Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-22 / 304. szám
1988. december 22. Képújság 3 Hol van már a tojásháború? avagy Bátán átlagos évről beszélnek Gazdasági elmaradottság, funkcióhiány, társadalmi labilitás A hátrányos helyzet innovatív pályán nem orvosolható A legkevesebbet Tolnában költöttek rájuk... Heller Márta építész: „Nem épült ki a középfokra méretezett Pakson az ehhez szükséges intézményi, szolgáltató hálózat” Tojásháború, nagy beruházás, a tervek szerint alakuló termelés - tömören így foglalható össze a bátai November 7. Termelőszövetkezet baromfiágazatának elmúlt éve. Három helyen, a nevelő-, a tojó-, és a furkópusztai vegyes állattartó telepen gazdálkodnak. A legnagyobb, a tojótelep nyolc tojóházból áll, 180 ezer darab a befogadóképessége. Igaz, az átlaglétszám ennél valamivel kevesebb, átlagosan évi 140 ezer darab Shaver Starcross 288 fajtájú tojóhibridet tartanak itt. A naposcsibéket évtizedek óta a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát bári baromfitelepéről szállítják. Ebben az évben növekedett a „tojószám”, a telepen ugyanis mintegy 15 millió forint értékű rekonstrukciós programott hajtottak végre. A mélyalmos épületeket négyszinTegnap tartotta az év utolsó kibővített ülését a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna Megyei Szövetségének Elnöksége. Részt vettek az ülésen az áfészek elnökei is. Első napirendként Kálmán Gyula, a Mészöv titkára jelentést tett a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról és a legutóbbi ülés óta tett főbb intézkedésekről. A testület a jelentést elfogadta. Ezt követően az általános szövetségi titkárság előterjesztése alapján megtárgyalta és a vitában elhangzott kiegészítésekkel és javaslatokkal elfogadta „Az egészségmegőrzési program végrehajtásának tapasztalatai a fogyasztási szövetkezeteknél” cimű előterjesztést. A megyei szövetség elnöksége a megyei tanács egészségvédelmi tanácsával együttműködve már az elmúlt évben felhívással fordult a fogyasztási szövetkezetek igazgatóságaihoz, hogy tagságuk és dolgozóik egészségének védelme, megőrzése érdekében csatlakozzanak a felhíváshoz, vegyenek részt a területi egészségvédelmi bizottságok munkájában és tegyenek konkrét intézkedéseket a felhívásban megjelölt feladatok végrehajtására. A fogyasztási szövetkezetekben kétirányú feladat jelentkezik. Egyrészt biztosítani kell a több mint 5000 dolgozó érdekében a hosszú távú programban megjelölt tennivalókat, másrészt a több mint 100 ezres tagság érdekében - más szervekkel együttműködve - propagálni az üzlethálózaton keresztül elősegíteni az egészségesebb életmód megvalósítására irányuló törekvéseket. tes ketreces tojóházakká alakították, így amíg korábban legfeljebb hat és fél ezer tyúk fért el egy épületben, most több, mint 30000 darab helyezhető el. Az idei tervet teljesítve 37 millió darab tojás került ki a bátai telepről - átlagos évről beszélnek a szakemberek. A kedélyeket csak a három hónapig tartó tojásháború borzolta fel, amikor 15 fillérrel vették olcsóbban a tojást. Ez összesen 1,5 millió forint veszteséget jelentett. A végleges számokról még nem tudnak nyilatkozni, biztosat csak a zárszámadás után mondhatnak, de minden valószínűség szerint a 8-10 millió forintos nyereséget az előző évekhez hasonlóan idén is elérik. A teljességre való törekvés igénye nélkül néhány intézkedés a cél érdekében: A megye fogyasztási szövetkezetei mintegy kétmillió forinttal hozzájárultak a megyeszékhelyen létesített műveseállomás felállításához. A Szekszárdi Skála Áruház szolgáltatásként bevezette a vérnyomásmérést. Több szövetkezet megszervezte a dolgozói rendszeres vérnyomásmérését. A bonyhádi