Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-05 / 289. szám

1988. december 5. 2 KÉPÚJSÁG Véget ért a szakszervezetek háromnapos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról.) biztosítja a differenciálódás lehetőségét, s ugyanakkor továbbra is lehetővé teszi az együttes fellépést. Példaként szolgál­hat számos nyugat-európai ország szak- szervezeti mozgalmának tapasztalata: a differenciálódás, a szakmai szervezke­dés erősödésének egy bizonyos korsza­ka után igen nagy volt az igény az erő­sebb fellépést biztosító ágazati tömörü­lések létrehozása iránt. Ezeket a tanulsá­gokat figyelembe véve kell megteremteni a feltételeket a szakszervezetek átalaku­lásához. Az új szerveződési elvek érvé­nyesítésénél mindenképpen alapelvnek kell tekinteni azt, hogy nem szabad a mozgalmat felülről átszervezni, azt a tag­ság alulról, önmaga építhesse, alakíthas­sa. Az alapokmányt ilyen felfogásban kell a jövőben kialakítani. Az egység alapja nem az egyformaság, hanem a tényleges összefogás. Az egységhez szorosan kapcsolódik a szolidaritás gondolata is. A jelenlegi nem könnyű gazdasági helyzetben ennek fenntartása méginkább szükséges. Olyan erőt kölcsönöz a mozgalomnak, amely nélkülözhetetlen a tagság érde­keinek érvényesítéséhez. A továbbiakban a szakszervezetek pénzügyeivel foglalkozva Nagy Sándor elmondotta, hogy már dolgoznak a szak- szervezeti költségvetés reformján. A szö­vetségi elven felépülő mozgalom ugyanis a jelenlegitől eltérő költségvetést igényel. Nem kell a továbbiakban - többek között - olyan pénzeket átfuttatni a szakszerve­zetek központi költségvetésén, amelye­ket úgyis a helyi szervezetekben fognak felhasználni. Az alapokmányban rögzíte­ni kell, hogy a befizetett tagdíjakból mi­lyen arányban részesedik a szövetség központja, az ágazati, szakmai szerveze­tek, valamint az alapszervezetek. Emel­lett biztosítani kell a szakszervezeti pén­zek felhasználásának teljes nyilvánossá­gát is. A tagdíjrendszerrel kapcsolatban azt ajánlotta az értekezletnek, hogy a jelen­legi tanácskozáson erről ne hozzanak döntést. A tagdíjrendszer felülvizsgálata részletes elemzéseket, hosszabb ideig tartó szakmai munkát követel. A döntés e kérdésben az előrehozott kongresszu­son hozható meg. Nagy Sándor a szervezet alapokmá­nyával kapcsolatosan néhány elvi jelen­tőségű felvetésre reagált. Az egyik fel­szólaló szerint meg kellene fontolni: párt­tag lehet-e szakszervezeti tag, illetve szakszervezeti tisztségviselő. A főtitkár szerint ilyen javaslatot nem szabad elfo­gadni, hasonló diszkriminatív szabály se­hol a világon nem létezik - mondotta. Ar­ra is kitért, hogy volt, aki létszámarányos képviseletet javasolt a választott testüle­tekben, mások viszont inkább a paritá­sos elvet valósítanák meg. Nagy Sándor szerint van ahol az egyik, van ahol a má­sik módszer az előnyös. Például a SZOT jelenlegi elnöksége 19 ágazati szakszer­vezet vezetőiből áll, függetlenül a szerve­zetek létszámától. Ugyanakkora majdani szaktanácsban már mérlegelni lehet a létszámarányos képviselet alkalmazását. Ami a testületi tagsághoz szükséges lét­számhatárt illeti - hangoztatta a főtitkár -, ha ilyent nem szabnak, előfordulhat, hogy néhány taggal alakult szakszerve­zeti csoportosulások belépésével több ezer fős tanács jön létre. Nagy Sándor leszögezte: fenntartjuk és erősítjük azt a felfogást, amely szerint ennek a szakszervezeti mozgalomnak nem kell félnie az alternatív