Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-11 / 269. szám

1988. november 11. “rtÉPÜJSÁG 3 Garay-alapítvány a városért, az iskoláért „Ez a kukoricátosztás ideje...” Beszélgetés Biczó Ernővel, a kuratórium elnökével A szekszárdi l-es Számú Általános Is­kola öt úttörőcsapata alapítványt hozott létre. Mint arról már a múlt héten beszá­moltunk, pénteken ült össze a 15 tagú kuratórium, hogy az alapító okiratot meg­fogalmazza, végleges formába öntse. Az összeg szinte jelképes, minden alapító tag 2000 forinttal járult hozzá, így tízezer forint az alapítvány alaptőkéje. A meg­hirdetésre ma délután fél hatkor a Babits művelődési központ kamaratermében, a városvédő napok programjaként kerül majd sor, adományokkal, befizetésekkel, ezt követően gyarapíthatják a település vállalatai, intézményei és magánszemé­lyei az alapítványt. Felhasználásáról az adományozó elképzelésével egyeztetve a kuratórium dönt. Az előzményekről és a tervekről kérdeztük Biczó Ernőt, az l-es iskola igazgatóját, a kuratórium elnökét.- Ma még szokatlan, hogy ilyen pénz­szűkében levő intézmény, mint az iskola, vagy annak úttörőcsapatai alapítványt tesznek. Honnan az ötlet?- Már tavaly felmerült, hogy az iskola köré pártoló tagságot szervezünk, amibe bevonjuk a jelenlegi és az egykori szülő­ket. Idővel aztán megfordítottuk ezt a gondolkodást mégpedig úgy, hogy ne csak az iskolát támogassák, pártolják a településen, hanem valami módon lép­jünk ki, próbáljunk még adni mi is a vá­rosnak. Ez jó lehetőség arra, hogy a gyermekekben erősítsük a Szekszárd- hoz, lakóhelyhez tartozás tudatát, más­részt, ha kismértékben is, segítsük azt a közös ügyet, amivel a város ez ideig nem tudott megbirkózni. A Garay és az I. Béla tér rendezési tervének, rekonstrukciójá­nak munkálatait meggyorsítsuk, leg­alábbis reális esélyt adjunk erre.- Olyasmire vállalkoznak tehát, ami a helyi, tanácsi pénzekből belátható időn belül nem valósulhatott volna meg. Az vi­lágos, hogy miért jó ez a szekszárdiak­nak, de miért fontos az iskolának?- Hosszú hagyományra tekint vissza ez a szemlélet. A város közepén egy régi épületben tanítjuk-neveljük a fiatalságot, ki kell használni ezt az adottságot. Elvá­laszthatatlan egyúttal az állampolgári ne­veléstől, attól a törekvéstől, hogy a tanu­lók tevékenyen bekapcsolódjanak a te­lepülés életébe, büszkék legyenek arra, hogy itt élnek, sőt, ezen a helyen tanul­nak.- Ez a fajta beavatás jó felkészítés le­het a későbbi közéletiségre, a környeze­tért is felelő gondolkodásra.- Erről van szó. Nagyon fontos, hogy ne a nevelőtestület nevéhez fűződjön ez a fajta kezdeményezés, hanem a diákta­náccsal és a szülői munkaközösséggel, vagyis a diákokkal és szülőkkel közösen mindenki részt vegyen benne. Termé­szetesen az életkori sajátosságoknak megfelelően. Az „Enyém az iskola moz­galom” - szülői, tanári, állampolgári jo­gon - így nyer valós értelmet.- Az alapítvány célját így fogalmazták meg: 1. a Garay és a Béla tér város ha­gyományaihoz méltó kialakítása. 2, az I- es Számú Általános Iskola és úttörőcsa­patainak támogatása, különös tekintettel a művészeti nevelésre, tehetséggondo­zásra, valamint az értelmi fogyatékosok nevelésére. A két elképzelés összekap­csolása egy szerves gondolkodást, de mégiscsak két eltérő célkitűzést tartal­maz. Hogy miért, arról már beszélt, de nem álom ez csupán?- De, egy álmot akartunk adni. A Garay tér hangulatos, korhű rekonstrukciójával, az autóforgalom elterelésével kitágulna az iskola tere. A szüneteket nem a termekben, vagy az udvaron, hanem mondjuk a téren sétálva, a padokon ül­dögélve tölthetnék a gyerekek és taná­rok, rajzórákat tarthatnánk odakint és ta­lán nem eretnekség, a kóruspróbáknak is helyet adhatna ez a közeg.