Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-23 / 305. szám

1988. december 23. TOCNA N "KÉPÚJSÁG 3 Szekszárdi új díszpolgárai A minimálbér a jövő év Dr. Kelemen Endre Régi ismerősként köszönt sokakat a teremben. Sorra úgy folytatódnak a be­szélgetések, ahogyan két hónapja, két éve, tíz éve, húsz éve abbamaradtak. Az­tán kinéz a tanácsháza ablakán - és em­lékezik. A házak látványa emberek emlé­két idézi, érzelmeket keltenek benne. „Akármerre járok itt, Szekszárdon, lép- ten-nyomon úgy peregnek előttem a szép és olykor szomorúan gyönyörű em­lékképek, mint egy filmszalag." Dr. Kelemen Endre hematológus egyetemi tanár, tudományos tanácsadó 1921. január 17-én született Szekszár­don, a itt is érettségizett, mégpedig kitün­tetéssel. Ezután az akkori Pázmány Péter Tudományegyetemen volt orvostanhall­gató, s 1945-től, egy rövid ideig a szek­szárdi kórházban dolgozott. Belgyó­gyász és hematológus szakorvos, az or­vostudományok kandidátusa, 1966-tól az orvostudományok doktora. A számta­lan kitüntetés birtokosa a Nemzetközi Rákkutató Központ ösztöndíjasa, Szege­den szakfolyóiratot alapított és szerkesz­tett, tagja több nemzetközi hematológiai társaságnak. Munkatársaival a budapes­ti Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Számú Belgyógyászati Klinikáján vé­gezték az első - azóta már több - sikeres csontvelő-átültetést. Tudományos művei világszerte ismertek, munkássága elis­mert. Megyeszékhelyünk tisztelete jeléül díszpolgárává avatta, amit ő nagy-nagy megtiszteltetésnek és rangos elismerés­nek tart. Szívesen beszél az ünnepi tanács­ülésre kapott „gyönyörű meghívóról”, melynek tervezése, finom színei és a nyomása egyaránt nívós. Majd a három „T’’-ről szól, azaz a tudásról, a tisztesség­ről és a teljességről, amire kinek-kinek a maga posztján törekednie kell. „Ezt kelle­ne megtanítani mindenkivel.” Ehhez kap­csolódva említi, hogy e három fontos do­log mérését követően kellene bárkit is megválasztani, kinevezni a különböző tisztségekbe, így megelőzhető lenne az egyes ember és a környezet csalódása is. Ekkor már a demokráciánál tartunk, amit dr. Kelemen Endre szerint is még ta­nulnunk kell, s annak tudása, a vele való élés nem megy egyik napról a másikra. Ahogyan az sem, hogy egy ország lakos­sága egyik napról a másikra megtanuljon Esze Tamás például franciául beszélni... Örömünkre azt is említette, hogy elhatározta: ezután még szorosabb lesz a kapcsolata a vá­rossal, a kórházzal, a 4. számú belgyó­gyászati osztállyal, melynek eddig is fi­gyelemre méltó munkáját ezután is támo­gatja. -hm­Esze Tamás- Úgy látom, Szekszárd szívesen fo­gadja könyveimet, tanulmányaimat, munkáimat - mondott halk hangú, meg­hatott köszönetét dr. prof. Esze Tamás a díszpolgári plakett átvételekor. A pro­fesszor úr felett bizony eljártak az eszten­dők: nemrég töltötte be 85. életévét, s ebben a korban már igazán nem meg­lepő, ha valakinek nehezére esik a be­széd. Esze Tamás Szekszárdon született, s ebben a városban végezte iskoláinak egy részét is. Később teológiát tanult, majd - már református lelkészként - be­iratkozott a debreceni egyetem bölcsé­szettudományi karára, ahol megszerezte a doktori fokozatot. Érdeklődése egyre inkább a történelem, az irodalom felé for­dul: korai munkáiban feldolgozta a ku- ruckor számos eseményét, illetve a pro­testantizmus XVI. századi históriai vonat­Dr. Kelemen Endre kozásait. 1957-től a magyarországi re­formátus egyház tudományos gyűjtemé­nyének főigazgatója, majd a tiszántúli re­formátus egyház főgondnoka és az Egy­háztörténet című folyóirat szerkesztője. Számos jelentős írása közül a legismer­tebbek: A magyar költészet Bocskaitól Rákócziig, a Kuruc vitézek folyamodvá­nyai, és a XVIII. század elején élt névroko­nának, a Rákóczi-felkelésben kitűnt bri- gadérosnak az életútja, az Esze Tamás. Nem feledkezett meg szűkebb hazájáról sem, helyi jellegű publikációja Béri Ba­logh Ádámmal kapcsolatos. 1988-ban szülővárosa iránti szeretete jeléül tudo­mányos életpályájának legfontosabb tárgyi és szellemi értékeit Szekszárdnak adományozta. Esze Tamás ma sem pihen. Otthoná­ban szorgalmasan gyűjti az őt érdeklő cikkeket, mostanában főként az Erdély történetével kapcsolatos írásokat rend­szerezi. A díszpolgárrá történt avatás nagyon megörvendeztette. Jóleső érzés­sel vette tudomásul, hogy nem feledte el az a város, ahol gyermekkorát töltötte, s melyhez annyi szép emléke fűződik. Mint kiderült, ismét készül egy nemes gesz­tusra: újabb tudományos anyagokat kí­ván átadni Szekszárdnak. -szá­második felétől emelkedik Az Országos Érdekegyeztető Tanács ülése A Magyar Gazdasági Kamaránál tartott ülést tegnap az Országos Érdekegyezte­tő Tanács. A testület azokkal a kérdésekkel fog­lalkozott, amelyekkel kapcsolatban az előző ülésen nem jött létre megállapo­dás. Úgy tűnt, hogy alapvető nézeteltéré­sek következtében a tegnapi ülésen sem sikerült megállapodni a jövő évi minimá­lis bérekről. A SZOT a minimális bérek ja­nuártól havi 4000 forintra történő feleme­lését szorgalmazta, amit a Kamara sok­nak tartott. Csak abban az esetben tartot­ta elfogadhatónak, ha a kormány adó- kedvezményt biztosít a minimális bérfej­lesztést megvalósító vállalatok számára. A kormány - mondotta Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes - a minimális bérek 3500 forintra történő felemelését tartja indokoltnak. A megállapodás érde­kében azonban hajlandó elfogadni a 3700 forintot, de nincs lehetősége elen­gedni a kapcsolódó béradót. Jövőre amúgy is lényegesen liberalizáltabbá vá­lik az adórendszer, alapvetően a vállala­tok költségviselő-képességétől függ majd a béremelés lehetősége. Az újabb kedvezmények adása megtörné az egész rendszer logikáját. A Szövosz, illetve a TOT képviselői szerint azonban számos olyan szövetke­zet van az országban, amelynél az ilyen nagymértékű béremelési kötelezettség teljesítése a béremelésre fordítható összeg 60-70 százalékát is leköti. így alig jutna pénz a jól dolgozók, a plusz-tel­jesítményt nyújtók anyagi megbecsülé­sére. A SZOT változatlanul ragaszkodott a 3700 forintos minimálbérhez, a Kamara ez esetben adókedvezményt követelt, amelynek megadásától viszont a kor­mány elzárkózott. Végül is abban álla­podtak meg a résztvevők, hogy a mini­mális bér a jövő esztendő első felében nem változik, továbbra is 3000 forint ma­rad, a második félévtől viszont 3700 fo­rintra emelkedik. A második kérdésben viszonylag gyorsan született döntés. A szakszerve­zetek és a Magyar Gazdasági Kamara a jövő évi vállalati kollektív szerződések megkötéséhez ajánlja, hogy a dolgozók alapbérét minden munkahelyen leg­alább 3 százalékos mértékben növeljék. Az átlagbér-növekedés felső határát 10 százalékban ajánlják megállapítani. Ezek a mértékek nem kötelezőek, az eltérés mindenhol indokolt, ahol a gaz­daság eredményei magasabb szint el­érését is lehetővé teszik. A kormány ezt a közös ajánlást tudomásul vette. A jövő évi bérmechanizmushoz kap­csolódó adókedvezmények ügyében is jelentős vita alakult ki. A testület korábbi ülésén a kormány elfogadta azt a javas­latot, hogy béradókedvezményben ré­szesüljenek az agrárágazat, valamint az élelmiszer-kiskereskedelem vállalatai, szövetkezetei. (Jövőre a vállalatok bér- növekményük után 50 százalékos adót fizetnek. Azok a gazdálkodó szervezetek azonban, amelynél a bérnövekmény nem haladja meg a hozzáadott érték növeke­désének 50 százalékát, mentesülnek az adó alól. Az elképzelés szerint ez a men­tesség terjedne ki automatikusan az élel­miszer-kiskereskedelemre, valamint az agrárágazatra.) A SZOT szerint azonban ez nem elegendő, szükséges, hogy min­den gazdálkodó számára biztosítsák jö­vőre a 3 százalékos adómentes béreme­lési lehetőséget. Medgyessy Péter ar­ra hivatkozott, hogy a parlament szerdán történyt alkotott a jövő évi költségvetés­ről. így a kormány csak akkor tehetne eleget a kérésnek, ha a szükséges for­rást más költségvetési kiadás csökken­tésével, vagy a bevétel növelésével sike­rülne előteremteni. Végül is olyan megál­lapodás született, hogy adókedvez­ményben csak az agrárszféra és az élel­miszer-kereskedelem részesül. A testü­letben részt vevő érdekvédelmi szerve­zetek fenntartották ellenvéleményüket: megnyugtató megoldást csak a 3 száza­lékos adómentes béremelési lehetőség biztosítása jelenthet. Módosulnak a díjtételek - csökken a nyitva tartás A Kaposvári Állatkórház is eredményérdekeltségű Elterjedtek a hírek: megszűnik Kapos­váron az állatkórház. E szolgáltató intéz­mény működése éppúgy érinti a nagy­üzemeket, mint a különböző kisállatokat kedvtelésből tartó magánembereket, nemcsak Somogybán, hanem Baranya és Tolna megyében is. A szóbeszéd oká­ról, igazáról dr. Bánáti Henrikkel, az állat­egészségügyi és élelmiszerellenőrző ál­lomás igazgatójával beszélgetett munka­társunk.- Arról szó sincs, hogy megszűnik az állatkórház - mondta dr. Bánáti Henrik. - De mint az esetek többségében, ennek a hírnek is van bizonyos alapja.- Gazdasági tényezők között kell ke­resni a magyarázatot?- Igen, az ok itt van, s nyomban hozzá­teszem, nem speciális somogyi jelenség­ről van szó. Az állatkórházak hasonló nehézségekkel birkóznak szerte az or­szágban. A költségvetés az állategész­ségügy igazgatását finanszírozza, s mivel a kórház szolgáltatás jellegű, önfenn­tartónak kellene lennie. Sajnos, ennek a várakozásnak évről évre nem tudott megfelelni.- Vagyis ráfizetéssel működött, de miért?- Több oka van. Ahhoz, hogy a kórház éjjel-nappal nyitva tartson, nagyobb lét­szám kell. Nálunk kilencen dolgoznak, közülük három állatorvos. Az elemzések bizonyítják, hogy a veszteség egyik oka a magas munkabérköltség. Félreértés ne essék: nem az itt dolgozók fizetése ma­gas, hanem a betegforgalom kisebb a számítottnál. Az idén például - most, december közepén már jól látható - kö­rülbelül egymillió-kilencszázezer forint vesztesége lesz az állatkórháznak. A veszteséget okozó tényezők között nem­csak a számítottnál kisebb forgalom sze­repel, hanem az is, hogy irreálisan ala­csonyak a díjtételek. Például a nagyválla­latoknál egynapi ápolási költség 34! fo­rint. Nem kell kommentár ahhoz, hogy ennyi pénzből nem lehet megoldani.- Miért nem módosítják?- Most van folyamatban országosan a díjtételek kimunkálása. Természetesen olyan áremelésről nem lehet szó, amely ellensúlyozza a veszteségeket, mert az szinte megfizethetetlenné tenné a szol­gáltatásokat. Viszont a díjak bizonyos növelésére elengedhetetlenül szükség van. Már csak azért is, mert az állat- egészségügy 1989-től maradványérde­keltségű intézmény lesz, nincs honnan pótolni a kórháznál jelentkező kiesé­seket.- A díjtételek várható módosítása nem oldja meg a gondot. Milyen eszköz ma­rad még?- A munkabér-, illetve a létszámcsök­kentés. Ez természetesen együtt jár a kórház nyitva tartási, illetve üzemelési rendjének megváltozásával. Tapasztala­taink szerint valójában nincs is igény ar­ra, hogy az állatkórház éjjel-nappal üze­meljen. Bizonyítható, hogy az a néhány eset, amikor éjszaka igénylik a kórházi ellátást, többnyire nappal is intézhető lett volna. Inkább szervezési, szállítási okok miatt vették igénybe az éjszakai szolgála­tot. November 1 -jétől most december kö­zepéig ambuláns rendelésen 363 kisál­latot és tizenhárom nagyállatot láttunk el, kórházi beteg volt 18 kisállat és 26 nagy­állat. Üresen áll az épület.- Más oldalról tekintve ez örvendetes.- Végül is igen, mert jelzi az állategész­ségügy helyzetét. A mai gazdasági körül­mények között azonban egy olyan fontos szolgáltató ágazatnak, mint az állatkór­ház, önfenntartónak kell lennie, s nem­csak Somogybán. Ezért határoztunk úgy, hogy csökkentjük a létszámot és meg­szüntetjük az éjszakai nyitva tartást. Elgon­dolásunk szerint januártól reggel fél nyolc­tól nyújtott műszakban este hét-nyolc óráig fogadjuk a betegeket, hét végén pedig zár­va tartunk. De hogy szombat, vasárnap se maradjanak ellátás nélkül az állattulajdo­nosok, a hétvégi betegellátást a körzeti ál­latorvosok végzik el. Tehát az állatkórház nem szűnik meg, csupán módosul a szol­gálati idő. VÖRÖS M. „Nem végeztek ki, mint Buharint” Gáspár Sándor a múltról és a jelenről Sokat tapasztalt, „profi” politikus, aki rendelkezik a megfelelő diplomáciai haj­lékonysággal, s mélységes meggyőző­déssel hisz a saját igazában - jelen sorok írója legalábbis ezt a - nem vitás, kissé sablonos - képet alakította ki a szekszár­di orvosklub legutóbbi vendégéről, a SZOT nyugalmazott elnökéről, Gáspár Sándorról. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a meghívott minden megnyilat­kozásával egyetértettek a jelenlevők. El­lenkezőleg, már a rendezvény bevezető perceiben - miután Gáspár Sándor a moszkvai pártiskolán 1950-53 között el­töltött éveit részletezte - heves vita bon­takozott ki. A vendég munkáshatalom­ként aposztrofálta a sztálini időket, azok minden torzulásával együtt. Ezt az állítást számosán megkérdőjelezték, de a szen­vedélyes, ugyanakkor logikusnak tűnő érveket felsorakoztató eszmecsere nem közelítette az álláspontokat. Ha a Szov­jetunióban nem győz a munkáshatalom - így Gáspár Sándor -, akkor ez az ország ma elmaradott, félgyarmati sorba süllyedt államként vegetálna. A Szovjet­unió iránti tisztelet egyébként nem mai keletű Gáspár Sándornál. Az első pofont, amit életében kapott, az említett ország miatt „érdemelte ki”: 1932-ben kétségbe vonta a kezdődő sztálini pereket, azokat burzsoá kitalációknak minősítette, s e hajlíthatatlan magatartáson felbőszülve egyik társa „kézzelfogható” módon elra­gadtatta magát. Elkötelezettségéből adódóan gyorsan haladt a szakszerve­zeti ranglétrán. 1935-ben lett tagja a va­sasszakszervezetnek, s hamarosan megválasztották bizalminak is. 1945. „Nem tudtuk pontosan, mennyi az adósságállomá­nyunk” mokra. Példaként elhangzott a háztáji gaz­daságok esete: az ezzel kapcsolatos ellen­érzéseket, a „kapitalista viszonyok falun történő helyreállításának” rögeszméjét „arcpirító” volt örökösen hallgatni és tűrni a magyar delegációknak. A résztvevők nem kis megdöbbenéssel hallgatták azt a tényt, hogy a Kádár-appa­rátus - s maga Gáspár Sándor is - hosszú ideig nem volt tisztában az adósságállo­mánnyal. A vezetés - utalt a közelmúlt is­mert eseményeire - megérdemelte ezt a fricskát, hiszen több esetben is elmaradt a folyamatoktól.- Az én lelkiismeretemet szintén terheli felelősség bizonyos kérdésekben. Már évekkel ezelőtt kértem a nyugdíjaztatáso­mat, de csak nemrég történt meg ez a lé­pés. A hatalom berkeiből kikerültem, itt va­gyok, nem végeztek ki, mint Buharint - zár­ta mondandóját Gáspár Sándor. SZERI ÁRPÁD Fotó: GOTTVALD KÁROLY február közepén elvégezte az éppen kaput nyitó párt- iskolát Debrecenben. 1949-ben már a vasas­szakszervezet főtitkára. Ez az év szomorú szen­zációval, a Rajk-üggyel fo­nódott össze Magyaror­szágon. A kirakatpert nem másutt, mint a vasasszak­szervezet székházában tartották meg. Gáspár Sándor kertelés nélkül be­vallotta, hogy némi vívódás után, de elhitte a fantaszti­kus vádakat.- De nemcsak ekkor, hanem Kádár lefogásakor sem merültek fel bennem különösebb két­ségek - tette hozzá. A Rákosi terror igazi tombolását szeren­csére átvészelte a moszkvai évek alatt - máig nagy szeretettel emlékezik a szovjet népre -, s így a hazai ügyekre sem volt ér­demi befolyása. Visszatérésekor 1953- ban a SZOT főtitkár-helyettese, majd főtit­kára lett.- A szakszervezet ekkor a hatalom kellé­keként működött - jellemezte ezt az idő­szakot. - Mindezt korrigáltuk 1956 után, természetesen az akkori állapotoknak megfelelően. Az 1957 és 1980 közötti több mint két évtizedben az MSZMP új korszakot nyitott a szocialista társadalmak történeté­ben - hangsúlyozta Gáspár Sándor. Tör­tént mindez annak ellenére, hogy a 70-es évek elején már jelentkeztek a fejlődés kor­látái: a szocialista tábor több állama egyre gyanakvóbban tekintett a magyar refor­Öntözni is lehet az öntözőcsatornából A tisztított szennyvizet a Sióba vezetik Átadtak egy jelentős vízügyi beruhá­zást, amely egy átemelő szivattyúházból és egy nagy átmérőjű - a Szekszárd vá­rosi szennyvíztelep és a Sió-csatorna közötti - csővezetékből áll. A megye- székhely tanácsának megbízása alapján a terveket a Vízügyi Tervező Vállalat ké­szítette, a kivitelezésre - versenytárgya­lás útján - a Tolna Megyei Víz- és Csator­namű Vállalat kapott lehetőséget. A mun­kálatokat 1985. december 18-án, a pró­baüzemet 1988. november 15-én kezd­ték meg. A beruházás teljes költsége 93 millió forint volt. A létesítmény használa­tával a Sió-csatornába juttatott tisztított szennyvíz kellően felhígul, a felszabadult Séd-bátai főcsatorna vize pedig alkal­massá válik mezőgazdasági öntözésre.

Next

/
Thumbnails
Contents