szervezetek­től. Létrejöttük hazánkban ma realitás, sőt hosszú távon is az marad. Létük az eddigi szakszervezeti munka kritikája is, persze ugyancsak érvényesül bennük egyfajta korszellem, divat, sőt politikai megfontolás. A mozgalomnak a velük va­ló viszonyt azon az alapon kell tisztázni, hogy egyes konkrét kérdésekben együtt tudunk-e működni a munkavállalók ér­dekeiért, vagy pedig más-más felfogást követünk. Tudnunk kell egymás mellett létezni és dolgozni - mondotta, majd saj­nálkozását fejezte ki, hogy a TDDSZ meghívott képviselője nem jött el erre a tanácskozásra, arra hivatkozva, hogy a többi alternativ szervezet nem kapott meghívást. Nekünk az volt a kiindulópon­tunk - mondotta -, hogy amelyik szerve­zettel kialakult, rendezett a kapcsola­tunk, azt meghívtuk. Egyébként sem a meghívott szokta összeállítani a többi meghívott listáját. Mindamellett az együttműködésre kell törekedni, nyitott­nak lenni az alternatív szervezetek kez­deményezéseire, különösen akkor, ha valamelyik ilyen szervezet úgy dönt, hogy mozgalmunk keretei között kívánja foly­tatni tevékenységét. Kérte, hogy a konferencia ezt a véle­ményt erősítse meg. Végezetül elmondta, hogy a dokumen­tumokat szerkesztő bizottság egész éjjel dolgozott, írásos jelentést készített, mun­kája során figyelembe véve a vita észre­vételeit, javaslatait. Nagy Sándor kérte a küldötteket, hogy a változtatásokkal együtt fogadják el a dokumentumokat, utat nyitva ezzel a mozgalom alapvető átalakulásához. Ezt követően Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára, a szerkesztőbizottság el­nöke ismertette a bizottság megállapítá­sait. Elmondotta: az értekezleten 156-an kértek szót, közülük 70-en felszólaltak, 81 -en pedig írásban adták be észrevéte­leiket. A szóban elhangzottakon kívül az írásos anyagok további 500 javaslatot és észrevételt tartalmaztak. Kérte: az országos értekezlet foglaljon állást abban, hogy rövid időn belül kerül­jön kidolgozásra az ideiglenes alapok­mány. A szerkesztőbizottság javasolta, hogy az előrehozott kongresszus mun­kájának, s az új alapokmány előkészíté­sére jöjjön létre társadalmi bizottság. Az előkészítő bizottság tagjait az ágazati szakszervezetek delegálják tíz napon belül. Elmondta: ha a tanácskozás ezzel egyetért, a negyedik dokumentumot, amely az elhangzott és az Írásban be­adott javaslatokat, észrevételeket tartal­mazza, a SZOT titkársága eljuttatja az il­letékes kormányzati szervekhez. Ezeket a javaslatokat az ágazati szakszerveze­tek is megkapják. Tagsági vitára bocsát­ják a Magyar Szakszervezetek Demokra­tikus Szövetsége elnevezést, de egyben tájékoztatják a tagságot a beérkezett más javaslatokról is. A szerkesztőbizottság összefoglalója után számos kérdés hangzott el a beter­jesztett dokumentumokkal kapcsolat­ban. Ezekre Kósáné Kovács Magda vála­szolt, majd elsőként az Észrevételek, ja­vaslatok az állami szervek számára című dokumentumról határozott a szakszerve­zeti tanácskozás. Úgy döntöttek, hogy a dokumentumot a küldöttcsoportok kép­viselői az elkövetkezőkben áttekintik, azt még pontosítják, s csak ezután juttatják el az illetékes állami szervekhez. Az or­szágos tanáskozás ezt követően öt tar­tózkodás és öt ellenszavazat mellett elfo­gadta Nagy Sándor vitaösszefoglalóját. A szavazás után újabb észrevételeket tettek a küldöttek a tanácskozás elé be­terjesztett három dokumentummal, illető­leg a szerkesztőbizottsági jelentéssel kapcsolatban. A szakszervezeti