Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-21 / 303. szám
2 NÉPÚJSÁG 1988. december 21. A jövő évi költségvetésről tárgyal az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) ról szóló törvény módosításának törvényjavaslata; 5. Az illetékről szóló 1986. évi I. törvény módosításának törvényjavaslata; 6. A Társadalombiztosítási Alapról szóló törvényjavaslat és a társadalombiztosításról szóló törvény módosításának tárgyalása, együttes vitában; 7. A szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 8. A külföldiek magyarországi befektetéséről és a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslatok tárgyalása, együttes vitában; 9. Az alkotmány módosításáról; az egyesülési jogról; a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatok tárgyalása, együttes vitában; 10. A honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításának törvényjavaslata; 11. Az Országgyűlés ügyrendje módosításának tárgyalása; 12. Interpellációk, kérdések. A testület az ülésszak tárgysorozatát egyhangúlag elfogadta. Ezt követően Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke terjesztett elő törvényjavaslatot a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény módosítására. Bejelentette: a Minisztertanács javasolja, hogy az Országgyűlés szüntesse meg az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumot, valamint a Közlekedési Minisztériumot, és Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium néven új minisztériumot hozzon létre. A javasolt változtatás szoros összefüggésben áll a kormányzati irányítás struktúrájával, változó módszereivel és stílusával. SZILÁGYI GÁBOR (Hajdú-Bihar megye, 3. vk.), a Debreceni Postaigazgatóság igazgatója, az Országgyűlés építési és közlekedési bizottságnak titkára, a törvényjavaslat bizottsági előadója elmondta, hogy a testület december 12-i ülésén megtárgyalta a javaslatot. A sokoldalú vita alapján a bizottság többségi szavazattal javasolta az Országgyűlésnek az 1987. évi VII. törvény módosításának elfogadását. BODONYI CSABA (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 3. vk.), építőművész, az ÉszakBevezetőben elmondotta; az előző ülésszakon az Országgyűlés már megvitatta a kormány stabilizációs programjának végrehajtásáról és a gazdaságpolitika jövő évi irányairól, céljairól szóló beszámolót. 38 milliárd forintos deficitcsökkentési csomagra kellett gazdaságilag és politikailag elfogadható megoldást találni. Atovábbiakban a pénzügyminiszterajö- vő évi költségvetés tervét ismertetve annak négy fő vonását emelte ki.- A hazai és a nemzetközi közvélemény egyaránt azt várja - hangsúlyozta -, hogy megőrizzük az ország fizetőképességét, stabilizáljuk gazdaságunkat és a gyakorlatban is jelentősen előrelépjünk a reformok útján. Az előrelépés egyik záloga, hogy oldódjanak bizonyos gazdálkodási kötöttségek.- Az 1989. évi költségvetés fő vonása az is, hogy nem szándékozunk akkora terhet róni a lakosságra, mint idén, amikor is a fogyasztás 2,5-3 százalékkal csökken. A pénzügyi hidakat a KGST-viszonylat- ban, az ottani elszámolási viszonyok fejlesztése nélkül nem lehet megszüntetni. Sajnos ez a közeljövőben még nem várható. A támogatások fokozatos és következetes mérséklésével viszont mindenkinek számolnia kell. Az 1989. évben az alapvető társadalom- politikai feladatokat ellátó költségvetési inPéter Szigfrid Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy a népgazdaság jövő évi költségvetésének tárgyalásához a kulturális és egészségügyi ágazat anyagi ellátottságáról - ellátatlanságáról ne elsősorban pénzügyi-gazdasági, hanem tartalmi megközelítéssel szóljak. Teszem ezt a következők miatt: Egyrészt: - „mert noha a gazdaság a létünk alapja, nem ez az egész lét” (Ferge Zsuzsa). Másrészt: - az ágazatok anyagi támogatásának meghatározása előtt fontos lenne végre tisztázni:- mi a funkciója,- az adott funkció mennyit ér a társadalomnak. Úgy gondolom, ezek a tisztázások teljes mélységben és összefüggéseiben ma sem zajlottak le. Társadalmunk közmegítélése szerint - és az én véleményem is ez - lényegesen csökkent, s talán nem túlzók, amikor azt