Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-27 / 307. szám

1988. december 27. ( TOLNÁN 2 IRhÉPÜJSÁG Délnyugat-Afrika Kisdorog a maga útját járja... Függetlenség - kérdőjelekkel Megalakult a tanács, januártól önállóvá válik az iskola Kovács József, az állami gazdaság igazgatója (balról), dr. Borcsek Lászlót, a ké­sőbb megválasztott tanácselnök-helyettest (jobbról) az esélyekről kérdezik A fekete kontinens ügyeivel foglalkozó szakértők, hírelemzők, (ha eddig nem tették volna meg) e napokban valószínűleg sürgő­sen beszerzik a következő esztendőre esedé­kes kalendáriumot. 1989-ben ugyanis már előre lehet látni jó néhány olyan, bejelölendő dátumot, amely nemcsak az évtizedes válsá­goktól sújtott Délnyugat-Afrika szempontjából Ígérkezik jelentősnek, hanem „kisugározhat” a földrész általános politikai helyzetének ala­kulására is. Elvégre kilenc hónapos maratoni tárgyalá­sok, kölcsönös kompromisszumok és nem­egyszer kiélezet viták után kitűzték a kubai csapatok angolai kivonulásának kezdetét, va­lamint Namíbia függetlenné válásának nyitá­nyát, illetve e hajdani német gyarmaton rende­zendő általános választások időpontját. Már­pedig ezen események mindegyike politikai szenzáció lehet: tükrözi a békés, tárgyalásos rendezés sikerét egy olyan krízisben, amely az évek során sok ezer halálos áldozatot köve­telt, s Földünk egyik legrobbanásveszélye- sebb pontjává tette az angolai-namíbiai határ­vidéket. Különösen örvendetes, hogy a hosszú dip­lomáciai csatározások kedvező kimenetele nem kis részben a javuló szovjet-amerikai együttműködésnek köszönhető, hiszen a hi­vatalosan Havanna, Pretoria és Luanda részvételével, amerikai közvetítéssel folyó megbeszéléseket mindvégig egy Moszkva és Washington közötti konzultációsorozat egészítette ki. Az pedig nyilvánvaló, hogy a két nagyhatalom szerepvállalása messzemenően közrejátszott az elengedhetetlen, valamennyi fél részéről szükséges engedmények elérésé­hez. Ugyanakkor tény, s korántsem ünnepron­tás, hogy az érintett országok közt kidolgozott „elvi egyezmény", majd ennek hivatalos for­mába öntött változata, az úgynevezett „braz- zavillei okmány" távolról sem mentes a kérdő­jelektől, s számos szakember utal az annak előírásaihoz, végrehajtásához, s következmé­nyeihez kötödő bizonytalanságokra. Az UNITA sorsa Nem is annyira a határozatok, a vállalt ha­táridők betartásáról van szó, hiszen a kubai haderők távozását éppúgy szigorú menetrend szabja meg, mint a Namíbia önállóságához ve­zető lépcsőfokokat; a kérdőjelek inkább a bé­kemegállapodásban nem, vagy nem teljes pontossággal körvonalazott részletek körül burjánzanak. Néhány kiragadott példa a később bizo­nyosan sűrűn előkerülő problémákból: mi lesz az angolai kormányzat ellen fegyveres harcot folytató ellenzéki szervezet, az UNITA sorsa? vezetője, Jonas Savimbi ragaszkodik a hata­lommegosztáshoz, s továbbra is számít a ki­terjedt amerikai segítségnyújtásra - mig Luanda egyelőre mereven elzárkózik követe­léseitől. Nem fogja-e a polgárháború elhúzó­dása aláásni a békemegállapodás törékeny egyensúlyát? Bizonytalan az is, hogyan alakul a Dél-afrikai Köztársaság és az UNITA viszo­nya, ha Pretoria nem támogathatja a korábbi módon Namíbiából Savimbi csapatait. Ho­gyan birkózik meg az ENSZ a rá háruló teen­dőkkel? Nemcsak az apartheidrendszer távozó hadereje helyébe kell majd a világszervezet megfigyelőinek megérkezni, hanem a jövőre tervezett parlameni voksolás lebonyolítása, ellenőrzése, a kubai alakulatok hazatérésé­nek nyomon követése is az ENSZ-re hárul. Sok a kérdőjel a várható namibiai fejle­mények körül is. Biztosra vehető-e a sokéves felszabadító harcot folytató népi szervezet, a SWAPO választási győzelme? S hogyan birkózik meg az eddigi gerillaerő a párttá ala­kulás, s a kormányzás eltérő feladataival? Ho­gyan oldható fel az az ellentmondás, amely a politikai önállóság, s a Dél-Afrikától való füg­gés között feszül majd? Pretóriai ütőkártyák Az ugyanis aligha vonható kétségbe, hogy gazdasági, kereskedelmi szempontból to­vábbra is Pretória tartja kezében az ütőkártyá­kat. Sok gondot okozhat az egykori mandá­tumterület belső politikai helyzete is: a jóslatok szerint olyan államban indul meg a kötélhúzás az új adminisztráció létrehozásáért, ahol negyvenegynéhány párt, s tucatnyi etnikai csoport küzd majd befolyása érvényesíté­séért. Különösen érvényes ez a fehér bőrű ki­sebbségre. Az eddigi nyilatkozatok alapján a SWAPO igyekszik a törvényes és harmonikus együttműködésre, de sajnos nem zárható ki egy váratlan fordulat esélye sem. Zimbabwe példája (ahol sikerült viszonylag zökkenőmentesen kidolgozni a fehér telepes kisebbség részvételét az állami életben, meg­határozni alkotmányos jogait, s megakadá­lyozni tömeges kiáramlásukat), a borúlátóbb szakértők szerint inkább kivétel, semmint sza­bály. Remélhetőleg tehát 1989 valóban új sza­kaszt, ígéretes periódust nyit a viharos törté­nelmű, sokat szenvedett Délnyugat-Afrikéban. Egyelőre azonban az is érthető tán, hogy a hír- magyarázók naptárjaiban ott maradnak a kér­dőjelek. SZEGŐ GÁBOR MTI-PRESS Tizenhét esztendő után ismét önálló tanácsa van Kisdorognak. A 970 lelket számláló települést - sokakkal együtt - a lakók akarata ellenére csatolták Tevéi­hez, a székhelyközséghez, ahonnan lé- lekszáma, fejlesztési szükséglete szerint részesedett az elmúlt évtizedekben. Mégis úgy gondolták, maguk többre jut­nak, nincs szükségük kényszerből pát- rónusra. így indult el az a folyamat, ami a nemrégiben megtartott népszavazással és az ennek eredményeként összehívott tanácsüléssel fejeződött be... Ünnepi hangulatban, karácsony előestéjén várták az alakuló tanácsülés­re a kisdorogi tanácstagokat és a falu la­kóit. Az egybegyűlteket, köztük Solymosi József országgyűlési képviselőt, István Józsefet, a megyei tanács elnökhelyette­sét, a korelnök, Jakab István köszöntötte. Tájékoztatta hivatalból a nyílt tanácsülés résztvevőit, hogy az Elnöki Tanács hatá­rozata értelmében Győré és Izmény, va­lamint Kisdorog és Tevel községek önál­ló tanácsú községekként működnek a jö­vőben, ennek szellemében kell megala­kítani a helyi tanácsokat, a helyi közigaz­gatás intézményét. Ezt követően a jelen­lévő nyolc tanácstag háromtagú ügy­rendi, számvizsgáló bizottságot válasz­tott, majd szavaztak a végrehajtó bizott­ság öt, és a szabálysértési bizottság há­rom tagjára. Elfogadták azt a javaslatot, hogy a kisdorogi tanács jövő évi munka­tervét az első negyedévi tanácsülésen állítják össze, fogadják el. Majd a tanács társadalmi elnökének egyhangúlag Läu­fer Jánost, az egykori elöljárójukat vá­lasztották meg, aki igen sokat tett az önállósodásért, helyettese dr. Borcsek László körzeti orvos lett. Szintén ellen- szavazat nélkül fogadták el a megyei ta­nács javaslatát a végrehajtó bizottság tit­kárának kinevezésére: Domokos Márton, a lengyeli szakközépiskola tanára nyerte el ezt a tisztet. Az új tanács tisztségviselőinek esküté­tele után István József, majd Solymosi József szólt a kisdorogiakhoz, méltatva eddigi munkájukat, a nehezebb, de saját út vállalását, kiharcolását. Ezzel nem­csak a közigazgatás költözik vissza a fa­luba, de a teveli tagiskolaként működő általános iskola is önállósodik, és az évek óta legnagyobb gondot jelentő víz­közművet is maguknak kell megépíteni... A kút fúrását, a társulat szervezését egyébként megkezdték. De végered­ményben magukra, a lakosság erejére vannak utalva és persze számíthatnak továbbra is a teveli tsz, a Hőgyészi Állami Gazdaság johépusztai kerületének és a nemrég alakult kisdorogi építőipari kis­szövetkezetnek a segítségére. Tudják jól, hogy a neheze még ezután következik.-tzs-ka­PANORÁMA Európai Közösség ’88: csalódások, sikerek - és pillantás Keletre TRIPOLI - Moamer el-Kadhafi líbiai elnök üzenetben fordult az el nem kötele­zett országok szervezetének elnökéhez, Robert Mugabe zimbabwei elnökhöz. Az üzenetben aggodalmának adott hangot amiatt, hogy az Egyesült Államok katonai támadással fenyegetőzött, mert szerinte Líbiában állítólag vegyi fegyverek előállí­tására alkalmas gyár üzemel. A líbiai ve­zető emlékeztetett, hogy országa határo­zottan cáfolta ezt a híresztelést és meg­tartja a vegyi fegyverekről szóló nemzet­közi szerződéseket. Kadhafi arra kérte Mugabét, hogy az el nem kötelezettek el­nökeként tegyen meg mindent a Líbia-el- lenes kampány befejezéséért, mert az nemcsak Libia érdekeit sérti, de veszé­lyezteti a nemzetközi békét s biztonságot is. Az Afrikai Egység szervezet „teljesen elfogadhatatlannak” nevezte a Líbia elle­ni amerikai kampányt. Az Addisz Abebá- ban kiadott közlemény agressziós fenye­getésnek minősítette a washingtoni nyi­latkozatokat. PRÁGA - A csehszlovák ellenzéki csoportok a jövőben nem számíthatnak arra, hogy újra legálisan tarthassanak demonstrációt Prágában - ez derül ki a Rudé Právo szombati jegyzetéből. A CSKP lapja ismételten azzal vádolta a Charta 77-et és a többi ellenzéki csopor­tot, hogy december 10-i, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának évfordulója alkalmából tartott, hatóságilag engedé­lyezett tüntetésüket politikai provokáció­ra használták fel. Mint a jegyzet írja, a de­monstráción a szocialista rendszerelle­nes jelszavak és beszédek hangzottak el. A lap most, a jegyzetben adott hírt arról, hogy a prágai harmadik kerületi tanács képviselői (ebben a kerületben tartották a tüntetést) e hét csütörtökön találkoztak a demonstráció szervezőivel. Közölték velük, hogy mivel nem tartották be azokat a feltételeket, amelyekről előzetesen megállapodtak, a harmadik kerületi ta­nács a jövőben nem engedélyez hasonló akciókat. ALGÍR - A Polisario front vezetősége elhatározta, hogy képviselői hamarosan találkozni fognak II. Hasszán marokkói uralkodóval. A front szombaton közle­ményben jelentette be, hogy a nyugat- szaharai felszabadítási mozgalom a ki­rály tárgyalási ajánlatára válaszként hoz­ta ezt a döntést. A Polisario méltatta, hogy a király „konstruktív álláspontra” helyez­kedett, ezért elhatározta: küldöttséget meneszt Rabatba. A közlemény nem je­lölte meg a tárgyalások időpontját, sem azt, kik képviselik majd a szervezetet a megbeszélésen. A nyugat-szaharai konfliktus kezdete, vagyis tizenhárom év óta első ízben ülnek majd a tárgyalóasz­talhoz a szaharai mozgalom és a marok­kói kormány képviselői Marokkóban. Hírügynökségek