- És persze kevesebbet kellene ma­gyarázni arról, hogy mit is jelent a város­védelem, az építészet...- A környezet, talán nem nagy szó, az emberiség féltését szeretnénk átplántál- nj^tanitványainkba, azt a lokálpatrióta szellemet, ami hol jobban, hol kevésbé, de mindig élt ebben a városban. Azt sze­retnénk, hogy később is tiszta tekintettel tudjanak maguk és a következő generá­ció felé elszámolni: itt élek, ezt csinálom...- Nem időszerűtlen dolog, ilyen pénz­telenségben az emberek, vállalatok ada­kozó kedvére számítani?- Azt hiszem, ez ezután lesz a legidő­szerűbb. Most még gyűjtögetnek, kizáró­lag anyagiakban mérnek az emberek, de ahogy egyre kilátástalanabbá válik ez az életvitel úgy fordulnak majd a közösségi célok felé. Egyszerűen nem lesz más esély. Az emberi kapcsolatok felújítása jelentheti az egyetlen fogódzót és lehető­séget az alkoholizmus, öngyilkosságok visszaszorítására. A régi kukoricafosztá- sok jutnak eszembe, ezek hallatlan összetartó erőt adtak. Ha az alapítvány összegét nézzük is, ez a kukoricafosztás ideje...- Mennyi bevételre, mekkora adomá­nyokra számítanak?- Nem lehet megjósolni. Ha csupán a tervezett kiadványok készülnek el, a 1 építészeti tervezés beindul, a szekszár­diak egy kicsit nagyobb önérzettel és tenni akarással fordulnak a város felé, akkor már megérte. TAKÁCS ZSUZSA Szabó István előadása a MUOSZ-ban Szabó István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a TOT elnöke csütör­tökön a MUOSZ-ban előadást tartott új­ságíróknak a mezőgazdaság helyzetéről, szerepéről és fejlődése várható irányai­ról. Elmondta: az idei esztendő a magyar mezőgazdaság története egyik legsike­resebb éve, ám több alkalommal is érté­kesítési gondok adódtak. Kiütköztek azok a fogyatékosságok is, amelyek a termelők nem megfelelő érdekeltségével vannak összefüggésben. Ezzel kapcso­latban utalt arra, hogy jövőre az agrár­ágazatnak mintegy 2-3 milliárd forintot ki kell gazdálkodnia, a mérséklődő dotáció és más elvonások miatt ugyanis a ter­melők növekvő költségeit a megemelt felvásárlási árak, az árrendszer változá­sai és a még mindig megmaradó állami támogatás csak részben tudja ellensú­lyozni. Mindez nagy tehertételt jelent a mező- gazdaság számára: annál is inkább, mert az üzemi jövedelmeknek mintegy kéthar­madát az állam elvonja, s ilyen körülmé­nyek között a termelők pozíciójában ja­vulásra nem lehet számítani. Gondot je­lent az is, hogy mivel a gazdálkodók elég­gé széles köre fizetésképtelen, az elvo­nások mindenekelőtt azokat a nagyüze­meket sújtják, amelyek jövedelmezően gazdálkodnak, ennélfogva képesek a központi befizetésekre. Az agrárpolitika megújítása folyamat­ban van. Egyelőre az elemzés ad munkát a szakembereknek, a programok gya­korlati átültetése, az úgynevezett szinteti­záló munka még várat magára. A TOT el­nöke szólt arról is, hogy miképpen kép­zelhető el egy vállalkozóbb szellemű me­zőgazdaság. Szerinte a vállalkozáshoz, amennyiben ez valóban reális alapokon nyugszik, a mezőgazdasági árakon fel­tétlenül változtatni kell. Ezek ugyanis sok esetben még mindig nem tükröződik a tényleges ráfordításokat és elszakítják az agrártermelőket a piactól. Amennyiben az árakban nem sikerül megteremteni a kellő érdekeltséget, úgy a vállalkozások kiszélesedése sem várható, ennélfogva a legfontosabb időszerű feladatnak ezt ítélte meg Szabó István. A kisvállakozá- sok helyzetét, létét egyéb vonatkozásban is tisztázni kell, egyebek között jogi és pénzügyi oldalról, ennek elmaradása azt eredményezheti, hogy azok, akik külön­ben elhivatottságot éreznek rá, elzárkóz­nak a befektetésektől. Szabó István kifejtette, hogy a mező- gazdaságban jövőre az egyszerű újrater­melés lehetőségei adottak, ám az ideinél és a tavalyinál várhatóan alacsonyabb színvonalon. Viták a választójogi törvényről Hivatásos képviselők kellenek a parlamentbe? Csak erős túlzással lehetne vitának nevezni Szekszárd Város Tanácsa tag­jainak a választójogi törvény tervezetéről tartott eszmecseréjét, hiszen a résztve­vők közül összesen hárman nyilvánítot­tak valamilyen formában véleményt. A kedden este, a városi tanács nagytermé­ben megtartott rendezvényen elsőként Ferincz János, Szekszárd Város Taná­csa Végrehajtó Bizottságának titkára kö­zel egyórás tájékoztatójában vázolta az új törvénytervezet lényegét, kiemelve an­nak fontosabb, jellemző vonásait. A do­log természetéből adódóan a teljesség igénye nélküli ismertetésre elsőként dr. Berta Attila rendőr őrnagy, a Tolna Me­gyei Rendör-főkapitányság közbiztonsá­gi és közlekedési osztályának vezetője reagált: kifejtette, hogy véleménye sze­rint a tervezet nincs összhangban a tár­sasági-egyesületi törvénnyel. A közre­adott dokumentum nem rendelkezik a kettős állampolgárságú egyének szava­zati jogáról, s nem fogadható el a külföl­dön tartózkodó magyar állampolgár sza­vazati jogának megvonása sem. Ezekkel az intézkedésekkel - mutatott rá dr. Berta Attila - közel 10 ezer embert fosztanak meg alapvető jogától. Végezetül megje­gyezte, hogy néhány rendelkezés túlsá­gosan bonyolultnak tűnik. Béres Vilmos, a Szekszárd-Sárköz és Vidéke Áfész elnöke a parlamenti munka megújításának szükségességére hívta fel a figyelmet, a „profik”, azaz a hivatá­sos képviselők személyét hiányolta. A képviselő - húzta alá Béres Vilmos - nem képes hivatalos teendője mellett mara­déktalanul ellátni azt a munkát, amit a parlament gyakori ülései megkívánnak. Éppen ezért az adott időszakra mentesí­teni kellene a megválasztottakat az egyéb elfoglaltság alól - hangzott a kö­vetkeztetés. \ További érdemi hozzászólás nem ér­kezett, mivel ifj. dr. Tóth Bálint jogász köz­bevetése szerint az eszmecserének a vá­lasztási törvénytervezet nem kellő mély­ségű ismerete miatt nem lehet különö­sebb jelentősége. E vélekedést a jelenle­vők nagy része elfogadta s azt távozásá­val is megerősítette. Az egyházak képviselői a tervezetről Huszonhat meghívót küldött ki a HNF Szekszárd Városi Bizottsága a választó- jogi törvénytervezet vitájára egyházi sze­mélyeknek. A keddi eszmecserén a meg­hívottak közül négyen jelentek meg.- Hogy ennyien jöttünk el ide, erre a vi­tára, az jelez valamit - mondta a szedresi református lelkész, Figler János. - Még­pedig azt jelzi, hogy elfogyott az embe­rekből az optimizmus. Kómában vannak sokan, márpedig abból nehéz felébredni. Fel kell rázni az embereket, mert most lehet szólni, odafigyelnek a vélemények­re. Vitázni kell ahhoz, hogy egységre jus­sunk. Ez a mi feladatunk is, hisz az egy­ház mást sem csinál kétezer éve, mint az alvóit ébresztgeti. A szép szavak után a jelenlévők kifej­tették véleményüket a törvénytervezettel kapcsolatban.- Elsietett dolog az a törvénytervezet, - mondta Deme Bertalan faddi esperes - hiszen az új alkotmánnyal, aminek elő­készítése már folyamatban van, mó­dosulni fognak azok a paragrafusok is, amikre ez a törvénytervezet hivatkozik. Amikor ennyit beszélünk a pluralizmus­ról mint napjainkban, akkor sántítónak érzem azt, hogy a törvénytervezetből az országgyűlési képviselőre javaslatot tevő szervezetek közül kimaradtak az egyhá­zak. Ezt mindenképpen pótolni kell. Emellett széles körű vélemény az is, hogy nincs szükség az országos választási lis­tára, inkább ehelyett azok a köztisztelet­ben álló emberek kerüljenek az or­szággyűlésbe, akik élvezik a közösség bizalmát. Helyes a törvénytervezet azon javaslata, miszerint az eddigi egyharma­dos többséget ötven százalékra kell fel­emelni a megválasztandóknál. A fentiektől némiképp eltért Németh István szekszárdi evangélikus lelkész vé­leménye.- Nem baj, hogy ez a törvénytervezet megszületett - állította -, nem kell ezzel megvárni az alkotmány módosítását, ha jövőre szavazni, választani akarunk. Én az országos lista mellett vagyok, de azzal a kikötéssel, hogy egyházaink részéről is legyen ott valaki. Nem az országos lista a rossz, hanem a módszer, ahogy odaküldik az embere­ket. Azonkívül az is érthetetlen, hogy miért kell egy miniszternek képviselőnek is lennie, ha beosztásánál fogva egyéb­ként is tagja a parlamentnek. Szemerei László őcsényi református lelkész felvetette: - Azt kellene elérni, hogy a Hazafias Népfront olyan progra­mot állítson össze, ami tükrözi az összné­pi érdekeket és meggyőzze azokat is, akik az ellentábor tagjai. Ehhez persze dinamikus, állandó előrelépést biztosító programot kell készíteni, és biztosítani, hogy ehhez bárki hozzászólhasson, vé­leményezhesse. Az is nagyon fontos, hogy olyanok ke­rüljenek e jelölőbizottságokba, akik nem teljesen elkötelezettek egyik irányba sem és akkor talán eljutunk a pluralizmus jog­államába. Az országgyűlési képviselők és a ta­nácstagok időbeni választásával kap­csolatban a jelenlévők véleménye meg­egyezett abban, hogy a választások egy időben történjenek, hiszen - mint mon­dották -, a helyi és az országos problé­mák egyébként sem választhatók el egy­mástól. A választási törvénytervezeti vitán résztvevő egyházi személyek véleménye figyelemreméltó, megfontolásra késztető volt. Kár, hogy közülük csak ennyien jöt­tek el, elmondani nézeteiket. fké AGRAM Jó zárást Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy ez a név - az AGRAM - a korábbi Mezőgépet takarja. A mostani elnevezés angol sza­vak kezdőbetűiből állt össze, mely sza­vak az öntözési és állattenyésztési mező- gazdasági gépek gyártására utalnak. De az átkeresztelés utal arra is, hogy a válla­lat külföldi piacok felé kacsingat. Ott pe­dig köztudottan az angol nyelv a gyakori. Nem mintha jelenleg nem volnának kül­földi partnereik, hiszen a termékeikből 55-60 milliónyit értékesítettek nyugati piacon az idén, a tavalyi 22 millióval szemben, míg a szocialista országok viszonylatában az idén tíz millióval növel­remélnek ték értékesítéseiket és elérték a 40 mil­liót. A mostani év legnagyobb sikerét is itt könyvelik el, hiszen a KAHIB utján, kínai megrendelő részére készítettek egy ezer kocaféröhelyes istállóhoz berendezése­ket. Az eddig „szűz” piacra ez volt az első, remélik gazdag folytatást ígérő betörés. Az AGRAM egyébként az említett állat- tenyésztési berendezések, cső, csöter- mékek, zártszelvények mellett legna­gyobb volumenben öntözőberendezése­ket gyárt, a közelmúltban történt szerke­zetváltás során pedig perforált lemezek készítését is felvállalták. Az első háromnegyed év eredményei jobb képet mutatnak, mintáz előző év ha­sonló időszakában. Az árbevételük húsz százalékkal magasabb volt mint tavaly. Ennek egyik összetevője, hogy saját sza­vaikkal élve - példátlanul jó volt a nyers­anyaggal való ellátottságuk, ami a szállí­tó, a DUNAFER munkáját is dicséri. Jogos reményük van arra, hogy a há­romnegyed évi mérleg jó képe az év vé­gén is mutatkozni fog. Ami a jövőt illeti: 1989-re a kapacitá­suk 65-70 százalékát már lekötötték, ami jónak mondható. Gondjuk - és nemcsak az övéké -, hogy ismeretlenek a jövöre vonatkozó bérrendelkezések, ársza­bályozások, kamatterhek. Egyet tudnak: dolgozni kell, de az nagyon rossz hatású, hogy ezután csak azt mondhatják még: majd csak lesz valahogy. czakó­Zártszelvényekböl évente hatezer tonnát készítenek A perforált lemez gyártása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents