Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-08 / 266. szám
1988. november 8. iniEPÜJSÄG 3 Városvédő napok Szekszárdon november 11-13. Az építésznek viselnie kell a köz haragját, meg nem értését Mivel fűtünk, ha elfogy az urán? Interjú Marx György fizikussal Városvédő napokat tartanak a hét végén , november 11. és 13. között Szekszárdon. A háromnapos rendezvényen találkozik majd múlt és jövő, várostörténeti előadások mellett Mi épül Szekszárdon? címmel kiállítást láthatnak az érdeklődők a jelen és a jövő beruházásairól, megálmodott épületeiről. Emellett természetesen a városhoz kötődő, a település arculatát meghatározó és ma is alakító szakemberekkel találkozhat a nagyközönség, így részt vesz a programon Julcsik Károly Ybl-dljas építész, a szekszárdi városközpont tervezője és Tompa Géza, a város általános rendezési tervének vezető tervezője. Szűkebb pátriánk vonzásköréből kilépve, laikusoknak is izgalmas előadásnak ígérkezik a vasárnap esti záróprogram, ahol dr. Vidor Ferenc nemzetközi hírű urbanis- ta, épitész sokak számára új területről, a teljességszimbolikáról fejti ki gondolatait. De itt jelentik majd be a Garay alapítványt, lesz fanfárzene, tanácsadás házépítőknek és beszélgetésre várják a város legszebb lakóháza tulajdonosát, a legtöb díjat szerzett bortermelőt, a legoptimistább nagycsaládot... A szervezők, a városvédő egyesület, a Babits Mihály művelődési központ, Szekszárd Város Tanácsa, a Tolna Megyei Tervező Vállalat és a szekszárdi tanítóképző főiskola nevében Lajtai Zoltán építészt kérdeztük meg:- Honnan jött az ötlet a városvédő napok megtartására?- Azt szerettük volna, hogy a már meglévő épületeket, konkrét felújítási terveket, egyes területek rendezési koncepcióját véleményezze a lakosság. Másrészt az építészet jelenlegi állásában találkozzon laikus és szakember, egymásnak adjanak impulzusokat akár a jövőre vonatkozóan is. Kiállításokon, tájékoztatók formájában igyekszünk mind több információt nyújtani, miközben magunk is elfogadjuk a kritikát, bíráló megjegyzéseket.- Nem kellemetlen egy ilyen találkozás az építészek számára?- Nem tartom bajnak, ha az épitész olykor kinban érzi magát. Amikor elkövet az ember valamit, viselni kell a következményt, a közvélemény haragját, vagy meg nem értését. Ezért egyfajta népszerűsítésnek is szánjuk ezt a háromnapos programot.- Úgy tudom, hogy Finnországban, de a szomszédos Ausztriában sem engedélyezik, hogy a városképet meghatározó közintézményt, épületet a köz megkérdezése nélkül emeljenek. Talán nálunk is jobb volna, ha még a kivitelezés, átadás előtt kérdeznék meg az embereket...- Ez még a távoli jövő.- Mégis egy lépés lehet a városvédők rendezvénye, mintegy a folyamat kezdeteként.- Erre gondoltunk mi is induláskor azzal a céllal, hogy a városvédő és szerető lakosságot magunk mellé állítsuk. Tudja, egy települést különböző érdekek alakítanak, formáink. A társadalmi kontroll, a szakmai hozzáértés hiánya és számos tényező eredményeként olyan struktúrát hoznak létre ezek az eltérő, szembenálló törekvések, amit végeredményben senki nem akart. Ilyen ellenőrző, visszajelző, sőt megelőző szerepre szövetkeztünk mi annak idején a városvédő egyesületben.- takács A hét végén, péntek estétől hétfő délutánig Pakson tartózkodott Marx György akadémikus, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára és három előadást tartott. A nyitónapi bemutatkozáson kívül az univerzum energiaháztartásáról és a légköri üvegházhatásról. Ezenkívül részt vett a kötetlen és késő éjszakába nyúló beszélgetésekben is. Meghallgatta a többiek előadásait is, ezért csak egy rövid szünetben nyílott mód arra, hogy néhány kérdést feltehessünk neki.- Ön a szervezője a középiskolai fizikatanárok őszi egyetemeinek, mi a célja ezeknek az összejöveteleknek?- A paksi a harmadik a sorban, az első kettő a számítógépekkel foglalkozott. Célja természetesen a fizikatanárok továbbképzésre, hogy azokra az aktuális kérdésekre választ tudjunk adni, amelyek a magyar társadalom számára a legfontosabbak. Nincs időnk arra, hogy megvárjuk, amíg a mostani fiatalok kikerülnek az egyetemről, ezért van arra szükség, hogy a már dolgozó fizikatanárokat is felvértezzük a legkorszerűbb ismeretekkel. Nem akarja őket is megkérdezni, hogy miért áldoznak három napot ilyesmire a saját szabadidejükből?- Megkérdezem, de akkor azt a kérdést is fel kell tennem, hogy egy tudós akadémikus miért foglalkozik ismeretterjesztéssel és őszi egyetem szervezésével.- Egyetemi tanár vagyok, ez a foglalkozásom, kötelességem pedig, hogy átadjak minden tudást azoknak, akik tanulni akarnak.- Szűkebb kutatási területéről lehet-e valami közérthetőt mondani?- Nukleáris asztrofizikával foglalkozom, ebben minden benne van.- Az egyik előadásában 16 milliárd évvel léptünk vissza az időben és az univerzum történetében. Persze az ember számára mindegy, hogy millió vagy milliárd évet mondunk.- Ne legyen mindegy!- Most kérem lépjünk egy kicsit előre az időben. Mi lesz a jövő energiaforrása, hiszen ön az előadásában azt mondta, hogy egymillió év múlva az urán már magától lebomlott, egy másik előadásban pedig azt hallottam, hogy ha ilyen ütemben használjuk fel, akkor száz év alatt elégetjük. A szenet, olajat szintén.- Ez jó kérdés, a tudományt is foglalkoztatja, nagy erővel folynak a kutatások, amelyek a fúziós energiával és felhasználásának műszaki problémáival foglalkoznak. A századfordulóig és a jövő század elején még az atomenergia lesz a legfontosabb, de addigra meg kell születnie a magfúziós atomerőműnek.- Milyennek látja az emberiség jövőjét, mennyi lesz az élettartama?- Vannak virulens fajok a földön és kevésbé életképesek. A cápák és a skorpiók több tízmillió évesek, az emberiség a maga egymillió évével még a gyerekkorát éli. A sáskák például egyszer csak megjelennek, lelegelnek mindent, aztán éhen halnak, csak néhány megmaradt egyed kezdi elölről az egészet. Az állatvilággal ellentétben rajtunk is múlik, hogy mi lesz emberi fajunkkal.- Az univerzumról tartott előadása alatt bennem kozmikus értelemben fogalmazódott meg a kérdés, hiszen a Nap is „halandó”.- A Nap történetéből még milliárd évek vannak vissza, engem már az is megnyugtatna, ha az unokáink életéig biztosan látnánk előre.- Visszatérve a jelenbe, mi a véleménye a Bős-Nagymaros vitáról és az atomtemetőről?- Harmadlagos kérdések, nem ezekről kellene vitatkozni. Sokkal fontosabb például a levegőszennyezés kérdése, ez az emberiség egyik globális problémája. Megoldása rajtunk múlik. Az autókat már el lehetne látni szűrőberendezésekkel, az egyes ember mégsem áldoz rá. A Ruhr-vidéknek példáül már tiszta a levegője. Előbb-utóbb a magyar társadalomnak is szembe kell nézni ezekkel a problémákkal. Nagymarosnál is meg lehet építeni a környezetvédelmi berendezéseket, de kérdés, hogy az ezekhez szükséges pénzt a parlament megszavazza-e majd.- Mi a véleménye a természettudományos műveltségünkről?- A fiatalokkal nincs baj, őket a középiskolában és az egyetemen megtanítjuk a szükséges és korszerű ismeretekre, de az újságírók például büszkék arra, hogy nem tudják a középiskolai fizikaanyagot - amiről itt beszéltem, az mind benne van az anyagban - ugyanakkor meg irányítani akarják a társadalmat.- Büszke azért nem vagyok, de ön szerint a tudósok mindent megtesznek azért, hogy ráébresszék a társadalmat a valóságos veszélyekre és segítsenek megtalálni a kivezető utakat is? Interjút sem lehet minden akadémikustól ilyen könnyen kapni.- Nem, de ezt a kérdést azoknak kellene feltennie, akik nem teszik meg a tőlük telhetőt. Véleményem szerint a társadalom sem igényli kellő módon a tudomány közreműködését. Sajnos, közben a rövid szünet lejárt, pedig még sok kérdést fel kellett volna tenni Marx Györgynek és a többi tudósnak is, hogy laikus kérdéseinkre szakértő válaszokat kaphassunk. IHÁROSI IBOLYA Vásárváros-avató Levélen Mini vásárvárost avattak hétfőn a Hegyeshalom szomszédságában lévő Levél községben. Az egyelőre 30 házból álló létesitményegyüttest, az M1-es nemzetközi főútvonal mellett, a magyar-osztrák határ közelében építette a ráckevei Architektúra Kisszövetkezet. A területen - amely nemrég még szántóföld volt - három hónap alatt alakították ki első bemutató-, illetve referenciatelepüket a Dunántúl nyugati szegletében. A különféle méretű, esztétikus megjelenésű épületeket egyik legkeresettebb termékükből, a saját szabadalom alapján konstruált, úgynevezett gyorslakóházi panelrendszerekből hozták tető alá. A helyi és a környékbeli engedélyező szervek, kivitelező vállalatok jól összehangolt munkájával rövid idő alatt közművesítették e területet: villany-, víz- és teelfonhálózat épült ki, s elkészült a belső út- és csatorna- rendszer. Kedvező földrajzi fekvése révén a levéli Expo könnyen megközelíthető, s a tárgyalásokhoz, termékbemutatókhoz, üzletkötésekhez kulturált körülményeket biztosít a nyugat-európai piacok felé nyitni szándékozó vállalatoknak. Az üzletházakat, bemutató-, és butiképületeket ilyen cégek bérbe vették, illetve megvásárolták kereskedelmi forgalmuk bővítésének reményében. így egyebek között élelmiszer- és könnyűipari vállalatok mintaüzletet, más intézmények képviseletet nyitnak, s lesznek pénzváltóhelyek, biztosító kirendeltségek, bankfiókok és butikok is az Expo területén. Az üzleteket, az irodákat folyamatosan rendezik be a bérlők. A hétfői avatással nem fejeződött be az építkezés, mivel nagyobb beruházásszervező cégek máris érdeklődnek a továbbfejlesztés iránt, a kialakított infrastruktúra pedig lehetővé teszi a vásárváros további bővítését. Az első budapesti autószalonon jártunk A címben szereplő kijelentés nem teljesen igaz, hisz 1909-ben már szerveztek autókiállítást Budapesten. De az igaz, hogy a HUNGEXPO-nak és a többi szervezőnek ez így jól hangzó reklám... Szárnyra kelt a hír a nyugatról behozott gépkocsik vámfizetésének csökkentéséről, az osztrák autókereskedők máris reagáltak, bár még csak tapogatózva a magyar autópiac lehetőségeiről. Huszonhárom gyár autói sorakoztak fel a BNV „A” pavilonjában a hét végén és a hétfői napon. Ne tévesszen meg senkit, ez a kiállítás nem azonos a londoni, a párizsi szalonokban bemutatott legújabb típusokkal, csupán annak egy szerényebb hazai adaptációja, A felsorakoztatott személygépkocsik nagy része a Merkur ajánlatain kívül különböző kisszövetkezetek nyugatról behozott használt autóiból állt. A Mercedes, az Opel Omega, a Mazda 626-os, a Ferrari és Lamborgini mellett a sztárok ma mégicsak a kiskocsik. A kiállított „termékek” többsége 1600 köbcentiméter alatti, áraik pedig 80 és 120 ezer schilling között mozognak. Az bizonyos, hogy ez a szisztéma egy adott réteg igényeit ugyan kielégíti, de nem hinném, hogy hazánkban futó tízéves átlagéletkorú autók lecserélése ezen a csatornán keresztül oldható meg. Mert, ha csak az USA-ban 3599 dollárért (durván átszámíítva 190747 forint) árusított Zastavát nézzük, azt itt 290 ezer forintért kínálják. Márpedig ez legtöbbünk számára legfeljebb az átlagpolgár idegesítésére jó... KAPFINGER ANDRÁS A sláger mégiscsak a Subaru M 70-es Suzuki, a Peugeot 205-ös öt típusú és a Renaultok voltak Ha az üzlet létrejönne, a Citroent forgalmazó kereskedővel, úgy a BX16 szelepes kocsi 196212 schillingért kapható, az alkatrész-utánpótlást három napon belül ígérik A fiatalok körében a Suzuki dzsip volt a legvonzóbb