megjegyzik, hogy má­sutt, Lisszabonban, Bamakoban már tar­tottak megbeszéléseket közvetítők útján. A Polisario mindig is arra törekedett, hogy Marokkó a közvetlen tárgyalások­kal is ismerje el azt, hogy a szervezet Nyugat-Szahara képviselője, továbbá, hogy a megbeszéléseket az Afrikai Egy­ségszervezet és az ENSZ Közgyűlés ha­tározatai alapján tartsák. BONN - A könnyebb utazási lehető­ségek jóvoltából az idén karácsonykor ismét több NDK-ból érkező vendég tölt­heti az ünnepeket az NSZK-ban - közölte Friedhelm Ost nyugatnémet kormány- szóvivő szombaton. Ost hangsúlyozta, hogy a nyugatnémet kormány üdvözli az előrelépést, ami a két Németország közti kapcsolatok javulásának eredménye. A berliniek javát is szolgálja a kapcsolatok javulása - mondta Ost. Az idei év az első ugyanis, amikor a város nyugati részéből 48 órás látogatásra minden engedély nélkül át lehet menni Kelet-Berlinbe. A nyugatnémet kormány arra törekszik, hogy ezt a lehetőséget az NDK egész te­rületére terjesszék ki. MOSZKVA - A Szovjetunió 1989-ben legalább 2-2,5 milliárd rubelt költ majd az örményországi földrengés következ­ményeinek felszámolására - hangzott el a Szovjetunió Minisztertanácsának szombati ülésén. A rendkívüli tanácsko­záson értékelték a helyreállítási munká­latok első szakaszát és meghatározták a legfontosabb újjáépítési feladatokat. A tervek szerint két év alatt - egyebek kö­zött - összesen négymillió négyzetméter alapterületű földrengésbiztos lakást, középületet kell felépíteni. Gondoskodni kell az ipari létesítmények újjáépítéséről, amelyek kiesése egy évben mintegy 1,2 milliárd rubel kiesést okoz, valamint a mezőgazdasági termelés feltételeinek új­bóli megteremtéséről. BEJRUT - Karácsony alkalmából a közeljövőben két, túszként fogva tartott, francia gyermeket enged szabadon az a szélsőséges palesztin csoport, amely ta­valy november óta tart fogságban négy francia és öt belga állampolgát. A hírt Va­lid Khaled, a Fatah Forradalmi Tanács (FRC) illetékese vasárnap Bejrútban je­lentette be azután, hogy tárgyalt a francia túszok hozzátartozóival. A Mar Elias nyu­gat-bejrúti menekülttáborban folytatott megbeszélésről az FRC nem hozott nyil­vánosságra részleteket. Nem ismert az sem, hogy mikor szabadul ki a két túsz, a hatéves Virginie és nővére a nyolcéves Marie-Laure Valente. A gyermekek édesanyjukkal és öt belga állampolgár­ral tavaly estek fogságba az Izrael által megszállt Gáza-övezet partjainál, amikor egy palesztin fegyveres csoport megtá­madta yachtjukat. Túszul ejtésük után a szélsőséges csoport Izrael javára végzett kémkedéssel vádolta a felnőtteket. Az egyéves fogság alatt a francia asszony­nak újabb gyermeke született. A megbe­szélésen az FRC illetékese videokazettát adott át a rokonoknak, amely a gyerme­kek anyjáról, Valente asszonyról készült. BELGRAD - A Borba című belgrádi napilap hétfői számának vezércikkében a jugoszláv szövetségi kormány testületi leváltását sürgette. „Ha a parlament idei utolsó ülésén nem váltják le a jelenlegi szövetségi kormányt, a lépés elmaradá­sát nehéz lesz megmagyarázni a legtöbb jugoszlávnak, kiknek feje felett hovato­vább már összecsapnak a hullámok” - mutat rá a Borba címlapon olvasható ve­zércikke, amelyet a Tanjug jugoszláv hír- ügynökség ismertetett. A Borba igazga­tójának nevével jegyzett vezércikk érté­kelése szerint Branko Mikulics kormánya „alkalmatlannak bizonyult saját prog­ramjainak végrehajtására és az ország más politikai tényezővel együtt egy olyan légkör megteremtésére, amely kedvezne a valódi gazdasági reform elindításá­nak." TOKIÓ - Takesita Noboru japán kor­mányfő szombaton Murajama Tacuo személyében kinevezte a szigetország új pénzügyminiszterét. Mijazava Kiicsi, aki korábban állt a pénzügyi tárca élén, de­cember 9-én kényszerült posztjáról le­mondani azután, hogy súlyos vesztege­tési botrányba keveredett. A 73 éves Mu- rajamát a kormányzó liberális demokrata párt egyik vezető pénzügyi szakemberé­nek tartják és 1977-78-ban már vezette a pénzügyminisztériumot. JERUZSÁLEM - Vasárnap először tartott ülést az új izraeli kormány, amely a körülbelül egyórás tanácskozáson meg­hallgatta Jichak Rabin védelmi miniszter­nek és Haim Bar-Levnek, a rendőrségi ügyek miniszterének jelentését a meg­szállt területeken kialakult helyzetről. A legutóbbi összetűzés éppen a kabinet­ülés napján, vasárnap történt: a Gáza- övezetben, az egyik menekült-táborban a katonák tüzet nyitottak a köveket haji- gáló tömegre, egy 17 éves fiúr agyonlőt­tek, s öt másik fiatalt megsebesítettek. Ezzel már343-ra nőtt a palesztin felkelés halálos áldozatainak száma. Az összetű­zésben eddig már 14 izraeli személy is életét vesztette. Válság közepette kezdődött, sikerekkel folyta­tódott és kétségek közt ért véget 1988 a tizenkét nyugat-európai ország integrációs szervezete, az Európai Közösség számára. így ez az eszten­dő sem piros, sem fekete keretbe nem kerül a kö­zösségi naptárban, s ha valamikorfelidézik majd, akkor talán a „Kelet” felé történt nyitás éveként emlegetik - ebben pedig a Magyarországgal kö­tött megállapodás az egyik kiemelkedő ese­mény. 1988 januárjában azonban - miután az előző esztendő végén Koppenhágában teljes kudarc­cal végződött a tagállamok állam- és kormányfői­nek soros csúcsértekezlete - a közösség jövőjé­nek egésze tűnt kérdésesnek. A Tizenkettek 1985-ben vágtak bele annak a nagypiacnak az építésébe, amelyben már semminő akadálya nem lesz az áruk, a szolgáltatások, a tőke, a mun­kaerő, a találmányok szabad mozgásának. Kop­penhágában a tagállamok nem voltak képesek az ehhez szükséges esedékes kompromisszu­mok meghozatalára, s februárra rendkívüli csúcsértekezletet hirdettek meg Brüsszelbe. Ahogy az már az ilyen alkunál szokásos, a ta­nácskozás fináléja drámai volt - de végül február 13-ra virradóra megszületett a hőn óhajtott kompromisszum. A legfőbb gondot az (erősen szubvencionált) mezőgazdaság túltermelése je­lentette: ennek visszafogására több intézkedést határoztak el. Hasonló gondot okozott a közös­ség elmaradottabb körzeteinek jövője, hiszen aligha állhatják az 1992 végére kialakuló nagy­piac fokozottabb versenyét. Itt is megállapodás született: 1987-hez képest 1992-ig megkétsze­rezik azt az összeget, amely e körzetek fejleszté­sére szolgál. Az 1992-ig esedékes summa több mint amennyit a II. világháború után a Marshall- terv keretében folyósított az Egyesült Államok Nyugat-Európának. Ez az alku, amelyet már az NSZK elnökségé­nek félévében értek el, önbizalmat és lendületet adott a közösség bizottságának és tanácsának egyaránt. A bizottság „rákapcsolt” és év végére készen állt annak a 279 „direktívának" a 90 szá­zaléka, amelynek közösségi törvénybe iktatása szükséges az 1992-es „nagypiac” megvalósítá­sához. A miniszteri tanács, elsősorban az NSZK- elnökség ösztönzésére, a tervezetek közül az év során 108-at fogadott el: ez az 1992 végéig