Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-09 / 267. szám
1988. november 9. 2 ^PÜJSÁG Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) az érdekegyeztetés mechanizmusát és eszközeit, valamint a kormányzattal és a munkaadókkal történő együttműködés elveit, gyakorlatát át kell tekinteni és azokat a mai követelmények szerint szükséges alakítani, szabályozni. A testület véleménye szerint a szak- szervezetek szövetségi alapon tervezett átalakítása jobban szolgálhatja az érdekek kifejeződését és érvényesülését. A testület felhívta a figyelmet arra, hogy a munkahelyi szakszervezetek és párt- szervezetek közötti együttműködést új alapokra kell helyezni. A párttagok fokozott aktivitással vegyenek részt a szak- szervezeti munkában, legyenek kezdeményezői, tevékeny részesei a szakszervezeti mozgalom megújításának. A Politikai Bizottság megtárgyalta a párttagdíjfizetés módosításáról szóló előterjesztést. Megállapította, hogy a kommunisták eleget tesznek tagdíjfizetési kötelezettségüknek és ezzel anyagilag jelentős mértékben hozzájárulnak a párt működéséhez. Egyetértett azzal, hogy a körülményekre tekintettel a tagdíjakat mérsékelni, a fizetés rendjét pedig egyszerűsíteni kell. Az erre vonatkozó javaslatot a PB a Központi Bizottság soron következő ülésé elé terjeszti. A Politikai Bizottság az Alkotmány egyes rendelkezéseinek módosításával is foglalkozott. Tudomásul vette, hogy az alaptörvény felülvizsgálatával párhuzamosan folyamatban van több olyan, a politikai intézményrendszer továbbfejlesztését célzó törvény előkészítése, amelyek elfogadására és alkalmazására mielőbb szükség lenne. Ilyen többek között a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló törvények megalkotása, a választó- jogi törvény módosítása és az Ország- gyűlés ügyrendjének módosítása. Ezért már most is indokolt a jelenlegi Alkotmány néhány rendelkezésének megváltoztatása. A PB javaslata alapján a Központi Bizottság is foglalkozik majd a kérdéssel. Még tartott a tanácskozás, amikor Major László, a Központi Bizottság szóvivője és Kovács Jenő, a KB párt-és tömegszervezetek osztályának helyettes vezetője tájékoztatta az újságírókat a napirendről és az elhangzottakról. A magyar szakszervezetek megújulásáról, a szak- szervezeti mozgalom néhány időszerű kérdéséről szóló tájékoztatóhoz kapcsolódva elmondta: a vitából kitűnt, az MSZMP is érdekelt abban, hogy a szak- szervezetek visszanyerjék a tagság bizalmát, s nagy tömegbefolyással rendelkező érdekvédelmi-érdekképviseleti szervezetté váljanak. A párttagdíj-fizetés rendszerének megváltoztatásával ösz- szefüggésben utalt arra, hogy az igény a tagkönyvcsere alkalmával merült fel, különösen a nehezebb anyagi helyzetben lévő, idősebb párttagok nehezményezték az aránytalanul magas tagdíjakat, s kérték a csökkentést. így az előterjesztésben bizonyos rétegeknél a tagdíj mérséklésére, míg másoknál a keresettel arányos, progresszívebb emelésre tettek javaslatot. Az Alkotmány módosításával kapcsolatos viták tapasztalatait összegezve elmondta: miközben folyik az alaptörvény felülvizsgálata, szükséges a jelenlegi Alkotmány módosítása annak érdekében, hogy a tervezett - egyesülési és gyülekezési - törvények életbe léphessenek. A cél az, hogy a jelenlegi alapokmányt a módosításokkal ne terheljék meg túlságosan, hiszen a revíziója amúgy is folyamatban van. Elkerülhetetlen azonban minden változtatás, amely az egyesületek működéséhez, a gyülekezési jog érvényesüléséhez szükséges. A két törvénytervezetről tartott társadalmi vita nem öncélú volt: ennek tapasztalatait be kell építeni a parlament elé kerülő dokumentumokba. A Politikai Bizottság javasolta, hogy ennek figyelembevételével finomítsák, dolgozzák át a törvénytervezeteket az új jogi megfogalmazásokkal. A dokumentumoknak tartalmazniuk szükséges az össznépi vita tapasztalatait a jogi korlátok tágabb értelmezésének érdekében. Leszögezte: mindkét esetben alapvető állampolgári, egyéni szabadságjogokról van szó. Észtországi ellentmondások November 16-ra összehívták az Észt SZSZK Legfelsőbb Tanácsának rendkívüli ülésszakát. Felmentését kérte tisztségéből Bruno Eduardovics Saul észt kormányfő. A balti köztársaságban nagy társadalmi aktivitás övezi a szovjet alkotmány és a választási törvény módosításáról szóló tervezetek vitáját. A múlt hét péntekéig az Észt Legfelsőbb Tanács Elnöksége több mint 28 ezer levelet, és mintegy félezer gyűlésről készült jegyzőkönyvet kapott, amelyek, csakúgy mint több városi és kerületi tanács ülése, hitet tettek az SZKP 19. országos értekezletén és az Észt KP 11. ülésén hozott határozatok végrehajtása mellett, és sok konkrét javaslatot tartalmaztak a nemrég nyilvánosságra hozott törvénytervezetekről. A rengeteg észrevétel és javaslat egységes formába öntése érdekében Arnold Feodorovics Rüj- telnek, az Észt Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének vezetésével bizottságot hívtak életre. Ezenkívül a köztársasági igazságügy-miniszter vezetésével szakértői munkacsoport foglalkozik a köztársaságban kialakult belpolitikai helyzet elemzésével, valamint a törvénytervezetek vitájának szakszerű feldolgozásával. A november 16-ra összehívott rendkívüli ülésszak napirendjén e tervezetek vitája szerepel. Mint az észt törvényhozás elnökségének pénteki ülésén eldöntötték, december 5-én megtartja soros ülését is az észt parlament. Ekkor vitatják meg a köztársaság jövő évi gazdasági és költség- vetési terveit. Szó lesz emellett konkrét környezetvédelmi kérdésekről, valamint a köztársaság gazdaságának az önelszámolás rendszerére való áttéréséről. Arnold Feodorovics Rüjtel ismertette azt a levelet is, amelyet Bruno Eduardovics Saul, az észt kormány elnöke írt. Ebben Saul kérte, hogy más megbízatására tekintettel mentsék fel a miniszterelnöki teendők alól. Sem a levél, sem az észt hírügynökség tudósítása nem említi meg, milyen egyéb munkát kapott Saul. A felmentésről szintén a törvényhozás rendkívüli ülésszaka dönt majd. Saul levelében kifejti, hogy bármilyen helyen dolgozzék is, támogatja a párt által kezdeményezett átalakítási politikát. Az alkotmánytervezetről folyó vita hevességét, kritikus szellemét jól érzékelteti az észt lap interjúja, amely Igor Grjazin jogászprofesszorral, az észt akadémia filozófiai, szociológiai és jogtudományi intézetének osztályvezetőjével készült. A jogász elsősorban a szövetséges köztársaságok szuverenitását érintő, pontokat vette górcső alá. Mint kifejti, tény, hogy a köztársaságok eddig a gyakorlatban nem élveztek igazi szuverenitást, de az legalább formailag létezett. Szerinte azonban az új tervezet elfogadása azt eredményezné, hogy megszűnne a formális szuverenitás is, sőt a Szovjetunió sem létezne tovább köztársaságok szövetségeként. Grjazin konkrétan megnevezi azokat a cikkelyeket, bekezdéseket, amelyek szerinte megerősítik álláspontját. Úgy véli, hogy az új alkotmány, a legfelsőbb törvényhozásban végrehajtandó változások számszerű következményeként csökkentené az egyes köztársaságok tényleges képviseletét, más pontok pedig a köztársasági törvényhozás hatáskörét szűkítenék. A jogtudós attól tart, hogy négy évtized után először merülne fel a kérdés: lesz-e továbbra is önálló államiság Észtország területén? (Moszkvába eljutott értesülések szerint ez az aggodalom Észtországban szélesebb körű, amelynek hatására már az a szélsőség is felmerül, hogy az észt törvényhozás a közeljövőben kezdeményezze a köztársaság kiválását.) Grjazin felhívja a figyelmet egy ellentmondásra, amelynek áthidalása pusztán jogi eszközökkel oldható meg. Maga az alkotmány egyfelől úgy rendelkezik, hogyha ellentmondásba kerül a szövetségi és a köztársasági alkotmány, akkor a szövetségi a hatályos alaptörvény. Másfelől azonban a szovjet alkotmány kimondja, hogy minden köztársaság szuverén állam, s területén az adott köztársaság törvényei az érvényesek. Mindenesetre - hangzik az észtországi jogtudós véleménye - ezeket az ellentmondásokat sürgősen fel kell oldani, egyebek között azért is, mert a kérdések tisztázása nélkül megoldhatatlan a köztársaság gazdaságának önelszámolóvá tétele is. Nem a különbség, a hasonlóság fontos Dunántúli gyógypedagógusok konferenciája Szekszárdon Mintegy százhúsz igazgató, igazgató- helyettes, szaktanácsadó, tagozatvezető valamint nevelő részvételével kétnapos konferenciára gyűltek össze tegnap Szekszárdon a Dunántúl gyógypedagógusai. Az immár tízéves múltra visszatekintő tanácskozás ünnepélyes megnyitója délelőtt a tanítóképző főiskolán volt. A vendégeknek először az Iregszem- csei Általános Iskola és Diákotthon, a szekszárdi I. Számú Általános Iskola speciális tagozata valamint az 505-ös Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet speciális szakiskolája növendékei kedveskedtek megindító műsorukkal, majd Póla Károly, a megyei tanács művelődési osztályvezetője mondott megnyitó beszédet. Megismertette kollégáit Tolna megye földrajzi viszonyaival, kulturális értékeivel, majd az iskolahálózatról szólt. Megyénkben 15 gyógypedagógiai intézmény működik, összesen 71 osztályban 836 értelmi fogyatékos gyermek tanul. Szekszárdon egy óvodai csoport is alakult, a szakmunkásképzőben pedig speciális tagozaton foglalkoznak ezekkel a fiatalokkal. Korai gondozásra 70 kisgyermek esetében van szükség. Logopédiai kezelésben 700 gyermek, közülük 420 óvodás részesül, kevesebb, mint ahány igényelné. A megnyitó után Csabay Lászlóné dr. a Művelődési Minisztérium csoportvezetője tartott előadást a gyógypedagógia történetéről, majd az új oktatási törvény gyógypedagógiai vonatkozásairól, az új jogszabályok értelmezéséről és a tanulási képességeket vizsgáló szakértői bizottságok munkájáról. Elmondta, hogy a fogyatékosok oktatásáról 1873-tól az állam gondoskodik, de alapítványok már korábban is támogatták ezeknek a gyerekeknek az ügyét. Az 1921. évi oktatási törvény pedig külön is kitért arra, hogy az 1868-as népoktatási törvény a tanulókat is érinti. A tanügy intézkedései azóta is kiterjedtek a gyógypedagógia területére is, azonban azzal, hogy ezen intézmények külön rendszert alkottak, bizonyos mértékig kikerültek az irányítás látóköréből. Az új oktatási törvény arra törekedett, hogy az óvodák, iskolák között ne elhelyezési, csupán tartalmi különbség legyen. Ézzel együtt a gyerekek oktatása, nevelése is elsősorban a normál teljesítőképességű társaikkal való hasonlóságra és ne a különbségre épüljön. Az előadás után konzultáció következett, a jelenlévők számos, a napi munkájuk során tapasztalt gondjukra, kérdésükre kértek megoldási javaslatot, választ. A tanácskozás délután újabb előadásokkal folytatódott. Vinczéné Biró Etelka, az OPI osztályvezetője tantervi korrekciókról, tantárgyi kísérletekről, a beszédjavítás helyzetéről, a logopédiai tanterv- röl tartott ismertetőt, Csutorás Zoltánné, a Művelődési Minisztérium főelőadója pedig a beszédjavító intézetek létrehozásának lehetőségeiről szólt. A Tolna Megyei Pedagógiai Intézet rendezvénye ma két szekcióra oszlik. Mózes Tamás minisztériumi főelőadó a speciális szakiskolák helyzetéről, perspektíváról beszélget az egyik csoporttal, a többi résztvevő Hatos Gyula, a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola docense vezetésével a középsúlyos értelmi fogyatékosokat nevelő, oktató iskolák értékelési, osztályozási módszeréről cseréli ki tapasztalatait.-esiÉrvek és támpontok Gondolatok a KB-ülés állásfoglalásai kapcsán A Központi Bizottság november 1-2-ai ülésének állásfoglalásai a belpolitikai helyzetről és a párt feladatairól, illetve a népgazdaság idei várható fejlődéséről és a következő két esztendő gazdaságpolitikájának fő vonásairól és eszközrendszerérői rendkívül tömören foglalják össze mindazt, ami jelenünket, jövőnket illetően a párttagságot, a közvéleményt foglalkoztatja. Mégis, talán nem egészen önkényes néhány támpontot kiragadni belőlük. Olyanokat, amelyek mindkét dokumentumban föllelhetők, amelyek lényegi összefüggségekre irányítják a figyelmet. Elsőként a tények tiszteletét, a helyzetértékelés realizmusát említjük. A Központi Bizottság mostani ülésén nem csupán arra vállalkozott, hogy a májusi pártértekezleten elfogadott állásfoglalásból adódó feladatokat vegye számba, hanem főként arra, hogy mire és miként épülhetnek gazdasági-társadalmi törekvéseink. Az elmúlt öt hónap kétségkívül felgyorsult folyamatai önmagukban is ellentmondásosak. A pártértekezlet a párt, a vezetés iránt megrendült bizalom újjáteremtéséhez hozzájárult, csakhogy ez a bizalom sokakban azzal az illúzióval párosult, hogy a szakítás a korábbi hibákkal gyors eredményeket hoz. Megállítja az életkörülmények romlását, az inflációt, azonnal sor kerülhet az egyébként jogos igények kielégítésére. Hiszen az akadályok - úgymond - elhárultak, a reform következetes megvalósítása a gazdaságban, a politikai intézményrendszerben immár visszafordíthatatlan. Az is helytálló megállapítás, hogy a külső körülmények a korábbinál kedvezőbbek, jó néhány gát ledőlt, többnyire rokonszenvező érdeklődés övezi útkeresésünket. Hát akkor miért ilyen keserves az elmozdulás, s ha mozdulunk, miért az újabb és újabb, az állampolgárt sújtó következmény? Leegyszerűsítve azt válaszolhatjuk, hogy azért, mert szakítani lehet és kell is az érvényüket vesztett elhatározásokkal, sőt, a feladat nem kisebb, minthogy teljesen új útra térjünk, mindent újragondolva, de korántsem mentesen gazdasági-társadalmi tehertételeinktől. Sem a gazdaság, sem a társadalom helyzetétől nefn függetleníthetjük magunkat. Csakis a gazdaság teljesítőképességének javulásából származhat több elosztani- való. De ez az egyszerű képlet részleteiben roppant bonyolult. A gazdaság teljesítőképessége az átlag állampolgár számára megfoghatatlan valami. Az állampolgár ugyanis nagyon sokat dolgozik. Ne áltassuk magunkat: a tegnapi kabarétréfák kedvelt figurája, aki a fő munkaidejében dolgozgatott, mert fizetgették, aligha jellemző. Hibádzik ugyan munkaerkölcs, munkafegyelem, de ha csak ennél ragadunk meg, szem elől tévesztjük a lényeget. A magyar gazdaság teljesítőképességét nem a szorgalommal, a munkával töltött idővel mérik. A termék minőségével igen, ám a legjobb minőségű termék is lehet elavult. A világ tudományos-technikai forradalomban él, a termékek átlagéletkora a legfejlettebb régiókban két-három évre zsugorodott. A fölzárkózás esélye vagy a leszakadás bizonyossága? A dilemma finomításának nincs értelme. A felzárkózás részben új gondolkodásmódot, szellemi erőink koncetrá- lását, valamint pénzt igényel. A sorrend nem fölcserélhető, álfejlesztésekre épp eleget költöttünk már. Az értelmiség megbecsülése nem véletlenül került a mostani tanácskozáson is előtérbe. (Félreértés ne essék: nem egyszerűen a diplomásokról van szó, hanem a tudásról, az ismeretek hasznosításáról.) Részben ez is anyagiak függvénye, de még inkább a tudás előtti térnyitásé. Lenne legalább átmenetileg az életszínvonalat javító hatása annak, ha néhány évig még lemaradásunkat preferálnánk? Mondván, hogy most az elosztásra ügyelünk, aztán valamivel elégedettebb közhangulatra építve, behozzuk a lemaradást? Ezt csináltuk eddig. A feszültségek elkerülése végett, az elosztási igények domináltak. (Főként a vállalatoknak nyújtott mentőakciókban, kevésbé a lakossági fogyasztásban; ám végső soron a vállalatok mentésében is nyomós érvként szerepelt a munkahelyek megtartása, azaz a dolgozók védelme.) A konfliktusok ma napvilágra kerülnek. Nem csupán a pártértekezlet fölismerése, de kétségkívül az is megerősítette, hogy társadalmunk sokféle érdektől tagolt, pluralista - ha a ma talán legdivatosabb szavunkkal akarunk élni. Az érdekek kinyilváníttattak, egyelőre látványos ütközések nélkül. (Mármint egymással sem ütköznek, mindegyik az államtól, a kormánytól kíván többet, nem jelölve meg, hogy mely réteg rovására.) A realitásokat figyelembe vevő érdekegyeztetésnek kezdeti lépésein sem vagyunk túl. Minden követelés rokonszenvet kelt. Okkal, hiszen a lakosság teherviselő képességének határait fejezi ki. És arra készteti a döntéshozókat, hogy az állami, vállalati, lakossági tehermegosztást újra és újragondolják. Nem hárulhat minden a lakosságra, de nincs másra lehetőség, mint az életszínvonal romlásának megfékezésére. Az állásfoglalásból idézve: „A helyzet értékelése és a stabilizáció követelményei alapján a mai életszínvonal nem őrizhető meg, de az reális cél, hogy már 1989-ben a lakossági fogyasztás, az egy keresőre jutó reálbér csökkenésének mértéke kisebb legyen, mint ami az idei évben bekövetkezik.” Vajon a romló életszínvonal és a belőle fakadó romló közhangulat az alternatív szervezetek, mozgalmak létrejöttének oka, magyarázata? Nem lenne nehéz így levezetni keletkezésüket, hozzátéve, hogy bezzeg a hatvanas-hetvenes években hol rejtőzködtek... A magyarázat bármilyen tetszetős is, félrevezető. Az új egyesületek, szervezetek - még korántsem teljes mértékben, s miután kezdeti állapotról van szó, kiforratlanul - való nézeteket jelenítenek meg. Felelős társadalmi tényezőként csak úgy juthatnak szerephez, ha nem zavart, anarchiát keltenek, hanem ha részt vállalnak a gazdaságitársadalmi kibontakozás feladataiból. Az állásfoglalás egyértelműen fogalmazza meg a párt szándékát: „A párt keresi az együttműködést, a politikai szövetséget, koalíciót azokkal az erőkkel, amelyek a szocializmus megújulásáért, a nemzeti felemelkedésért kívánnak színre lépni. Határozottan szembeszáll azonban minden olyan erővel, amely a szocialista társadalmi rend, az alkotmányosság és szövetségi rendszerünk ellen lép fel.” A két állásfoglalás összekötő eleme; nemzeti összefogásra, új konszenzusok, koalíciók megteremtésére van szükségünk. A nézetek polarizálódása, ütközése a megújulási folyamat természetes velejárója, de a feladatok megoldását gátolja a nemzet megosztottsága. A pluralizmus nem vezethet a társadalom működésképtelenségéhez. (MTI-Press) Maros Dénes Az egészségügy reformjárél Ülést tartott az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyebizottsága tegnap délelőtt Szekszárdon, az SZMT székházában. A megyei egészségügyi és szociális ellátás aktuális kérdéseiről tartott tájékoztatót dr. Erdősi Mária megyei főorvos, majd dr. Molnár Ádám, a megyei kórház főigazgató főorvosa az egészségügy reformjáról - ezen belül a gyakorlati megvalósítás helyi lehetőségeiről, a reform várható hatásáról - tartott előadást. Mint ismeretes, az egészségügy reformjának keretében először - 1989. január elsejétől - tíz egészségügyi intézetben kísérlet indul a reform szellemében. E tíz intézet között van a szekszárdi megyei kórház és a dombóvári városi kórház. Dr. Molnár Ádám részletesen szólt arról, hogy milyen változások várhatóak a reformkísérletben, ami egymásfél év időtartamú. Ezt követően a tapasztalatok felhasználásával kerülnek bevezetésre a módosítások, melyekre szükség van. Az előadó megjegyezte, hogy az egészségügy reformja a társadalmi és politikai reformhoz hasonlóan már-már kényszer, de előrelépésre csak úgy számíthatunk, ha ezzel együtt az emberek szemlélete is változik. A reform célja elsősorban az egészségügy hatékonyságának növelése, egyben a régen kialakított, meglehetősen merev struktúra átalakítása. Dr. Radnai Tibor osztályvezető szakfőorvos, az egészségügyi megyebizottság mellett működő egészségpolitikai munkabizottság vezetője összefoglalójában egyebek között szintén az egészségügyben dolgozók és a lakosság szemléletváltozását hangsúlyozta, s azokra a gondokra hívta fel a figyelmet, miszerint az egészségügyben igen nehéz végrehajtani a reformot, hiszen az a különböző gazdasági egységek reformjával szorosan összefügg.
