Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)

1988-12-19 / 301. szám

1988. december 19. Képújság 3 Hogyan bírja idegekkel? A névrokonát életveszélyesen megfenyegették A napot teniszezéssel kezdik Milyen ma egy menedzsertipusú veze­tő, milyen ember az, akinek volt ereje és türelme végigharcolni kerek hét eszten­dőt azért, hogy saját elképzeléseit meg­valósítsa. Milyen ember Széles Gábor vil­lamosmérnök a Műszertechnika Kisszö­vetkezet elnöke, aki a szerkezetátalakítás jegyében lezajlott, a sajtóban nagy vihart felkavaró est főszereplője? Nevezetesen arról van szó, hogy a kisszövetkezet megvásárolta az Elektronikai Vállalatot amerikai-magyar vegyes vállalatot alapít 12-14 millió forintos alaptőkével számí­tógépek és részegységek gyártására. Nos hát a héten a margitszigeti Ther- mál Szállóban választ kaphattunk kérdé­seinkre. Azt hinnénk, hogy egy ilyen hossza­dalmas, idegtépő és szokatlan tortúra után megfáradt, ideges, kapkodó és vá­daskodó emberrel találkozunk. Nem így van. Széles Gábor halk szavú, kulturált, összefogott, határozott és mindenért, amit mond, vállalja a felelősséget, mert az igazát bizonyítani tudja, s mert biztos a dolgában. Mostanában sokat beszélünk a vállalkozói és a bürokratikus típusú gazdálkodó szervezetekről. Széles Gá­bor cége, amely máris az ország legna­gyobb kisszövetkezete címet viseli, az előbbihez tartozik. Ez a momentum meg­határozza vezetői mentalitását, hisz vál­lalkozni csak higgadtan, valamennyi kö­rülményt mérlegelve lehet. A Műszertechnika elnöke például csak azokkal dolgozik együtt, akikkel érde­mes, akik megbízhatók, akik lelkesedni tudnak a közösen meghatározott célo­kért. így történhet, hogy a dolgozók fize­tése között százszázalék különbség is le­het, s hogy attól, akiről kiderül az, hogy munkáját nem lelkiismeretesen végezte, hidegvérrel és könnyű szívvel megvál­nak. A jó munkavégzés alapvető feltétele a szellemi felkészültség és a testi erőnlét. Ez a cég és a dolgozó közös érdeke. Vall­ják: jó kondíció nélkül képtelenség igé­nyes munkát végezni. Éppen ezért kéthe­tente sibuszokat indítanak Csehszlová­kiába, továbbá télen-nyáron - az enök- kel az élen - teniszezéssel kezdik a na­pot. „A szövetkezet minden dolgozójának sokkal jobb lett a közérzete, mióta spor­tolunk. Én magam tizenöt kilót fogytam” - mondja az elnök. Szokatlan dolog valamely hazai cég első számú vezetőjének a testsúlyáról hallani, de a vállalkozói típusú gazdálko­dáshoz nemcsak a tiszta ész, hanem az őszinte hangnem is hozzátartozik. Ennek jegyében kérdeztem tehát meg Széles Gábortól: hogy bírja a hét eszten­deje tartó szakadatlan harcot idegekkel? A választ egy teljesen friss példával együtt kaptam meg. A rádió 168 óra című műsorában részletes riport szól az Elekt­ronikai Vállalat kontra kisszövetkezet dolgairól. Hétfőn reggel jelentkezett egy Széles Gáborné nevezetű hogy telefo­non, aki nem az elnök felesége volt. El­mondta, hogy nyilván összetévesztették őket és a hét végén többen életveszélye­sen megfenyegették, ezért kénytelenk voltak bejelentést tenni a kerületi rendőr- kapitányságon. „Megnyugtattam sze­gény aszonyt, ami nem volt könnyű, hisz például az egyik telefonáló közölte velük: meg fogtok dögleni.” „Kérem szépen ilyenek is vannak" - mondta a halk szavú, nyugodt elnök. Majd megigazította a nyakkendőjét és a televízió kamerája elé állt. D. VARGA M. Vb-ülést tanácsülés követett Rendelettervezet a lakástámogatás korszerűsítésére Sűrű programja volt múlt szerdán dél­után a Paksi Városi Tanács testületéinek. Két órakor a végrehajtó bizottság ült ösz- sze, hogy négy napirendet tárgyaljon meg. Ezek között szerepelt a hatósági munka értékelése, figyelemmel a jogpoli­tikai irányelvek érvényesülésére, amit dr. Tóth Lajos vb-titkár terjesztett elő, majd Jákli Péter tanácselnök a lakásépítés és vásárlás helyi támogatásának átfogó ér­tékelését tartotta meg. Beszámolójában a Tolna Megyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság vizsgálatának megállapításaiból in­dult ki, a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága ennek szellemében megfogal­mazott feladatmeghatározását vázolta fel, a tanács feladatát részletezte. Mind­ezeket figyelembe véve szó esett arról az új rendelettervezetről, ami a helyi támo­gatás korszerűsítését célozza és várha­tóan a jövö év első negyedévi tanácsülé­se elé terjesztik, ami a ma érvényben lé­vő, hatályos rendelethez viszonyítva több jelentős változást tartalmaz. így a jelenlegi szabályozásnál egyér­telműbben mondja ki, hogy a támogatás kizárólag a rászorultság elve alapján ítél­hető oda, a támogatást igénylőt megha­tározott igazolások, engedélyek, egyéb dokumentumok csatolására kötelezik. A kérelmek elbírálását folyamatosan vég­zik, így nem lesz szükség a jövőben ta­nácselnöki elbírálásra, ami a szubjektív döntéseket küszöböli ki. Újdonságnak számít továbbá, hogy a támogatás felső határát 300 ezer forintra szeretnék emel­ni, tekintettel a növekvő ingatlanárakra. A demokrácia szélesítésével az igénylőket már az elbírálás előtt bevonják a döntési folyamatba és az ellenőrzést is alapo­sabbá, körültekintőbbé teszik, az enge­délyezettől eltérő felhasználást pedig szankcionálják. Az előterjesztés végül megállapította, hogy a helyi lakáséitési és vásárlási támogatás a feltárt hiányos­ságok ellenére is jól szolgálta a lakás­gondok megoldását, a legfontosabb teendő a szabályozás és a gyakorlat to­vábbfejlesztése, a jelenleginél nagyobb nyilvánosság megteremtése. A vb-ülést követően ült össze a Paksi Városi Tanács testületé. Nem kevesebb, mint kilenc napirendi pontot kellett meg­tárgyalniuk a városatyáknak és termé­szetesen dönteniük. A városgazdálkodá­si feladatok ellátásáról Kiss János főmér­nök tájékoztatta a megjelenteket, részle­tesen beszámolt a költségvetési üzem ilyen jellegű munkájáról, szolgáltatásai­ról. Szó esett többek között a szemét- szállításról, közterületi takarításról, sí- kosságmentesitésröl, parkgondozásról, a piac üzemeltetéséről, lomtalanításról, a dunai szabad strand és a városi szemét­telep működtetéséről, a csapadékvíz el­vezetéséről és a város tömegközlekedé­séről. Szerteágazó és igen sok kritikával sújtott tevékenységi körök, amiket a leg­nagyobb körültekintéssel igyekeznek fejleszteni a jövőben. Majd Jákli Péter ta­nácselnök a város VII. ötéves tervének időarányos teljesítéséről adott számot. A következőkben a Paksi Városi Bíróság tevékenységéről, azt követően a fejlesz­tési-termelési és ellátásfelügyeleti osz­tály munkájáról, majd az építési és egészségügyi osztály tevékenységéről hallgattak meg a tájékoztatót a tanácsta­gok. Végül a város általános rendezési tervét terjesztették elő a soklépcsős megvitatás után, amit a testület elfoga­dott. —tzs— Vízfakasztó vállalkozás Jövőre részvénytársaság? A gerincvezeték építésénél kitermelt föld teherautóra kerül, amit a cső elhelye­zése után visszabillentenek Kezdetben, a margón Pár évvel ezelőtt néhány, a Víz- és Csa­tornamű Vállalatnál dolgozó ember úgy gondolta, hogy a megye csatornázásá­ban mutatkozó, a vállalat kapacitáshiá­nyából adódó ellátatlanságot, a jelentke­ző lakossági igényeket figyelembe véve egy kisszervezetnek is van még mit ke­resnie a vízműépítésben. Megalakították hát tolnai székhellyel, öt másodállású taggal a Vízműépitő Gmk-t 1984 áprilisá­ban. Kisebb hálózatbővítésekkel kezd­ték, egy-egy utcában alakítottak ki ivóvíz- vezetéket. Olyan munkákat vállaltak, amelyek nagysága - pontosabban kicsi­sége - miatt a vízműnek nem volt érde­mes fölvonulnia. Eszközellátottságuk jó­formán néhány ásóra korlátozódott, ami­vel bizony komplex vízműépítéshez nem lehet fogni.- Mivel a főállásunkban keresett bér­ből éltünk, a gmk munkáiért kapott pénzt nem osztottuk ki, hanem beruháztuk. Ko­moly gépparkot alakítottunk ki - mondja Wiedemann Mihály közös képviselő és Goóts Kálmán. Egy rövid leltárba is beletartozik ma már 12 árokásó gép, egy sor kisebb gép - például kompresszor - három teherau­tó és 11 személyszállításra is alkalmas jármű, úgy 15 millió forint értékben. A ta­gok száma mára nyolcra bővült és van negyven alkalmazott is - hiszen minden­féle építőipari szakmunkásra, lakatosra, gépészre is szükség van. Mindannyian főállásban dolgoznak a gmk-ban. Ahogy gyarapodott a géppark, úgy vállalhattak mind nagyobb munkákat. Befejezték például Dombori közművesí­tését, a nevükhöz fűződik többek között a mőcsényi, a diósberényi, a szárazdi víz­mű megépítése. A közelmúltban építés- vezetőséget hoztak létre Veszprémben, dolgoznak Baranyában. Jelenleg csator­názzák Tolnát... Versenystratégia Itt nincsenek egész utcák fölbontva és hónapokra lezárva a forgalom elől - hal­lottuk. Valóban. A sportcsarnok mögötti területen is úgy épül a gerincvezeték, hogy csak egy-egy rövid szakaszon bontják föl az utat, ássák ki a négy méter mély árkot, és fektetik le a csövet. A teherautóra halmozott földet aztán már billentik is vissza, mielőtt egy szakasszal továbbmennének. Ez a gyorsaság, a „tiszta munka” is vonzó lehet a megren­delő számára. A fő azonban mégis a ver­senyképes ár, ami többnyire a döntő egy-egy versenytárgyalásnál. Szó se róla, elég sajátos módon kalku­lálja a Vízműépítő Gmk az árait.- Az országban szinte minden verseny- tárgyaláson részt veszünk, föltérképez­zük a konkurenciát, kipuhatoljuk, hogy ki milyen árakkal dolgozik. Ha mi el akarunk végezni egy munkát, akkor egyetlen célunk van: megnyerni a versenytárgyalást. Nem készítünk előre kalkulációt, nem számítgat- juk, hogy megéri-e, csak azt nézzük, hogy nekünk alacsonyabb árat kell ajánlani, mint másoknak. Csak arra ügyelünk, hogy a vál­lalási ár legalább az anyagköltséget fedez­ze. Eddig még mindig bejött ez a taktika és haszonnal végződött a vállalkozás, megér­te kockáztatni - mondják beszélgetőpart­nereink. Olyannyira bejött, hogy a versenyben meglehetősen tőkeigényes fegyvernemet is bevethetnek. A lakosság részére ingye­nes fölajánlásokat tesznek időnként, pél­dául négy községben vállalták ingyen az utcai vezetékről a házakba való vízbekö­tést. A stratégiához tartozik az is, hogy nem kérnek előleget a munka beindításához. Az anyagvásárlást és a kezdetben föl­merülő egyéb költségeket saját erőből fi­nanszírozzák - illetve az idén első alkalom­mal hitelből is. A számlázással sem sietnek, türelmesen várnak arra, hogy a beruházó hozzájusson a szükséges pénzhez. Sokszor hiába a jó árajánlat a megren­delő referencia nélkül bizalmatlan. Hogy ebbe se legyen hiba, az ivóvízzel tartályból ellátott Júlia-majorban saját eszközeikkel először közkutakat építettek, majd elké­szültek az utcai vezetékkel. Jövőre indulhat a lakásokba való bekötés, utána pedig egy medencével növelik a vízbázist. Nem számolgatjuk megéri-e? Gyakran ezekkel a vonzó ajánlatokkal sem sikerül a jogi személyiség nélküli gmk-nak a diszkriminatív megkülönböz­tetéseken úrrá lenni. Ez is oka annak, hogy terveik szerint - a társasági tör­vényt hamarosan követő átalakulási tör­vény megjelenése után - részvénytársa­sággá alakulnak. A formától viszonylag függetlenek azonban az egyéb céjaik, s mondhatjuk talán nyugodtan, hogy nagy célok ezek. Fejlődni kívánnak tovább, minden területen. Leendő telephelyüket sportcentrum kialakításával együtt kép­zelik, de talán lényegesebbek a munká­val kapcsolatos tervek. A Vízművel úgy kívánnak együttműködni, hogy a megyé­be „külső vállalkozó ne vonhassa el elő­lük a munkalehetőséget. Ök azonban el­mennek távolabbi helyekre is a mun­káért, szeretnének minél több helyen dolgozni az országban. S nemcsak mély­építésben gondolkodnak már...- Ha látunk egy érdekes, szakmailag szép feladatot, akkor azt mindenképpen meg akarjuk oldani. Megteszünk min­dent a cél érdekében, olyankor nem azt számolgatjuk, hogy megéri-e, vagy nem - mondja Goóts Kálmán.- Nagyok a célok, igaz. De ez az éle­tünk. Én innét akarok nyugdíjba menni, persze nem is megyek nyugdíjba, mert csinálom, amíg birom, ez a hobbim is. Egész más itt a szemlélet, mint egy állami vállalatnál. Érzem, hogy magamnak vet­tem egy árokásó gépet, magamnak gya- rapitottam, én értem el eredményeket. Ugyanakkor mégsem a pénzért csiná­lom, az jön magától, vele jár - teszi hozzá Wiedemann Mihály, miközben nézege­tünk egy oklevelet. A Vállalkozó Orszá­gos Szövetségének elnöksége által ado­mányozott Kiváló Kisvállalkozás 1988. címet nyerte el a tolnai Vízműépítő Gaz­dasági Munkaközösség. Egyike azon eredményeknek, amelyekkel semmi anyagi haszon nem jár. Csak az érzés, hogy ezt is ők érték el. ROSTÁS ILONA Fotó: GOTTVALD KÁROLY Miért? Hát pénzért! Többnyire ez a magától értetődő válasz, ha azt firtatjuk, hogy valakit mi vezérel új, a kényelmesebbtől eltérő utak ke­resésében, mi ösztönzi nyolcórás munkaidejének föladására, miért vállalkozik, miért kockáztat. Itt ez a jó, szinte minden esetre alkalmaz­ható felelet, nekem mégis pont olyan társasággal kellett összea­kadnom, amelyik azt állítja; nem a pénz az elsődleges cél. Az csak úgy jön magától, mintegy mellékesen. Lehet, hogy igazuk van? Wiedemann Mihály és Goóts Kálmán A házi bekötésnél sincs szükség ásóra

Next

/
Thumbnails
Contents