Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-08 / 266. szám
2 NÉPÚJSÁG 1988. november 8. A szocializmus nem nélkülözheti a folyamatos megújulást Dr. Solymosi Mihály (1923-1988) Fejti György ünnepi beszéde Tisztelt televíziónézők és rádióhallgatók! Kedves honfitársaim! Világtörténelmi jelentőségű esemény, a nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulóját ünnepeljük. Arról a napról emlékezünk, amely az emberiség történetének új korszakát nyitotta meg. De ahogyan az emberiség sorsfordító eseményei nem köthetők egyetlen naphoz, ugyanúgy nem köthetők csak egyetlen nép, egyetlen ország történelméhez sem. November 7-e egyetemes jelentőségű, az emberiség közös történelmi örökségének részét alkotja. Olyan fordulatot hozott a világ történelmében, amely egy új korszak kezdetéhez, a szocialista társadalmi-gazdasági formáció kialakulásához vezetett. Az oroszországi forradalmárok arra vállalkoztak, hogy olyan társadalmat építenek, amely véget vet az ember ember általi kizsákmányolásának. E nagy történelmi vállalkozás előtt számos akadály tornyosult: a múltból örökölt elmaradottság, a szegénység, a tudatlanság, a társadalmi viszonyok fejletlensége. Mérhetetlen anyagi és emberi áldozatokat követelt a belső ellenség és a tőkés országok intervenciós csapatai ellen vívott élethalálharc is. Szovjet-Oroszország győzelmesen, erkölcsileg-politikailag megerősödve került ki e harcból. Büszkén emlékezünk meg arról a százezernyi magyar internacionalistáról, akik osztálytestvéreik oldalán vettek részt a forradalom védelmében. A történelem rövidre szabta a békés építőmunka korszakát, amelyet - világraszóló eredményei mellett - súlyos ellentmondások is megterheltek. 1941 nyarán a hitleri Németország hadigépezete orvtámadást indított a világ első szocialista országa ellen. A Szovjetunió ezt a megpróbáltatást is kiállta. Az antifasiszta koalíció tagjaként, a harcok fő terhét viselve, döntő szerepet vállalt és minden más nemzetnél súlyosabb áldozatokat hozott a fasizmus megsemmisítésében. A második világháborút követő évtizedek során a Szovjetunióban és a többi szocialista országban is lehetőség nyílott arra, hogy a gazdaság, a kultúra és a társadalom sokoldalú fejlődésnek induljon. Nemcsak a Szovjetunióról, de számos szocialista országról is elmondható, hogy e fejlődés révén ma jóval nagyobb nemzetközi súllyal és tekintéllyel rendelkeznek, mint amilyent korábbi társadalmi viszonyaik között tudtak kivívni maguknak. Mindezek nyomán gyökeresen átalakultak a nemzetközi erőviszonyok. A Szovjetunió, a szocialista országok és más békeszerető erők kitartó erőfeszítései hatására létrejöttek a hidegháborús éveket felváltó enyhülési folyamat kibontakozásának feltételei. Ennek kapcsán emlékeztetnünk kell arra, hogy az októberi forradalom egyik maradandó érvényű dokumentuma a békéről hozott történelmi súlyú dekrétum volt. S a Szovjetunió azóta is következetesen a népek közötti megértés és béke megszilárdításán munkálkodik. Ahogyan az októberi győzelmet ünnepeltük az mindenkor kifejezte viszonyunkat nemcsak e forradalomhoz, a Szovjetunióhoz, de saját jelenünkhöz is. A megemlékezések során nemegyszer szóltunk e forradalomról pátosszal, frázisokkal, ezzel akarva-akaratlanul leegyszerűsítettük, megszépítettük a valóságot. Gyakran beszéltünk például arról, hogy a bolsevik pártot eszmei, cselekvési egysége tette szervezett politikai erővé, igazi élcsapattá, ami a forradalom győzelmében és védelmében egyaránt nélkülözhetetlen volt. Elhallgattuk azonban azt, hogy ez az egység Lenin életében nem monolit, statikus szervezeti egységre, hanem a tapasztalatok állandó és szenvedélyes vitákban történő általánosítására épült. Méltán szóltunk arról, hogy a fiatal szovjet hatalom által kibocsátott Nemzetiségi Dekrétum a történelem során első ízben vázolta fel a nemzeti kisebbségek kérdésének valóban demokratikus, a népek szuverenitásán, önrendelkezésén alapuló megoldását. Nem beszéltünk azonban arról, hogy az internacionalizmus időközben leegyszerűsített és eltorzult felfogása a nemzeti-nemzetiségi probléma elhanyagolásához, háttérbe szorításához vezetett. Jogosan méltattuk, hogy a szovjethatalom a szocialista tervgazdálkodás útjára lépve, példátlanul rövid idő alatt erős ipari bázist épített ki, megteremtette a nagyüzemi mezőgazdaság alapjait, nagy lépést tette előre az életviszonyok gyökeres átalakításában, valamint az anyagi és kulturális felemelkedés útján. Nem elemeztük azonban kellő mélységgel és nem vontuk le idejében az elkövetett hibák, sőt a súlyos tragédiákhoz vezető torzulások tanulságait. A marxi-lenini eszmék vulgarizálása, a törvénytelenségek, a demokratikus normák durva megsértése, a voluntarizmus és a dogmatiz- mus súlyos károkat okozott a szovjet népnek és a szocializmus ügyének. A Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi érdeme, hogy feltárta azokat a szocializmus lényegével összeegyeztethetetlen torzulásokat, törvénytelenségeket, amelyeket a sztálini személyi kultusz okozott, s hozzákezdett felszámolásukhoz. Példát mutatva ösztönzést adott arra, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom is megszabaduljon e súlyos tehertételétől. E megszenvedett tapasztalatokat sohasem feledhetjük. A történelem azt bizonyítja, hogy a szocializmus nem nélkülözheti a folyamatos megújulást. Enélkül létrehozza a maga sablonjait, megreked a régi módszereknél, egyszóval kitermeli a maga konzervativizmusát. Ezért újra és újra fel kell idéznünk és következetesen alkalmaznunk kell Marxnak a szocialista társadalmi forradalmak menetéről szóló gondolatait, amelyek szerint e forradalmak „állandóan bírálják önmagukat, folyton megszakítják saját menetüket, visz- szatérnek a látszólag már elvégzetthez, hogy megint újból elkezdjék, kegyetlen alapossággal gúnyolják ki első kísérleteik felemásságait, gyengéit, gyatrasá- gait...” Lenin 1921-ben, az ünnep előestéjén azt írta, hogy az októberi forradalom évfordulóját azzal ünnepeljük meg a legméltóbban, ha figyelmünket a megoldandó feladatokra összpontosítjuk. Ma a Szovjetunióban ismét világtörténelmi jelentőségű változások mennek végbe. 1985 áprilisában kezdődött, és azóta is lendületesen folytatódik az a forradalmi átalakulás, melynek célját az SZKP XXVII. kongresszusa a társadalmi és gazdasági viszonyok radikális reformjában, s ezáltal minőségileg új szocialista társadalom megteremtésében jelölte meg. Ez az irányvonal annak felismerésén alapul, hogy a szovjet társadalomban és gazdaságban az elmúlt évtizedben kialakult pangást, válság előtti állapotot csak átfogó és mélyreható reformokkal lehet meghaladni. A szovjet társadalomban lépésről lépésre, a vélemények olykor szenvedélyes ütközése révén újfajta gondolkodás és magatartásforma születik. A szovjet emberek egyre inkább felismerik, hogy a részmegoldások és félintézkedések ideje lejárt. Egyre szélesedik az átfogó változásokban érdekelt és abban cselekvőén részt vállaló erők tábora. Mind többen felismerik, hogy a peresztrojkának nincs, ésszerű alternatívája. Csak a teljes és mindenre kiterjedő megújulás hozhatja meg a kívánt eredményt. A Szovjetunióban kibontakozó folyamatok jelentős ösztönzést és értékes tapasztalatokat adnak valamennyi szocialista ország, így hazánk számára is. A legfontosabb feladat itthon is az, hogy gyökeresen megújítsuk, a kor színvonalára emeljük gazdaságunkat, mert csak így van esélyünk arra, hogy meghaladjuk a közepes fejlettséget, hogy helytálljunk az országok éleződő gazdasági versenyében. Az ehhez szükséges fordulat fő irányait a párt ez év májusában megtartott országos értekezlete kijelölte. Arra a következtetésre jutott, hogy a társadalomban és ezen belül a gazdaságban jelentkező válságjelenségekre már nem lehet a korábbi módon és keretek között választ találni, kimerültek fejlődésünk hagyományos tartalékai. Ezért átfogó, ösz- szehangolt, egymást erősítő politikai, gazdasági, intézményi reformokra, ezzel együtt ideológiai és erkölcsi megújulásra van szükség. A gazdaságban - hosszabb távon - csökkentenünk kell a legfejlettebb országokhoz mért lemaradásunkat. Következetes lépéseket kell tennünk az áru-, a tőke- és a munkaerőpiac kialakítására, a gazdasági szerkezetváltás ösztönzésére és kikényszerítésére. Egyszerre kell a gazdaság külső és belső fizetőképességét fenntartani, a veszteséges vállalatokat felszámolni vagy szanálni, a perspektivikusakat modernizálni, és eközben a társadalmi feszültségeket az elviselhető szinten tartani. Ezek a feladatok valamennyiünktől igen komoly erőfeszítéseket igényelnek, és nem ígérnek könnyű éveket. Minden erőforrás mozgósítására szükség van, de különösen fontos, hogy a legértékesebbet, az emberi alkotóerőt, az eddiginél sokkal jobban elismerjük és kibontakozni hagyjuk. A Szovjetunióban és nálunk is a társadalmi-gazdasági reformfolyamatnak szerves része a politikai rendszer reformja. Ennek feltétele a párt demokratikus megújulása, jelenlegi tevékenységének, szerveződésének, irányítási-döntési rendszerének kritikai meghaladása. Ez biztosíthatja azt, hogy a párt a társadalom előtt álló alapvető változások formálójává, azaz elismert vezető erejévé váljon. A politikai rendszer hatékony működéséhez tisztább, világosabb munkamegosztásra, a döntési és felelősségi viszonyok pontosabb elhatárolására van szükség a párt és az állami, népképviseleti szervek, valamint a társadalmi szervezetek között. E munkamegosztásnak azon a felismerésen kell alapulnia, hogy az egyköz- pontú, jellegében monopolisztikus hatalmi struktúrák nemcsak antidemoratiku- sak, de alacsony hatásfokkal is működnek. A szocialista pluralizmus hatékony intézményi megoldásait kell megtalálnunk, amelynek keretei között a társadalom különböző politikai tényezői - kölcsönös függésben - együtt vannak jelen, és érdekeik kompromisszumos egyeztetése útján hatalmi egyensúlyi viszonyok kialakítására törekszenek. Az állami szervek és az állampolgárok kapcsolatában hosszabb távon meg kell találnunk a népi hatalomgyakorlásnak leginkább megfelelő intézményi formákat. Másképpen fogaJmazva: a nép érdekében gyakorolt hatalomnak mindinkább a nép által közvetlenül gyakorolt hatalommá kell átalakulnia. Az állam- szervezet továbbfejlesztése során fontos törekvésünk az államhatalom három ága: a törvényhozó, a végrehajtó, valamint a bírói hatalom következetes szétválasztása. Az államszervezet alkotmányos működésének biztosításában, az állam- polgári jogok védelmében és tiszteletben tartásában növekvő szerepet szánunk a bírósági szervezetnek. Napirenden van az Alkotmánybíróság és a közigazgatási bíráskodás létrehozása. A politikai intézményrendszer reformjának fontos eleme a döntési mechanizmus további decentralizálása, az önigazgatás és az önkormányzat széles körű kiépítése. Javítani kívánjuk továbbá a társadalmi érdekintegrációt, ennek feltételeként pedig a különböző társadalmi rétegek, csoportok, helyi közösségek érdekérvényesítési lehetőségeit. A párt a lehető legszélesebb társadalmi közmegegyezés kialakítására törekszik. Azt vallja, hogy közéletünkben helye van minden olyan szervezetnek, mozgalomnak, egyesülésnek, amely elismeri szocialista rendszerünket, tiszteletben tartja az alkotmányt és törvényeinket. Érdeklődéssel és bizalommal tekintünk minden, a szocializmusért tenni akaró, felelős és konstruktív állampolgári kezdeményezésre. Ilyen megfontolás alapján kerülnek a közeljövőben a parlament elé a gyülekezési és az egyesülési jogról, a vallás- és lelkiismereti szabadságról, a szakszervezetekről, a nemzetiségekről, valamint a népszavazásról szóló törvények. Nehéz döntések, nagy átalakítások időszakát éljük. A szocializmus világméretekben is fejlődési fordulóponthoz érkezett. Sok minden átalakul, átértékelődik. Az új születése pedig szükségképpen fájdalmakkal, illúziók vesztésével jár, és olykor személyes áldozatokat, lemondást is követel. De a megújulás, az útkeresés, a választás izgalmát és örömét is magában hordozza. Meg kell tanulnunk együtt élni a fejlődés természetes konfliktusaival. Egyben meg kell ragadnunk azt a történelmi lehetőséget, amelyet a reform és a demokrácia összhangjának megteremtése kínál számunkra. A nagy október évfordulóján, a haladó emberiség ünnepén, minden nehézségünk ellenére bizakodással tekinthetünk a jövőbe. Erre jó okot ad a Szovjetunióban és a szocialista világ más országaiban - közöttük hazánkban - kibontakozó megújulási folyamat. A nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar kommunisták és népünk egésze nevében tisztelettel köszöntöm a Szovjetunió Kommunista Pártját, a Szovjetunió népeit. Szívből kívánom, hogy töretlen lendülettel haladjanak tovább a forradalom által kijelölt úton, érjenek el újabb sikereket országuk építésében, Mihail Gorbacsov szavait idézve teremtsenek „több szocializmust és több demokráciát”. Dr. Solymosi Mihály ny. rendőr ezredes, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság volt vezetője életének 66. évében váratlanul elhunyt. 1923. szeptember 10-én Kistarcsán született munkásszülők gyermekeként. A felszabadulás napjaiban került a Belügyminisztérium hivatásos állományába. Kezdetben Budapesten teljesített szolgálatot bűnügyi szakterületeken, különböző beosztásokban. Miután befejezte tanulmányait a jogtudományi egyetemen, 1957-ben a budapesti VI. kerületi rendőrkapitányság vezetőjévé nevezték ki. A Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság élére 1959. október 27-én került. Munkája mellett részese volt Tolna megye közéletének. 1945 óta párttag, nyugállományba vonulásáig tagja volt az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának, több cikluson keresztül a megyei párt vb- nek is. Sokat tett az általa irányított szervek munkafeltételeinek javítása, a sport- és kulturális létesítmények fejlesztése érdekében. Rendőr alezredessé 1958-ban léptették elő, majd 1967-ben rendőr ezredessé nevezték ki. Számos magas kitüntetés PANORÁMA BUDAPEST - Borisz Sztukalin, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe, a nagy októberi szotulajdonosa, többek között a Vörös Csillag Érdemrend és a Szocialista Magyar- országért Érdemrend kitüntetéseknek is. 1976. december 31 -én nyugállományba helyezték. Nyugdíjaséveit Budapesten töltötte. Továbbra sem szakadt el a Belügyminisztériumtól: minta BRFK mellett működő tanácsadó testület tagja, aktívan segítette a rendőri munkát. A belügyminiszter dr. Solymosi Mihály nyugállományú rendőr ezredest a Belügyminisztérium halottjává nyilvánította. Temetéséről később történik intézkedés. cialista forradalom 71. évfordulója alkalmából hétfőn fogadást adott a nagykövetségen. COLOMBO - Tizenkét lázadó fe- gyenc vesztette életét hétfőn Srí Lanka fővárosában, Colombóban, amikor a rendőrség megrohamozta börtönüket. Medicomp ’88 - Szekszárd A betegfelvételt tanulmányozza a megyei kórházban Robert T. Macura, a lodzi egyetemi klinika informatikai munkatársa Befejeződött a négynapos tudományos kollokvium Mint arról már tudósítottuk olvasóinkat, megyeszékhelyünk négy napon át biztosított otthont a Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ termeiben a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Orvosbiológiai Szakosztálya és Tolna Megyei Szervezete valamint a Szociális és Egészségügyi Minisztérium Gyógyító Ellátás Információs Központja szervezésében a Medicomp ’88 című tudományos kollokviumnak, s a Medisoft ’88 címmel nyílt kiállításnak. Az orvostudomány és a számítástechnika kapcsolatával foglalkozó kollokvium utolsó két napján, pénteken és szombaton szekcióülésekkel folytatta a munkát, de pénteken délután a résztvevők egy csoportja látogatást tett a megyei kórházban, ahol megtekintették az információs központot. Szombaton délelőtt 11 órakor került sor a tudományos ülés zárására, melyen Naszlady Attila profesz- szor, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság Orvosbiológiai Szakosztálya elnöke mondott zárszót. Ebben szólt a mostani kollokvium eredményességéről, s hangsúlyozta, hogy eredményeikkel, az itt elhangzott előadások színvonalával nagyobb nemzetközi fórumokon sem kellene szégyenkezniük. Bár hozzátette, hogy a szakértői rendszereket illetően és a mesterséges intelligencia felé tolódásban kissé elmaradtunk, de mindez egyértelműen technikai hiányosságokra vezethető vissza. Ezután elismeréssel szólt a szekszárdi szervezésről, rendezésről. Végezetül pedig dr. Naszlady Attila a két évtizede működő társaságuk - mely tagja az Európai Orvosbiológiai Szakosztálynak - nevében felhívást tett közzé „A személyiségvédelem problémái az egészségügyi informatikában” témakörben, melyről a programba iktatott vitafórumon behatóan foglalkozva arra a következtetésre jutottak, hogy a készülő Magyar Informatikai Törvény egészség- ügyi részeire vonatkozó elveket előzetes, nyilvános, széles körű társadalmi vitára bocsássák. A felhívásban leszögezték, hogy „az egészségükre vonatkozó adatokkal, információkkal rendelkezés any- nyira alapvetően tartozik az állampolgárok személyi jogai közé, hogy azok kezelésére vonatkozó bármely jogalkotás, jogalkalmazás az érintettek elegendő hozzájárulása nélkül megengedhetetlen”. A társaság tagjai egyúttal felajánlották, hogy tapasztalataikkal, szakértelmükkel segítséget nyújtanak ennek az alapvető szabályozásnak a kimunkálásában. - h - s -
