Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-24 / 306. szám
4 tíÉPÜJSÁG 1988. december 24. Anyatestvér, avagy gyermekek két anyától? Százévesek földje Született szeptemberben Rómában egy kisbaba, akinek édesanyja egyben testvére is. A televízió tárta nyilvánosság elé az esetet: Giovanna (48 éves) első házasságában három gyermeket szült, a második férj (35 éves) gyereket akart, saját gyereket, Giovanna azonban nem képes kihordani újabb terhességét. A párt válságát orvosgenetikusok oldják meg, egy speciális laboratórium, ahol Giovanna kémcsőben megtermékenyített petesejtjét a 20 éves lánya, Manuela méhébe ültetik. A lány - anyja iránti szeretetből - kihordta a terhességet. A gyermek megszületett, egészséges - de kié? „Örülök, hogy segíteni tudtam rajtuk. Nem érzek semmit a terhesség kapcsán. A gyermek nem az enyém” - mondja szenvtelenül Manuela. De az utolsó hónapokat bezárkózva töltötte, nem akarta, hogy a környezete, barátai tudomást szerezzenek terhességéről. A hatóságok vizsgálatot kezdtek, kit jegyeztek be az anyakönyvbe anyaként. Ha nem Manuélát, a törvény betűje szerint „személyazonosság megmásításának” bűnténye foroghat fenn, ami öt-tíz évi börtönnel sújtható. A mai törvény azt tekinti a gyermek anyjának, aki őt a világra hozta. Aki azonban genetikailag nem anyja. A „bérszülés” az „anyaméh kölcsönadása” egyelőre jogilag szabályozatlan - nemcsak Itáliában -, miközben az orvosgenetika félelmetes lehetőségeket teremtett, amelyek súlyos erkölcsi-etikai kérdéseket is felvetnek. Helyes-e az a felfogás, hogy valaki pénzért „rendel” magának gyermeket egy laboratóriumban? Helyes-e egy fiatal nőt puszta „gyermekkihordó tartálynak" használni? A meghökkentő tévériport nyomán ilyen kérdésekkel viaskodnak szociológusok, genetikusok, újságírók. „Két életen hagy kitörölhetetlen nyomot ez a helyzet, a gyermeken, aki nem tudja, kihez tartozik, még akkor se, ha végül szeretet veszi körül és a lányon, akin morális erőszakot követtek el” - vélte a római egyetem szociológus professzora. A jogászok pedig rádöbbentek: úgynevezett joghézag áll fenn, nincsenek sem jogszabályok, sem etikai elvek, amelyek irányt adhatnak a megtörtént esetben. Tükrözte ezt az orvosi bravúr végrehajtója, a 43 éves Severino Antinori nőgyógyász viselkedése is: először tagadta, hogy köze lenne az esethez, majd kijelentette: „Méhet kölcsönadni ugyanaz, mint vesét átültetéshez...” Kollégája, egy sterilitás kezelésére szakosodott magánintézet vezetője szerint egészséges petesejtet kiemelni egy 48 éves nőből, kémcsőben megtermékenyíteni, majd sikeresen visszaültetni egy másik méhbe, nem akármilyen vállalkozás, és joggal lehet rá büszke, akinek sikerült. Egyszerűbb esetekben is legfeljebb 20 százalékos a siker esélye ma világszerte. Olaszországban legalább 13 hasonló magánintézet működik, s egy-egy esetben öt-tizenötmillió lírát (10 ezer dollárt) kérnek. Egyre többen fordulnak hozzájuk olyan párok, akiknek ilyen vagy olyan okból nincs gyermekük, de szeretnének. A nápolyi szülészethez - mondta el a klinika vezetője, akinek "lombikbébit” már sikerült előállítania - egy Rossini nevű úr fordult: van már két lánya, de fiút is szeretne, hogy Giacchinónak keresztelhesse... Vagyis: hol a határ?... A tudomány egyre szédítőbb lehetőségeket tár fel, de jogilag és morálisan űr tátong. 1985-ben kiadtak egy miniszteri körlevelet, amely arra kötelezi az állami kórházakat, intézeteket, hogy mestereséges megtermékenyítést és genetikai beavatkozásokat csak házaspárok esetében végezzenek. A körlevél azonban nem kötelezi a magánklinikákat, laboratóriumokat. „Amit a törvény nem tilt, az szabad” - hivatkoznak ezek az ismert jogelvre. A tudományos kutatás és kísérletezés szabadságát nagy hiba lenne korlátozni - mondják egyik oldalon. A másikon azonban joggal merül fel a félelem: a „gyermekgyártás” üzletté válik, a „bérszülés” és egyéb genetikai trükk csalások és kalandorságok melegágya, emberi sorsokkal való üzérkedés előtt nyit kaput. A jogi űr - az anyakönyvi problémáktól eltekintve is - egyre nyilvánvalóbb. Ki az anya? Akitől a petesejt és a gének származnak, vagy az aki kihordta és megszülte a gyermeket? A miniszteri körlevél nem járt más eredménnyel, mint hogy a magánszférára utalta mindazokat a párokat, akik nem sajnálnak semmi pénzt egy gyermekért. A napvilágra került római eset valószínűleg nem egyedüli: a bérért szülő anya már a kórházban lemond gyermekéről, akit a megrendelő pár egy ügyes ügyvéd segítségével hamarosan örökbe fogad - ez a kialakult gyakorlat a tapasztalatok szerint. Egyre sürgetőbbnek tűnik az is, hogy a genetikusok, nőgyógyászok világos orvosetikai elveket fogalmazzanak meg. Antinori doktor eljárását kollégái többsége elítéli. „Nem lett volna szabad eleget tenni ennek a kérésnek” - mondta a bolognai egyetem nőgyógyászati tanszékvezetője. A pszichológusok arra figyeltek fel, hogy milyen megoldhatatlan élethelyzetbe került Manuela anyja második férjével. Keményen elítélte az esetet Ratzin- ger bíboros, a katolikus egyház hitelvi és jogi kérdésekben illetékes vezetője is. Jobb híján bizottság gondolata merült fel: üljenek össze genetikusok, szociológusok és rögzítsék a szabályokat etikailag és jogilag... MAGYAR PÉTER (Róma) Régi krónikák, életrajzok és útleírások többször tesznek említést százéves, vagy idősebb bolgárokról. Napjainkban számuk meghaladja az 550-et. Többségük nő. Legnagyobb számban a hegyvidékeken élnek, A Rodope, a Pirin és a Sztrandzsa hegységben. Bulgáriában egyébként a várható átlagos élettartam 71 év. Van-e valamilyen receptje a hosszú életnek? Az élet meghosszabbításának titka mindig is foglalkoztatta az emberiséget, pogány papok, asztrológusok, alkimisták keresték az ehhez vezető utat. Sok mítosz és legenda tárgya az örök élet forrása, legyen az az „élet köve”, a „hosszú élet elixírje”, az „élet vize”, vagy különféle talizmánok és amulettek... A hosszú élet titkát a századelő kiváló orosz biológusa, Mecsnyikov és tudóstársai a bolgár jogA jó modor már régen eltörölte a szót: „fattyú”. Mosta liberális politikusok eltörlik a „törvénytelen” szót is - a szociológusok pedig felfedezik a minden eddiginél tapintatosabb „nem házasságból származó” kifejezést. Európában ma már oly sok gyermek születik házasságon kívül, hogy néhány országban lassacskán a házastársaktól született gyermekek kerülnek kisebbségbe. Svédországban, Dániában, Izlandon az újszülöttek közel fele „nem házasságból született” - Norvégiában, Ausztriában, Franciaországban és Nagy-Bri- tanniában minden negyedik vagy ötödik. Érdekes módon a terhességmegszakítások számának emelkedésével nem csökken, sőt ezzel éppen egyenes arányban növekszik a házasságon kívül születettek száma is. A jelenség arra utal, hogy az anyák visszautasítják a házassáhurt rendszeres fogyasztásában vélték megtalálni. Nagyjaink, bolgár tudósaink elmélete szerint a hosszú élet az öröklődésben, az egyén biológiai adottságaiban és az életmódban kell keresni. A hosszú életet megélt embereknek egyik, ritkább esetben mindkét szülője is hosszú életű volt. A patologikus jellegű, azaz krónikus megbetegedések hiányoznak ezekben a családokban. A hosszú élet másik jelentős tényezője a munka. Az idős emberek többsége egészen fiatal korában kezdett dolgozni, földműveléssel, vagy állattenyésztéssel foglalkozott, így életük java részét a szabadban töltötték. Munkaidejük hajnaltól sötétedésig tartott. A Melcsevo faluban élő Híja Bogdanov is azt mondja: „Gyerekkoromban szoktam meg a munkát. Ma sem pihenek annak ellenére, hogy got, de elfogadják a bébiket - írja a The Economist brit hetilap. Az erkölcs módosulása nagyrészt magyarázza ezt a jelenséget. Ha a házasság előtti nemi élet elfogadott, hogyan lehetne nem elfogadni a házasságon kívül született gyereket? Az arány növekszik még a vallásos és mélyen konzervatív Írországban is, ahol ma tíz gyerek közül egy születik házasságon kívül. Ugyanakkor a régebbi időkben a velük szemben alkalmazott megkülönböztetés éppen magasabb teljesítmények elérésére ösztönözte a „házasságon kívül születetteket”. I. Erzsébet királynő - Vili. Henrik lánya, akit apja anyja, Boleyn Anna kivégzésekor törvénytelenné nyilvánított és kizárt a kormányzásból - vajon olyan éles politikai irányvonalat képviselt volna, ha nem egy olyan Európával néz szembe, amely fattyúnak tartja? már 98 éves vagyok.” A Szófia környékén élő Ászén Ignatov is a munkában látja a hosszú élet titkát: „Nem emlékszem, hogy valaha is betegeskedtem volna. Mindennap dolgozom, kaszálok, ellátom az állatokat, rosszaságra, betegségre nincs időm.” Mivel és hogyan táplálkoznak a százévesek? Bulgáriában az idős emberek közül senki sem folytat speciális diétát. Többségük általában növényi ételeket, fogyaszt levest, zöldségfélét, gyümölcsöt, olajos magvakat, télen savanyúságot, szárított gyümölcsöt, de a tej és joghurt sem hiányzik soha az asztalukról. Ha nem túl gyakran, de húst is esznek. Többségük nem dohányzik, kevesebben vannak azok, akik nem isznak égetett szeszt, a többiek kismértékben fogyasztanak alkoholt. Vladimir Sztojcsev vezérezredes, a Magyarország felszabaitásában részt vett I. Bolgár Hadsereg egykori parancsnoka ma már 96'éves. Hajdan lovaglásban volt országos bajnok, majd hosszú ideig a Bolgár Olimpiai Bizottság elnökeként tevékenykedett, ma az olimpiai bizottság tiszteletbeli elnökének tisztségét tölti be. Hosszú életét anyai ágon örökölte és mértékletes életmódjának köszönheti - állítja a tábornok. Mindig jól és változatosan táplálkozott és ma sem kell lemondania erről. Néha megivott egy-egy pohár bort is, ma inkább egy kevés sört. A bolgár gerontológusok véleménye a következő: a hosszú életűek 25 évesnél fiatalabb szülők gyermekei és ők maguk is fiatalon kötöttek házasságot. Sokgyermekes családból származnak és nekik is sok gyermekük van. Tizenkét-tizenöt órát dolgoznak naponta szabad levegőn. Nem diétáznak, de mértéktelesen táplálkoznak. Kedvező klimatikus és természeti körülmények között élnek. Állandó kapcsolatban vannak a természettel, élvezhetik a csendet, a tiszta vizet és a tiszta levegőt. Sokat mozognak, elkerülik a stresszhelyzeteket. A házasságon kívül született gyerek apja - Európában egyre gyakrabban - regisztráltatja apaságát a gyermek születésekor. A törvény is módosul: engedélyezi mindkét félnek, hogy vagyonnyilatkozatot tegyen arra az esetre, ha közös életük felbomlana. A különbségek a házasságban, illetve az azon kívül született gyerek támogatását illetően csökkenőiéiben, mi több, megszűnőben vannak. A törvénytelen gyerekek a házasságban születettekkel egyenlő örökösödési jogokat élveznek. A „leányanya” társadalmi megbélyegzése tűnőfélben van, Skandináviában pedig lényegében már el is tűnt. Mindenesetre egy házasságon kívül született gyerek apja manapság már oly sok jogi kötelezettséggel találja szemben magát az anyát és a gyermeket illetően egyaránt, hogy ezzel az erővel akár házasságban is élhetne. Egyenlőnek születni Mi újság a kínai népesedéspolitikában? ENSZ-számítások szerint Ázsia lakóinak száma elérte a 3 milliárd- ot. Ebből több mint 1 milliárd Kínában él. Ez a hatalmas tömeg előnyt is jelent, hiszen az ország politikai súlyát gazdasági jelentőségét - felvevőpiacként - részben a lakosságszám adja meg. A kínaiak azonban mindinkább a tudatára ébrednek annak, hogy mennyi hátránnyal jár a túlzsúfoltság, s milyen nagy akadály a túlnépesedés az ország korszerűsítésének útjában. Az összes kínai kézen fogva ötször körülérné az Egyenlítőt, s ha négyes sorokban 6 km/óra sebességgel végigvonulnának a Tienan- men téren, több mint tíz év alatt jutnának át valamennyien. Vonatjegyért 1-2 napig kell sorbanállni, s a bevásárlás sem egyszerűbb: meleg nyári napokon a szó szoros értelmében csak közelharc árán lehet eljutni a pultig. Amikor nemrégiben megnyílt a pekingi Lung- fu áruház, rendőrök százainak kellett kordában tartania a tömeget. Aki buszra akar szállni Pekingben, az három kísérletből kettőbe bizonyosan belebukik. De a feljutásban sincs sok köszönet: 13 utasra jut egy négyzetméter. Gyakori eset - újsághírként már-már közhelyszerű -, hogy embereket tapos agyon a megvadult, pánikba esett tömeg. A tudatos népesedéspolitika ellenére is gyorsabban nő a lakosság, mint a nemzeti jövedelem... Kína a 70-es években kezdte el családtervezési programját. Enél- kül most 200 millióval több kínai lenne. Sok szakértő szerint nem reális az a célkitűzés, hogy az ezredfordulóig a lakosság száma ne haladja meg az 1,2 milliárdot. Szerintük 1,25-1,3 milliárd a 2000-re várható népességszám. A KNK kikiáltása (1949) óta kétszer tetőzött a demográfiai hullám: az ötvenes években, amikor 540 millióról 600 millióra nőtt a lakosság, és 1962-től a hetvenes évek elejéig. A második hullámban születtek már megkezdték a családalapítást. A városlakók (32 millió házaspár) egyöntetűen elfogadják az „egy család - egy gyermek” elvet, de a 800 milliós falusi lakosság körében tovább élnek a hagyományos fogalmak a férfi felsőbbrendűségéről (vagyis addig nem nyugszanak, míg fiuk nem születik), és sokan vallják a régi igazságot: „minél több gyerek, annál nagyobb boldogság”. Augusztus elején jelentette be a családtervezési bizottság, hogy az ország nagy részén engedélyezik a második gyermek születését is, ha leány az elsőszülött. Az új szabályozás értelmében azonban a két születés között legalább négy évnek kell eltelnie. Ha a második gyermek is lány, akkor a harmadik gyermek születése után már büntetést kell fizetni. Ezt az enyhítő rendelkezést Szecsuán (több mint 100 millió lakos!), Csiangszu és Hopej tartományban, valamint Peking, Tiencsin és Sanghaj városában nem alkalmazzák. Mint az ENSZ népesedési alapjának küldötte Pekingben elmondta: sokan bírálták Kínát a „hivatalos egykézés” miatt, nyilvánvaló azonban, hogy ez a törekvés nemcsak Kína, hanem az egész Ázsia, sőt az egész világ számára áldásos. Ázsiában él ugyanis az emberiség 60 százaléka, de a megművelhető földterületnek csak 32 százaléka fekszik ezen a földrészen. Más súlyos problémái közepette Kína nagy erőforrásokat mozgósított a lakosságnövekedés megfékezésére - hangoztatta. Az illetékes szervek az utóbbi időben vidéken is fokozták a felvilágosító munkát. A gazdasági felelősség rendszeréhez hasonlóan a családtervezési felelősség rendszerét is bevezették egyes körzetekben. Az előre betervezett születési számot nem szabad meghaladni az egyes közigazgatási egységekben. Ha valamely körzet eléri a kitűzött célt, anyagi előnyben részesül, ha nem: büntetést fizet. Kuanghszi Csuang autonóm terület Poszö városában és környékén például 1986-ban honosították meg a családtervezésnek ezt a módját. A születési arányszám ennek hatására az 1985-ös 15 ezrelékről 1987-re 10 ezrelékre csökkent. A városban és környékén a körzetek öthatoda jutalmat kapott. A poszöbeliek sikerét az Állami Családtervezési Bizottság is nagyra értékeli, úgyhogy a várost példaképül állították az ország elé. A családtervezési bizottságok összesen mintegy 3 millió embert foglalkoztatnak. Ök az összekötő kapocs a kormánypolitika és a társadalmi gyakorlat között. Családtervezés vagy abortusz? Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a világon évente mintegy 30 millió abortuszt hajtanak végre, s ebből a Szovjetunióban csaknem 8 milliót - tehát a világnépesség 5-6 százalékát kitevő országra jut a művi terhességmegszakitásoknak több, mint egynegyede. Ez azonban csak a kórházban végzett beavatkozásokra vonatkozik; ehhez adódnak még az illegális abortuszok - számuk a hivatalosnak legalább 50, pesszimistább szakemberek szerint azonban 80-90 százaléka. A szülőképes korú nők és a terhességmegszakítások aránya 2-4-szer magasabb, mint az európai szocialista országokban, s 6-10-szerese a fejlett nyugati országokénak. Minden száz, .15- 20 év közötti nőre évente 30 abortusz jut, s húszéves korára mintegy 20 százalékuk már legalább egy beavatkozáson túlesett. Becslések szerint a városi nők 70-80 százaléka, s a vidékiek 90 százaléka (hivatalosan, vagy még gyakrabban illegálisan) megszakíttattja első terhességét - ezeket a megdöbbentő adatokat a moszkvai Ogonyok cimű hetilap hozta nyilvánosságra. Andrej Popov, az orvostudományok kandidátusa visszaemlékszik medikusévei feledhetetlen kórházi találkozásaira: 12-14 éves kislányokat látott, amint iskolai egyenruhában, úttörőnyakkendőben érkeztek a „különleges eseményre”. A helyzet nem mindig volt ilyen tragikus, hiszen a szakemberek szerint a 20-as években a Szovjetunió a világ élvonalába tartozott a családtervezés terén. A terhességmegszakitások teljes tilalmát kimondó törvényt a polgárháború és az éhínség által megtizedelt országban 1936-ban vezették be, s ezzel együtt lényegében megszűnt minden, a fogamzásgátló eszközök kidolgozásával és elterjesztésével kapcsolatos tudományos és gyakorlati munka. Az abortusztilalom 1956-ban megszűnt ugyan, de még sokáig gyakorlatilag lehetetlen volt, s ma is igen nehéz fogamzásgátló szerekhez és eszközökhöz jutni - bár használatuk soha nem volt tiltott. A Szovjetunió 1968-ban aláírta a teheráni nemzetközi emberi jogi konferencián elfogadott nyilatkozatot, amelynek egyik cikkelye kizárólag a szülőkre bízza a családtervezést - az ehhez szükséges segítséget viszont az elmúlt húsz évben sem biztosította az egészségügyi kormányzat. Andrej Popov szerint a szovjet párok 80 százaléka vagy nem védekezik, vagy alacsony hatékonyságú, nehezen beszerezhető, esetenként a partnerek egészségére káros fogamzásgátlókat használ - nagyrészt olyanokat, mint amilyeneket a 30-as években szedtek. Nem véletlen tehát, hogy a városokban a terhességek 50 százaléka, vidéken pedig csaknem 80 százaléka véletlen, nem kívánt - tehát legtöbbször abortuszhoz vezet. Az ellátás megoldatlanságát mutatja, hogy például az Orosz SZSZSZK-ban 1980-1982 között (3 év alatt!) száz szülőképes korú nőre 5 doboz fogamzásgátló tabletta, 3 spirál és 450 darab óvszer jutott - ez átszámítva azt jelenti, hogy a pároknak alig tíz százaléka tudott többé-kevésbé korszerű módszerrel védekezni a nem kívánt terhesség ellen. Hát a többi 90 százalék? Nem véletlen, hogy még a moszkvai nők egynegyede is inkább elviseli időnként az abortusszal járó procedúrát, mint a kényelmetlen régi módszereket, vagy a hiábavaló patikábajárást. Csak keveseknek van olyan szerencséjük, hogy külföldről - például „közel-nyugati”, azaz a környező szocialista országokban élő barátjaik útján - beszerezhetik a szükséges eszközöket. A Szovjetunióban működik ma a világon a legtöbb szülész-nőgyógyász - s azért „működnek”, mert a több mint 60 ezer orvosnak csaknem a fele gyógyítás helyett kizárólag az „abortusz-futószalagon” dolgozik. Ötszáznál is több százéves él Bulgáriában
