Tolna Megyei Népújság, 1988. december (38. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-19 / 301. szám
1988. december 19. ' TOLNA ' 4 rtHPÜJSÁG ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Kérheti-e a nyugdíjjárulék újbóli megállapítását? „Szekszárd” jeligével kapott levelet szerkesztőségünk, melyből a következőket tudtuk meg: 1985 szeptemberében ment nyugdíjba, de pár napra rá ismét elhelyezkedett. Három év eltelte után a jelenlegi keresete magasabb, mint amellyel nyugdíjba ment. „Olvastam az újságban, hogy a harmadik év után újból lehet kérni az újabb nyugdíjjáruléknak a megállapítását. Az utóbbi kedvezőbb lenne, mert a jelenlegi keresetemből a nyugdíjjárulékot levonják, mivel az így jogos. Tehát kérhetem-e a nyugdíjjárulék újbóli megállapítását? Ha igen, akkor milyen formában? A másik kérdésem pedig az, hogy a 24 nap szabadságon felül a munkaviszonyban eltöltött éveim után jár-e pótszabadság?” A levelet a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz továbbítottuk, ahonnét dr. Antal Pál igazgató válaszolt:- Kérelemre az öregségi nyugdíj összegét újból meg kell állapítani, ha az igénylőnek a nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati ideje alatt legalább harminchat havi keresete van és az alapján a nyugdíj összege kedvezőbb. Az újbóli nyugdíj megállapításánál a korábbi nyugdíjazáskor már figyelembe vett szolgálati időt, valamint az utolsó harminchat havi keresetet kell alapul venni. A korábbi nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati időnek csak azt a tartamát lehet figyelembe venni, Telefonszámunk: 16-211 amely alatt a nyugdijat szüneteltették, vagy korlátozottan folyósították. A nyugdíjat újból megállapítani legkorábban a nyugdíjazásként létesített munkaviszony megszűnését követően lehet. A kérelmet a Társadalombiztosítási Igazgatóság nyugellátási osztályához kell benyújtani. Szabadsággal kapcsolatos kérdésére tájékoztatásul közöljük, hogy a Munka Törvénykönyv 42. paragrafusa szerint a dolgozónak minden munkaviszonyban töltött naptári évben 15 nap alapszabadság és a munkaviszonyban töltött idejétől függően pótszabadság jár. A Munka Törvénykönyve 46. paragrafusa (1) bekezdés szerint a pótszabadság naptári évenként legfeljebb 9 munkanapot tehet ki. Tehát az évi 24 nap szabadságon felül a nyugdíjasként munkaviszonyban állót sem illeti meg több szabadság. Hol folytathatja a tanulmányait? Róth István paksi olvasónknak van egy 7. osztályos lánya, aki divattervező szeretne lenni. Azt kérdezte, van-e valamilyen intézmény, ahol tanulmányait folytathatná. A kérdésre a választ a Tolna Megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztási tanácsadója, Tálosi Ferencné küldte meg:- Jó tanulmányi eredménnyel ruhaipari szakközépiskolában lehet továbbtanulni, majd Budapesten a Könnyűipari Műszaki Főiskola ruhaipari szakán folytatni a tanulmányokat. Kifejezetten divattervezéssel középfokú oktatási intézmények nem foglalkoznak. ATolna megyei gyermekeknek az alábbi iskolákban van továbbtanulási esélyük: Ruhaipari Szakközépiskola és 619. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet 6300 Kalocsa, Tompa u. 12., 526. Számú Farkas J. Ipari és Mezőgazdasági Szakmunkás-és Szakközépiskola 8840 Csurgó, Iharosi u. 2. (Ebben az iskolában két ruhaipari technikusi osztály indul az 1989/90-es tanévekben.) A főiskola címe: Könnyűipari Műszaki Főiskola, Budapest 1034, Doberdó u. 6. Ruhaipari szakon matematika és fizika a felvételi tárgy, de szakközépiskolai képesítés esetén a fizika szakmai tárggyal helyettesíthető. Természetesen a felvételi követelmények nem változhatnak. Visszakövetelhető-e az előleg? Apt Józsefné keszőhidegkúti olvasónk szerkesztőségnkhöz küldött levelében kérdezte, hogy abban az esetben visszajár-e a fényképésznek adott előleg, ha a kisbaba halva születik? Dr. Deák Konrád válasza:- Polgári Törvénykönyvünk szerint: „Ha a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja.” Tanácskérő levele szerint nyilván az élve születendő unokáját kívánta lefényképez- tetni, erre adott előleget a fényképésznek. Unokája halva született, a fényképezésre ezért nem került sor. Ilyen körülmények között az adott előleg visszakövetelése megalapozott. Ml VÁLASZOLUNK HiE Az elmúlt héten nem jelent meg olyan új jogszabály, amely olvasóink szélesebb körének érdeklődésére tarthatna számot, így ez alkalommal a fog lalóra vonatkozó jogi szabályozást ismertetjük figyelemmel arra is, hogy az ebben a körben történő gyakoribb érdeklődés némi bizonytalanságra, tájékozatlanságra utal. Polgári Törvénykönyvünk szerint: „A szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni. A szerződés megkötésekor átadott pénzösszeget vagy más dolgot csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha ez a rendeltetése a szerződésből kétségtelenül kitűnik.” A gyakorlatban ugyan rendszerint pénzösszeg szerepel foglalóként, de jó tudni, miszerint nincs akadálya annak, hogy valaki a kötelezettségvállalás, a szerződés megkötésének jeléül pl. aranyórát, vagy valamilyen más értékes tárgyat adjon foglalóként A foglaló adása kifejezésre juttatja, hogy a szerződést - és ez nemcsak adásvételi, de más, pl. bérleti szerződés is lehet - megkötötték, ugyanakkor a foglaló biztosítékot is jelent a szerződés teljesedésbe menésére, visszatartó hatást fejt ki a szerződésnek valamelyik szerződő fél hibájából történő meghiúsulásával szemben. Polgári Törvénykönyvünk szerint ugyanis, ha a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár, ellenben „a teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni. ” Kimondja a jogszabály azt is, hogy ha a szerződést teljesítik, a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani, ha a foglaló erre nem alkalmas, visszajár. A gyakorlatban az adásvételi szerződések esetében jelent rendszerint problémát, hogy a szerződés megkötésekor átadott összeg foglaló-e, vagy vételárrészlet, azaz előleg-e, s a kérdés eldöntésének azért van jelentősége, mert a szerződésnek valamelyik fél hibájából történő meghiúsulása esetén eltérőek a következmények. Mint arra fentebb utaltunk: az adott foglaló elvész, a kapott foglaló kétszeresen fizetendő vissza, természetesen annak az oldaláról nézve a kérdést, akinek a hibájából a szerződés meghiúsult."Előleg adása, azaz a vételár egy részének előre történő kifizetése ilyen következményekkel nem jár. A foglalót a szerződés megkötésének jeléül adják, az a szerződést megerősítő szerepet tölt be, rendeltetése az, hogy a szerződő feleket a kölcsönösen vállalt kötelezettségek teljesítésére késztesse, s így szankciós jellege van. Az előlegnek ilyen jellege nincs, az - mint a neve is mutatja - a vételár egy részének előre történt vagy történő kifizetése, az „nem vész el” és nem fizetendő vissza kétszeresen. Ha vitás, hogy foglalóról vagy előlegről van e szó, ez utóbbit kell vélelmezni, hiszen - mint azt a PTK-ból idéztük: „... csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha ez a rendeltetése a szerződésből kétségtelenül kitűnik.” Végül utalunk még arra, hogy „a túlzott mértékű foglalót a bíróság mérsékelheti." (Ptk. 245. § 3. bek.) A foglaló adott esetben olyan magas lehet, hogy - akár az elvesztése, akár a kétszeresen történő visszafizetése - aránytalan sérelmet okozna. A mérséklés azonban ilyen esetben is csak olyan mértékű lehet, hogy azért ne gátolja a foglaló rendeltetésének betöltését, a mérséklésre tehát csak kivételesen és valóban csak indokolt esetben kerülhet sor. Dr. Deák Konrád Téli „jelmezbe” öltözve Vöröskeresztes alapszervezet alakult (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Nagyszékelyben, a kultúrházban vöröskeresztes alapszervezet megalakulására jöttek össze. Bodó Zoltánné, mint vöröskeresztes vezető beszélt a mozgalom feladatáról, célkitűzéséről. Kiemelte a véradás fontosságát, majd beszélt arról, hogy a jövőben a KISZ-tagokat szeretné megnyerni e nemes feladatra. Megemlítette, hogy a vöröskeresztes mozgalomnak a véradáson kívül feladata az idősek támogatása, az ifjúságvédelem és az erdélyi menekültek megsegítése is. Szólt a tagdíj mértékéről és a kiadványok terjesztésének lehetőségéről. Örömmel beszélt arról az igényről, hogy a helyi negyedik osztályosok egy kis egészségör csoportot szeretnének megalakítani. Ezt az óhajt annál is szívesebben támogatja, mivel ebben az évben versenyt indítottak a kis egészségőrök részére és még nem késő, hogy bekapcsolódjanak ök is a versengésbe. Az ülés második részében a tisztségviselők megválasztására került sor. Az alapszervezet elnökének dr. Dienes Ferenc körzeti főorvost, titkárnak Nagy Lajosné nővért választották meg. A gazdasági teendőket Klubec Istvánná nővér látja el. Lehelné Rozsos Janka Hogy miért az eszperantó? (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Választ kaptunk rá a Paksi Munkásművelődési Központban azon a közös rendezvényen, amelyen Budapestről Farkas Józsefné Tatár Éva, a Magyar Eszperantó Szövetség világot járt kiváló eszperantóoktatója és Szekszárdról dr. Vej- keiné Sudár Sarolta eszperantópedagógus, a Tolna Megyei Eszperantó Bizottság oktatási felelőse tartott előadást. Az eszperantó nyelvi mozgalomnak különös varázsa van, hallottuk Tatár Évától, aki előadásában számtalan személyes élmény kapcsán Kínától Svájcig, érvekkel bizonyította, hogy az eszperantónak van egy mély, belső emberi tartása, homa intema ideója. A hallgatóság összetétele igen változatos volt - köztük szép számmal szekszárdiak is - egységes volt viszont abban, hogy valamennyire ismerték részben az eszperantó kulturális mozgalmat, de itt nyertek további bizonyítékot, az eszperantó - intemacia lingvo - praktikumáról. A hallgatóságból voltak, akiket a Füles újság eszperantó rejtvényei hoztak közelebb a mozgalomhoz. Ugyanakkor a paksi bé- lyeggyűjtők szakkörének vezetőjét, az eszperantó levelezők szépen franklrozott borítékai vonzották az eszperantó nyelv és mozgalom közelebbi megismerésére. Miért az eszperantó? Tette fel magának a kérdést Tatár Éva; mert egészen más „mint a többi idegen nyelv, és már a megalkotását is hihetetlen gondossággal végezte Zamenhof lengyel szemorvos, aki 8 évi előkészítő munkája után küldte szét nyelvtervezetét az akkor ismert világhírű nyelvészeknek és kérte azok véleményét. Valamennyien elismerően nyilatkoztak és alkalmasnak tartották a közös kommunikáció eszközének. A nyelv alkotója ezek után, az első könyvének kiadásakor, ami 1887-ben történt orosz majd több nyelven is, kijelentette, hogy ő egyszer és mindenkorra lemond a szerzői jogról: mindenki arra használja fel a nyelvet és úgy, ahogy éppen akarja. Ez a deklaráció is segített győzelemre vinni az eszperantót. A nyelv alkotójának szerénységét bizonyította az is, hogy nem a saját nevén adta ki első könyvét - unuan libron -, hanem Doktora Esperanto álnéven, ami nem jelent mást, mint reménylöt. A nyelv alapja ma is a 16 nagyon egyszerű nyelvtani szabály, amiben nincsenek kivételek és nemek, mégis ma mára legmodernebb technikai kifejezésekre is alkalmas az eszperantó. Zamenhof vallásos ideájánál fogva első munkái közé tartozott az egész biblia eszperantó nyelvű kiadása. Ezeket követte a Korán, a Kalevala, az Isten rabjai és számtalan más színmű lefordítása is, hogy élénk drámai dialógusokra tanítsa az eszperantó nyelvet. Fordításaihoz tartozik: Gogol: A revizor, Schiller: A haramiák, Molié- re: George Dandin, vagy Andersen összes meséi. Hazánk az 1930-as években volt az eszperantó irodalom életének központja, melynek úttörője volt a szekszárdi Lengyel Pál nyomdász is. Eszperantó nyelven került kiadásra Madách: Az ember tragédiá-ja, Petőfi: János vitéz-e, ami alapját képezte a sok kiadást megért kínai fordításnak. A mesterséges nyelvek közül, az eszperantó az egyetlen, amely irodalmat teremtett, nemcsak fordításban, hanem eredetiben is, hogy csak néhány eszperantista írót említsünk, mint: a francia Raymond Schwartz, az angol Marjorie Boulton, a magyar Baghy Gyula, Szilágyi Ferenc és a mai írók közül Nemere István, akinek több műve jelent meg eszperantóul, mint magyar nyelven. Az előadó Tatár Éva elmondta, hogy a kínaiak és a japánok milyen nagy buzgalommal tanulják az európai származású eszperantót azért, hogy nyitott legyen számukra ez a soknyelvű Európa. Ezt bizonyította, hogy a Pekingben tartott eszperantó világkongresszus alkalmával többhetes eszperantó nyelv tanítására marasztalták. Több meggyőző érv bizonyítja, az eszperantó feloldja az emberek közötti merevséget, az udvarias japán ember például nem hívja el lakására a vendéget, hanem drága szállodában fogadja, de az eszperantistákat, mint az előadó Tatár Évát is, mindennap más családhoz hívták el és ott mint egy családtaggal és nem mint vendéggel bántak. A magyar származású Cseh András direkt módszer tanítása lenyűgözte a hallgatókat és valóban megerősödött bennük az eszperantó nyelv logikus és éppen ezért könnyű volta. A szeretetnek - al la amo - nagy szerepe van az életben, amivel sok mindent meg lehet oldani. Mi eszperantisták ezzel a szeretettel a békét erősítjük, mondta zárszavában Tatár Éva. Az eszperantisták magatartásában az emberiesség dominál, ezt kell szűkebb hazánkban is erősíteni. Ezt szolgálja a megyénk öt városában működő eszperantó csoport, ahol folytatódnak az ismeretterjesztő előadások: Miért az eszperantó? Mert összeköti az országokat - kunligas la landojn! BÁLINT ISTVÁN Cserbenhagyás vagy segítségnyújtás elmulasztása? A közúti balesetek gyakori velejárója, hogy a balesetet okozó személy a baleset helyszínéről megállás nélkül elmegy. Minden közlekedőtől erkölcsi alapon is elvárható, hogy a baleset helyszínén maradjon, ott a tőle elvárható segítséget - ha szükséges - a bajbajutottaknak megadja. Általános tapasztalat, hogy a balesetet okozó személyek azért menekülnek el a helyszínről, azért hagyják sorsára az áldozatukat, mert menekülni szeretnének a korábban elkövetett cselekmény - különösen ittas járművezetés - miatti felelősségre vonás elől. Ez a felfogás mindenképpen téves és helytelen, mert a törvényhozó a baleset helyszínének elhagyását büntetni rendeli és az elkövető a helyszínről történő távozással súlyosabb bűn cselekményt valósít meg, mint amiért a helyszínt elhagyta. A jelenlegi jogi szabályozás szerint a baleset helyszínének elhagyása - az eredménytől függően - két különböző bűncselekményt valósíthat meg: a cserbenhagyás vétségét, vagy a közlekedés körében elkövetett segítségnyújtás elmulasztását A cserbenhagyás vétsége kifejezetten közlekedési bűncselekmény, míg a segítségnyújtás elmulasztása az általános emberi kötelességhez tartozik. A tapasztalat szerint e két különböző bűncselekmény elhatárolása, a közlekedők körében sok esetben téves. A Btk. 190. §-a szerint a cserbenhagyás vétségét az a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője valósítja meg, aki a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződne arról, hogy valaki megsérült-e, az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségre szorul-e. Egyértelmű és nyilvánvaló, hogy ez a bűncselekmény a KRESZ 58. § (1) bekezdésében meghatározott „megállási kötelezettség” megszegéséhez fűz büntetőjogi következményeket E bűncselekmény körében nem tartozik annak a tevékenységnek az értékelése, amikor az elkövető magatartásával olyan eredményt is előidézett amely segítségnyújtást igényel és ezt elmulasztja. Ez az utóbbi magatartás már túlterjed a cserbenhagyás vétsége körén. A cserbenhagyás tehát csak akkor állapítható meg, ha nem volt a baleset hatókörében olyan személy, aki akár sérülése vagy veszélyhelyzete folytán segítségre szorult volna. Ha sérülés - gyógytartamtól független - vagy veszélyhelyzet következett be e bűncselekmény megállapítására már nem kerülhet sor. A Btk. 172. §-ának (1) bekezdése a segítségnyújtás elmulasztása miatt rendeli büntetni - a 190. §-ban írt büntetési tételnél súlyosabban - azt az elkövetőt, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek élete, testi épsége közvetlen veszélyben van. Súlyosabb a cselekmény és ennek megfelelően a büntetés - a közlekedés körében ez a gyakoribb -, ha az elkövető maga idézte elő a veszélyhelyzetet A bírói gyakorlat tágan értelmezi a segítségnyújtás szükségességét ez a kötelezettség akkor is fennáll, ha a sérülés olyan súlyos, hogy a sértett gyorsan bekövetkező halálát is eredményezi. A segítségnyújtási kötelezettség a sérülés okozása pillanatában áll be. A segítségnyújtás elmulasztását nemcsak a gépjármű vezetője, hanem bizonyos körülmények között az utas is elkövetheti. Ha a gépkocsit annak vezetője a baleset helyszínén megállította, és a segítségnyújtás teljesítésére az utasnak is lehetősége volt de ezt nem teljesítette, vagy ha a gépkocsivezetőt továbbhajtásra biztatta, a büntetőjogi felelősség az utas vonatkozásában a segítségnyújtás elmulasztásában fennáll. E cikk körében nincs lehetőség további részletkérdések tárgyalására. Feltétlenül azonban utalni kell arra, hogy a baleset helyszínének elhagyása, a segítségnyújtás elmulasztása súlyos emberi mulasztás, amelyet a törvény szigorúan büntet, az erkölcs, a társadalmi megítélés megvetéssel sújt. Téves az a feltevés is, hogy a bűncselekmény felderítése elmarad, mert a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a rendőrség a legtöbb esetben órák vagy napok alatt elfogja a tettest, a felelősségrevonás így már a súlyosabb bűncselekmény miatt is megtörténik. DR. KARDOS JÁNOS városi vezető ügyész Fotó: RAJCZI KÁLMÁN
