Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-21 / 303. szám

1988. december 21. népújság 5 Talán föléled a lelkiismeret!? Ketten élnek együtt: az anya és a tizenhárom esztendős kislány. Az elmúlt idő­szakban náluk is sok volt a kiadás, így a közelgő ünnepekre nem maradt pénzük. Az anya fölvett ötezer forint kölcsönt, s úgy gondolta, abból már szép karácsonyt és szép születésnapot rendezhetnek. Ám nagy öröm érte még ugyanezen a na­pon. Jutalmat kapott. Nyolcezer forintot, amiből 4300-at föl is vehetett. Másra szin­te nem is tudott gondolni, csak arra, hogy mit vásárol a kilencezer-háromszázból és arra, hogy valamit máris tud törleszteni. Az öröm délelőttje múlt pénteken volt. Ám a délután igen szomorúra fordult. Az asszony, amikor néhány percre bement a főnökéhez, a lépcsövei szembeni iro­dáját nem zárta be. Ott hagyta az asztalon - ahogyan máskor is szokta - retiküljét, benne az irattárcában az igazolványok mellett a pénzt. Munkaidő után betért a 160-as csemegébe vásárolni, majd a 6-os autóbusszal hazament. Az üz­letben a pénztácájában levő apróval fizetett. A táskáját ki sem nyitotta. Otthon vet­te észre, hogy az irattárca eltűnt. Egyetlen fillérjük nem maradt karácsonyra és a kislány közelgő 13. születésnapjára. A helyzet számukra több, mint kétségbeejtő. Az asszony a történetet kedden reggel mondta el. Addig reménykedett, hogy az enyveskezű bedobja a tárcát az iratokkal - és legalább valamennyi pénzzel - akár lakásának, akár munkahelyének levélszekrényébe. Reménykedett, hogy ta­lán most, a szeretet ünnepének közeledtével csak egy pillanatra is, de föléled a tolvajban a lelkiismeret. És most? Abban reménykedik (reménykedünk), hogy a tolvaj is ért emberül. Hogy képtelen lesz a lopott pénzen dőzsölni karácsonykor. -hm­Számvetés a vakok és gyengénlátók körzeti csoportjánál A Vakok és Gyengénlátók Szek­szárdi Körzeti Csoportja december 17-én tartotta ünnepélyes évzáró gyűlését a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában. A szépen és hangulatosan díszített teremben a látássérültek gyermekei és unokái színvonalas karácsonyi műsorral kedveskedtek a jelenlevőknek. Az előadás után a körzeti csoport elnö­ke, Kovács Lászlóné összegezte és értékelte az 1988-as év eredmé­nyeit. Kirándultak a csoport tagjai Vi- segrádra, Szigetvárra, Szegedre, Gunarasra és a gemenci erdőbe a Tolna Megyei Építőanyag-ipari Vál­lalat és az Állattenyésztő Vállalat anyagi segítségével. A havonkénti rendszeres összejöveteleken dr. Vastag Oszkár megyei szemészfőor­vos szemészeti, dr. Sudár Géza főor­vos belgyógyászati, dr. Benkó And­rás nőgyógyászati problémákról be­szélt, Bodor Árpád tanár pedig Ame­rikáról tartott útibeszámolót az ér­deklődőknek. Az ősszel sorstársi találkozót ren­deztek Faddon. Október 15-én a Va­kok és Gyengénlátók Országos Szö­vetsége (VGYOSZ) megalakulásá­nak 70. évfordulója és a fehér bot napja alkalmából ünnepélyt rendez­tek, amelyen a szekszárdi egész­ségügyi szakközépiskola irodalmi színpadának tagjai szerepeltek. No­vemberben meglátogatta a körzeti csoportot Erhartné dr. Molnár Kata­lin, a VGYOSZ főtitkára, akinek a részvételével fórumot szerveztek az SZMT-ben. Ezután a Shotokán Kara­te Diáksport Egyesület elnöke, Dri- nóczi Tibor vette át a szót, aki el­mondta, hogy 1988. november 5-én Tolnán rendezték az I. Hungária Biz­tosító - Fudokán Kupa Nemzetközi Karateversenyt. A versenyre kiadott műsorfüzet árának bevételéből vá­sároltak rádiókat, amelyeket a sport­kör elnöke ünnepélyesen átadott a körzeti csoport rászoruló tagjainak. Kovács Lászlóné elnök hálásan meg­köszönte Drinóczi Tibornak az ado­mányt és a humanitás szép példáját adó vállalatoknak, továbbá a Skála Áruháznak, a Palota Bőrdíszműnek, a sörgyárnak, a cukrászüzemnek. Történésztalálkozó Pécsen Tolna kimaradna? Megyénkből négyen tartottak előadást Több mint negyven előadás a legkü­lönbözőbb témakörökben - így lehetne jellemezni a teljesség igénye nélkül a dél-dunántúli történészek II. találkozóját, melynek a múlt hét végén a pécsi oktatá­si igazgatóság adott otthont. A kétnapos rendezvényen Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék szakemberei - egyetemi, főiskolai, gimnáziumi tanárok, múzeu­mok és levéltárak munkatársai - cserél­ték ki tapasztalataikat, illetve ismertették legújabb kutatásaik eredményét. Megyénket több szempontból is érin­tette a konferencia: elsősorban a szű- kebb pátriánkban tevékenykedő azon meghívott történészek révén, akik a szekcióüléseken vállalkoztak egy-egy téma bővebb kifejtésére. Durgonicsné Molnár Erzsébet, a szekszárdi oktatási igazgatóság igazgatója a felszabadulás után, 1948-ban alakult új paraszti szer­vezet, a Dolgozó Parasztok és Földmun­kások Országos Szövetségének a hata­lom kiépítése szolgálatában vállalt szere­pét elemezte. Viliminé Kápolnás Mária, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum történésze az 1940-44 közötti magyar kormányok azon kísérleteiről számolt be, melyeket a moldvai csángók hazatelepí­tése érdekében fejtettek ki. László Péter, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának archívumvezetöje az 1940-es évek vé­gének helyi politikai szerkezetváltozá­sait, Szőts Zoltán, a bonyhádi Völgységi Múzeum vezetője pedig a város 1950-es években végrehajtott kisipar-szövetke­zetesítését taglalta. Fodor Istvánnak, a Nemzeti Múzeum főigazgatójának mindvégig érdekfeszítő bevezető előadásában viszont a jelenle­vők számára is váratlanul hangzott el Tol­na megye neve. A tudományok doktora őstörténetkutatás és történelmi tudat címmel tartotta referátumát, sorra véve a hazánkkal szomszédos államok „meg- ideologizálástól” sem mentes őstörténe­tét. Csehszlovákiáról szólva az úgyneve­zett Nagymorva birodalom IX. századi, északi szomszédaink történészei által utólagosan - s minden realitást nélkülö­zően - kitágított határait vette vizsgálat alá. Mint megjegyezte, semmiféle bizo­nyíték nem létezik arra nézve, hogy a morvák uralma valaha is a Tiszáig és az Alföldig terjedt volna - ahogyan azt a cseh történészek vallják. Jellemző egyébként, hogy a morva terjeszkedés a közreadott térképek szerint már a korai középkorban is megállt a jelenlegi csehszlovák-szovjet határon. Ugyan­csak problematikus egyes ukrán törté­nészek újabban népszerűsített elmélete, mely szerint a Szovjetunióhoz csatolt Kárpátalján - Munkács, Ungvár, Bereg­szász környékén - ősi, önálló ukrán-szláv fejedelemséggel találkoztak a honfoglaló magyarok. A dákoromán elméletről Fodor István nem beszélt bővebben, hiszen en­nek lényegi vonásai jórészt ismertek. Kitért viszont a bolgár kutatók egyes - legalábbis vitatható - megállapításaira: a történelmi Magyarország déli területeire, a Duna-Tisza közére és a Tiszántúlra - így az elmélet - a magyar államalapítást köve­tően, a X. századig is kiterjedt a bolgár fennhatóság. Mindezeket figyelembe véve - összegezte mondandóját Fodor István - ha a mai Magyarországra rajzolnánk az egykori szomszéd „birodalmak” vélt hatá­rait talán egyedül Tolna megye maradna ki... -szeri­Szálasi-per Új Webber- musical Már 3,6 millió dollár értékben - el­keltek a jegyek elővételben Andrew Lloyd Webber új musicaljére, pedig a Szerelem szempontjai (Aspects of Love) című darab premierje csak négy hónap múlva, április 12-én lesz Londonban. A jegyek árusítása október végén kezdődött. Már az el­ső napon 237 ezer dollár értékű jegy talált gazdára, s a jelek szerint az el­ső három hónap minden előadása táblás házat hoz. A történet egy fiatal angol férfi és egy pénztelen francia színésznő szerelméről szól. „Ez bonyolult tör­ténet, amely azt mutatja meg, ho­gyan hat a szerelem az embercso­portok életére” - mondta a szerző. Alexist, a férfi főszereplőt az „Az operaház fantomja” című korábbi Webber-musicalben megismert Michael Ball alakítja. Nem nyilatkoz­tak arról, hogy ki kapta a női fősze­repet. Igazi meglepetés érhet bárkit, aki a történelem iránt fogékony, ha a napok­ban megjelent Szálasi-per című kötetet a kezébe veszi. Negyvenkét évvel Szálasi Ferenc és nyilas bűntársainak népbíró­sági pere után nyilvánosság elé került a peranyag, valamint Szálasi ez idáig nem publikált börtönnaplója. Ez utóbbi, mint­egy a történelem paradoxonjaként, ab­ban az épületben íródott, amely a nyilas hatalom központja, a „Hűség Háza” volt, s amely 1945 októberétől Szálasi börtö­néül szolgált. Az elmúlt évtizedekben joggal felvető­dött, hogy a nyilas vezetők népbírósági perei, valamint az ehhez kapcsolódó anyagok dokumentumjellegü kiadása megtörténjen. A megjelent propagan- disztikus kiadványok pedig nemhogy csökkentették, hanem még inkább nö­velték ennek a szükségességét. A Reform Rt. által publikált mű váloga­tást ad a több ezer oldalt kitevő tárgyalási jegyzőkönyvből és a naplójegyzetekből. A vád- és védőbeszédek, tanúkihallgal- tások és meghallgaltások során össze­gyűlt hiteles dokumentumokat Karsai Elek, majd halála után fia, Karsai László dolgozta fel. Karsai Elek 1984-ben vállal­kozott arra, hogy igen gondos kutató­munkával jelölje ki a most megjelent do­kumentumgyűjtemény alapvonalait. Munkájuk eredményeként a nyilas hata­lomátvétel eddig ismeretlen, konkrét mozzanatait tárják elénk. Azt a nemzet­vesztő politikát, amely tragédiába sodor­ta Magyarországot. A válogatás egyértelmű célkitűzése te­hát, hogy objektív, hiteles képes adjon a tárgyalás menetéről, eredeti dokumentu­mokkal tárja fel a nyilas vezetők nézetei­nek eszmei zűrzavarát és bizonyítsa, hogy a népbíróság ítélete legteljesebb mértékben megfelelt a nép és a történe­lem értékítéletének. A mű a történelmi is­meretek forráshitelességű elmélyesíté- séhez is hozzájárul. Szükséges tehát, hogy az utókor, a felnövekvő generációk megismerjék az igazságot. A kötet fontos célja az is, hogy az igazság megismerte­tésével, közeledvén a második világhá­ború félévszázados évfordulójához, me- mentóként szolgáljon. A jelentős terjedelmű könyv olvasásá­ban gondos jegyzetapparátus, valamint név- és tárgymutató segíti az olvasót. A könyv elosztásakor figyelembe vet­ték a regionális érdeklődést is. Kapható a Tolna Megyei Lapkiadóba Vállalatnál Szekszárdon, a Sajtóházban. Ára: 298 Ft. Háromszor találkoztam Házi Magdival Megmozdult a papírzacskó Dél volt. A városközpontban em­berek és autók igyekeztek dolgukra minden irányban. Egy fiatal bajuszos férfi és egy lány türelmesen kivárta a pillanatot, mikor mozdulhatnak cél­juk felé. Ahol az úttesten átkeltek - nem gyalogosok számára jelölt hely volt - legalább félméteres szintkülönbség van a közút és járda között. Ide értek éppen, amikor a férfi karjaiba fogta a lányt, leemelte a padkáról, aztán el­köszöntek egymástól. A lány botjára támaszkodva lépkedett tovább. Néha megállt, nézte a mellette ro­hanókat, majd folytatta útját, araszol­va a megteendő útszakaszt. * A lány fején fülhallgató volt. A ze­neműtárban ült. Páran hallgattak csak zenét mellette. Jegyzetelt egy kis füzetbe. Talán a zene ritmusára billentette néha jobbra, majd balra fejét. Egy japán kézikönyvet húzott maga elé. Papírhajtogatások leírá­sa volt ábrákkal. Mozogtak az ujjai, mintha már a rajzolt, fényképezett fi­gurákat érintené. Lapozta, lapozta, aztán egy másik dosszié után nyúlt. Ebben géppel Irt papírlapokon őrizte a Tolna Megyei Pedagógiai Intézethez címzett dolgo­zatait - melyekkel díjat is nyert - a szabadidős foglalkozások pályáza­tai között. Újabb ügyiratok kerültek elé. Ezek a vöröskereszt által szerve­zett nyári táborok programjairól szól­tak, ahol mozgássérültek vettek részt. A lány letette fülhallgatóját, fel­állt és botja után nyúlt. Elindult a me­gyei könyvtár földszintjére vezető lépcsőkön lefelé. Ez élet- és munka­tere. * A falánk tyúkocska, A török és a te­henek, Pinty és ponty, Párbeszéd- Ilyen és ehhez hasonló címeket ol­vashatunk a bábjelenetek között, amelyeket a lány papírból is készí­tett. Ezekből rendezett kiállítást Szekszárdon a Munkásotthon. Mi­előtt bárki legyintene a papírhajtoga­tás művészetére, tekintse meg a lány zacskóállatait, -embereit, -virágait. Vidámság sugárzik róluk. Olyan de­rű, mely nem mindenkinek adatik. Érződik minden egyes darabon, a lány naponta leküzd valamit azért, hogy látva láttassa tehetségét azok­kal, akik felületesen ítélnek a pilla­natnyi benyomások után. Minden egyes darab elárulja, hogy készítőjé­nek fantáziája, képzelőereje kimerít­hetetlen forrásból táplálkozik. Olyan kompozíciós készséggel rendelke­zik, ami a legegyszerűbb papírzacs­kó sima fehér felületét színes foltok­kal úgy borítja, fedi, hogy az a lélek rendjének tanúja. Szépen rajzolt, vá­gott figurák, hajtogatott madarak, ka­rácsonyi üdvözlőlapok sorakoznak körben a falakon. Mindegyik meg­szólít, marasztal. Emléket idéz, él­ménnyel gazdagít. Nem csupán gyereket, de felnőttet is, aki hisz abban, hogy a legegysze­rűbb anyagok is lehetnek esztétikai értékek hordozói, ha értő-érző kezek munkálják. A papír is kifejezheti szárnyalni vá­gyásunkat, ha lépéseink súlyosak. Tudja, érzi, éli ezt a lány, akit Házi Magdinak hívnak és akivel három­szortalálkoztam: utcán, könyvtárban és kiállítási teremben. DECSI KISS JÁNOS Fotó: CZAKÓ SÁNDOR A gazda A herceg A kismalac és a farkasok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents