Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-30 / 310. szám
SPORTVILÁG 1988. december 31. 6 TsfEPÜJSÄG Sportújságíróinkkal történt 1988-ban Az újságíró jegyzetfüzetéből Az öttusázók nótája- A-/D/' szokásos évenkénti tanácskozásunk nem vándorcirkusz, mégis kerestük a lehetőséget, hogy kollégáink olyan várossal is megismerkedjenek, ahol közösen még nem voltunk. Elnökségünk úgy döntött, hogy 'minden a kecskeméti rendezés mellett szól - mondta Boskovics Jenő, a MUOSZ sportújságíró szekciójának titkára a Petőfi Népe sportrovatának adott nyilatkozatában. Nos. résztvevőként állíthatom, Kecskemét valóban nagyszerű házigazdája volt a sportújságírók novemberi háromnapos országos szakmai tanácskozásának. Gyorsan szeretném megnyugtatni az olvasót: nincs szándékomban értekezletízű tudósítással untatni. Csupán egyetlen kedves epizódot szeretnék kiragadni a három nap sokszínű történéseiből. A városi tanács vacsoravendégei voltunk egyik este a Tanyacsárdában. Ott csatlakozott hozzánk Császári Attila, a Magyar Öttusa Szövetség főtitkára és Fábián László, a szöuli aranyérmes csapat tagja. Másfél órán át annyi kérdésre kellett válaszolniuk, mint máskor talán több sajtótájékoztatón összesen. Dicséretükre legyen mondva, derekasan állták a vidámságot sem nélkülöző monstre fórumot. Amikor véget ért a kérdezz-fele- lek, a csárda zenekarának prímása odalépett Fábián Lászlóhoz: Kérem, szívesen eljátsszuk az olimpiai bajnok nótáját - mondta miközben hegedűjét az álla alá helyezte.- Az az igazság, hogy nekem valójában nincs nótám. A Bp. Honvéd indulóját meg feltehetően nem ismeri a zenekaruk. Hanem azért van egy megoldás. Az öttusacsapatnak kedvelt száma, hogy amerre mi járunk, bámul a világ... A prímás már-már indítaná a vonót, amikor az olimpiai bajnok mosolyogva megjegyzi: Tudják, csak az a bökkenő, hogy ez a nóta úgy kezdődik: Majd ha nékem sok pénzem lesz, felülök a repülőre... Étvágygerjesztő eredmény Már vagy hetven perce ücsörgünk Helsinkiben, a repülőtéri váróban. A magyar gép utasai a tranzit késő esti csendjében a torniói friss élményekkel múlatják az időt. Kezemben egy pohár habzó finn sörrel dr. Szűcs László asztalához telepszem.- Mit gondol a megyei labdarúgó-szövetség főtitkára, tegnap nyert a Szekszárdi Dózsa az NB ll-es osztályozó n? - kérdezem.- Téged itt és most pont ez foglalkoztat? - kérdez vissza.- Ez már alighanem a honvágy, vagy éppen szakmai ártalom - motyogom.- Aztán abban maradunk, hogyha a Dózsa a gyengébb osztályozós csoportból nem harcolja ki a bent- maradást, akkor nem is érdemli meg az NB ll-t. Félórával később beszállás, felcsillan a szemem, a TU 154-es gép ajtajában egy Esti Hírlapot nyomnak a kezünkbe. Már a tenger fölött „hajózunk", minden szem az otthoni híradásokat fürkészi a lapban. Én is - a sportoldalt. Pech, az osztályozó helyett érthetően a labdarúgó EB uralja a tudósítások zömét. Már-már feladom, amikor az első ülések egyikéről kaján mosoly kíséretében az egyik utastárs hátra szól: - Azt írja az újság, hogy az NB ll-es osztályozó újabb fordulójában Miske-Szekszárd 2-3. Szavai nyomatékéül már küldi is az újságot, egy Nép- szabadságot. Máig sem tudom, mennyi szerepe volt ennek az eredménynek abban, hogy éjjel egy órakor - szakítva a hagyományokkal - az utolsó falatig elfogyasztott tam a gépen felszolgált vacsorát. FEKETE LÁSZLÓ Cikis esetek Az elnyűtt szérelésekről két tételben Amikor az ember nyomtatásban viszontlátja egy-egy írását, néha igen furcsa, sőt cikis dolgokat tápasztal. Függetlenül attól, hogy ki követte el a hibát, az ostor rajtunk csattan, különösen amikor ott az Írás végén a szerző szignója is. Ott volt az október végén Szekszárdon megrendezett súlyemelő csapat- bajnokságról szóló tudósítás után is a „bégyé" jelzés, az írásban pedig egy baki, ugyanis