Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-23 / 305. szám
1988. december 23. TOCNA N "KÉPÚJSÁG 3 Szekszárdi új díszpolgárai A minimálbér a jövő év Dr. Kelemen Endre Régi ismerősként köszönt sokakat a teremben. Sorra úgy folytatódnak a beszélgetések, ahogyan két hónapja, két éve, tíz éve, húsz éve abbamaradtak. Aztán kinéz a tanácsháza ablakán - és emlékezik. A házak látványa emberek emlékét idézi, érzelmeket keltenek benne. „Akármerre járok itt, Szekszárdon, lép- ten-nyomon úgy peregnek előttem a szép és olykor szomorúan gyönyörű emlékképek, mint egy filmszalag." Dr. Kelemen Endre hematológus egyetemi tanár, tudományos tanácsadó 1921. január 17-én született Szekszárdon, a itt is érettségizett, mégpedig kitüntetéssel. Ezután az akkori Pázmány Péter Tudományegyetemen volt orvostanhallgató, s 1945-től, egy rövid ideig a szekszárdi kórházban dolgozott. Belgyógyász és hematológus szakorvos, az orvostudományok kandidátusa, 1966-tól az orvostudományok doktora. A számtalan kitüntetés birtokosa a Nemzetközi Rákkutató Központ ösztöndíjasa, Szegeden szakfolyóiratot alapított és szerkesztett, tagja több nemzetközi hematológiai társaságnak. Munkatársaival a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Számú Belgyógyászati Klinikáján végezték az első - azóta már több - sikeres csontvelő-átültetést. Tudományos művei világszerte ismertek, munkássága elismert. Megyeszékhelyünk tisztelete jeléül díszpolgárává avatta, amit ő nagy-nagy megtiszteltetésnek és rangos elismerésnek tart. Szívesen beszél az ünnepi tanácsülésre kapott „gyönyörű meghívóról”, melynek tervezése, finom színei és a nyomása egyaránt nívós. Majd a három „T’’-ről szól, azaz a tudásról, a tisztességről és a teljességről, amire kinek-kinek a maga posztján törekednie kell. „Ezt kellene megtanítani mindenkivel.” Ehhez kapcsolódva említi, hogy e három fontos dolog mérését követően kellene bárkit is megválasztani, kinevezni a különböző tisztségekbe, így megelőzhető lenne az egyes ember és a környezet csalódása is. Ekkor már a demokráciánál tartunk, amit dr. Kelemen Endre szerint is még tanulnunk kell, s annak tudása, a vele való élés nem megy egyik napról a másikra. Ahogyan az sem, hogy egy ország lakossága egyik napról a másikra megtanuljon Esze Tamás például franciául beszélni... Örömünkre azt is említette, hogy elhatározta: ezután még szorosabb lesz a kapcsolata a várossal, a kórházzal, a 4. számú belgyógyászati osztállyal, melynek eddig is figyelemre méltó munkáját ezután is támogatja. -hmEsze Tamás- Úgy látom, Szekszárd szívesen fogadja könyveimet, tanulmányaimat, munkáimat - mondott halk hangú, meghatott köszönetét dr. prof. Esze Tamás a díszpolgári plakett átvételekor. A professzor úr felett bizony eljártak az esztendők: nemrég töltötte be 85. életévét, s ebben a korban már igazán nem meglepő, ha valakinek nehezére esik a beszéd. Esze Tamás Szekszárdon született, s ebben a városban végezte iskoláinak egy részét is. Később teológiát tanult, majd - már református lelkészként - beiratkozott a debreceni egyetem bölcsészettudományi karára, ahol megszerezte a doktori fokozatot. Érdeklődése egyre inkább a történelem, az irodalom felé fordul: korai munkáiban feldolgozta a ku- ruckor számos eseményét, illetve a protestantizmus XVI. századi históriai vonatDr. Kelemen Endre kozásait. 1957-től a magyarországi református egyház tudományos gyűjteményének főigazgatója, majd a tiszántúli református egyház főgondnoka és az Egyháztörténet című folyóirat szerkesztője. Számos jelentős írása közül a legismertebbek: A magyar költészet Bocskaitól Rákócziig, a Kuruc vitézek folyamodványai, és a XVIII. század elején élt névrokonának, a Rákóczi-felkelésben kitűnt bri- gadérosnak az életútja, az Esze Tamás. Nem feledkezett meg szűkebb hazájáról sem, helyi jellegű publikációja Béri Balogh Ádámmal kapcsolatos. 1988-ban szülővárosa iránti szeretete jeléül tudományos életpályájának legfontosabb tárgyi és szellemi értékeit Szekszárdnak adományozta. Esze Tamás ma sem pihen. Otthonában szorgalmasan gyűjti az őt érdeklő cikkeket, mostanában főként az Erdély történetével kapcsolatos írásokat rendszerezi. A díszpolgárrá történt avatás nagyon megörvendeztette. Jóleső érzéssel vette tudomásul, hogy nem feledte el az a város, ahol gyermekkorát töltötte, s melyhez annyi szép emléke fűződik. Mint kiderült, ismét készül egy nemes gesztusra: újabb tudományos anyagokat kíván átadni Szekszárdnak. -számásodik felétől emelkedik Az Országos Érdekegyeztető Tanács ülése A Magyar Gazdasági Kamaránál tartott ülést tegnap az Országos Érdekegyeztető Tanács. A testület azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyekkel kapcsolatban az előző ülésen nem jött létre megállapodás. Úgy tűnt, hogy alapvető nézeteltérések következtében a tegnapi ülésen sem sikerült megállapodni a jövő évi minimális bérekről. A SZOT a minimális bérek januártól havi 4000 forintra történő felemelését szorgalmazta, amit a Kamara soknak tartott. Csak abban az esetben tartotta elfogadhatónak, ha a kormány adó- kedvezményt biztosít a minimális bérfejlesztést megvalósító vállalatok számára. A kormány - mondotta Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes - a minimális bérek 3500 forintra történő felemelését tartja indokoltnak. A megállapodás érdekében azonban hajlandó elfogadni a 3700 forintot, de nincs lehetősége elengedni a kapcsolódó béradót. Jövőre amúgy is lényegesen liberalizáltabbá válik az adórendszer, alapvetően a vállalatok költségviselő-képességétől függ majd a béremelés lehetősége. Az újabb kedvezmények adása megtörné az egész rendszer logikáját. A Szövosz, illetve a TOT képviselői szerint azonban számos olyan szövetkezet van az országban, amelynél az ilyen nagymértékű béremelési kötelezettség teljesítése a béremelésre fordítható összeg 60-70 százalékát is leköti. így alig jutna pénz a jól dolgozók, a plusz-teljesítményt nyújtók anyagi megbecsülésére. A SZOT változatlanul ragaszkodott a 3700 forintos minimálbérhez, a Kamara ez esetben adókedvezményt követelt, amelynek megadásától viszont a kormány elzárkózott. Végül is abban állapodtak meg a résztvevők, hogy a minimális bér a jövő esztendő első felében nem változik, továbbra is 3000 forint marad, a második félévtől viszont 3700 forintra emelkedik. A második kérdésben viszonylag gyorsan született döntés. A szakszervezetek és a Magyar Gazdasági Kamara a jövő évi vállalati kollektív szerződések megkötéséhez ajánlja, hogy a dolgozók alapbérét minden munkahelyen legalább 3 százalékos mértékben növeljék. Az átlagbér-növekedés felső határát 10 százalékban ajánlják megállapítani. Ezek a mértékek nem kötelezőek, az eltérés mindenhol indokolt, ahol a gazdaság eredményei magasabb szint elérését is lehetővé teszik. A kormány ezt a közös ajánlást tudomásul vette. A jövő évi bérmechanizmushoz kapcsolódó adókedvezmények ügyében is jelentős vita alakult ki. A testület korábbi ülésén a kormány elfogadta azt a javaslatot, hogy béradókedvezményben részesüljenek az agrárágazat, valamint az élelmiszer-kiskereskedelem vállalatai, szövetkezetei. (Jövőre a vállalatok bér- növekményük után 50 százalékos adót fizetnek. Azok a gazdálkodó szervezetek azonban, amelynél a bérnövekmény nem haladja meg a hozzáadott érték növekedésének 50 százalékát, mentesülnek az adó alól. Az elképzelés szerint ez a mentesség terjedne ki automatikusan az élelmiszer-kiskereskedelemre, valamint az agrárágazatra.) A SZOT szerint azonban ez nem elegendő, szükséges, hogy minden gazdálkodó számára biztosítsák jövőre a 3 százalékos adómentes béremelési lehetőséget. Medgyessy Péter arra hivatkozott, hogy a parlament szerdán történyt alkotott a jövő évi költségvetésről. így a kormány csak akkor tehetne eleget a kérésnek, ha a szükséges forrást más költségvetési kiadás csökkentésével, vagy a bevétel növelésével sikerülne előteremteni. Végül is olyan megállapodás született, hogy adókedvezményben csak az agrárszféra és az élelmiszer-kereskedelem részesül. A testületben részt vevő érdekvédelmi szervezetek fenntartották ellenvéleményüket: megnyugtató megoldást csak a 3 százalékos adómentes béremelési lehetőség biztosítása jelenthet. Módosulnak a díjtételek - csökken a nyitva tartás A Kaposvári Állatkórház is eredményérdekeltségű Elterjedtek a hírek: megszűnik Kaposváron az állatkórház. E szolgáltató intézmény működése éppúgy érinti a nagyüzemeket, mint a különböző kisállatokat kedvtelésből tartó magánembereket, nemcsak Somogybán, hanem Baranya és Tolna megyében is. A szóbeszéd okáról, igazáról dr. Bánáti Henrikkel, az állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomás igazgatójával beszélgetett munkatársunk.- Arról szó sincs, hogy megszűnik az állatkórház - mondta dr. Bánáti Henrik. - De mint az esetek többségében, ennek a hírnek is van bizonyos alapja.- Gazdasági tényezők között kell keresni a magyarázatot?- Igen, az ok itt van, s nyomban hozzáteszem, nem speciális somogyi jelenségről van szó. Az állatkórházak hasonló nehézségekkel birkóznak szerte az országban. A költségvetés az állategészségügy igazgatását finanszírozza, s mivel a kórház szolgáltatás jellegű, önfenntartónak kellene lennie. Sajnos, ennek a várakozásnak évről évre nem tudott megfelelni.- Vagyis ráfizetéssel működött, de miért?- Több oka van. Ahhoz, hogy a kórház éjjel-nappal nyitva tartson, nagyobb létszám kell. Nálunk kilencen dolgoznak, közülük három állatorvos. Az elemzések bizonyítják, hogy a veszteség egyik oka a magas munkabérköltség. Félreértés ne essék: nem az itt dolgozók fizetése magas, hanem a betegforgalom kisebb a számítottnál. Az idén például - most, december közepén már jól látható - körülbelül egymillió-kilencszázezer forint vesztesége lesz az állatkórháznak. A veszteséget okozó tényezők között nemcsak a számítottnál kisebb forgalom szerepel, hanem az is, hogy irreálisan alacsonyak a díjtételek. Például a nagyvállalatoknál egynapi ápolási költség 34! forint. Nem kell kommentár ahhoz, hogy ennyi pénzből nem lehet megoldani.- Miért nem módosítják?- Most van folyamatban országosan a díjtételek kimunkálása. Természetesen olyan áremelésről nem lehet szó, amely ellensúlyozza a veszteségeket, mert az szinte megfizethetetlenné tenné a szolgáltatásokat. Viszont a díjak bizonyos növelésére elengedhetetlenül szükség van. Már csak azért is, mert az állat- egészségügy 1989-től maradványérdekeltségű intézmény lesz, nincs honnan pótolni a kórháznál jelentkező kieséseket.- A díjtételek várható módosítása nem oldja meg a gondot. Milyen eszköz marad még?- A munkabér-, illetve a létszámcsökkentés. Ez természetesen együtt jár a kórház nyitva tartási, illetve üzemelési rendjének megváltozásával. Tapasztalataink szerint valójában nincs is igény arra, hogy az állatkórház éjjel-nappal üzemeljen. Bizonyítható, hogy az a néhány eset, amikor éjszaka igénylik a kórházi ellátást, többnyire nappal is intézhető lett volna. Inkább szervezési, szállítási okok miatt vették igénybe az éjszakai szolgálatot. November 1 -jétől most december közepéig ambuláns rendelésen 363 kisállatot és tizenhárom nagyállatot láttunk el, kórházi beteg volt 18 kisállat és 26 nagyállat. Üresen áll az épület.- Más oldalról tekintve ez örvendetes.- Végül is igen, mert jelzi az állategészségügy helyzetét. A mai gazdasági körülmények között azonban egy olyan fontos szolgáltató ágazatnak, mint az állatkórház, önfenntartónak kell lennie, s nemcsak Somogybán. Ezért határoztunk úgy, hogy csökkentjük a létszámot és megszüntetjük az éjszakai nyitva tartást. Elgondolásunk szerint januártól reggel fél nyolctól nyújtott műszakban este hét-nyolc óráig fogadjuk a betegeket, hét végén pedig zárva tartunk. De hogy szombat, vasárnap se maradjanak ellátás nélkül az állattulajdonosok, a hétvégi betegellátást a körzeti állatorvosok végzik el. Tehát az állatkórház nem szűnik meg, csupán módosul a szolgálati idő. VÖRÖS M. „Nem végeztek ki, mint Buharint” Gáspár Sándor a múltról és a jelenről Sokat tapasztalt, „profi” politikus, aki rendelkezik a megfelelő diplomáciai hajlékonysággal, s mélységes meggyőződéssel hisz a saját igazában - jelen sorok írója legalábbis ezt a - nem vitás, kissé sablonos - képet alakította ki a szekszárdi orvosklub legutóbbi vendégéről, a SZOT nyugalmazott elnökéről, Gáspár Sándorról. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a meghívott minden megnyilatkozásával egyetértettek a jelenlevők. Ellenkezőleg, már a rendezvény bevezető perceiben - miután Gáspár Sándor a moszkvai pártiskolán 1950-53 között eltöltött éveit részletezte - heves vita bontakozott ki. A vendég munkáshatalomként aposztrofálta a sztálini időket, azok minden torzulásával együtt. Ezt az állítást számosán megkérdőjelezték, de a szenvedélyes, ugyanakkor logikusnak tűnő érveket felsorakoztató eszmecsere nem közelítette az álláspontokat. Ha a Szovjetunióban nem győz a munkáshatalom - így Gáspár Sándor -, akkor ez az ország ma elmaradott, félgyarmati sorba süllyedt államként vegetálna. A Szovjetunió iránti tisztelet egyébként nem mai keletű Gáspár Sándornál. Az első pofont, amit életében kapott, az említett ország miatt „érdemelte ki”: 1932-ben kétségbe vonta a kezdődő sztálini pereket, azokat burzsoá kitalációknak minősítette, s e hajlíthatatlan magatartáson felbőszülve egyik társa „kézzelfogható” módon elragadtatta magát. Elkötelezettségéből adódóan gyorsan haladt a szakszervezeti ranglétrán. 1935-ben lett tagja a vasasszakszervezetnek, s hamarosan megválasztották bizalminak is. 1945. „Nem tudtuk pontosan, mennyi az adósságállományunk” mokra. Példaként elhangzott a háztáji gazdaságok esete: az ezzel kapcsolatos ellenérzéseket, a „kapitalista viszonyok falun történő helyreállításának” rögeszméjét „arcpirító” volt örökösen hallgatni és tűrni a magyar delegációknak. A résztvevők nem kis megdöbbenéssel hallgatták azt a tényt, hogy a Kádár-apparátus - s maga Gáspár Sándor is - hosszú ideig nem volt tisztában az adósságállománnyal. A vezetés - utalt a közelmúlt ismert eseményeire - megérdemelte ezt a fricskát, hiszen több esetben is elmaradt a folyamatoktól.- Az én lelkiismeretemet szintén terheli felelősség bizonyos kérdésekben. Már évekkel ezelőtt kértem a nyugdíjaztatásomat, de csak nemrég történt meg ez a lépés. A hatalom berkeiből kikerültem, itt vagyok, nem végeztek ki, mint Buharint - zárta mondandóját Gáspár Sándor. SZERI ÁRPÁD Fotó: GOTTVALD KÁROLY február közepén elvégezte az éppen kaput nyitó párt- iskolát Debrecenben. 1949-ben már a vasasszakszervezet főtitkára. Ez az év szomorú szenzációval, a Rajk-üggyel fonódott össze Magyarországon. A kirakatpert nem másutt, mint a vasasszakszervezet székházában tartották meg. Gáspár Sándor kertelés nélkül bevallotta, hogy némi vívódás után, de elhitte a fantasztikus vádakat.- De nemcsak ekkor, hanem Kádár lefogásakor sem merültek fel bennem különösebb kétségek - tette hozzá. A Rákosi terror igazi tombolását szerencsére átvészelte a moszkvai évek alatt - máig nagy szeretettel emlékezik a szovjet népre -, s így a hazai ügyekre sem volt érdemi befolyása. Visszatérésekor 1953- ban a SZOT főtitkár-helyettese, majd főtitkára lett.- A szakszervezet ekkor a hatalom kellékeként működött - jellemezte ezt az időszakot. - Mindezt korrigáltuk 1956 után, természetesen az akkori állapotoknak megfelelően. Az 1957 és 1980 közötti több mint két évtizedben az MSZMP új korszakot nyitott a szocialista társadalmak történetében - hangsúlyozta Gáspár Sándor. Történt mindez annak ellenére, hogy a 70-es évek elején már jelentkeztek a fejlődés korlátái: a szocialista tábor több állama egyre gyanakvóbban tekintett a magyar reforÖntözni is lehet az öntözőcsatornából A tisztított szennyvizet a Sióba vezetik Átadtak egy jelentős vízügyi beruházást, amely egy átemelő szivattyúházból és egy nagy átmérőjű - a Szekszárd városi szennyvíztelep és a Sió-csatorna közötti - csővezetékből áll. A megye- székhely tanácsának megbízása alapján a terveket a Vízügyi Tervező Vállalat készítette, a kivitelezésre - versenytárgyalás útján - a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat kapott lehetőséget. A munkálatokat 1985. december 18-án, a próbaüzemet 1988. november 15-én kezdték meg. A beruházás teljes költsége 93 millió forint volt. A létesítmény használatával a Sió-csatornába juttatott tisztított szennyvíz kellően felhígul, a felszabadult Séd-bátai főcsatorna vize pedig alkalmassá válik mezőgazdasági öntözésre.