mozga­lom helyzetéről, megújulásának fő irá­nyairól kidolgozott állásfoglalásról feltett kérdésekre Kósáné Kovács Magda vála­szolt. Elmondotta, hogy nemcsak a do­kumentumot bocsátják tagsági vitára, hanem az elhangzott javaslatokat is. Mindezt a Népszava Kiadó fogja közzé­tenni, igy valamennyi javaslat és észrevé­tel eljuthat a szakszervezeti tagsághoz. A tanácskozás következő dokumentu­máról, a szakszervezeti érdekvédelem és érdekképviselet fő irányait tartalmazó ál­lásfoglalásról az újra kibontakozó vita még hosszabb ideig elhúzódott, pedig a szavazás menetét időközben egyszerű­sítették, s a felvett javaslatokról, azok be­terjesztése után azonnal szavaztak. Az egyes részletkérdésekben tett indítvá­nyok egy részét a szerkesztőbizottság beépítette a szövegbe, többet viszont nem fogadott el. A részszavazások során általában 9-13 ellenszavazat volt, és kö­rülbelül ugyanennyi tartózkodás. Éles vi­ta alakult ki például a munkahely-felszá­molás és munkahelyteremtés költségei­vel kapcsolatos pénzügytechnikai kér­désekről, a munkanélküli segélyellátás biztosítási alapra helyezéséről. Amikor több küldött a létminimum kér­dését, illetve az adórendszer felülvizsgá­latának ügyét boncolgatta, heves vita alakult ki az ülésteremben. Végül is az adórendszer általános felülvizsgálata és a családi adó bevezetése mellett szálltak síkra, azt az elvet képviselve, hogy a ta­nácskozásnak nem feladata szakmai részkérdésekben javaslatot tenni. A do­kumentumot egy ellenszavazattal és két tartózkodással a tanácskozás elfogadta. A tanácskozás végezetül egyhangúlag elfogadta a magyar szakszervezetek or­szágos szintű szövetsége alapokmányá­nak alapelveiről szóló dokumentumot, mint ajánlást. Egyúttal határoztak arról is, hogy bizottságot hoznak létre az új alap­okmány előkészítésére, s a majdani ter­vezetet tagsági vitára bocsátják. Az alap­elvekkel kapcsolatban felvetett egyik kérdés - az erdélyi menekültekkel el­hangzott vasárnap reggeli rádióriport - kapcsán szükségesnek tartották leszö­gezni: már korábban határozatot hoztak arról, hogy minden Magyarországon munkát vállaló külföldi - állampolgárság­ra való tekintet nélkül - tagja lehet a SZOT-hoz tartozó szakszervezeteknek. A tanácskozás Paszternák László zár­szavával, majd az Internacionálé elének- lésével ért véget. (MTI) Változó ifjúság (MUNKATÁRSUNKTÓL). Radikalizálódik az ifjúság? A kérdést Deák Gábor ál­lamtitkár, az ÁISH elnöke kijelentéssé alakította át a vele folytatott beszélgetés alkalmából.- A fiatal küldöttek köntörfalazás nélküli hozzászólása számomra nagyon szimpatikus volt, bár a hangnem a teremben ülők többségének bizonyára az új­donság erejével hatott. (Egy küldött például nem kérte, hanem követelte az isko­la utáni első munkahely jogát, de a többi hasonló korú társa sem használt „hangfogót”). A magam részéről kívánatosnak is tartom ezt a gyökeres válto­zást, hiszen az ifjúság nem tartozott azon rétegek közé, akik az érdekek kifejezé­sét a társadalom számára eddig igazán elfogadhatóvá tudták volna tenni. Ez a változás természetesen konfliktusokkal is jár, de az összeütközés mindig meg­előzi a megoldást. Nem lehetett nem feltenni Deák Gábornak persze olyan kérdést is, mely a köz­véleményt élénken foglalkoztató fociügyekkel volt kapcsolatban. Az államtitkár azonban diplomatikusan válaszolt, mondván, hogy ifjúsági ügyekben illetékes államtitkárként vesz részt a tanácskozáson, no meg a szakszervezet amúgy is annyi terhet cipel, ne nehezítsük a dolgát a labdarúgás problémáinak idekap- csolásával... Színészi hitvallás Horváth Sándor, az ismert és népszerű színművész felszólalását nagy derült­ség előzte meg: a színészek szakszervezetének küldötte bal kezét kissé felemel­ve jelezte, hogy az nincs betekerve gézzel.- Többen kérdezték, mi van a kezemmel, s hogy vajon a nyomdászokat képvi­selem-e? -jegyezte meg a maga jellegzetes gesztusaival. Mint kiderült, Horváth Sándor a Szomszédok című sorozat legutóbbi epizódjában egy nyugdíjas nyomdászt alakított, aki amellett, hogy a kalapáccsal ügyetlenségében saját uj­ját találja el - még kimondani is szörnyű -, szidja a szakszervezetet, persze csak a filmben. A tréfás jelenet okozta vidám hangulatot azonban hamarosan mélyebb érzel­mek váltották fel. Horváth Sándor ugyanis szenvedélyes és ugyanakkor meg­győző szavakkal ecsetelte kulturális életünk visszásságait és annak elnyomorí­tó következményeit- Az igazi alkotó, kreatív emberek kapjanak a képességeiknek megfelelő fel­adatokat - fejtette ki bővebben véleményét a színművész, aki a szünetben kész­ségesen vállalkozott egy rövid interjúra. - A tehetségeket nem kell különöseb­ben kutatni, a tehetség előbb-utóbb megmutatkozik: csak a lehetőségek kapui záródnak be előttük, legalábbis nálunk. Most beszéljek arról, hogy hány zené­szünk vagy operaénekesünk kényszerült külföldre, s csinált ott karriert? Amikor világhírű lett, jellemző módon akkor fedezték fel nálunk.- Sötét képet festett beszédében az értékek válságáról...- Ez abból adódik, hogy a kulturális területről jórészt megvonták a támogatá­sokat. A szubvenciók beszűkültek a színházaknál is, miközben folyamatosan drágul mindenféle anyag ára. Ilyen körülmények között előtérbe kerül a „kasszaorientált” szemlélet, ami az igénytelen, kommersz művek műsorra tűzé­sében nyilvánul meg.- Nem tapasztal bizonyos egymásra mutogatást ezen a téren? A néző nem megy el a számára nehezen érthető darabra, a színház ezért könnyedebb fajsú­lyú művet tűz műsorra, ebből következően sokan hiába keresik a színvonalas előadásokat...- Itt már régóta nincs egymásra mutogatás! Egyszerűen arról van szó hogy a színház - hogy fennmaradjon - kénytelen jegyárat emelni, a nézőnek meg sem­mire sincs pénze. Nem erre, hanem ennivalóra sem. Mind a két fél lehetetlenné van téve, s ebből a körből egyelőre reménytelen kitörni. Tolna megyei tiltakozás (MUNKATÁRSUNKTÓL) A tanácskozásról szólva hiba lenne elhallgatni an­nak egyik sok zavart okozó momentumát A nézetek kifejtésére adott időt a leve­zető elnök nyolc percben maximálta, de a teremben ülők már ennek lejárta előtt is - ha úgy érezték, okkal vagy anélkül, hogy untatta őket az előadó - közbetap- solással próbáltak nyomást gyakorolni a felszólalóra. Néha ez a ténykedés, saj­nos, odáig fajult, hogy a valóban érdekes, figyelemre méltó gondolatokat sem lehetett a maga teljességében közre adni, hiába kért az elnök a küldöttektől ön­mérsékletet. Sajnos, a lélektani hadviselésnek egy Tolna megyei résztvevő, Antal Géza, a bonyhádi cipőgyár szb-titkára is „áldozatul esett”. A küldött - mintegy tiltakozásként - eleve írásban adta le felszólalását.- Úgy érzem, ami itt történik - utalt a tapsoffenzívára Antal Géza - nem méltó a mozgalomhoz. Összetartás helyett széthúzás... Inkább eleve leadtam az anya­got, mintsem az emelvényen kerüljek megalázó helyzetbe. Amit szerettem volna elmondani, az egy téma volt, összesen tizenkét percesre terveztem, s a szerke­zetet nem lett volna szerencsés megbontani. Gyakorlatilag az önvizsgálat fon­tosságát emeltem ki a leírtakban. Ne a kormányra húzzuk rá a vizes lepedőt, mi magunk is követtünk el hibákat. Beadjuk a különböző petíciókat, melyekben ál­landóan követelünk, jóllehet tudjuk, hogy nincs jelenleg pénz a hátrányok ki- egyenlítésére. Azt lehet felosztani, amit megtermeltünk, s ez nem demagógia! Vegyen ki valaki húsz forintot a zsebemből, ha az üres! Csáky László szövetségesei- Gratulálok, szívemből szóltál - fejezte ki elismerését egyik kollégája Csáky Lászlónak, a dombóvári Molnár György Általános Iskola igazgatójának, miután a megszólított elmondotta „székfoglaló” beszédét Megyénk küldöttének néze­tei azonban nemcsak a részt vevő pedagógusok tetszését nyerték meg: a négy alkalommal felcsattanó taps azt is jelezte, hogy Csáky László általánosabb érvé­nyű gondokat is megfogalmazott Beszédének első mondatai egyébként rög­tönzés eredményei voltak: kifejtette, - pontosabban szó szerint idézve bevallot­ta -, hogy egyáltalán nem szégyenli a dombóvári felhívást, illetve a petíció át­adását a parlamentben...- Miért volt szükség erre a magyarázkodásnak tűnő megnyilatkozásra? - tet­tük fel a kérdést az igazgatónak.- Ezt nem nevezném magyarázkodásnak - válaszolt Csáky László. - Úgy érez­tem, több hozzászóló valamiféle szégyenérzetet próbált éleszteni az értelmiség­ben, illetve a pedagógustársadalomban. Erre reagálva fejeztem ki ilyen formá­ban a visszautasításomat.- A tapsokat, gondolom, úgy értelmezi, hogy felvetései sokakban egyetértés­re találtak...- Természetesen, s ez megnyugtató érzés. Azt hittem, csak a mi ágazatunk­hoz leszek képes érdemben szólni, de bebizonyosodott, hogy vannak szövetsé­geseink.- Hogyan vélekedik a tanácskozásról általában?- Sokkal határozottabb és markánsabb véleményeket vártam, egy sor lénye­ges kérdést - például a sztrájkra vonatkozókat - csak érintett az értekezlet. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy egyesek a demagógiát is elővették a kellék­tárból, gondolok a „csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk” kitételre. Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy Csáky László után még számosán kifejtették álláspontjukat, s akadt bőven olyan küldött, aki nem rejtet­te véka alá fenntartásait. Befejeződött az MNDSZ VII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) lakosságot hogy tegyen meg mindent en­nek fennmaradásáért Döntő fontosságú olyan német oktatási rendszer kialakítása, amely lehetővé teszi a német nyelv elsajátí­tását Feladataik között említették kulturális hagyományaik további feltárását és gazda­gítását. A kongresszus megállapította: a ma­gyarországi németek és Magyarország ér­deke az, hogy bővítsék a német nemzetiség és a német nyelvű országok kapcsolatát. A szövetség az államközi egyezményekben, megállapodásokban rögzített együttműkö­dési lehetőségekkel élve előmozdítja a ha­zánk és a német nyelvű országok lakosai­nak, intézményeinek kapcsolatát. Az elhangzott véleményeket és javasla­tokat figyelembe véve fogalmazták meg a kongresszus határozatát a kővetkező 5 év­re szóló programot amelyet többségi sza­vazattal elfogadtak Úgyszintén elfogadták a módosított szervezeti szabályzatot amely szerint a szövetség neve a jövőben Ma­gyarországi Németek Szövetsége. A kongresszus megválasztotta a szövet­ség országos választmányának tagjait és tisztségviselőit. Az elnök dr. Manherz Ká­roly, a főtitkár újra Hambuch Géza lett Tolna megyéből négyen kaptak kitüntetést Örvendetes eseménnyel kezdődött szá­munkra, Tolna megyeiek számára a Ma­gyarországi Németek Demokratikus Szö­vetségének 7. kongresszusa szombaton délelőtt Budapesten, az MSZMP Oktatási Igazgatóságának épületében. A tanácskozás elején ugyanis kitünteté­seket adtak át a nemzetiségi munka terüle­tén végzett kiemelkedő munkájáért 25 sze­mélynek, köztük 4 Tolna megyeinek. A Munka Érdemrend arany fokozata ki­tüntetést Vida Jánosné szekszárdi nemze­tiségi szaktanácsadó, a 47 tagú megyei küldöttcsoport elnöke, Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést Rittinger Antal bonyhádi szövetkezeti elnök, a megyei kül­döttcsoport elnökhelyettese, a Szocialista Kultúráért kitüntetést Glöckner Jánosné mórágyi tanár, küldött és G. Lengyel Éva szekszárdi könyvtáros, küldött vehetett át Czibere Tibor művelődési minisztertől.- A kitüntetések - mondta kérdésemre Hambuch Géza az MNDSZ főtitkára - aTol- na megyében végbement komoly eredmé­nyeket tükrözi, és azt, hogy a szövetség to­vábbra is számit a megyei tisztségviselők munkájára, hiszen az eredményes nemze­tiségi munka végzésének alapvető feltétele az elkötelezettség, az egyéni kezdeménye­zés. * A kongresszus második napján hozzá­szólásra jelentkezett Rittinger Antal Tolna megyei küldött. Beszédében a Bonyhádon építendő kétnyelvű - magyar-német - álta­lános iskola felépítéséhez szükséges anyagiak előteremtését szorgalmazta. Mint elmondtam, az utóbbi években tovább erő­södött az anyanyelvű oktatás Bonyhádon, de, sajnos, nem olyan körülmények között, ahogy azt szerették volna. Bízunk abban - mondotta hogy a már öt évvel ezelőtt ki­mondott, új, kétnyelvű iskola megépítése nemcsak tervezet marad, hanem elkészül minél előbb. A továbbiakban szólt még szülőfalujá­nak, Ófalunak a lakóit ma leginkább foglal­koztató ügyről, az ott elhelyezendő atomte­metőről. Ezzel kapcsolatban kérte a kong­resszust, hogy tolmácsolja az ófaluiak ké­rését az illetékes szakhatóságoknak, hogy szigorúan a szakvéleményekre támasz­kodva - ha kell külföldi szakemberek igénybevételével - hozzák meg végső dön­tésüket F KOVÁTS ÉVA Lencsehegyi bányaszerencsétlenség Vasárnap az esti órákban Naeuberger An­tal, az Országos Bányaműszaki főfelügyelő­ség elnöke adott tájékoztatást a lencsehegyi bányaszerencsétlenség helyzetéről. Elmon­dotta, hogy a katasztrófát okozó robbanás a délelőttös műszakban - ugyanis vasárnapi termelöműszakot tartottak a bányában - az 52-es számú csapat kamrafejtésében követ­kezett be 11.15 perckor. A detonáció okát pil­lanatnyilag még nem tudják. A szerencsét­lenség bekövetkezésekor 167 ember tartóz­kodott a bányában. Azonnal riasztották a föld alatt dolgozókat majd a dorogi, a tatabányai és az oroszlányi bányamentő rajokat A segít­ségnyújtás további folyamatába bekapcso­lódtak nemcsak az Országos Mentőszolgá­lat henam a honvédség helikopterei is. Az esti órákig 11 bányász holttestét szállították a külszínre. A sérültek száma 28, közülük négyen élet- veszélyes égési sérüléseket szenvedtek. Ti­zenkilenc sérültet állapotuktól függően a do­rogi, az esztergomi, valamint a budapesti Honvéd-kórházba vittek. Az életüket vesztett bányászok közül ketten lengyel állampolgá­rok. A sérültek között 10 ugyancsak lengyel bányász van.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents