Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-21 / 303. szám

1988. december 21. iniÉPÜJSÁG 3 Civil kérdés — szakszerű válasz Mit mond a NATO? Bár a költségvetés fölötti vita kimenetele az első nap után még nyitott, a katonai célú kiadások mérséklése aligha lehet kétséges. Kárpáti Ferenc honvédelmi minisz­tertől tudakoltam az e célra fordított pénzek sorsát (is).- Férfiak katonaélményeik között előszeretettel mesélnek arról, hogy sikeres hadgyakorlat volt az, amikor tíz gépkocsi között volt egy, amelyik a többi kilencet be tudta húzni. Mire ment el eddig a pénz, ha a technika elavult, a műszaki színvonal ala­csony?- Van a hadseregekben legkorszerűbb technika is és olyan is, ami kevésbé az. Ez nálunk sincs másként Az ország vezetésének nagyon kell vigyáznia arra, hogy ne legyen túl sok az ilyen elavult eszköz. A gazdaság helyzete persze nem kedvez en­nek a törekvésnek.- A mostani helyzet valóban nem kedvez a műszaki fejlesztésnek. A régi haditech­nikára, hagyományos fegyverekre viszont kell-e költenünk akkor, amikor például műholdról készített felvételeken arcok is megkülönböztethetők egymástól?- Igazi civil kérdés. Egy dolog tudni, hogy hol mi van, de attól, hogy tudjuk, azok a dolgok még léteznek. És ha mozgásba lendülnek? Nagymértékben segíthet a tudás a váratlan támadás elhárításában, de eszközök is kellenek. Ha múlik a veszély, akkor válhat a technika kevésbé szükségessé.- Ön néhány napja érkezett haza Szófiából, ahol a Varsói Szerződés hadseregei­nek vezetői többek között a szovjet csapatok kivonásáról is tárgyaltak - miután Gor­bacsov bejelentette a várható változást Ezek szerint ez szovjet belső döntés ered­ménye?- Ok kezdeményezték, de jelentősége miatt egyeztették a Varsói Szerződés or­szágainak vezetőivel. Kíváncsian várom, hogyan reagál a NATO, tesznek-e ők is ha­sonló jellegű lépést? ROSTÁS ILONA költségvetésről. Az utóbbi időben nagyon sokszor felvetődik, hogyha valaki kemé­nyen kritizál, ne felejtsen el szólni az ered­ményekről sem. Én a termelőszövetkezet­ben is a következő elven vagyok. Az számít, mit mutat a mérleg nyelve. Az számít, mit kell megoldani, melyik a súlyosabb. Akkor tesszük jól, ha tudomásul véve az összes körülményt, mégis a hibákra koncentrá­lunk és azokat igyekszünk megoldani. Is­merik az emberek az elmúlt három-négy évtized eredményeit és sikereit. Ezért időt- állóbb a türelmük. Ebből azonban hosszú távon megélni nem lehet. Arra ösztökélem a kormányt, hogy legyen a feladatok végre­hajtásában kemény. Ne felejtse el a kor­mány, hogy akinek a húsba kell vágni, an­nak roppant igazságosnak kell lenni, más­képpen támadhatóvá válik. Én utaltam a ránk zúduló kiadásokra, utaltam arra, hogy nem látom a rendkívüli takarékosságot a kormány részéről. Ezért ezt a költségvetést nem tudom igazán magamévá tenni. Csak akkor, ha pótolja a kormány a takarékossá­gi intézkedési tervét. Mire gondolok, ponto­san megmondom. Olyant, amelyben a köz­ponti pénzekből nem protekcionista elosz­tás valósul meg, olyant, ahol mindenki egy­formán érzi, hogy ebben az országban igenis gond van. Köszönöm a türelmüket. A parlament ma reggel folytatja a költ­ségvetési törvénytervezet vitáját. Az új miniszter Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter 1945-ben született Kolozsvárott. A Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnöki karának közlekedésépítő szakán 1968-ban szerzett diplomát, építőmérnök. Az Általános Épülettervező Vállalatnál terve­ző-szerkesztő mérnökként kezdte pályáját, munkáival több közle­kedési és városrendezési tervpályázaton nyert díjat. A Fővárosi Ta­nács Közlekedési Főigazgatóságán 1972-től dolgozott. A BME épí­tészmérnöki karának városépítés-városgazdaság szakán 1976- ban végzett, majd az MSZMP Politikai Főiskolájának területfejleszté­si szakán szerzett diplomát 1983-ban. Ugyanettől az évtől töltötte be a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóságának vezetői tisztsé­gét 1988-ban a Fővárosi Tanács tagjává választották. 1972-től tagja az MSZMP-nek, nős, egy gyermeke van. Új ember a kormányaidnál Csak a „kormányfő új, a kormány a régi” - mondotta Németh Miklós parlamenti szüzbeszé- dében, az Országgyűlés kedden délelőtt kezdődött decemberi ülésszakán, a feltűnően zsúfolt ülésteremben. Hogy milyen kormányt szeretne mégis a kormányfő? Mint beszédében kifejtet­te, az eddigi részérdekeket képviselő kormányzat helyett az összérdekeket szem előtt tartó Mi­nisztertanácsot Hogy mindazt sikerül-e éppen a kormányzása alatt megvalósítani, az egyenlőre még a jövő zenéje. Mi mindenesetre bízunk benne. F. KOVÁTS ÉVA gát, hogy - igaz a rendkívüli esetektől elte­kintve - részt tudjon venni a munkában. Lezárva e témát, hogy kit képvisel a kép­viselő, én azt mondom, hogy a képviselő a választóit képviseli. Helyettük ül itt, helyet­tük nyilatkozik, a nevükben szavaz. Ha elle­nükre szavaz, mert itt meggyőzték érveik­kel, az ő feladata, hogy otthon választ adjon és elszámoljon róla. Tisztelt Képviselőtársaim! A következőkben a költségvetésről kívá­nom elmondani a véleményemet. Rettene­tesen nehezen készült el ez a költségvetés. Alig-alig tudtunk vele megismerkedni. Azt is látom, hogy nagyon nehezen lesz belőle elfogadott költségvetés. Ezen azonban én nem csodálkozom. Személy szerint na­gyon kevés új elemet találok benne. Körül­tekintően összehasonlítottam az elmúlt há­rom év költségvetését és azt állapítottam meg, hogy amiért ebbe a nehéz helyzetbe jutottunk, abból igen keveset oldottunk meg napjainkig. Azonos megállapításokat találok azonos hangsúllyal, amelyek nem tartalmaznak konkrétumokat. Felfedeztem olyan mondatokat, melyek szinte minden évre ráhúzhatok. Most két ilyen mondatot szeretnék idézni, 1988-ra vonatkozik mindkettő: „Az év eddig eltelt időszakának eredményei alapján úgy ítélhető meg, hogy a főbb gazdaságpolitikai célok megvaló­sulnak.” „A gazdaságban tapasztalható hatékonyságjavulás, szerkezeti változás a tartós stabilizációhoz nem elégséges." - így zárjuk az éveket. Azonkívül, hogy na­gyon ismerősek, még egy kicsit ellent is mondanak egymásnak. Nem kell csodál­kozni azon, hogy nem írhatunk és nem mondhatunk ennél konkrétabb dolgokat, mert valójában nem is történt igazi előrelé­pés, mivel bátortalanul nyúlunk akut prob­lémáinkhoz. Sokszor az vetődik fel ben­nem, hogy valószínű nem megoldható, mert a gond annál is nagyobb, mint amibe én mint képviselő be vagyok avatva. Én a vi­tában úgy szeretnék részt venni, hogy fel­említenénk egy-két dolgot, ami idevezetett és ma is probléma. Erősen hangulatrom­boló tényezőnek tartom ma Magyarorszá­gon a lakáshelyzetet. Egyszerűen nem tu­dunk eljutni, hogy közel kerüljünk a megol­dáshoz. Ebben én úgy nyilatkozom, mint egy vidéki képviselő. Ázért nem kerülünk közelebb a megoldáshoz, mert sorozatban olyan döntéseket hoztunk, hogy a falusi la­kosság egy részének el kellett hagynia a megszokott helyet és a város irányába kel­lett mozdulnia. Meggyőződésem és be tu­dom bizonyítani, hogy a drágábbik megol­dást választottuk. Mondhatnák azt a kor­mányból többen, hogy sokat foglalkozunk ezzel a kérdéssel. En azt válaszolom rá, hogy egyszer sem tudtunk foglalkozni vele, hogy észrevettük volna e nagy melléfogást. Szemünk előtt játszódik le a folyamat, to­vább néptelenednek a falvak és nemcsak a rossz házakat hagyják el az emberek, vá­lasztanak drága albérletet és várnak mé­regdrága lakásra. Válasszuk a továbbiak­ban az olcsóbb megoldást, nem több pénzt kérek összességében, hanem reálisabb elosztást, hogy a falvakban is lehessen normálisabban élni. A másik probléma, amit megemlítek, és ami felemésztette pénzünket és emészti most is, ha nem állítjuk meg a folyamatot. Gondolok itt azokra a beruházásokra, amelyek az első pillanattól kezdve veszte­séget termelnek. Gondolok arra, hogy ezt a veszteséges termelést egyszer meg kelle­ne állítani. A vádaskodás tudom, nem hoz eredményt, de meg kell említsem azokat a hatalmasságokat, akik kézlegyintéssel tudtak intézkedni, kellő számítások nélkül, hogy egyik helyen bányát nyitunk, a másik helyen üzemet építünk. Ezek az erőfitogta­tások nagyon sokba kerültek. Ezek a pén­zek valahol hiányoznak. Tolna megye nem mondhatja el magáról az 1989-es költség- vetésben, hogy elfogadhatóan kapott fej­lesztési pénzt. Nem bíztak meg engem az­zal, hogy ezt felrójam, én csupán azért te­szem, mert ha Tolna megye keveset kapott, akkor nekünk, akik a sor végén vagyunk, még kevesebb jut. Tisztelettel kérem a kor­mányzatot, vessünk véget a pénzek pro­tekcionista szétosztásának. Legyünk igazságosabbak. Határozza meg egy kon­cepció, a logika, hogy hova adjuk a költ­ségvetés pénzét. Nagy felhördülések van­nak a falugyűléseken, hogy nálunk semmi nem akar megoldódni állami pénzből. Min­dehhez hozzá kell járulni. így lesz csak mű­szerünk a lerobbant kórházunkban. Ná­lunk csak így lehetett utat építeni, így lesz tornatermünk, így tudunk az orvosnak la­kást építeni, így működnek a kultúrottho- nok. Adózunk. Élső osztályú módon, tiszte­letben tartva a törvényeket. Tisztelt Képviselőtársaim! Ne legyen állampolgár állampolgártól így megkülönböztetve. Nem több pénzt kö­vetelek. Ne gondolja a kormány, hogy én személy szerint és választóim nem érzékel­jük a nehéz helyzetet. Nem is értünk egyet a számtalan követeléssel. De látjuk a visszásságokat és azok vannak túlsúlyban. Javasolom a kormánynak ismételten, hogy amikor területi egyeztetések folynak egy- egy megyében, ne csak a jót nézzék meg. Üljenek le azokkal is, ahol gondok vannak. Ebben a helyzetben erre időnek kell lenni. Javaslom továbbá a kormánynak, hogy a nehéz helyzetben az elvonások ekkora emlése mellett tegyen ennél érdemibb és látványosabb takarékossági intézkedést. Sokat érne, ha emiatt egy-egy városban nem kellene iskolát építeni vagy egy vidéki területen kisebb kórházat létre lehetne hozni. Meg kell tenni ezt a kormánynak. Hozzáteszem, jó volna, ha ezeknek a képvi­selői felvetéseknek lenne tekintélyük. Meg tudnánk győzni egymástarról, hogy milyen ütemben és hogyan lehetne ezeket a vis­szásságokat felszámolni. Remélem, hogy nem panasznapnak tűnik e kérdések felve­tése, hanem tényleg komolyan elhiszik, hogy ezek nekünk valós sérelmek. Kijelentették, hogy az 1988-as év a me­zőgazdaságot illetően a második legjobb év. Nem kellett volna. Nem kellett volna, mert élelmiszerárakat kell emelnünk majd a tavasszal és azt fogják mondani az embe­rek, hogyha ilyen jó évet zárt a mezőgazda­ság, miért kell árat emelni? Tudom, hogy máshol kell keresni az összefüggést, én ez­zel tisztában vagyok, de tudom, hogy az egyszerű ember ezt a következtetést vonja le. Be kéne egyszer tisztességesen mutatni ezt a magyar mezőgazdaságot az ország­nak. Be kéne mutatni,hogy mit kap ez a me­zőgazdaság. Mit vesznek el tőle? Mit ad? Hogyan viszonyulnak ezek az intézkedé­sek más országokhoz? Nemcsak a piaci árakat kéne közölni, hanem azt is, hogy mennyiért termeljük meg. Nem vállalkozik senki ennek a bemutatására, csak mindig arra, ami az adott ügyhöz kell. Kérem, pó­toljuk ezt a hiányosságot. Mutassuk be, ki­nek mekkora haszon jut egy-egy termék­nél. Mi most már régóta mondogatjuk, me­zőgazdasági üzemek vezetői, hogy rajtunk és a kistermelésen gazdagodnak meg a pénzintézetek, egyes kereskedelmi vállala­tok és kereskedők is. Ott van befektetni va­ló pénz, ott van tisztességes osztalék is. Ná­lunk egyre jobban fogytán van. Én azt mon­dom, mert így érzem, hogy amikor mi felve­tettük a mezőgazdaság dolgait, nekünk so­ha nem hittek. Ezért van ott a szarvasmar­halétszám, ahol van és most nagyon jó ára van a piacon. Ezért marad majd el lassan- lassan az intenzív műtrágyázás mind több üzemben. Tolnában is észlelhető a mező- gazdasági üzemek lerobbanása, ott hol a termelőszövetkezet egyenegyede, az or­szág első száz termelőszövetkezete között van. Mi lehet máshol? Elhiszem, hogy 500 tsz nehéz helyzetben van. Lehet még el­vonni támogatást a mezőgazdaságtól, le­het még emelni az adót, csak számolni kell a következményekkel. A szövetkezeti moz­galom érdekében is tennék néhány meg­jegyzést, mivel az utóbbi időben igen erős kritika alá esik. Pontosan 1959-ben kezd­tem dolgozni, akkor kerültem ki a techni­kumból. Nagyon jól ismerem a szervezés körülményeit, ismerem azt, ami a csalá­dommal történt, ismerem azt, ami a környe­zetemmel történt. Nem kívánom vissza, tényleg sok túlkapás volt. Azt kérdezem: hol van annak a feltétele, hogy nálunk far­merszerű gazdálkodás folyjon? Magam is elgondolkodtam, hogy a 900 fő dolgozó és nyugdíjas tag közül hányán értenének eh­hez a gazdálkodási formához. Hol van en­nek az eszközrendszere? Javaslom, ha már akkor nem kérdeztük meg a parasztot, hogy mit akar, most ezt ne mulasszuk el. Látom én azt, hogy van olyan hely, ahol nincs más megoldás. De akkor is, azok mondják ki, hogy mit akarnak, akiknek a bőréről szó van, ne azok, akik mindenkép­pen újítani szeretnének. Szívesen vitatko­zom bárkivel ezen a kérdésen, mert jó vol­na, ha végre egyszer az érvek összecsapá­sából születne valami okos dolog. Elnézést kérek, hogy a költségvetésnél reagálok a mozgalmat ért kritikára, de sok pénzbe ke­rülhet egy rossz lépés. Tisztelt Országgyűlés! Ezek az én és választóim dilemmái. Egy olyan költségvetés, amely mélyen a zsebbe nyúl, kihozza az emberekből a problémás dolgokat Sorolhattam volna én itt a költ­ségvetés számait. Ezen számok ismereté­ben mondtam el azt, amit elmondtam a végbe. Az előzetes tárgyalások során ha­mar eldőlt, hogy a demokratikus erők Ideiglenes Nemzetgyűlést és Kormányt akarnak létrehozni, nem pedig más or­szágok mintájára bizottságot vagy testü­letet. Ezzel is kifejezésre juttatták, hogy a megelőző háborús rendszerrel és kor­mányokkal nem kívánnak jogfolytonos­ságot. Ennek az államhatalmi szervnek a megteremtését egy Előkészítő Bizottság­ra bízták, amely a felszabadult területe­ken a volt önkormányzati szervek nem­zeti bizottságok és egyéb társadalmi szervezetek közreműködésével válasz­tásokat szervezett. Az így megválasztott képviselők alkották az Ideiglenes Nem­zetgyűlést, az új hatalom forrását. De­cember 12-re már az ország területének 55-60%-a, 54 városa közül 35 és a vár­megyei székhelyek közül 15 felszaba­dult. Ezeknek a területeknek történelmi­forradalmi múltja is jelentős, hiszen az agrárforradalmi hagyományokkal ren­delkező Tiszántúl, Viharsarok, valamint Debrecen és környéke, illetve Pécs és Miskolc iparvidékei is részesei lettek az új hatalom megteremtésének. Az Előké­szítő Bizottság 38 községet és várost ke­resett fel, hogy ott a választásokat lebo­nyolítsa és a megválasztott képviselőket Debrecenbe irányítsa. Tizenkét megbízói csoport végezte el ezt a feladatot. A dél­dunántúli területre Vass Zoltán, gróf Te­leki Géza és Gombkötő Péter kaptak megbízást. Megyénkben nem lehetett még a közeli hadműveletek miatt lebo­nyolítani a választásokat, de a megye- székhely 2 küldöttet jelölt az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. így az Ideiglenes Nem­zetgyűlés abból a népmozgalomból nőtt ki, amely az országban a különböző ön- kormányzatokban, nemzeti bizottságok­ban folyt. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásával új szakasza kezdődött a magyar történelemnek. A mandátum­vizsgáló bizottság joggal állapította meg, hogy ...„az Ideiglenes Nemzetgyűlés ma­gát összetétele alapján a nemzet akara­tának kifejezésére hivatottnak tekinti.” ....a magyar állami szuverenitás kizáróla­gos képviselője.” A z Ideiglenes Nemzetgyűlés által kibo­csátott „Szózat” vállalta az antifasiszta függetlenségi harc mellett az ország de­mokratikus átalakításának programját is. Első és legfontosabb feladatának tekin­tette egy felelős magyar kormány meg­alakítását, majd a fegyverszüneti tárgya­lások befejezését és az újjáépítés megin­dítását. Az Ideiglenes Kormány megalakítása és összetétele tükrözte mind a szövet­ségesek, mind a belső erők akaratát. A kiadott „Nyilatkozat” magában foglalta a legfontosabb kül- és belpolitikai teendő­ket, s ezzel a kormány elérte azt, hogy a szövetséges hatalmak elfogadták a Ma­gyarország nevében történt jelentkezé­sét a fegyverszünet megkötésére. Az Ideiglenes Kormány az önálló és demokratikus Magyarország alapjait kezdte lerakni. Ezekért a cselekedetekért az Ideigle­nes Nemzetgyűlést és Ideiglenes Nem­zeti Kormányt kimagasló hely illeti meg a magyar történelemben. Ideiglenessége csak fennállásának időtartama és körül­ményei miatt átmeneti, amit alkotott örök­érvényű. Napjainkban, amikor egyre erőtelje­sebben keressük nemzeti létünk, tuda­tunk gyökereit, nem sikkadhatunk el leg­újabb kori történelmi eseményeink fölött. Újra és újra meg kell állni, elgondolkodni azon, mi adott erőt, lendületet és hitet az előttünk járó generációknak, hogy a szinte reménytelennek tűnő helyzetből országunkat és népünket kivezessék. Cselekedeteikkel példát és erőt adnak az utókornak. A negyvennégy év előtti tenni akarás és ennek érdekében megvalósított összefogás legyen számunkra is útmuta­tó a jelenlegi társadalmi, politikai felada­tok megoldásához. Durgonicsné dr. Molnár Erzsébet Már megint a szavazás! Stimmel? Stimmel? - tette fel ezt a korántsem magyarosnak nevezhető kérdést Stadinger István, a Parlament elnöke elég ingerülten az egyik képviselőnek, az új közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter személyére vonatkozó megismételt szavazás so­rán. Az incidensre azért került sor, mert az illető képviselő megkérdőjelezte - mint utólag bebizonyosodott, joggal - a szavazatszámlálás pontosságát Neki volt igaza, semmi sem stimmelt, mivel az eredetileg 115-nek számolt tartóz­kodók száma az ismételt számlálásnál már 128-nak bizonyult Az új minisztert így is, úgy is, 128 tartózkodás és 25 ellenszavazat mellett megvá­lasztották. Arra már gondolni sem merek, hogy mi lett volna egy újbóli szavazás eredménye. Talán más került volna a miniszteri bársonyszékbe? - fké ­A demokratikus Magyarország ünnepére Hétköznapjaink sorát egy-egy ünnep­nap szakítja meg. Az ünnepre való ké­szülődés mindig ad alkalmat arra, hogy elgondolkodjunk, mit is jelent számunkra ez a nap. December vége felé többnyire a családi és baráti körben eltöltendő ünne­pekre - a karácsonyra és a szilveszterre - gondolunk. Még nem vált széles kör­ben ismertté, hogy az egész ország né­pének milyen jelentős változásokat ered­ményeztek az 1944. december 21-22-i események. 1944 őszétől Magyarország is had­színtérré vált. A Vörös Hadsereg csapatai három irányból kezdték meg felszabadí­tó hadműveleteiket, amelynek eredmé­nyeképpen december közepére az or­szágnak majdnem háromnegyedéről kiűzték a fasiszta csapatokat. A katonai front elvonultával a községekben, váro­sokban lassan beindult a hétköznapi élet, megkezdték működésüket a köz- igazgatási szervek, éledeztek a politikai erők. Az ország nyugati fele még a hábo­rútól szenvedett, a keleti részben már a jövőre gondoltak a progresszív erők és kezükbe vették az ország sorsának irá­nyítását. Ha az érzelmek oldaláról köze­lítjük meg, azt is mondhatjuk, hogy azok­ban a sorsfordító napokban Debrecen­ben a szeretet, a béke, az együvé tarto­zás és összefogás jelképeként került az ország, a nép karácsonyfája alá az Ideig­lenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Bizonyára nem kizá­rólag érzelmi indíttatás miatt de a nemzet, a haza iránt érzett mélységes szeretetből és odaadásból is vállalták azok a tudó­sok, munkások, katonák, papok és politi­kusok a háborús pusztításból fakadó fel­adatok haladéktalan megoldását. Felis­merve a nemzetközi helyzetben rejlő le­hetőségeket, kezdeményezően vettek részt a magyar antifasiszta és demokrati­kus erők összefogásában, megszerve­zésében és egy új államhatalom megte­remtésében. Különösen nagy jelentőséget az ad ennek a cselekedetnek, hogy huszonöt évi elnyomatás és a háború éveinek ül­döztetése ellenére a haladó és forradal­mi erők - félre téve politikai ellentéteiket - egymásnak kezet nyújtottak a függet­len és demokratikus Magyarország meg­teremtése érdekében. Történelmi tény, hogy valamennyi politikai erő közül a leg­dinamikusabb a Magyar Kommunista Párt volt. Elméletileg megalapozott, egyértelmű és tömegeket mozgósító ak­cióprogrammal állt az egyre inkább tenni akaró demokratikus erők élére. A prog­ram - tartalmánál, mélységénél és pers­pektívájánál fogva - a politikai erők szö­vetségének és a megalakuló Ideiglenes Nemzetgyűlés „Szózatáénak alapjává vált. Miben állt az Ideiglenes Nemzetgyűlés életrehívásának jelentősége? A katonai felszabadítás csak a demokratikus ki­bontakozás feltételeit teremtette meg. A kormányzáshoz a belső politikai erők összefogása, tettrekészsége is kellett. Az antifasiszta koalíció tagjai és velük össz­hangban a szovjet kormány sem szándé­kozott egyik ország belügyeibe sem be­avatkozni, azon túl, hogy határozottan kí­vánták egy antifasiszta, demokratikus politikai rendszer kiépítését. Ezért nem is hoztak létre a felszabadított területe­ken katonai közigazgatást, hanem a pol­gári közigazgatás beindítását szorgal­mazták, segítették. Ezt azért is szem előtt tartotta a legfelsőbb szovjet vezetés, mert kedvezővé akarta tenni a magyar katonai átállást. A Horthy-féle átállás kudarcával azonban egy légüres tér maradt, nem működtek azok az államhatalmi szervek, amelyekkel együttműködve az ország­nak a háborúból való kivezetését irányí­tani lehetett volna. Ezért vált szükséges­sé és lehetségessé az antifasiszta, de­mokratikus erők összefogása, amelyek reális célokat kitűzve megvetették egy új, demokratikus hatalom alapját. Lázas szervezőmunka indult a felsza­badított területeken. Valamennyi politikai párt megpróbálta újraéleszteni és moz­gásba hozni szervezeteit. Elsősorban a munkáspártok, a kisgazdapárt, nemzeti parasztpárt képviselői és egyházi sze­mélyek léptek fel kezdeményezően. A kommunisták által meghirdetett „Lesz magyar újjászületés!" jegyében közeled­tek egymáshoz és híwák életre a Magyar Front utódaként december 2-án Szege­den a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot. Ebben az újjászerveződött politi­kai pártok, szervezetek tömörültek, elfo­gadva a Debreceni Néplapban megje­lentetett „Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének” kommunisták által javasolt programját. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy az uralko­dó osztályok hatalmának és rendszeré­nek átmentése lehetetlenné vált, az or­szág függetlenségének a kivívása belső demokratikus átalakulással párhuzamo­san valósul meg. A felszabadult területe­ken kialakultak a demokratikus népi mozgalom helyi szervezetei, a nemzeti bizottságok, amelyek helyet kértek és vívtak ki maguknak az uralkodó körök átálló csoportjai mellett az MNFF-ban - vagyis az ország ügyeinek intézésében, így forrt össze az antifasiszta független­ségi harc a demokratikus szabadságjo­gokért való küzdelemmel 1944 decem­berében. Ezekkel a demokratikus ma­gyar erőkkel az antifasiszta koalíció tag­jainak is számolni kellett. Vagyis az új ha­talom létrehozása csakis a legszélesebb nemzeti összefogás alapján mehetett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents