Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-30 / 310. szám

1988. december 31. 3SirAE3XJLEBI SPORTVILÁG tfÉPÜJSÁG 5 Topíess-ta Iái kozó az őcsényi bányatónál A lányok boldog új évet kívánnak a Népújság olvasóinak TxlÉPÜJSÁG szívküldi... ERŐS LAJOS paksi ökölvívó­nak: Ha megversz is imádlak én. OROSZ ANTAL szekszárdi labdarugó-játékvezetőnek: Ki volt a hibás, lehet, hogy én. TAMÁSI ZOLTÁN dombóvári ügyvezető elnöknek: Mi fáj, gye­re mesélj. KOLICS JÁNOS dunaföldvári kézilabdaedzőnek: Sört ide, bort ide, szép pincér leány. VERTETICS ISTVÁN szekszár­di kosárlabdaedzőnek: Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket. EGYEDI ZOLTÁN tamási ke­rékpárosnak: Két út van előttem, melyiken induljak. KERESZTES JÁNOS szek­szárdi sportcsarnok-igazgató­nak: Tegnap sem ragyogott több csillag az égen. TÍMÁR DEZSŐ dunaföldvári labdarúgóedzőnek: Hogyha egyszer sok pénzem lesz... DR. ÁBRAHÁM JÁNOS bony­hádi kosárlabdaedzőnek: A lá­nyok, a lányok angyalok. TÖRÖK PÁL szekszárdi kézi­labda-játékvezetőnek: Édes­anyám, mondd meg mit csinál­jak. HAJBA ANTAL paksi kajak­kenu edzőnek: Szeretném be­járni a földet. BALOGH LÁSZLÓ pálfai sportköri elnöknek: Minden em­ber életében van egy pillanat. TESZLER VENDEL szekszárdi labdarugó-edzőnek: Most kéne * abbahagyni.- Vetkőzzön! - mordul rám ellenvetést nem tűrő határozottsággal egy női hang, Mielőtt hátra fordulok, belém villan: atya­világ, hát hova kerültem én? Idegnyugta­tóul kiruccanok ide az őcsényi bányató­ra, oszt vetkőztetnek. Világos nappal, hát így szajkózzuk ezután, hogy nálunk a rend és a közbiztonság... Tétován gombolni kezdem a zakót, s lesz, ami lesz, szembe fordulok a hölggyel. Egy valóságos tünemény áll előttem, alighanem Edmond Arantes do Nascimento Pelé is ilyennek képzelte a nagy őt. Hosszú comjait, formás testét és szőke haját kandi sugaraival cirógatja a Nap. Teheti, hiszen a pompás alakú is- fneretlen ruhatárát egyetlen parányi biki­nialsó képezi.- Máriám, ne hagyj el! - csúszik ki a számon.- Nem Mária, Emerencia vagyok - mondja, aztán egy „Hahó, előjöhettek, ez nem zsaru” biztatást küld a bokrok irá­nyába.- Ők a barátnőim, egytől egyig a Szűz jegyében születtek - mutat a közeledő hölgykoszorúra. Szédülök, a fenébe is, délben nem vet­tem be a Cavintont. Mintha csak a ringlis- pílben ülnék, meg ez a szokatlan hőhul­lám is. Mindegy, hiszen paradicsomi álla­potok. Csupa káprázat, látom jönni, jönni felém a pucéran ringatódzó melleket. Zakóm már egy nyugágyon pihen. A válogatottan csinos csapat meg körülöt­tem a gyepszőnyegen.- Bocsánat, honnan tudta, hogy én nem rendőr vagyok? - fordulok Emeren- ciához.- Beugrott az a néhány évvel korábbi kép. Tudja, amikor a szilveszteri szám­ban nyalábolja a csacsi nyakát. Egyéb­ként, bemutatom nektek a szerkesztő urat. Vidám csivitelés, a kreolbarna Viktória cikizve: - árufja el, a maguk lapjánál min­den újságíró ilyen szégyenlős? Pedig, végül is fel vagyunk öltözve. Zavarát látva nekem is beugrik egy kép... Azé az öreg­úré, akit én szolgáltam ki a tavalyi kará­csonyi vásárban. Faluról jött fel Pestre, ajándékot keresett az asszonynak. Kér­dezem, aztán mégis milyen árura gon­dolt. Mondja: a fene se tudja kedves, ajánljon valamit. Sorolom: vannak diva­tos köntöseink, hálóingek, melltartók... Az öreg felkapja a fejét, a melltartó, az jó lesz. Igen ám, de milyen a kedves bácsi felesége? - kérdezem. A válasz, hát tud­ja, néha hárpia, máskor meg angyal. Nem úgy értem, bátyó! Mellben milyen típus? Mert van „A” (alma), meg „K” (körte) típus magyarázom. Az öreg hozzám hajol: tud­ja mit, adjon nekem egy „H. A.” típusút. Régi boltos vagyok, de ilyet meg még én nem hallottam. Az öreg szemlesütve a fü­lembe súgja: hát tudja tudja ez a hullott alma...- A jelekből ítélve... szóval számomra úgy tűnik... Önök nudisták.- Egy nyavalyát, firkászkám - fakad ki Stefánia. - Mi egy későbbi tiltakozás sa­játos módját formálgatjuk a személyi jö­vedelemadó ellen. Négy napja ütöttük fel táborhelyünket itt az őcsényi tónál. Ha összeáll a végső formáció, akkor a Mar­gitszigeten ugyanebben a topless szere­lésben vonulunk fel, követelve az adótör­vény finomítását. Táblát is viszünk...- Arra mit írnak majd?- Enyhítsenek a javunkra, mert igy egy rongy se jut a...- Kérem, kérem, ki ne mondja a vég- siót!- Már megint szégyenlős, hát hogy lesz ebből riport? Igaz is, eddig egyetlen sort sem jegyzetelt.- Neki nem is kell - segít ki Emerencia - nála fejben működik a komputer.- Komputert mondtál? - sugárzik Vik­tória. - Hát erről nekem is beugrik egy kép. Ödön szülinapi ajándékként egy mindentudó komputert kap. A fiatalem­ber elhatározza, azon melegében kipró­bálja. „Hol van most az apám?” - tápláljcf be a kérdést. A képernyőn megjelenik a válasz: „A Kerepesi úti lóversenypályán.” Ödön felháborodva: „Tévedés, az apám 1956-ba Ausztráliába disszidált.” Válasz a képernyőn: „Ez a tévedés. Ötvenhat­ban az anyád férje vándorolt ki!”- Kíváncsi lennék, a maga horoszkópja mit ígér 1989-re? - fordul felém Stefánia.- Amit az önöké, lévén én is a Szüzek csillagképében születtem.- A betyárját, szerkesztőkém, akkor maga a mi emberünk. Húzzuk ki a mel­lünket, merthogy olyan hires emberek fémjelzik ezt a „gruppot”, mint Agatha Christie, Lev Tolsztoj, Kossuth Lajos, Bla- ha Lujza meg a Johann Wolfgang Goethe és Leonard Bernstein.- Ja, meg az én szegény gépkocsive­zető-oktatóm, a Fogdosó Jeromos - told­ja meg Viktória. - Éppen a születésnap­ján, Szeptember 18-án vök. a gyakorlati vizsgám...- No, és hogy sikerült?- Nem tudom, mert amikor kijöttem a kórházból, Jeromos még nem tért magá­hoz.- Hölgyeim, ha már így egymásra lel­tünk, hadd kérdezzem némi szakmai ár­talommal: szeretik a sportot?- Bugyuta kérdés, firkászkám - mond­ja Stefánia, miközben tenyere két szú­nyogra csap le a köldöke tájékán. - Hát lehet azt nem szeretni, amikor a legjob­bak ilyen aranyos olimpiai szerepléssel ajándékoztak meg bennünket?- Bocsáss meg, hogy a szavadba vá­gok - szabadkozik Emerencia. - Csak az aranyos jelződre asszociálva nekem is beugrott, hogy... Szóval, Bécsbe utazik egy cigány házaspár. „Főtörzs úr, tisztelt vámos elvtárs! Tessék mondani, aranyat lehet átvinni a határon?” - kérdezi Gazsi. „Az arany a tiltólistán van!” - így a szigorú vámos. „Ná, látod, Aranyom, így hát te most itthon márádsz!” - mondja a férfi élete párjának.- Kanyarodjunk vissza a sportszere- tetükhöz, mit szólnak a focibundához?- Az a véleményem, mint a kereszt­apámnak a krumplilevesről: se jó, se rossz. Egyébként is álljon meg a menet, mondják a sport a társadalmi életünk egyik szelete. Éppen ezért tessék nekem megmondani, miért nem a mindennapi sundám-bundámok liszteszsákját borí­tották ki? Melyik a nagyobb balhé: az, amit most néhány focista elvisz, vagy azoké a középszintű vezetőké, akiknek hat hónappal a tanyavásárlás után már kövesút vezet a szőlőjükhöz? - kérdez vissza vehemensen Viktória.- No, lányok, elég a traccspartiból! Munkára fel, gyakorolnunk kell - rendel­kezik Emerencia. - Magától meg elné­zést kérek, szerkesztőkém, hogy az ele­jén megijesztettem, ám végül is megúszta vetkőzés nélkül.- Jövőre is eljönnek Őcsénybe? - kér­dezem búcsúzóul.- Szívesen, különösen ha megrende­zik a sárkányrepülő Anyós Kupát. Tudja, a lányok örömmel „megröptetnék” az anyósjelöltjeikfet. > .... " - Halló...! Halló, Ali Muhammed?- Yés, Itt miszter nagyszáj beszélni.- Tiszteletem a hetvenes évek nehéz­súlyú ökölvívó királyának. A Népújság sportrovatától szeretnék kérni egy villá­minterjút- Szíves örömest, csak nem erőltetni angol. Részint mert hallani: Önnek nem megy, részint meg törve tudom beszélni a magyart. Grószfater, jól mondani, ha apám öregapjáról emlékezem?- Hát, így is elmegy. Nálunk dédapát szoktak mondani.- Well... Szóval dédapó járni maguk­nál, áradoz a bogyiszláviai erős papriká­ról, meg a halászlérul.- Remek, és önnek mister nincsenek magyar ismerősei?- Már hogyne lennének! Laci Papp, meg Laci Orbán remek bunyósok voltak.- Hozzánk is eljutott a híre, hogy ön közismert személyiségeket, politikuso­kat hívott fel telefonon, de azt egy atlan­tai újságban letagadta.- Yes. Népújság oké, frissek informá­ciói. Ha közelebb élnénk, biztatnám olva­sókat, erre a lapra fizessenek elő. Szóval a szegénység és az éhség sújtotta embe­rekért szeretnék küzdeni ezekkel a tele­fonhívásokkal is.- Mister, mi a véleménye Mike Tyson válóperéről? «. j . • •- No, no! Maijuk hamar fantáziáim. En gondolni előbbi fWmdatomtrial, hogy Ty­son állítólag feleséget használni homok­zsáknak. Szóval, pazar villájukban ma­gyarán mondva az asszonyát is elnás­pángolta néha. Ebből viszont feleségnek már az első menet után elege volt.- Köszönöm az interjút és BÚÉK Mis­ter Nagyszáj.- Well, én is köszönni hívást. Még csak annyit, ez a BÚÉK hasonló az APEH rövi­dítéshez?- Áh, dehogy. Makó és Jeruzsálem. Ami az amerikaiaknál Happy New Year, az nálunk BÚÉK. Mi ezzel kívánunk bol­dogságot egymásnak az új esztendőre, amit az APEH januárban már elront az adóztatással. * (Néhány perccel később a postás kis­asszony sajnálattal közli: az általam je­gyeztetett svédországi szám - a magas­ugrás ex-világcsúcstartó Patrick Sjöbergé - nem jelentkezik. Ugyanakkor Stock­holmból magukat hívnák „R" beszélge­tésre. Vállalom, a hölgy pedig kapcsol.)- Helló, Népújság sportrovata?- Igen, tessék.- Jó napot kívánok innen a messzi tá­volból. Nem fogja elhinni, de én vagyok Egyszuszra Teofilné.- Színész feleség dobta be törülközőt. Válókeresetében hivatkoz a házasság pokoljára. Ez legyen az övék dolga. Mike kemény legény, bírni sok menet a ring- ben, de nem tudni hányat odahaza...- Szóval azt akarja mondani...?- Heuréka, kedves asszonyom! Már- már arra gondoltam, haragszik-ránk, lé­vén hogy nem küldte el szokásos szil­veszteri levelét Aranypillepusztáról.- Magukra haragudni? No, ilyet aztán még álmában se gondoljon. Most is egy­bő) vállalta a beszélgetést,'pádig tudom • spkbö’KerüL -J-*- Semmiség, inkább arról beszéljen mit keres Stockholmban? . .- Az urammal, Teofi|lal röpültünk egy . behemót géppel jde svédbe. Szerkesztő tir’titoktartó, ezért elárulom,'ez azúi égy pótcselekvés. Tudja, amikor huszonöt a éve összeházasodtunk, nem volt pén­zünk nászútra. Ezért gondoltuk az uram­mal, hogy most újdonsült világútleveles- ként a negyedszázados házassági évfor­dulónkat szilveszterkor Orrcsöppingben ünnepeljük.- Elnézést asszonyom, de az nem Orr- csöpping ám, hanem Norköpping.- A fene se bánja, így is úgy is hideg télben ünnepelünk. Mondták is itta szál­lodában, hogy még az öreg nászutasok­nak is szorosan össze kell bújniuk, ha nem akarnak cidrizni. Ráadásul elutazá­sunk előtt szegény Teofilom megfázott az otthoni társadalmi munkában.- Megint gazdagodott Aranypille- puszta?- Ja, tudja húszméteres járdát építet­tek a tanácsház udvarán az adóügyi előadó irodája meg az udvar végében álló... no, hogy is mondjam, szóval a fabó­dé között. Az elnök viccesen mondta az avatáson, hogy legalább meggyorsul az ügyfélforgalom.- Hát ez aranyos, van még valami friss híre?- Hű, látja majdnem elfelejtettem a leg­fontosabbat. Képzelje szerkesztő úr, nagypénteken délután dugványával há­zalt egy házasságszédelgő, de az arany- pilléi önkéntes rendőr felesége leleplez­te.- Köszönöm, hogy hívott minket Egy- szuszráné, jó mulatóst és sikeres pót- cselekvést a svédországi szilveszterre. „Táncolj, Boby!” Játsszcsak nyu­godtan, ügyes rendőrkutya. A fab- dakezelésed láttán mondjuk, hidd el nekünk, nem te voltál a legku­tyább 1 988-ban a Szekszárdi Dózsa stadionjában.. — Ami idegenforgalmi látványos­ság volt Szöulban, azt aprópénzre kell váltani Szekszárdon. A „zu­hanyhíradóból” nyert értesüléseink szerint illetékesek fontolgatják, hogy a TÁÉV SK OB ll-es sakkozói szponzor, mi több, egyesület nélkül maradnak az új évben. Nos, ebben az esetben az egyesülési törvény alapján alakítsák meg az „Össze­mattoltalak SC”-t, a versenyzők te­lepüljenek ki az ötvenes csemege­bolt előtti placcra, s ott adjanak szi­multánokat a járókelőknek. Ha pe­dig az utca kövére kiraknak egy ka­lapot is, a működési költség az ap­rópénzből összegyűlik. Megindult az agyunk Lapzártakor érkezett A gunarasi Trambulin Számítás- technikai Labor gépi adatszolgálta­tásának összegezéséből kitűnik, hogy a Dombóvári VMSE labdarú­gói az 1988-89. évi NB lll-as baj­nokság őszi idényében tuti, hogy éhen haltak volna, ha csupán annyi jövedelem áll rendelkezésükre, amit a „forintos átadásaikkal” meg­kerestek. Az oldal anyagait Fekete László Interurbán Alival és Egyszuszránéval I» >" I' ■ j ni. "T«i" —* *.-r— • ./ •*-- • Ü Majdnem szilveszteri exkluzív

Next

/
Thumbnails
Contents