Tolna Megyei Népújság, 1988. november (38. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-30 / 285. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI MA Beázik : 1988. november 30. SZERDA XXXVIII. évfolyam, a tető 285. szám (3. oldal) ÁRA: 1,80 Ft Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága November 29-én ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága. A testület eszmecserét folytatott a Hazafias Népfront megújulási törekvéseiről, amiről a közeljövőben széles körű, nyilvános vita kezdődik. A Politikai Bizottság felhívja párttagjait, hogy lakóhelyükön aktívan vegyenek részt a népfront megújítását szolgáló társadalmi vitákban. Az MSZMP - mint politikai szervezet - egyik alkotója és részese a népfrontmozgalomnak. A párt a Hazafias Népfrontot az új nemzeti közmegegyezés megteremtését szolgáló, szocialista értékeket valló, a nemzet alapvető problémáinak megoldásán fáradozó mozgalomnak tekinti. A Politikai Bizottság támogatja, hogy az illetékes pártszervek létrehozzák a népfronttestületekben dolgozó kommunisták csoportjait. A Politikai Bizottság megvitatta a párt foglalkoztatáspolitikai elképzeléseiről készült előterjesztést. Úgy foglalt állást, hogy a foglalkoztatáspolitika az MSZMP megújítandó gazdasági, társadalmi és politikai programjának része. A testület állást foglalt a szaktudás, a munkakultúra, a műveltség fejlesztése mellett. Támogatja, hogy a gazdaságban az eredményesség alapján folyó verseny, a munkában pedig az érték, a tudás, a teljesítmény alapján történő kiválasztódás és díjazás érvényesüljön. Fel kell számolni a munkaerőpiac adminisztratív kötöttségeit, ki kell építeni a pályaválasztást, a beiskolázást, a munkába állást, a munkahely- vagy szakmaváltást segítő intézményrendszert. A Politikai Bizottság olyan kormányzati politikát támogat, amely a gazdasági lehetőségekből kiindulva minden lehetséges eszközt igénybe vesz a mind teljesebb foglalkoztatásért, a munkába való visszailleszkedés segítéséért, s a munka nélkül maradókról méltányosan gondoskodik. Alapvető politikai érdek, hogy a fiatalok munkába állhassanak, tudásukat, tenniakarásukat a társadalmi-gazdasági megújulás szolgálatába állíthassák - állapította meg a Politikai Bizottság. A Politikai Bizottság áttekintett több fontos - a társadalmat és különösen a párttagságot foglalkoztató - belpolitikai kérdést. Úgy határozott, hogy javasolja a Központi Bizottságnak, e kérdéseket a következő ülésén vitassa meg. A Politikai Bizottság 1988. december 15-re összehívta a Központi Bizottságot. Döntési konferencia a MTESZ-nél Miben segíthet a számítógép? Fekete Szűcs László a számítógéppel támogatott döntéshozatal előnyeit ecseteli A Legfelsőbb Tanács ülése A moszkvai Kremlben délelőtt tíz órakor megkezdte munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának soron kívüli ülésszaka. - A peresztrojka elmélyítése elképzelhetetlen a társadalmi élet egészének, a nép önigazgatásának demokratizálása nélkül - hangoztatta a tanácskozást megnyitó előadói beszédében Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a LT Elnöksége elnöke. A szovjet vezető a tervezetekről folytatott egy hónapos vita legfőbb jelentőségét abban jelölte meg, hogy egyetértés jött létre a politikai reform alapkérdéseit illetően. Gorbacsov bejelentette, hogy a beérkezett javaslatok, módosítások száma az ülésszak megkezdéséig meghaladta a 300 ezret. Ennek eredményeként a végső, a szovjet törvényhozók elé került tervezetek jelentősen módosultak: a választási törvény tervezetének 62 pontjából 32, az alkotmánymódosítási javaslat 55 cikkelyéből pedig 26 változott meg az eredetileg