Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-10 / 268. szám

1988. november 10. KÉPÚJSÁG 3 Pártházak hasznosítása A Medicomp ’88 ürügyén A nagyot eladják, kisebbet építenek? Nem egyedüli és példátlan eset volt az iregszemcsei. A távlatoknak építették a pártházat, kétszintes, szögletes alakút, ahogy akkoriban a divat diktálta. Igaz, nem is volt olyan régen, 1977 júliusában adták át a komoly építményt, ami közel 2,5 millió forintba került. Aztán, ahogy a helyi vezetők mondják, a Magyarkeszi, Nagyszokoly, Felsőnyék körzetközpont szerep nem sikerült a községnek, a 128 párttagot számláló községi bizottság a függetlenített párttitkárral nem tudta iga­zából soha „belakni” a pártházat. Igaz, 1983-84-ig jó célt szolgált, hiszen az iskola bővítéséig a világos, jól fűtött helyiségekben tanultak a gyerekek, és az iró-olvasó találkozókat is itt renedezték meg, de helyet kaptak az irodalmi szín­padi és a HNF-programok, ünnepi ese­mények. Nem utolsósorban a kultúrott­hon meglehetősen rossz állapota miatt... Mindezekkel együtt tény, hogy az évi néhány nagyobb rendezvény nem töltöt­te és tölti meg az iregszemcsei pártházat, ottjártunkkor is az alsó szint irodáit vé­gigkopogtatva csupán egyet, a párttitká­rét találtuk nyitva, az emeleti rész is üre­sen - érthetően fűtetlenül - tátongott. Megengedhetjük ezt a luxust ilyen pénz­telen időkben, amikor a községfejlesz­tésre fordítható összeg alig néhányszo- rosa a külsőre csúnyára sikeredett épü­let fenntartásának? Régóta bosszantja ez a falu közvéleményét, ami csak sür­gette a felülről indult nyitást, változtatási készséget. Iregszemcsén a helyi terme­lőszövetkezet bizonyult jó partnernek ebben. A tavaly óta folyó tárgyalások első felében közös hasznosításra gondoltak, úgy, hogy az alsó szint maradt volna a párthasznosításban. Az elképzelés azóta módosult, eszerint a teljes épületet meg­vásárolja a téesz, a vételárról még nem döntöttek. Az egyfős „pártapparátus” sorsa tehát egyelőre nyitott. Az egyik variáció szerint a művelődési házban bérel majd helyisé­get, de ez, mint mondják, nem felel meg a mai céloknak, követelményeknek. Hogy a kultúraterjesztésére, hivatására meny­nyire alkalmas az, külön oknyomozást érdemel. Valószínűbbnek látszik tehát az a megoldás, hogy egy új, kisebb párthá­zat építenek Iregszemcsén, amelyben az alsó részben két irodahelyiség, a felső szinten szolgálati lakások kapnak helyet. Erről közelebbi információval egyelőre nem szolgálhatunk, csupán az biztos, hogy a régi épület vételárából kívánják kifizetni az új beruházást. Remélhetőleg az igények körültekintőbb felmérésével. Hogy egy évtized múltán ne kelljen azon gondolkodni, miként szűkítsék a lötyögő kabátot... -takács­A Legfőbb Ügyészség állásfoglalása A Legfőbb Ügyészség állásfoglalása szerint ezentúl az ügyészeknek minden olyan magánindítványra kezdődött eljá­rásban át kell venniük a vád képviseletét, amelyben magántaxist - e munkája vég­zése közben - ért könnyű testi sértés, vagy tettleges becsületsértés vétsége miatt folytatnak. Az ügyészeknek a bíró­sági eljárásban szorgalmazniuk kell - akár fellebbezés útján is - e bűncselek­mények kellő szigorral történő elbírálá­sát. Az állásfoglalás szerint a büntető tör­vénykönyv - a hivatalos személyéhez hasonló - fokozott büntetőjogi védelmet nyújt a meghatározott közfeladatot ellá­tóknak. E felsorolásban - amely taxatív, s így nem bővíthető - szerepel többek kö­zött a közforgalmú közlekedési vállalat szolgálatot teljesítő alkalmazottja is. A fo­kozott büntetőjogi védelem tehát kiterjed minden olyan taxi-gépkocsivezetőre, aki ilyen vállalatnál dolgozik. A személyszállító kisiparosokat azon­ban e felsorolás nem tartalmazza. Két­ségtelen, ők is közfeladatot látnak el, mégsem terjed ki rájuk ugyanaz a véde­lem, mint említett kollégáikra. Mivel a köz­lekedési vállalatok gépkocsivezetői és a magántaxisok tevékenysége ugyan­olyan közérdekű célokat szolgál, továb­bá munkájuk végzése közben egyformán ki vannak téve az utóbbi időben elszapo­rodott támadások veszélyének, fontos érdek fűződik ahhoz, hogy az eddiginél hatékonyabb védelemben részesüljenek - írja az állásfoglalás szövege. Hangos meditáció szőlőböngészés közben Jó ideje figyelem az embereket, s ez már csak azért sem furcsa, mert kenyerem egy részét is ezzel keresem. Figyelem azt a hihetetlenül nagyvonalú „pazarlást”, mely az utak mentén akaratlanul elszórt brikett (betakarítás idején búza, kukorica, bármi más termény formájában) iz­galomban tartja az élelmes nyugdíjasokat, vagy csak a verebeket. Bocsánat a párhuzamért, de mindkettőnek - aki így útmenti véletlenből gyűjti „kenyere” egy részét - bőven nyílik alkalma a gyarapodásra - melegedésre, élelemszerzésre...- Nem szégyen ez, fiam, hanem kellemetlen - mondta brikettgyüjtő nyugdíjasom, mikor e kér­dés „filozófiájáról” faggatóztam. - Kellemetlen, mert sokat kell hajolni és az én derekam nehezen viseli már az ilyen tortúrát. Kellemetlen, mert huszár koromban borzadtam volna már ennek a gondolatától is... Most pedig jól jön az a pár vödör, amit hazabiciklizgetek, zsákolgatok. A verebeket hiába kérdeztem, minduntalan csak szemtelen módon tovaröppentek, s pöffesz- kedő beggyel gyarapították toll alatti állományukat a tsz svédasztalánál. Apropó, tsz... Micsoda megnyugvással vettem magam is tudomásul, hogy itt meg itt befejezték a szüretet, s a diákok és gyalogmunkások figyelmetlenségét, sietségét kihasználni igyekvők között ezúttal ott lehetek mint szölőböngészö, hiszen az első napról sikerült tudomást szereznem. Persze ehhez némi profi köz­reműködésre is szükség volt (mert akad, aki évek óta úgy tölti meg hordóját borral, hogy befizeti a fejenkénti 150 forintot, és irány a szőlős, estig leszed vagy másfél mázsát...) tőle sikerült megtud­ni a jeles nap kezdetét. Legyőztem a bennem dúló némi ellenérzést, s igy elhitetvén magammal a dolog hasznosságát (kivált bukszámra gyakorolt jótéteményét), korán keltem, mégis szégyenkezve tapasztalhattam, szinte mindenki előttem ért a terepre. S ez nyugtatott is, bár a lustaság néha a lustának is fáj... Zsongott a határ, a modem technika vívmányaként autók sokasága mindenütt a sorok végén. Kis autó tetőtartós kofferral, nagy autó tele nylonzsákokkal, közepes autó utánfutóval, kisteherautó nagyon nagy bizakodással... Kétszer százötven az annyi mint háromszáz, a benzin plusz egy százas, az eddig négyszáz... a gyenge szőlöárak miatt negyven kilónyit kell szedni a nullszaldóig... Ami efölött sikerült, akár gyenge mustfokot is hozhat, már siker. Életem első igazi spórolós boros sikere. A munka?! Ki hal­lott olyat, hogy egy boldogulni vágyó ember a saját munkaerejét számolná?! De még ilyet?! Röstellkedés helyett örömmel fedeztem fel a sorok között serénykedő tsz-tagot, a közelmúlt­ban látott ügynököt, az adminisztrátort, és azt a „kartársat” is, akinek bizonyosan egy buzgó beosztottja segíthetett. Legalábbis azt gyanítom, az állandó kartársazásból... - „Kartárs, megint van egy fél vödömyi!” - kiáltotta boldog alázattal. Bezzeg az én kedves segítőm egyre csak azzal biztatott: - Apu, hagyjuk már a csu­dába, még úgysem volt soha ilyen sok borod! De bevallom, engem elkapott a szerzés ördöge, s vágyát mindaddig csillapítottam, mígnem a kölcsönkért Trabantot a nagy súlytól félteni nem kezdtem. Búcsúzóul egy jó trükkre tanított meg ismeretlen ismerősként valaki. „Tudja, egy-két nap szabi, be kell kéretőzni a szüretelők közé, ez megy, ha van némi tsz-es ismeretsége, aztán két soron négyszer-ötször vagy tiz métert előregaloppozni... Aztán mikor jön az első böngészés napja, uzs- gyi, csak tudni kell, hol „szalasztott” az ember keze...”- Mondja, ezt komolyan képzeli? - hüledeztem.- Ember, én már úgy fázom, hogy kellett valami jö történet, aminek hallatán még ma­gamnál is jóval elhűltebb pácienst láthatok végre. Olyat, mint most maga... Mert tudja barátom, valahogy világéletemben utáltam egyedül teázni - nyújtotta felém a forró, gőzölgő italt, s mutatta kocsija csomagtartójában azt a húszkilónyira való, töpörödött, látványra is savanyúcska szőlőt, amit addig szedett. Fáradtan, átfázva szürcsöltem forró teámat, miközben apám háromezer-ötszáz forint nyugdí­jára gondoltam... SZABÓ SÁNDOR Számítástechnika a betegségek megelőzésében és a gyógyításban . IntefjúR. Lapunkban több alkalommal is jelentkeztünk tudósítással a XIV. Neumann kollokviumról, melyet idén Szekszárdon, a Ba­bits Mihály Megyei és Városi Mű­velődési Központban tartottak Medicomp ’88 címmel. E négy­napos tudományos tanácsko­zás során kértünk interjút az ír R. O’Moore-tól, az Európai Egész­ségügyi Informatikai Szövetség elnökétől és dr. Jávor Andrástól, a megyei kórház főigazgató-he­lyettesétől, a Szociális és Egész­ségügyi Minisztérium Gyógyító Ellátás Információs Központja igazgatójától. Népújság: Milyen céllal rendezik meg ezeket a kollokviumokat, s ebben az esztendőben miért éppen Szekszárd adott otthont e tudományos tanácsko­zásnak? Dr. Jávpr A.: Szám szerint ez volt a XIV. Neumann kollokvium. Az elsőt - majd azután e mostani kivételével a többit is - Szegeden, a József Attila Tudomány- egyetemen. Kalmár László professzor alakította ki ott az első „kim-labort”, amelyben a szakma ápolását megkezd­te. Arról volt szó, hogy a számítástechni­kai és a kibernetikai módszereket az or­vostudományban és a biológiában alkal­mazzák. Ez a Kalmár-iskola megkapta a maga kongresszusát, ami nagyon jól mű­ködött Szegeden. Sajnos, idén ennek megrendezésére ott nem volt elég szer­vezőerő, igy februárban fordultak Szek- szárdhoz - amely a másik ágat, a számí­tástechnika betegellátásban való alkal­mazását képviseli, illetve alkalmazza - hogy vegyük át a szervezést, és a rende­zést. Különben eddig is minden alkalom­mal részt vettünk a Neumann kollokviu­mokon. Szeged mindig a fejlesztőknek volt a városa, mi meg inkább a felhaszná­lórendezvényeknek adtunk otthont. Per­sze, nagyon szívesen „beugrottunk”, hi­szen e kollokvium aktualitását az adta, hogy az egészségügyi reform kidolgozá­sában - a megyei kórházban működik a Szociális és Egészségügyi Minisztérium Gyógyító Ellátás Információs Központja - segítségünket kérték. Tehát mi dolgoztuk ki a most induló reformfolyamathoz a struktúra-és költségelemeket, melyek az új finanszírozás és a struktúraváltás alapjait megteremtik a magyar egész­ségügyben. Népújság: Lévén a szekszárdi 1987 óta központi intézmény, egészen kézen­fekvő, hogy itt rendezték meg a kollokviu­mot. Érdekelne, hogy a korábban megyei intézet országossá válása - a Szociális és Egészségügyi Minisztérium informá­ciós központja lett - jelentett-e anyagi­lag, netán etikailag hátrányt megyénk­nek, illetve a megyei kórháznak? Dr. Jávor A.: Leszögezhetem, hogy ezen Tolna megye nagyon sokat nyert. Ezzel a lépéssel sokkal jobb helyzetbe jutott a számítástechnika, mint amiben korábban volt. Azzal, hogy a Gyógyinfok országos intézet lett és a reform kidolgo­zását kapta feladatul, a számítástechni­kai háttér is megerősödött. Idén például egy amerikai mikro Vax II számítógép ke­rült ide - ez a magyar egészségügy leg­nagyobb számítógépe -, melyen a me­gye egészségügyi információrendszerei is futnak, nemcsak az országos adatok. S a jövőben ez méginkább így lesz. A szak­embergárda és támogatása, az ehhez szükséges megtartóerő is megnöveke­dett. S el kell mondanom, hogy mindazon rendszerek, melyek korábban kidolgo­zásra kerültek, ma is üzemelnek, sőt, to­vábbfejlődtek. Népújság: Az O’Moore úr által ismert európai országokban hogyan használják fel ezeket az adott programokat, további fejlesztésüknek milyenek az anyagi lehe­tőségei, s ezek mennyire szolgálják a gyógyítást? O’Moore: Az utóbbi három-négy év­ben a világ minden országában az volt a Dr. Jávor András fö célja a számítástechnika orvostudo­mányban való alkalmazásának, hogy megpróbálják a gyógyító tevékenység színvonalát ezáltal szinten tartani. Az eh­hez szükséges pénz előteremtése szinte mindenütt a fő gondot jelenti. És világ­szerte az a helyzet alakult ki, hogy akik a közegészségügyre és a szociális gon­doskodásra vonatkozó tételek összegét eldöntik, azok módozatokat keresnek ar­ra, hogy a feltétlenül igényelt összegeket megszerezzék és gátolni igyekeznek azt, hogy többre legyen szükség, hiszen a költségvetés más területeiről nem tudnak kiszakítani maguknak. Az a felfogás ter­jedt el, hogy a legjobb módszer a költsé­gek kézben tartására az, hogyha beveze­tik a számítástechnika módszereit. Ez az egész világon - függetlenül attól, hogy milyen politikai rendszer uralkodik - így van. Népújság: Meglehetősen szomorú, hogy szinte folyamatosan a pénzről be­szélünk, de az informatikában az a leg­fontosabb tényező. Ennek ismeretében kérdezem, hogy az európai mezőnyben hol foglal helyet Magyarország a számí­tástechnika orvostudományban való al­kalmazását illetően? O’Moore: Magyarország nem is áll rosszul, ami az egészségügyi költségve­tést illeti. Sőt, tulajdonképpen azt állapít­hatjuk meg, hogy a szocialista országok­ban általában az egészségügyi kor­mányzat elegendő költségvetési erőfor­rást áldoz erre a területre. Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy egyetlen országban sincs soha elegendő pénz a közegészségügyre, s ez az egészségügy általános problémája. Népújság: Hogy milyen szerepel bír a számítástechnika a gyógyításban, az vi­lágos. De emellett a megelőzésben is van jelentősége? O’Moore: A számítástechnika egyik alapvető célja éppen az, hogy hatéko­nyan segitse elő mind a megelőzést, mind a kórházi betegellátást. Tehát a számítástechnika segítségével olyan in­formációkhoz kell jutnunk és jutunk is, melyek alapján a megelőzés is a gyógyí­tás hatékonyságát optimalizálni lehet. Népújság: Nincs-e valamiféle ellent­mondás hazánk informatikai rendszeré­nek fejlettsége és a gyógyító intézetek ál­laga, állapota, műszerezettsége és egyéb ellátottsága (ellátatlansága) kö­zött? Avagy e két különböző előjelű tény egymást képes-e erősíteni? Dr. Jávor A.: Most, a reformfolyamat kapcsán át kellett tekintenünk egészség­ügyünk struktúráját, szakmapolitikai rendszerét. Én kicsit árnyaltabban fogal­mazva azt mondom, hogy mi úgy ítéljük meg, hogy a magyar egészségügyben együtt él a hiány és a pazarlás. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti jövedelemből való részesedésünket mi alacsonynak talál­juk - az egészségügyi kormányzat úgy­szintén -, s ez még alacsonyabb nemzet­közi mércével mérve. Az viszont kétség­telen, hogy ennek emelése a költségve­tési reform előrehaladásának függvénye, attól nem szakítható el. Azt is hozzá kell tenni, hogy ez a reformfolyamat egyik fontos pontja. Persze, ennek megjelené­se előtt is a költségvetés pillanatnyi hely­zetétől függetlenül mi a forrásteremtésen R. O’Moore fáradozunk, uyanakkor az egészségügyi kormányzat akkor szerezhet hitelt az egészségügynek a magyar társadalom előtt, ha a saját belső pazarlásait is fel­számolja, ami lényegében szakmapoliti­kai struktúraváltást és sokkal hatéko­nyabb forrásüzemeltetést is jelent. Olyan osztályokat, olyan intézményeket kell üzemeltetni, amelyek arányban állnak a vele szemben támasztott társadalmi el­várásokkal. A túlméretezett intézménye­ket, a kihasználatlan kórházi ágyakat nem szabad megszüntetni, hanem át kell alakítani például szociális ellátó intézmé­nyekké, melyekre szükség van. Ilyenre az elmúlt időszakban megyénkben is volt példa. Erre olyan szabályozókat kell ki­alakítani, melyek belső érdekeltségeket hordoznak magukban. Népújság: Ön, mint a szakma egyik legjobb ismerője, talált-e valami újdon­ságot, netán Európa-szerte propagálha­tó módszert a szekszárdi Medisoft ’88 kiállításon? O’Moore: Nagyon nagy benyomást gyakoroltak rám az itt látott softverek, a döntéselőkészítést támogató szakértői rendszerek közül jócskán akadnak olya­nok, amelyeknek határozottan esélyük van arra, hogy ezeket nyugaton is értéke­síteni lehessen. Egyébként a szocialista országokban az elmúlt években jelentős problémaként kezelték azt, hogy nem le­hetett hozzájutni nagy számítógépekhez. Az utóbbi idők fejleményei arra utalnak, hogy ez nem is nagy baj, mert a problé­mák nagy része megoldható a jelenlevő kis számítógépeken is. Ami Magyaror­szágon nagyon előre vitte a kutatást, az az ismeret, a szakértelem, a szellemi ka­pacitás. S ennek néhány nagyon szép példáját láttuk Jávor doktor intézetében is. Népújság: Tehát leszögezhetjük, hogy a számítástechnikának vannak olyan le­hetőségei, hogy felhasználásával csök­kenthetjük az egészségügyi ráfordítást? Dr. Jávor A.: Erre meggyőző példát le­het mondani Anglia gyakorlatából, ami önmagában is meglepő tény. De tény... Népújság: Járt-e már máskor is O’Moore úr Magyarországon? S még egy kérdésem van, miszerint; a hétköz­napok kapcsolata mit takar, s mit jelent Magyarországnak a továbbiakban az eu­rópai szervezet tagjának lenni? O’Moore: Magyarországon még nem voltam, s ezért különösen örülök e meg­hívásnak. Magyarország az európai tár­saság tizennyolcadik tagja lett. Az önök hazája az első szocialista ország, mely teljes jogú tagja a szervezetnek. A Neu­mann János Társaság Orvosbiológiai > Szakosztálya idén augusztusban lépett be az európai szervezetbe, de ezt meg­előzően az éves közgyűléseken rend­szeresen szerepeltek ott magyar elő­adók igen magas színvonalú előadások­kal. Népújság: Tehát ezt úgy érthetem, hogy visznek szellemi terméket, de ugyanakkor hoznak is haza? O’Moore: Pontosan ez lényeg, s ez a célja az európai szervezetnek. A szek­szárdi kutatók 1984 óta mindig jelen vol­tak a közgyűlésen, ahol érdeklődésre tartottak számot előadásaik. V. HORVÁTH MÁRIA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents