az ígért intézkedéseket ö például úgy tartaná megvalósíthatónak, ha a mindössze 7 milliós lakosságú két fejlett északi köztársaságra (Horvátországra és Szlovéniára) a közös költségeknek az ed­digi 38-41 százaléka helyett legalább 50-55 százalékát tudnák hárítani. De egy ilyen elképzelés megvalósításához aligha lesz elég a kb-tagok egyharmadának ter­vezett kicserélése... FAHIDI GERGELY Akadémiai szakvélemény a radioaktív hulladék temetőről A radioaktív hulladékok végleges elhe­lyezésének vizsgálatára alakított akadé­miai bizottság december 20-ig összegzi eddigi tapasztalatait, majd március vé­géig az Akadémia elnöksége elé terjeszti állásfoglalását. Ebben válaszol a testület a radioaktiv hulladéktemető létesítésével kapcsolatos tudományos Kérdésekre. Miként Nemecz Ernő akadémikus, a bi­zottság vezetője az MTI munkatársának elmondta, az MTA elnöksége néhány héttel ezelőtt hívta életre ezt a bizottsá­got, miután elfogadta a szocális és egészségügyi, az építésügyi és városfej­lesztési miniszter, valamint az Atomerő- művi Kormánybizottsága elnökének erre vonatkozó felkérését. Az akadémiai állásfoglalás azért vált szükségessé, mert a paksi atomerőmű négy blokkjában keletkező kis és köze­pes aktivitású radioaktív hulladékok vég­leges elhelyezésére adott szakvélemé­nyek ellentmondóak. A Földmérő és Ta­lajvizsgáló Vállalat, a Vízügyi Tudomá­nyos Kutatóintézet, az MTA Izotópkutató Intézete, a veszprémi Vegyipari Egyetem, a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizi­kai Intézet, a miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetem szakembereinek megítélése szerint Ófalu térsége alkalmas a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére. A független szakértők bizottsága, amelynek tagjai közt van geológus, geofizikus, hidroló- gus, villamos- és építőmérnök, közgaz­dász, s amelyet a helyi tanácsi szervek kértek fel döntésük megalapozására, ar­ra a megállapításra jutott, hogy ez a terü­let nem alkalmas erre a célra, követke­zésképpen a szakhatóság nem engedé­lyezte, hogy Ófalu térségében radioaktív hulladék temetőt létesítsenek. Az akadémiai szakértő bizottság tagjai a föld-, a fizikai, a biológiai, a műszaki, a szeizmológiai, az állam- és jogtudomány, valamint a szociológia képviselői. Nem vesznek részt a bizottságban azok a szakemberek, akik korábban áttekintet­ték a radioaktiv hulladékok elhelyezésé­nek terveit. Az alkalmi bizottság jelenleg tanulmányozza a korábban felkért szak­emberek sok kötetnyi szakvéleményét csakúgy, mint Ófalu térségét a helyszí­nen. Vizsgálják többek között a kijelölt te­rület geológiai adottságait, tektonikai, hidrogeológiai viszonyait. Ezeket megis­merve mondhatnak véleményt arról, hogy a jövőben - 500-600 éven belül - az erózió lepusztíthatja-e a térség felszí­nét olyan mértékben, hogy a földbe te­metett radioaktív hulladékok felszínre ke­rülnének. Az esetleges lejtőmozgások, netán földrengés következményeként feltárulhatnak-e ezek a hulladékok, ame­lyeket speciális acélhordókba zárva, vasbeton falú földüregekbe helyeznének el. Amennyiben szükséges, külföldi szakemberekkel is konzultálnak majd. A független szakértő bizottság szerint ugyanis az illetékesek nem végezték el mindazokat a vizsgálatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy számos fontos kérdésre válaszolhassanak, prognoszti­zálhassák a térség természeti viszonyai­nak alakulását. Felhívta a figyelmet, hogy a hulladéktemetőt szeizmikusán aktiv te­rületre jelölték ki, a tőle egy kilométer tá­volságon belül húzódó tektonikus övben az utóbbi néhány ezer évben intenzív ké­regmozgások voltak. Az akadémiai bizottság vizsgálja azt is, hogy a hulladéktemetőnek kijelölt terület közelében taláfható-e forrás. A független szakértői bizottság szerint a kijelölt telep­helytől 300 méterre - a megengedettnél közelebb - több forrás van. A beruházá­sok szakértői viszont azzal érvelnek, hogy ezek nem források, hanem idősza­kos vizek, közvetlen közelből, a talajba szivárgott csapadékból, és nem a tároló területéről származnak. A független bi­zottság rámutatott arra is, hogy a talaj­nedvesség-vizsgálatok eredményei egy­másnak ellentmondóak. Az egyik értéke­lése szerint a szivárgó víz 79 év alatt, a másik szerint 720 év alatt jut a felszínre. Az akadémiai bizottság kizárólag az e konkrét problémával összefüggő tudo­mányos kérdésekben foglal állást, ugyanakkor jelzi: a hulladéktemető léte­sítésével kapcsolatos eljárás, illetve dön­tés államigazgatási mechanizmusa nincs kidolgozva - hangsúlyozta az akadémi­kus. „Peresztrojka” és „rectificación” „Ne a hasonlóságot kérjék számon, hi­szen különbözőek vagyunk!” Ez a meg­fogalmazás gyakorta elhangzik mosta­nában Kubában. Erről beszél a legfel­sőbb vezető, és ezt ismétlik a beosztott il­letékesek is, akiket pedig Mihail Gorba­csov közelgő havannai útja előtt szívósan faggatnak a külföldi újságírók. A különbségek emlegetése valójában nem újkeletű, de a különös hangsúlyt azóta kapta, hogy a Szovjetunióban és Kubában majd egy időben megkezdő­dött a belpolitikai élet változása. Míg azonban a szovjet peresztrojkától évek óta hangos a világ, a kubai kiigazítás - a rectificación - előtt még azok is kissé ér­tetlenül állnak, akik az átlagosnál némi­leg jobban ismerik a karib-tengeri sziget- országot. Nincs abban ma már semmi szokatlan, hogy a szoros szövetségben álló szocia­lista országok belpolitikájukat illetően a sajátos vonásokat helyezik előtérbe. A szovjet és a kubai irányvonal összeveté­se - és nem csupán a mostani látogatás miatt - azért izgalmas, mert lényegében hasonló gondokat próbál egymástól tel­jesen eltérő módon megoldani. S ha eh­hez még hozzátesszük azt is, hogy a Szovjetunió és Kuba kapcsolata a Kubá­nak nyújtott szovjet segítség nagyság­rendje miatt különlegesnek mondható, akkor igazán érhető a nagy figyelem. Fidel Castro kubai államfő december elején Mexikóban járt az új elnök beikta­tásán. Itteni sajtókonferenciáján ismétel­te meg még egyszer a „rectificación” ha­vannai értelmezését. A szigetország ve­zetői által sürgetett program egyik leg­főbb célja - szavai szerint - az, hogy fel­számolják azokat a kísérleteket, ame­lyek a kapitalizmus eszközeivel kívánják a szocializmust építeni. Tény, hogy Kubában eredendő rossz­nak tartják a piacgazdálkodást, s még esetleges lehetőségként sem kerül szó­ba errefelé a politikai intézmények meg­változtatása. A közelmúltban az ellenzéki színezetű mozgolódás láttán a kubai ve­zetés ugyancsak egyértelműen fogalma­zott: senki se gondolja azt, hogy a karibi nap alatt „mindenféle pártocskáknak” helyük lehet. Havannában úgy látják: a rendszer alapvetően jó, csak kisebb-na- gyobb működési zavarait kell kiigazítani a forradalmi lelkesedés, az önfeláldozás, a forradalmi erkölcs megszilárdításának segítségével. Az 1985-ben meghirdetett rectifica­ción még nem hozta meg a várt gazdasá­gi eredményeket. Türelmetlenség lenne azonban a gyors javulást számon kérni, hisz a más utakon indult peresztrojka is csak a kezdetek kezdetén tart. Kommunista tanácstagok rendkívüli ülése Dombóváron Mint arról keddi lapunkban hírt adtunk, Dombóváron, a városi tanács novemberi ülésén a testület többek közt a város kö­zépfokú oktatási intézményeinek profil- váltásáról döntött. Arról is írtunk, hogy a két előterjesztett megoldási javaslat hosz- szadalmas, érdekeket ütköztető vitát eredményezett. Azonban a vita csak a több kérdésben szűkkörűnek, partikulárisnak tekinthető érdekek kirajzolásában volt eredményes - a döntésben, úgy tűnik, kevésbé. A MÁV Pécsi Igazgatósága által finanszíro­zott és sokoldalúan támogatott iskolafej­lesztési koncepció szerint az Apáczai Csere János Szakközépiskolában indí­tanának technikumi osztályokat, a helyi vasútüzemi oktatóbázis teljes körű kiépí­tésével. Ehhez a plénum elé bocsátott egyik változat szerint az intézményből az egészségügyi tagozatot át kell telepíteni a Gőgös Ignác Gimnáziumba, ahol ehhez a tantermi feltételek adottak, vagy - drasztikusnak tetsző megoldásként - „munkaeröpiaci” megfontolásból jövőre már egyáltalán nem indítanak egészség- ügyi osztályt a városban. A tanácsülésen elfogadott, az alterna­tívákat látszólag összebékítö változat fi­gyelembe veszi a nagy múltú gimnázium tanárainak tiltakozását és az egészség- ügyi tagozat fenntartása mellett voksolók véleményét is. E szerint a vasút egy gé­pészosztállyal kevesebbet indítson jövő­re, így átmenetileg az egészségügyi ta­gozat költöztetésén illetve megszünteté­sén sem kellene gondolkodni. Azonban, mint az várható volt, a komp­romisszumos döntés, csak a már adott problémák elodázását, esetleg felhalmo­zódását szolgálja, hiszen a felemás hatá­rozattal csak látszatra lezáruló vitát a va­lóság irta tovább. A pénzforrásait mozgó­sító és jelentős anyagi garanciáival a vá­ros alapfokú közoktatását is segítő MÁV abban az esetben, ha a tanács ragaszko­dik ehhez a döntéséhez, akkor áttelepíti anyagi erőit és eszközeit máshova - föl­tehetően Pécsre -, ahol elképzeléseit, teljes vertikumú oktatóbázisát ki tudja alakítani. A nagy létszámú középiskolás korosz­tály iskoláztatásának szükségessége, a vasúti szakemberképzéssel felkínált fog­lalkoztatáspolitikai, munkaerőpiaci elő­nyök, tehát minden észérv magától érte­tődővé teszi, hogy nem a MÁV Pécsi Igaz­gatóságának kell keresnie kompromisz- szumos megoldást. A tanácsülést, határozathozatalt köve­tő napokban azért is kezdeményezték Dombóváron a párttag tanácstagok azonnali összehívását, azzal a sürgető céllal, hogy újabb, rendkívüli tanácsülés összehívására tegyenek javaslatot. Te­gyük hozzá, a felemás határozat meg­születésében - mint azt a tegnapi, a váro­si tanácsházán megtartott rendkívüli ta­nácstagi ülés megállapította - jelentős szerepet játszott a tanácstagok jó részé­nek tájékozatlansága, az ellentmondá­sos elemeket tartalmazó döntéselőkészí­tés is. Berta Bálint, a Gőgös Ignác Gimná­zium igazgatója - akinek az estébe nyúló novemberi tanácsülésen nem volt mód­jában teljes mélységében kifejteni a véle­ményét-kollégái véleményét tolmácsol­va elmondta, hogy a tanári kar döntő többsége egyetért az egészségügyi ta­gozat áttelepítésével, Vidóczy László, a városi tanács elnöke pedig hangsúlyoz­ta, hogy az iskolai profilváltásra tett elő­terjesztést fő napirendi pontként kellett volna tárgyalnia a testületnek. Az elhangzottak alapján az ülésen részt vevő tanácstagok egy rendkívüli ta­nácsülés összehívása mellett döntöttek, amelynek az eredményéről majd ugyan­csak beszámolunk. B. R. PANORÁMA BUDAPEST - Az Alsötiszavideki Kör­nyezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság szerdán másodfokú vízminőségvédelmi készültséget rendelt el a Maros magyar- országi teljes szakaszán, valamint a Ti­szán, a Maros torkolatától a jugoszláviai országhatárig. Az intézkedésre azért volt szükség, mert Románia illetékes vízügyi szervei arról küldtek értesítést, hogy egy Arad környéki vegyikombinátból szeny- nyező anyag került a Marosba, és így a folyón rendkívüli vízszennyeződés van levonulóban. A szennyeződés a folyóvíz ammóniumion-tartalmának jelentős megnövekedésével járhat. Az Alsótisza- vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igaz­gatóság ezért elrendelte a folyókból tör­ténő mindenfajta vízkiemelés szünetelte­tését, például a halastavak feltöltését. A Maroson és a Tisza alsó szakaszán is meghatározott pontokon kétóránként vízmintát vesznek és azt a laboratóriu­mokban rendszeresen vizsgálják. A la­boratóriumi vizsgálatok eddig még nem észlelték a szennyeződés megjelenését a hazai folyószakaszokon. BÉCS - Szerdán Bécsben újabb talá- kozót tartottak a Varsói Szerződés és a NATO tagállamainak képviselői. A felek az európai fegyveres erők és hagyomá­nyos fegyverzet csökkentésével kapcso­latos tárgyalások mandátumának meg­határozásáról folytattak megbeszélése­ket. BUKAREST - December 6-7-ikén Bukarestben tanácskozást tartott a Var­sói Szerződés Szervezetének katonai költségvetési szakértői csoportja. A megbeszélésen Bulgária, Csehszlová­kia, Lengyelország, Magyarország az NDK, Románia és a Szovjetunió képvise­lői vettek részt. Moszkvában kedden és szerdán ülést tartott a Varsói Szerződés szakértői munkacsoportja. Megvitatták azokat a kérdéseket, amelyek a tagor­szágoknak az északi térségekben a biza­lom és a biztonság erősítése érdekében kifejtett tevékenységével függenek ösz- sze. A tanácskozás résztvevőit fogadta Ivan Aboimov szovjet külügyminiszter­helyettes. MEXIKÓVÁROS - Csaknem hatvan évnyi távoliét után engedélyt kapott a ha­zalátogatásra az 1917-es oroszországi forradalom egyik vezetőjének, a meggyil­kolt Lev Trockijnak az unokája - ezt ma­ga a Mexikóban élő unoka, Esteban Vol- kov-Bronstein közölte újságírókkal. Ha­zalátogatásának az ad aktualitást, hogy Moszkvában élő féltestvére gyógyíthatat­lan beteg. Volkov-Bronstein elmondta, hogy már birtokában van a beutazási en­gedély. Nagyapja - eredeti nevén Lev Davidovics Bronstein - egyike volt az 1917-es forradalom vezetőinek. Trockijt 1929-ben száműzték a Szovjetunióból, majd 1940 augusztusában Mexikóban meggyilkolták. Unokája, Volkov-Brons­tein ekkor 14 esztendős volt. BERN - Jean-Pascal Delamurez gaz­dasági minisztert, jelenlegi alelnököt vá­lasztotta 1989-re, egyéves időtartamra szövetségi elnökké a svájci parlament. Az alelnök Elisabeth Kopp igazságügyi és rendőrminiszter lesz. A svájci alkot­mánynak megfelelően a hétfőnyi kabinet tagjai rotációs alapon töltik be az államfői tisztséget, s a mindenkori alelnök tör­vényszerűen a következő éves időszak elnökjelöltje. így 1990-ben a Svájci Álamszövetség elnöki tisztét első ízben tölti majd be egy nő. MOSZKVA - Örményországban és Azerbajdzsánban jelenleg a legfonto­sabb, a legsürgetőbb probléma a mene­kültkérdés - jelentette ki szerdai moszk­vai sajtótájékoztatóján Vagyim Perfiljev. A szovjet külügyi szóvivő szerint a legfőbb feladat jelen pillanatban a kétirányú me­nekültáradat megállítása. Ebben - mint mondotta - nagy szerep hárul a helyi és központi sajtóra is. Sajnálattal állapí­totta meg, hogy egyebek között Azer­bajdzsánban a köztársasági tv elnöke, az ifjúsági és úttörőlapok vezetői nem a rendezést elősegítő, a hangulatot csilla­pító állásfoglalásokkal vették ki részüket a legutóbbi napok eseményeiből. Perfil­jev hangsúlyozta, a tv elnökét, valamint több lapszerkesztőség vezetőjét felmen­tették tisztségéből, s közölte azt is, hogy több más állami és pártvezetőt is felelős­ségre vonnak a kialakult helyzet kap­csán. A szóvivő beszámolt arról, hogy Örményországban és Azerbajdzsánban több helyütt megindult a munka, a Kara- bah-hegyvidéken viszont általános sztrájk van.

Next

/
Thumbnails
Contents