publikálthoz képest. Beszédében kiemelte, hogy a törvény- tervezetek meghatározzák az új hatalmi szervek felépítését és a választási rend elveit, minthogy a Szovjetunióban új legfőbb államhatalmi szerv, a Szovjetunió Népi Küldötteinek Kongresszusa felállítását tervezik. Ez, az elképzelések szerint, évente egyszer ülésezik majd, a Legfelsőbb Tanács pedig - módosult formában - állandóan működő hatalmi szervvé válik. A változások lényeges eleme, mint ez Gorbacsov beszédéből is kitűnt, az új, egyszemélyes államfői tisztség létrehozása. (Korábban a Legfelsőbb Tanács Elnöksége mint kollektív államfői testület működött.) Annak a véleményének adott hangot, hogy a törvénytervezet kizárja rendkívüli hatalom összpontosulását egy kézben, majd hozzáfűzte: kulcsfontosságú kérdések megoldásában továbbra is megmarad a szovjet hatalom hagyományos kollégiális vezetési rendszere. A gazdálkodó szervezeteknél mindennap probléma a vállalati stratégia, az akcióterv kidolgozása és ezzel kapcsolatos döntések, elkötelezettségek kialakítása. Ennek a kérdéskörnek a tisztázására rendezett intenzív, problémamegoldó összejövetelt tegnap Szekszárdon a MTESZ-székházban vállalati gazdasági vezetők részére a MTESZ Tolna Megyei Szervezete és a KSH-SZÜV Szekszárdi Számítóközpontja. A döntési konferencián összegyűlt érdeklődőknek Fekete Szűcs László közgazda, számítástechnikai rendszerelemző, a döntési konferenciaközpont vezetője tartott előadást a számítógéppel támogatott döntéshozatalról. A kérdésre, hogy mi is a döntési konferencia, a következőket válaszolta: —A SZÁMALK új szolgáltatása segítségével a gazdálkodó szervezetek rövid idő alatt képesek stratégiájukat úgy kialakítani, hogy vezetőik megérthessék, világosan lássák a döntési helyzeteket és kölcsönösen elkötelezhessék magukat a cselekvés mellett. Ezt biztosítja a számítógéppel támogatott döntéshozatal, a döntési konferencia, ami tulajdonképpen nem más, mint egy intenzív, probléma- megoldó összejövetel, amely segítséget kíván nyújtani vállalati vezetőknek piaci, beruházási, kutatásfejlesztési, szervezetracionalizálási iés más vállalati stratégiák kidolgozásában. A módszer alkalmazásának alapszabályai közé tartozik, hogy mindig élő, valóságos döntési helyzetet teremtünk, ezzel is biztosítva a helyes döntés tartalmi összefüggéseit. Emellett a vezetők munkáját jól felkészült döntéselőkészítő csapat segíti. A Számítástechnika-Alkalmazási Vállalat új szolgáltatását hazánk határain kívül, Európában és Ázsiában sikerrel alkalmazták az elmúlt időszakban. Kommunista aktíva a Budapest Sportcsarnokban Több mint tízezer budapesti kommunista részvételével pártaktívát rendeztek kedden a Budapest Sportcsarnokban. A rendezvény előadója Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára volt. Jassó Mihály, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára köszöntötte a kerületek küldötteit, a főváros ország- gyűlési képviselőit, a budapesti pártbizottság, a fővárosi tanács tagjait, a tömegszervezetek képviselőit, valamint a meghívott pártonkívülieket. Megragadva az alkalmat, kifejezte azt a véleményét, miszerint az elmúlt másfél évben, Grósz Károly miniszterelnöksége idején a kormány munkája karakterisztikusabb lett, megalapozva a párt határozataira épülő kormányprogram megvalósítását. Hangsúlyozta: a Magyar Népköztársaság tekintélye, megbecsültsége a világban megszilárdult. Ezt követően Grósz Károly lépett a mikrofonhoz. Az aktívaülés befejezéseként a résztvevők közösen elénekelték az Interna- cionálét. * A budapesti aktíva megnyitó rendezvénye volt annak a programsorozatnak, amelynek során az MSZMP első számú vezetője közvetlen kapcsolatot kíván kialakítani a párt tagjaival. Hasonló fórumnak legközelebb Borsod megye ad otthont. Grósz Károly a belpolitikai helyzetünkkel, feladatainkkal kapcsolatban a többi közt hangsúlyozta: Mi a célunk, mit kell tennünk? - ez a legfontosabb kérdés, amit meg kell válaszolnunk. Határozottan kijelentjük, hogy folytatjuk a szocializmus építését, és erre hívjuk az egész magyar népet. Célunk változatlan: felépíteni a kizsákmányolástól mentes, osztály nélküli társadalmat, amely tagjainak biztonságot, végzett munkájuk alapján jólétet nyújt, lehetővé teszi az egyéni és kollektív alkotóerők szabad kibontakozását. Céljaink megvalósítását hátráltathatja a termelőerők és a termelési viszonyok elmaradottsága, vagy nem kellő fejlettsége, valamint az, ha a nemzetközi és világgazdasági folyamatok számunkra kedvezőtlenül alakulnának. De céljaink feladására ez sem kényszeríthet bennünket, szocializmust akarunk, de az eddiginél demokratikusabb módon, olyat, amelyet alapvetően az jellemez, hogy az eddigi hagyományos, túlközpontosított politikai gyakorlatot felváltva egy új típusú, plurális szerveződésre épülő, alulról építkező, de felülről is támogatott, harmonikus egységben működő politikai rendszer felel meg. Ez a politikai munkamódszer felel meg az új helyzetnek, az új követelményeknek, és - hangsúlyozni szeretném - az új köz- megegyezésnek is. E politikának milyen elemeit kell korszerűsítenünk és szem előtt tartanunk? Mindenekelőtt, a személyiség szabadságának és alkotóképessége kibontakoztatásának biztosítása érdekében arra törekszünk, hogy a társadalom minden munkaképes tagja lehetőleg azonos elv alapján vehessen részt a társadalmi munkamegosztásban, és e szerint részesüljön a jövedelmekből. Ez nem más, mint az elosztás szocialista elve, tehát a teljesítményelv megvalósítása. A kibontakozó reformfolyamatok sodrában is arra törekszünk, hogy biztosítsuk a széles értelemben vett termelési eszközök, a fejlesztési források társadalmi tulajdonának elsődlegességét és meghatározó szerepét. Tisztában vagyunk vele, hogy az állami tulajdon a társadalmasításnak csupán egyik lehetséges, és önmagában elégtelen formája. Az állami tulajdon társadalmi jellege nem attól függ elsősorban, hogy annak minősítjük-e, hanem attól, hogy hogyan szolgálja a társadalom érdekeit, törekvéseit. Régen vallom, hogy egy rossz hatékonysággal, pazarló módon, veszteséggel működő állami vállalat társadalmi jellege és hasznossága eleve megkérdőjelezhető. A hatékonyság alacsony vagy magas foka azonban általában nem a tulajdon- forma következménye. Lényegesen javítanunk kell ezért az állami szektor hatékonyságát, piaci rugalmasságát, társadalmi hasznosságát új szervezési formákkal, nagyobb mozgékonysággal, új, korszerűbb érdekeltségi ösztönzőrendszerek bevezetésével. Itt szeretnék szólni a mezőgazdaság kollektivizálásáról, mert újabban hallani az „új földosztás” igényéről is. A szövetkezetesítés, a mezőgazdaság kollektivizálása nemcsak a tulajdon társadalmasítása szempontjából volt történelmi jelentőségű lépés Magyarországon, hanem az egész magyar falu modernizálásának az útját is jelentette. Hazánkban ez az út nagyjában-egészében sikerekhez vezetett, a magyar mezőgazdaság felzárkózott az európai élvonalhoz, és képessé vált a hazai ellátás zavartalan biztosítása. Természetesen reformokra, továbblépésre itt is szükség van, de nem az alapok gyökeres átalakítása a feladat. Egy újabb földreform, a szövetkezeti rendszer felszámolása, valamiféle farmrendszer kialakítása elfogadhatatlan számunkra, mert nemcsak elért eredményeinket tenné tönkre, hanem az egész országra nézve is végzetes következményekkel járhatna. A főtitkár ezután röviden szólt a magántulajdon szerepéről. Emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államokban járva egy újságíró kérdésére azt mondta: a magántulajdon 25-30 százalékos részesedését tudja elképzelni. De sajnos, nem fenyeget az a veszély, hogy ezt az arányt el tudnánk érni. Fontos célunk a demokratizmus továbbfejlesztése, kiszélesítése, a hatalom szocialista jellegének továbbfejlesztése is csak így lehetséges. A politikai intézményrendszer radikális reformja tehát nemcsak a gazdasági reformfolyamatok kibontakoztatásának feltétele, hanem egy valóságos szocialista megújulásnak is a kritériuma. A legnagyobb változásokra tehát most itt van szükség, de ha ez igaz, akkor vajon nem ellentmondás-e állítani, hogy az ellenséges erők épp ezt a reformfolyamatot akarják túlhajtani. Nem, mert meggyőződésem: történelmi léptékkel mérve is jelentős az a reform, amelyet ma valósítuk meg a felépítmény átalakításában. Ez évek vagy évtizedek munkája. Tőlünk most azt várják, hogy hónapok alatt teljesítjük. Ezt nem vállalhatjuk, egyszerűen azért nem, mert itt sem lehet másként építkezni, mint alulról felfelé. Először és mindenekelőtt a párton belül kell végigvinni a reformfolyamatot; ezzel párhuzamosan újra kell gondolni a párt, az állami és a társadalmi szervek közötti kapcsolatot; végig kell vinni minden politikai intézményen belül a megújulást, így az államhatalmi és kormányzati szervekben is. Ha nem akarunk kapkodással újabb kudarcokat szenvedni, akkor csak higgadtan, körültekintően és következetesen járhatunk ezen az úton. A pártról szólva mindenekelőtt szeretném azt a régi igazságot leszögezni, hogy a párt az nem más, mint eszköz a szocializmus felépítéséhez. Ugyanakkor - és ezt is hangsúlyozom - eszköz, de nem játékszer, amit, ha megununk, kidobunk a szemétdomra. Mi a társadalmi bázisa ennek a pártnak? Minden olyan réteg, amely érdekelt a szocializmus felépítésében, a nemzet felemelkedésében és egy katonai konfliktusoktól mentes Európa megőrzésében. Ez azonban nem egyfajta passzív magatartást, hanem erkölcsi és politikai felelősségből fakadó aktív támogatást követel. Csökken-e ezáltal a párt osztályjellege? Nem, mert a párt céljai egybeesnek a munkásosztály legnemesebb céljaival, azokat valósítja meg, és ezek a célok azonosak a szövetkezeti parasztság és a magyar értelmiség történelmi céljaival is. Osztályjellegünk tehát nem ellentétes a társadalmi törekvésekkel! Nem hiszem, hogy szükségünk van az ’56-os hetven pártra. Nem hiszem, hogy ez segíthet a kibontakozásban. Sokkal inkább hiszek abban, hogy egypártrend- szer viszonyai között a különböző társadalmi erőkkel szövetségben, ha kell, baloldali blokkban, együtt fogunk tudni dolgozni az ország felemelkedéséért. Végig kell gondolnunk a párt szervezeti felépítését, működési rendszerét, és az állammal és a különböző politikai szervezetekkel való kapcsolatrendszerét. A Központi Bizottság legutóbbi ülése megfogalmazta a Központi Bizottság feladatkörét. Meg kell fogalmaznunk a közbeeső pártszervek, irányító pártszervek feladatát is, és újra kell fogalmaznunk az alapszervezetek feladatát is. Feltették azt a kérdést is, hogy van-e a pártvezetésben hatalmi harc? Azért válaszolok erre a kérdésre, mert messzebb mutat, mint amit megfogalmaz. Hozzá kell szokni, hogy az egység új formában jelenik meg ma a politikában és a politikai vezetésben is. Lejárt az az idő, hogy egy beszédet mondunk el mindenütt egyformán. Most már sok beszédet mondunk, remélem, egyre többféleképpen, de azonos tartalmat képviselünk azonos cél érdekében.