a Szekszárdi Húsipari SE helyett egy alkalommal a jogelőd, a Szekszárdi Dózsa nevét írtam. A címben ugyan - nagy szerencsémre - Húsipari SE szerepelt, de a szövegben „felejtett” Dózsa mégis irritálta ■ a szekszárdiakat, ami jelezte, hogy a liláknál eltöltött időszakról jóval több lehet a kellemetlen emlékük, mintsem az ellenkezője. Két-három héttel később a sors csaknem teljesen rehabilitált, történt hogy a tatai edzőtáborban a délelőtti edzésre többen is a régi, agyonnyúzott lila melegítőt húzták fel, amivel az egyesületi vezetőket megint sikerült kellőképpen fölidegesíteni a szekszárdi súlyemelőknek. Az akkor még szakosztályvezető, ma már függetlenített ügyvezető elnök, Horváth Ferenc ekképpen fakadt ki : - Megint a lila, és ezek után még csodálkoztok, hogy az újságíró Dózsát is említ a cikkében. Mit mondjak: a hatásszünet után megköszöntem neki ezt a poént. * A használt, elavult sportmezekkel kapcsolatos a következő sztori is. Végigolvastam nyomtatásban is az NB lll-as bajnokaspiráns Paksi SE labdarúgócsapatáról szóló értékelésemet, és egy, az írás vége felé szereplő mondat miatt szinte felvisítottam kínomban. A mondatot bizonyíthatóan így küldtük le a nyomdába: „A szakadt, agyonra- mosott szerelések helyett a mostani selymes adidas is jelzi: az NB ll-t komolyan gondolja a PSE.” A bökkenő az, hogy a mondatból egyszerűen kimaradt vagy ha úgy tetszik, lemaradt a selymes adidas jelző. Tűnődök, dühöngök a zagyva- ság, a logikai bukfenc miatt, miközben kollégáim imigyen vígasztalnak: „Ha jól belegondolsz, így hiányosan is minden rendben van. Az olvasóval tudatod azt, hogy a paksiak keményen dolgoznak a bajnoki címért, hogy közben elnyűnek több garnitúra szerelést is.” Mivel telefonon vagy levélben még a mai napig sem érkezett reflexió, így nagy a valószínűsége annak, hogy a Duna partján is így oldották meg a feladott keresztrejtvényt a szurkolók. Bálint Gy. Olimpikon a pult mögött Jó a finn-dingis a háznál, különösen ha vendég, ráadásul meg olimpikon. Székely Antal, a Ma- hart SC vitorlázó versenyzője aktív pihenéssel töltötte a szekszárdi rokonlátogatást: pult mögé állt és ekkora halakat árult. Sárkányok között- Domboriban Július 29-én délután elkezdett szaporodni a létszám az őcsényi repülőtéren. Hogy ez minek köszönhetően történt, az senki előtt sem lehet titok: megérkeztek a sárkányrepülő nemzeti bajnokság első résztvevői. A következő két nap folyamán egyre többen iratkoztak fel az Izobár hitelfüzetébe, kisebb- nagyobb összegeket befizetve. Közben megkezdődött a megméretés. A starton kintjártamkor sok elcsigázott, karikás szemű emberkével találkoztam. Hogy ezt a sikertelen felszállások okozták, vagy esetleg valami más? Biztosan nem tudhatom, de azt megjegyzem, hogy jómagam is besegítettem az Izobárban és láttam, amit láttam, olykor azonban már az én szemeim is elég keskenyek voltak az álomkórtól. A verseny pihenőnapján megyénk egyik legismertebb fürdőhelyét, Domborít felfedezték az Őcsényben tartózkodó sárkányrepülők is, és átlavíroztak vizeire. A parton álló józanságellenes bódék forgalma ugrásszerűén megnőtt, a tó vizének szintje 20 centiméterrel növekedett a szárnyukat lekapcsolva vízbe csobbanó emberkék hatására. Többen ijedten felkiáltottak: „Annyian vannak, mint az...” Pedig a szovjet sportolók ekkor Szekszárd utcáit rótták, videomagnó után kutatva. A kajak-, vízibicikli- és szörfkölcsönzők percek alatt kiürültek, majd a sárkányrepülők harsány kacagások közepette ugrottak fejest a Szalon sör hőfokára emlékeztető holt Duna-ágba. A néhány órás duhaj fürdőzést követően valamennyien visszamenekültek a táborhelyre, pedig csak a vihar üldözte őket, de az egészen az őcsényi repülőtérig. MÁTÉ RÉKA Szilveszteri kapáslövés Dombóvárról kémeink jelentették, hogy a csapat mostani rövidzárlatának egészen más oka van, mint amit mi sejtünk. A bennfentesek arra intenek bennünket, hogy hagyjuk a rossz formát, a rossz védekezést, meg egyéb edzéselméleti maszlagokat. Ugyanis arról van szó, hogy nemcsak a vezetők, hanem a játékosok is szeretnék szorosabbá tenni „kapcsolatukat” a Kosárlabda Klub Szekszárd női gárdájával. A dombóvári vezetés már-már elfogadta egy koedukált edzőtábor lehetőségét, de a játékosfeleségek-férjek gyorsan eljuttatták petíciójukat az illetékesekhez, akik lefújták a dolgot. A tábor megálmodói ezért csendesen sztrájkolnak - a meccseken. * \- Valóban sérült volt Dóczi Márta, a szekszárdiak válogatott kosarasa, és ezért nem szerepelt az ifi EB-n? - kérdezték olvasóink még az ősszel kissé hitetlenkedve, ugyanis a verebek mást csiripeltek, igen, hozzánk is eljutott néhány sztori, amit azonban Szabó Ödön mesteredző, az ifik főnöke egyáltalán nem erősített meg. Viszont a népszerű Dönci bácsi elárulta, a csinos kosaras lány valóban sérült lett, de az már egy kicsit mellebevágta a mesteredzőt, hogy a vizsgálat után napokig elfelejtett jelentkezni. Számára is furcsa volt, hogy Dóczinak annyit jelentett a címeres mez, hogy az újbóli jelentkezés helyett üzent. A jelekből ítélve annyira mégsem volt fontos számára az idei EB, mint ahogyan nyilatkozott róla a május elsején megjelent Szekszárdi Népújságban. * Már dolgozik a Gemenc Nagydíj nemzetközi országúti kerékpár- verseny szervezőbizottsága az 1989. évi verseny sikeréért. Mindenképpen újból meg akarják nyerni az ügynek az NDK világ- és olimpiai bajnokát, Olaf Ludwigot, aki Szöulban megnyerte a 100 km-es országúti versenyt és csillogtatta tudását megyénk versenyén is. A versenynaptár egyeztetések után kiderült, hogy valamilyen rangos viadal éppen ütközik a Gemenc Nagydíjjal a derék Ólainak, de... Mégis van a szekszárdiak horgán egy problémát megoldó csalétek. Akik látták az,plimpia bajnokot vigadni és a szekszárdi vöröset fogyasztani a verseny szakaszainak szünetében, azok egyöntetűen állítják, hogy egy kis aprócska versenykiírás-módosítással máris megnyerhető Ludwig az ügynek: Az összetett győztes jutalma - igazodva a helyi sajátosságokhoz - egy hektó szekszárdi bor lehetne. -bégyéHol a versenybizottság? „Hát ez állati, sehol se látjuk a versenybizottságot. Pedig nekünk azt mondták, mindenki indulhat a tájfutó Szilveszter Kupán az Imsós-erdöben.” Másfelen voltunk Lapunknál összesen négy fotóriporter működik és ez a szám bizony sokszor kevés, nem jut minden kolléga mellé belőlük egy. így többen közülünk már megtanultak maguk fényképezni, utolsó lehetőség^ ként, mert hát ugye a fotóra szükség van a lapban. Ősszel Dombóvárra készültem, hétvégi beszélgetést írni egy befutott ökölvívóedzővel, Lampert Gáborral. Igen ám, csakhogy a fotósok éppen nem értek rá, így a taxisofőr mellé csak én ültem be az autóba. Ahogy odaértünk Dombóvárra, Lampert Gábor mindjárt meghívott bennünket az otthonába és reggelivel kínált. Ezután beszélgettünk néhány órát, mert hát ugye dolgozni jöttünk, meg kellett szülessen a cikk. Az edzőterembe visszatérve elérkezett az idő, hogy elkészítsük a fényképet. Igen ám, de a kedves olvasók már tudják, hogy a hét végi beszélgetések fotóin mind a riportalany, mind az újságíró rajta van. így a megszeppent taxisofőr, Keppel Sándor kezébe nyomtam a fényképezőmet, természetesen beállítva, már csak el kellett kattintani. Aztán kattintott még egyet a biztonság kedvéért - majd mint aki jól végezte dolgát, jóízűen elfogyasztottuk az edző által készített halászlevet. Másnapig nagyon izgultam, hogy jó lesz-e valamelyik kép. Még szerencse, hogy kettőt kattintott a taxis, mert az első fotóról teljesen lemaradtam, a másodikon azonban majdnem egészen rajta voltam, így ez került bele az újságba. -má-réa fotón