mondom, elveszett a kultúra önértéke, méltósága, a kultúra nem tölti be azt a szerepet, amit egy felemelkedni akaró társadalomban be kellene töltenie. Ezt nemcsak a kultúra intézményeinek állapota tükrözi, hanem az értelmiség helyzete, megbecsültségének alacsony foka. A magyarországi Tervező Vállalat vállalati főépítésze indítványozta, hogy - a társadalmi és szakmai kontroll erősítése érdekében - létesítsenek építészeti kamarát. Németh Miklós válaszában elmondta, hogy a tervezett összevonás előnyei nem teoretikusak, hanem ténylegesen javítják a hatékonyságot. Az eredmények felmérését viszont csak 3-4 év elteltével érdemes elvégezni. Az építészeti kamara létrehozásának javaslatát jó, támogatandó gondolatnak nevezte a kormányfő. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés a minisztériumok felsorolásáról szóló 1987. évi VII. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslatot - 21 ellenszavazattal és 54 tartózkodás mellett - elfogadta. Rátértek az ehhez kapcsolódó személyi javaslatok tárgyalására. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa - az MSZMP Központi Bizottsága és a HNF Országos Elnöksége egyetértésével - javaslatot nyújtott be Ur- bán Lajos közlekedési miniszter, valamint Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter - érdemeik elismerése melletti - felmentésére. Indítványozta továbbá Derzsi Andrásnak, a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatósága vezetőjének megválasztását közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterré. Urbán Lajos és Somogyi László felmentését az Országgyűlés elfogadta. Az Országgyűlés többségi szavazattal Derzsi Andrást közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterré megválasztotta. Stadinger István ezután bejelentette, hogy Kállai Gyula előrehaladott korára és más elfoglaltságára való tekintettel felmentését kérte az Alkotmányelőkészítő Bizottság elnöki tisztsége és tagsága alól. Az Országgyűlés Kállai Gyula kérését elfogadta. Az Alkotmányelőkészítő Bizottság új elnökévé a testület eddigi titkárát, dr. Gajdócsi Istvánt választották meg. Ezt követően az elfogadott napirendnek megfelelően megkezdődött a Magyar Nép- köztársaság 1989. évi állami költségvetéséről szóló törvényjavaslat, az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat, a lakásalapról szóló törvényjavaslat, a vállalkozások 1989. évi eredménye után fizetendő kiegészítő adóról szóló törvény- javaslat tárgyalása. tézményeknek a restrikciós politikából adódó általános leépülését meg kell állítani. Kiemelt fejlesztésekre is módot nyújtó támogatást kap a közösből az ország jövőjét megalapozó felsőoktatás és kutatás. Nagyobb szelet jut a közoktatásra, az egészségügyi és a szociális ellátásra, a bírói és az ügyészi szervezetekre, az éveken át hátrasorolt kultúrára is. A védelem, az igazgatás és az egyéb területek támogatásának reálértéke viszont csökken. 1989-ben a lakásra várók pénzügyi feltételeinek módosítását jelenti egyrészről, hogy emelkedik a szociálpolitikai kedvezmény össze a kétgyermekes családoknak 150 ezer forintről 200 ezerre, a háromgyermekeseknél 400 ezerről 600 ezerre, s a többi gyermek után 50 ezerről 100 ezerre. Másrészről nő az igénybe vehető hitel összege, harmadsorban pedig lakáshiteltörlesztési támogatást vezetünk be. Befejezésül Villányi Miklós arra kérte a képviselőket: az 1989. évi költségvetési törvényjavaslatról döntve mérlegeljék hogy az országnak és kormánynak a célja nem lehet más, csak a meglévő feszültségek mérséklése, nem pedig azok további növelése. A vitában többek között felszólalt Péter Szigfrid, a Tolna Megyei Pártbizottság első titkára és Varga János, az iregszemcsei Egyetértés Tsz elnöke - mindketten Tolna megyei képviselők. költségvetésből gazdálkodó intézményekben dolgozó értelmiség még a műszaki-agrár értelmiségnél is hátrányos helyzetben vannak, hiszen itt még a munka eredményessége sem tesz lehetővé magasabb bérezést Amíg egy termelőüzem a gazdaságosság és eredményesség függvényében képes az értelmiség anyagi elismertségének javítására, addig az intézmények részére ez sem lehetőség. Szellemi erőfeszítésre, értékelhető teljesítményre csak egészséges nemzet képes. Értékrendünkben tehát az egészségügynek is, a kultúrának is valahol elöl a helye. Költségvetés - anyagi forrás -, elosztás olyan fogalmak, melyeknek egyre fontosabb lett a tartalma, az, hogy mekkora összegeket takar és hogyan történik az elosztásuk. A képviselőtársaim által ismert, hogy Tolna megyéből a közelmúltban két olyan felhívás is elindult, amely a költség- vetési pénzeszközök eddigi elsoztási rendjét kifogásolta. Ez a két felhívás annak alapján születhetett meg, hogy bár a kormány gazdasági-társadalmi stabilizációs programja, valamint az országos pártértekezlet a kibontakozás alapvető feltételeként jelölte meg a tudás, a szellemi, értelmiségi munka anyagi-erkölcsi megbecsülésének javítását, azonban a deklarációkat követő pénzügyi-gazdasági intézkedések egy része ezt nem szolgálta. Szeretném itt is elmondani, hogy a felhívást megfogalmazók módszerével és hangnemével nem tudok azonosulni, viszont szakmájuk és hivatástudatuk tisztessége, társadalmi elismertségük javítása motiválta cselekedetüket. Veszélyét látom például a központi alapok túlzott létrehozásának is, mivel az ezek igénybevételére jogosító pályázatok elbírálásában és elosztásában - legalábbis eddigi gyakorlat ezt mutatja - nem garantálható a reális, szubjektivitásoktól mentes elosztás, s véleményem szerint ellentmond azoknak a törekvéseknek is, amellyel a települések, intézmények, vállalatok önállóságát kívánjuk növelni. A műszaki értelmiségiek közérzetén javíthatna - pénz nélkül - annak a gyakorlatnak az oldása, amit a tudományos minősítések, fokozatok odaítélésében ma alkalmazunk. A Paksi Atomerőmű Vállalatnál közel 500 mérnök és legalább ugyanennyi középfokú végzettségű műszaki ember vesz részt kutatási-fejlesztési munkákban. Körükből kerülnek ki azok a szakemberek, akik a vállalat szakközépiskolájában, illetve a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kara kihelyezett Energetikai Üzemmérnöki Szakán oktatnak, átadják azt a szakmai tudást, amelyet az erőmüvet építők és üzemeltetők felhalmoztak. Az atomerőműben magas színvonalon dolgozó mérnöknek, vegyésznek, fizikusnak hátrányt jéjght a minősítések formális elemeinek (publikációk, tudományos dolgozatok, értekezések) túlzott túlhangsúlyozása. Az atomerőmű létesítése, üzembe helyezése, üzemeltetése során kétséget kizáróan olyan színvonalú mérnöki, fizikusi teljesítmények születtek, melyek határainkon túl is elismerést váltottak ki. Ezeket már a gyakorlat is igazolta. A feladatok által megkövetelt igen tempós, megterhelő ipari mérnöki munka mellett azonban nem igen jut idő a publikálásra, a mértékadó műszaki-technikai közéletben való aktív részvételre - márpedig ezek hiányában tudományos fokozatot szerezni, bármilyen magas színvonalú ipari mérnöki munkát produkál is valaki - ma nem lehet Ugyanakkor más intézményekben dolgozó, vagy dolgozgató szakemberek a paksiak tapasztalatait feldolgozva publikál és tudományos minősítést megkapja, megszerzi. A kulturális és egészségügyi ágazat gondjainak megoldásához az önszerveződés, önfinanszírozás szorgalmazása, a gazdálkodásra késztetés - kevés! Miért éppen ők tudnának jól gazdálkodni, vetődik fel jogosan a kérdés, amikor a kimondottan gazdasági-gazdálkodási feladatra létrejött egységek egy része is csak úgy képes, ahogy azt sokak helyzete mutatja?! A jövő évi költségvetés számszerű adataiban megmutatkozó kormányzati szándék tiszteletreméltó, szükséges, de közel sem elégséges. Az állam nem képes minden feszültséget feloldani-tudjuk, de ennek tudatában sem fogadható el, hogy ilyen mértékben a terheket az egyénre, a lakosságra hárítsunk. A költségvetési kiadások csökkentésére tett kezdeményezések még mindig bátortalanok. Még komoly lehetőség van - országosan, de megyeileg és helyileg is - az ún. háttérintézmények támogatásának visz- szaszorításában. Létjogosultságuk, szükségességük, hasznosságuk komolyabb felülvizsgálatot igényelne. Nehezen tartható fenn az a helyzet, hogy az egészségügy gyengeségei és ellátási hibái miatt ma a beteg ember egyre jobban kiszolgáltatott. Megítélésem szerint az egészségügy fejlesztésében számos központi és helyi hiba is történt. A központi hibák a szakmai programok kampányszerűségében, a nem kellő hatékonyságában, a sokszor személyi kapcsolatokon alapuló fejlesztésekben és szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyó elosztásban nyilvánulnak meg. Az egészségügyben a betegek mellett kiszolgáltatottnak tekinthetjük még az egészségügyi dolgozók egy részét is. Ennek oka, hogy az elmúlt tíz évben a paraszolvencia megítélésében - mint ismert - a következő folyamat játszódott le; először elhallgatott, majd bizonyos keretek között elismert és megtűrt, végül az adózással államilag elismert jövedelemmé vált. Az egészségügy jelenlegi gondjainak megoldásában kulcskérdés, hogyan alakul az egészségügyi intézmények, kórházak önállósága. Ez az önállóság ugyanis az elmúlt néhány éves időszakban elvileg és deklaráltan növekedett, ugyanakkor az anyagi feltételek lényegesen csökkentek és beszűkültek. Ez utóbbi is lehetővé teszi, hogy a biztosított önállóságot ma is folyamatosan megsértik központi, de helyi intézkedések is. Például: eltörölték a műszakpótlék és az ügyelet maximált felső határát, de a díjak megemeléséhez pénzt nem kaptak az intézetek. De példa lehet erre az ez évben történt rendkívüli béremelés is. Az a költségkutatási kísérlet, amely 1989. január 1-jével indul az ország tíz egészségügyi intézményében, bizakodóvá tesz bennünket abban, hogy a gondok egy része orvosolható. Mindehhez azonban jelentős pénzügyi fedezetre is szükség van, amelynek biztosíthatóságában ma még nemigen látszanak a garanciák. Sokakban erősödik az a vélemény, hogy nem folytatódhat tovább az ún. „nem termelő ágazatokon”, oktatáson, egészségügyön, lakáson, általában a nem termelő infrastruktúrán való takarékoskodás. EbVarga János Igen Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az elmúlt két-három év eseményei, a jelenlegi időszak hangulata, a Parlament ésa képviselők munkájáról megjelenő eltérő és kritikus megjegyezések, Grósz elvtársnak a legutóbbi ülésszak utáni nyilatkozata arra inspirál engem, hogy saját munkánkról szóljak először. Szólni kívánok a parlamenti munkáról, a képviselői munkáról és megfogalmaznám azt, hogy egyáltalán kit képvisel a képviselő ebben a váratlanul ránk zúduló demokráciában. Abban a demokráciában, melyről egyesek úgy hiszik, hogy vele születtek és jól eltalálnak ebben a helyzetben, mások küszködnek vele. Én az utóbbihoz sorolom magam. Nyilatkozatokat olvasva a parlament munkájáról, ilyeneket hallani: nem felel meg a követelményeknek, a képviselők egy része alkalmatlan erre a munkára. Nekem erről az a véleményem, hogy kinek-ki- nek el kell fogadni, ha ezt a választói mondják. Nehezebb elhinni, ha ezt egy másik képviselő mondja. Bennem megerősödött az, hogy az én alkalmasságomat vagy alkalmatlanságomat csak a választóim dönthetik el. Én a magam, de a Tolna megyei csoport nevében is visszautasítok minden általánosítást. Bizonyára az sem lehet igaz, hogy azért nem alkalmas egy képviselő, mert esetleg párttag, vagy éppen azért mert pártonkívüli, vagy mert túl fiatal, vagy azért nem, mert első számú vezető, vagy fizikai munkás. Ezek a megállapítások szinte mind előfordultak. Mire gondolnak vajon azok, akik mindezt felvetik? Milyen embert tudnak elfogadni képviselőnek? Én magam olyan extra embert nem tudok elképzelni, aki hibátlanul oldja meg feladatát. így a képviselő is fog hibázni. Bizonytalanságomban, mikor ezek a gondoből már az előző évtizedekben felmérhetetlen károk keletkeztek. A kulturált munkaerő, a megfelelően képzett szakember, a szociális és egészségügyi prevenció hiánya lassan a gazdaság és társadalom egész megújulási képességét veszélyezteti. Bár az utóbbi években számos szociálpolitikai intézkedés született a gyermekeket nevelő családok gondjainak enyhítésére, ezek nem tudták ellensúlyozni az isko- láztatással-neveléssel együttjáró kiadásokat. A költségek rohamosan nőnek, a terheket többnyire az egyéneknek kell vállalnia. A családok növekvő terhei a gyermekek iskoláztatásában a rövid távú érdekek érvényesítését eredményezi. A szellemi pálya leértékelődése minden bizonnyal annak is következménye, hogy ma anyagilag a fizikai munka aránylag jobban elismert, igy a családok minél előbb növelni szeretnék a keresők számát. Gyermekeik pályá- rairányításában is fő szemponttá lépett elő, hogy rövid idő alatt megszerezhető szakmát adjanak kezükbe, lerövidítve ezzel a gyermekek eltartási idejét Tudjuk, hogy a jövő útja a permanens képzés, ami csak széles körű alapműveltségre, kulturáltságra, épülhet. Ez ma megrövidül azzal, hogy a fiatalok többsége gyorsan elsajátítható, szűk szakmai területre képzést adó továbbtanulást vállal. Statisztikailag kimutathatóan csökkent a családi költségvetésből kulturális célokra fordított összegek mennyisége és aránya, ami hosszú távra csak rossz taktika lehet. Ezáltal olyan rétegek maradnak távol kulturális értékeink megismerésétől, kiknek kulturáltságával ma is gond van, s minden bizonnyal ez a kulturális igénytelenség gyermekeikben is újratermelődik. Mindezek alapján is komoly megfontolást igényel, hogy a költségvetés ágazatonkénti elosztásakor valamennyi képviselő felelősen végiggondolja, hogy gazdaságitársadalmi stabilizációs és kibontakozási program szempontjából e két ágazatnak mi a valóságos funkciója, és ez az adott funkció mennyit ér a társadalomnak. Már több parlamenti ülésen elhangzottak féltő, aggódó hozzászólások e kérdésben, az én hozzászólásom célja is ezek megerősítése. A társadalmi esélyegyenlőség megvalósításához nélkülözhetetlennek tartom, hogy az egészségügyben és a közoktatásban valóságos esélyek feltételeit lehessen megteremteni és minél előbb, s ez ma nem megy másként, csak úgy, hogy a költség- vetésben az eddigieknél méltányosabb támogatásokat szavaz meg az Országgyűlés. Támogatom a Terv- és Költségvetési Bizottság által benyújtott 4. változatot. latok kavarognak bennem, megerősít az a tény, hogy ez a választás mégis demokratikusabb volt, mint az előző. Ha pedig saját magamat nézem, akkor ahhoz a harmincöt képviselőhöz tartozom, akit spontán jelöltek és választottak meg országgyűlési képviselőnek. A parlamenti munkát is nagyon sok kritika éri. Csodálkoztam azon, mikor a legutóbbi ülésszak után Grósz elvtárs megkritizálta a parlamentet hogy munkája még nem eléggé mosódik össze és egyáltalán nehezen alakul ki a kormánnyal vaíó együttgondolkodása. Én akkor azt kérdeztem a Tisztelt Háztól, hogy miért kell meglepődni a kemény vitától, ha egyszer a demokráciát akarjuk. Miért kell meglepődni, ha valaki mást gondol? Az a véleményem, a mostaninál is sokkal jobb döntések születnének akkor, ha lenne időnk megvitatni a felmerülő kérdéseket, ha tiszteletben tart- nánk egymás véleményét és minden képviselőnek saját, valóságos arcát ismernénk meg. Választóink azt várják el tőlünk, hogy munkánkat ne a könnyebbik oldaláról közelítsük meg és semmiképpen ne tűnjön ki az, hogy visszarendeződés kezdődött el a politikában és a parlamentben. Ezt szerintem választóink nem vennék jó néven. A parlamenti munkához már csak azt jegyezném meg, hogy a fegyelem véleményem szerint a Parlamentben lévő összes szereplőre vonatkozik. A parlamentnek minden napirendje fontos. Ha ülésszak van, mindenkinek úgy kell rendeznie dőlTeljes siker Varga János iregszemcsei téeszeinök kis kitérőt ígérő szavai talán ijesztették a fáradt képviselőket, hiszen öt óra elmúlt, mire sok fölszólaló után rá került a sor. Mégis többször csattant fölszólalása alatt taps, ami jelzi: a képviselők érzékenyen reagálnak az őket ért bírálatra. Sértő számukra hozzá nem értésük alap nélkül való hangoztatása, hiszen annyit tudhatnak, amennyi információhoz jutni engedik őket Alkalmasságukról, illetve alkalmatlanságukról csak a választóik döntését fogadják el. Sérelmezik, ha a parlamenti fegyelmet csak rajtuk kérik számon, amikor néhány fontos hely órákig is üres. A mezőgazdaságról, a kistelepülések helyzetéről sajátos humorral elmondottakat is többször jutalmazta tapssal a T. Ház, jelezvén: a Tolna megyei képviselő lényegi kérdéseket érintett. - ri Villányi Miklós expozéja Méltányosabb támogatást Reálisabb elosztást Berecz János és Grósz Károly az ülésszak megkezdése előtt