áfész és takarékszövetkezet az ultrahangos mérőberendezés vásárlásához nyújtott a helyi kórháznak segítséget. A munkahelyeken szorgalmazzák a dohányzás megszüntetését. Az értekezleteken megszüntették a dohányzást. A Kop- Ka Áfész Tamásiban alkohol- és füstmentes presszót üzemeltet, Dombóváron pedig a nagyobb vendéglátóipari helyeken az étkezés időtartamára betiltották a dohányzást. Gyakoribbá tették az alkoholos befolyásoltság ellenőrzését, aminek hatására csökkent a dolgozók körében az alkoholfogyasztás. A vendéglátás területén növekedett az egészséges alapanyagú táplálékok felhasználása. - Szinte valamennyi áfésznél szerveztek a Gasztronómiai Társasággal, a tejipari, húsipari vállalatokkal, Füszérttel együttműködve az egészséges és kulturált táplálkozási szokásokat propagáló étel-, italbemutatókat kóstolóval egybekötve. Az előterjesztés részletesen elemezte a foglalkozási balesetek alakulását, a munkakörülményeket javító intézkedések hatását. Az elnökség utolsó napirendként jóváhagyta a választott testületek 1989. első félévi munkatervét. SZOBOSZLAI JENŐ Megyénk középfalvas szerkezetű, 109 településén átlagosan 1500 lakos él. Szélsőhatárértékként az aprófalvak és a kisvárosok jelennek meg a településformákban, és kedvezőtlenek az infrastruktúra mutatói, aminek változtatása a mai pénzszegény időben óriási feladat. A megoldást abban látják a megye vezetői, hogy a településeket differenciáltan, szerepkör szerint fejlesztik a jövőben, tegyük hozzá, remélhetően nem a közelmúltban ismert falusorvasztó politika szellemében. Ezért is kell kiemelni azt a szándékot, mely szerint az alapellátásban a különbségek csökkentésére az életszínvonal, a szolgáltatás közelítésére törekednek. A Tamás Ádám megyei tanácselnök által elmondottakhoz a tudomány képviselője, Erdösi Ferenc kapcsolódott. Az elmaradott térségek, települések helyzetét vizsgálva elméleti problémákat fogalmazott meg. Az elmaradottság ismérveit így határozta meg: gazdasági elmaradottság, funkcióhiány és társadalmi labilitás. A köznyelv és a köztudat általában az infrastruktúra, a fogyasztási szint alapján „állítja ki” ezt a jelzőt egy-egy településre, ami valójában egy részjelenséget, következményt takar. A megoldásokat keresve, a halmozottan hátrányos helyzetet nem lehet innovatív pályára lépve, korszerű eszközökkel felszámolni, első lépésként a mezőgazdaság útján indulhatnak el a létükben fenyegetett kisközségek. Ennek előkészítésére, segítésére azonban csak úgy lenne mód, ha ismernék a kormány agrárpolitikáját, a hosszú távú elképzeléseket... Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódott az az igény, hogy azokat a gazdasági egységeket - elsősorban állami gazdaságokról, termelőszövetkezetekről van szó - amelyek egy község, vagy körzet életében, ellátásában nagy terhet viselnek, a szabályozórendszerben megkülönböztetett módon kellene kezelni, akár adókedvezménnyel segíteni. Mert egy- egy település fennmaradását, mai létét sok helyütt éppen a helyi téesznek köszönheti, mint ahogy körzetesítése egy- egy közösség pusztulását, sorvadását eredményezheti. Mindezt Csekei Gyula tervosztályvezető vetette fel, miután a megyei tanács vizsgálatáról szólt. Eszerint a megye 92 községének egyharma- da az átlagosnál kedvezőtlenebb körülmények között él, ezek pedig az északdéli tengely mentén, Gyönk körzetében és Dombóvár környékén helyezkednek el. Ritkábban esik szó róla, de ebbe a sorba illeszthető Tamási környéke, ahol elsősorban a város kedvező mutatói fedik el a körzete alacsonyabb szintű ellátottságát. Más előadó felvetéseként hangzott el, de feltétlenül idekívánkozik az a tény, hogy az 1980-as adatokat alapul véve a községek részesedése az összes fejlesztési lehetőségekből, az országban Tolnában volt a legkevesebb: 12,6 százalék (az átlag több, mint 42 százalékkal szemben). A cél tehát nem egy nagyvonalú gesztus, hanem kényszerítő követelmény: az általános elvonás, tanácsokat érintő restrikció nem érintheti a hátrányos helyzetű kisközségeket és a megyei céltámogatásoknak is a felzárkóztatásukat kell támogatni. Az igazságtétel persze nehéz, hiszen hasonlóképpen kiemelten kellene foglalkozni a más módon szintén hátrányban lévő városkörnyéki településekkel és a gyakran szervetlen fejlődésükkel küszködő kisvárosokkal. Ez utóbbi tipikus példájaként vizsgálható Paks, a falusias jegyekkel küszködő atomváros. Nem véletlen, hogy helyet kapott a tanácskozáson, hiszen a látványos eredmények, belső tartásról tanúskodó közösségi szándék ellenére is megoldatlan gondokkal, kényszerpályákkal kell szembenéznie. Hogyan hat egy nagyberuházás egy kistelepülésre? Létrejön-e egy új, minőségi érték a településeken? Miként maradhat meg a hagyomány az új viszonyok között? A város általános rendezési tervének készítői nevében Heller Márta építész igyekezett válaszolni a jövőt meghatározó felvetésekre, arra, hogy miként alakul a település képe a jövőben. A program 35 ezer lakossággal számol, ehhez mérten kell megjelölni a terjeszkedés irányát. Három területen, a Malomhegyen családi házas övezetben, a központban társasházas, városias formában, a lakótelepen többszintes épületekben, lakótelepi formában igyekeznek a lakásokat elhelyezni, lehetővé téve, hogy életmód, lakásminőség szerint válasszon mindenki. Az elmúlt és a következő 15 évet áttekintő előadásában a legfontosabb társadalmi folyamatokról, azok hatásáról is szólt a jelen legfőbb hiányosságait kiemelve: a középfokú szerepkörre szánt Pakson nem épült ki az erre méretezett szolgáltató és intézményi hálózat. Ezek pedig csupán egyetlen és meglehet, nem a legfontosabb következményként újabb problémákat szül, többek között nem tudják foglalkoztatni a kvalifikált női munkaerőt. A lehetséges megoldások egyike a régióban való gondolkodás, de ez ma már inkább csak álom. Szek- szárd irányában nemcsak a lakásállományt lett volna célszerű megosztani, de a ma még megoldhatatlannak tűnő női alulfoglalkoztatás is enyhült volna, ha nemcsak mint lakóhellyel, de munkalehetőséggel is Szekszárdban gondolkodnak... A teljesség igénye nélkül néhányat ragadtunk csak ki a számtalan aktuális településpolitikai témából, nem minden célzatosság nélkül. Figyelmeztetve arra, hogy gyakrabban kellene a tudományt segíségül hívni a döntéshozás előtt és később akár az értékelésnél is. Hogy ez milyen stádiumban van ma, arról dr. Or- mosy Viktor, a szakbizottság elnöke lehangoló véleményt mondott. Az ehhez hasonló üléseknek kevesebb a hatásuk, mint lehetne. Az irányítás bármely szintjén intézkedési kényszerben, gyakran információhiányban döntenek a vezetők, nem fordulnak rendszeresen, aktívan a tudományos kutatókhoz. Persze, a tudomány sem ad mindenkor alkalmazható megoldást, de a javaslatokkal, választási lehetőségekkel segítheti az optimális választ. És még valami: látszólag leszűkül a gond arra, hogy bevezetik-e a vizet, milyen módon a faluban, lesz-e út, telefon... Valójában az a kérdés, hogy az államnak joga van-e pályázatot kiírni, nem átvállalni az alapvető infrastrukturális ellátást, vagy éppen a megyei tanács a lakosságra terhelheti-e ezeket a költségeket... Jogos kérdések, amit nem érnek rá feltenni Lápafőn, Várongon, Értényen, Sza- kadáton... TAKÁCS ZSUZSA Fotó: GOTTVALD KÁROLY-tzs- Fotó: S. M. Napirenden az egészségmegőrzés A hátrányos helyzetű községek szinte mindegyikének gondja az út...