szük­séges mennyiség 40 százaléka. Ám a tanácsnak legalább 50 százaléknál kellene tartania ahhoz, hogy a határidőt simán tartani lehessen. Különö­sen a görög elnökség idején, vagyis 1988 máso­dik félévében lassult le a munka, nem utolsósor­ban az elnöki tisztet betöltő Papandreu görög mi­niszterelnök betegsége miatt. A hannoveri csúcson júniusban előrelépés történt például a „szociális Európa” - a dolgozók státusát érintő közös normák - szükségességét illetően, Rodoszban decemberben viszont a sző­nyeg alá rugdalták a vitatémákat. A megoldatlan problémákat így átpasszolták 1989 első félévére, a spanyol elnökség asztalára. Időközben nemcsak az egyes (például pénz­ügyi, adóügyi) intézkedésektekintetében támad­tak mindmáig megoldatlan ellentétek, hanem az alapkérdés tekintetében is: mi a célja az európai építésnek? Margaret Thatcher brit miniszterel­nök szeptember 20-i bruges-i beszédében eré­lyesen állást foglalt a nemzetekfelettiség kiter­jesztése, az „Európai Egyesült Államok” gondo­lata ellen, mig több miniszterelnök kollégája ép­pen abban látná a követendő célt. Erre a vitára sem találtak jobb megoldást az év végi számveté­sen, mint hogy hallgattak róla. Egységes volt viszont a Tizenkettek törekvése az elmúlt esztendőben a peresztrojka, a glasz- noszty és a reformok korát élő Kelet-Európa felé történő nyitásra, illetve a KGST közeledési szán­dékának viszonzására. Ezt tükrözte as KGST és az EGK kölcsönös elismerését tartalmazó közös nyilatkozat eláirásajúnius25-én Luxemburgban. Ezt - a már korábban megnyitott tárgyalások be­tetőzéseként - néhány nap múlva követte a Ma­gyarországgal kötött kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezmény parafálása, majd a szükebb körű EGK-Csehszlovákia kereskedel­mi egyezmény megkötése. Az év végére fogalmazta meg a Bizottság a Bulgáriával, Lengyelországgal folytatandó tár­gyalások mandátumát (ezt még a tanácsnak kell elfogadnia), szöld utat adott a Szovjetunióval kö­tendő textilmegállapodásról folytatandó megbe­szélésekhez is. Ezt a nyitási lendületet csak az a nehezen ért­hető lépés árnyalja be, hogy miután a közösség felvette a diplomáciai kapcsolatot hazánkkal, a Szovjetunióval és több más KGST-országgal, lét­rehozandó képviseletük létszámát szokatlan módon erősen korlátozta. A közösségi tagálla­mok kormányai, bankjai viszont új hiteleket nyúj­tottak a Szovjetuniónak, hazánknak és más szo­cialista országoknak, ám a Tizenkettek némi in­gadozás után elutasították az egyes tagállamok által felvetett gondolatot egy Kelet-Európának szóló „új Marshall-terv" beindítására. Furcsa mó­don erről nem az EK-fórumokon, hanem a NATO december tanácsülésén hangzottéi elvi nyilatko­zat. Ezen üdvözölték a reformokat, állást foglaltak a nem preferenciális hitelek nyújtása - és a gaz­dasági kapcsolatokban a Nyugat „biztonsági” szempontjainak szem előtt tartása mellett. Vagyis a gazdasági közösség „nyitását” egyelőre beha­tárolja a katonai szövetség által nyújtott mozgás­tér - de a mozgás mindenképpen felgyorsult. 1988 volt az első esztendő, amikor a közösség elvi értékű lépésekkel tért vissza annak a nem­csak földrajzi igazságnak az elismeréséhez, hogy Európa az Atlanti-óceántól az Uraiig terjed. Ha csak ennyi történt, már nem kevés - de ha csak ennyi történik, az még nem elég. BARACS DÉNES (Brüsszel) Az elöljárót választották meg társadalmi tanácselnöknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents